A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.184/2019/11. számú ítéletével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A dr. Lajer Zsolt ügyvéd által képviselt gazdasági társaság indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Pfv.III.21.184/2019/11. számú, 2021. május 28. napján átvett ítélete ellen, 2021. július 26-án. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.21.184/2019/11. számú határozatának és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.074/2019/5/II. számú határozatának alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, tekintettel arra, hogy azok sértik az Alaptörvény következő rendelkezéseit: a tulajdonhoz való alapjog (Alaptörvény XIII. cikk), a közteherviselés elve [Alaptörvény O) cikk, XXX. cikk és 40. cikk], a hátrányos megkülönböztetés tilalma [Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés], a tisztességes eljárás követelménye [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés]. Kérte a bírói döntések megsemmisítését. Az ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék 71.P.21.113/2018/15. számú, rész- és közbenső ítéletét változtatta meg, és az indítványozó keresetét elutasította.
[2] Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszt a tartalma szerint bírálta el.
[3] 1.1. A beadvány és a melléklete tartalma szerint, továbbá az első- és másodfokú ítélet, a kúriai ítélet alapján azt lehet megállapítani, hogy az indítványozó pert indított a Magyar Állam alperes ellen jogalkotással okozott kár megtérítése iránt. A kereset egyik jogalapja az államháztartás stabilitását biztosító egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény károsító kihatása volt. A kereset másik jogalapja a Alkotmánybíróság által 26/2013. (X. 4.) AB határozattal vizsgált, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvény által az indítványozónak okozott károk megtérítése volt. A panasz emlékeztet arra, hogy mindkét jogszabályt a C-98/14. szám alatti ítéletében az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) is vizsgálta. Ugyancsak foglalkozott a jogszabályok által okozott kárral az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) is, de a 23565/13. számú ügyben úgy látta, hogy az okozott károk megtérítése érdekében a magyar bíróságokhoz lehet fordulni, amelyek az EUB ítéletére figyelemmel minden bizonnyal felülvizsgálják a korábbi elutasító joggyakorlatukat és effektív jogvédelmet biztosítanak a jogalkotással okozott károk károsultjainak.
[4] Az indítványozó keresetére az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék a keresetnek részben helyt adó rész- és közbenső ítéletet hozott 71.P.21.113/2018/15. szám alatt. A felek fellebbezésére eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 5.Pf.20.074/2019/5/II. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Kúria a Pfv.III.21.184/2019/11. számú ítélete bírálta el, és a jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
[5] 1.2. Az Abtv. 29. § szerinti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány a tartalma alapján a következők szerint jelöli meg.
[6] Az alkotmányjogi panasz szerint az Alkotmánybíróság által vizsgálandó kérdés az, hogy a jogszabályok elfogadásával és hatályba léptetésével okozott károkozás esetén alkotmányosnak tekinthető-e a kötelmi jogviszony hiányára és a jogalkotó állítólagos immunitására való hivatkozás (Kúria indokolás [45]–[48] bekezdései), és ezzel a károsultaknak a kártérítés lehetőségétől való elzárása. Az indítványozó álláspontja szerint nemcsak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szakjogi rendelkezéseivel ellentétes a jelen panasszal érintett kúriai határozatban megjelenő jogértelmezés, hanem alkotmányjogi szinten súlyosan sérti a tulajdonhoz való jogot, az egyenlő közteherviselés elvét, és a diszkrimináció tilalmát. Amennyiben a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria támadott határozataikban az indítványozó alkotmányos jogaira figyelemmel lettek volna, akkor az eljárásukban érdemben vizsgálják az érvényesített igény jogalapját és összegszerűségét is. Ezért az alkotmányjogi panaszban kifogásolt alapjogsérelem a döntések tartalmát alapvetően befolyásolta.
[7] A panasz szerint tekintettel arra, hogy az EUB joggyakorlata alapján az uniós tagállamoknak el kell ismerniük az uniós jog átvételével és alkalmazásával történő károkozás lehetőségét és a károsultaknak nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a kártérítés megszerzését, a hazai bírósági gyakorlat nem érvényesülhet teljeskörűen. Egységesen érvényesülő elvi hozzáállás hiányában pedig a jogalkotással okozott károkért való felelősség tagadása a tisztán hazainak minősülő jogviszonyokban sem tartható fenn, mert az az ilyen jogviszonyok alanyait diszkriminálja.
[8] A panasz szerint ezen alapvető kérdések vizsgálatát az indítványozónak akkor is kérnie kell, ha észleli, hogy az Alkotmánybíróság korábban már állást foglalt a jogalkotással okozott károk megtérítésének kötelezettségét elvi alapon elutasító rendes bírósági gyakorlattal kapcsolatban [3317/2021. (VII. 22.) AB végzés, jogalkotással okozott kár megtérítése, dohánykereskedelem; 3128/2020. (V. 15.) AB végzés, ingatlan hasznosításának korlátozása; 3043/2019. (III. 7.) AB végzés; 3187/2018. (VI. 8.) AB végzés, kártérítés, utazásszervezői tevékenység, EUB döntése; és a 3112/2017. (V. 8.) AB végzés, luxusadó, jogalkotó polgári jogi felelőssége].
[9] Ennek az az oka, hogy az indítványozó csak akkor fordulhat újra az EJEB-hez, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget kimerítette. Az úgynevezett Szalontay ügy (Szalontay kontra Magyarország, kérelem száma: 71327/13, 2019. március 12.) óta az EJEB effektív és kimerítendő jogorvoslati lehetőségnek tekinti az alkotmányjogi panaszt is, így az Indítványozónak azt már csak ezen okból is be kellett nyújtania.
[10] A panasz a 2. pontjában részletes indokolást tartalmaz az egyes, a panaszban felhívott alapvető jogok sérelmét illetően (a kiegészített panasz 2. oldaltól 6. oldalig).
[11] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy szól, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[12] 3. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a benyújtásra nyitva álló hatvan napos határidőn belül nyújtotta be.
[13] A panasz a határozott kérelem feltételeinek megfelel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés], tartalmazza ugyanis azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont, Abtv. 27. § (1) bekezdés]; az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; indokolást arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]; kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírói döntések alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[14] Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett azt, hogy az indítványozó érintettségének fennállása megállapítható-e a jelen esetben. Az indítványozó érintettségét az Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja megalapozza: a bírósági eljárásban fél volt.
[15] 3.1. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[16] Az Alkotmánybíróság – ahogyan arra az alkotmányjogi panasz is hivatkozik – több, bírói döntés elleni panasz-ügyben állást foglalt arról, hogy az általános hatáskörű bíróságok által követett – a Kúria ítéletében hivatkozott (Indokolás [44]–[49]) – ama gyakorlat, amely szerint a Ptk.-ból sem az állam teljes immunitása, sem a jogalkotással okozott károk megtérítésének a feltétlen kötelezettsége nem következik, általánosságban nem vet fel az Abtv. 29. §-a szerinti kérdést az e gyakorlatot megjelenítő bírói döntésekkel szemben. Általában az ilyen panaszok valójában a támadott ítélet ismételt felülbírálatára irányulnak; a kártérítés feltételeinek, esettípusainak, általános és különös alakzatainak, formáinak és mértékének meghatározása a törvényhozó szabadságába tartozik, és önmagában nem alkotmányossági kérdés {3317/2021. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [23]–[24]}. Az Alkotmánybíróság a panaszban foglaltak alapján a jelen ügyben nem látott okot eltérni ettől az alkotmánybírósági gyakorlattól.
[17] A 11/2020. (VI. 3.) AB határozat – amelyre a Kúria ítélete is indokolásában hivatkozik, Indokolás [43] – megállapította azt is, hogy a bíróság európai uniós jogi érintettség hiányában – ilyen eset az alkotmányjogi panaszban foglaltak alapján, és a bíróság által megállapítottan a panaszra okot adó ügy is – a magyar jog alkalmazását nem mellőzheti. Megállapította azt is, hogy az Európai Unió valamely jogi aktusának a vele kollízióban álló magyar jogszabállyal szembeni érvényesülése érdekében a bíróság az általa elbírálandó konkrét, Európai Uniós jogi relevanciával bíró ügyben és kizárólag az abban érintett felekre kiterjedő jogi hatállyal jogosult a magyar jogszabály alkalmazását félretéve az Európai Uniós jogi aktust alkalmazni (Indokolás [58]).
[18] A Kúria ítélete utal arra is, hogy az Alkotmánybíróság a 26/2013. (X. 4.) AB határozatban nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. Az AB határozat indokolása (Indokolás [168]) szerint a kártalanítás biztosítása a jogállamiságból eredő elvárás, amelynek a jogalkotó a nemzetbiztonsági kockázattal kapcsolatos eljárás lezárása után eleget tehet, de a határozat nem állapított meg mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet sem. A jogalkotó az eltelt időben sem gondoskodott kártalanításról, azonban az Abtv. 46. §-a alapján a kártalanítás elmaradásával kapcsolatos mulasztásos alkotmánysértés megállapítására kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Ennek hiányában nincs olyan közjogi döntés, amely egyéb többlettényállási elem esetén megalapozná az állam jogalkotással okozott kárért való felelősségét (kúriai ítélet, Indokolás [48]).
[19] 3.2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben, a panaszban foglaltak alapján, nem látott okot arra sem, hogy jogkövetkezményként mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség körében hivatalból vizsgálódjék.
[20] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Kúria ítélete elleni panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alkalmazásával visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Pokol Béla s.k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |