English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01853/2022
Első irat érkezett: 08/11/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítélete és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 406. § (1) bekezdése és 409 §-a elleni alkotmányjogi panasz (végkielégítés és felmondási időre járó munkabérkülönbözet)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/27/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Handó Tünde Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján - a Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítélete, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 406. § (1) bekezdése és 409. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
A 2017. február 1-jétől köztulajdonúvá vált munkáltató által foglalkoztatott indítványozó munkaviszonyát a munkáltatója 2020. júniusában felmondással megszüntette. A felmondás során a munkáltató a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit alkalmazta, és nem alkalmazta az iparágra kiterjedő kollektív szerződések előnyösebb rendelkezéseit, amelyek alapján az indítványozót magasabb összegű végkielégítés és hosszabb felmondási idő illette volna meg. Az indítványozó a végkielégítés-különbözet és a felmondási időre járó távolléti díjkülönbözet megfizetése iránt pert indított.
Az elsőfokú bíróságként eljáró Szegedi Törvényszék ítéletében a végkielégítés-különbözet és felmondási időre járó munkabérkülönbözet, valamint ennek kamatai és a perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a Szegedi Törvényszék ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria jogértelmezése, mely szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) nem tartalmaz olyan átmeneti szabályt, amely az Mt. hatályba lépését követően köztulajdonba kerülő munkáltatókra alkalmazandó lenne, sérti az Alaptörvény XV. cikkében foglalt egyenlő bánásmódhoz való jog követelményét, valamint a XVII. cikkben foglalt kollektív szerződéskötéshez való jogot.
A sérelmezett jogszabályi rendelkezések korlátozzák a felülvizsgálati eljárás körét, ám ennek során az ügy érdemére kiható jogszabálysértés esetkörét alaptörvény-ellenesen leszűkítik, és kizárják a felülvizsgálat azon esetkörét is, amikor a bíróság a magánjogi jogvitát nem egészében vizsgálja meg és dönti el. Ennek megfelelően sértik az indítványozó XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt indokolt bírói döntéshez való alapjogát. .
.
Támadott jogi aktus:
    a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 406. § (1) bekezdése és 409. §-a
    Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
E) cikk (2) bekezdés
E) cikk (3) bekezdés
Q) cikk (2) bekezdés
Q) cikk (3) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XVII. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
25. cikk (2) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1853_2_2022_Indegys_anonim.pdfIV_1853_2_2022_Indegys_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_1853_5_2022_amicus_IM_anonim.pdfIV_1853_5_2022_amicus_IM_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3200/2023. (V. 5.) AB határozat
.
Az ABH 2023 tárgymutatója: kollektív szerződés
.
A döntés kelte: Budapest, 04/18/2023
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
E) cikk (2) bekezdés
E) cikk (3) bekezdés
Q) cikk (2) bekezdés
Q) cikk (3) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XVII. cikk (2) bekezdés
24. cikk (1) bekezdés
25. cikk (2) bekezdés
28. cikk

.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a
Kúria támadott ítéletét. Az eljárás alapjául szolgáló ügyben a köztulajdonúvá
vált munkáltató által foglalkoztatott indítványozó munkaviszonyát a
munkáltatója felmondással megszüntette. A felmondás során a munkáltató a munka
törvénykönyve (Mt.) rendelkezéseit alkalmazta, és nem alkalmazta az iparágra
kiterjedő kollektív szerződések előnyösebb rendelkezéseit, amelyek alapján az
indítványozót magasabb összegű végkielégítés és hosszabb felmondási idő illette
volna meg. Az indítványozó a végkielégítés-különbözet és a felmondási időre
járó távolléti díjkülönbözet megfizetése iránt pert indított. Az elsőfokú
bíróság ítéletében a végkielégítés-különbözet és felmondási időre járó
munkabérkülönbözet megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokon eljáró
bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria a másodfokú
ítéletet hatályon kívül helyezte, a felperes keresetét elutasította. Az
indítványozó álláspontja szerint a Kúria jogértelmezése megsértette az egyenlő
bánásmódhoz való jog követelményét, valamint a kollektív szerződéskötéshez való
jogot. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy korábbi, 17/2022.
(VIII. 1.) AB határozatában már döntött az indítványban felvetett
alkotmányossági kérdésről. A Kúria a felmerült alkotmányjogi problémánál a
kollektív szerződés és munkaszerződés mikénti érvényesüléséről nem az
Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban döntött, amikor az
összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalót illetően különbséget tett
aszerint, hogy a munkáltatójánál az állam az Mt. hatálybalépése előtt vagy után
szerzett többségi befolyást. Az ügyben nem az volt a kérdés, hogy van-e külön
szabály az Mt. hatályba lépése után köztulajdonba került munkáltatóknál a
régebbi kollektív szerződés és munkaszerződés sorsára, hanem az, hogy van-e
kifejezetten olyan szabály, amely erre az esetre (többségi állami befolyás
szerzése az Mt. hatályba lépése után) a kollektív szerződések és
munkaszerződések korábbi, a többségi befolyás szerzésénél fennálló szabályait
és az ebből eredő jogokat kifejezetten módosítani rendeli. Mivel jelen esetben
ilyen szabály nincs, ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Kúria
alaptörvény-ellenesen döntött az indítványozó ügyében, így a döntést a korábban
kialakított gyakorlatának megfelelően megsemmisítette.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2023.03.28 10:00:00 Teljes ülés
2023.04.18 10:00:00 Teljes ülés

.

.
A döntés szövege (pdf):
3200_2023 AB határozat.pdf3200_2023 AB határozat.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisíti.

    2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 406. § (1) bekezdése és 409. §-a elleni alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s
    I.

    [1] 1. A dr. Hovánszki Arnold ügyvéd által képviselt indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú, 2022. május 26-án és május 27-én átvett ítélete ellen 2022. július 25-én.
    [2] Kérte az indítványozó az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Kúria Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítéletének az alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján azt semmisítse meg.
    [3] Kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja, illetve az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján vizsgálja felül a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) felülvizsgálati szabályozásának, konkrétan a Pp. 406. § (1) bekezdése és 409. §-a, mint az indítványozó ügyében alkalmazott jogszabályoknak az Alaptörvénnyel való összhangját, és állapítsa meg, hogy indítványozónak a Kúria Mfv.11.10.149/2021/10. számú ítéletével befejezett ügyében folytatott bírósági eljárásban az indítványozó Alaptörvényben biztosított alapjogának sérelme következett be a Pp. 406. § (1) bekezdése és 409. § rendelkezéseinek mint alaptörvény-ellenes jogszabályoknak az alkalmazása folytán, és ezeket semmi­sítse meg. A Pp. 406. §-a a felülvizsgálat alapja és tárgyai körében tartalmaz rendelkezést, a 409. § a felülvizsgálat kivételes engedélyezésének feltételeiről szól.
    [4] Az Alkotmánybíróság az indítványt – amelyet az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó kiegészített – a tartalma szerint bírálta el.

    [5] 1.1. A beadvány és mellékletei szerint az indítványozó (felperes) 1995. január 12-én létesített munkaviszonyt az alperes gazdasági társaság jogelődjével. Az alperesre, illetőleg annak jogelődjére, valamint a velük munkaviszonyban álló munkavállalókra kiterjedt az eredetileg 1995. november 7-én megkötött, majd többször módosított Villamosenergia-Ipari Ágazati Kollektív Szerződés (VKSZ) és az Egységes Kollektív Szerződés (EKSZ) hatálya.
    [6] Az alperes jogelődje 2017. február 1-jétől köztulajdonban álló munkáltatóvá vált. Az alperes 2020. júniusában kibocsátott felmondásával megszüntette az indítványozó munkaviszonyát. Az alperes kizárólag a munka törvény­könyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit alkalmazta az indítványozó részére járó felmondási idő, illetve fizetendő végkielégítés mértékének megállapítása és az elszámolás során, a VKSZ és az EKSZ rendelkezéseit – amelyek hosszabb felmondási időt (20 év feletti munkaviszony mellett minimum 120 nap felmondási időt) és magasabb végkielégítést (25 év vagy ezt meghaladó munkaviszony esetén 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést) tartalmaztak – nem alkalmazta az elszámolás során. Az Mt. a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyban a felmondási időre, valamint a végkielégítésre tartalmaz korlátozó szabályokat. A panasz szerint így az indítványozónak a korábban szerzett joga, vagyis a hosszabb felmondási időhöz és a magasabb végkielégítéshez való joga sérült. [A panasz szerint az indítványozó ügye jogi szempontból lényegében azonos a 17/2022. (VIII. 1.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) alapjául szolgáló üggyel mind jelen ügy indítványozójának a hosszabb felmondási időhöz és a magasabb végkielégítéshez való jogának sérelme, mind pedig jogi érvelése kapcsán.] Az indítványozó keresete végkielégítés-különbözet és felmondási időre járó távolléti díj különbözet megfizetésére irányult.
    [7] Az elsőfokú bíróságként eljáró Szegedi Törvényszék 2021. március 3-án kelt ítéletében (3.M.70.252/2020/11.) kötelezte az alperest a VKSZ és az EKSZ szerint fizetendő végkielégítés és felmondási időre járó távolléti díj, valamint a kifizetett végkielégítés és felmondási időre járó távolléti díj különbözetének, kamatainak és per­költség megfizetésére. A Szegedi Ítélőtábla a 2021. október 11-én kelt Mf.l.40.034/2021/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest másodfokú perköltség, valamint illeték megfizetésére.
    [8] A Kúria – felidézve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő át­meneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Mth.) 11. § (1) bekezdését, amely szerint az Mt. 205. § (1) bekezdését és (2) bekezdés a) pontját az Mt. hatálybalépését követően kötött kollektív szerződésre és munkaszerződésre kell alkalmazni (Indokolás [60]), megállapítva, hogy a bíróságoknak jelen ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az Mth. 11. § (1) bekezdésében foglalt szabály alkalmazható-e abban az esetben, amikor a munkáltató az Mt. hatálybalépésének időpontjában még nem minősült köztulajdonban álló munkáltatónak, hanem csak később vált azzá – a 2022. április 27-én kelt ítéletével a Szegedi Ítélőtábla Mf.I.40.034/2021/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, a Szegedi Törvényszék 3.M.70.252/2020/11. számú ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította, rögzítve, hogy e körben téves az ítélőtábla által elfoglalt jogi álláspont (Indokolás [61]).

