A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával —meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 124. § (4), (6) és (8) bekezdése, 125. § (1) bekezdése, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2011. évi CCVIII. törvény 46. § (11) bekezdése, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 40. § (1) bekezdése, 75. § (2)-(3) bekezdése, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 7. § (1) bekezdése, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. és 63. §-a, a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 36. § (1) bekezdése, 37. § (3) bekezdése és 38. §-a, Magyarország Alaptörvénye 3. cikk (3) bekezdés b) pontja, 24. cikk (2) bekezdés e) pontja, 26. cikk (2) bekezdés harmadik mondata, 37. cikk (4) bekezdése, 44. cikk (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az Indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti kivételes (közvetlenül hatályosuló jogszabály elleni) alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 124. § (4), (6) és (8) bekezdése, 125. § (1) bekezdése, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2011. évi CCVIII. törvény 46. § (11) bekezdése, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 40. § (1) bekezdése, 75. § (2)-(3) bekezdése, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 7. § (1) bekezdése, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. és 63. §-a, a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 36. § (1) bekezdése, 37. § (3) bekezdése és 38. §-a, a Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) 4. pontja, 11. cikkének (1)-(4) bekezdése, 16. cikke, 27. cikke, Magyarország Alaptörvénye 3. cikk (3) bekezdés b) pontja, 24. cikk (2) bekezdés e) pontja, 26. cikk (2) bekezdés harmadik mondata, 37. cikk (4) bekezdése, 44. cikk (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azok összességükben sértik Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) C) cikk (2) bekezdésébe foglalt tilalmat.
[2] Az Indítványozó indítványában kifejtette, hogy a hivatkozott rendelkezések egymással összefüggésben olyan közjogi rendszernek képezik jogi alapját, amelynek célja a hatalom hosszú távú, kizárólagos birtoklása, az ezt megvalósító kormányzati tevékenység pedig felszámolja a demokrácia fő garanciáját képező hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét, meggyengítve egyben a jogállam intézményeit is. Ez az Indítványozó álláspontja szerint olyan alkotmányos jogsérelmet hoz létre, mely minden magyar természetes személyt és szervezetet érint, akik ennek orvoslására kötelesek az Alkotmánybírósághoz fordulni az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdése alapján, miszerint: „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”
[3] Az indítvány Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) 4. pontjára, 11. cikkének (1)-(4) bekezdésére, 16. cikkére, valamint 27. cikkére vonatkozó elemét az Alkotmánybíróság az Abtv. 58. § (3) bekezdése alapján elkülönítve vizsgálja meg, illetőleg bírálja el.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz formai és tartalmi követelményeknek nem felel meg. A hivatkozott rendelkezések tekintetében nem állapítható meg az Indítványozó személyes, közvetlen és tényleges érintettsége, ezért az indítvány az Abtv. 26. § (2) bekezdésben meghatározott feltételnek nem felel meg.
[5] Az Indítványozó panaszában az Alaptörvény 3. cikk (3) bekezdés b) pontja, 24. cikk (2) bekezdés e) pontja, 26. cikk (2) bekezdés harmadik mondata, 37. cikk (4) bekezdése és 44. cikk (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte, amely rendelkezések vizsgálatára az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel, így az indítvány ezen elemei nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt formai követelménynek sem. „Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül és nem semmisítheti meg az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem.” [23/1994. (IV. 29.) AB végzés, ABH 1994, 375, 376.] „Az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó alkotmányi és törvényi rendelkezések alapján az Alkotmány szabályainak felülvizsgálatára, módosítására, megváltoztatására az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki.” [1260/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 816.] Az Alkotmánybíróság megállapítja továbbá, hogy a panasz tartalmát illetően absztrakt utólagos normakontrollra irányuló kérelem, amellyel azonban csak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott szervek és személyek élhetnek. Az Indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, így nem rendelkezik az ilyen eljárás kezdeményezéséhez törvény által előírt indítványozói jogosultsággal.
[6] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § a) és b) pontja, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
[7] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy amennyiben az Indítványozó az általa vitatott rendelkezések vonatkozásában az Abtv.-ben meghatározott formai és tartalmi feltételeknek megfelelő beadványt nyújt be, úgy az alapjául szolgálhat az Alkotmánybíróság érdemi eljárásának.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr Holló András n s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss lászló s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
.
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
Dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolása
I.
[8] 1. Egyetértek a végzés rendelkező részébe foglalt visszautasítással azon az alapon, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának egyik előfeltétele – az indítványozók tényleges, személyes és közvetlen érintettsége – nem áll fenn.
[9] 2. Nem értek egyet ugyanakkor azzal, hogy a végzés többségi indokolásában rövid utalás sincs arra, hogy hasonló tárgyú és tartalmú indítványok elbírálásának jelenleg komoly eljárási akadályai vannak, és – ezzel összefüggésben – azzal sem, hogy a többségi indokolás az ellenállási jog értelmezésével nem határozta meg a tényleges, személyes és közvetlen érintettség kritériumait.
[10] 3. Fenntartom továbbá azt a 61/2011. (VII. 13.) AB határozathoz (a továbbiakban: Abh.) fűzött különvéleményemben kifejtett álláspontomat, hogy az Alkotmánybíróság normafelülvizsgálati hatásköréből nincsenek per definitionem kizárva egyes alaptörvényi rendelkezések sem.
II.
[11] 1. Mindenekelőtt nyomatékosan kiemelem: a visszautasító tartalmú végzés azt jelzi, hogy az Alkotmánybíróság nem foglalt állást az indítvány érdeméről, mivel a jelenleg hatályos eljárási rend miatt ezt nem is tehette meg. A legfőbb probléma azonban az: alig van remény arra, hogy az indítvány tartalma szerinti, a magyar alkotmányos demokrácia egyik alapintézményét (a hatalommegosztás rendjében vizsgálandó fékek és egyensúlyok rendszerét) komplexen érintő jogszabályok alkotmányosságát az Alkotmánybíróság valaha is érdemben elbírálhassa.
Mindezt az Alkotmánybíróság egyes eljárás-kezdeményezési szabályait megállapító alaptörvényi és Abtv.-beli rendelkezések teszik csaknem illuzórikussá:
[12] a) Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése c) pontjában és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (1) bekezdésében biztosított absztrakt utólagos normakontroll kérelmezése valójában csak az alapvető jogok biztosától várható. (A Kormány és az országgyűlési képviselők egynegyedének kezdeményezési joga jelenleg csupán toll a kalapon.) b) Az Abtv. 38. §-ában foglalt alaptörvény-értelmezési hatáskör gyakorlása – a rendkívül szűk indítványozói kör miatt – ugyancsak felettébb valószínűtlen.
[13] c) Egyetlen, az indítványban támadott törvény esetében sem érezte úgy a köztársasági elnök, hogy az ellenállási jog gyakorlásának egyik lehetséges alanyaként előzetes normakontrollt kérjen az Alkotmánybíróságtól.
[14] A többségi végzés utolsó mondatában felvillantott lehetőségnek (amely szerint érdemi eljárás alapjául szolgálhat majd az Abtv formai és tartalmi követelményeinek megfelelő beadvány) alighanem gyakorlatilag nem lehet eleget tenni.
[15] 2. Mi következik a fentiekből? Annyi talán mindenképpen, hogy míg alkotmányjogi panaszeljárásban is érdemben vizsgálhatja a Alkotmánybíróság a méhek szomszéd ingatlan felől mérendő repülési magasságának alkotmányosságát elbírálni kérő, vagy éppen a mozgóbolti tevékenységgel együtt járó hangjelzés tiltását előíró norma és a diszkrimináció-tilalom összefüggéseire vonatkozó indítványt, addig nincs reális lehetősége arra, hogy a mostani indítvány szerinti, a jogállami jogrend alapvető fundamentumát (pl. a hatalommegosztáson belül a fékek és egyensúlyok rendszerét) komplex módon érdemi vizsgálatának tárgyává tehesse. Az Alkotmánybíróságnak erre a korábbi Alkotmány (Abtv. és Ügyrend) alapján még módja volt. A pártállami hatalomkoncentrációra utalva részletesen foglalkozhatott például az „Alkotmányon felüli, illetve alkotmányellenesen érvényesülő hatalmi túlsúllyal és hatalmi dominanciával”. 62/2003. (XII. 5.) AB határozat (ABH 2003, 637, 644.). Alkotmányvédelmi hatásköre ilyen típusú gyakorlásának mára már csak a látszata maradt meg, így pusztán szemlélője lehet csak a hatalmi ágakat érintő struktúrák átrendezésének. Reálisan nem foglalhat állást arról, vajon a jogállam formális előírásainak betartásával tényleg leépíthető-e a jogállam eddig kiépített intézményrendszere. Erre a veszélyre Sajó András már korábban felhívta a figyelmet az „Önvédő jogállam” című cikkében (Fundamentum, 2002. 3-4. szám).
[16] 3. Álláspontom szerint, ahogyan erre az Abh.-ban is utaltam, az ellenállási jog alapjog. Mivel e normát az Alaptörvény alatti normák nem szabályozzák (önvégrehajtó jellegű), az Alkotmánybíróságnak tartalmi értelmezést kellett volna adnia abban a kérdésben, hogy milyen típusú tényleges, közvetlen és személyes érintettség szükséges az alkotmányjogi panasz befogadásához.
[17] 4. Arra is utaltam az Abh.-ban, hogy a modern alkotmányosság követelményeivel összeegyeztethető, ha egy állam jogrendszerének alapjául szolgáló alaptörvényben megváltoztathatatlan normák vannak (ABK 2011. július-augusztus 696, 722 és köv. o.). Ezen normák azonosítása és más alkotmányi normákkal való viszonyuk (hierarchiájuk) meghatározása olyan feladat, amely végső soron az erga omnes alkotmányértelmezési hatalommal rendelkező Alkotmánybíróság hatásköre, így nem tudom elfogadni, hogy a támadott alaptörvényi normákat hatáskör hiányában (az Abtv. 64. § a) pontjára hivatkozással) nem vizsgálta a testület.
III.
[18] Úgy vélem tehát, hogy a visszautasító végzés indokolásának – a figyelemfelkeltés célzatával – egy-két mondattal utalnia kellett volna a fentiekben leírtak lényegére. Az Alkotmánybíróság általános alkotmányértelmezési szerepkörét közvetlenül érintő kérdésről lévén szó, ez az igény talán nem túlzó.
. |