Hungarian

Ügyszám: .	33/B/2007
Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 33/B/2007. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/2644 .

A döntés kelte: Budapest, 10/07/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1.    Az    Alkotmánybíróság    a    cégnyilvántartásról,     a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997.  évi CXLV.  törvény  76.  § (3) bekezdése, 77.  §-a  és  79.  §  (2) bekezdése     alkotmányellenességének    megállapítására     és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2.  Az  Alkotmánybíróság a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és       gyógyászatisegédeszköz-ellátás,       valamint       a gyógyszerforgalmazás  általános szabályairól  szóló  2006.  évi XCVIII. törvény 2. § (3) bekezdése, 3. § sz) pontja, 48. §  (1) bekezdése és az azt megelőző fejezet címéből a „létesítése  és” szövegrésze,  „A  közforgalmú gyógyszertár létesítése”  alcíme, 49.  §  (1)  bekezdése, 50. § (2) és (3) bekezdése, 51.  §  (1) bekezdés    második    mondatának   a   „közvetlen    lakossági gyógyszerellátás céljából” szövegrésze és (2) bekezdése, 63.  § (1) bekezdése, 77. § (2) bekezdés a) pontjának „az intézeti  és közvetlen lakossági gyógyszerellátási feladatok elkülönítésével összefüggő       részletes       szabályokat”       mondatrésze alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                            Indokolás                               I.  Az    indítványozó   utólagos   normakontroll   keretében    a cégnyilvántartásról,  a  cégnyilvánosságról   és   a   bírósági cégeljárásról  szóló 1997. évi CXLV. törvény  (a  továbbiakban: Ctv.),  valamint  a  biztonságos és  gazdaságos  gyógyszer-  és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános  szabályairól  szóló 2006.  évi  XCVIII.  törvény  (a továbbiakban:         Gyftv.)        egyes        rendelkezései alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt terjesztett elő.  1.  A Ctv.-nek „A törvényességi felügyeleti eljárás” címe  alá tartozó  76. § (3) bekezdését, 77. §-át és 79. § (2) bekezdését az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdéséből következő  jogbiztonság követelményébe,  77.  §-át  pedig  az  Alkotmány  70/A.  §  (3) bekezdésébe is ütközőnek tartotta.  Okfejtésének    kiindulópontja,    hogy    „a    közhitelesség biztosítása   érdekében  a  cégnyilvántartás  (…)  törvénysértő adatot  nem  tartalmazhat,”  ezért a törvényességi  felügyeleti eljárást bárki kezdeményezésére, jogvesztő határidő előírása, a hivatalbóli   és   kérelemre   indítható   eljárások    körének megkülönböztetése nélkül le kellene folytatni. Nézete szerint a szabályozás ellentmondásos, a két eljárás közti különbségtételt maga  a  Ctv.  76. § (3) bekezdésében foglalt eset  kérdőjelezi meg,   amely  szerint  a  kérelemre  indult  eljárás   az   ott meghatározott okból hivatalbólivá fordulhat át. „Nincs  értelme (…)     megszorító    jelleggel    szabályozni    az    eljárás kezdeményezésének  feltételeit,” illetőleg  a  hiányos  kérelem elutasítását  lehetővé tenni. Ezt kívánja a jogbiztonság  és  a jogegyenlőség azért is, mert ha a – Ctv. 77. § a)-b)  pontjában felsorolt   –  hatóság,  szakmai  kamara  nem  kíván   eljárást kezdeményezni,  a cégbíróság egyéb – a 77. §  (1)  bekezdés  c) pontjában  megjelölt – érdekelt kérelme kapcsán  „azt  keresné, (…) hogyan lehet elutasítani.”  2.  Az indítvány szerint a Gyftv. 2. § (3) bekezdése, 3. § sz) pontja,  48. § (1) bekezdése és az azt megelőző fejezet címéből a  „létesítése  és”  szövegrésze, „A  közforgalmú  gyógyszertár létesítése”  alcím,  49. § (1) bekezdése,  50.  §  (2)  és  (3) bekezdése,  51. § (1) bekezdés második mondatának a  „közvetlen lakossági   gyógyszerellátás  céljából”  szövegrésze   és   (2) bekezdése, 63. § (1) bekezdése, 77. § (2) bekezdés a) pontjának „az intézeti és közvetlen lakossági gyógyszerellátási feladatok elkülönítésével  összefüggő részletes szabályokat”  mondatrésze az  Alkotmány  2.  § (1) bekezdésébe, míg a Gyftv.  49.  §  (1) bekezdése,  50.  §  (2) és (3) bekezdése,  51.  §  (1)  és  (2) bekezdése,  valamint 77. § (2) bekezdésének  idézett  része  az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésébe is ütközik.  Az  indítványozó szerint a jogbiztonság sérelmét  eredményezi, hogy  a  Gyftv. 2. § (3) bekezdése nem adja meg a  gyógyszertár „jogilag   korrekt  fogalmát.”  A  gyógyszertárat  egészségügyi intézményként  definiálja, amelynek az  indítványozó  véleménye szerint csak az intézeti gyógyszertár (Gyftv. 51. §) felel meg, mert az a gyógyintézet része, így az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. § ga) alpontja alá esik, azonban „önálló jogalanyiság hiányában nem gyógyszertár.” A  közforgalmú gyógyszertár ugyan önálló jogalany, de – mint az indítványozó    kifejti    –   nem   tekinthető    egészségügyi intézménynek,  mert  egyfelől  nem  vonható  az  Eütv.  idézett rendelkezése alá, másfelől e jellege ellen szól, hogy a  Gyftv. 74.  §-a  és 76. §-ának (1) bekezdése szerint egyéni vállalkozó által, vagy gazdasági társasági formában működtethető.  Az  indítványozó  kifejtette, hogy  a  személyes  gyógyszertár működtetési jognak (a továbbiakban: személyi jog) a Gyft. 3.  § sz)  pontja  szerinti  definíciója ugyancsak  a  jogbiztonságot sérti.  Úgy érvel, hogy „a jogalkotó szerint a működtetés  joga azonos a gyógyszertár vezetés tényével,” holott a személyi  jog engedélyezésénél  a  gyógyszertár  még  nem  létezik,  tehát  a személyi  jog  „nem  lehet más, mint a  gyógyszertár  alapítási engedélye.”  A vezetésről csak később születhet  döntés,  ha  a társasági  formában  működő gyógyszertár esetén  a  cégbírósági bejegyzéssel,   egyéni   vállalkozó  esetében   az   igazolvány kiadásával létrejön a gyógyszertár. A fogalom-meghatározás  így az  egyéni  vállalkozó esetében helyes,  mert  a  vezetésről  a személyes  működtetési joggal rendelkező  gyógyszerész  egyedül dönt,   társasági  formában  létrejött  gyógyszertár   esetében azonban  a  tulajdonosok, vagyis a személyi jogos  gyógyszerész csak    akkor   vezetheti   a   gyógyszertárat,    ha    vezető tisztségviselőnek választják.  Nem  állapítható meg a Gyftv. 48. §-ából és a fejezet címéből, illetőleg  a  kifogásolt alcímből sem, hogy a  „tulajdonképpeni gyógyszertárat” ki, milyen eljárással létesíti, mert a működési engedély   kiadásának  feltételei  nem  azonosak  a   létesítés engedélyezésével. Az indítványozó kifejtette, hogy a Gyftv. 74. §-a   alapján  a  közforgalmú  gyógyszertár  létesítésére  vagy cégeljárásban,  vagy  a  76.  §  (1)  bekezdés  szerint  egyéni vállalkozói igazolvány kiadásával kerül sor. A gyógyszertárként létrejött  jogalany  csak  ezután,  a  hatóság  által   kiadott működési engedély alapján kezdheti meg tevékenységét. Ezért  az előbbi  rendelkezés  és  címek azért  ütköznek  a  jogbiztonság követelményébe,  mert nem a gyógyszertár létesítését,  hanem  a működés  megkezdését szabályozzák, vagyis a szabályozás  tárgya nem az, amit a kifogásolt rendelkezések megjelölnek.  Az  indítvány  szerint  a  Gyftv. 49.  §  (1)  bekezdésének  a közforgalmú gyógyszertár működésének engedélyezésére  vonatkozó szabályából   az  következik,  hogy  olyan  településen,   ahol közforgalmú  gyógyszertár már működik, akkor sem adható  ki  új gyógyszertárra  engedély,  ha  a kérelmező  minden  jogszabályi feltételt teljesített, így az ellentétes az Alkotmány 2. §  (1) bekezdésében és 70/A. § (3) bekezdésében foglaltakkal.  A   Gyftv.-nek  a  fiókgyógyszertár  intézményére  és  számára vonatkozó  50.  § (2) és (3) bekezdése az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdését az indítvány szerint azáltal sérti, hogy a székhelyi gyógyszertár   vezetéséhez   kötődő   személyi   jog   hatályát kiterjeszti  a  többi gyógyszertárra, holott „a személyi  jogos gyógyszertár vezetési kötelezettség egyszerre csak  egy  helyen teljesíthető.”  A  személyi jogos gyógyszerésznek  eleget  kell tennie  gyógyszertár  vezetési kötelezettségének,  amely  akkor valósul meg, ha egy gyógyszertára van.  A  Gyftv.  –  intézeti gyógyszertárra vonatkozó –  51.  §  (2) bekezdését   és  77.  §  (2)  bekezdését  azért   tartotta   az indítványozó a jogbiztonságot és jogegyenlőséget sértőnek, mert ellentétes  azzal  a követelménnyel, miszerint  a  gyógyszertár csak személyi jog alapján működtethető. A „gyógyszertárnak  nem tekinthető  intézeti  gyógyszertár”  ugyanis  személyi   joggal rendelkező gyógyszerész vezetése nélkül is végezhet közvetlenül lakossági gyógyszerellátást.  Az  indítványozó kifejtette, hogy a Gyftv. 63. § (1) bekezdése a  jogbiztonság követelményébe ütközően nem rögzíti a  személyi jogos  gyógyszerészt helyettesítő felelős vezető alkalmazásának maximális időtartamát, csupán hatósági engedélyhez köti.  Ezzel lehetővé teszi, hogy a gyógyszertár korlátlan időre mentesüljön a személyes vezetésre vonatkozó kötelezettség alól.                               II.  Az  Alkotmánybíróság  az indítvány elbírálásánál  a  következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:  1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:     „2.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság független,  demokratikus jogállam.”  „70/A.   §   (3)   A   Magyar  Köztársaság   a   jogegyenlőség megvalósulását  az  esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését  célzó intézkedésekkel is segíti.”  2. A Ctv. érintett rendelkezései:  „76. § (1) Hivatalból jár el a cégbíróság, ha  a)  az eljárás lefolytatásának szükségességéről, az arra  okot adó körülményről hivatalos eljárása során maga szerez tudomást, vagy  (…)  (3)   Az   (1)  bekezdés  a)  pontja  alapján  indul   meg   a törvényességi felügyeleti eljárás akkor is, ha a cégbíróság  az eljárás  megindítására okot adó körülményről  olyan  személytől szerez  tudomást,  aki  az eljárásban kérelmezőként  nem  kíván részt  venni, vagy jogi érdeke, illetve más feltétel  hiányában nem vehet részt a törvényességi felügyeleti eljárásban.”  „77.   §  (1)  Kérelemre  indul  a  törvényességi  felügyeleti eljárás, ha annak lefolytatását  a) az ügyész,  b)   jogszabályban   meghatározott  feladatainak   teljesítése körében  ba)  a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult hatóság vagy közigazgatási szerv,  bb)   a   területileg  illetékes  gazdasági,  illetve  szakmai kamara,  c)  az  kéri,  akinek az eljárás lefolytatásához  jogi  érdeke fűződik és e jogi érdeket valószínűsíti.  (2)  A  kérelemnek  az ügy elbírálásához szükséges  valamennyi tényt,   illetve  adatot  tartalmaznia  kell.  A  törvényességi felügyeleti    eljárás    során   a   kérelmező    a    kérelme előterjesztésének okát nem változtathatja meg. A  törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásával felmerülő költségeket a Pp. általános  szabályai szerint a kérelmező köteles előlegezni.  A költségek  viselése  csak  akkor terheli  a  kérelmezőt,  ha  a kérelme alaptalan volt.  (3)  A  cégbíróság  a kérelmet elutasítja, ha  a  kérelem  nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek.  (4)   Az   eljárás  során  a  kérelmező  a  kérelmét  bármikor visszavonhatja.  Ilyen esetben az eljárást meg kell  szüntetni. Az   eljárás  során  felmerült  költségeket  a  Pp.   általános szabályai szerint a kérelmező viseli.  (5)  A  (4)  bekezdésben meghatározott esetben, illetve  ha  a kérelem  elutasítására  került sor, a  cégbíróság  az  eljárást hivatalból   megindíthatja,  ha  a  törvényességi   felügyeleti eljárásnak hivatalból is helye van.  (6)  A  kérelemre  induló  törvényességi  felügyeleti  eljárás során  keletkezett  iratokat  (beadványokat,  határozatokat)  a bíróság  megküldi  a kérelmezőnek, illetve  a  cégnek,  akik  a törvényességi  felügyeleti eljárásban  nyilatkozatot  tehetnek, illetve   az   érdemi  határozatokkal  szemben   jogorvoslattal élhetnek.”  „79.  §  (1) A cégbíróság törvényességi felügyeleti  eljárását az  arra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számított harminc  napon  belül, illetve az eljárásra okot adó  körülmény bekövetkezésétől  számított egyéves jogvesztő  határidőn  belül lehet  kérni. Ha a cég valamely jogszabálysértő helyzetet  vagy állapotot  nem  szüntet  meg, az eljárás megindítása  mindaddig kérhető, amíg ez a helyzet vagy állapot fennáll.  (2)  Az  (1) bekezdésben foglaltak irányadók abban az  esetben is,  amikor a cégbíróság hivatalból indítja meg a törvényességi felügyeleti  eljárást,  azzal az eltéréssel,  hogy  kivételesen indokolt  esetben  az  eljárás  a  törvénysértő  cégjegyzékadat kiküszöbölése  érdekében  az  egyéves  határidőt  követően   is megindítható.”  3. A Gyftv. rendelkezései:  „2.   §   (3)  A  gyógyszertár  egészségügyi  szolgáltató   és kiskereskedelmi  tevékenységet  végző  egészségügyi  intézmény. Gyógyszertár  közforgalmú, intézeti, fiók- és kézigyógyszertári formában működhet.”  „3. § E törvény alkalmazásában  sz)    személyes   gyógyszertár   működtetési   jog:   szakmai gyakorlattal   rendelkező  gyógyszerész   részére   közforgalmú gyógyszertár   vezetésére  adott  engedély   (a   továbbiakban: személyi jog);”                           „I. Fejezet           A GYÓGYSZERTÁRAK LÉTESÍTÉSE ÉS MŰKÖDTETÉSE  48.   §  (1)  Gyógyszertár  csak  érvényes  működési  engedély alapján   működtethető.   Új  gyógyszertár   létesítéséről   és működésének    engedélyezéséről   (a    továbbiakban    együtt: működtetés)    egy   hatósági   eljárásban   az    egészségügyi államigazgatási  szerv  a gyógyszertár  működtetésére  irányuló kérelem benyújtásától számított hatvan napon belül dönt. Az  új gyógyszertár   létesítéséről  és  működésének  engedélyezéséről szóló  határozat  egy  példányát a hatóság  a  létesítés  helye szerint illetékes települési önkormányzatnak is megküldi.”             „A közforgalmú gyógyszertár létesítése  49.  §  (1)  Azon a településen, ahol közforgalmú gyógyszertár nem  működik  az  egészségügyi államigazgatási  szerv  –  az  e törvényben,  valamint  a  külön  jogszabályokban  meghatározott feltételek  teljesítése esetén – az új közforgalmú gyógyszertár működtetését engedélyezi.”  „50.  §  (2)  Fiókgyógyszertár működtetésére –  a  közlekedési viszonyok  figyelembevételével – elsősorban a  legközelebb  eső közforgalmú   gyógyszertárat  működtető  kaphat  engedélyt.   A közforgalmú    gyógyszertárat   működtetőnek   háromnál    több fiókgyógyszertár működtetése nem engedélyezhető.  (3)  A fiókgyógyszertár annak a közforgalmú gyógyszertárnak  a telephelye, amelyre nézve létesítését engedélyezték.”  „51.  §  (1)  Intézeti gyógyszertár működtetése  a  fekvőbeteg gyógyintézet,   illetve  a  fekvőbeteg  gyógyintézet   intézeti gyógyszerellátási   feladatait   ellátó   működtető   kérelmére engedélyezhető.    Az    intézeti    gyógyszertár    fekvőbeteg gyógyintézetben  történő felhasználásra és közvetlen  lakossági gyógyszerellátás céljából szolgáltathat ki gyógyszert.  (2)  Az  intézeti gyógyszertár működtetője köteles biztosítani az   intézeti   és   a  közvetlen  lakossági  gyógyszerellátási feladatok  elkülönítését  szolgáló  feltételeket.  Az  intézeti gyógyszertár működésének részletes szakmai szabályait, személyi és   tárgyi  feltételeit,  nyilvántartási  kötelezettségeit  az intézeti  és  közvetlen  lakossági gyógyszerellátási  feladatok elkülönítésével  kapcsolatos  feladatok  részletes   szabályait külön jogszabály állapítja meg.”  „63.   §   (1)   Amennyiben  a  személyi  jog   jogosultja   a gyógyszertár személyes vezetési kötelezettségének meghatározott ideig  eleget tenni nem tud, a gyógyszertár vezetéséről felelős vezető alkalmazásával is gondoskodhat.”  „77.  §  (2)  Felhatalmazást  kap  az  egészségügyért  felelős miniszter, hogy rendeletben szabályozza  a)  az  intézeti  gyógyszertár működésének  részletes  szakmai szabályait,  személyi  és  tárgyi  feltételeit,  nyilvántartási kötelezettségeit,   az   intézeti   és   közvetlen    lakossági gyógyszerellátási    feladatok    elkülönítésével    összefüggő részletes szabályokat,  (…)”                              III.  Az indítvány nem megalapozott.  1.   Az   indítványozó   azért  kérte  a  Ctv.   törvényességi felügyeleti        eljárásra        vonatkozó         szabályai alkotmányellenességének megállapítását, mert a  hivatalbóli  és kérelemre    indult    eljárások    közötti    megkülönböztetés eredményeképpen  a  cégbíróság  nem  köteles  bárki  kérelmére, minden  további  feltétel  és határidő  nélkül  lefolytatni  az eljárást,  továbbá  ellentmondásosnak  tartotta  a  76.  §  (3) bekezdésének szabályát.  1.1.  Az  Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a  törvényességi felügyelet  intézménye  csak egyik biztosítéka  annak,  hogy  a cégnyilvántartás  a  Ctv.  22. § (1) bekezdésének  megfelelően, vagyis hitelesen tanúsítsa a benne feltüntetett adatok, továbbá a   bejegyzett  jogok  és  tények  fennállását,  illetve   azok változásait.  A  cégbejegyzéssel,  cégalapítással,  a  létesítő okirat  érvénytelenségével  összefüggésben  a  jogszabálysértés kiküszöbölésének elsődleges jogorvoslati eszköze a Ctv.  65-70. §-a szerint az ügyész és az érdekelt által indítható – bejegyző végzés,   változásbejegyző  végzés  hatályon  kívül   helyezése iránti,  cégalapítás,  valamint létesítő  okirat  módosításának irvénytelenségének  megállapítására irányuló  –  per,  amelynek eredményeként  a  cégbíróság  a  valós  adatokat  jegyzi  be  a cégjegyzékbe.  Mivel  a  cégnyilvántartás közhitelessége megkívánja,  hogy  a cég   valós  működési  adatai  és  a  cégjegyzék,  valamint   a cégnyilvántartás  adatai ne térjenek  el,  a  Ctv.  72.  §  (1) bekezdése  a  törvényességi  felügyeleti  eljárás  szabályaival további  lehetőséget ad arra, hogy a cégbíróság – a  törvényben meghatározott  esetekben  – a cégjegyzékadatot  a  cégjegyzékbe hivatalból  bejegyezze vagy törölje, azonban csak  akkor  [Ctv. 74.  § (3) bekezdése], ha az igény a Ctv.-ben biztosított, vagy más  polgári  perben,  illetőleg közigazgatási  eljárásban  nem érvényesíthető. A törvényességi felügyeleti eljárás célja, hogy a   cégbíróság   intézkedéseivel  a  cég  törvényes   működését kikényszerítse.  Az  Alkotmánybíróság  30/1994.  (V.   20)   AB határozata  a  cégnyilvántartásról  és  a  cégek  törvényességi felügyeletéről szóló – 1998. június 16-ig hatályos – 1989.  évi 23. tvr. egyes rendelkezései alkotmányossági vizsgálata kapcsán megállapította,  hogy  a  törvényességi  felügyelet  az   olyan eljárásokhoz  tartozik,  amelyek  célja  elsődlegesen   nem   a jogalanyok  anyagi  jogi  igényeinek  érvényesítése,  hanem   a törvényesség    megtartása,   illetőleg   helyreállítása.    „A törvényességi  felügyelettel  az  állam  biztosítja,  hogy   az ezáltal    érintett    jogalanyok    jogaik    gyakorlása    és kötelezettségeik    teljesítése   során    a    jogszabályokban foglaltaknak megfelelően járjanak el, működésük feleljen meg  a hatályos jogszabályok előírásainak.” (ABH 1994, 161, 163, 164.) A  törvényességi  felügyeletet tehát a cégbíróság  jogosult  és köteles gyakorolni, és ezért főszabályként hivatalból jár el.  1.2.   A   jogbiztonság   az   Alkotmánybíróság   következetes gyakorlatában  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  foglalt jogállamiság  fontos  tartalmi eleme. [45/1991.  (IX.  10.)  AB határozat,  ABH  1991, 206, 207.] Az Alkotmánybíróság  44/1997. (IX.  19.)  AB  határozata az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdésével kapcsolatosan  a következőket tartalmazza: „Az Alkotmány  2.  § (1)   bekezdése   szerint   a  Magyar  Köztársaság   független, demokratikus  jogállam. […] Az Alkotmánybíróság felfogásában  a jogbiztonság  szorosan kapcsolódik a jogállamiság alkotmányjogi elvéhez,  annak lényegi eleme. A jogbiztonság pedig az államtól és  a  jogalkotótól  azt várja el, hogy  a  jog  egésze,  egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek  és a  norma  címzettjei számára is értelmezhetőek  és  követhetőek legyenek.  A  jogbiztonság e szempontjainak  súlyos  megsértése egyben   az   Alkotmány   2.   §  (1)  bekezdésében   deklarált jogállamiság   sérelmét  is  jelenti.   A   jogállamiság   elve ugyanakkor  nem  kisegítő, másodlagos  szabály,  s  nem  puszta deklaráció, hanem önálló alkotmányjogi norma, amelynek  sérelme önmagában      is      megalapozza     valamely      jogszabály alkotmányellenességét  (11/1992. (III. 5.)  AB  határozat,  ABH 1992,  77.,  21/1993. (IV. 2.) AB határozat, ABH 1993,  172.).” (ABH 1997, 304, 308.)  1.3.  Az  Alkotmánybíróság elsőként a Ctv. 76. § (3) bekezdése alkotmányosságát  vizsgálta,  amely  az  indítványozó   szerint ellentmondást tartalmaz.  A   26/1992.  (IV.  30.)  AB  határozat  megállapította:   „Az Alkotmánybíróság  elvi  éllel mutat rá arra,  hogy  a  világos, irthető    és   megfelelően   értelmezhető   normatartalom    a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A  jogbiztonság –   amely   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében   deklarált jogállamiság  fontos  eleme – megköveteli,  hogy  a  jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” [ABH 1992, 142.] Több  határozatában az  Alkotmánybíróság  kimondta azt is, hogy  a  normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg,  ha a  szabályozás  a  jogalkalmazó számára értelmezhetetlen,  vagy eltérő  értelmezésre  ad módot és ennek következtében  a  norma hatását  tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt  a  címzettek  számára,  illetőleg  a  normaszöveg   túl általános   megfogalmazása  miatt  teret  enged  a  szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [pl.: 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.;  1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722,  725-726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]  A   Ctv.  76.  §  (1)  bekezdés  a)  pontja  előírja,  hogy  a cégbíróság  –  többek között – akkor jár el hivatalból,  ha  az eljárás  lefolytatásának szükségességéről,  az  arra  okot  adó körülményről hivatalos eljárása során maga szerez  tudomást.  A tudomásszerzés  bármilyen  módon történhet  az  eljárás  során, ennek  egyikét konkretizálja a 76. § (3) bekezdése,  amikor  az informátor nem kíván, vagy nem léphet fel kérelmezőként,  de  a cégbíróság az eljárást szükségesnek tartja.  Az   Alkotmánybíróság   megítélése   szerint   e   rendelkezés egyértelmű,   nem  mossa  össze  a  kétfajta  eljárás   közötti különbséget, ezért e vonatkozásban az indítványt elutasította.  1.4.  A kérelemre történő eljárásnak a Ctv. 77. §-ában foglalt szabályai  az  Alkotmány  2.  § (1) bekezdésével  nem  mutatnak érdemi  alkotmányos  összefüggést. Az eljárás  kezdeményezésére való jogosultságnak az érdekeltséghez való kötése, illetőleg  a kérelem  formai  követelményei  az  Alkotmánynak  a  bírósághoz fordulás,   vagy   a   jogorvoslathoz  való  jog   biztosítását tartalmazó   57.   §   (1)  és  (5)  bekezdésével   állhatnának összefüggésben, ezekre azonban az indítványozó nem hivatkozott.   Az  Alkotmánybíróság  állandó gyakorlata  szerint  az  érdemi alkotmányossági  összefüggés hiánya az  indítvány  elutasítását eredményezi.  [985/B/1991. AB határozat, ABH  1991,  652,  653- 654.;  32/2000.  (X. 20.) AB határozat, ABH  2002,  215,  220.; 19/2004.   AB  határozat,  ABH  2004,  312,  343.]   Ezért   az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.  1.5.  A  Ctv.  79.  § (1) bekezdése szerint egyéves  jogvesztő határidőn  túl  is  kérhető az eljárás megindítása,  ha  a  cég valamely  jogszabálysértő helyzetet vagy állapotot nem  szüntet meg.  A  79. § (2) bekezdése e szabályt a hivatalbóli eljárásra azzal  a  megkötéssel  terjeszti ki, hogy kivételesen  indokolt esetben  ad  az  eljárás megindítására lehetőséget.  A  Ctv.  e rendelkezéséhez  fűzött  indokolás szerint  „esetenként  komoly jogbizonytalanságot eredményezett az a körülmény, hogy  évekkel a  jogi  esemény  bekövetkezte után nyilvánított  a  cégbíróság jogellenesnek   és   semmisített   meg   pl.   egy   taggyűlési (közgyűlési)  határozatot,  ami  e  határozatra  épülő  további határozatok,    harmadik   személyekkel   kötött    szerződések érvényességét  is megkérdőjelezte.[…] Az ilyen,  egy  éven  túl meginduló  eljárásra csak kivételesen kerülhet sor, pl.  akkor, ha  a  törvénysértő  adat  valakinek  a  jogát,  jogos  érdekét súlyosan sérti.” A jogbiztonság tehát egyrészről megköveteli  a valódi   cégadatok  feltüntetését,  de  nyomósabb  indok   szól amellett,  hogy ugyancsak a jogbiztonság érdekében a  jogvesztő határidőn  túl  csak törvényességi felügyeleti eljárás  keretén belül,  akkor legyen törölhető a cégadat, ha az eljáró  bíróság azt a jogszabálysértő helyzet súlyának, a cégadat bejegyzésével vagy    törlésével   járó   következmények   mérlegelése   után szükségesnek találja.  Ezért   az   Alkotmánybíróság   ebben   a   vonatkozásban   is elutasította az indítványt.  1.6.  A  Ctv.  77.  §-a  az  indítványozó  értelmezésében  nem biztosítja  az esélyegyenlőséget az „egyszerű ügyfél”  számára, mert a kérelmére vonatkozó formai kötöttségek miatt beadványa – szemben   a  77.  §  (1)  bekezdésének  a)-b)  pontja  szerinti jogosultakkal   –  nem  feltétlenül  eredményezi   az   eljárás lefolytatását.  Az    Alkotmánybíróság   megállapította,   hogy   a   támadott rendelkezés  valamennyi jogosultra azonos előírásokat  fogalmaz meg,    nem    minősül   az   a-b)   pont   alattiak    pozitív diszkriminációjának. Így nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. §  (3)  bekezdésének sérelme, ezért az Alkotmánybíróság ezt  az indítványi részt is elutasította.  2.   Az  indítványozó  a  Gyftv.  egyes  rendelkezéseit  azért tartotta  az  Alkotmány  2. § (1) bekezdésébe  ütközőnek,  mert meglátása  szerint a gyógyszertár, a személyi jog  fogalma  nem egyértelmű,   nem  pontos,  azonosnak  tekinti  a  gyógyszertár létesítését  a  működés  megkezdésével,  a  jogszabályon  belül ellentét  van (személyi jog kiterjesztése a fiókgyógyszertárra, engedélyezés   hiánya  a  jogszabályi  feltételek   teljesítése esetén).   Emellett   egyes   rendelkezések   a   jogegyenlőség biztosításának követelményét is sértik.  2.1.  A  Gyftv.  2.  §  (3)  bekezdése  a  különböző  formában működtethető    gyógyszertárat    egészségügyi    intézményként definiálja. Az indítványozó tévesen hivatkozik az  Eütv.  3.  § ga) pontjára, mert az az „egészségügyi intézmény” fogalmát csak az adott törvény alkalmazásában adja meg, nem vonatkoztatható a Gyftv.-re.  A  Gyftv.  e  rendelkezéshez  fűzött  indokolása  a következőket  tartalmazza: „A törvény szándéka  tehát  egyrészt annak    hangsúlyozása,    hogy    a    gyógyszertárak    saját kompetenciájukban   egészségügyi   szolgáltató    tevékenységre kötelezettek  ugyanúgy,  mint a többi egészségügyi  szolgáltató (kórházak,   alap-és   szakellátási  praxisok,   szakrendelők), másrészt   nem  lehet  eltekinteni  megítélésük  és   működésük szabályozása   során  attól  a  ténytől,  hogy  kiskereskedelmi tevékenységet  végeznek még akkor sem, ha ezt  a  tevékenységet egészségügyi intézményként folytatják.” Ebből is kitűnik,  hogy az  „egészségügyi”  jelző a tevékenység  jellegére,  a  betegek egészségügyi  állapota megőrzésében, a betegségek megelőzésében és   gyógyításában  betöltött  szerepére  utal,  nem  pedig  az intézményi formákra.  Nem  áll  ellentétben e meghatározással, hogy a  Gyftv.  egyéb rendelkezései  a gyógyszertár működtetését bármilyen  gazdasági társasági formában lehetővé teszik, mert pontosan e rendelkezés teszi    kétarcúvá   a   gyógyszertárat   azáltal,    hogy    a kiskereskedelmi tevékenységgel felruházza; maga a  gyógyszertár és  az azt működtető vállalkozás elkülönül. Ezért e rendelkezés nem   ütközik   a   jogbiztonság  követelményébe,   amiért   az Alkotmánybíróság ezen indítvány részt elutasította.  2.2.  Gyógyszertár  vezetésére –  a  közforgalmú  gyógyszertár kivételével  –  a  Gyftv. 61. § (1) bekezdése  szerint  az  ott meghatározott  feltételekkel rendelkező gyógyszerész  jogosult. Közforgalmú  gyógyszertár  működtetését  a  Gyftv.  56.  §  (1) bekezdése, illetőleg 62. § (1) bekezdése – a törvény  ellenkező rendelkezése  hiányában – személyi jogos  gyógyszerész  szakmai vezetéséhez köti.  A   személyi   jog  a  gyógyszerész  számára   a   közforgalmú gyógyszertár  vezetésére jogosító általános engedély,  amely  a szakmai  kompetencia igazolását hivatott szolgálni. A  személyi jogosultnak  tagsági (részvényesi) joggal kell  rendelkeznie  a gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban. A Gyftv. 62.  § (2)  bekezdése értelmében főszabályként csak egy gyógyszertárat vezethet, kivéve a fiókgyógyszertárat.  Személyi    jogot   a   jogszabályi   feltételeket   teljesítő gyógyszerész  kezdeményezésére  az  egészségügyi  állami  szerv engedélyezi  [Gyftv. 56. § (1) bekezdése], amely a gyógyszertár működtetésének  egyik  nélkülözhetetlen  feltétele,  azonban  – ellentétben  az  indítványozó  állításával  –  nem   azonos   a gyógyszertár „alapítási” (létesítési) engedélyével. Utóbbira  a Gyftv. II. Része tartalmaz rendelkezéseket, amelyek szerint  az egészségügyi  államigazgatási szerv (Állami Népegészségügyi  és Tisztiorvosi  Szolgálat) dönt a gyógyszertár  létesítéséről  és működésének engedélyezéséről (a továbbiakban: működtetés), ha a Gyftv.-ben  és  a  közforgalmú,  fiók-  és  kézigyógyszertárak, továbbá   intézeti  gyógyszertárak  működési,   szolgálati   és nyilvántartási   rendjéről  szóló  41/2007.   (IX.   19.)   EüM rendeletben  foglalt követelményeknek megfelel. A személyi  jog és  a  működtetési jog engedélyezésére vonatkozó eljárás  tehát nem  azonos,  a  személyi  jog engedélyezése  elvi  lehetőséget teremt arra, hogy a már működési engedéllyel rendelkező, vagy a jövőben     létesítendő    gyógyszertárat    a     gyógyszerész (tulajdonosként, résztulajdonosként) ennek birtokában vezesse.  A   fentiekre  figyelemmel  a  Gyftv.  kifogásolt  3.  §   sz) pontjában  foglalt meghatározás – a Gyftv. más rendelkezéseivel is  –  összevetve  nem  sérti a normavilágosság  követelményét, ezért   az   erre   vonatkozó  indítványt  az  Alkotmánybíróság elutasította.  2.3.  A  Gyftv. 48. § (1) bekezdése szerint gyógyszertár  csak érvényes    működési   engedély   alapján   működtethető.    Az egészségügyi  hatóság  dönt  a  gyógyszertár  létesítéséről  és működésének engedélyezéséről. A 48. §-ból kitűnően a  Gyftv.  a gyógyszertár  működtetésén  annak  létesítését  és  működésének engedélyezését együttesen érti – azzal létesül a  gyógyszertár, hogy  működési engedélyt kap –, vagyis a létesítést és működést egymást  feltételező  fogalmakként  használja,  megszüntetve  a megelőzően  hatályban volt, a gyógyszertárak  létesítéséről  és működésének egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény  3. és  10.  §-ában tett megkülönböztetést, amely külön  létesítési engedélyt kívánt meg az új gyógyszertár létesítéséhez, valamint működési  engedélyt  az engedélyezett gyógyszertár  működésének megkezdéséhez.  Az  engedélyezést  azonban  meg kell  előznie  a  gyógyszertár alapítása    érdekében   gazdasági   társaság   létrehozásának, illetőleg  egyéni  vállalkozói igazolvány kiváltásának.  A  már létrejött  vállalkozás  az,  amely a gyógyszertár  működtetését kérelmezi,  és  a  jogszabályi feltételek fennállása  esetén  a működési    engedélyt    megkapja.    E    szabályok    világos rendelkezéseket  tartalmaznak  a  gyógyszertár  létesítése   és működtetése  tekintetében, erre figyelemmel az Alkotmánybíróság nem  találta a jogbiztonság követelményébe ütközőnek  a  Gyftv. 48.  § (1) bekezdését, a rendelkezést megelőző és követő címet, így ezen indítványi részt elutasította.  2.4.  A  Gyftv.  49. § (1) bekezdése szerint  az  egészségügyi államigazgatási szerv új közforgalmú gyógyszertár  működtetését engedélyezi   azon  a  településen,  ahol  nem  működik   ilyen gyógyszertár, míg a 49. § (2)-(3) bekezdése tartalmazza  azokat a    feltételeket,   amelyek   fennállása   esetén   akkor   is engedélyezhető  új közforgalmú gyógyszertár, ha  a  településen már működik ilyen intézmény. Az Alkotmánybíróság a Gyftv. 49. § (3)    bekezdésének    alkotmányossági    vizsgálata    kapcsán megállapította,  hogy ezzel a szabállyal  lehetővé  vált,  hogy akkor is új gyógyszertárak lépjenek a gyógyszer-kiskereskedelem piacára, ha a településen az egy közforgalmú gyógyszertárra eső átlagos  lakosságszám  nem éri el az ötezer  főt.  „A  támadott rendelkezés  lehetőséget teremt arra,  hogy  a  lakosságszámhoz kötött  feltétel  révén  kialakított piacra  lépési  akadálytól függetlenül     mások     is    létesíthessenek     közforgalmú gyógyszertárat.  A  többletkötelezettségek  vállalása  révén  – legalább  átmenetileg  –  az újonnan  piacra  lépő  közforgalmú gyógyszertárak    olyan   szolgáltatásokat    biztosítanak    a fogyasztóknak, melyek meghalad(hat)ják az egyébként már  működő gyógyszertárak által nyújtott szolgáltatásokat.”  (1094/B/2006. AB  határozat, ABK 2008 február, 191, 204, 206.) Ezért  az  (1) bekezdésben   foglaltakból  az  indítványozó  által   megjelölt korlátozás  nem  következik.  A támadott  szabály,  valamint  a jogbiztonság   és   az  esélyegyenlőségi   tétel   között   így értékelhető   összefüggés  nem  állapítható   meg,   ezért   az indítványt ebben a részében is elutasította.  2.5.  A  Gyftv  50.  § (2) és (3) bekezdését  az  indítványozó azért  tartotta  alkotmányellenesnek, mert álláspontja  szerint kivételt  enged  ama  szabály  alól,  hogy  a  személyi   jogos gyógyszerész   egy   patikát  vezessen.   Az   Alkotmánybíróság megállapította,    hogy    a   kifogásolt    rendelkezések    a fiókgyógyszertár  működtetésének feltételeire  vonatkoznak,  az említett  kivételt a Gyftv. 62. § (2) bekezdése tartalmazza.  A támadott  rendelkezés és az Alkotmány hivatkozott rendelkezései között   nincs   érdemi  alkotmányos  összefüggés,   ezért   az Alkotmánybíróság ezen indítványi részt is elutasította.  2.6.  A  Gyftv.  az intézeti gyógyszertár tevékenységi  körére vonatozó 51. § (2) bekezdésének második mondata, illetőleg  (2) bekezdése,   továbbá   az  intézeti  gyógyszertár   működésének részletes szabályai megalkotására felhatalmazást adó 77. §  (2) bekezdés a) pontja az indítványozó szerint azért sérti  mind  a jogbiztonság,   mind   a  jogegyenlőség   követelményét,   mert vezetéséhez  nem  követel  meg  személyi  jogot.  Az   intézeti gyógyszertár    az    egészségügyi   intézmény    része,    más gyógyszertártól  eltérő  sajátosságokkal  rendelkezik,  mert  a szakmai feltételek az intézményen belül biztosítottak,  azt  az egészségügyi intézmény működteti. Az eltérő szabályozás azonban sem  a jogbiztonsággal, sem a jogegyenlőség tételével nem mutat alkotmányjogilag értékelhető összefüggést, ezért az  indítványt e részében is elutasította az Alkotmánybíróság.  2.  7.  A  Gyftv. 63. § (2) bekezdése abban az esetben,  ha  a személyi    jogos   gyógyszerész   vezetési   kötelezettségének meghatározott  ideig  nem  tud  eleget  tenni,  60  napon  túli helyettesítését  hatósági engedélyhez köti.  A  helyettesítésre jogosult  személlyel szemben azonban ugyanazokat a feltételeket támasztja,  mint  a  személyi jogos  gyógyszerésszel.  Mivel  a gyógyszertárak működése felett a Gyftv. 64. §-a  értelmében  az egészségügyi   államigazgatási   szerv   szakmai   felügyeletet gyakorol  és  intézkedésre jogosult, kellő garancia  van  arra, hogy  a  helyettesítés esetében a rendelkezés  kijátszására  ne nyíljon  lehetőség.  Így  nem  sérül  a  jogbiztonság,  míg   a rendelkezés    a    jogegyenlőség    követelményével     érdemi összefüggésben nem áll. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András          előadó alkotmánybíró           alkotmánybíró          Dr. Holló András             Dr. Kiss László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Kovács Péter      Dr. Lenkovics Barnabás          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Lévay Miklós        Dr. Trócsányi László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	33/B/2007
Date of the decision: .	10/07/2008
.
.