    [9] 1.2. A bírói döntést támadó indítvány – számos alkotmánybírósági határozatra, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára hivatkozva – az Abtv. 29. § első fordulata körében arra hivatkozik, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló jogértelmezés alaptörvény-ellenessége röviden összefoglalva abban áll, hogy a bírói döntés nem felel meg az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeinek, továbbá ellentétben áll az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjoggal, a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjoggal és nemzetközi kötelezettségvállalásba is ütközik. Az állított alapjogsérelmek, azaz az Alaptörvény 28. cikkének, az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének, az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésének és az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdései, E) cikk (2) és (3) bekezdéseinek sérelme a bírói döntést érdemben befolyásolták.
    [10] A panasz szerint, ha a Kúria figyelembe vette volna az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogszabály-értelmezési kötelezettségét, ahogy azt az eljáró alsóbíróságok tették; ezen kívül figyelemmel lett volna az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó alaptörvény-konform értelmezési kötelezettségére, illetve az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésére, mely szerint a jogértelmezés, a jogalkalmazás során is biztosítani kell, hogy a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható jogalanyok között nem tehető különbség anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne; továbbá figyelemmel lett volna az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó alaptörvény-konform értelmezési kötelezettségére, illetve az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésére, mely szerint a kollektív szerződés bírói úton történő kikényszeríthetősége a kollektív tárgyalásokhoz és a kollektív szerződéskötéshez való jog inherens eleme és jogszabályértelmezéssel nem vonható el a kollektív szerződés bírói úton történő kikényszeríthetősége; valamint figyelemmel lett volna a jogértelmezés során arra a nemzetközi jogi kötelezettségből eredő és ekképp alkotmányos követelményre, hogy a törvényben meghatározott jogok élvezetét Magyarország minden megkülönböztetés nélkül köteles állampolgárainak biztosítani, ennek során az Európai Unió Alapjogi Chartájának vonatkozó rendelkezéseire és arra, hogy az Alapjogi Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható, úgy a Kúria nem jutott, nem juthatott volna a döntésében foglalt következtetésére, és nem hozhatta volna meg döntését.
    [11] A panasz részletes indokolást tartalmaz arról, hogy a Kúria ítéletét érdemben befolyásoló jogértelmezés miért nem felel meg az Alaptörvény 28. cikke, XV. cikke (2) bekezdése és XVII. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek. A panasz szerint az indítvánnyal érintett bírói döntésben tükröződő, és a bírói döntés alapját képező jog­szabály-értelmezés a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható jogalanyok (az Mt. hatályba­lépése előtt kötött kollektív szerződések hatálya alá tartozó munkáltatók és munkavállalók) között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne.
    [12] A panasz szerint a Kúria ítéletét érdemben befolyásoló jogértelmezés nem felel meg az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésének, mert „ezen alkotmányos alapjog helyes értelmezése szerint a kollektív szerződéskötés joga többet jelent magának a szerződésnek, mint akaratnyilatkozat megkötésénél, kinyilvánításánál; magában fog­lalja a kollektív szerződés rendelkezéseinek betartásához, betartatásához ill. jogi úton történő kikényszerítéséhez való jogot is. […] Ezt a jogot azonban a konkrét esetben a Kúria jogértelmezése megvonja, hivatkozása szerint az Mth. 11. § (1) bekezdése rendelkezése ne vonatkozna indítványozók […] esetére, az átmeneti szabályozás, konkrétan az Mth. fent hivatkozott rendelkezése ne vonatkozna, illetve átmeneti szabályozás nem létezne.”

