English
	Hungarian

Ügyszám: .	746/A/1997
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 66/1997. (XII. 29.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1997/397 .

A döntés kelte: Budapest, 12/22/1997 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság  törvényjavaslat alkotmányellenességének előzetes       vizsgálatára,        továbbá       jogszabály alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára   irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi                        határozatot : 1.    Az     Alkotmánybíróság    megállapítja,    hogy    az Alkotmánybíróságról   szóló   1989.   évi   XXXII.   törvény módosításáról rendelkező T/4328. számú törvényjavaslat 1. §- a nem alkotmányellenes. 2. Az  Alkotmánybíróság  elutasítja  az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (1) bekezdése és 33. §- a      alkotmányellenességének       megállapítására      és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság  ezt a  határozatát a  Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. 1.    Ötvenkilenc     országgyűlési    képviselő    előzetes normakontroll    iránti     kérelmet    nyújtott    be    az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvényt  (a továbbiakban: Abtv.)  módosítására  irányuló  T/4328.  számú törvényjavaslat  1.   §-a  alkotmányellenességének  előzetes vizsgálatára. A T/4328. számú törvényjavaslat hatályon kívül kívánja helyezi  az Abtv.  előzetes normakontroll  hatáskört szabályozó rendelkezései  közül azt, amely a törvényjavaslat aggályosnak  tartott   rendelkezése  alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát  teszi lehetővé  az Országgyűlés, annak állandó  bizottsága   vagy  ötven   országgyűlési  képviselő indítványára. Az  alkotmánybírósági   eljárást  kezdeményezők   szerint  a T/4328. számú  törvényjavaslat 1.  §-a sérti  a jogállamiság részét képező  hatalommegosztás  elvét,  mivel  az  előzetes normakontroll  kezdeményezésének   lehetősége  -   az  Abtv. vonatkozó szabályainak  hatályon kívül helyezésével - csak a köztársasági elnök  számára marad  fenn a már elfogadott, de még ki  nem hirdetett törvény tekintetében. Az indítványozók véleménye szerint  ezáltal megbomlik  az Országgyűlés  és  a köztársasági elnök  közötti alkotmányos  egyensúly, mivel  a köztársasági elnöknek a törvényjavaslat-tételi joga továbbra is  megmarad   (így  a  maga  által  kezdeményezett  törvény előzetes  vizsgálata   megoldatlan).  A  köztársasági  elnök akadályoztatása esetén  az Alkotmány  szerint feladatait  az Országgyűlés  elnöke   látja  el,   viszont   az   Alkotmány értelmében az  Országgyűlés  elnöke  a  köztársasági  elnöki jogkörök közül az előzetes normakontrollt nem gyakorolhatja. A köztársasági  elnök  esetleges  tartós  akadályoztatása  - vélik  az   indítványozók  -   ezáltal  utat   nyithat  "egy alkotmányos visszaélés lehetőségének". Az indítványozók  álláspontja szerint  mivel a  törvényhozás joga a  népszuverenitásból ered,  a népszuverenitás  elve is sérül  akkor,   amikor  a   parlamenti  többség   egy  olyan jogosítványról mond  le,  amely  a  törvényhozáshoz  tartozó kisebbségi jog. A jogbiztonság  sérelmét az indítványozók abban látják, hogy az  ötven  országgyűlési  képviselő  előzetes  normakontroll kérelmének megszüntetésével  megszűnik a  kisebbségben  lévő országgyűlési   képviselőknek    az   a   lehetősége,   hogy megakadályozzák az  alkotmányellenes törvényi  rendelkezések megszületését. Az  utólagos normakontroll pedig feltételezi, hogy a törvény hatályba lép, tehát - ha rövid ideig is, de - alkotmányellenes jogszabály hatályosul. 2. Indítvány  érkezett az Alkotmánybírósághoz - a fentiekkel szemben   álló    érveléssel   -   a   hatályos   Abtv.-beli rendelkezések alkotmányellenességének  utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére  is. Az  indítványozó szerint  az  ötven országgyűlési  képviselő   által  kezdeményezhető   előzetes normakontroll  obstrukciós   eszköz,  sérti   a  jogállamhoz tartozó  jogbiztonság  elvét.  Az  indítványozó  álláspontja alapján az  előzetes  normakontroll  ezen  formája  alkalmas arra,  hogy   "az  országgyűlési   képviselők  jelentéktelen kisebbsége" a  törvényhozási  eljárást  megállítsa  teljesen meghatározhatatlan ideig,  így  megakadályozza  a  többséget alkotmányos  feladata,   a  törvényhozás   ellátásában.   Ez ellentétes a  parlamenti  demokrácia  többségi  elvével.  Az indítványozó szerint  egyedül a  köztársasági  elnöknek  van Alkotmányban  rögzített   joga  a   Parlamenttel  szemben  a törvényhozás     késleltetésére,     ötven     országgyűlési képviselőnek nincs. Az Abtv. ezen rendelkezései végül - véli az   indítványozó    -   szemben    állnak   az    Alkotmány Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályaival is. 3. Mindkét  indítvány az Abtv. 21. § (1) bekezdésének és 33. §-ának alkotmányosságát érinti, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette,  és azokat egy eljárásban bírálta el.                             II. 1. Az ügy elbírálásánál irányadó alkotmányos rendelkezések a következőek: Az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdése szerint: "(1)A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (2) A  Magyar Köztársaságban  minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást  választott   képviselői  útján,   valamint közvetlenül gyakorolja". Az Alkotmány 19. (2) és (3) bekezdése értelmében: "(2)  Az  Országgyűlés  a  népszuverenitásból  eredő  jogait gyakorolva  biztosítja  a  társadalom  alkotmányos  rendjét, meghatározza   a    kormányzás   szervezetét,   irányát   és feltételeit. (3) E jogkörében az Országgyűlés (...) b) törvényeket alkot." Az Alkotmány  29/E. §  (1)  bekezdése  az  alábbiak  szerint rendelkezik: "A köztársasági  elnök átmeneti akadályoztatása esetén, vagy ha a köztársasági elnök megbízatása valamely okból idő előtt megszűnik, az  új köztársasági  elnök hivatalba  lépéséig  a köztársasági   elnöki   jogkört   az   Országgyűlés   elnöke gyakorolja,  azzal   a  korlátozással,   hogy  törvényt   az Országgyűlésnek    megfontolás    végett,    illetőleg    az Alkotmánybíróságnak megvizsgálás  céljából nem  küldhet meg, az Országgyűlést  nem  oszlathatja  fel,  és  a  kegyelmezés jogával csak a jogerősen elítéltek javára élhet." Az Alkotmány 26. §-a értelmében: (1)  A   törvény   kihirdetéséről,   annak   kézhezvételétől számított  tizenöt   napon  -   az  Országgyűlés   elnökének sürgősségi kérelmére  öt napon  - belül a köztársasági elnök gondoskodik. A  kihirdetésre megküldött  törvényt aláírja. A törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni. (...) (4) A  köztársasági elnök  a törvényt  aláírás előtt  az (1) bekezdésben említett határidőn belül véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak,  ha annak  valamelyik  rendelkezését alkotmányellenesnek tartja. (5) Ha  az Alkotmánybíróság  - soron  kívüli eljárásban - az alkotmányellenességet megállapítja,  a köztársasági  elnök a törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi, egyébként köteles a törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni. Az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságról szóló 32/A. § (1)-(3) bekezdései szerint: "(1)  Az   Alkotmánybíróság  felülvizsgálja  a  jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. (2) Az  Alkotmánybíróság  alkotmányellenesség  megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. (3) Az  Alkotmánybíróság eljárását  törvényben meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti." 2. A T/4328. számú törvényjavaslat 1. §-a szerint: "Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §- ának  a)   és  30.   §  (1)  bekezdésének  a)  pontjából  "a törvényjavaslat" szövegrész,  a 21.  § (1)  bekezdésének  a) pontja és 33. §-a hatályát veszti". 3. Az Abtv. vonatkozó rendelkezései a következőek: "1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik: a) a  törvényjavaslat, a  már  elfogadott,  de  még  ki  nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés   egyes    rendelkezései   alkotmányellenességének előzetes vizsgálata;" "21. § (1) Az 1. § a) pontja szerinti eljárást - a 33-36. §- ban foglalt megkülönböztetés szerint - indítványozhatják: a) az  Országgyűlés, annak  állandó  bizottsága  vagy  ötven országgyűlési képviselő," "30.  §   (1)  Az  Alkotmánybíróság  teljes  ülésén  dönt  a következő ügyekben: a) a  törvényjavaslat, a  már  elfogadott,  de  még  ki  nem hirdetett törvény  és az  Országgyűlés ügyrendje aggályosnak tartott   rendelkezése    alkotmányellenességének   előzetes vizsgálata;" "33.  §  (1)  Az  Alkotmánybíróság  az  Országgyűlés,  annak állandó  bizottsága   vagy  ötven   országgyűlési  képviselő indítványára alkotmányellenesség  szempontjából megvizsgálja a törvényjavaslat aggályosnak tartott rendelkezését. (2) Ha  az Alkotmánybíróság  a  törvényjavaslat  aggályosnak tartott rendelkezésének alkotmányellenességét állapítja meg, az   alkotmányellenességet    az   Országgyűlés    vagy    a törvényjavaslatot benyújtó szerv vagy személy megszünteti."                             III. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntéseit a következőkre alapozza: 1. Az  előzetes normakontroll  Abtv. 33. §-ában részletezett formájával  az  Alkotmánybíróság  első  ízben  az  ún.  első kárpótlási törvényjavaslattal  kapcsolatban találkozott.  Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben a hatalmi ágak elválasztása elvének   figyelembevételével   meghatározta   e   hatásköre gyakorlásának feltételeit. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy  mind az  Alkotmányba foglalt jogállásával, mind a hatalommegosztás elvével összeegyeztethetetlen, ha az Alkotmánybíróság a törvényhozási eljárás bármely szakaszában bevonható a  jogalkotásba.  Mivel  az  Alkotmánybíróság  nem tanácsadója,  hanem  bírája  az  Országgyűlés  törvényalkotó munkájának, ezért a törvényjavaslat előzetes alkotmányossági vizsgálata csak  akkor folytatható  le, ha a törvény szövege végleges formájában  a javaslat  egészéről történő  szavazás előtt kerül  az Alkotmánybíróság elé. (16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58., 59-60.) A   legalább    ötven    országgyűlési    képviselő    által kezdeményezhető előzetes normakontroll hatáskör tartalmát az Alkotmánybíróság másod  ízben -  összhangban a 16/1991. (IV. 20.) AB  határozattal - a 29/1997. (IV. 29.) AB határozatban (ABK. 1997.  április 138.) értelmezte. Ebben az esetben több mint   ötven    országgyűlési   képviselő   kérte   az   ún. összeférhetetlenségi  törvényjavaslat   egyes  rendelkezései alkotmányellenességének előzetes  vizsgálatát a zárószavazás előtt.  A   törvényhozási  eljárás  ezen  részére  vonatkozó házszabályi rendelkezések  hiányában viszont az Országgyűlés az indítványozás  tényét figyelmen  kívül hagyva  a törvényt megszavazta.    (Az    Alkotmánybíróság    ezért    utólagos normakontroll  hatáskörben   járt  el.)   Az   országgyűlési képviselők azonban - mivel előzetes normakontroll kérelmüket a törvényhozási  eljárás során  nem vették  figyelembe -  az Országgyűlés Házszabályáról  szóló 46/1994.  (IX.  30.)  OGY határozat    alkotmányossági    vizsgálatát    kérték.    Az Alkotmánybíróság  -   azon  túl,   hogy   megállapította   a mulasztásban    megnyilvánuló     alkotmányellenességet    a Házszabály vonatkozásában és felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának  1997. június 15-ig tegyen eleget - megállapította, hogy sem a Házszabály, sem annak értelmezése nem teheti függővé semmilyen jóváhagyástól vagy feltételtől, hogy  az   Abtv.  21.   §  (1)   bekezdésében  meghatározott jogosultak  (így  az  ötven  országgyűlési  képviselő)  erre irányuló  indítványa  alapján,  a  törvényjavaslat  előzetes alkotmányossági  vizsgálatára   a  zárószavazás   előtt  sor kerülhessen. Az  Alkotmánybíróság e  határozatában  arra  is utalt,  hogy   az  előzetes  normakontroll  iránti  kérelmet figyelmen  kívül  hagyva  megszavazott  törvény  -  az  erre vonatkozó indítvány  alapján -  a jövőben  -  érvénytelenség miatt - alapot ad annak visszamenő hatályú megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság  e határozatával  -  összhangban  eddigi gyakorlatával  -   nyilvánvalóvá  tette,  hogy  az  eljárási biztosítékok  következetes   érvényesítése,  a   formalizált eljárási szabályok  maradéktalan betartása  a  törvényhozási eljárásra  vonatkozóan  is  -  a  jogállamiságból  fakadó  - alkotmányos követelmény.  Az Alkotmánybíróság  több, korábbi döntésében  hangsúlyozta:  "A  jogállamiság  egyik  alapvető követelménye, hogy  a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott  szervezeti keretek  között, a jog által megállapított működési  rendben,  a  jog  által  a  polgárok számára  megismerhető  és  kiszámítható  módon  szabályozott korlátok között  fejtik ki  tevékenységüket." (56/1991. (XI. 8.) AB hat. ABH 1991. 454., 456.) Az  Országgyűlés   a  29/1997.  (IV.  29.)  AB  határozatban meghatározott   határidőig    a    Házszabályra    vonatkozó szabályozási kötelezettségének  nem tett  eleget. A  Kormány úgyszintén   figyelmen    kívül   hagyva    a    hivatkozott alkotmánybírósági  határozat   rendelkezéseit,   a   jelzett probléma megoldásának  egy egészen más útját választotta: az alkotmánybírósági  határozat   kihirdetését   követő   gyors intézkedéssel   törvényjavaslatot    terjesztett   elő    az Alkotmánybíróság   előzetes    normakontroll    hatáskörének radikális  korlátozására.  A  Kormány  által  kezdeményezett T/4328.  számú   törvényjavaslat  az   Országgyűlés  állandó bizottsága   és    az    ötven    országgyűlési    képviselő indítványozási  jogát   kívánta  megszüntetni,   viszont  az Országgyűlésnek   megmaradt    volna    a    törvényjavaslat alkotmányellenességének   előzetes   vizsgálatára   irányuló indítványozási    jogosultsága.     Az    Országgyűlés     a törvényjavaslat tárgyalása  során -  a Kormány  szándékán is túlmenően -  arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Abtv. 21. §  (1) bekezdése a/ pontját és 33. §-át teljes egészében helyezze hatályon  kívül a módosító törvény, ne maradjon meg az indítványozási jogosultsága az Országgyűlésnek sem. A T/4328.  számú törvényjavaslat zárószavazására azonban nem került  sor.   Az  Országgyűlés   elnöke  a  törvényjavaslat zárószavazását -  1997. július  8-án -  elhalasztotta, mivel ötvenkilenc országgyűlési  képviselő  -  az  előbbiek  során részletezett indokok  alapján -  az  előzetes  normakontroll ezen formáját megszüntető törvényjavaslat alkotmányosságának előzetes vizsgálatát indítványozta. Az Országgyűlés  szintén az 1997. július 8.-i ülésnapján - a T/4328. számú törvényjavaslat zárószavazásának elhalasztását követően -  a Házszabály  módosítása  tárgyában  határozatot fogadott el.  A Házszabály-módosítások  a  zárószavazást  is érintették,  viszont  az  Országgyűlés  nem  rendelkezett  a zárószavazás  29/1997.   (IV.  29.)  AB  határozat  szerinti szabályozásáról. Az Alkotmánybíróság  az erre  vonatkozó indítvány  alapján a módosított     Házszabály      zárószavazásra      vonatkozó rendelkezéseit  az   50/1997.  (X.   11.)  AB  határozatában jövőbeni hatállyal  megsemmisítette. A  Házszabály 104/1997. (XI.  26.)   OGY  határozattal   történő   módosítása   ezen alkotmánybírósági        határozatokkal        megállapított alkotmányellenességet kiküszöbölte. 2.   Az   Alkotmánynak   az   Alkotmánybíróságra   vonatkozó rendelkezéseiből az alábbi következtetések adódnak. Az  Alkotmánybíróság  formálisan  már  az  1989.  évi  XXXI. törvényt megelőzően  a közjogi  berendezkedés  részévé  lett azáltal, hogy 1989. évi I. törvény az Alkotmányba iktatta az Alkotmánybíróságról szóló  IV. fejezetet,  a 32/A.  §-t.  Az alkotmánymódosító  törvénynek   az  Alkotmány   32/A.   §-ra vonatkozó indokolása  - az  utólagos normakontrollon  túl  - további hatáskörök megadását helyezte kilátásba. Az  Alkotmány   1989.  évi   XXXI.  törvénnyel  való  átfogó módosítása a  jogállami  értékeknek  megfelelő  alaptörvényt hozott  létre.   Az  1989.   évi  XXXI.   törvény  17.   §-a fenntartotta az  Alkotmánybíróság hatáskörét  a jogszabályok utólagos kontrolljára,  valamint a  törvényhozó  alkotmányos felhatalmazását az alkotmánybírósági hatáskör bővítésére. Az utólagos   normakontroll    hatásköri   szabály   ugyanakkor kiegészítést  illetve   megerősítést  is   nyert  valamennyi alkotmányellenes  jogszabály  tekintetében  a  megsemmisítés jogával. Az  Alkotmánybíróság  hatáskörének  tételes  felsorolása  az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvénybe került, amely  -   az  Alkotmány   akkori  rendelkezése   szerint  - alkotmányerejű törvénynek  minősült. Az  Alkotmány 24. § (3) bekezdése   úgy    rendelkezett,    hogy    "az    Alkotmány megváltoztatásához,  az   Alkotmányban  meghatározott  egyes döntések meghozatalához, továbbá az alkotmányerejű törvények megalkotásához az  országgyűlési képviselők  kétharmadának a szavazata szükséges". Az alkotmányerejű  törvény jogforrási minőségét az 1990. évi XL. törvénnyel  történő  alkotmánymódosítás  szüntette  meg, ezáltal feloldva  az  Alkotmánybíróság  Abtv.-ben  rögzített hatáskörének az  Alkotmánnyal azonos  védelmét. Ez  azzal az eredménnyel járt,  hogy az  Alkotmánybíróságra, elsősorban a hatáskörére vonatkozó részletes szabályok jogforrási szintje alacsonyabb lett  a többi  alkotmányos szerv - Országgyűlés, Kormány, köztársasági  elnök -  hatáskörének - változatlanul alkotmányi   szintű    -    szabályozásához    képest.    Az alkotmánymódosításhoz fűzött  indokolás szerint  a  "szilárd parlamentáris rendszer  kialakulása", a  "stabil kormányzati működés  biztosítása"   érdekében  kellett  megszüntetni  az alkotmányerejű   törvény    kategóriáját.   Az    Alkotmányt megváltoztató törvényen  kívül nem  maradt  az  Alkotmányban olyan szabály - a Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról, és azok  használatáról szóló  törvény kivételével  -,  amely valamely  törvény   elfogadásához  valamennyi  országgyűlési képviselő   kétharmadának    szavazatát    igényelné.    (Az alkotmányerejű  törvény   helyett  -  ahol  többlet-garancia szükségessége  mutatkozott   -  a   jelenlévő  országgyűlési képviselők  kétharmados   szavazatarányát   vezette   be   e módosítás.) Az eredeti  alkotmányozási szándék,  nevezetesen: a jogállam új intézményére,  az Alkotmánybíróság  hatáskörére vonatkozó alkotmányi szintű  szabályozás, a többi alkotmányos szervvel -  az   Országgyűléssel,  a   Kormánnyal,  stb.   -   együtt alkotmányjogilag változatlanul indokolható. Ezen szervekre - így az  Alkotmánybíróságra - vonatkozó szabályok Alkotmányba foglalása ugyanis önmagában nem érinti az alkotmánymódosítás indokaként  megfogalmazott   stabil  kormányzati   működést, illetve ennek biztosítását. Az Alkotmánybíróság  a nemzetközi  szerződések, valamint  az azt   kihirdető    jogszabályok   utólagos   alkotmányossági felülvizsgálata kapcsán  az  Alkotmányban  és  az  Abtv.-ben meghatározott hatásköri  szabályokat értelmezve  már  állást foglalt   az   Alkotmánybíróság   hatáskörének   Alkotmányba foglalásáról. E  szerint: "Az  alkotmányozás  körülményeinek tudható be,  hogy a  magyar Alkotmányba csak a legalapvetőbb hatáskör került  be. A  többi hatáskör alkotmányba foglalása is -  ahogy az az újabb alkotmánybíróságok esetében jellemző tendencia -  garanciális jelentőségű  és  kívánatos  lenne." (4/1997. (I. 22.) AB hat. ABK 1997. január, 10., 12.) A magyar  közjogi berendezkedés egyik alapja az Alkotmány 2. §  (1)   bekezdésben  megállapított  jogállamiság  elve.  Az Alkotmánybíróság  megítélése   szerint  e   jogállamban   az Alkotmánybíróság  hatáskörének   a  klasszikus   alkotmányos szervekkel azonos  alkotmányos  védelmet  kell  biztosítani. Ezzel  elkerülhető,  hogy  az  Alkotmánybíróság  határozatai nyomán  aktuális   politikai  érdekek   alapján,  gyakorlati kormányzati   megfontolások    az    elsődleges    megoldást alkotmánybírósági hatáskör-felülvizsgálatban keressék. A jelen  ügyben vizsgált törvényjavaslat - az alkotmányozási folyamatból   kiragadott    egyedi   hatáskör-módosítás    - keletkezési körülményei is ezt támasztják alá. Az Alkotmány  2. §  (1) bekezdésében  deklarált jogállamiság tartalmi  követelménye   az   Alkotmánybíróság   -   közjogi helyzetéből fakadó  - alkotmányi  hatásköri szabályozása  és ezáltal    védelme.     E    védelem     szükségessége    az Alkotmánybíróságnak    a    hatalommegosztás    rendszerében elfoglalt szerepéből,  azaz az alkotmányossági szempontoknak az államszervezet egészében való érvényesítéséből ered. Az Alkotmány  32/A. §-a  jelenleg hatásköri szabályt csak az utólagos    normakontroll    tekintetében    tartalmaz.    A "jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata" alkotmányi szóhasználatból ugyanis  ez  egyenesen  következik,  míg  az előzetes  normakontroll   tárgyát  képező  "norma"  még  nem minősül jogszabálynak. Az Alkotmánynak  az Alkotmánybíróságról szóló fejezetéből az utólagos normakontrollra  irányuló hatáskör kényszerítően és teljes körűen  következik. Kényszerítően,  mert az Alkotmány 32/A. §  (1) és  (2) bekezdése  szerint Alkotmányba  foglalt hatásköri szabályról  van szó,  és teljes  körűen,  mert  az Alkotmány   32/A.    §   (3)    bekezdése   biztosítja    az Alkotmánybíróság utólagos  absztrakt normakontroll eljárását minden jogszabály  tekintetében. (4/1997.  (I. 22.)  AB hat. ABK 1997. január 12, 14.) Az Alkotmánybíróság  előzetes normakontroll hatásköre csupán egy vonatkozásban,  kizárólag az  ún. elnöki alkotmányossági kifogások  megfogalmazása   tekintetében  kapott  alkotmányi szabályozást. Az Alkotmány 26. § (4)-(5) bekezdése szerint a köztársasági elnök  a már elfogadott de még ki nem hirdetett törvény tekintetében az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Mindezeken túlmenően  az Alkotmánybíróság további hatáskörét az Alkotmány  32/A.  §  (1)  bekezdése  alapján  ("illetőleg ellátja  a   törvénnyel  hatáskörébe   utalt   feladatokat") alkotmányos     felhatalmazással     meghozott     törvények tartalmazzák. (Az  Abtv.-n kívül,  a népszavazásról  és népi kezdeményezésről szóló  1989. évi  XVII. törvény  32. §-a, a helyi önkormányzatokról  szóló 1990. évi LXV. törvény 51. §- a, 99. § (2) bekezdés a/ pont, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 65. § (2) bekezdése.) A jelen  ügy tárgyát  képező T/4328.  számú  törvényjavaslat szerint megszűnik az Országgyűlés, annak állandó bizottsága, vagy  ötven   országgyűlési  képviselő   indítványa  alapján kezdeményezhető   előzetes    normakontroll,    amelyet    a zárószavazás előtt  álló törvényjavaslat aggályosnak tartott rendelkezésével szemben lehet benyújtani. Az Alkotmánybíróság  elsőként arra  mutat rá,  hogy  T/4328. számú törvényjavaslattal érintett alkotmánybírósági hatáskör az Alkotmány  32/A. §-ából közvetlenül nem következik. Ahogy az Alkotmány  felhatalmazása alapján  a törvényhozó  további hatáskört  állapíthat   meg  az   Alkotmánybíróság  számára, ugyanúgy az általa megállapított hatásköröket szűkítheti is. A törvényhozó  viszont azt  nem teheti  meg -  amint  azt  a 29/1997. (IV.  29.) AB  határozat alapjául  szolgáló  ügyben megtette -  hogy az  általa meghatározott  alkotmánybírósági hatáskört  figyelmen  kívül  hagyja,  akadályozva  ezzel  az Alkotmánybíróságot  az   Abtv.   szerinti   alkotmányvédelmi feladata   ellátásában.    Az   Alkotmánybíróság   hatásköri szabályának érvényesülése  - az alkotmányos felhatalmazással meghozott  törvénybe  foglalt  hatáskör  tekintetében  is  - alkotmányos követelmény  az Alkotmány  2. § (1) bekezdése és 32/A.  §   (1)  bekezdése   szerint.  Ezért   mondta  ki  az Alkotmánybíróság a  29/1997. (IV.  29.)  AB  határozatban  a Házszabály  tekintetében   az  alkotmányellenes  mulasztást, illetve az  50/1997. (X.  11.) AB  határozatban  -  utólagos normakontroll keretében - ezért rendelkezett határidő tűzése mellett    a     Házszabály    vonatkozó    rendelkezéseinek megsemmisítéséről. Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  T/4328.  számú törvényjavaslattal kilátásba  helyezett Abtv.-beli szabályok hatályon kívül  helyezése nem  ütközik az Alkotmány 32/A. §- ába,   mert    ebből   a   rendelkezésből   nem   következik kényszerítően az  Országgyűlés,  annak  állandó  bizottsága, vagy ötven  országgyűlési képviselő által is indítványozható törvényjavaslat       alkotmányellenességének       előzetes vizsgálatára irányuló hatáskör. 3. A  T/4328. számú  törvényjavaslattal kapcsolatos  további alkotmányossági problémák  tekintetében az  Alkotmánybíróság az alábbi álláspontra helyezkedett. a./ Nem  helytálló az  az indítványozói  álláspont, amely  a T/4328. számú  törvényjavaslat  alkotmányellenességét  abban látja, hogy  elfogadásával megbomlik a köztársasági elnök és az Országgyűlés  közötti alkotmányos  hatalmi egyensúly.  Az indítványozók   szerint    a   köztársasági    elnök   által kezdeményezett     törvény      előzetes     normakontrollja megoldatlanná válik,  ezzel szemben  a köztársasági  elnök a már elfogadott  - mások  által  kezdeményezett  -  törvények tekintetében  előzetes   normakontroll  kérelemmel  bármikor élhet. Az  Alkotmány  egyaránt  tartalmazza  a  köztársasági  elnök indítványozási jogosultságát  a már elfogadott és még ki nem hirdetett  törvény   tekintetében  (26.   §  (4)  bekezdés), valamint a köztársasági elnök törvénykezdeményezési jogát is (25.  §   (1)  bekezdés).   Az  Alkotmány   számos   további rendelkezésében az  Országgyűlés  és  a  köztársasági  elnök közötti   hatalmi    egyensúly   elemeit   részleteiben   is meghatározza. Ettől  különálló kérdés  az Abtv.  21.  §  (1) bekezdésében meghatározott  jogosultak indítványtételi  joga az Abtv.  33. §-a szerinti alkotmánybírósági eljárásban. Nem hozható   összefüggésbe   a   köztársasági   elnök   és   az Országgyűlés  közötti   kapcsolatot  szabályozó  alkotmányos rendelkezésekkel az  a probléma,  hogy  a  törvényjavaslatot érintő előzetes  normakontroll lehetőségének  megvonásával a köztársasági    elnök     által    kezdeményezett    törvény alkotmányellenességének  előzetes   vizsgálata  megoldatlan. Megalapozatlan az  az indítványozói érvelés, hogy ezáltal az Országgyűlés és  a Köztársaság  elnöke között  együttműködés helyett alárendelődés  következik  be.  Az  Országgyűlés,  a parlamenti   bizottságok,   illetve   az   ötven   képviselő indítványozási jogának  megvonása és  a  köztársasági  elnök indítványozási  jogosultságának   meghagyása   az   előzetes normakontroll  eljárásra   alkotmányossági  szempontból  nem befolyásolja a köztársasági elnök és az Országgyűlés közötti közjogi viszonyt. Nincs jogi  akadálya annak,  hogy a  köztársasági  elnök  az általa  kezdeményezett   törvény  előzetes  normakontrollját kérje az  Alkotmánybíróságtól, ha  alkotmányossági  aggályai támadnak az elfogadott törvénnyel szemben. A köztársasági  elnök által kezdeményezett törvény - csakúgy mint  minden   más  törvény  -  alkotmányosságának  utólagos vizsgálatát az  Alkotmány 32/A. § (1)-(2) bekezdései alapján bárki  indítványozhatja.   Az  alkotmánybírósági  eljárásban közömbös,  hogy   az  általa   vizsgált  törvény   kinek   a javaslatára  született.   Bár  kétségtelen,  hogy  az  ötven országgyűlési    képviselő     alkotmánybírósági     eljárás kezdeményezésére irányuló  jogának és  az Abtv.  33.  §-ában foglalt  eljárás   lehetőségének  megszűntével   -  ebben  a formában -  valamennyi törvényjavaslat,  így a  köztársasági elnök   által    kezdeményezett   törvényjavaslat   előzetes normakontrolljának lehetősége  is  megszűnik,  de  ezzel  az alkotmányosság  önmagában   nem  szenved   sérelmet,  hiszen utólagos    normakontroll     útján    az    alkotmánysértés kiküszöbölhető.  Utólagos   normakontroll  iránti   kérelmet bárki, így  bármely országgyűlési képviselő is beterjeszthet az Alkotmánybírósághoz.  Ez a  lehetőség alkotmányosan  -  a törvényhozás  útján  -  sem  a  normák  fajtáját,  sem  azok keletkezési idejét,  sem pedig  az alkotmánybírósági eljárás bárki által történő indítványozását tekintve nem szűkíthető. Az Alkotmánybíróság  a fentiek  alapján megállapítja, hogy a T/4328. számú  törvényjavaslattal kilátásba helyezett Abtv.- beli rendelkezések  hatályon kívül  helyezése a köztársasági elnök Alkotmányban  rögzített közjogi  (hatalmi)  pozícióját nem érinti,  azt - különösen más hatalmi tényezők rovására - nem gyengíti  és  nem  is  erősíti,  ezért  a  hatalmi  ágak elválasztása  elvének   sérelmére  alapított   kérelmet   az Alkotmánybíróság elutasította. b./  Az   indítványozók  további   "alkotmányos  visszaélés" lehetőségét  látják   abban,  hogy   a  köztársasági   elnök akadályoztatása  esetén  az  országgyűlés  elnöke  látja  el feladatait, viszont  a köztársasági elnöki jogkörök közül az előzetes   normakontroll    kezdeményezésének   jogát    nem gyakorolhatja.    Az     indítványozók    szerint     tartós akadályoztatás esetén  ezáltal gyakorlatilag  megszűnhet  az egyetlen  megmaradó  előzetes  normakontroll  lehetőség  is. Mindez a jogállamiságot sértő visszaélésekre ad módot. Tény, hogy a T/4328. számú törvényjavaslat elfogadása után - és a köztársasági elnök esetleges akadályoztatása esetén - a törvények  tekintetében   is  csak   utólagos  normakontroll hatáskörben nyílik  lehetőség  alkotmányossági  vizsgálatra. Mindez azonban  nem eredményezi sem a jogállamiság sérelmét, sem  pedig  más  alkotmányos  rendelkezések  megsértését.  A jogállamiság elvéből  nem  az  következik,  hogy  eleve  nem születhet    alkotmányellenes     rendelkezést    tartalmazó jogszabály, hogy  nem következhet  be alkotmánysértés, hanem az, hogy  álljon rendelkezésre  megfelelő fórum  és eljárás, amely   az   alkotmányellenesség   megállapítására   és   az alkotmányellenes     jogszabály     megsemmisítésére,     az alkotmányellenesség kiküszöbölésére hivatott. Az Alkotmánybíróság ezért a jogállamiság sérelmére alapított kérelmet is elutasította. c./ Az indítványozók szerint a népszuverenitás elve is sérül az ötven országgyűlési képviselő - mint parlamenti kisebbség - előzetes  normakontrollra irányuló  indítványozási jogának megszüntetésével. Álláspontjuk  szerint az  ötven  képviselő indítványozási joga egy jelentős parlamenti kisebbségi jog a többség   tevékenységének   ellenőrzéséhez,   s   mivel   "a törvényhozás   joga    a   népszuverenitásból    ered",    a népszuverenitás  elve  szenved  sérelmet.  Az  indítványozók szerint  a   parlamenti  többség   nem  mondhat  le  egy,  a törvényhozás jogához tartozó kisebbségi jogról. Az Abtv.  21. §  (1) bekezdés  a/  pontjában  meghatározott, ötven  országgyűlési   képviselőt  megillető  indítványozási jogosultság  elvileg  felfogható  a  parlamenti  (politikai) kisebbség jogaként,  de a  törvény szövegéből  -  ugyanilyen jogként  -   nemcsak  ellenzéki,   hanem  bármilyen   alapon rendeződő kisebbségi  jog, ugyanígy levezethető (lásd pl.: a 30/1997. (IV.  29.) AB  határozat (ABK. 1997. április, 138.) alapjául szolgáló ügy indítványozói körét). A népszuverenitáson alapuló törvényhozás jogából azonban nem következik az  előzetes normakontroll  iránti indítványozási jogosultság.  E   jogosultság  nem   része  az  Alkotmányban szabályozott törvényhozási  jognak, illetve  a  törvényhozás alkotmányban rögzített  eljárásának. Mindezekre  tekintettel az  Alkotmánybíróság   az  erre   vonatkozó  indítványt   is elutasította. d./  Végül   az  indítványozók   a   jogállamiságból   eredő jogbiztonság sérelmét vélik felfedezni azzal összefüggésben, hogy   az   előzetes   normakontroll   hatáskörben   történő alkotmánybírósági eljárások  lehetőségének  szűkülésével  az alkotmányellenesség     kiküszöbölése      csak     utólagos normakontroll útján kerülhet majd sor, e hatáskörben történő eljárás pedig  feltételezi, hogy  ha rövid  ideig is,  de az alkotmányellenes jogszabály hatályosul. Az indítványozók úgy vélik,     hogy     az     Alkotmánybíróság     jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata körében csak pro futuro semmisíthet meg jogszabályokat. Valamely   jogszabály   megsemmisítésének   hatálya   és   a jogbiztonság   valóban    szoros   kapcsolatban    áll.   Az Alkotmánybíróságnak minden alkotmányellenességet megállapító határozatában   külön-külön   kell   mérlegelnie,   hogy   a jogbiztonság érdeke  milyen  hatályú  megsemmisítést  kíván. Tévednek azonban az indítványozók, amikor azt állítják, hogy utólagos normakontroll  hatáskörben az Alkotmánybíróság csak pro   futuro    (jövőbeni   időponttól)    semmisíthet   meg jogszabályokat. Az Abtv. szerint főszabály nem a jövőbeni, hanem az ex nunc, azaz az  alkotmánybírósági  határozat  közzététele  napjától történő megsemmisítés  (Abtv. 42.  § (1) bekezdés, 43. § (1) és (2) bekezdései). Az Abtv. azonban a főszabálytól eltérést enged, ha  a  jogbiztonság  vagy  az  eljárást  kezdeményező különösen  fontos   érdeke  indokolja   (Abtv.  43.   §  (4) bekezdés). Az   Alkotmánybíróság   valamely   jogszabály   pro   futuro (jövőbeni) megsemmisítésének  lehetőségével akkor  él, ha az ex nunc  hatályú megsemmisítés joghézagot eredményezne, időt hagyva egyben a jogalkotónak az új szabály meghozatalára. De lehetősége van  az Alkotmánybíróságnak  a főszabálytól másik irányba  is  eltérni,  megsemmisítheti  az  alkotmányellenes jogszabályt  visszamenőleges,   ex  tunc   hatállyal,  ha  a jogbiztonságot   ez   szolgálja.   (Az   alkotmányellenesség következményei   és    a   jogbiztonság   összefüggését   az Alkotmánybíróság  a   10/1992  (II.   25.)  AB  határozatban fejtette ki részletesen (ABH 1992. 72.)). Az  Alkotmánybíróságnak   ezáltal   utólagos   normakontroll hatáskörben  eljárva   többféle  lehetősége   is  van   -  a jogbiztonságra   tekintettel    -   az   alkotmányellenesség következményeinek levonására,  végső soron,  mint  kivételes lehetőséggel az  Alkotmánybíróság a  visszamenőleges hatályú megsemmisítéssel  is   élhet.  Az   előzetes   normakontroll törvényjavaslat     vizsgálatára     irányuló     formájának megszüntetésével  nem   alakul   ki   az   alkotmánybírósági tevékenységet   érintő    olyan   helyzet,    amelyben    az Alkotmánybíróság  ne   tudná  a   jogbiztonság   alkotmányos érdekének figyelembevételével döntéseit meghozni. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nem sérti a jogállamiságból eredő jogbiztonságot a T/4328. számú törvényjavaslattal kilátásba  helyezett Abtv.-beli szabályok hatályon kívül  helyezése. Mindezek  ellenére - más országok alkotmánybíróságaira  vonatkozó  szabályokat  is  figyelembe véve -  az Alkotmánybíróság  megjegyzi, hogy  a jogbiztonság érdeke -  adott esetben - igényelhet olyan eszközt, amellyel az  Alkotmánybíróság   az  előtte   megtámadott   jogszabály végrehajtását -  döntése  meghozataláig  -  felfüggesztheti. Kifejezetten    erre     irányuló    eszköze     a    magyar Alkotmánybíróságnak nincs, hasonló célt az adott jogszabályt hatályba  léptető   rendelkezés  -   jogbiztonság  sérelmére alapított -  megsemmisítésével érhet el. (pl.: 44/1995. (VI. 30.) AB határozat ABH 1995. 203.) 4. Az Alkotmánybíróság jelen határozatában bírálta el azt az indítványt is,  amely -  a T/4328.  számú törvényjavaslattal hatályon kívül  helyezni szándékozott  - az  Abtv. 21. § (1) bekezdése  és   33.  §-a   megsemmisítésére   irányult.   Az indítványozó   szerint    az   Abtv.    ezen   rendelkezései alkotmányellenesek,  mert   egy  parlamenti   kisebbség   az alkotmánybírósági  eljárás   kezdeményezésével  bármikor  és elvileg    valamennyi     törvényjavaslat     vonatkozásában megakadályozhatja a  többségi döntés  meghozatalát. Az ötven képviselőnek biztosított  indítványozási jog törvényjavaslat alkotmányellenességének  előzetes  vizsgálatára  -  véli  az indítványozó - obstrukciós eszköz, sérti a jogbiztonságot, a parlamenti    többségi     demokrácia    elvét     és     az Alkotmánybíróságra vonatkozó  alkotmányi rendelkezésekkel is ellentétes. Az Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  Abtv.  21.  §  (1) bekezdése és  33. §-a  nem ütközik az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezéseibe. Az  Abtv.  ezen  rendelkezései  alkotmányos  felhatalmazáson alapulnak,  az  e  hatáskör  értelmezésére  vonatkozó  -  az előbbiekben  ismertetett   -  alkotmánybírósági  határozatok pedig tisztázták  a hatáskör gyakorlásánál figyelembe veendő -  a   törvényhozói  és   az   alkotmánybírósági   feladatok elhatárolásán    alapuló,     a    hatalommegosztási     elv érvényesüléséhez kapcsolódó  - alkotmányos  követelményeket. Az  ötven   országgyűlési  képviselő  által  kezdeményezhető előzetes normakontroll eljárás célja a törvényhozási eljárás végső   szakaszában    -   a   zárószavazás   előtt   -   az alkotmányossági    szempontok     érvényre    juttatása    s nyilvánvalóan nem a törvényhozási eljárás lassítása. Az obstrukció  a meglévő  jogi eszközök  formálisan jogszerű felhasználása abból  a célból, hogy az adott téma tárgyalása elhúzódjon,  döntés   ne  szülessék.  Kétségtelen,  hogy  az indítványozók esetleges  obstrukciós szándéka - nevezetesen: előzetes normakontroll  iránti kérelem  benyújtása kizárólag abból a  célból, hogy  a törvényhozási folyamatot lassítsák, vagy  ellehetetlenítsék   -  elvileg   nem  zárható   ki.  A visszaélés elvi  lehetősége  azonban  (vagy  ilyen  szándékú konkrét kísérlet) nem teszi e hatáskört alkotmányellenessé. Az Alkotmánybíróság  korábbi  határozatában  megállapította, hogy az  Alkotmánybíróság előzetes  normakontroll  eljárása, amennyiben az indítványozásra jogosultak e jogukkal élnek, a zárószavazás előtt  megváltoztatja a  törvényhozási eljárást anélkül,  hogy   annak   közvetlenül   részévé   válna.   Az Alkotmánybíróság      alkotmányellenességet      megállapító határozata alapján  az Országgyűlés vagy a törvényjavaslatot benyújtó     szerv      (személy)     a      törvényjavaslat alkotmányellenességét köteles  megszüntetni [Abtv. 33. § (2) bekezdés]. (29/1997.  (IV. 29.)  AB hat.  ABK. 1997. április 138., 141.) Mindebből kitűnik, hogy valamely törvényjavaslat mihamarabbi elfogadásához fűződő jogbiztonsági szemponthoz alkotmányosan mellérendelődhet  a   törvényhozási   folyamatba   beépített intézményes alkotmányvédelem, alkotmánybírósági hatáskör. Mindezek   figyelembe    vételével    az    Alkotmánybíróság elutasította azt  az indítványt  amely az  Abtv. 21.  §  (1) bekezdését, és  33.  §-át  -  a  jogállamisághoz  kapcsolódó jogbiztonság sérelmére hivatkozva - megsemmisíteni kéri. Nem helytállók  végül azon  indítványozói érvek sem, hogy az Abtv. 21.  § (1)  bekezdése,  és  33.  §-a  ellentétben  áll azokkal   az    alkotmányos   rendelkezésekkel    amelyekből következik, hogy  a törvényeket  a többség hozza, továbbá az Abtv.  vizsgálni   kért  szabályai   sértik   az   Alkotmány Alkotmánybíróságra vonatkozó  rendelkezéseit. Az Abtv. 21. § (1)  bekezdés   a/  pontjában   rögzített,  ötven  képviselő törvényjavaslat   előzetes   normakontrollját   kezdeményező jogosultsága   nem    törvényhozásra   irányul,    hanem   a törvényjavaslat   alkotmányossági    vizsgálatára,   így   a parlamenti   többségi    demokrácia   sérelmét    kifogásoló indítványozói   felvetés    minden   alapot   nélkülöz.   Az alkotmányos  keretek   között  működő  "parlamenti  többségi demokrácia"   elválaszthatatlan    része   és    egyben   az alkotmánybíráskodás szempontja, hogy a kisebbség alkotmányos védelemben részesüljön,  ha a  többség az Alkotmány kereteit túllépi. Az  ötven képviselő előzetes normakontroll eljárást kezdeményező  jogosultsága  -  akár  parlamenti  (politikai) kisebbségi  jogként   felfogva  -  nem  áll  ellentétben  az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem. Ugyanezen érv  alapján megalapozatlan az az indítvány, amely szerint az  Abtv. 33. §-ában foglalt eljárás ellentétben áll az Alkotmány 32/A. §-val. Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése alkotmányos  felhatalmazást   tartalmaz  arra   nézve,  hogy törvénnyel   az   Alkotmánybíróságnak   -   a   jogszabályok alkotmányosságának  felülvizsgálatán   túlmenően  -  további hatáskör is adható. A fentiek  alapján az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 21.  § (1) bekezdésének,  és   33.  §-ának   megsemmisítésére  irányuló indítványt elutasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal          Dr. Bagi István            alkotmánybíró           alkotmánybíró                       Dr. Holló András                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Kilényi Géza                        alkotmánybíró        Dr. Lábady Tamás             Dr. Németh János          alkotmánybíró               alkotmánybíró        Dr. Szabó András        Dr. Tersztyánszky Ödön            alkotmánybíró           alkotmánybíró                  Az aláírásban akadályozott                      Dr. Zlinszky János                    alkotmánybíró helyett                      Dr. Sólyom László .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Article 1 of the draft of the Bill on Amending the Act on the Constitutional Court, according to which the Section of this Act under which Parliament, its Standing Committee or fifty MPs are entitled to initiate preliminary review is invalid
Number of the Decision: .	66/1997. (XII. 29.)
Date of the decision: .	12/22/1997
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1997-3-012?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.