A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 21.Bf.9479/2020/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Litresits András ügyvéd) útján eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Törvényszék 21.Bf.9479/2020/7. számú végzése alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján azt semmisítse meg. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdését figyelmen kívül hagyva mentette fel a vádlottat becsületsértési ügyben. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból állapítsa meg, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 784. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.
[2] 2. Az indítványozó 2018. december 18-án egy tüntetésen felszólalt. Heves hangvételű beszédében éles hangnemben bírált közéleti szereplőket. Ez a beszéde kritika tárgyát képezte egy médiaszolgáltató műsorában, amelyben hasonló stílusban foglalt állást a műsorvezető az indítványozóról. Az elhangzottak miatt az indítványozó feljelentést tett, és magánvádlóként lépett fel a műsorvezetővel szemben.
[3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2.B.10.540/2020/5. számú ítéletében a vádlottat a becsületsértés vétsége vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy bár a vádlott szavai erős hangvételűek voltak, azok nem jártak az indítványozó emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyos sérelmével. Az elhangzottak az indítványozó közéletben vállalt szerepével összefüggésben hangzottak el, a véleménynyilvánítás szabadságának a kereteit nem lépték túl.
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Törvényszék a támadott döntésben helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott közlése nem valósított meg bűncselekményt.
[5] A Fővárosi Törvényszék döntésével szemben az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó szerint a véleménynyilvánítás szabadsága – az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése alapján – nem élvezhet elsőbbséget az emberi méltósággal szemben. Hivatkozott arra, hogy a vádlott tudatosan sértette meg a becsületét, országos nyilvánosság előtt. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy sérül az Alaptörvényben biztosított „tisztességes jogorvoslati és megkülönböztetéstől mentes eljáráshoz fűződő” joga, mivel a Be. 784. § (1) bekezdése nem teszi lehetővé a jogi képviselővel eljáró magánvádlónak azt, hogy felülvizsgálati kérelmet terjesszen elő.
[6] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
[7] Az Abtv. 27. §-a alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
[8] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[9] Az indítványozó megjelölte érintettségét: annak a döntésnek alkotmányossági felülvizsgálatát kérte, melyben magánvádló volt. Megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványban kifejtette az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], és kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[10] Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék végzését 2021. március 12-én vette kézhez, és alkotmányjogi panaszát 2021. május 10-én – határidőben – nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz.
[11] 4. A tartalmi követelmények fennálltával összefüggésben az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az indítványozónak sérült-e olyan, Alaptörvényben biztosított joga, amely az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz alapja lehet.
[12] Az indítványozó az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésére hivatkozott, amely szerint „a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére”. Ez a rendelkezés azonban nem önálló alapjogot állapít meg, hanem a véleménynyilvánítás szabadságának határát jelöli ki, így erre nem alapíthat az indítványozó alapjogi sérelmet {ezzel egyezően: 3294/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [19]}. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Alaptörvény nem biztosít jogot a sértettnek a büntetőeljárás lefolytatására vagy a terhelt büntetőjogi szankcionálására. „A bűncselekmény elkövetése esetén az állami büntető igény érvényesítése és az elkövető megbüntetése ugyanis nem a sértettet, hanem az államot illeti. A büntető igény érvényesítése tehát állami feladat, így sem a sértettnek, sem más harmadik személynek nincs alkotmányos alapjoga a büntető igény érvényesítésének kikényszerítésére és az elkövető megbüntetésére.” {Az Alkotmány hatálya alatti gyakorlatot megerősíti: 3014/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [4]} Az indítványozó tehát nem hivatkozott olyan alapjogának sérelmére, amely az Abtv. 27. §-a szerinti panasz alapja lehetne.
[13] Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság hivatalból állapítsa meg a Be. 784. § (1) bekezdésének az alaptörvény-ellenességét, az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti indítványt azonban nem terjesztett elő. E vonatkozásban tehát az indítvány nem felel meg a határozott kérelem követelményének, ami az alkotmánybírósági vizsgálat akadálya.
[14] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |