Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01107/2013
Első irat érkezett: 07/16/2013
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.418/2012/8. számú és a Fővárosi Törvényszék 22.G.41.621/2011/22. számú döntése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/15/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti eljárás keretében a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.418/2012/8. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 22.G.41.621/2011/22. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó a bíróság által megítélt munkadíjához végrehajtási eljárásban sem jutott hozzá, mert az adós vállalkozás vezetői bizonyított jogsértésekkel, csalárd módon eltüntették a követelés fedezetét.
Az indítványozó szerint a bíróságok eljárása az ügyében alaptörvény-ellenes volt, mert a bizonyított körülmények ellenére, zavaros, homályos, helyenként nem egyértelmű érveléssel elutasították keresetét, a feleket nem kezelték egyenrangúan a bizonyítékok mérlegelése során, és a másik fél javára rendszeresen elnézték a jogsértéseket. Az indítványozó szerint ezért nem csak a tisztességes eljáráshoz való jog, a törvény előtti egyenlőség joga is sérült, hanem - követetten - a tulajdonhoz való joga is..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.418/2012/8. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 22.G.41.621/2011/22. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk
XIII. cikk
XV. cikk
XXIV. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1107_2013_inditvany_2_anonim.pdfIV_1107_2013_inditvany_2_anonim.pdfIV_1107_2013_inditvany_anonim.pdfIV_1107_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3151/2014. (V. 9.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1970
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alkotmányossági felülvizsgálat
    .
    A döntés kelte: Budapest, 05/06/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.05.06 14:00:00 3. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.418/2012/8. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasza 2013. július 16-án érkezett az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéken, kérve a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.418/2012/8. számú ítéletének felülvizsgálatát és megsemmisítését.

      [3] 2. Az ítéleti tényállások szerint az indítványozó mint ügyvéd 2000. szeptember 15-én kötött megbízási szerződést egy gazdasági társasággal, mely szerződés általános jogi képviseletre és jogi tanácsadási feladatokra irányult. A havi fix összegű díjazás mellett arról is megállapodtak, hogy „a megbízott által képviselt peres ügyekben a bíróság által megítélt ügyvédi költség a megbízottat illeti”. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban 2006. november 16-án meghozott ítéletével zárta le azt a 2002-ben indult peres eljárást, melyben a fentiek alapján az indítványozó mint jogi képviselő vett részt. Az ügyben eljáró bíróságok rendre elutasították egy részvénytársaság keresetét, melyet az indítványozó által képviselt gazdasági társasággal szemben terjesztett elő. A peres eljárás során keletkezett, összesen 10 000 000 forint összegű, perköltség címén fennálló követelés az indítványozóra került engedményezésre 2007. március 23-án.
      [4] A Pest Megyei Cégbíróság 2006. május 31-i kezdő időponttal rendelte el a pervesztes részvénytársaság végelszámolását. A végelszámoló által 2007. március 8-án benyújtott kérelme alapján a Fővárosi Bíróság 2008. április 8-i kezdő időponttal elrendelte a részvénytársaság felszámolását.
      [5] A felszámoló az indítványozó hitelezői igényét 2009. augusztus 11-én kelt levelében visszaigazolta 7 500 000 forint perköltség, mint tőke és járulékai, 2 500 000 forint felülvizsgálati perköltség, mint tőke és járulékai, 150 000 forint végrehajtási költség és illeték, mint tőke és járulékai, illetve 85 000 forint végrehajtási költségelőleg, mint tőke és járulékai vonatkozásában.
      [6] A felszámoló közölte a felszámolást elrendelő bírósággal, hogy a számvitel rendjének megsértése bűntette elkövetésének gyanúja miatt „bejelentéssel” élt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, mely eljárás azonban megszüntetésre került annak megállapításával, hogy a felszámoló és a könyvvizsgáló által megállapított szabálytalanságok nem minősülnek bűncselekménynek. A felszámoló közölte továbbá, hogy a felszámolási eljárásnak a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 63/A. §-a szerinti lezárását kívánja előkészíteni, „tekintettel arra, hogy az adós gazdálkodó szervezetnek nincs vagyona, és még a felszámolás költségeire sem rendelkezik fedezettel. A hitelezői igények behajthatatlan követeléseknek minősülnek”.

      [7] 2.1. Az indítványozó keresetet terjesztett elő a Szentendrei Városi Bíróságon két természetes személlyel szemben. Az I. rendű alperes a fentiek szerint felszámolási eljárás alá került részvénytársaságnak volt különböző időtartamokra a vezérigazgatója, igazgatósági elnöke, igazgatója. A II. rendű alperes I. rendű alperes felesége, és a felügyelő bizottság tagja volt. Mindketten közvetlen, illetve közvetett részesedéssel részvényesei is voltak a jogvitával érintett gazdasági társaságnak. Ezen perben az indítványozó módosított kereseti igényét a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 50. §-ában megjelölt, a korlátolt részvényesi felelősséget bizonyos esetekben áttörni engedő szabályaira alapította. Az elsőfokú bíróságnak a per megszüntetésére vonatkozó végzését a Pest Megyei Bíróság helyben hagyta. Az indítványozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet elbírálva a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a társasági törvény speciális, korlátozott részvényesi felelősséget áttörő szabályaira alapított felelősség akkor állapítható meg, ha a részvényes jogait felhasználva élt a társaság elkülönült jogi személyiségével és saját korlátolt felelősségével, ennek jogkövetkezményeit azonban csak a társaság jogutód nélküli megszűnését követően lehet érvényesíteni.

      [8] 2.2. Az indítványozó 2010. június 23-án nyújtotta be azt a keresetet, mely megindította jelen alkotmányjogi panasz közvetlen előzményeként értékelendő, kártérítés megfizetése iránt indított peres eljárást. Az indítványozó kereseti kérelmét az előzőekben ismertetett, ugyanazon személyek ellen terjesztette elő: I. rendű alperes, mint a cég vezérigazgatója, II. rendű alperes pedig mint I. rendű alperes házastársa, és mint a főkötelezett „árnyékdirektora” ellen. Az indítványozó a peres eljárás során keresetét akként módosította, hogy elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. §-ban foglalt általános kártérítési szabályok alapján támasztott igényt alperesekkel szemben, másodlagosan pedig a Csődtv. 33/A. §-a alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperesek mint a részvénytársaság „f.a.” vezető tisztségviselői a feladataikat nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látták el, ezáltal a társaság vagyona csökkent, jogügyleteik megkötésekor előre láthatták, hogy az előidézett fizetésképtelenség miatt a hitelezői követelések nem lesznek teljesíthetők. Az indítványozó keresetének ténybeli alapjául fenntartotta azon állítását, hogy amennyiben az alperesek a törvényi előírások betartásával kezelték volna a részvénytársaság vagyonát, úgy követelése kielégíthető lett volna. Az indítványozó kereseti előadása szerint az alperesek, mint az adós társaság vezető tisztségviselői a társaság vagyonát jogellenes intézkedéseikkel szándékosan eltüntették akként, hogy a társaság vagyoni eszközeit szabálytalanul az érdekeltségi körükbe tartozó gazdasági társaságokhoz csoportosították, mentették át.
      [9] Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 22.G.41.621/2011/22. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította, megállapította, hogy az indítványozó elsődleges és másodlagos kereseti kérelme is alaptalan.
      [10] A másodlagos kereseti kérelem tekintetében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Csődtv. 33/A. §-át a 2006. július elsejei hatálybalépést követően indult eljárásokban kell alkalmazni, ezért az a perben nem alkalmazható, mivel nem szolgálhat alapul az alpereseknek a hatályba lépést megelőzően tanúsított magatartása miatti felelősség megállapítására.
      [11] Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában megállapította, hogy az alperesek kártérítési felelősségének meglétét a magatartások tanúsítása időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni, így az alperesek vezető tisztségviselői minőségének, felelősségének vizsgálatakor a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) rendelkezésit kell alkalmazni. Ebből következően a régi Gt. 21. § (3) bekezdése alapján a II. rendű alperes, mint felügyelő bizottsági tag nem minősülhet vezető tisztségviselőnek, ezért a vele szemben támasztott kártérítési igény – perbeli legitimáció hiányában – megalapozatlan. Az I. rendű alperessel szembeni keresetet azonban érdemben vizsgálta. Ennek során azt állapította meg a bíróság, hogy – szem előtt tartva a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, illetve a joggal való visszaélés tilalmát – a keresetben megjelölt magatartások nem szolgálhatnak alapul az I. rendű alperessel szemben a régi Ptk. 339. §-a szerinti kártérítési felelősség megállapítására. Kiemelte az első fokú bíróság, hogy a régi Gt. 29. § (3) bekezdésének alkalmazás körében kialakult bírói gyakorlat szerint a gazdasági társaság vezető tisztségviselője által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott kárért közvetlenül a társaság tartozik kártérítési felelősséggel, a vezető tisztségviselőt harmadik személlyel szemben a régi Ptk. 339. §-a alapján csak kivételesen, abban az esetben terhelheti kártérítési felelősség, ha vezető tisztségviselői jogkörével súlyosan visszaélve tanúsít olyan magatartást, amely harmadik személynek kárt okoz. A rendelkezésre álló adatok alapján nem találta megállapíthatónak az első fokú bíróság azt, hogy az I. rendű alperes vezető tisztségviselői jogkörében eljárva olyan visszaélésszerű magatartást tanúsított volna, amely a régi Ptk. 339. §-a szerinti kártérítési felelősségét megalapozhatná.
      [12] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes, és az indokolásra vonatkozóan az alperesek is fellebbezést terjesztettek elő. A Fővárosi Ítélőtábla 2013. március 26-án 10.Gf.40.418/2012/8. számon meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéseket megalapozatlannak találta, megállapította, hogy az első fokon eljáró bíróság a tényállást a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok helyes értékelésével, mérlegelésével helytállóan állapította meg, és az arra alapított jogi következtetés is érdemben helytálló.