    [13] 1.3. A Pp. rendelkezéseit támadó indítvány szerint a Kúria által a döntésében tartalmi szempontból kétségtelenül alkalmazott jogszabály a bírói döntést érdemben befolyásolta. A Kúria felülvizsgálati bíróságként járt el ­indítványozó ügyében, a felülvizsgálati eljárás megengedhetőségét pedig a Pp. hivatkozott rendelkezései [Pp. 406. § (1) bekezdés és 409. §] szabályozzák. Ebből következően a Kúria az eljárása során nyilvánvalóan alkalmazta a Pp.-nek az indítvány által hivatkozott rendelkezéseit, hiszen másképp a felülvizsgálati eljárást nem folytathatta volna le, s (Alaptörvénnyel ellentétes) ítéletet sem hozhatott volna.
    [14] A panasz említi a Kúria Mfv.II.10.149/2021/9. számú végzését, amely felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárás lefolytatását engedélyező bírói határozat; ez a döntés végzésként született meg, de a panasz szerint a sérelmet végső soron nem is ez a végzés, hanem maga a Kúria ítélete jelenti.
    [15] A panasz szerint „[a] bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség röviden összefoglalva abban áll, hogy a Pp. hivatkozott szabályai és az azokra alapított bírói jogértelmezés ellentétben állnak indítványozónak a bírósághoz fordulás és a magánjogi jogviták bíróság általi eldöntéséhez való alapjogával, ennek részeként pedig „indokolt bírói döntéshez való jogával”. Az állított alapjogsérelem, azaz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és a 25. cikk (2) bekezdésének sérelme a bírói döntést érdemben befolyásolták, hiszen alaptörvény-ellenes az olyan törvényi szabályozás és azon alapuló joggyakorlat, mely nem tekinti az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek valamely keresetben felhívott jogalap megvizsgálásának mellőzését arra az esetre, ha az ügyben felülbírálati/felülvizsgálati jogkört gyakorló bíróság a más jogalapon elbírált ügyben a más jogalap tekintetében eltérő álláspontra helyezkedik, a felhívott további jogalap megvizsgálását pedig nem teljesíti és más eszközzel (például új eljárás elrendelése) maga sem biztosítja. […] A perjogi szabályozásból összességében hiányzik az, hogy a felülvizsgálati bíróság a perben megjelölt, de a bíróságok által meg nem vizsgált jogcímre tekintettel felülvizsgálatot folytathasson le és új eljárást rendelhessen el, ezért indítványozó a felülvizsgálati eljárás megengedhetőségére vonatkozó perjogi szabályozást összességében tartja alaptörvényellenesnek.”
    [16] A panasz szerint a bíróságok a keresetlevélben megjelölt, de meg nem vizsgált jogalap megvizsgálásától önkényesen nem zárkózhatnak el, a magánjogi jogvita kereteit önkényesen nem szűkíthetik le. Ezt azonban a Pp. támadott rendelkezései lehetővé teszik, kifejezetten elzárják attól a bírósági jogvitában érintett személyeket, hogy arra hivatkozással kérjék egy döntés felülvizsgálatát, hogy az ítéleti döntés nem terjedt ki a keresetben megjelölt valamennyi jogalapra. A Kúria Mfv.ll.10.149/2021/10. számú ítéletében, törvényi rendelkezésre hivatkozással úgy utasította el indítványozó keresetét, hogy őt közben elzárta attól, hogy akár a Kúria, akár az eljáró alsóbíróságok megvizsgálják azt az indítványozó által megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezést, amelyet, mint az alanyi jogát közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározóként és annak alapján az igénye támasztására feljogosítóként az eljárásban megjelölt. Ez a gyakorlat önkényes és tisztességtelen eljárásra vezetett felperes esetében, hiszen az eljáró alsóbíróságok nem vizsgáltak meg egyes jogalapokat és tényeket indítványozó ügyében és amikor eltérő jogi álláspont folytán az indítványozó kereseti kérelme végül elutasításra került, úgy neki a legfőbb bírói fórum nem biztosította azt az alkotmányos alapjogot, hogy az indítványozó által a keresetlevelében és további perirataiban is megjelölt továbbijogalapokat akár az alsóbíróságok, akár maga a legfőbb bírói fórum szintén kellő alapossággal megvizsgálja, és ezek értékeléséről határozatában ugyancsak számot adjon. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a döntése során vegye figyelembe az Abh.-t és az abban foglalt indokokat. Az indítvány nyilatkozatot tartalmaz a villamosenergia-iparban működő, a köztulajdonnal érintett szakszervezeti szövetségektől.

    [17] 1.4. A panasz indokolást tartalmaz az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdései, valamint az E) cikk (2) és (3) bekezdései tekintetében, mind a bírói döntést, mind a jogszabályt illetően.

    [18] 1.5. Az igazságügyi miniszter 2023. február 9-én amicus curiae beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Eszerint az indítványozó a Pp. rendelkezései alaptörvény-ellenességének vonatkozásában ugyan megjelölte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét, azonban az ezzel összefüggésben előterjesztett indokolásban nem áll fenn kapcsolat a támadott jogszabályi rendelkezés és a sérelmezett alapjog között. Erre figyelemmel az indítvány ezen indítványi elem tekintetében nem teljesíti az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelményt. Megállapítható az is, hogy a felülvizsgálat tárgykörébe tartozó ügyek vonatkozásában az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálatának terjedelmét illetően a Pp. hivatkozott rendelkezései – az indítványozó álláspontjával ellentétben – korlátozó feltételt nem tartalmaznak. Nem található olyan jogszabályi rendelkezés, amely leszűkítené az ügy érdemére kiható jogszabálysértés eljárásjogi tartalmát és ezzel elzárná a felülvizsgálati lehetőségtől azon személyeket, akiknek hivatkozási alapja az, hogy az ítéleti döntés nem terjedt ki a keresetben megjelölt valamennyi jogalapra. Az indítványban megfogalmazott hiányosságokra a szabályozás kellő garanciákat biztosít, így az indítványozó által megjelölt hiányosságok nem állnak fenn.

    [19] 2. Az Mth. 11. § (1) bekezdését 2023. január 1-jétől módosította az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXIV. törvény 152. §-a. Eszerint „[az] Mt. 205. § (1) bekezdését és (2) bekezdés a) pontját az Mt. hatálybalépését követően kötött kollektív szerződésre és munkaszerződésre kell alkalmazni, ha a munkáltató az Mt. hatálybalépésével, vagy azt követően minősül köztulajdonban állónak.”

    II.

    [20] 1. Az Alaptörvény indítványban felhívott szabályai szerint:

    „XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

    „XVII. cikk (2) Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.”

    [21] 2. A Pp. érintett rendelkezései:

    „406. § [A felülvizsgálat alapja és tárgyai]
    (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés (e fejezetben a továbbiakban együtt: ítélet) felülvizsgálatát a Kúriától az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással a fél, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az kérheti, ­akire az ítélet rendelkezést tartalmaz.”

    „409. § [A felülvizsgálat kivételes engedélyezésének feltételei]
    (1) Ha a felülvizsgálatnak a 408. § alapján nem lenne helye – ugyanakkor törvény a felülvizsgálatot más okból nem zárja ki – a felülvizsgálatot a Kúria a (2) bekezdés szerinti esetekben engedélyezheti, a (3) bekezdés sze­rinti esetben engedélyezi.
    (2) A Kúria a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
    a) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
    b) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége vagy
    c) – a másodfokú bíróság erről való döntése hiányában – az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége
    miatt indokolt.
    (3) A Kúria engedélyezi a felülvizsgálatot, ha az ítélet a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltér.”

    III.

    [22] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
    [23] Az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett.
    [24] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogo­sultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott bírói döntést és a támadott jogszabályt, továbbá a panasz tartalmaz az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet a bírói döntés és a jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapítható, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.

    [25] 2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
    [26] Az indítványozóknak a kúriai ítélet és a jogszabály elleni beadványa többek között az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése, 28. cikke, továbbá a Q) cikk (2) és (3) bekezdése, az E) cikk (2) és (3) bekezdése rendelkezéseit illetően is tartalmaz érvelést. Az Alaptörvény e szabályai [Q) cikk (2) és (3) bekezdése, az E) cikk (2) és (3) bekezdése] nem Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaznak; az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése arról szól, hogy a bíróságok milyen jogvitában és egyéb ügyben döntenek, az Alaptörvény 28. cikke pedig a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz önmagában nem alapítható {pl. 3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]; 3550/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.

    [27] 3. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyá­soló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A jelen esetben külön kellett vizsgálni a bírói döntés és a jogszabály elleni panasz befogadhatóságát.

    [28] 3.1. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdéséből következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjeszté­sére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. A bírói döntéssel kapcsolatban a panaszban felhívott alapvető jogok sérelmének megvalósulását az indítványozó abban látta, ahogyan a Kúria az Mt. 205. §-át és az Mth. 11. § (1) bekezdését értelmezte (Indokolás [59]–[69]) és alkalmazta a konkrét esetre. A Kúria értelmezése szerint az Mth. 11. §-hoz fűzött indokolás kizárólag ahhoz kötődött, hogy a hatályba lépő új rendelkezés hogyan érinti a fennálló jogviszonyokat, és nem foglalkozott azzal, mi történjen abban az esetben, ha egy adott jogviszony ezt követően kerül az Mt. rendelkezésének hatálya alá. Ennek megfelelően, ha a jogalkotónak eltérő célja lett volna, úgy arról kellett volna az Mth.-ban kifejezetten rendelkeznie, hogy a hatálybaléptetést követően az Mt. 204. §-a alá kerülő jogviszony esetén nem az általános, hanem a kivételes átmeneti rendelkezést kell irányadónak tekinteni. Az a körülmény, hogy erre az esetre nincs sajátos rendelkezés, azt támasztja alá, hogy ezt a tényállást a jogalkotó nem kívánta kivenni az általános szabályok alól.
    [29] Az alkotmányjogi panasz – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével és XVII. cikk (2) bekezdésével kapcsolatban – a tartalma szerint annak alkotmánybírósági kimondására irányul a konkrét ügyben, hogy az Mt. hatályba lépését (2012. július 1. napját) követően, a 2017. január 31-én köztulajdonba került munkáltatónál is – az Alaptörvény 28. cikkével összhangban álló értelmezés szerint – a korábbi (az Mt. hatálybalépését megelőzően kötött) kollektív szerződést kell alkalmazni, az Mt. 205. § (1) bekezdése helyett, az Mth. 11. § (1) bekezdése értelmében.
    [30] Ez annak a vizsgálatát jelenti, hogy hogyan kell értelmezni az Alaptörvény 28. cikkével összhangban azt a szabályt az Mt. hatályba lépése után köztulajdona került munkáltatóknál az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése és XVII. cikk (2) bekezdése tükrében, amely szerint a tilalmat „az Mt. hatálybalépését követően kötött kollektív szerződésre és munkaszerződésre kell alkalmazni”. Az indítványozó kifejezetten kérte, hogy az Alkotmány­bíróság a döntése során vegye figyelembe az Abh.-ban foglalt indokokat.
    [31] A „bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség” Abtv. 29. §-a szerinti feltétele felmerül a bírói döntés elleni panasz esetén. Az Abtv. 29. §-ában írt két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása ön­magában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről ld. 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik {3351/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [13]}. A bíróságoknak az a kötelezettsége, hogy a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék [Alaptörvény 28. cikk]. A jelen esetben felmerül, hogy a bírói döntés nem felel meg az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeinek, továbbá ellentétben áll az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjoggal, a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjoggal. Az Abtv. 29. §-a szerint kérdésként merül fel, hogy felismerte-e a Kúria az adott esetben a felmerült alkotmányjogi problémát, és az Alaptörvényben biztosított jogok mérlegelésekor az Alaptörvény 28. cikkével összhangban álló döntést hozott-e, amikor a kollektív szerződés és munkaszerződés mikénti érvényesüléséről döntött, az Mth. 11. § (1) bekezdése értelmezésével, az összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalót illetően, a perben.
    [32] Ezért az Alkotmánybíróság a bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján, amely szerint az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi el­bírálását tartalmazó határozat-tervezetet terjeszthet a testület elé – érdemben bírálta el.

    [33] 3.2. A jogszabály – a Pp. 406. § (1) bekezdése és 409. §-a – elleni alkotmányjogi panasz befogadhatósága vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy ezek a felülvizsgálat alapját és tárgyát, valamint a felülvizsgálat kivételes engedélyezésének a feltételeit határozzák meg. A Pp. szerinti felülvizsgálat e szabályai a panaszban megjelölt, Alaptörvényben biztosított joggal, a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joggal – a kúriai ítéletet illetően – nem állnak közvetlen összefüggésben. Ezek a szabályok a Kúria ítéletében nem szerepelnek. Azokat közvetlenül a felülvizsgálat engedélyezéséről szóló kúriai döntést tartalmazó külön végzés alkalmazta az alkotmányjogi panasz szerint. A Kúria ítélete indokolása [55]–[57] bekezdései szerint a felperes (indítványozó) felülvizsgálati kérelmével összefüggésben a Kúria az Mfv.II.10.149/2021/9. számú végzésében (végzés indokolása [5] és [6] bekezdései) rendelkezett, amikor a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltérésre figyelemmel engedé­lyezte a felülvizsgálatot. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján a Pp. e rendelkezései elleni ­panaszt a jelen esetben visszautasította.
    IV.

    [34] Az alkotmányjogi panasz részben megalapozott.

    [35] 1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban azonos alkotmányossági kérdésekről döntött, mint amelyeket a jelen ügyben a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz felvet, erre az indítványozó is hivatkozott. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a Kúria Mfv.II.10.065/2021/7. számú – a jelen ügyben vizsgált ítélettel alkotmányjogi szempontból azonos tartalmú – ítéletét megsemmisítette.
    [36] Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította, hogy az indítványra okot adó ügyben „a kollektív szerződés kötéséhez való jog az a jog, amelyre az indítvány hivatkozik és az Alaptörvényben szerepel. A köztulajdonban álló munkáltatóknál foglalkoztatottak közül azonos csoportba tartoznak, akiknek a munkaszerződése az Mt. hatályba lépése előtt jött létre, és az Mt. hatályba lépése előtt kötött kollektív szerződés szerinti tartalommal. Ez független attól, hogy a munkáltató az Mt. hatályba lépése előtt, vagy után került köztulajdonba. Köztulajdonban álló munkáltató a közalapítvány, valamint bizonyos gazdasági társaságok. A gazdasági társaság akkor áll köztulajdonban, ha abban az állam, helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, önkormányzati társulás, térségi fejlesztési tanács, költségvetési szerv vagy közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva többségi befolyással rendelkezik. Gazdasági társaságban önmagában többségi állami befolyás szerzése jellemzően nem jelenti a gazdasági társaság egyes szerződéseinek az e ténynél fogva beálló, a többségi befolyás szerzése időpontjától számított módosulását, kivéve, ha ezt jogszabály írná elő. […]
    [A]z indítványra okot adó ügyben – az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdése szerinti kollektív szerződés kötéséhez való jogra, a kollektív szerződés jogforrási funkciójára, a kollektív szerződés talaján létrejött munkaszerződésekben biztosított alanyi jogok védelmére, az alanyi jogoknál az önkényes eredményre vezető jogértelmezés tilalmára tekintettel – az az értelmezés felel meg az Alaptörvény a 28. cikke szerinti értelmezési szabálynak, amely az Mth. 11. § (1) bekezdése a munkavállalók alanyi jogait illetően nem tesz különbséget az Mt. hatályba lépése előtt kötött kollektív szerződések és ezek érintett munkavállalói alanyi jogai között aszerint, hogy a munkáltató az Mt. hatályba lépése előtt vagy után került köztulajdonba.
    Az Alaptörvény 28. cikkével összhangban, az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése és XVII. cikk (2) bekezdése tükrében azt a szabályt, amely szerint a tilalmat „az Mt. hatálybalépését követően kötött kollektív szerződésre és munkaszerződésre kell alkalmazni”, úgy kell értelmezni, hogy a kollektív szerződés kötéséhez való jog [Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdése] alapján jogszerűen létrejött, megkötésükkor az Mt. 205. §-ában meghatározott tilalomba nem ütköző kollektív szerződésben és munkaszerződésben biztosított alanyi jogok – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében tiltott megkülönböztetésre figyelemmel – az Mth. 11. § (1) bekezdése sze­rinti feltételekkel korlátozhatók. A jelen esetben a bírói döntés azért nem felel meg az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményeinek, és áll ellentétben áll az alapvető jogok bármely helyzet szerinti különbségtétel nélküli biztosítására vonatkozó alapjoggal, a kollektív tárgyalások folytatásához és kollektív szerződések kötéséhez való alapjoggal, mert a Kúria a felmerült alkotmányjogi problémánál a kollektív szerződés és munkaszerződés mikénti érvényesüléséről nem az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésével és XV. cikk (2) bekezdésével összhangban döntött, amikor az Mth. 11. § (1) bekezdése értelmezésével az összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalót illetően különbséget tett aszerint, hogy a munkavállaló munkáltatójánál az állam az Mt. hatályba lépése előtt vagy után szerzett többségi befolyást.
    Az Mth. 11. § (1) bekezdése az Mt. hatályba lépése után kötött kollektív szerződésekre és munkaszerződésekre rendeli alkalmazni az Mt. 205. § (1) bekezdését. Ezért nem az a kérdés ennek a rendelkezésnek az Alaptörvénnyel, a kollektív szerződés funkciójával összhangban álló értelmezése meghatározásánál, hogy van-e külön szabály az Mt. hatályba lépése után köztulajdonba került munkáltatóknál a régebbi kollektív szerződés és munkaszerződés sorsára. Hanem az a kérdés, hogy van-e kifejezetten olyan szabály, amely erre az esetre (több­ségi állami befolyás szerzése az Mt. hatályba lépése után) a kollektív szerződések és munkaszerződések ko­rábbi, a többségi befolyás szerzésénél fennálló szabályait és az ebből eredő jogokat kifejezetten módosítani rendeli. A jelen esetben ilyen szabály nincs.” (Indokolás [42]–[45])
    [37] Az Abh. utalt arra, hogy ezt az értelmezést erősíti az Mth. 11. § (1) bekezdéséhez fűzött indokolás is. Mind­ezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.065/2021/7. ítéletét az Abh.-val lezárt ügyben alaptörvényellenesnek nyilvánította és megsemmisítette.
    [38] Az Alkotmánybíróság nem látott okot arra, hogy a jelen ügyben ettől a döntésétől eltérjen, ezért a Kúriának az indítványban támadott Mfv.II.10.149/2021/10. számú ítéletét, utalva az Abh. érveire, szintén alaptörvény-­ellenessé nyilvánította, és megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság hasonlóan döntött a 3408/2022. (X. 21.) AB határozatban is.

    [39] 2. Az Alkotmánybíróság jelen határozatából nem következik, hogy az indítványra okot adó konkrét esetben az általános hatáskörű bíróságnak miként kell döntenie; ez annak a függvénye, hogy a kollektív szerződés és a munkaszerződés az Mt. hatályba lépése után kötöttnek minősül-e az Mth. alkalmazásában, amelynek el­döntése az általános hatáskörű bíróságra tartozó tényállási és szakjogi törvényértelmezési kérdés.

      Dr. Sulyok Tamás s. k.,
      az Alkotmánybíróság elnöke
      .
      Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Sulyok Tamás s. k.,
      az Alkotmánybíróság elnöke,
      az aláírásban akadályozott
      dr. Horváth Attila
      alkotmánybíró helyett

      Dr. Sulyok Tamás s. k.,
      az Alkotmánybíróság elnöke,
      az aláírásban akadályozott
      dr. Juhász Miklós
      alkotmánybíró helyett

      Dr. Sulyok Tamás s. k.,
      az Alkotmánybíróság elnöke,
      az aláírásban akadályozott
      dr. Pokol Béla
      alkotmánybíró helyett

      Dr. Schanda Balázs s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      alkotmánybíró
      .
      Dr. Handó Tünde s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Juhász Imre s. k.,
      alkotmánybíró




      Dr. Márki Zoltán s. k.,
      alkotmánybíró




      Dr. Salamon László s. k.,
      alkotmánybíró




      Dr. Szabó Marcel s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      alkotmánybíró
      .
      Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

      [40] A határozat rendelkező részében foglaltakkal – mind az Abtv. 27. §-ára alapított panaszelem tekintetében írt megsemmisítés, mind a 26. § (1) bekezdésére alapított panaszelem visszautasítása tekintetében – egyetértek.
      [41] Az indokolás kapcsán fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy a Kúria támadott döntése nézetem szerint az Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdésének sérelmét nem okozta.
      [42] Az alkotmányjogi panaszban sérelmezett ítélet megsemmisítéséhez ugyanakkor a diszkrimináció tilalmának ezen döntésben megvalósuló sérelme – amit viszont magam is megállapíthatónak tartok – önmagában is elegendő indokot szolgáltat; erre tekintettel az alaptörvény-ellenesség megállapítását és a rendelkező rész 1. pontjában foglalt megsemmisítést támogattam.

      Budapest, 2022. április 18.
      Dr. Salamon László s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      08/11/2022
      Subject of the case:
      .
      Constitutional complaint aimed at establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling the judgement No. Mfv.II.10.149/2021/10 of the Curia and section 406 (1) and section 409 of the Act CXXX of 2016 on the Criminal Procedure Code (payment of severance pay and difference of wages for the notice period of dismissal)
      Number of the Decision:
      .
      3200/2023. (V. 5.)
      Date of the decision:
      .
      04/18/2023
      Summary:
      The Constitutional Court declared that the challenged judgement of the Curia is in conflict with the Fundamental Law and annulled it. In the case underlying the proceedings the employment of the petitioner, who had been employed by an employer that had become a public employer, was terminated by his employer. In terminating the employment, the employer applied the provisions of the Labour Code and did not apply the more favourable provisions of the industry-wide collective agreements, under which the petitioner would have been entitled to higher severance pay and a longer notice period. The petitioner brought an action for the payment of the difference between the severance pays and the difference in the absence pay for the periods of notice. In its judgement, the court of first instance ordered the defendant to pay the difference between the severance pay and the difference in wages for the period of notice. The court of second instance upheld the judgement of the court of first instance. The Curia annulled the judgement of second instance and rejected the plaintiff’s claim. According to the petitioner, the interpretation of the law by the Curia violated the requirement of the right to equal treatment and the right to collective bargaining. In its decision, the Constitutional Court explained that it had already ruled on the constitutionality issue raised in the petition in its previous Decision 17/2022 (VIII. 1.) AB. The Curia did not rule on the question of the way of enforcement of the collective agreement and employment contract in accordance with the relevant provisions of the Fundamental Law when it distinguished between employees in comparable situations according to whether the State had acquired majority influence over the employee's employer before or after the entry into force of the Labour Code. The question in the case was not whether there is a specific rule on the future of the older collective agreement and employment contract for employers acquired by the State after the entry into force of the Labour Code, but whether there is an explicit rule that explicitly orders the modification of the earlier rules of collective agreements and employment contracts in this case (acquisition of majority State influence after the entry into force of the Labour Code) and the rights arising from it. As no such rule exists in the present case, the Constitutional Court considers that the Curia ruled in the petitioner's case in violation of the Fundamental Law and annulled the decision in accordance with its previous case-law.
      .
      .