English
Hungarian
Ügyszám:
.
569/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 569/B/1999. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2002/1015
.
A döntés kelte: Budapest, 10/07/2002
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
                                   
      Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
      vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

                              határozatot:

      1.   Az   Alkotmánybíróság   a   büntetések   és   intézkedések
      végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 36. §
      (5)  bekezdésének  f)  pontja  és (6)  bekezdésének  b)  pontja
      alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
      irányuló indítványt elutasítja.
      2.   Az   Alkotmánybíróság   a   büntetések   és   intézkedések
      végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 36. §
      (5)  bekezdésének  f)  pontja  és (6)  bekezdésének  b)  pontja
      megváltoztatására irányuló indítványt visszautasítja.
                                  Indokolás
                                     
                                     I.
                                     
        Az    indítványozó   1999.   január   11-én   kelt   kérelmében
        állásfoglalást   kért   a  Fővárosi  Bíróságtól   a   büntetés-
        végrehajtási    intézetekben   fogva   tartottak   érdekvédelmi
        szervezete   létrehozásának  lehetőségével   és   feltételeivel
        kapcsolatban.   A   Fővárosi   Bíróság   Kollégiumvezetője   az
        1999.El.XIV.H.28.  számon iktatott levelében arról  értesítette
        az indítványozót, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi II.
        törvény  (a továbbiakban: Egytv.) alapján tíz tag hozhat  létre
        társadalmi   szervezetet,   azáltal,   hogy   alakuló    ülésen
        egybehangzó  akarattal kinyilvánítják a szervezet  létrejöttét,
        meghatározzák  a tagdíjat és megválasztják a tisztségviselőket.
        A   kollégiumvezető  álláspontja  szerint   a   büntetések   és
        intézkedések  végrehajtásáról szóló 1979. évi 11.  törvényerejű
        rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 36. § (5) bekezdés f) pontja
        és  a 36. § (6) bekezdés b) pontja azonban „lényegében kizárja,
        hogy  a  fogva  tartottak taggyűlést tudjanak tartani”,  ami  a
        társadalmi  szervezet  megalakítását  lehetetlenné  teszi.   Az
        indítványozó   a  kollégiumvezető  értesítésének  kézhezvételét
        követően   az   Igazságügyi  Minisztérium  Büntetés-végrehajtás
        Országos  Parancsnoksága  Módszertani  Igazgatóságához  és   az
        Alkotmánybírósághoz fordult.
        Az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelmében az indítványozó  a
        Bv.tvr. 36. § (5) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének  a
        megállapítását kérte, mondván e rendelkezés – a Bv.tvr.  36.  §
        (6)  bekezdés  b)  pontjával együtt értelmezve  –  lehetetlenné
        teszi,  hogy a büntetésvégrehajtási-intézetben fogva  tartottak
        az  Alkotmány  63. §-ába foglalt egyesülési szabadsággal  és  a
        70/C.   §-ban  megfogalmazott  érdekvédelmi  szervezetalakítási
        jogukkal élhessenek.
        Az    indítványozó   kérelmében   a   sérelmezett   jogszabályi
        rendelkezések  helyett  javaslatot  tett  az  általa  helyesnek
        tartott normaszövegek Alkotmánybíróság általi elfogadására.

                                     II.
                                     
        Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány alábbi rendelkezései  alapján
        hozta meg határozatát:
        „2.  § (3) A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami
        szervnek  vagy állampolgárnak a tevékenysége sem  irányulhat  a
        hatalom  erőszakos  megszerzésére vagy gyakorlására,  illetőleg
        kizárólagos   birtoklására.  Az  ilyen  törekvésekkel   szemben
        törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”
        „50.  § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják
        az  alkotmányos  rendet, az állampolgárok jogait  és  törvényes
        érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.”
        „62.  §  (1)  A Magyar Köztársaság elismeri a békés  gyülekezés
        jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.”
        „63.  §  (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog  alapján
        mindenkinek  joga  van  a  törvény  által  nem  tiltott   célra
        szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.
        (2)  Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az  egyesülési
        jog alapján nem hozható létre.”
        „70/C.  §  (1)  Mindenkinek joga van ahhoz, hogy  gazdasági  és
        társadalmi   érdekeinek   védelme  céljából   másokkal   együtt
        szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon.”

        Egytv.  „2. § (2) Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti  az
        Alkotmány   2.  §-ának  (3)  bekezdését,  nem  valósíthat   meg
        bűncselekményt  és bűncselekmény elkövetésére  való  felhívást,
        valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.
        (3)  Társadalmi  szervezet  minden  olyan  tevékenység  végzése
        céljából  alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal  és
        amelyet  törvény  nem  tilt. Társadalmi szervezet  elsődlegesen
        gazdasági-vállalkozási   tevékenység   végzése   céljából   nem
        alapítható.  Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet  nem
        hozható létre.”

        Az Alkotmánybíróság határozata meghozatalakor a Bv.tvr. alábbi
        rendelkezéseit vette alapul:
        „19.  §  A  szabadságvesztés végrehajtásának célja az,  hogy  e
        törvényben   meghatározott   joghátrány   érvényesítése   során
        elősegítse  az  elítéltnek a szabadulása  után  a  társadalomba
        történő  beilleszkedését,  és  azt,  hogy  tartózkodjék   újabb
        bűncselekmény elkövetésétől.”
        „32.   §  A  szabadságvesztés  végrehajtása  alatt  az  elítélt
        elveszti  a  személyi szabadságát; az állampolgári kötelességei
        és   jogai   annyiban   szünetelnek,   illetve   korlátozottak,
        amennyiben erről az ítélet vagy törvény rendelkezik.”
        „36.  §  (5)  Az  elítélt állampolgári jogai a  következőképpen
        módosulnak:
        f) az egyesüléshez, a tanuláshoz való joga, valamint honvédelmi
        kötelezettségének      teljesítése      a      szabadságvesztés
        végrehajtásának következtében korlátozott.”
        „36.  §  (6) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel  az
        elítélt joga
        b) a gyülekezéshez (...)”.

                                    III.
                                     
        Az indítvány megalapozatlan.

        1. Az Alkotmánybíróság az egyesülés szabadságát a kommunikációs
        jogok  körébe  sorolta. Az egyesülési jog  alapján  mindenkinek
        joga  van kulturális, érdekképviseleti, politikai, illetve  más
        céllal    közösséget   létrehozni,   illetve   ilyen   közösség
        tevékenységében részt venni. E szabadságjog magában foglalja az
        egyesületek  létrehozására,  a már működő  egyesületekhez  való
        csatlakozásra,  és  az  azoktól való  távolmaradásra  vonatkozó
        jogot is. Az egyesülési jog mindenkit megillető szabadságjog, a
        többi    alapjoghoz   hasonlóan   azonban   nem    gyakorolható
        korlátlanul.

        Az  egyesülési  jog  gyakorlására vonatkozó,  mindenkit  érintő
        korlátot  állapít  meg az Alkotmány 2. § (3) bekezdésének  első
        mondata. Az egyesülési jogot elismerő alkotmányos szakasz pedig
        maga  is  pusztán a törvény által nem tiltott célra létrehozott
        szervezetalakítást   tekinti   az  alaptörvénnyel   összhangban
        állónak  Alkotmány 63. § (1) bekezdés és úgy rendelkezik,  hogy
        politikai  célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési  jog
        alapján  nem  hozható  létre  Alkotmány  63.  §  (2)  bekezdés.
        További,   az   egyesülési  szabadság  gyakorlására   vonatkozó
        általános  korlátokat állapít meg az Egytv. 2.  §  (2)  és  (3)
        bekezdése.

        2. Az Alkotmánybíróság már több döntésében foglalkozott azzal a
        kérdéssel,  hogy  a speciális (különleges) jogállású  személyek
        egyesülési  alapjogának  gyakorlása mennyiben  korlátozott.  Az
        51/1991.  (X.  19.) AB határozat a fegyveres erők és  fegyveres
        testületek   tagjai  egyesülési  jogára  vonatkozó   megszorító
        rendelkezéseket vizsgálva megállapította, hogy a  jogkorlátozás
        nem  érheti el azt a szintet, hogy az alapjog lényeges tartalma
        sérüljön.  A  vizsgált rendeleti szabályozásnak azt  a  részét,
        amely   politikai   vagy   egyéb  célú   társadalmi   szervezet
        alakításának  kivételt sem engedő, teljes tilalmát  jelentette,
        az   Alkotmánybíróság   olyan  mérvű  korlátozásnak   tartotta,
        amelynek    az   elérni   kívánt   céllal   való   arányossága,
        elkerülhetetlen volta nem volt igazolható. (ABH 1991, 258. 261-
        262.)
        1994-ben  a  honvédelemről  szóló  1993.  évi  CX.  törvény  (a
        továbbiakban:  Htv.)  57.  § (5) és (6)  bekezdéseit  vizsgálva
        viszont   az   Alkotmánybíróság  nem  találta   az   egyesülési
        szabadságot  aránytalanul korlátozónak azt  a  tilalmat,  amely
        alapján  a  katonák szolgálati idejük alatt  a  fegyveres  erők
        törvényben meghatározott feladataival ellentétes célra létesült
        szervezetekben   nem  tevékenykedhettek.  Az   Alkotmánybíróság
        figyelembe vette, hogy a korlátozó rendelkezések nem  általában
        fogalmaztak  meg  egyesülési tilalmat, és hogy  az  alkalmazott
        szabályra  az  Alkotmány 40/A. § (1) bekezdésében,  valamint  a
        70/H.  §-ában megjelölt kötelesség – a haza katonai  védelme  –
        végrehajtásához volt szükség. 46/1994. (X. 21.)  AB  határozat,
        ABH 1994, 260, 264.

        A  büntetés-végrehajtási  intézetben  fogva  tartottak  szintén
        különleges  helyzetben vannak. A Bv.tvr.  hatálya  alá  tartozó
        személyeket is megilletik az alapjogok, de a fogva tartás ténye
        és  az  azáltal elérendő törvényes cél miatt a jogszabályok  az
        elítéltek  alapjog gyakorlásához fűződő jogát  korlátozzák.  Az
        Alkotmánybíróság  a  13/2001. (V.  14.)  AB  határozatában  már
        foglalkozott az egyes alapvető jogok gyakorlásának a  büntetés-
        végrehajtási  intézetben  fogva  tartottak  helyzetéből  fakadó
        korlátozásával.  E  döntés  alapján  az  alkotmányos  alapjogok
        között  vannak  olyanok, amelyeket a fogva tartás  végrehajtása
        egyáltalán nem érinthet. Ilyen például az élethez és az  emberi
        méltósághoz  való  jog.  A fogva tartás lényegéből  következően
        kizárt  a személyi szabadság, a szabad mozgás és a tartózkodási
        hely  szabad  megválasztása  jogának  teljes  érvényesülése.  A
        véleménynyilvánítási  szabadság  viszont  azon  alapjogok  közé
        tartozik,  amely változatlanul tovább él ugyan a  fogva  tartás
        során,  de  amelynek gyakorlása és megnyilvánulása a  büntetés-
        végrehajtás  ténye  és a körülmények által meghatározott.  (ABH
        2001, 177, 193.)

        Az   alapjog-gyakorlás   –  büntetés  végrehajtása   miatti   –
        korlátozásának    alkotmányosságát   az   Alkotmánybíróság    a
        gyakorlatában kialakított ún. szükségességi teszt alapján ítéli
        meg.
        E  szerint  az állam akkor korlátozhat alapjogot,  ha  azt  egy
        másik  alapvető  jog  vagy  szabadság  védelme,  érvényesülése,
        illetve  egyéb alkotmányos érték érdekében teszi, de  ebben  az
        esetben is csupán akkor, ha a jogalkotó által kitűzött cél  más
        módon  nem  érhető el. Az alapjog-korlátozás akkor alkotmányos,
        ha  megfelel az arányosság követelményének is. Ehhez az  elérni
        kívánt   cél   fontossága   és  az  ennek   érdekében   okozott
        alapjogsérelem súlya közötti megfelelő egyensúly  szükséges.  A
        törvényhozó  a korlátozás során köteles az adott cél  elérésére
        alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.

        3.    Az    Alkotmánybíróságnak   jelen   ügyben    az    állam
        büntetőhatalmának  érvényesülését  kellett  mérlegre  tennie  a
        fogva tartottak egyesülési szabadsága ellenében.
        Az  Alkotmánybíróság a büntetés-végrehajtási  intézetben  fogva
        tartottak  alapjogaival kapcsolatban fontosnak  és  irányadónak
        tartja,  hogy a szabadságvesztés büntetésének ténye  csupán  az
        alapjog-gyakorlás   olyan  szűkítését  indokolhatja,   amelynek
        alapja valamely, a büntetés végrehajtásához szorosan kapcsolódó
        érdek.  A  fogva  tartottak  alkotmányos  jogait  érintő  olyan
        jogszabály,   amely   a   fogva  tartás  tényéből   következően
        korlátozza   az  elítéltet  abban,  hogy  valamely  alapjogával
        élhessen,  akkor  tekinthető  alkotmányosnak,  ha  az   legitim
        büntetési  célokat  szolgál. Jelen ügyben  az  Alkotmánybíróság
        megállapította,   hogy  az  állam  büntetőhatalmának   hatékony
        érvényesítése  és a büntetés-végrehajtás rendjének  fenntartása
        érdekében bizonyos esetekben szükséges lehet az egyesülési  jog
        gyakorlásának korlátozása.
        Az   állam   alkotmányos   kötelezettsége   a   bűncselekmények
        elkövetőinek  felelősségre  vonása.  E  kötelezettség  része  a
        bíróság  által jogerősen szabadságvesztésre ítélt  büntetésének
        végrehajtásáról   való  gondoskodás.  Az  állam   a   kiszabott
        büntetések   végrehajtása  során  annyiban   korlátozhatja   az
        egyesülési szabadság érvényesülését, amennyiben az a  büntetés-
        végrehajtás  törvényes céljának elérése érdekében  történik.  A
        szabadságvesztés  végrehajtásának  célja  pedig  az,   hogy   a
        joghátrány  érvényesítésén  keresztül  elősegítse  az   elítélt
        reszocializációját   és  azt,  hogy  az   elítélt   a   jövőben
        tartózkodjon újabb bűncselekmény elkövetésétől. (Bv.tvr. 19. §)
        A  valamely egyesülethez tartozás fontos szerepet tölthet be az
        elítéltek  külvilággal  való  kapcsolattartásában,  a  büntetés
        letöltését    követően    segítheti   a    társadalomba    való
        beilleszkedést   és  a  kisebb  közösséghez   tartozás   érzése
        segítséget nyújthat a személyiség, az önbecsülés megőrzésében.
        Ahogyan  arra  az  Alkotmánybíróság  a  13/2001.  (V.  14.)  AB
        határozatban  utal, az „európai büntetés-végrehajtási  politika
        alaptételei közé tartozik, hogy a fogva tartás körülményeit – a
        biztonsági igények által behatárolt módon – közelíteni  kell  a
        szabad   élet   körülményeihez.  A  szabadságvesztés   büntetés
        végrehajtása  a  büntetés jellegéből következően  természetesen
        több   alapjogot  érint,  a  jogok  korlátozása  során  azonban
        törekedni  kell  a  társadalom  védelme  érdekében  feltétlenül
        szükséges, minimális mértékre”. (ABH 2001, 177, 194.)

        4. A Bv.tvr. 36. § (5) bekezdés f) pontja alapján az egyesülési
        szabadság  korlátozott.  E jogi norma alapján  a  jogkorlátozás
        arányossága  nem vizsgálható, az ugyanis hogy a  fogva  tartott
        egyesülési szabadságának csorbítása egy konkrét ügyben arányban
        áll-e  az  elérni kívánt céllal, a jogalkalmazási  gyakorlatban
        dől  el.  A  Bv.tvr.  nem  szól  arról,  hogy  pontosan  milyen
        mértékben   korlátozott  az  elítéltek  egyesülési  szabadsága,
        milyen  egyesületek hozhatók mégis létre és milyen egyesülethez
        csatlakozhatnak  a  büntetés-végrehajtás  intézményeiben  fogva
        tartottak.

        Az államnak az Alkotmány 50. § (1) bekezdésében megfogalmazott,
        a   bűncselekmények   elkövetőinek   megbüntetésére   vonatkozó
        feladata  és  az Alkotmány egyesülési jogot biztosító  63.  §-a
        közötti mérlegelés eredményeképpen megállapítható azonban, hogy
        az   alaptörvény   alapján   a   fogva   tartottak   egyesülési
        szabadságukkal  mindaddig  élhetnek,  amíg  ezzel  a  büntetés-
        végrehajtás   célját   meg   nem   hiúsítják,   illetve   annak
        meghiúsulását közvetlenül nem veszélyeztetik. Ezt felismerve  a
        jogalkotó  sem zárta ki általában az egyesületek létrehozásának
        lehetőségét (még a büntetés-végrehajtási intézeten belül  sem),
        következésképpen  konkrét  esetben  csak  az  összes  körülmény
        alapján  állapítható meg, hogy az egyesülési jog  szükséges  és
        arányos  korlátozásáról  van-e szó. A döntés  meghozatalakor  a
        jogalkalmazónak  figyelemmel  kell  lennie  a  szabadságvesztés
        végrehajtásának  céljára  és arra, hogy  az  elítélt  büntetése
        milyen fokozatban hajtandó végre, valamint, hogy e fokozatban a
        büntetés-végrehajtási  intézet  rendjét   nem   veszélyezteti-e
        közvetlenül az elítéltek egyesülési joggyakorlása.
        Általánosságban   megállapítható,  hogy   nem   tekinthető   az
        egyesülési  jog  arányos korlátozásának, ha  olyan  egyesületek
        létrehozását tiltják meg a fogva tartottaknak, amely  egyesület
        megalakítása a büntetés-végrehajtás céljával összeegyeztethető,
        annak  rendjét  és  biztonságát  nem  veszélyezteti.  Különösen
        fontos  ez abban az esetben, ha az elítéltek például a Bv.tvr.-
        ben  biztosított  jogaik érvényesülését  elősegítendő  kívánnak
        érdekvédelmi szervezetet létrehozni.

        A   fogva   tartottak  egyesüléshez  való  jogának   gyakorlása
        értelemszerűen   korlátozott   annyiban,   hogy   a   büntetés-
        végrehajtási  intézeten kívüli egyesületek mindennapi  életében
        nem  vehetnek  részt  személyesen. Ez a  korlátozás  következik
        abból,  hogy  a  szabadságvesztés végrehajtásának  ideje  alatt
        „szünetel”  az elítéltnek a szabad mozgáshoz és a  tartózkodási
        hely   szabad   megválasztásához  fűződő  joga.   A   büntetés-
        végrehajtás céljából következően a Bv.tvr. személyi hatálya alá
        tartozó fogva tartott nem tarthat igényt arra, hogy a büntetés-
        végrehajtási  intézetet  bármikor  elhagyja.  Ez  a  korlátozás
        azonban  nem  jelenti  azt,  hogy ne  lehetne  tagja  büntetés-
        végrehajtási  intézeten kívüli egyesületnek,  vagy  hogy  ilyen
        egyesület tevékenységében semmilyen formában ne vehetne  részt.
        A   fogva  tartott  a  büntetés-végrehajtás  megkezdése   előtt
        keletkezett  egyesületi  tagságát a  szabadságvesztés  büntetés
        végrehajtásának  ideje  alatt  fenntarthatja,   illetve   újabb
        tagságot  is  létesíthet, amennyiben az a  büntetés-végrehajtás
        tényével  összeegyeztethető. A büntetés-végrehajtási  intézeten
        kívüli  egyesülethez tartozása a fogva tartottnak csak annyiban
        korlátozott, hogy személyesen nem tud részt venni az  egyesület
        életében, illetőleg erre csak akkor nyílik lehetősége, amikor a
        büntetés-végrehajtási    intézetből   a    büntetés-végrehajtás
        általános  szabályai  szerint eltávozhat.  Az  eltávozás  ideje
        alatt  az  elítélt  akár egyesületet is alapíthat,  ez  esetben
        ugyanis   az   alakuló  ülésen  való  részvétele  sem   ütközik
        akadályba.

        Az  egyesülési  jog  gyakorlására azonban nemcsak  a  büntetés-
        végrehajtási  intézeteken  kívül  működő  egyesületek  esetében
        kerülhet  sor, hanem akkor is, ha a fogva tartott  a  büntetés-
        végrehajtási intézeten belül kíván társadalmi szervezetet, ezen
        belül például érdekvédelmi egyesületet létrehozni. Az Alkotmány
        70/C.  §  (1) bekezdése az egyesülési szabadság egyik speciális
        fajtáját,  a  gazdasági  és  társadalmi  érdekvédelem   céljára
        irányuló  szervezetalakítás  és az  ilyen  szervezetekhez  való
        csatlakozás jogát nevesíti. Minthogy „az Alkotmány 70/C. §-ában
        megfogalmazott  alapvető  jog  nem  más,  mint   az   általános
        egyesülési  jognak  az  érdekképviseleti  célú  szerveződésekre
        vonatkoztatott kifejeződése”, 58/1997. (XI. 15.) AB  határozat,
        ABH  1997,  348,  350. ezen alkotmányos szakasz  értelmezésekor
        irányadóak    az    egyesülési   jog    tartalmára    vonatkozó
        megállapítások: az érdekvédelmi szervezetek alakításának  joga,
        pontosabban   annak   gyakorlása   –   osztva   az    egyesülés
        szabadságának   sorsát   –  a  fogva   tartás   ténye   folytán
        korlátozott. E jog vonatkozásában megállapítható tehát, hogy  a
        fogva  tartottak  szervezetalakítási  szabadságának  gyakorlása
        csupán   annyiban  korlátozott,  amennyiben  azt  a   büntetés-
        végrehajtás  célja indokolja és olyan mértékig  korlátozható  e
        jog,   ameddig  az  elkerülhetetlenül  szükséges  a   büntetés-
        végrehajtás rendjének a fenntartása érdekében.

                                     IV.
                                     
        Az  indítványozó  –  a  Fővárosi  Bíróság  Kollégiumvezetőjének
        levelére  hivatkozva  – sérelmezi, hogy a  Bv.tvr.  36.  §  (6)
        bekezdés  b)  pontja,  amelynek értelmében  a  fogva  tartottak
        gyülekezési joga a szabadságvesztés végrehajtásának ideje alatt
        szünetel, akadályozza a büntetés-végrehajtási intézetben  fogva
        tartott    elítélteket   az   egyesüléshez    való    alapjoguk
        gyakorlásában.  Az indítványozó szerint ugyanis  e  rendelkezés
        nem  teszi  lehetővé az elítéltek számára, hogy tízen összeülve
        alakuló ülésen határozzanak valamely egyesület megalakításáról.
        Az  Egytv.  3.  § (4) bekezdése alapján a társadalmi  szervezet
        alapításához  az  szükséges, hogy legalább tíz  alapító  tag  a
        szervezet  megalakítását kimondja, alapszabályát  megállapítsa,
        ügyintéző  és  képviseleti szerveit megválassza.  A  társadalmi
        szervezetek  nyilvántartásának  ügyviteli  szabályairól   szóló
        6/1989.  (VI.  8.) IM rendelet 2. melléklete a  nyilvántartásba
        vételhez  megköveteli, hogy a kérelmező a társadalmi  szervezet
        alakuló  ülésének  jegyzőkönyvét és az alakuló  ülés  jelenléti
        ívét csatolja.
        A  büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartottak esetében is
        ily módon van lehetőség egyesület alakítására, az alapító tagok
        együttes  jelenléte  esetén.  Az  alakuló  ülés  megtartása   a
        büntetés-véghajtási intézeten belül alkotmányos értelemben  nem
        minősül gyülekezésnek.
        Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis  a  gyülekezés
        szabadsága  a  közösen gyakorolt politikai  véleménynyilvánítás
        egyik   formája.   Az   Alkotmány   62.   §-a   a   gyűléseken,
        felvonulásokon, tüntetéseken való részvétel jogát biztosítja. A
        gyülekezés  szabadságát az indokolatlan állami beavatkozásokkal
        szemben  garantáló, a gyülekezési jogról szóló 1989.  évi  III.
        törvény  előírásai is elsősorban a közügyek megvitatását  célzó
        békés szerveződésekre vonatkoznak. A Bv.tvr. 36. § (6) bekezdés
        b)  pontja sem zárja ki eleve tehát annak lehetőségét,  hogy  a
        Bv.tvr.  személyi  hatálya alá tartozók a büntetés-végrehajtási
        intézeten   belül  egyesületet,  azon  belül  is   érdekvédelmi
        szervezetet alapítsanak.

        Fentiek  alapján  az  Alkotmánybíróság  a  Bv.tvr.  36.  §  (5)
        bekezdés f) pontja alkotmányellenességének a megállapítására és
        megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

        Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint sem a Bv.tvr. 36. § (5)
        bekezdés  f)  pontjára,  sem pedig a  36.  §  (6)  bekezdés  b)
        pontjára hivatkozva nem tiltható meg általában, hogy a büntetés-
        végrehajtási    intézetben    fogva    tartottak     egyesülési
        szabadságukkal  élhessenek. Annak a kérdésnek a  megválaszolása
        azonban,  hogy a jelen eljárás tárgyát képező ügyben egyesület,
        érdekvédelmi  szervezet  létrehozása,  illetve  a  már   létező
        egyesülethez  való  csatlakozás sérti-e a  büntetés-végrehajtás
        rendjét,  illetve  alkalmas-e  a büntetés-végrehajtás  céljának
        meghiúsítására, nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.

                                     V.
                                     
        Az      Alkotmánybíróság     hatáskörét     megállapító,     az
        Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény  1.  §-ában
        foglalt  rendelkezések  szerint  az  Alkotmánybíróságnak  nincs
        jogalkotásra  szóló hatásköre. Ezért a jogszabály  módosítására
        irányuló   indítványt  az  Alkotmánybíróság  –  az   ideiglenes
        ügyrendjéről  és annak közzétételéről szóló 3/2001.  (XII.  3.)
        Tü. határozat 29. § b) pontja alapján – visszautasította.
                                Dr. Holló András
                      az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
                                       
             Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály
             alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                       
             Dr. Czúcz Ottó                         Dr. Erdei Árpád
             alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                       
             Dr. Harmathy Attila                    Dr. Kiss László
             alkotmánybíró                            alkotmánybíró
                                       
             Dr. Kukorelli István                 Dr. Strausz János
             előadó alkotmánybíró                     alkotmánybíró
                                       
                       Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                  alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Article 36.6 of the Legislative decree according to which during the time of detention the prisoner's freedom of assembly is suspended
          Number of the Decision:
          .
          569/B/1999
          Date of the decision:
          .
          10/07/2002
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2002-3-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .