Hungarian

Ügyszám: .	1007/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 27/1995. (V. 15.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/129 .

A döntés kelte: Budapest, 05/09/1995 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság  jogszabály és  az  állami  irányítás egyéb  jogi   eszköze  alkotmányellenességének   utólagos vizsgálata során meghozta a következő                       határozatot :                            1. Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a  gázenergiáról szóló  1969.  évi  VII.  törvény  végrehajtására  kiadott 1/1977. ( IV.  6. )  NIM rendelet  ( a továbbiakban : R ) 18.  §   (4)  bekezdése  alkotmányellenes,  ezért  ezt  a rendelkezést megsemmisíti. A   megsemmisített    rendelkezés   az   Alkotmánybíróság határozatának közzététele napján veszti hatályát.                            2. Az Alkotmánybíróság  megállapítja :  a környezethez  való alapvető jogra  tekintettel az  R. 59. § (2) bekezdésének alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy a jogszabály egyes különös előírásaitól való eseti eltérés a környezet biztonságának megóvása  mellett akkor  engedélyezhető, ha az a  jogszabályban biztosítottal azonos értékű állapotot eredményező műszaki  vagy egyéb  intézkedéssel lehetséges és ez előírható.                            3. Az  Alkotmánybíróság   az  R.   59.   §   (2)   bekezdése alkotmányellenességének     megállapítására      irányuló indítványt és a megsemmisítés iránti kérelmet elutasítja. Az Alkotmánybíróság elutasítja az      - MSZ  7048-1 :  1983 "Körzeti gázellátó rendszerek. Fogalommeghatározások,      csoportosítás,      általános követelmények", az      - MSZ  7487-1 :  1979  "Közmű-  és  egyéb  vezetékek elrendezése közterületen. Fogalommeghatározások", az      - MSZ  7487-2 :  1980  "Közmű-  és  egyéb  vezetékek elrendezése közterületen.  Elhelyezés  a  térszín  alatt" valamint az      - MSZ  7487-3 :  1980  "Közmű-  és  egyéb  vezetékek elrendezése közterületen.  Elhelyezés a  térszín  felett" című    nemzeti    szabványok     alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt.                            4. Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I.                            1. A  bányászatról  szóló  1993.  évi  XLVIII.  törvény  ( a továbbiakban :  Btv ) 49.  §  22.  pontja  szerint  az  e törvényben  használt  egyes  kifejezések  a  következőket tartalmazzák     :     "szénhidrogén     szállítóvezeték" ( távvezeték ) tartozékaival és szerelvényeivel együtt az a  csővezeték,  amely  a  földgázt,  kőolajat  vagy  ezek termékeit a  termelés ( előkészítés,  gyártás,  tárolás ) kiadó  pontjától   ( kőolaj,  földgáz   előkészítő  üzem, kőolaj-finomító, gázfeldolgozó üzem ) indító állomásától, illetve  az   országhatár  átlépésétől   a   felhasználás ( lakótelepülés, ipari  létesítmény )  feldolgozás  átadó állomásáig, illetve az országhatárig szállítja. A szállítóvezeték tartozékai : - az indító és átadó állomás; - a  szállítóvezeték üzemeltetését  szolgáló technológiai létesítmények ( nyomásfokozó  töltő,  lefejtő,  lefuvató, szakaszoló, tisztító állomások ) és a nyomvonal jelzésére szolgáló berendezés; - a     szállítóvezeték    üzemeltetését,    irányítását, ellenőrzését  szolgáló   létesítmények  és   berendezések ( távfelügyeleti, hírközlési, korrózióvédelem ) . A gázszolgáltatásról  szóló 1994.  évi XLI.  törvény  ( a továbbiakban : Gtv ) 3. § - e )  pontja szerint  a törvény  alkalmazásában gázátadó állomás :  az a létesítmény, amely a szállítóvezetékről a gázt az  átvevőnek  átadja  és  a  gázelosztó  vezetékhez történő  csatlakozáshoz   és  az   elosztáshoz  szükséges nyomáscsökkentést   végzi.    A   gázátadó    állomás   a szállítóvezeték tartozéka; - az    f )  pont  szerint  gázelosztó  vezeték  :  az  a csővezetékrendszer -  a hozzá  tartozó nyomáscsökkentő és szabályozó berendezésekkel  - amely  a  gázátadó  állomás kilépő oldalától  indul, és  a fogyasztói  főelzárónál ér véget. E törvények  az idézett  rendelkezéseiktől  eltérést  nem engednek. A   gázenergiáról    szóló   1969.   évi   VII.   törvény végrehajtásáról szóló 1/1977. ( IV. 6. ) NIM rendelet ( a továbbiakban  :   R )  18.   §  (1)   bekezdése   tételes felsorolást ad  azokról  a  területekről  ( helyekről ) , amelyeken gázszállító vezetéket tilos elhelyezni. Egyebek között  kimondja,   hogy  közút   alatt  ( keresztezéstől eltekintve ) gázszállító vezetéket elhelyezni tilos. A gázelosztó  vezetékről pedig  az R. 18. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azt a külön jogszabály és az állami szabványok előírásai szerint kell létesíteni. Az R  18. §  (4) bekezdése  szerint "az  (1)  bekezdésben foglalt tilalmak  alól a  szakhatósággal  -  az  országos ásványvagyon  nyilvántartásban  lévő  nyersanyagkészletet tartalmazó területre nézve a Központi Földtani Hivatallal - egyetértésben a Bányahatóság felmentést adhat". A  jogszabály   a  továbbiakban   részletes   előírásokat tartalmaz a különféle létesítményekről; a gázszállító- és elosztóvezeték tekintetében eltérő tartalommal. Az 58-61. §-ok szólnak a létesítmények biztonsági övezetéről. Az  R.  59.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  biztonsági övezetet, a  tilalmakat és  korlátozásokat az R. 1. § (2) és   (3)    bekezdésében   meghatározott    hatásköröknek megfelelően a  Bányahatóság, illetve az Energiafelügyelet határozza meg a létesítmény engedélyezése során. A (2) bekezdés szerint "az engedélyező hatóság a gázüzemi létesítmény,   illetőleg    berendezés    és    környezet biztonságának  megóvása   mellett  indokolt   esetben   a biztonsági  övezet   terjedelméről,  továbbá   az  előírt tilalmak és  korlátozások alól  eltérést engedélyezhet és ennek   feltételeit    megállapíthatja,   az    eltérések megállapításához  az   építésügyi  hatóság  hozzájárulása szükséges; az  eljárásba az  érdekelt szakhatóságokat  és szerveket ( pl. közművek ) be kell vonni".                            2. Egyes nemzeti  szabványok kötelező  alkalmazásáról  szóló 30/1994. ( XI.  8. ) IKM  rendelet  1.  §  (1)  bekezdése kimondja,  hogy  az  e  rendelet  mellékletében  szereplő nemzeti szabványok alkalmazása kötelező. Az  IKM-rendelet   melléklete  tartalmazza   a   "Körzeti gázellátó       rendszerek.        Fogalommeghatározások, csoportosítás, általános követelmények" című, MSZ 7048-1: 1983    jelű,   és    a  "Körzeti  gázellátó  rendszerek, elosztóvezetékek védőtávolságai"  MSZ 7048-3  : 1983 jelű szabványt is. Egyes  közlekedési,   hírközlési   és   vízügyi   nemzeti szabványok  kötelezővé   nyilvánításáról  szóló  27/1994. ( IX. 29.  ) KHVM  rendelet 1.  §-a szerint az e rendelet mellékletében jegyzékbe  foglalt közlekedési,  hírközlési és  vízügyi   nemzeti  szabványokat   5  évig  kötelezően alkalmazni  kell.   A  2.   §  szerint   az   alkalmazási kötelezettség   alól   -   az   érdekelt   miniszterekkel egyetértésben -  a  közlekedési,  hírközlési  és  vízügyi miniszter felmentést adhat. A  KHVM-rendelet   melléklete  tartalmazza   a  következő szabványokat : "1. 3.  Közúti közlekedési  szabványok MSZ  7487-1 : 1979 Közművek és  egyéb  vezetékek  elrendezése  közterületen. Fogalommeghatározások MSZ 7487-2 : 1980 Közművek és egyéb vezetékek elrendezése  közterületen.  Elhelyezés  térszín alatt MSZ  7487-3 :  1980  Közművek  és  egyéb  vezetékek elrendezése közterületen. Elhelyezés térszín felett".                            3. Az indítvány  e szabványsornak  a következő rendelkezését támadja :  "Előírásaitól eltérést  az  illetékes  építési hatóság engedélyezhet. " Az MSZ  7048-1 :  1983 jelű  szabványnak az  indítványban kifogásolt rendelkezése  pedig a  következőképpen szól  : "Előírásaitól  eltérést  a  Magyar  Szabványügyi  Hivatal elnökének felhatalmazása alapján az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, illetve  az általa meghatározott körben a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség engedélyezhet. " Az indítványozó  szerint "e kötelező szabványok alól való felmentés korlátlan  lehetősége magában  rejti a magasabb rendű  Gázenergiáról   szóló  1969.   évi  VII.   törvény veszélyes üzemre  vonatkozó tiltó  rendelkezései és az R. 18. §  (1) bekezdésében  leírt,  valamint  további  tiltó rendelkezéseinek megkerülését,  " vagyis  mentesít az  R. 18.  §   (1)  bekezdésében  meghatározott,  fent  idézett kitétel alól,  és mentesít  "a gázvezeték nyomásértékének kötelező figyelembevétele ( 7048/1/83. 2. pont ) alól. " Az indítványozó  szerint "a  szabványok  alóli  felmentés lehetőséget adott  ahhoz, hogy  sűrűn lakott településen, keskeny közutak alatt egy 600 mm átmérőjű, 40 bar nyomású gázszállító vezeték  építésének engedélyezését  kérjék és kapják meg  az arra  illetékes  hatóságoktól.  .  .  .  A szabványok  felmentési  lehetősége  alapján  a  másodfokú létesítési engedélyben  a gázszállító  vezetéket - minden műszaki    paramétereinek     változatlanul    hagyásával `átkeresztelték` gázelosztó  vezetékké, felmentést adva a szabvány által  meghatározott maximális nyomásérték alól, a nyomvonalvezetés  kötelmei  alól  és  a  nyomásértéknek megfelelő előírás szerinti védőtávolságok betartása alól. A  gázelosztó  vezeték  biztonsági  előírásai  lényegesen enyhébbek, mint  a szállító  vezeték törvényi  biztonsági előírásai, ezért  előbbiek alkalmazása  fokozott veszélyt jelent a környezetre, a nyomvonal környezetében élőkre. " Álláspontja szerint  a szabványokban  foglalt felmentési, eltérési  engedélyezés  lehetősége,  a  felmentési  jogot korlátlanul  és   önkényesen  gyakorlónak  a  döntése  és határozata alapján  semmissé tehetők  a törvény  és annak végrehajtási   rendelete    által    előírt    biztonsági feltételek. Az  indítvány tartalma szerint hivatkozott az Alkotmány 18. §-ára és a 70/D. § (1) - (2) bekezdésére. Az Alkotmánybíróság  az indítvány  tartalma alapján  - és szoros  tartalmi   összefüggés   okán   -   az   eljárást kiterjedtnek tekintette  az R. 18. § (4) bekezdése és 59. § (2)  bekezdése rendelkezéseire  is. Ezek  a jogszabályi rendelkezések   teszik    lehetővé,   hogy    az    R-ben megfogalmazott  egyes   korlátozások  és   tilalmak  alól felmentést adjanak.                            II. Az indítvány az alábbiak szerint alapos.                            1. Az Alkotmánybíróság  számos határozatban kifejtette, hogy a tényállás  és  a  jogszabály  egymásra  vonatkoztatása, ezzel kapcsolatban  a jogszabály  értelmezése  a  bíróság hatáskörébe    tartozik.     Ennek     megfelelően     az Alkotmánybíróságnak  nincs   hatásköre  arra,   hogy   az indítványra okot  adó konkrét eset történeti tényállására nézve  eldöntse   :  a  szóbanforgó  vezeték  az  idézett törvényi    rendelkezések    alapján    szállító-    vagy elosztóvezetéknek minősül-e. Annak  eldöntése,   hogy  a   közigazgatási   hatóság   a létesítést engedélyező  határozatában a  törvényeknek  és más   jogszabályoknak    megfelelően   minősítette-e    a létesítményt  gáz-elosztóvezetéknek  és  ehhez  képest  a következményeket az  engedélyezés során  helyesen vonta-e le, a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság  hatásköre a  jogszabálynak, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközének az Alkotmánnyal kapcsolatos értelmezésére  terjed ki;  ez szükségszerű  a jogszabály alkotmányellenességének vizsgálata során ( ABH 1993. 256, 266. , ABH 1993. 242, 243. ) .                            2. Az  Alkotmány   18.  §-a  szerint  a  Magyar  Köztársaság elismeri és  érvényesíti  mindenki  jogát  az  egészséges környezethez. A  70/D.   §  (1) - (2)  bekezdése  értelmében  a  Magyar Köztársaság  területén   élőknek  joguk   van  a   lehető legmagasabb szintű  testi és  lelki  egészséghez.  Ezt  a jogot a Magyar Köztársaság egyebek között az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. Az Alkotmánybíróság  996/G/1990. számú  határozata  ( ABH 1993. 533, 535. ) szerint az Alkotmány 18. §-a és 70/D. § (2) bekezdése  alapján az  állam  köteles  az  egészséges környezethez való  jog  megvalósítását  szolgáló  sajátos intézmények kialakítására  és működtetésére.  Sem a 18. § szóhasználata ( az "egészséges környezethez" való jog ) , sem az állami környezetvédelmi feladat beágyazása a 70/D. §-ban az  egészséghez való  jog megvalósításának eszközei közé   nem   értelmezhető   a   környezethez   való   jog korlátozásaként. E határozatban  az Alkotmánybíróság  rámutatott arra  is, hogy  az   Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII. törvény  ( Abtv )   alapján  előterjesztett   indítványok elbírálása során állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a törvényhozás által választott szabályozás, illetve a jogalkalmazásban követett törvényértelmezés tartalmilag alkotmányosan kielégítő-e. Az egészséges  környezethez való jog érvényesítése állami kötelezettség. Az  érvényesítés egyik  eszköze az épített környezet  védelme.   Az  épített   környezet  védelméhez hozzátartozik   a   települési   környezet   védelme.   A települési környezet védelme kiterjed a lakóterületekre.                            3. Az Alkotmány  idézett  rendelkezéseiből  közvetlenül  nem vezethető le,  hogy azokból milyen konkrét jogalkotási és kormányzati teendők származnak. A környezet  védelmével kapcsolatos  rendelkezést  számos jogszabály   tartalmaz.    Így   például   a   települési környezetet közvetlenül  terhelő és esetleg veszélyeztető egyes tevékenységekre  vonatkozó jogszabályok a környezet védelmére tekintettel  kötelező  biztonsági  előírásokat, tilalmakat, korlátozásokat tartalmaznak. Ilyen jogszabály  egyebek  között  a  bányászatról  szóló 1993. évi  XLVIII. törvény,  a  gázszolgáltatásról  szóló 1994. évi XLI. törvény valamint az R is. Az R.  18. §  (4) bekezdése  lehetővé teszi,  hogy az (1) bekezdésben  foglalt   tilalmak  alól   a  szakhatósággal egyetértésben a Bányahatóság felmentést adjon. Az R. 59. § (2) bekezdése szintén lehetővé teszi, hogy az engedélyező hatóság  a környezet  biztonságának  megóvása mellett   indokolt    esetben   a    biztonsági    övezet terjedelméről, továbbá az előírt tilalmak és korlátozások alól eltérést engedélyezzen. Az  Alkotmánybíróság   vizsgálta,  hogy  e  rendelkezések alapján  a   hatóságok  milyen  mérvű  döntési  szabadság birtokában  és  milyen  jogszabályi  kötöttségek  mellett adhatják ki határozataikat.                            4. A  határozat   a   közigazgatási   szerv   akaratának   a kinyilvánítása.  Az,   hogy  ez  az  akarat  mennyiben  a közigazgatási szerv  akarata, és  mennyiben a jogalkotóé, attól  függ,  hogy  mennyire  köti  meg  a  jogszabály  a közigazgatási szerv döntési lehetőségét. Az R.  18. §  (4) bekezdése  egyáltalán nem határozza meg azt, hogy  a Bányahatóság  milyen  feltételek  esetén  és milyen  követelmények   előírása  mellett  adhatja  ki  a jogszabályban rögzített  tilalmak  alól  való  felmentést tartalmazó  döntését.   Ennek  a   döntésnek  a  kiadását jogszabályi tényállás  tartalmilag nem  köti feltételhez. Nem lehet  ilyennek tekinteni  a szakhatósági  egyetértés előírását sem. Ez a  szabály tehát elvben azt is lehetővé teszi, hogy az R.   rendelkezéseinek   egyébként   kötelező   biztonsági előírásai, tilalmai, korlátozásai alól a hatóságok szabad belátásuk  szerint   felmentést   adjanak,   az   épített környezet védelmét  megvalósító jogszabályt  akár  teljes egészében mellőzzék. Ezzel a  vizsgált szabály ellentétbe kerül a környezethez való alkotmányos  jog ( Alkotmány  18. §  és 70/D.  § (2) bek.  )   érvényesítésének  állami  kötelezettségével.  A környezethez való  jogból  következik,  hogy  az  épített környezet  jogszabályban   biztosított  védelmi   szintje jogilag kötetlen hatósági döntésekkel nem csökkenthető.                            5. Önmagában a vizsgált körben nem alkotmányellenes az, hogy a  biztonságot   és   a   környezet   védelmét   szolgáló jogszabályi    előírásoktól     a    hatóság     eltérést engedélyezhet,  ha  megfelelő  rendelkezések  az  eltérés feltételeit kielégítő garanciával meghatározzák. Az R. 59. § (2) bekezdése szövege szerint a jogszabályban rögzített   szabályoktól   való   eltéréseket   "indokolt esetben"  és   a  "biztonság   megóvása  mellett"   lehet engedélyezni. Ez  a feltétel  azonban nem elég határozott ahhoz, hogy  a közigazgatási  szerv  döntési  szabadságát megfelelően keretek  közé szorítsa. Pusztán az építő vagy építtető gazdasági  érdeke például  nem elég indok ahhoz, hogy a hatóság eltérést engedélyezzen a biztonsági övezet jogszabályban   rögzített    terjedelmétől,   továbbá   a jogszabályban előírt tilalmak és korlátozások alól. Ha   a    jogszabályi   rendelkezés   alkotmányossága   a szabályozás    homályossága     miatt    kérdéses,     az Alkotmánybíróság  kifejezetten   is  megállapíthatja   az alkotmányos   értelmezés   tartományát,   meghatározhatja azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeknek a norma értelmezéseinek meg  kell felelniük ( ABH 1993. 256, 266- 267 ) . A környezethez  való alapvető jogra tekintettel az R. 59. § (2)  bekezdése alkalmazásánál  alkotmányos követelmény, hogy a  jogszabály egyes  különös előírásaitól való eseti eltérés a  környezet biztonságának megóvása mellett akkor engedélyezhető,  ha   az  a  jogszabályban  biztosítottal azonos értékű  állapotot eredményező  műszaki vagy  egyéb intézkedéssel lehetséges és ez előírható.                           III.                            1. Az  Alkotmány   32/A.  §   (1)   bekezdése   szerint   az Alkotmánybíróság    felülvizsgálja     a     jogszabályok alkotmányosságát,   illetőleg    ellátja   a   törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Abtv  1. §  b )  pontja  szerint  az  Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik  a jogszabály,  valamint  az  állami irányítás  egyéb   jogi  eszköze  alkotmányellenességének utólagos vizsgálata. Az  Alkotmánybíróság   gyakorlata   szerint   nemcsak   a jogszabály alkotmányosságához  tartozik hozzá,  hogy az a magasabb szintű  jogszabállyal nem lehet ellentétes ( Jat [ a jogalkotásról  szóló 1987. évi XI. törvény ] 1. § (2) bekezdés ) , hanem az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságához  is   hozzátartozik  az,   hogy  az  a jogszabályokkal nem  lehet ellentétes.  Az erre alapított indítvány elbírálására ezért az Abtv rendelkezése folytán az Alkotmánybíróságnak  hatásköre van.  ( Ezt erősítik  a Magyar  Köztársaság  ügyészségéről  szóló  1972.  évi  V. törvény 5.  § (2) bekezdés i ) pontja, 13. § (2) bekezdés a ) pontja és 13/A. §-a rendelkezései is. ) Az Abtv  20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság indítvány alapján  jár  el.  Az  indítványnak  a  kérelem  alapjául szolgáló ok  megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia ( Abtv 22. § (2) bek. ) . Az indítványnak  az egyes  nemzeti szabványok  előírásait támadó  része   általánosságban  utalt   arra,   hogy   a kifogásolt    szabványok     ellentétben    állnának    a gázenergiáról  szóló   törvénynek  -   egyébként  már  az indítvány benyújtásakor  sem hatályos  - szabályaival  és más   törvényi    rendelkezésekkel.   Az    indítvány   a hivatkozott,  vagy   más   törvénynek   a   szabványokkal ellentétesnek vélt  szabályait határozottan  nem  jelölte meg. Kifejezetten  csak az  R. 18.  § (1)  bekezdése és a szabványok idézett rendelkezései ellentétét állította. Az indítványnak  ezzel a  részével kapcsolatban kizárólag az volt elbírálható, hogy a szabványok hivatkozott részei ellentétesek-e az  R. 18.  §  (1)  bekezdésével,  vagy  - miként azt  az indítvány  tartalmazza -  az MSZ  7048-1 : 1983 2.  pontjával. Ennek  a pontnak a 2. 1. 1. -2. 1. 3. alpontjai a nyomásfokozatok meghatározását tartalmazzák.                            2. A nemzeti szabványosításról, valamint a laboratóriumok, a tanúsító  és   az  ellenőrző   szervezetek  akkreditálási rendjének  ideiglenes   szabályairól,  továbbá  a  Magyar Szabványügyi Hivatal  ideiglenes feladat- és hatásköréről szóló  42/1994.   ( III.  25.   )  Korm.  rendeletnek  az elbíráláskor  hatályos  1.  §  (1)  bekezdése  szerint  e rendelet   alkalmazásában    a   nemzeti    szabvány    a jogalkotásról szóló  1987. évi XI. törvény ( Jat ) 50. §- ában írt állami szabvány. A Jat  50. §  (1) bekezdése  szerint a  miniszter  és  az országos  hatáskörű   szerv   vezetője   a   rendszeresen ismétlődő  műszaki-gazdasági   és  technológiai   feladat megoldási  módját,   termék,  termény  vagy  szolgáltatás jellemzőinek    meghatározását     állami    szabványként állapíthatja  meg.  A  (3)  bekezdés  szerint  az  állami szabvány kötelező  erejét és  a szabványtól  való eltérés feltételeit külön jogszabály állapítja meg. A Korm.  rendelet 1.  § (4)  bekezdése szerint  a nemzeti szabvány  nem   tartalmazhat   jogszabállyal   ellentétes előírást. A Korm.  rendelet 2.  § (1)  bekezdése szerint  a nemzeti szabvány   alkalmazása   e   rendelet   hatálybalépésétől önkéntes,    kivéve,     ha     jogszabály     kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja.  A (2) bekezdés értelmében a jogszabály rendelkezhet  úgy, hogy  a kötelezettség  alól felmentés adható. Az R.  59.  §  (2)  bekezdése  lehetővé  teszi,  hogy  az engedélyező  hatóság  a  gázüzemi  létesítmény  illetőleg berendezés és  környezet biztonságának  megóvása  mellett indokolt  esetben   a  biztonsági  övezet  terjedelméről, továbbá az  előírt tilalmak és korlátozások alól eltérést engedélyezhet és  ennek feltételeit  megállapíthatja,  az eltérések   megállapításához    az   építésügyi   hatóság hozzájárulása  szükséges;   az  eljárásba   az   érdekelt szakhatóságokat és  szerveket ( pl.  közművek )  be  kell vonni. Ez az  eltérést  engedélyező  rendelkezés  vonatkozik  az indítványban   megjelölt   szabványok   tárgya   szerinti gázelosztó  vezetékekre  is.  Ebből  következik,  hogy  a szabványok   kifogásolt    rendelkezései    nem    állnak ellentétben az R. szabályaival. Az R. 18. § (1) bekezdése csupán a gázszállító - és nem a gázelosztó -  vezetékekre vonatkozik.  Ebből  következik, hogy a  gázelosztó vezetékre vonatkozó 7048/1983-as számú szabványok   ezzel    a   rendelkezéssel    nem    állnak összefüggésben és  így ellentétben  sem. Az  R. 18. § (4) bekezdése  egyébként  is  lehetővé  tette,  hogy  az  (1) bekezdésben  foglalt   tilalmak  alól   a  szakhatósággal egyetértésben a Bányahatóság felmentést adjon. A kifejtettekből következik, hogy a szabványok kifogásolt rendelkezései  nem  állnak  ellentétben  az  indítványban megjelölt jogszabályokkal.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal          Dr. Kilényi Géza         alkotmánybíró              alkotmánybíró       Dr. Lábady Tamás            Dr. Schmidt Péter        alkotmánybíró                alkotmánybíró                     Dr. Szabó András                       alkotmánybíró                  Dr. Tersztyánszky Ödön                   előadó alkotmánybíró                      Dr. Vörös Imre                       alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	27/1995. (V. 15.)
Date of the decision: .	05/09/1995
.
.