      [13] 2.3. A Fővárosi Ítélőtábla ezen, 10.Gf.40.418/2012/8. számon meghozott ítéletével szemben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az indítványozó. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó azt állította, hogy az ítélőtábla ítélete ellentétes az Alaptörvény I., XIII., XV. és XXIV. cikkével is. Az indítványozó előadta, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott ítélet sérti a régi Ptk. és a Csődtv. szakaszait, továbbá az esetenként túlbizonyított körülmények ellenére az ítélet indokolása „zavaros, homályos, helyenként nem egyértelmű”. Kiemelte alkotmányjogi panaszában, hogy az ítélettel ellentétben, az eljáró bíróságoknak alkalmaznia kellett volna a Csődtv. 33/A. §-át, melynek mellőzése „önmagában is alaptörvény-ellenes”.
      [14] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2013. augusztus elsején kelt levelében tájékoztatta az indítványozót arról, hogy az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, mely – egyebek mellett – akkor minősül határozottnak, ha egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az alkotmányjogi panasz azonban kellő indokolás nélkül utal az Alaptörvény I., XIII., XV. és XXIV. cikkeire. Tájékoztatta az Alkotmánybíróság főtitkára az indítványozót arról, hogy a jelzett hiányosságok tekintetében alkotmányjogi panaszát kiegészítheti, továbbá arról is, hogy érdemi alkotmánybírósági eljárás megindítására csak akkor van lehetőség, ha a hiánypótlás maradéktalanul megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
      [15] Az indítványozó indítvány kiegészítésében előadta, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott ítélet azért ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikkével, mert a bíróság önkényesen, olyan jelentést tulajdonított az alkalmazott törvényi szabálynak, mely ellentétes annak magyar nyelv szabályai szerinti jelentésével, valamint a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolásból megismerhető jogalkotói akarattal. Szintén az Alaptörvény XXIV. cikkével ellentétes az is az alkotmányjogi panasz szerint, hogy a bíróság elmulasztotta a tényállást pontosan és részletesen tisztázni. Az indítványozó szerint nem közvetlenül, hanem áttételesen sérti az ítélet az Alaptörvény XV. cikkét is, mert az alperesek szabálytalanságai felett „szemet hunytak” az eljáró hatóságok, bíróságok. Az Alaptörvény XIII. cikkének sérelme kapcsán előadta, hogy „joggal számíthatott a bíróság által megítélt összeg kifizetésére, ennek hiányában a sérelem orvoslására”.

      [16] 2.4. A Fővárosi Törvényszék 22.G.41.621/2011/33. számú végzésével elrendelte a Fővárosi Ítélőtábla jogerőre emelkedett 10.Gf.40.418/2012/8. számú ítélet végrehajtásának felfüggesztését az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig.

      [17] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
      [18] A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
      [19] Ahogyan arra az Alkotmánybíróság már egy korábbi döntésében is rámutatott, {3032/2014. (III. 3.) AB végzés, Indokolás [12]} az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. Az indítványozó által hivatkozott ezen alaptörvényi rendelkezés és a támadott ítélőtáblai ítélet közötti összefüggés tehát egyértelműen hiányzik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az említett összefüggés hiánya az indítvány befogadásának tartalmi akadálya {3130/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [17]}.
      [20] Ezt meghaladóan, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény I., XIII., és XV. cikkeire alapított részeiben – a főtitkári tájékoztatás ellenére – továbbra sem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek. Az alkotmányjogi panasz és annak kiegészítése sem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, és miben áll a megjelölt, Alaptörvényben biztosított jogok sérelme, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak.
      [21] Utal az Alkotmánybíróság egy korábbi ügyben tett megállapításaira is: önmagában az a tény, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a bíróságok az indítványozótól eltérő módon értékelték, azokból nem az indítványozó által helyesnek vélt következtetést vonták le, s ezért ő pervesztes lett, még nem teszi az eljárást tisztességtelenné {3202/2013. (X. 31.) AB végzés, Indokolás [10]}. Amint arra a 148/D/2011. AB határozat is rámutatott, „[a]z, hogy az indítványozó a konkrét ügyében – a jogorvoslat ellenére – pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó bíróság nem osztotta [jogi] álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem […]” (ABH 2011, 2347, 2352.). Nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya, hogy a bíróság milyen tényeket, bizonyítékokat vett figyelembe, és hogyan értékelte azokat. Az indítványozó felülvizsgálati eljárást nem kezdeményezett, mely azonban nem jelenti akadályát az alkotmányjogi panasz benyújtásának, mivel az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint a jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság, hogy a felülvizsgálati eljárás az a perorvoslat, melyet jogszabálysértés esetén lehet előterjeszteni, míg az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt alaptörvény-ellenes bírói döntés esetén.

      [22] 4. Az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa járt el. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján a befogadás visszautasítása esetén rövidített indokolással ellátott végzést hoz.
      [23] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/16/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3151/2014. (V. 9.)
          Date of the decision:
          .
          05/06/2014
          .
          .