English
	Hungarian

Ügyszám: .	615/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1/2004. (II. 12.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/35 .

A döntés kelte: Budapest, 02/09/2004 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság  alkotmányjogi  panasz  és   jogszabályi rendelkezések  alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára, valamint    mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenesség megállapítására  irányuló  indítványok  tárgyában  meghozta  a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 2.  §  (1) bekezdésében      szabályozott      jogállamiságból      folyó jogbiztonságot,  valamint az Alkotmány 13.  §  (1)  bekezdését sértő   mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenes  helyzet keletkezett  annak  következtében,  hogy  az  Országgyűlés   a bányászatról   szóló   1993.  évi   XLVIII.   törvényben   nem teljeskörűen  állapította  meg a  bányatelek  területén  fekvő ingatlanok  tulajdonosai  tulajdonhoz  való  jogának  védelmét szolgáló,    a   tulajdonkorlátozás   arányosságát   biztosító garanciális rendelkezéseket. Az    Alkotmánybíróság   felhívja   az   Országgyűlést,   hogy szabályozási feladatának 2004. december 15-ig tegyen eleget. 2.  Az Alkotmánybíróság a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 26. § (3) és (5) bekezdései, 38. § (1)-(5) bekezdései, valamint   a   39.  §  (1)  bekezdése  alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló  alkotmányjogi panaszt és indítványokat elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I. Az  Alkotmánybírósághoz öt olyan indítvány érkezett,  amely  a bányászatról  szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.)      egyes      rendelkezései     alkotmányellenességének megállapítását    és    megsemmisítését   kezdeményezte.    Az Alkotmánybíróság az indítványokat – tartalmi azonosságuk miatt – egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Egy  indítványozó a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság  előtt közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a   11.P.20.756/2001/12.   számú   bírósági   ítéletet   2001. szeptember  13-án  vette  át  és az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi  XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48.  §  (2) bekezdésében meghatározott 60 napon belül, 2001. október 25-én nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszát. Az alkotmányjogi panaszában az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének és a  13. §-ának sérelmére hivatkozással kérte a Bt. 26. § (3) és (5)  bekezdése  megsemmisítését, mert  álláspontja  szerint  e rendelkezések  a  tulajdonjoggal való  rendelkezést  korlátozó bányatelek,  mint  az ingatlant terhelő jog bejegyzéséhez  nem fűznek     az     ingatlantulajdonos    javára    kártalanítás érvényesítését szolgáló jogot. Négy indítványozó – jogszabályi rendelkezések  alkotmányellenességének  utólagos  vizsgálatára irányuló  indítványaikban  –  az  Alkotmány  13.  §-ára   való hivatkozással kérte az Alkotmánybíróságtól a Bt. 26. § (3)  és (5)  bekezdései, a 38. § (2)-(5) bekezdései, valamint a 39.  § (1)   bekezdése   megsemmisítését.   A   kifogásolt   törvényi rendelkezések  a  bányászati  tevékenység  során  az  ingatlan igénybevételével  járó  tevékenységek  kereteit  jelentik;  az ingatlan  tulajdonosának tűrési kötelezettségét, a  bányatelek ingatlan-nyilvántartási   bejegyzését,    a    bányavállalkozó használati  jogát,  a bányaszolgalmat, valamint  a  bányakárok rendezését szabályozzák. Az  indítványozók  álláspontja  szerint  a  támadott  törvényi rendelkezések  súlyosan  sértik  az  Alkotmánynak  a  tulajdon védelmére     vonatkozó    rendelkezéseit    azáltal,     hogy indokolatlanul tág teret engednek a tulajdonosi  jogosultságok korlátozásának,    a   „bányavállalkozónak    olyan    jogokat biztosítanak, amelyek csak a tulajdonost illetik meg”, illetve a    termőföldet   terhelő   jogként   bejegyzett   bányatelek alapításához  a kötelezett javára nem állapít  meg  a  törvény kártalanítási  jogot,  holott  a bányászatra  jogosult  javára megállapított jog nyilvánvalóan korlátozza a tulajdonnal  való rendelkezést, a termőföld használatát és hasznosítását. Az   egyik   indítványozó  sérelmezi  azt  is,  hogy  bizonyos esetekben  az ingatlantulajdonos tudomása nélkül sor  kerülhet bányatelek  alapítására,  tehát  a  bányakapitányság  sem   az eljárás      megindításáról      nem      tájékoztatja      az ingatlantulajdonost, sem az eljárás során a  tárgyalásról  nem értesíti.  E  gyakorlat  alapja  az  indítványozó  által  szám szerint  meg nem hivatkozott, a bányászatról szóló  1993.  évi XLVIII.  törvény  végrehajtásáról szóló 203/1998.  (XII.  19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 12. §-a. Vagyoni jogokat sértőnek  tartja  továbbá az egyik indítványozó  a  bányatelek ingatlan-nyilvántartásbeli feltüntetését. Egy másik indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a tulajdoni szabályokkal összhangban álló törvényi szabályozás hiányában   állapítsa   meg   a   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenességet   és   a  jogalkotót   kötelezze   ennek megszüntetésére. Az  indítványozók szerint a Bt., illetve a Vhr. –  közvetve  – támadott rendelkezései az ingatlan tulajdonosa tulajdonjogának aránytalan  korlátozását  jelentik,  és  álláspontjuk  szerint ezért alkotmányellenesek. Az Alkotmánybíróság az eljárás során megkereste    az   indítványokkal   kapcsolatos    álláspontja megismerése  végett  a  gazdasági  minisztert  és   a   Magyar Bányászati Hivatal elnökét.                               II.                                 1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései: „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „8.  §  (2)  A  Magyar Köztársaságban az alapvető  jogokra  és kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „9.  § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a   köztulajdon  és  a  magántulajdon  egyenjogú  és   egyenlő védelemben részesül.” „13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2)  Tulajdont  kisajátítani csak kivételesen és  közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes,  feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.” 2.  A  Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény  (a továbbiakban: Ptk.) indítvánnyal érintett rendelkezése: „108.  §  (1) Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles,  hogy  az erre   külön   jogszabályban   feljogosított   szervek   –   a szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben – az  ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a  tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben  az  esetben  az ingatlan    tulajdonosát   az   akadályoztatás    (korlátozás) mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. (2)   Ha   a  használat  vagy  egyéb  korlátozás  az  ingatlan rendeltetésszerű   használatát   megszünteti   vagy   jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását, illetőleg kisajátítását kérheti. (3)   A   tulajdonjog  gyakorlásával  kapcsolatos   termelési, építésügyi,  egészségügyi, vízügyi és egyéb előírásokat  külön jogszabályok tartalmazzák.” „171.  §  (1)  Ingatlanra közérdekből  a  külön  jogszabályban feljogosított   szervek   javára   –   államigazgatási   szerv határozatával  –  szolgalmat vagy más használati  jogot  lehet alapítani. A használati jog alapításáért kártalanítás jár. (2)   A   használati  jog  alapításának  eseteit,  továbbá   a kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg.” 3. A Bt. indítványokkal érintett rendelkezései: „26.  §  (3)  A bányatelket a bányavállalkozó kérelmére  –  az érdekelt    szakhatóságok   hozzájárulása    alapján    –    a bányafelügyelet határozatban állapítja meg. Az  eljárás  során az érdekelteknek nyilatkozni kell a tájrendezési terv alapjául szolgáló    újrahasznosítási   célról   is.    A    bányatelek megállapításáról a bányafelügyelet az érdekelteket értesíti és megkeresi  az  illetékes  földhivatalt,  a  bányateleknek   az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése végett.  Nem  kell az  ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni a  kőolaj,  földgáz (beleértve  a  széndioxid gázt is) kitermelésére megállapított bányatelket.   A  bányatelek  megállapítása  nem   minősül   a területigénybevétel megkezdésének.” „26.   §  (5)  A  bányatelek  megállapítása  és  az  ingatlan- nyilvántartásba  történt  bejegyzése  nem  változtatja  meg  a bányatelekkel   lefedett  felszíni  ingatlanok  tulajdonjogát, rendeltetését és használatát.” „38.  §  (1)  Az  ingatlan tulajdonosa (kezelője,  használója) köteles   tűrni,  hogy  a  bányavállalkozó  vagy  a   földtani kutatásra    jogosult   szervezet   az    ingatlanon,    annak rendeltetésszerű    használatát    nem    akadályozó     módon megfigyeléseket,  méréseket végezzen,  jeleket  helyezzen  el, illetve  az  ingatlan  felszíne alatt  vagy  felett  vezetéket létesítsen.  A bányavállalkozó, valamint a földtani  kutatásra jogosult   szervezet  e  tevékenységével  okozott  károkat   a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni. (2)  Az (1) bekezdés szerinti tevékenységnek kell tekinteni  a vezetékeknek  és  tartozékainak  esetenkénti  ellenőrzését,  a fenntartásával  és javításával kapcsolatos munkák  elvégzését, valamint a szeizmikus robbantást és felvételezést is. (3)   Az   ingatlan  rendeltetésszerű  használatát  akadályozó bányászati   létesítmények,  szállítóvezetékek,   a   kutatási műveletekhez  szükséges  berendezések  elhelyezése  céljára  – megállapodás  hiányában  –  a  bányavállalkozó   az   ingatlan használatára az építés, kutatás végzéséhez, annak befejezéséig szolgalom   alapítását  igényelheti.   Az   okozott   kárt   a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni.  Az ingatlan  rendeltetésszerű használatát  akadályozó  bányászati létesítmények és szállítóvezetékek üzemeltetése – beleértve az üzemelés megszüntetésével járó tevékenységet is – időtartamára a   bányavállalkozó  kártalanítás  ellenében   szolgalmi   jog alapítását igényelheti. A  szolgalom  alapján a bányavállalkozó jogosult a tevékenység végzéséhez  szükséges  mértékben az ingatlan  igénybevételére, különösen   ellenőrzés,   javítás,  karbantartás,   kapacitás- fenntartás  és -bővítés, az üzemelés, a biztonság fenntartása, az  üzemzavar  megelőzése  és elhárítása  érdekében  szükséges intézkedések végrehajtására. Az  ingatlan  igénybevétele során esetenként  okozott  kárt  a bányakárokra  vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni.  A szolgalom   szerinti   korlátozással   megegyezően   kell   az ingatlanban  keletkezett hátrányt kiegyenlíteni.  A  szolgalom alapításáról, továbbá a kártalanítás módjáról és mértékéről  a bányavállalkozónak  az  ingatlan tulajdonosával  (kezelőjével, használójával)   ajánlat  megküldésével   kell   az   egyezség létrehozását megkísérelnie. Megegyezés hiányában  a  szolgalom alapítását  és az annak fejében járó kártalanítást  a  megyei, fővárosi  közigazgatási  hivatal  vezetője  állapítja  meg.  A megyei,  fővárosi közigazgatási hivatal vezetőjének határozata ellen  államigazgatási  úton  fellebbezésnek  helye  nincs.  A szolgalom  alapítását, annak jogalapját és mértékét  elrendelő határozat  kézhezvételét követő 30 napon belül a kártalanítást sérelmező  fél annak megváltoztatását kérheti a bíróságtól.  A megállapodáson és a hatósági határozaton alapuló  jog  a  Ptk. 108.  §  és 171. §-ában, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló  1997. évi CXLI. törvény 16. §-ának f) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása során azonos megítélés alá esik. (4)  Ha  az  elhelyezni tervezett bányászati létesítmények  az ingatlan   rendeltetésszerű  használatát   megszüntetik   vagy jelentős    mértékben    akadályozzák,    továbbá,    ha     a bányavállalkozónak a bányászati tevékenységhez  az  ingatlanra tartósan  szüksége van, az ingatlan megvásárlását,  illetve  a kezelő     jog     megszerzését     kezdeményezheti,     ennek eredménytelensége esetén a kisajátítását kérheti. Ez a jog  az ingatlan  tulajdonosát (kezelőjét) is megilleti, ha megítélése szerint  az  elhelyezett  bányászati létesítmény  az  ingatlan rendeltetésszerű   használatát  megszüntette   vagy   súlyosan akadályozza.  Az  ingatlan tulajdonosa (kezelője)  igényét,  a létesítmény elhelyezésétől számított 1 éven belül terjesztheti elő. (5)  A  koncessziós  szerződésben vállalt,  vagy  engedélyezés esetén  szükségessé váló kisajátítással kapcsolatban felmerült kiadásokat   (kártalanítás,   eljárási   költségek   stb.)   a bányavállalkozó  köteles  viselni.  A  kiadások   összegét   a bányavállalkozó köteles a kisajátítási eljárás lefolytatásával megbízott  szervezetnek megelőlegezni.  A  bányavállalkozót  a kisajátított ingatlanon – a bányászati jogosultsága időtartama alatt  –  megilletik  az  ingatlan  birtoklására  és  ingyenes használatára vonatkozó jogok.” „39.   §   (1)  A  bányatelek  határai  közt  fekvő  ingatlant telekalakítás  céljára  megosztani,  vagy  azon  építkezni  az illetékes    építésügyi    hatóságnak,    a    bányavállalkozó hozzájárulásával   adott  engedélyével   és   az   engedélyben megszabott feltételek megtartásával szabad.” 4. A Vhr. indítványokkal érintett rendelkezései: „11.  §  (6)  A bányatelek megállapítási kérelemhez mellékelni kell a) a bányatelek műszaki leírását; b)   bányatelekkel,  illetve  bányatelken  végzett   műveletek hatásával  érintett  ingatlanok, felszíni  és  felszín  alatti létesítmények, vízfolyások vagy állóvizek meghatározását; c)  a b) pont szerinti ingatlanok tulajdonosainak (kezelőinek) név-  és  címjegyzékét  és  az érintett  ingatlanok  tulajdoni lapjainak 3 hónapnál nem régebbi hiteles másolatát; d)   a   fő   bányaveszélyek  szempontjából  való  minősítésre vonatkozó javaslatot; e) a bányatelek térképét; f) szilárdásvány bányászata esetében a tájrendezési előtervet, amelyben  közölni kell az érdekelt hatóságok által  előzetesen jóváhagyott újrahasznosítási célt.” „11.  §  (9)  Nem  kell  a (6) bekezdés c)  pontjában  foglalt adatokat   a   bányatelek  megállapítása   iránti   kérelemhez mellékelni  a  kőolaj és földgáz kinyerésére,  a  föld  alatti gáztárolásra,   továbbá  a  geotermikus  energia   kinyerésére szolgáló bányatelek megállapításához.” „12.    §   (1)   A   bányatelek   megállapítása   végett    a bányakapitányság a kérelmező, az érdekelt szakhatóságok, a már meglévő bányatelek jogosultjának, az MGSZ területi hivatala és a  települési önkormányzat képviselő-testülete képviselőjének, valamint – a 11. § (9) bekezdésében foglalt kivételekkel –  az ingatlantulajdonosok   bevonásával    tárgyalást    tart.    A bányakapitányság a bányatelek megállapítása felől az  érdekelt szakhatóságok  előírásainak, valamint az MGSZ szakvéleményének figyelembevételével határozatot hoz, és ebben  meghatározza  a bányászattal    járó    veszélyeztetés   elhárításához    vagy csökkentéséhez    szükséges    műszaki    intézkedéseket    és feltételeket,  szilárdásvány-bányászat  esetében  az  érdekelt hatóságok által előzetesen jóváhagyott újrahasznosítási  célt, továbbá   a   tájrendezési   előterv  alapján   meghatározható követelményeket.”                              III.                                 Az indítványok részben megalapozottak. 1.  Az  Alkotmány  13.  §  (1) bekezdése  szerint:  „A  Magyar Köztársaság   biztosítja  a  tulajdonhoz   való   jogot.”   Az Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint  a  tulajdonjog alapjog, amely azonban nem korlátozhatatlan [21/1990. (X.  4.) AB határozat ABH 1990, 73., 7/1991. (II. 28.) AB határozat ABH 1991,  22.,  16/1991. (IV. 20.) AB határozat  ABH  1991,  58., 28/1991.  (VI.  3.) AB határozat ABH 1991, 88.,  4/1993.  (II. 12.) AB határozat IV. 2. d) pont ABH 1993, 71., 64/1993. (XII. 22.)   AB  határozat  ABH  1993,  373.].  Korábbi  döntéseiben rámutatott  az  Alkotmánybíróság  arra:  „A  tulajdon  közjogi megterhelése  az  alapjogvédelem területén vagy  a  közhatalmi beavatkozás  alkotmányellenességének kimondásához  és  így  az alapul  fekvő  jogszabály  megsemmisítéséhez  vezet,  vagy   a teherviselés  alkotmányosságának elismeréséhez, és  legfeljebb az  állaggarancia értékgaranciával való helyettesítéséhez.  Ez utóbbinak  az  Alkotmányban kifejezetten  szabályozott  szélső esete a 13. § (2) bekezdésben szabályozott kisajátítás, de  az értékgarancia   belépésének  más   esetei   is   lehetségesek” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379.]. A  bányászati  tevékenység  a közérdeket  hivatott  szolgálni, közelebbről  a lakosság energiával és bizonyos építőanyagokkal való    ellátását.    A   közérdek   még   a   legliberálisabb tulajdonfelfogás  szerint  is  lehetővé  teszi  a  tulajdonjog korlátozását; az Alkotmány 8. § (2) bekezdése is –  a  fentiek szerint – eleve teret enged az alapjogok, és így a tulajdonjog törvényi   korlátozásának,  amely  azonban  az  alapvető   jog lényeges tartalmára nem vonatkozhat. A tulajdon korlátozásához ugyanakkor a közérdek önmagában nem elégséges feltétel,  ahogy azt  az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban kifejtette: „Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami  beavatkozás alkotmányossága megítélésének  súlypontja, az  alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és  az eszköz,  a  közérdek  és  a tulajdonkorlátozás  arányosságának megítélése lett. Az alapjog-korlátozás szükségessége,  illetve elkerülhetetlensége  vizsgálatánál itt eleve  figyelembe  kell venni,  hogy az Alkotmány 13. § (2) bekezdése a kisajátításhoz csupán  a  ’közérdeket’ kívánja meg, azaz, ha az értékgarancia érvényesül,  ennél  szigorúbb ’szükségesség’  nem  alkotmányos követelmény.”   A  korlátozás  közérdekűségének  vizsgálatával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság megfogalmazta azt  is,  hogy „a   törvénnyel   érvényesített  ’közérdek’  alkotmánybírósági vizsgálata  ezért  nem  a törvényhozó választásának  feltétlen szükségességére   irányul,  hanem…  arra  kell   szorítkoznia, indokolt-e   a   közérdekre  hivatkozás,   illetve,   hogy   a ’közérdekű’  megoldás  nem sért-e önmagában  is  valamely  más alkotmányos   jogot  (például  a  hátrányos   megkülönböztetés tilalmát).” [ABH 1993, 373, 381-382.] Ez  a  korlátozás  tehát nem csorbíthatja az érintett  alapjog lényegi tartalmát, és nem sérthet más alkotmányos jogot. 2.  Az  Alkotmány  9.  §  (1) bekezdése  alapján  Magyarország gazdasága  olyan  piacgazdaság, amelyben a  köztulajdon  és  a magántulajdon  egyenjogú és egyenlő védelemben  részesül.  „Az Alkotmány  9.  §  (1)  bekezdése vonatkozásában  kiemelendőnek tartja  az  Alkotmánybíróság,  hogy  az  a  köztulajdon  és  a magántulajdon egyenjogúságáról és egyenlő védelméről szól.  Ez a  tulajdoni formák egyenjogúságát és egyenlő védelmét, vagyis azt  jelenti,  hogy  a  magánszemély  magántulajdona  vagy   a magánvállalkozó magántulajdona a köztulajdonnal egyenrangú  és egyenlő   védelemben  részesül.”  [73/1992.  (XII.   28.)   AB határozat,  ABH 1992, 306, 307.] A Bt. támadott  rendelkezései és  az  indítványozók által hivatkozott alkotmányi rendelkezés között alkotmányossági összefüggés nem állapítható meg,  ezért az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó indítványokat e részében elutasította. 3.  A  bányatelek  sajátos jellegű intézmény: esetenként  igen nagy  kiterjedésű  is  lehet,  akár  több  ezer  ingatlant  is érinthet a területe, pl. föld alatti gáztárolás esetén.  Ebben az   esetben   tényleges  kitermelési  tevékenységet   (fúrás, kútképzés,  stb.)  a bányatelken belül csak néhány  ingatlanon végeznek.  Az  egyes, bányatelken végezhető  tevékenységek  is sokfélék,  előfordul,  hogy  csak kis  töredékét  érintik  egy ingatlannak,  más  esetekben  viszont  nagy  kiterjedésűek.  A bányatelekké   nyilvánításra  azért  van   szükség,   hogy   a bányavállalkozó  tevékenységét tisztázott  körülmények  között tudja  végezni,  vagyis  ki legyenek  jelölve  a  tevékenysége végzésének   földrajzi  határai.  A  tevékenység  azonban   az előbbiekben    leírtak   szerint   általában   semmiben    nem befolyásolja  a  felszíni állapotokat. Éppen  ezért  a  Bt.  – indítványokkal  támadott  – 26. § (5)  bekezdése  szerint:  „A bányatelek  alakítása  és az ingatlan-nyilvántartásba  történt bejegyzése  nem  változtatja  meg  a  bányatelekkel   lefedett felszíni    ingatlanok   tulajdonjogát,    rendeltetését    és használatát.”  Tehát  a fennálló állapotok  nem  változnak,  a tulajdonos   folytathatja   az   ingatlanán   addig    végzett tevékenységét. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az  ingatlan- nyilvántartásba  is  bejegyzésre  kerülő  bányatelek-minősítés esetenként megnehezítheti, vagy akár lehetetlenné is teheti az ingatlan feletti rendelkezést (elidegenítését, megterhelését); ez  azonban  nem szükségszerű következmény, hiszen értéknövelő hatás  is jelentkezhet. Az egyik indítványozó szerint  ma  már maga   az   ingatlan-nyilvántartási  bejegyzés  is   sérti   a tulajdonhoz  való jogot, nézete szerint ott nem  lenne  szabad feltüntetni,   elegendő   lenne   annak   a   bányakapitányság nyilvántartásaiba való bejegyzése is. Az ilyen eljárás azonban az ingatlan-nyilvántartás elveivel lenne ellentétes, az mind a nyilvánosság,   mind   a  közhitelesség   elvét   sértené.   A tulajdonjog   alkotmányos  sérelme  önmagában  a  bányatelekké minősítés ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének ténye miatt nem állapítható meg. Kétségtelen, hogy a 39. § szerint a bányatelekké  minősítés  többek  között  azzal  jár,  hogy  az ingatlantulajdonos  bizonyos  új  építési   tevékenységet   az ingatlanán  a  továbbiakban csak az illetékes bányakapitányság engedélyével  és  a  bányavállalkozó hozzájárulásával  kezdhet meg.  Ez  azonban  nem  jelenti az  ilyen  tevékenység  teljes tilalmát.  Amikor  pedig  a  bányavállalkozó  építési  tilalom elrendelését  kéri,  akkor  köteles kártalanítást  fizetni  az érintett ingatlanok tulajdonosainak. Az értékgarancia ebben az esetben tehát megvalósul. 4.   A   bányászati   tevékenység  azonban  többfajta   tűrési kötelezettséget   is  előír  a  bányatelek   területén   fekvő ingatlanok tulajdonosai számára. A) A „Felszíni ingatlantulajdon korlátozása” cím alatt a 38. § a    megfigyeléseket,   méréseket,   jelek   elhelyezését   és kutatásokat, valamint az ingatlan felszíne alatt  vagy  felett vezetékek elhelyezését szabályozza. A Bt. – a Ptk. 108. §-a és 171.  §-a alapján – azonban ellentételezi is az ilyen  jellegű közérdekű  korlátozásokat, hiszen minden  esetben,  amikor  az ingatlan   rendeltetésszerű  használata  valamilyen  mértékben akadályozott,  vagy  a  bányászati tevékenység  károkat  okoz, kártalanítási kötelezettség terheli a bányatelek  jogosultját. Ilyen  kötelezettséget  ír elő a 38.  §  (1)  bekezdés  utolsó mondata,  amely  szerint  a rendeltetésszerű  használatot  nem akadályozó módon végzett megfigyelések, mérések, illetve jelek elhelyezése  és vezetékek létesítése során okozott  károkat  a bányakárokra  vonatkozó  szabályok szerint  kell  megtéríteni. Továbbá  védi a tulajdonos érdekeit a 38. § (3) bekezdése  is, amelynél   fogva  az  ingatlan  rendeltetésszerű   használatát akadályozó     korlátozások     (bányászati     létesítmények, szállítóvezetékek,     kutatási     műveletekhez     szükséges berendezések elhelyezése) esetén – megállapodás hiányában –  a bányavállalkozó  kártalanítás ellenében  szolgalom  alapítását igényelheti.   Az  ingatlan  igénybevétele  során   esetenként okozott  kárt a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint  kell megtéríteni.  A  szolgalom szerinti korlátozással  megegyezően kell  az  ingatlanban  keletkezett hátrányt  kiegyenlíteni.  A szolgalom  alapításáról,  továbbá a kártalanítás  módjáról  és mértékéről  a  bányavállalkozónak az  ingatlan  tulajdonosával (kezelőjével,  használójával) ajánlat  megküldésével  kell  az egyezség  létrehozását megkísérelnie. Megegyezés  hiányában  a szolgalom alapítását és az annak fejében járó kártalanítást  a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője állapítja meg. A   megyei,   fővárosi   közigazgatási   hivatal   vezetőjének határozata  ellen  államigazgatási úton  fellebbezésnek  helye nincs.  A  szolgalom alapítását, annak jogalapját és  mértékét elrendelő  határozat kézhezvételét követő  30  napon  belül  a kártalanítást sérelmező fél annak megváltoztatását  kérheti  a bíróságtól.  Még nagyobb korlátozások esetében,  tehát  ha  az elhelyezni  tervezett  bányászati  létesítmények  az  ingatlan rendeltetésszerű   használatát  megszüntetik   vagy   jelentős mértékben  akadályozzák, továbbá, ha  a  bányavállalkozónak  a bányászati tevékenységhez az ingatlanra tartósan szüksége van, az  ingatlan  megvásárlását, illetve a kezelő jog megszerzését kezdeményezheti.    Ennek    eredménytelensége    esetén     a kisajátítását  kérheti  nemcsak a  bányavállalkozó,  hanem  az ingatlan  tulajdonosa is, ha megítélése szerint az elhelyezett bányászati    létesítmény    az   ingatlan    rendeltetésszerű használatát   megszüntette,  vagy  súlyosan   akadályozza.   A tulajdonos  a  létesítmény elhelyezésétől számított  egy  éven belül kérheti az ingatlan megvásárlását vagy kisajátítását, ez kellő idő arra, hogy megalapozottan tudjon efelől dönteni.  Az értékgarancia tehát ezekben az esetekben is megvan. A Bt.  37. §-a   pedig   a   bányavállalkozó  által  okozott   bányakárok megtérítési  kötelezettségét írja elő,  továbbá  a  bányászati tevékenységgel  okozott  egyéb  károk  megtérítésére  a   Ptk. rendelkezései  az  irányadók, és a Bt.  37.  §  (6)  bekezdése alapján  az esedékessé vált, de az előírt határidőn belül  nem teljesített kártalanítási követelés, továbbá a már  kifizetett kártalanítást   meghaladó   többletkártalanítási    igény    a bányavállalkozó ellen indított polgári peres eljárás keretében érvényesíthetők. B) A bányatelek-alakítási eljárással kapcsolatban a Bt. 26.  § (3) bekezdése az eljárás fő vonalait határozza meg. Eszerint a bányatelket   a  bányavállalkozó  kérelmére  –   az   érdekelt szakhatóságok   hozzájárulása  alapján  –  a   bányafelügyelet határozatban  állapítja meg. Az eljárás során az érdekelteknek nyilatkozni   kell  a  tájrendezési  terv  alapjául   szolgáló zjrahasznosítási  célról is. A bányatelek  megállapításáról  a bányafelügyelet  az  érdekelteket  értesíti  és  megkeresi  az illetékes   földhivatalt,   a   bányateleknek   az   ingatlan- nyilvántartásba  történő  bejegyzése  végett.  Nem   kell   az ingatlan-nyilvántartásba  bejegyeztetni  a   kőolaj,   földgáz (beleértve  a  széndioxid gázt is) kitermelésére megállapított bányatelket. A bányatelek megállapítása nem minősül a terület- igénybevétel megkezdésének. A részletes eljárási szabályokat a Vhr.  11-12.  §-ai  tartalmazzák. Ezek  alapján  az  illetékes bányakapitányság  eljárása során köteles  tárgyalást  tartani, amelyre   az  ingatlantulajdonos(oka)t  is  meg  kell  idézni. Ugyanakkor – ahogy arra az egyik indítványozó rá is mutatott – bizonyos  esetekben  az  utóbbi kötelezettség  nem  terheli  a bányakapitányságot.  Ezeket az  eseteket  a  Vhr.  11.  §  (9) bekezdése – pontosabban annak az egyébként hibás visszautalása –  tartalmazza: nem kell a bányatelekkel, illetve  bányatelken végzett  műveletek hatásával érintett ingatlanok, felszíni  és felszín   alatti  létesítmények,  vízfolyások  vagy  állóvizek ingatlantulajdonosainak (kezelőinek) név- és  címjegyzékét  és az  érintett  ingatlanok tulajdoni lapjainak  3  hónapnál  nem régebbi  hiteles  másolatát a bányatelek megállapítása  iránti kérelemhez mellékelni a kőolaj és földgáz kinyerésére, a  föld alatti gáztárolásra, továbbá a geotermikus energia kinyerésére szolgáló   bányatelek  megállapításához.  Ilyenkor  tehát   az ingatlantulajdonos   tudta  nélkül   születhet   határozat   a bányatelek  alakításáról,  hiszen  a  Bt.  nem  írja  elő   az ügyfeleknek  az eljárás megindításáról való tájékoztatását.  A hivatkozott  beavatkozások  a  felszínen  nem  jelennek   meg, másrészt tekintettel a bányatelek olykor igen nagy, akár  több ezer ingatlant is érintő kiterjedésére, a tárgyalás megtartása lehetetlen lenne. Fentiek  alapján a Bt. támadott rendelkezései – a Ptk. idézett rendelkezésével együtt vizsgálva – nem vezetnek a  tulajdonjog olyan   mérvű,  ellentételezés  nélküli  korlátozására,  amely alkotmányellenes   lenne,   ezért   az   Alkotmánybíróság   az alkotmányjogi   panaszt   és   a   jogszabályi   rendelkezések alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálatára    irányuló indítványoknak a Bt. 26. § (3) és (5) bekezdései, 38. § (1)  – (5)   bekezdései,   valamint  a   39.   §   (1)   bekezdésének megsemmisítésére irányuló részeit elutasítja. 5.  Az  Abtv.  49.  §  (1)  bekezdése szerint  a  mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség   megállapítására    akkor kerülhet   sor,   ha   a   jogalkotó   szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból  származó jogalkotói feladatát  elmulasztotta és   ezzel  alkotmányellenességet  idézett  elő.  „E  törvényi rendelkezés   alkalmazása  során  a  két   feltételnek   –   a mulasztásnak  és  az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek  –  együttesen kell fennállnia.”  [1395/E/1996.  AB határozat, ABH 1998, 667, 669.] Az  Alkotmánybíróság  állandó gyakorlata szerint  a  jogalkotó szerv   jogalkotási   kötelezettségének  konkrét   jogszabályi felhatalmazás   nélkül  is  köteles  eleget   tenni,   ha   az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti  igény  – annak  nyomán  állott  elő,  hogy az  állam  jogszabályi  úton avatkozott    bizonyos   életviszonyokba,   és   ezáltal    az állampolgárok  egy  csoportját megfosztotta alkotmányos  jogai irvényesítésének   lehetőségétől.  [22/1990.   (X.   16.)   AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor  is,  ha alapjog   érvényesüléséhez  szükséges  jogszabályi   garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH  1992,  227, 232.] Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló alkotmánysértést  nemcsak  akkor  állapít  meg,  ha  az  adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992.  (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott    szabályozási   koncepción   belül   az   Alkotmányból levezethető   tartalmú   jogszabályi   rendelkezés   hiányzik. [22/1995.  (III.  31.)  AB határozat,  ABH  1995,  108,  113., 29/1997.  (IV.  29.)  AB határozat, ABH  1997,  122,  128.]  A szabályozás  tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás  megállapítása  esetében  is  a  mulasztás  vagy   a kifejezett  jogszabályi  felhatalmazáson  nyugvó,  vagy  ennek hiányában,   a   feltétlen   jogszabályi   rendezést   igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul. [4/1999.  (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.] Az    Alkotmánybíróság    gyakorlata   szerint    mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor is megállapítható,  ha a  jogalkotó nem megfelelő tartalommal szabályozott és ezáltal alkotmányellenes  helyzet  állt  elő.  [15/1998.  (V.  8.)  AB határozat, ABH 1998, 132, 138-139.] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – mivel a bányatelekké történő  minősítés  hosszabb ideig függő helyzetet  teremt  az ingatlantulajdonos  tulajdonosi  jogainak  gyakorlásában   (az ingatlan-nyilvántartásban   a   tulajdoni   lapra   bejegyzik, esetlegesen építési korlátozás vagy tilalom elrendelése  stb.) – a bányatelekre vonatkozó hatályos előírások nem megfelelően, nem  differenciáltan  állapítják meg  az  érintett  ingatlanra vonatkozó  szabályokat. A Bt. 26. § (5)  bekezdése  szerint  a bányatelek   megállapítása   és  az   ingatlan-nyilvántartásba történt   bejegyzése  nem  változtatja  meg  a   bányatelekkel lefedett  felszíni ingatlanok tulajdonjogát, rendeltetését  és használatát.   E   törvényi  rendelkezés  a   gyakorlatban   a tulajdonjogra  vonatkozóan teljeskörűen érvényesül  az  összes bányatelek  vonatkozásában, s a rendeltetésre és a használatra vonatkozóan  ugyancsak  érvényesül azoknál  a  bányatelkeknél, amelyeknél  a  bányászati tevékenység a felszín alatt  folyik. Azonban  más  korlátozást  jelent  a  bányatelekké  minősítése azoknak az ingatlanoknak, amelyeken később felszíni műveléssel lehet az ásványokat kitermelni. Az ilyen ingatlanok esetében a bányatelekké  nyilvánítás  azzal  a  hatással  jár,  hogy   az ingatlant  ki fogják sajátítani, ha a bányaművelést megkezdik. Mivel  a  jogi szabályozás – a koncesszió, a vezetékjog  és  a használati jog létesítésének kivételével [Bt. 15. §,  38/C.  § (5)  bekezdése és 38/D. § (5) bekezdése] – semmiféle határidőt nem   állapít  meg,  hogy  milyen  határidőn  belül   kell   a bányatelekké  nyilvánítás után megkezdeni a bányaművelést,  az ilyen  bányatelekké  nyilvánítás  tartósan  forgalomképtelenné teheti  az  ingatlant, hiszen az ingatlan  új  rendeltetésében érdekeltsége  csak  a  bányavállalkozónak  van.   A   felszíni bányászati  tevékenység  (kő-, sóder-, lignitkitermelés  stb.) esetében   a   bányatelekkel  lefedett   felszíni   ingatlanok rendeltetése és használata megváltozik. A kialakult  gyakorlat szerint a bányatelek bejegyzése az érintett területen azonnali pozitív   vagy  negatív  irányú  értékeltolódást   idéz   elő. Különösen   érzékelhető   ez,   ha   figyelembe   vesszük    a bányavállalkozónak a Bt. 39. §-ában a telekalapítással  és  az építési tilalom elrendelésével kapcsolatos jogait. A Vhr.  12. §  (1)  bekezdése  alapján a bányatelek megállapítása  ügyében tartott tárgyaláson az ingatlantulajdonost meg kell hallgatni, de jogszabályi kötelezettség nincs arra nézve, hogy véleményét a   határozathozatalnál  figyelembe  kell-e  venni.   Így   az ingatlantulajdonos  polgári jogi érdekei csak  a  későbbiekben kérelmére   és   megelőlegezett  költségére   érvényesíthetők. Ezekben  az esetekben, amíg a kisajátításra nem kerül  sor,  a bányatelekké nyilvánítás a bányászati tevékenység megkezdésére vonatkozó  határidő hiánya miatt – a koncesszió, a  vezetékjog és  a  használati jog kivételével – valóban aránytalan  terhet jelent és jogbizonytalanságot eredményez a tulajdonos számára. Megint   más  hatással  bír  az  idegen  ingatlanok  tulajdoni viszonyaira  a bányatelekké nyilvánítás azokban az  esetekben, amikor  a bányászati tevékenység semmiféle tulajdont korlátozó beavatkozást  nem igényel. (Például a kőolaj-  és  földgázmező feletti  azon  ingatlanok, amelyeket csak azért nyilvánítottak bányatelekké, mert a kitermelendő mező felett helyezkednek el, de  a  kitermelés tőlük jelentős távolságra – esetenként  több kilométerrel  odébb  –  folyik.) Ezekben  az  esetekben  pedig aránytalan  terhet jelentenek a tulajdonosok  számára  azok  a bányatelekhez  fűződő  tulajdont korlátozó  jogosítványok  (az építkezéshez, telekalakításhoz a bányavállalkozó hozzájárulása kell),  amelyek  a bányavállalkozót megilletik.  Vannak  olyan bányatelekké  nyilvánított ingatlanok is, amelyek  esetében  a bányaművelés  mélyművelést jelent és csak az  ingatlantulajdon részleges   korlátozását  igényli  (szolgalmi  jog  alapítása, építési  tilalom  elrendelése stb.) Mindezekre  tekintettel  a jogalkotói    mulasztás   abban   áll,   hogy   a    határidők megállapításának hiányában a Bt. nem teremti meg  teljeskörűen a   tulajdonvédelem  garanciáit.  Nem  szabályozza  továbbá  a bányatelek  kijelölésének  anyagi  jogi  szabályait,  és   nem differenciál  a bányászati tevékenységek szerint a  bányatelki minősítéshez kapcsolódó korlátozások tekintetében. A korlátozó jogosítványok egy része tekintetében (méghozzá a leggyakrabban előforduló  jogosítványok  esetén) nem  szabályozza  pontosan, hogy  mely  esetekben,  milyen  feltételek  mellett  élhet   a bányavállalkozó  a  bányatelek határai között  fekvő  ingatlan tulajdonjogát  korlátozó  jogosítványaival  (mely   feltételek esetén  tagadhatja  meg  az építéshez,  telekalakításhoz  való hozzájárulását, mikor kérheti építési tilalom elrendelését). A bányavállalkozó  hozzájárulása az  építési  és  telekalakítási tevékenységekhez     egyébként     is     problematikus.     A bányavállalkozónak  nem  érdeke,  hogy  az   építési   tilalom elrendelését  kérje,  mert akkor a Bt.  39.  §  (2)  bekezdése alapján  kártalanítási kötelezettsége van. Sokkal  egyszerűbb, ha az építkezéshez nem járul hozzá, mivel ott a Bt. nem mondja ki a kártalanítási kötelezettséget. Ezzel a szabályozással (se feltételek,  se  kártalanítás)  vissza  lehet   élni.   Ha   a bányatelekké   nyilvánítás   magában   hordozza   a   jövőbeni kisajátítás,    vagy   más   erőteljes   közjogi    korlátozás szükségességét,  akkor  garanciális  szabályokra  van  szükség ahhoz,  hogy  a bányatelekké minősítés ne jelentsen  egy  örök időkig    szóló    függő   helyzetet.   Az    Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  az  állam jogszabályi  úton  avatkozott polgári  jogi  életviszonyokba  a  bányatelek  megállapítására vonatkozó  szabályok megalkotásakor, és a  bányatelkek  eltérő rendeltetésének,  használati  módjának  megfelelő  tulajdonosi érdekérvényesítés   nem   differenciált   szabályozásával   az állampolgárok  egy  csoportját megfosztotta alkotmányos  jogai érvényesítésének     lehetőségétől.    Ennek     következtében mulasztásban   megnyilvánuló  alkotmányellenes  helyzet   jött létre,   mert   a   törvényalkotó  a  Bt.-ben   a   bányatelek megállapítása   során  –  a  bányatelek   rendeltetésének   és használatának  megfelelően – az érintett  ingatlantulajdonosok részére  a  differenciálatlan szabályozás miatt a  tulajdonhoz való jog garanciáit az egyes tulajdoni korlátozásokkal szemben teljeskörűen  nem biztosította (az eljárásra vonatkozó  érdemi nyilatkozattétel, felszíni bányászati tevékenységre  alapított bányatelek   esetén  azonnali  kártérítési  kötelezettség   az építési     korlátozás     vagy     tilalom     elrendelésének kezdeményezésénél stb.). Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 2004. december 15- ig tegyen eleget. A  határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az  Abtv. 41. §-án alapul.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Bihari Mihály                        Dr. Czúcz Ottó     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila     alkotmánybíró                             alkotmánybíró     Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István     előadó alkotmánybíró                      alkotmánybíró     Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva     alkotmánybíró                             alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Act XLVIII of 1993 on Mining concerning the full scale of rules guaranteeing the proportionality of therestriction of ownership and serving the protection of the property right of owners of realestates located in the area of a mine plot
Number of the Decision: .	1/2004. (II. 12.)
Date of the decision: .	02/09/2004
.
. en_0001_2004.pdf