A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.III.10.659/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria Mfv.III.10.659/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. Az indítványozó 2011. december 31-ig rokkantsági nyugdíjban részesült. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásban részesült, amit a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) megszüntetett és 2015. december 1-jétől rokkantsági ellátást állapított meg részére. Döntését arra alapította, hogy az elsőfokú komplex minősítés eredményéről szóló összefoglaló vélemény szerint az indítványozó egészségi állapotának mértéke 50%, állapota alapján a C2 minősítési kategóriába tartozik, felülvizsgálata 2017 októberében szükséges. A határozat ellen az indítványozó fellebbezett, a másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal az elsőfokú döntést helybenhagyta. Az indítványozó a másodfokú határozat ellen keresetet terjesztett elő arra hivatkozással, hogy az eljárt hatóságok jogszabálysértő módon rendelkeztek arról, hogy esetében felülvizsgálat szükséges. Ennek alátámasztására előadta, hogy a Győri Munkaügyi Bíróság 2001-ben a rokkantsági nyugdíjjogosultsága megállapítása iránti perben meghozott jogerős ítéletében megállapította, hogy egészségügyi felülvizsgálata egészségügyi állapotának véglegessége miatt szükségtelen.
[3] A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.135/2016/3. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A bíróság megállapította, hogy az indítványozó által hivatkozott korábbi ítélet rokkantsági nyugdíj tárgyában született, eltérő jogszabályon alapuló társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata körében. A rokkantsági ellátás megállapítása tárgyában folytatott eljárásra nézve nem keletkeztet ítélt dolgot. Rámutatott, hogy az Mmtv. szabályai nem teszik lehetővé a felülvizsgálat időpontja megállapításának mellőzését. Ezzel összefüggésben azonban utalt arra is, hogy az indítványozónak a felülvizsgálat időpontjában kevesebb, mint öt éve lesz hátra a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig, ami majdan kizárja a felülvizsgálat tényleges elvégzését.
[4] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria is hangsúlyozta, hogy a munkaügyi bíróság korábbi ítélete eltérő jogi és orvosszakmai szabályok alkalmazásával született. Kiemelte, hogy az a tény, hogy egy más ellátásra való jogosultság megállapításához az indítványozó egészségi állapotát nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki azt, hogy az indítványozó egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálat tárgya legyen.
[5] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, az Alaptörvény B) cikkével összefüggésben a jogbiztonság sérelmére, továbbá a II. cikkben biztosított emberi méltósághoz való joga, a VI. cikk (1) bekezdésében biztosított magánélethez való joga, a XIX. cikkel összefüggésben a szociális biztonsághoz való joga és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joga sérelmére hivatkozva.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[7] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőn belül terjesztette elő.
[8] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az alábbiak szerint csak részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és részben tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Ezen kívül megjelöli a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését.
[9] 3. Az indítványozó hivatkozott ugyan az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való joga, a VI. cikk (1) bekezdésében biztosított magánélethez való joga, a XIX. cikkel összefüggésben a szociális biztonsághoz való joga és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való joga sérelmére, ezeket azonban alkotmányjogilag értékelhető indokolással nem támasztotta alá, az Alkotmánybíróság erre tekintettel megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ezen részeiben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltaknak nem felel meg.
[10] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 27. §-ában, valamint az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e.
[11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza. Az Abtv. hivatkozott rendelkezése alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[12] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[13] Megállapítható továbbá, hogy a Kúria ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[14] 5. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikkének sérelmével összefüggésben előadta, hogy a jogbiztonság elve a jog viszonylagos állandóságába vetett bizakodást védi. A megváltozott munkaképességűek egzisztenciális döntéseire hatással van az a feltételezés, hogy az ellátásra való jogosultság megállapításakor hatályban lévő szabályok szerint, illetve már egy jogerősen elbírált módon (felülvizsgálat nélkül) számíthatnak az ellátásra.
[15] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben arra mutat rá, hogy az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás tilalma és a felkészülési idő hiánya esetén lehet alapítani {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17], 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]}. A jogbiztonság elve tehát az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának nem tekinthető, valamint az e rendelkezéssel összefüggésben jelen panaszban előadott sérelem nem tartozik a megjelölt kivételek közé sem.
[16] 6. Az Alkotmánybíróság a fentiek mellett megjegyzi, hogy a 40/2012. (XII. 6.) AB határozatában vizsgálta a rokkantsági ellátások átalakításának alkotmányosságát. E döntésében pedig magát az átalakítást nem találta Alaptörvénybe ütközőnek (Indokolás [43]–[47]).
[17] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |