Hungarian

Ügyszám: .	1197/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 40/1997. (VII. 1.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1997/282 .

A döntés kelte: Budapest, 06/24/1997 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítványok  tárgyában - Dr. Zlinszky János  alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő                        határozatot : Az  Alkotmánybíróság   a  tervező-   és  szakértő  mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény   1.    §-a,    25.    §-a    valamint    52.    §-a alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. A tervező-  és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról  szóló   1996.  évi   LVIII.   törvénnyel   (   a továbbiakban  :     Mkt.  )  kapcsolatban  számos  indítvány érkezett  az  Alkotmánybírósághoz.  Az  Alkotmánybíróság  az indítványokat -  tekintettel azok  tartalmi összefüggésére - egyesítette, és  az alkotmányossági  vizsgálatot egy eljárás keretében folytatta le. 1. Az építéstervezési jogosultság részletes feltételeit ( az építéstervezési jogosultságról  szóló 8/1986.  (III. 20.) MT rendeletben   kapott   felhatalmazás   alapján  )  a 3/1986. (III.20.) ÉVM  rendelet (  a továbbiakban : R. ) állapította meg. Az R. 2. § (1) bekezdése szerint  építéstervezést  csak szakirányú felsőfokú  szakképesítéssel és szakmai, illetőleg építéstervezői     gyakorlattal     rendelkező     személyek végezhetnek.  A   3.  §   (1)  bekezdése   szerint  tervezői jogosultsággal az  a személy  rendelkezik, aki a) szakirányú egyetemi  szakképesítést   szerzett,  vagy   b)   szakirányú főiskolai szakképesítésének  megszerzését követően  legalább hároméves, szakirányú szakmai gyakorlatot szerzett. Az R.  7. §  (1) bekezdése szerint a tervezői jogosultsággal rendelkező személyeket  Tervezői Névjegyzékbe kell foglalni. A 11.  § szerint  a  Tervezői  Névjegyzékbe  való  felvétel, kizárás, illetve  az abból  való törlés ügyében első fokon a kérelmező lakóhelye  szerint illetékes  szakigazgatási szerv határoz. Az  Mkt. 3.  § (1)  bekezdés a)  pontja és  51. §-a szerint a Tervezői, illetve Szakértői Névjegyzékbe vételről, kizárásról és  törlésről  első  fokon  a  területi  mérnöki, illetve építész kamarák határoznak - a hatályos jogszabályok alapján. A  R.  7.  §  (4)  bekezdése  kivételt  engedő  rendelkezést tartalmazott  a   Tervezői   Névjegyzékbe   való   felvételt illetően. E  bekezdés szerint ugyanis a szakirányú középfokú ( felső ipariskolai, technikusi ) szakképesítéssel, legalább ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal rendelkező személy is kérhette felvételét  a  Tervezői  Névjegyzékbe.  A  Tervezői Névjegyzékbe ily  módon felvételt  nyert személy azonban nem rendelkezik teljes tervezői jogosultsággal :  az R. 1. számú melléklete  tartalmazza   azokat   a   munkákat,   amelyeket építéstervezési tevékenysége körében elvégezhet. A 16/1990.  (V. 14.) KöHÉM rendelet ( a továbbiakban : Rm. ) módosította a  R. 7.  § (4) bekezdését, a jövőre vonatkozóan megszüntette  a   kivételezés  lehetőségét.   E  szerint  az építésztechnikusi,   vagy    építész    felső    ipariskolai szakképesítéssel  rendelkező  személy,  a  szakképesítésének megszerzését  követően  kifejtett  legalább  ötéves  szakmai gyakorlat  alapján,   csak  akkor  kérheti  a  felvételét  a Tervezői Névjegyzékbe, ha szakképesítését 1990. december 31. napja előtt  szerezte. E  személyek továbbra is csak az Rnek az Rmmel  módosított 1.  számú  mellékletében  meghatározott építéstervezési tevékenységek körében végezhetnek munkát. 2.  Az   Mkt.  1.   §   (1)   bekezdése   szerint   törvény, kormányrendelet vagy  miniszteri rendelet  által engedélyhez és névjegyzékbe vételhez kötött önálló mérnöki és építészeti tervezői és  műszaki szakértői tevékenység csak az Mkt. -ben szabályozott  kamarai  tagság  alapján  folytatható.  A  (3) bekezdés szerint  a Ptk.  685.  §-ának  c)  pontja  szerinti gazdálkodó  szervezet   és  más   jogi  személy  mérnöki  és építészeti tervezői  és műszaki szakértői tevékenységet csak az  Mkt.   1.  §   (1)  bekezdésében  foglalt  feltételeknek megfelelő alkalmazottja vagy tagja útján végezhet. Az Mkt.  25. §  (1) bekezdés  e) pontja  szerint  a  kamarai felvételre  az   jogosult,  aki  eleget  tesz  a  felvételre jogosító szakmai feltételeknek, melyek a következők : a) a  szakterületnek  megfelelő  szakirányú  képzést  nyújtó egyetemen szerzett oklevél és legalább 2 év mérnöki, illetve építészeti tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat, b) a  szakterületnek  megfelelő  szakirányú  képzést  nyújtó főiskolán szerzett oklevél és legalább 5 év mérnöki, illetve építészeti tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat, c) a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést részlegesen nyújtó  egyetemen   szerzett  oklevél   és  legalább   5  év szakirányú  mérnöki,   illetve   építészeti   tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat. Az Mkt.  52. §-a  szerint  az  engedélyhez  és  névjegyzékbe vételhez kötött  önálló mérnöki  és építészeti  tervezői  és műszaki  szakértői  tevékenységre  az  Mkt.  hatálybalépését megelőzően kiadott  engedélyek -  amennyiben a jogosultságra rendelkező személy a kamarai tagságra nem jogosult - az Mkt. hatálybalépését követő  180. napig  érvényesek.  Az  Mkt.  a kihirdetését követő 180. napon lépett hatályba. 3.  Az   Mkt.  e   rendelkezései  -   anélkül,  hogy   külön rendelkeznének az  R. egyes  rendelkezéseinek a hatályáról - legkésőbb a  törvény  kihirdetésétől  számított  360.  napon megszüntetik a lehetőségét, hogy azok a személyek, akik a R. 7. §  (4)  bekezdése  alapján  láthatták  el,  folytathassák építéstervezési tevékenységüket. Az indítványozók álláspontja szerint az Mkt. e rendelkezései ezért sértik  az Alkotmány  2. §  (1)  bekezdésében  foglalt jogállamiság   követelményét,   mely   az   Alkotmánybíróság gyakorlata szerint  magában  foglalja  a  jogbiztonságot,  a szerzett jogok védelmét.                             II. 1. Az  R. 7.  § (4)  bekezdése lehetőséget  adott arra, hogy olyan  személyek   is,  akik  nem  rendelkeznek  a  Tervezői Névjegyzékbe való  felvételhez  szükséges  végzettséggel,  a névjegyzékbe felvételüket  kérhessék. Az akkori jogszabályok szerint   a    névjegyzékbe   történt   felvétel   teremtett lehetőséget e  személyeknek az  építéstervezési  tevékenység gyakorlására,  az   R.  1.   számú   mellékletében   foglalt megszorításokkal. A  felvételhez  az  R.  7.  §  (4)  bekezdése  a  szakirányú középfokú  szakképesítésen  túl  ötéves  szakirányú  szakmai gyakorlatot írt elő. A rendelkezés azonban nem a felvételre, hanem csak  a jelentkezésre  való jogosultságot biztosított. Nincs ugyanakkor jogszabályi rendelkezés, mely előírná, hogy a felvételi  kérelmet milyen további szempontok alapján kell elbírálni. Az  Rm.   a  hatálybalépését   követő   jövőre   vonatkozóan megszüntette e  kivételezés lehetőségét,  ám  nem  érintette azok  jogát, akik  azt megelőzően, illetve a hatálybalépését ( 1990. május 14. ) követő több mint 9 hónapon belül ( 1990. december 31. ) szerezték meg a névjegyzékbe való felvételhez szükséges építésztechnikusi  ( építész  felső ipariskolai  ) szakképesítést.   E    személyek   továbbra   is   kérhették felvételüket a névjegyzékbe. Az Mkt.  3. § (1) bekezdés a) pontja arról rendelkezik, hogy a  névjegyzékekbe   vételről,  kizárásról   és  törlésről  a hatályos jogszabályok alapján első fokon a területi mérnöki, illetve építész kamarák, mint illetékes szakhatósági szervek (  R.   11.  §  )  határoznak,  az  államigazgatási  eljárás általános szabályai  szerint eljárva.  A vonatkozó  hatályos rendelkezések továbbra  is az  R. -ben  találhatóak, az Mkt. eme előírások hatályát ugyanis nem érintette. Az Mkt.  és R.  7. §  (4) bekezdése  alapján  megállapítható tehát, hogy  továbbra is  el kell  bírálni az 1990. december 31. előtt  szerzett szakirányú középfokú szakképesítéssel és legalább  ötéves  szakmai  gyakorlattal  rendelkező  személy Tervezői   Névjegyzékbe    való   felvételi    kérelmét.   A névjegyzékbe  való  esetleges  felvétel  nem  áll  közvetlen összefüggésben a kamarai tagsággal. 2. Az  Mkt. 1. §-a szerint mérnöki és építészeti tervezői és műszaki  szakértői   tevékenységet  csak  a  kamarai  tagság alapján lehet  folytatni. Az  Mkt.  e  rendelkezésével  -  a korábbi jogszabályok  által megkövetelt névjegyzékbe történt felvételen túl  - további  követelményt állított  a mérnöki, illetve építészeti  tevékenység  gyakorlásához.  A  kamarába bekerülés feltételeit  megállapító szabályok  ( Mkt. 25. § ) azonban  nem  tartalmaznak,  a  R.  7.  §  (4)  bekezdéséhez hasonló,   kivételt   engedő   szabályt,   azaz   technikusi végzettséggel nincs  mód a  kamara  tagjává  válni.  Ez  azt jelenti, hogy  az ilyen  végzettséggel rendelkező személyek, noha a névjegyzéknek továbbra is tagjai maradhatnak, illetve oda felvételüket kérhetik, kamarai tagságra nem lévén joguk, bizonyos átmeneti  idő elteltével,  nem folytathatják tovább tervezői tevékenységüket. 3. "A  munkához  (  foglalkozáshoz,  vállalkozáshoz  )  való alapjog a  szabadságjogokhoz hasonló  védelemben részesül az állami beavatkozások  és korlátozások  ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban  másmás  mérce  alapján  minősítendő aszerint, hogy  a foglalkozás  gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e  az állam, s az utóbbin belül is különbözik  a   megítélés  az  adott  foglalkozásba  kerülés szubjektív,  illetve   az  objektív   korlátokhoz  kötésének megfelelően.     (  ...   )  A  munkához  (  foglalkozáshoz, vállalkozáshoz   )    való   jogot    az   veszélyezteti   a legsúlyosabban, ha  az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt  nem választhatja. " ( 21/1994. (IV. 16.) AB, ABH 1994, 121 ). Bizonyos, az  adott szakma  jellegéhez  szorosan  kapcsolódó szintű végzettség,  vizsgák, szakmai gyakorlat megkövetelése elvileg mindig  szükséges feltétele  lehet egy  foglalkozási ágba kerülésnek,  illetve valamely  szakma gyakorlásának.  E szubjektív feltételek  teljesítése elvileg  mindenki számára nyitva áll. Indokolt esetben  az állam  szigoríthatja, akár többször is, valamely foglalkozásba  kerülés feltételeit.  E szigorítások azonban  szintén   nem  állíthatnak   objektív  korlátot,  a szigorított  feltételek   teljesítése  elvileg  továbbra  is nyitva kell, hogy álljon mindenki előtt. Mind a  tervező és  szakértő mérnöki, mind az építész szakma jelentősége  indokolttá   teszi  az   Mkt.  25.   §-a  által megállapított szakmai  feltételek megkövetelését  a  kamarai tagsághoz, s ezáltal a tervezői tevékenység gyakorlásához. E feltételek tulajdonképpen megegyeznek az Mkt. hatálybalépése előtt is  már hatályban  lévő jogszabályok által felállított követelményekkel; akik  azoknak  a  követelményeknek  eleget tettek,    azok     kamarai    felvételre    jogosultságának megállapítása csupán  formális,  adminisztratív  cselekmény. Önmagában tehát  az, hogy  az állam  olyan további feltételt állapított meg  a mérnökök  számára a  tervezői  tevékenység gyakorlásához, melynek e személyek megfelelnek, nem jelentik a foglalkozáshoz való jog sérelmét. 4.  Más   a  helyzet   azokkal  a   technikusokkal,  akik  a névjegyzékbe a  kivételt engedő rendelkezés alapján kerültek be,   s    ez   alapján   gyakorolják   tervezői,   építészi tevékenységüket. E  személyek az  Mkt.  kihirdetését  követő 360. napon elveszítik jogukat e tevékenységek gyakorlására. Az építéstervezési jogosultságról szóló jogszabályok alapján megállapítható, hogy tervezési jogosultságot főszabályként a korábbiakban  is   szakirányú   felsőfokú   szakképesítéssel lehetett csak végezni. A technikusi végzettséggel rendelkező személyek tervezői  tevékenységet csak  kivételes esetben, a kivételt engedő  szabályon alapuló  egyedi engedély  alapján végezhettek. Tevékenységük  azonban  ebben  az  esetben  sem terjedt ki a tervezői tevékenység valamennyi területére. A technikusminősítésről szóló 18/1972. (XI. 7.) ÉVM rendelet 2.  §-a   szerint  "a   technikusminősítés  célja,   hogy  a szakközépiskolát  végzett   dolgozók  az  építésügyi  ágazat sajátos igényeinek  megfelelő ismeretekkel  rendelkezzenek a technikusi  képesítést   kívánó  munkakörök  ellátásához.  A technikusi   oklevelet   szerzett   dolgozók   a   minősítés szakirányának  megfelelő   technikusi  képesítéshez   kötött munkakörök  betöltésére   és  a  technikusi  cím  viselésére jogosultak. "  Az Alkotmánybíróság  áttekintette a vonatkozó jogszabályokat, és  megállapította, hogy  azok számos  olyan feladat- és  munkakört neveznek  meg, amelyhez  a technikusi végzettség szükséges.  Ezek  között  a  tervezői  feladatkör nyilvánvalóan  nem   szerepel,  hiszen   ahhoz   a   korábbi jogszabályok alapján  is felsőfokú képzettség kellett. Azzal tehát, hogy a Mkt. a kamarai tagság feltételéül kivételt nem engedően a  felsőfokú  képzettséget  követel  meg,  s  ezzel közvetve  megszünteti   a   lehetőséget,   hogy   technikusi végzettséggel is  tervezői munkát  lehessen végezni,  a  sok közül csupán  egy, s a vonatkozó jogszabályok alapján nem is jellemző munkakör  gyakorlásának lehetőségét  szünteti meg a technikusok számára. A technikusi  képesítéssel gyakorolt,  korlátozott tervezési jogosítvány  éppen   a  technikusi   képesítéssel  ellátható munkakörökhöz képest  kivételes,  külön  engedélyhez  kötött volta  miatt   önmagában  nem  élvez  alkotmányos  védelmet. Különösen  nincs   joga  arra   a  technikusi  végzettséggel rendelkezőknek, hogy  kamarai  tagok  legyenek.  Vizsgálandó azonban, hogy  azok, akik az 1991 előtt szerzett képesítésük alapján a  tervezési jogosultságot  egyénileg megkapták, s a tervezést kereseti  forrásként gyakorolták, nem szenvedtek-e tulajdoni  sérelmet  e  jogosultság  megszüntetése,  vagy  a megszüntetés módja által. Az Alkotmánybíróság  1992 óta  követett gyakorlata szerint a tulajdoni alapjogvédelem  kiterjed  a  polgári  jogilag  nem tulajdonnak minősülő  vagyoni értékű  jogokra is  ( 17/1992. (III.  30.)   AB,  ABH   1992,  104.   ,  108.   )  ,  s  az Alkotmánybíróság azóta  ezt az oltalmat az eredetileg védett dologi jellegű vagyoni jogokon" túl is kiterjesztette. Bár a Magyar  Építész   Kamara   elnökének   az   Alkotmánybíróság megkeresése nyomán  az Alkotmánybírósághoz  intézett levele, majd a Mérnöki Kamara elnökével egybehangzó szóbeli előadása szerint a  technikusok nagyobb  része  mellékfoglalkozásként tervez csak,  s az  önálló  vállalkozások  száma  kevés,  az indítványozók beadványaiból  is kitűnik, hogy a tervezési és szakértői engedéllyel  rendelkezők számára  ez a tevékenység rendszeres jövedelemforrást jelentett, kialakult megrendelői körrel és  tevékenységi területtel rendelkeztek; másrészt az Mkt. a személyes tervezésre alapított önálló vállalkozásokat is lehetetlenné  tette. Az Alkotmánybíróság ezért elfogadja, hogy  a  technikusi  végzettséggel  rendelkező  tervezők  és szakértők által bevezetett és gyakorolt, rendszeres tervezői tevékenység,   amely   rendszeres   jövedelmet   biztosított számukra, az  Alkotmány 13. § (1) bekezdés szerint tulajdoni védelmet élvez.  Az alapjogként  védett  tulajdon  tartalmát azonban a  mindenkori közjogi  és magánjogi  korlátozásokkal együtt   kell   érteni;   az   alkotmányos   tulajdonvédelem terjedelme   mindig    konkrét.   A   tulajdon   közérdekből korlátozható,  s   az  Alkotmánybíróság   e  körben   nem  a tulajdonkorlátozás   feltétlen   szükségességét,   hanem   a törvényhozó  közérdekre  való  hivatkozásának  indokoltságát vizsgálja felül.  Különös súlyt nyer ezért az alkotmányosság megítélésénél,  hogy   a  tulajdonkorlátozás  a  közérdekkel arányose. (  64/1993.  (XII.  22.)  AB,  ABH  1992,  380.  ) Mindazok a  szempontok, amelyek  a  Magyar  Mérnöki  Kamara, illetőleg  a   Magyar  Építész   Kamara  mint  köztestületek létrehozását   és   szabályait   alkotmányosan   indokolják, különösen  az,   hogy  az   ugyanazon   hivatást   gyakorlók önkormányzata és  képviselete jöjjön  létre, azaz  a szakmai kamarák  zártsága   és  egységessége;   továbbá  e   szakmák gyakorlásának kivételt  nem  tűrően  felsőfokú  képesítéshez kötése, olyan  közérdeket képviselnek,  amellyel szemben  az ebbe a  szakmai körbe  nem tartozók egy része által élvezett kedvezmény elvesztése  - az  ő szempontjukból  :    a  saját hivatásuk  lényegét   nem  érintő  korlátozás  -  arányosnak minősül. Az arányosság  megítélésének része az is, hogy a technikusok tervezési és  szakértői jogosultságának  megszüntetési módja kellő  időt   biztosított-e  az   új  jogi  helyzethez  való alkalmazkodásra. Ennek megítélésénél  is abból indult ki az Alkotmánybíróság, hogy a  tervezési tevékenység  nem  tartozott  a  technikusi szakma lényegéhez, hanem egy régebbi helyzet folytatásaként, s a  szabályozás [ R. 7. § (4) bekezdés ] következtében 1991 óta folyamatosan  csökkenő létszámú  személyi kör  kivételes jogosítványa volt. Annak   a   lehetőségnek   megszüntetése,   hogy   középfokú végzettséggel,   külön    engedély    alapján,    lényegesen korlátozott körben, tervezői tevékenységet lehessen végezni, nem tekinthető  váratlannak. Ilyen  engedélyt 1990. december 31. után  szerzett középfokú  végzettséggel ugyanis  már nem lehetett kapni,  jóllehet nem  állítható, hogy a képzés vagy technikusi  minősítés   színvonala  azóta  úgy  megváltozott volna,  hogy   azt  a  tervezői  feladatok  ellátására  való képességgel  bármilyen   kapcsolatba  lehetne  hozni.  Ez  a megkülönböztetés  az   1991  előtt   és  az  azóta  szerzett képesítéssel gyakorolható munkák között csak akkor nem sérti az Alkotmány  70/A. §-ában  írt  hátrányos  megkülönböztetés tilalmát, ha ésszerű indokának a korábbi helyzet lépcsőzetes megszüntetését   tételezzük    fel,   amely    a   középfokú végzettséggel   tervezést    végzők   érdekeire    méltányos tekintettel van. Az  Alkotmánybíróság   már  többször  foglalkozott  valamely jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő kérdésével.  Ennek tartamát  azonban  nem  lehet  minden jogszabályra vonatkozóan  egységesen megállapítani, sőt, azt is megállapította  az Alkotmánybíróság, hogy a szükséges idő "megállapítása  és  biztosítása  a  jogalkotó  felelősséggel terhelt   mérlegelésének   és   döntésének   függvénye.   Az alkotmányellenesség csak  a  jogszabály  alkalmazására  való felkészülést szolgáló  időtartam  kirívó,  a  jogbiztonságot súlyosan  veszélyeztető  vagy  sértő  elmaradása,  illetőleg hiánya esetén  állapítható meg. " [ 7/1992. (I. 30.) AB, ABH 1992, 47. ] Az  Mkt.   kifogásolt  52.  és  53.  §-ai  szerint  az  Mkt. kihirdetésétől számított  360  nap  állt  rendelkezésére  az érintetteknek, hogy a megváltozott helyzetre felkészüljenek, és  eldöntsék,   hogy  ahhoz   miként  alkalmazkodjanak.  Az Alkotmánybíróság  álláspontja   szerint  ez   az   idő   nem minősíthető  a   felkészülést  szolgáló   időtartam   kirívó hiányának. Nem támasztható alkotmányos követelményként, hogy az átmeneti időnek olyan hosszan kellett volna tartania, míg a technikusok  a kamarai  tagsághoz szükséges  feltételeknek elvileg eleget tehetnének. A technikusok számára a felsőfokú képesítés megszerzése nyitva áll; a megfelelő főiskolák esti tagozaton négy  év alatt  elvégezhetők. A  kamarai tagsághoz azonban  a   főiskolai  végzettség   után  további  öt  éves tervezési gyakorlat  szükséges.  A  képesítés  megszerzésére alapozott kilenc  éves  átmenet  azonban  nem  csak  az  idő életszerűtlen hosszúsága  - a  mostani állapotnak  a kamarai törvény céljával  ellentétes fenntartása  -  miatt  nem  jön számításba alkotmányossági  érvként, hanem  azért sem,  mert nem  a  mostani,  bevezetett  és  gyakorolt  jövedelemszerző tevékenység folytatására  szolgál, hanem egy minőségileg más képesítés és életpálya alapjait nyújtja. Az Országgyűlés  a más okból az Alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra    benyújtott,    az    épített    környezet alakításáról és  védelméről szóló T/2599/249. számú egységes törvényjavaslat -  az Országgyűlés  által 1997. június 10-én elfogadott módosító  javaslatokkal korrigált  - zárószavazás előtti szövege szerint az Országgyűlés módosítani kívánja az Mkt. -t. A törvényjavaslat 60. § (3) bekezdése szerint :  az engedélyhez és  névjegyzékbe vételhez  kötött önálló mérnöki és építészeti  tervezői és  szakértői tevékenységre  az Mkt. hatálybalépését megelőzően  kiadott engedélyek  - amennyiben az engedéllyel rendelkező személy a kamarai tagságra az Mkt. szerint nem  jogosult - az Mkt. 53. § (1) bekezdése szerinti hatálybalépést követő  legalább 2 évig, de határozott időhöz kötött engedélyek  esetében annak határidejéig érvényesek, a környezetvédelmi szakértői  engedélyek kivételével.  Ez  azt jelenti, hogy  az  Országgyűlés  az  indítványozók  többsége által kifogásolt  180  napos  átmeneti  időtartamot  további másfél évvel  meghosszabítja. Erre  az Országgyűlésnek éppen úgy alkotmányos lehetősége van, mint arra, hogy a technikusi képesítéssel végezhető kisebb jelentőségű tervezési munkákat meghatározza, és  nem a  szakmai, hanem  például a gazdasági kamara  keretében   lehetővé   tegye.   Ezek   azonban   nem alkotmányossági  kérdések,   s  nem  érintik  azt,  hogy  az átmeneti időre  vonatkozó jelenleg hatályos szabályozás - az Mkt.   kihirdetésétől    számított    360    nap    -    nem alkotmányellenes.                      Dr. Sólyom László                     előadó alkotmánybíró                  az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal              Dr. Holló András          alkotmánybíró                alkotmánybíró       Dr. Kilényi Géza               Dr. Lábady Tamás         alkotmánybíró                  alkotmánybíró      Dr. Szabó András            Dr. Tersztyánszky Ödön         alkotmánybíró                  alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleménye A  magántervezői   tevékenységet  több  korábbi  jogszabályt követőn  utoljára   az  építésvezetői  jogosultságról  szóló 8/1986.  (III.   20.)  MT.   számú  rendelet   által   adott felhatalmazás   alapján   az   építéstervezési   jogosultság részletes  feltételeiről   szóló  3/1986.   (III.  20.)  ÉVM rendelet szabályozta.  Ennek  2.  §  (1)  bekezdése  szerint építéstervezést  -   a  rendeletben   meghatározott   esetek kivételével -  csak szakirányú felsőfokú szakképesítéssel és szakmai,  illetőleg  építésvezetői  gyakorlattal  rendelkező személyek végezhetnek.  A (2)  bekezdés  szerint  szakirányú felsőfokú szakképesítésnek  az olyan  egyetemi ( mérnöki ) , főiskolai  (  üzemmérnöki  )  oklevél  tekintendő,  amelynek képzési   célja    és   tartalma    az   adott    szakirányú építéstervezési tevékenységnek  megfelel. A  rendelet  által engedett egyik  kivételt az  1990-ben módosított  7.  §  (4) bekezdés adja  azzal, hogy az 1990. december 31. napja előtt már  építéstechnikusi   vagy   építési   felső   ipariskolai szakképesítéssel  rendelkező   személy  a  szakképesítésének megszerzését  követően  kifejtett  legalább  ötéves  szakmai gyakorlat  alapján   kérheti   a   felvételét   a   Tervezői Névjegyzékbe. A tervező-  és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló  1996. évi  LVIII. törvény  (T.) 1.  §  (1) bekezdése szerint  tervezői és műszaki szakértői tevékenység csak az  e törvényben  szabályozott kamarai  tagság  alapján folytatható. A T.  25. §  (3)  bekezdés  a  kamarai  felvételre  jogosító szakmai feltételként  egyetemi vagy főiskolai oklevelet és 2 év ill. 5 év szakmai gyakorlatot ír elő. A T. 52. § szerint, aki a  törvény szerint  kamarai  tagságra  nem  jogosult,  a hatálybelépést követő  180.  nap  után  a  korábban  kiadott engedélyek alapján  tervezői illetve szakértői tevékenységre sem jogosult. A  jogbiztonság   -  az  Alkotmánybíróság  értelmezésében  ( 11/1992. (III.  5.) AB  határozat -  ABH 1992.  7794. ) - az államtól és  elsősorban a  jogalkotótól azt várja el, hogy a jog  egésze,  egyes  részterületei  és  egyes  szabályai  is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatók és a norma  címzettjei számára  is előre  láthatók legyenek.  A jogbiztonság -  többek között  - megköveteli  a  megszerzett jogok  védelmét,   a  teljesedésbe   ment   vagy   egyébként véglegesen  lezárt   jogviszonyok   érintetlenül   hagyását, illetve   a   múltban   keletkezett,   tartós   jogviszonyok megváltoztathatóságának   alkotmányos    szabályokkal   való korlátozását.  Kivétel  ez  alól  az  elv  alól  csak  akkor engedhető meg,  ha  azt  a  jogbiztonsággal  konkurráló  más alkotmányos elv  elkerülhetetlenné teszi  és ezzel  nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet. Az építéstervezési jogosultság korábbi jogszabályok szerinti feltételei jelenleg  is hatályosak, az indítvánnyal támadott kamarai törvény  azokat nem  helyezte hatályon  kívül és meg sem változtatta.  Véleményem szerint  azok, akik  a  korábbi jogszabályok   alapján    a   szakmai   tapasztalatukra   és gyakorlatukra tekintettel egyetemi vagy főiskolai végzettség nélkül   voltak   jogosultak   tervezésre   vagy   szakértői tevékenységre, a  T. által  adott 180 napos határidő alatt a felsőfokú végzettséget  megszerezni  képtelenek.  Esetenként életkoruk mellett  tőlük el sem várható, hogy a jelenleginél magasabb fokú oklevél megszerzésére vállalkozzanak. Azzal, hogy  a  kamarai  tagság  kötelező,  egyetértek,  azt helyesnek  tartom.   Ha  azonban   ez  kialakult  életpályák tönkretételét eredményezi, akkor a szabályozás - nem elvileg és általában,  hanem -  részletkérdésekben diszkriminatív. A kamarai tagság  lehetősége a kivételezettek részére azért is fontos lenne,  hogy a  nem  felsőfokú  végzettségű  tervezők szakmai    felügyelete     hatékonyabb    legyen    és    ha bebizonyosodnék, hogy  tervezésre jogosult  valamely személy szakmai színvonala  nem megfelelő,  a kamarai tagságból való kizárással jogosultságának megvonására lehetőség lenne. A T. in fraudem, kerülő módon a kamarai tagság lehetőségének kizárásával teszi  lehetetlenné  a  más  jogszabályok  által elismert tevékenység  folytatását.  A  T.  és  a  korábbi  - jelenleg is  hatályos  -  jogszabályok  között  tehát  olyan kollízió keletkezett,  amely  egyes,  a  szabályozás  körébe tartozó  személyekkel  szemben  egzisztenciavesztéssel  járó jogfosztó, hátrányos  megkülönböztetést tartalmaz,  ezért az alkotmányellenességet meg kellett volna állapítani. Budapest, 1997. június 24.                                           Dr. Zlinszky János                                              alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	40/1997. (VII. 1.)
Date of the decision: .	06/24/1997
.
.