A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdés j) pontja, valamint a Kecskeméti Törvényszék 3.Pkf.22.529/2015/5. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó magánszemély a Kiskunhalasi Járásbíróság útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjai, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és az Abtv. 27. §-a alapján azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) számos rendelkezése, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 8. § (1) és (2) bekezdései, továbbá a Kecskeméti Törvényszék 3.Pkf.22.529/2015/5. sorszámú és az annak alapjául szolgáló Kiskunhalasi Járásbíróság 2.P.20.439/2015/5. sorszámú végzései sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében elismert jogegyenlőség elvét, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljárás alkotmányos követelményét. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó akként módosította alkotmányjogi panaszát, hogy a megnevezett jogszabályok közül kizárólag a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjának alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezi.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tanulói jogviszonyból eredő kár megtérítése iránti perben az indítványozó felperesként szerepel. A Kiskunhalasi Járásbíróság végzésében megállapított tények lényege szerint az indítványozó középiskolai tanulói jogviszonyával összefüggő részben vagyoni, részben pedig nem vagyoni kárigényt kívánt érvényesíteni egy gimnáziummal szemben. Az elsőfokú bíróság nyolc napos határidő tűzésével hiánypótlásra hívta fel az indítványozót. A hiánypótlás keretében többek között arra kérte, hogy a pontosítsa keresetét a vagyoni kártérítés körében, valamint bontsa tételekre a vagyoni kárt, jelölje meg a követelések jogcímeit és bocsássa a bíróság rendelkezésére az egyes tételek alapjául szolgáló okirati bizonyítékokat. Az indítványozó e felhívás ellenére nem pontosította a keresetben megjelölt vagyoni kár egyes tételeit, azok jogcímét, valamint a követelését megalapozó okirati bizonyítékokat sem jelölte meg. Ezt követően a járásbíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján a keresetlevelet, mivel az indítványozó azt újból hiányosan adta be, idézés kibocsátása nélkül utasította el (erről lásd: Kiskunhalasi Járásbíróság 5.P.20.439/2015/5. sorszámú végzésének 1–2. oldalait).
[4] Az indítványozó a járásbíróság döntése ellen a Kecskeméti Törvényszékhez fellebbezett. Fellebbezésében keresetének érdemi elbírálását kérte, amely kérelmének alapjául kifejtette, hogy hiánypótlási kötelezettségének teljes mértékben eleget tett. A törvényszék a fellebbezést elutasította és az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. Ennek indokaként a bíróság azt adta elő, hogy a valósághűen rögzített tények mellett az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a keresetlevél hiányos tartalmú. Ez a hiányosság a bizonyítási eljárás során nem pótolható, ezért a keresetlevél érdemi elbírálásra alkalmatlan (erről lásd: Kecskeméti Törvényszék 3.Pkf.22. 529/2015/5. sorszámú végzésének 2–3. oldalait).
[5] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Panaszindítványát az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, valamint az Abtv. 27. §-ára alapítva állítja, hogy az eljáró bíróságok által az ügyben alkalmazott Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja, valamint az ügyben hozott bírói döntés nincsen összhangban az Alaptörvény több rendelkezésével. Az indítványozó elsődleges érvelése szerint sérül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljárásból fakadó több egyedi követelmény és részjogosítvány is, így különösen a bírósághoz fordulás joga és a hatékony bírói jogvédelem, a „fegyverek egyenlőségének” elve, valamint a bírói döntések indokolásának alkotmányjogi kötelezettsége, vagyis az indokolt bírói döntéshez fűződő joga. Az indítvány értelmében a bírói út és a hatékony bírói jogvédelem indokolatlan korlátozása annak megkövetelése, hogy a keresetlevél tartalmazza kereseti kérelmet megalapozó bizonyítékokat. Az indítványozó értelmezése szerint ezzel összefüggésben sérül a „fegyverek egyenlőségének” követelménye is, mert a bizonyítékok idő előtti megismerésének lehetősége illetéktelen előnyhöz juttathatja az alperest. Az indítványozó további kifogása, hogy az ügyében eljáró bíróságok megsértették a bírói döntések indokolásának alkotmányjogi kötelezettségét, vagyis az indokolt bírói döntéshez fűződő jogát. Ezzel összefüggésben az indítványozó kiemeli, hogy a kifogásolt döntésben nincsen arra vonatkozó okfejtés, hogy miért szükséges a kereseti kérelemben megjelölt összeget igazolnia. Az indítványozó emellett felhívja az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőségi klauzulát, valamint ezzel összefüggésben az Alaptörvény II. cikkében elismert emberi méltósághoz fűződő jogot. Ezen alapjogok sérelmeként az indítványozó előadja, hogy az ügyében eljáró bíróságok a keresetlevelet a bírói gyakorlat figyelmen kívül hagyásával utasították el, mert a legfőbb bírói fórum értelmezése szerint keresetlevelet elutasítani kizárólag akkor lehet, ha hiányai olyan súlyosak, amely már ellehetetleníti a keresetlevélről való érdemi állásfoglalást. Végül az indítványozó ilyen okok alapján támadja a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt szabályt is, amely alapján keresetlevelét a bíróságok idézés kibocsátása nélkül utasították el. Az indítványozó érvelése szerint ez az eljárásjogi rendelkezés olyan tág jogértelmezésre nyújt lehetőséget, amely visszaélésszerű jogalkalmazáshoz vezethet.
[6] Az indítványozó ilyen okok alapján kezdeményezi az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló első-, és másodfokú bírósági döntések, valamint a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt szabály alaptörvény-ellenességének megállapítását és a bírói végzések megsemmisítését.
[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai természetű, valamint az Abtv. 26–27. §§-ban, illetve az Abtv. 29–31. §§-ban előírt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.
[8] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[9] Az Abtv. 29. §-a szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának egyik feltétele, hogy olyan alkotmányossági kifogást tartalmazzon, amely a bírói döntést érdemben befolyásolhatta. Az Alkotmánybíróság e törvényi feltétellel összefüggésben elsőként arra emlékeztet, hogy a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak. Az Alkotmánybíróság ugyanis az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; legutóbb megerősítette: 3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [19]}. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e jogági dogmatika elfogadott szabályaihoz {legutóbbról lásd: 3207/2015. (X. 27.) AB végzés, Indokolás [12], illetve 3117/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]}. Az Alkotmánybíróság így a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben és az elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményekben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja {erről lásd: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [55]}. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben biztosított tisztességes eljárásból fakadó több részjogosítvány, nevezetesen a bírósághoz fordulás jogára és a hatékony bírói jogvédelemre, illetve a „fegyverek egyenlőségének”, valamint az indokolási kötelezettség sérelmére hivatkozik. Az egyes részjogosítványok sérelmének közös okaként az eljáró bíróságok hiánypótlási felhívását jelöli meg, amely szerint az elsőfokú bíróság kérte, hogy bontsa tételekre a vagyoni kár keresetben írt összegét, továbbá nevezze meg a követelések jogcímeit, valamint jelölje meg és bocsássa a bíróság rendelkezésére az egyes tételek alapjául szolgáló okirati bizonyítékokat. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jelen üggyel összefüggő hiánypótlási felhívás a kereset hatékony elbírálását készíti elő, amelyet az ügyben eljáró bíróságok a keresetindítás szükségszerű előfeltételének tekintenek. Ennek megfelelően önmagában e hiánypótlási felhívás nem befolyásolja a hatékony bírói jogvédelem alkotmányjogi követelményének érvényesülését. Az Alkotmánybíróság értékelése szerint a „fegyverek egyenlőségének” elve az alkotmányjogi panaszban írtakkal ellentétben éppen akkor érvényesül hatékonyabban, ha a perben álló ellenérdekű fél mielőbb tudomást szerezhet, és így mielőbb megismerheti az ellene indított kereset alapjául szolgáló bizonyítékokat. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megítélése szerint a „fegyverek egyenlősége” elvének sérelme sem befolyásolja a kifogásolt bírói döntéseket. Végül az Alkotmánybíróság megítélése szerint a kifogásolt bírói döntések megjelölik és így számot adnak a hiánypótlás okáról, nevezetesen arról, hogy annak hiányában a keresetlevél érdemi elbírálásra alkalmatlan. Ebből következően a tisztességes eljárásból fakadó indokolt bírói döntéshez fűződő jog sérelme sem befolyásolhatta a bírói döntéseket. Az Alkotmánybíróság ilyen okok mentén megállapította, hogy a tisztességes eljárásban rejlő egyes részjogosítványok sérelmére hivatkozó indítványozói kifogások nem vetik fel az alaptörvény-ellenesség kételyét és nem befolyásolják érdemben a bírói döntéseket. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság értékelése szerint az alkotmányjogi panaszban előadott e kifogások a jelen üggyel összefüggésben nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3], amelyet legutóbb megerősített: 3143/2016. (VI. 29.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[10] Az indítványozó emellett az Alaptörvény II. cikkében és az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében elismert alapjogokra egyfelől azzal összefüggésben hivatkozik, hogy a bíróságok kifogásolt döntései nem illeszkednek a következetes bírói gyakorlatba. Az Alkotmánybíróság az indítvány e részével összefüggésben ugyanakkor megállapítja, hogy az indítványozó nem ad elő olyan alkotmányjogilag értékelhető és releváns érvelést, amely összefüggésben állhat az Alaptörvény II. cikkben elismert emberi méltósággal, vagy az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőség elvével {3060/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [56]}. Az Alaptörvényben biztosított e jogok és a bírói gyakorlat következetessége között ugyanis önmagában nincsen alkotmányjogilag értékelhető összefüggés {3044/2016. (III. 3.) AB végzés, Indokolás [36]}.
[11] Másfelől az indítványozó az Alaptörvény II. cikkében és az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében elismert alapjogokra hivatkozva azért támadja a Pp. 130. § (1) bekezdésének j) pontjában foglalt szabályt, mert álláspontja szerint megfogalmazása túlságosan tág és ezért bizonytalan értelmezési lehetőséget nyújt a bíróságnak a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítására. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ugyanakkor az indítványban megjelölt alkotmányjogi sérelmek az adott ügyben meghozott bírói döntések érdemét nem befolyásolják.
[12] 4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |