A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 514. § (1) bekezdése első mondatának „[a] 339. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a bűnügyi költséget a magánvádló viseli” szövegrésze alaptörvény-ellenességének a megállapítására és a megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés alapján indult eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Gödöllői Járásbíróság (a továbbiakban: indítványozó) 3.Beü.322/2016/2. számú végzésével az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján – a bűnügyi költségről történő utólagos rendelkezés miatt folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztése mellett – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 514. § (1) bekezdés első mondatának „[a] 339. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a bűnügyi költséget a magánvádló viseli” szövegrésze alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a megsemmisítését indítványozta.
[2] 2. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyben a sértett mint magánvádló feljelentést tett 2012. szeptember 3. napján a Gödöllői Járásbíróságnál három személy ellen a sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt.
[3] A Gödöllői Járásbíróság 2013. január 29. napján kelt 5.B.550/2012/10. számú végzésével – törvényes vád hiányában – a vádlottakkal szembeni büntetőeljárást megszüntette. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. február 28. napján kelt és jogerős 2.Bf.179/2013/2. számú határozatával az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[4] A Gödöllői Járásbíróság a megismételt eljárásban hozott, 2013. június 20. napján kelt 5.B.202/2013/10. számú ítéletében a vádlottakat a rágalmazás vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. október 14. napján kelt 3.Bf.885/2013/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[5] A Gödöllői Járásbíróság a megismételt eljárásban hozott, 2016. január 20. napján kelt 3.B.641/2014/26. számú ítéletében a vádlottakat a rágalmazás vétségének [1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdés] vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.255/2016/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az eljárás során felmerült 30 000 forint bűnügyi költséget a magánvádló viseli. A másodfokú bíróság a magánvádlót ezen túlmenően 10 000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
[6] A három vádlott meghatalmazott védője a Gödöllői Járásbírósághoz 2016. augusztus 4. napján faxon, illetve 2016. augusztus 8. napján postai úton eljuttatott beadványában a büntetőeljárás során felmerült védői munkadíjának és költségeinek a megtérítését kérte arra hivatkozással, hogy azt a védencei nem előlegezték meg.
[7] Az indítványozónak a meghatalmazott védő indítványa alapján a Be. 578. § szerinti (a bűnügyi költségre vonatkozó utólagos rendelkezés) eljárásban határoznia kell a védő munkadíjának és költségeinek a viseléséről.
[8] Az indítványozó a védői indítvány elbírálása során észlelte, hogy a magánvádas eljárásban a vádlottak felmentése esetén a vádlottak meghatalmazott védőjének a munkadíja és a költségei viselésére a magánvádlót nem lehet kötelezni. Ennek következtében az indítványozó szerint a Be. 514. § (1) bekezdés első mondatának „[a] 339. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a bűnügyi költséget a magánvádló viseli” szövegrésze alaptörvény-ellenes és annak megsemmisítését indítványozta.
[9] Az indítványozó a bűnügyi költségről történő utólagos rendelkezés miatt folyamatban lévő büntetőeljárást a Be. 266. § (1) bekezdésének b) pontja alapján 2016. október 25. napján felfüggesztette és 2016. november 3. napján – postai úton – az Alkotmánybírósághoz fordult.
[10] 3. Az indítvány indokolása szerint a magánvádas eljárásban a Be. 514. § (1) bekezdése alapján a Be. 339. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a bűnügyi költséget a magánvádló viseli. A Be. 339. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy az állam viseli a Be. 74. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amelynek megtérítésére a vádlott nem kötelezhető (Be. 338. §), továbbá azt a költséget, amelyet a vádlottnak nem kell megtérítenie [lásd. Be. 74. § (3) bekezdés]. A Be. 74. § (1) bekezdésében azonban a bűnügyi költségek között nem szerepel a meghatalmazott védő munkadíja és költsége, így annak megfizetésére a magánvádló nem kötelezhető abban az esetben, ha a vádlottat felmentik. A Be. 339. § (3) bekezdése alapján az ügyészi vádképviselet esetén az állam megtéríti a vádlott felmentése esetén ezt a bűnügyi költséget.
[11] Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében rögzített védelemhez való jogot sérti a Be. 514. § (1) bekezdésének támadott szövegrésze. A hatályos szabályozás szerint a vádemelés sikertelenségének kockázatát a meghatalmazott védő igénybe vétele esetén a terheltnek és nem a magánvádlónak kell viselnie, ami a terheltet szükségképpen gátolja a védelemhez való jogának a gyakorlásában. Álláspontja szerint a szabad védőválasztás joga tartalmilag nem térhet el a védőköteles, illetve a védő nélkül lefolytatható eljárásoknál. Egy ilyen szabályozás az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvébe és a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik. Az indítványozó rögzítette, hogy a magánvádas eljárásokban is kötelező lehet a védelem, ha a Be. 46. § b)–e) pontjaiban foglalt okok valamelyike a terhelt esetében fennáll.
[12] Az indítványozó hivatkozott azokra az indokokra, amelyeket az Alkotmánybíróság a pótmagánvádló bűnügyi költségviseléséről szóló 15/2016. (IX. 21.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) kifejtett.
[13] Az indítványozó álláspontja szerint nem állapítható meg olyan alkotmányos cél, amely indokolhatja a támadott szövegrész következtében a védelemhez való jog tekintetében érvényesülő korlátozást. Az indítványozó szerint az érintett rendelkezés esetében az Abtv. 46. § (1) bekezdésében meghatározott, a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn. A jogbiztonság és az alaptörvény-ellenes jogszabály helyébe lépő új szabályozás megalkotása érdekében – figyelemmel az Abtv. 45. § (4) bekezdésére – a támadott rendelkezés jövőbeli hatályú (pro futuro) megsemmisítése indokolt, ugyanis a fennálló helyzet alaptörvény-ellenessége csupán annak módosításával orvosolható.
[14] 4. A bírói indítvány benyújtásakor a hatályban lévő Be. nem tartalmazott olyan rendelkezést, amelynek alapján a magánvádas eljárásban a magánvádló kötelezhető lett volna arra, hogy a terhelt meghatalmazott védőjének a díját és a költségeit viselje, illetve megtérítse abban az esetben, ha a bíróság a terheltet felmenti vagy vele szemben – a magánvádló vádelejtése folytán – az eljárást megszünteti.
[15] Ahogyan az indítványozó is kifejtette, a Be. 514. § (1) bekezdésének első mondatrésze alapján „[a] 339. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a bűnügyi költséget a magánvádló viseli”. A Be. 339. § (1) bekezdése szerint közvádas ügyben az állam – a magánvádas eljárásban a támadott rendelkezés folytán a magánvádló – viseli a Be. 74. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amelynek viselésére a vádlott a Be. 338. § alapján nem kötelezhető, továbbá azt a költséget, amelyet a vádlottnak a Be. 74. § (3) bekezdése alapján nem kell megtérítenie. A Be. 74. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűnügyi költség körében azonban a terhelt meghatalmazott védőjének díja és költségei nem szerepelnek. Ezen bűnügyi költség megtérítéséről a Be. 339. § (3) bekezdése rendelkezik. Ez a törvényi rendelkezés azonban kizárólag a közvádas eljárás tekintetében rögzíti, hogy ha a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, vagy az eljárást az ügyész vádelejtése miatt megszünteti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül – a külön jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a terhelt költségét, továbbá védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és költségét.
[16] Az Országgyűlés időközben elfogadta és a Magyar Közlönyben 2016. november 4-én kihirdették a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvényt.
[17] E törvény 16. §-a a Be. 514. §-át a (6) bekezdéssel kiegészítette. Eszerint „[h]a a vádat magánvádló képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, vagy vele szemben az eljárást a magánvádló vádelejtése miatt megszünteti, a magánvádló a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül – a külön jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a vádlott azon költségét, továbbá meghatalmazott védőjének azon díját és költségét, amely a magánvádas eljárásban keletkezett. A megtérítésre a (2)–(5) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.” E törvényi rendelkezés 2017. január 1. napján lépett hatályba.
[18] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapítja, hogy a Be. módosítása következtében megszűnt az indítvány benyújtásakor fennállt azon jogi helyzet, amely az indítványra okot adott.
[19] 5. Az Abtv. 53. § (6) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz kivételével az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány nem vonható vissza. Az Abtv. 59. §-a szerint az Alkotmánybíróság – az ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti.
[20] Az Ügyrend 67. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Abtv. 59. §-a alapján végzésben megszüntetheti az eljárást a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén. A (2) bekezdés e) pontja kimondja, hogy okafogyottá válik az indítvány különösen, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná vált.
[21] A jelen esetben az eljárás folytatására okot adó körülmény megszűnt, erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntette.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |