A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.358/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (Dr. Kiss Dániel András Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján 2019. augusztus 23-án alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria 2019. május 30-án meghozott Kfv.I.35.358/2019/2. számú végzése, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. december 18-án meghozott 42.K.34.004/2018/4. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 2019. március 5-én meghozott 11.Kpkf.670.137/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Kérte továbbá Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága 2234174215 iktatószámú másodfokú határozatának megsemmisítését is. Álláspontja szerint a támadott döntések ellentétesek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, az R) cikk (1) bekezdésével és a 28. cikkel.
[2] Az indítványozó adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, amellyel egyidejűleg – elkésettség miatt – igazolási kérelmet is előterjesztett. A bíróság az igazolási kérelmet elutasította, a keresetlevelet visszautasította. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel, ezzel egyidejűleg szintén igazolási kérelmet terjesztett elő. A Kúria megállapította, hogy az indítványozó által felhívott indok (nem talált megfelelő jogi képviselőt a rendelkezésére álló időtartamon belül) pusztán szubjektív akadályát jelentette a felülvizsgálati kérelem határidőben történő előterjesztésének, a vétlenség bizonyítására nem alkalmas, ezért az igazolási kérelmet elutasította, a felülvizsgálati kérelmet pedig visszautasította.
[3] Az indítványozó álláspontja szerint az adóhatóság eljárása sértette a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, mivel kiüresítette a bizonyítási eljárást, a kézbesítés szabálytalansága miatt pedig elzárta a jogorvoslat gyakorlásától. Ezt a jogellenes helyzetet a bíróságok is fenntartották. Azzal, hogy az első- és másodfokon eljáró bíróságok nem adtak helyt az igazolási kérelemnek, szintén megsértették a jogorvoslathoz való jogát, illetve, mivel az általa előterjesztett kifogásokat és észrevételeket a jogorvoslati eljárások során nem is vizsgálták, sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga is. Az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdéséből fakadóan a bíróságoknak az Alaptörvényt is alkalmazniuk kell, mely követelmény a bírósági eljárásokban nem érvényesült, a bíróságok meg sem kísérelték a hatóságok által okozott jogsértő helyzet orvoslását. Eljárásuk egyben ellentétes volt az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó értelmezési követelménnyel is.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29–31. § szerinti követelményeknek.
[5] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[6] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}.
[7] Az Alaptörvény R), valamint 28. cikkére, mivel alapjogot nem tartalmaznak, alkotmányjogi panasz nem alapítható {3237/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [19]; 3031/2016. (II. 23.) AB végzés, Indokolás [17]; 3053/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [15]; 3099/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [20]}.
[8] Az igazolási kérelem elfogadásához nem fűződik alanyi jog, önmagában nem képezi alkotmányossági vizsgálat tárgyát {3340/2019. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [17]}. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a 3149/2019. (VI. 26.) AB határozatban kimondta, hogy „ha a kereseti kérelem elutasítására az igazolási kérelem elutasítása miatt kerül sor, csak olyan esetben képezi alkotmányossági vizsgálat tárgyát, amikor a bíróság nem tartja be azt az alkotmányossági követelményt, hogy a jogbiztonságot és az egyén bírósági úthoz való alapjogát egyformán figyelembe kell vennie. Amennyiben a bíróság a mulasztás vétlenségére vonatkozó mérlegelése ezen követelménnyel nem megy szembe, az Alkotmánybíróság alkotmányossági vizsgálatának korlátot szab az a hatásköri szabály, miszerint az Alkotmánybíróság nem válhat »negyedfokká«, vagyis kizárólag törvényességi okból nem bírálhatja felül a bíróság döntését.” (Indokolás [50])
[9] E megállapítás megfelelően irányadó a felülvizsgálati kérelem elkésettsége vonatkozásában előterjesztett igazolási kérelem elutasítására, és azzal együtt a kérelem visszautasítására is. A Kúria elbírálta az indítványozó igazolási kérelmét. Amennyiben elfogadta volna az indítványozó érvelését, túl szélesre tárta volna a vétlen mulasztás fogalmát, és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező bírósághoz fordulás jogát aránytalanul nagyobb súllyal vette volna figyelembe a jogbiztonság elvének rovására {3149/2019. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [53]}. Az elkésettség miatt pedig sem a felülvizsgálati kérelem, sem a felülvizsgálni kért bírósági döntések érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor, így ezekkel összefüggésben alapjogsérelem nem merülhetett fel. Ebből fakad egyszersmind az is, hogy az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja érdemben sem a Kúria támadott döntését, sem pedig az első- és másodfokú bírósági döntéseket, mivel az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket nem merítette ki.
[10] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és e) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |