A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatára irányuló indítványok, valamint mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére hivatalból
indított eljárás alapján - Dr. Vörös Imre alkotmánybíró
különvéleményével - meghozta a következető
határozatot:
A 1047/1974. (IX.18.) MT határozat 6. pontja - amelynek
alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI.10.) AB
határozatával megállapította - azon a napon veszti hatályát,
amelyen hatályba lép a közszolgálati rádió és televízió
felügyeletéről szóló az a törvény, amellyel az Országgyűlés az
Alkotmány 61. § (4) bekezdésében meghatározott jogalkotói
feladatát teljesíti, s ezzel a mulasztásával okozott
alkotmányellenes helyzetet megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
1. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben 1992. június 8-án kelt 4.
sorszámú határozatával, melyet 37/1992. (VI.10.) AB számon tett
közzé, megállapította az 1047/1974. (IX.18.) MT határozat 6.
pontja ( a továbbiakban MTh. ) alkotmányellenességét, de az
alkotmányellenes rendelkezés megsemmisítése időpontjának
meghatározása tekintetében az eljárást 1992. november 30-ig
felfüggesztette. Ugyanezzel a határozatával az Alkotmánybíróság
azt is megállapította, hogy az Országgyűlés elmulasztotta az
Alkotmány 61. § (4) bekezdésében meghatározott jogalkotói
feladatát. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést,
hogy a közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, továbbá
a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a
rádióval és televízióval kapcsolatos tájékoztatási monopóliumok
megakadályozásáról szóló törvényt, vagy törvényeket 1992.
november 30-ig alkossa meg.
2. A határozatban megszabott határidő eredménytelenül letelt. Az
Alkotmánybíróság 1992. december 1-jén kelt 4. sorszámú
végzésével ezért elrendelte az MTh. megsemmisítése időpontjának
meghatározása tekintetében felfüggesztett eljárás folytatását.
3. A 3. sorszámú határozat indokolásában az Alkotmánybíróság
kifejtette, hogy az MTh. 6. pontja nem azért alkotmányellenes,
mert a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felügyeletét a
Kormányra bízza, hanem azért mert semmilyen törvény nem
tartalmazza a rádió és a televízió vonatkozásában a
véleményszabadság érvényesülését biztosító jogi és szervezeti
rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság - a 64/1992. (XII.11.) AB
végzéssel összhangban - ismételten rámutat arra, hogy ez az
alkotmányellenes helyzet nem orvosolható sem a kormányfelügyelet
megszüntetésével, sem más szervre bízásával, sem bármilyen más
részkérdés szabályozásával, hanem kizárólag a garanciális
szabályok megalkotásával.
Az Alkotmánybíróság nyomatékosan felhívja az Országgyűlés
figyelmét az alkotmányellenes mulasztásra. Az Alkotmány 61.§(4)
bekezdése az Országgyűlést kötelezi arra, hogy a közszolgálati
rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről a pártok és a
képviselők kölcsönös engedményekkel legalább a minősített
többséget elérően közös álláspontot alakítsanak ki.
Amíg viszont az Országgyűlés nem tesz eleget kötelességének, az
Alkotmánybíróság a 37/1992. (VI.10.) AB határozat indokolása IV.
részében kifejtett érveivel megegyezően, a helyzet jogi
kezelhetőségének érdekében az MTh-t nem semmisíti meg.
Dr. Sólyom László
előadó alkotmánybíró
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleménye
1. Az Alkotmánybíróság 37/1992. (VI.10.) AB határozatában az
alkotmányellenesnek minősített 1047/1974. (IX.18.) MT. határozat
6. pontja megsemmisítésének időpontja meghatározását helyezte
kilátásba az esetben, amennyiben az Országgyűlés 1992. november
30-áig a közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről szóló
törvényt nem fogadja el. Ez a döntés okszerűen következik az
Alkotmánybíróság alkotmányos funkciójából, mely ez esetben az
alkotmányellenes helyzetnek a jogszabály megsemmisítése révén
történő megszüntetése. Ezt a funkciót fejezi ki az Alkotmánynak
az Alkotmánybíróság hatásköréről rendelkező 32/A.§(2) bekezdése
( "alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a
törvényeket és más jogszabályokat" ) . Ezzel egybehangzóan
rendelkezik az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv.
40. §-a is ( továbbiakban: Abtv ) .
E jogszabályi rendelkezések az Alkotmánybíróságnak alkotmányos
kötelezettségévé teszik a megsemmisítést: az Alkotmánybíróságnak
nincs mérlegelési joga a tekintetben, hogy az
alkotmányellenesnek deklarált jogszabályt megsemmisíti-e, még
akkor sem, ha ez adott esetben jogbizonytalansághoz vezet.
2. Az Abtv azonban - számolva az alkotmányellenesség és a
jogbiztonság közötti konfliktus lehetőségével - arra lehetőséget
ad [ 43.§(4) bek. ] , hogy az alkotmánybíróság mérlegelje a
megsemmisítés időpontjának meghatározását, és az időpontot a
jogbiztonság szem előtt tartásával határozza meg.
Az Alkotmánybíróságnak tehát módja van az időhatározásra
vonatkozó keretek [ Abtv 43.§(4) bek. ] között annak
mérlegelésére, hogy a jogbiztonság szempontjára is figyelemmel
az alkotmányellenesnek deklarált jogszabály által érintett
helyzet jogi kezelhetőségét fenntartsa. A jogalkotó az
időhatározás mérlegelésen nyugvó lehetővé tételével szabta meg
azt a végső határt, ameddig az Alkotmánybíróság az
alkotmányellenes helyzet és a jogbiztonság konfliktusának
feloldásában elmehet. Ezen túlmenően a jogalkotó nem kívánt
az Alkotmánybíróság számára mérlegelési lehetőséget biztosítani:
az alkotmányellenességnek az alkotmányozó ( a jogalkotó )
szándéka szerint az Alkotmánybíróság által meghatározott
időpontban meg kell szűnnie. Az alkotmányellenes helyzetnek
meghatározatlan ideig történő tolerálása ugyanis a
jogbiztonság ( a helyzet jogi kezelhetősége ) szempontjával már
nem indokolható, de ellentétes lenne az alkotmánybíráskodás
említett funkciójával és az Alkotmánybíróság ebből okszerűen
következő, az Alkotmányban és az Abtv-ben tételes jogilag
rögzített hatáskörével is. Sőt: az alkotmányellenesség
bizonytalan ideig történő fennmaradása éppen magát a
jogbiztonságot ásná alá.
3. Az alkotmánybíróság megsemmisítési hatásköre nem véletlenül
kötődik tételesjogilag az időhatározáshoz. Az időhatározás
ugyanis az a jogintézmény, amellyel a jogi hatály beálltát vagy
megszűnését időponthoz kötik. Ezzel szemben a feltétel olyan
bizonytalan jövőbeli esemény, melynek bekövetkeztétől a hatály
beállása, vagy megszűnése függ. A két jogintézmény közötti
különbség abban áll, hogy míg a feltétel fogalmilag bizonytalan
esemény, melynek bekövetkezése is ennek megfelelően bizonytalan,
az időhatározás: az időpont bekövetkezése mindig biztos.
4. Az Alkotmány és az Abtv tehát dogmatikailag, de
jogpolitikailag is indokoltan tagadja meg az Alkotmánybíróságtól
- hatáskörére vonatkoztatva - azt a lehetőséget, hogy a
megsemmisítést feltétel - és nem időpont - meghatározásától
tehesse függővé. Ilyen hatásköre az Alkotmánybíróságnak nincs.
5. Az adott esetben határozatában az Alkotmánybíróság a
megsemmisítést ahhoz a feltételhez köti, hogy az Országgyűlés
majd megalkotja a közszolgálati rádió és televízió
felügyeletéről szóló törvényt. Erre sem az Alkotmány, sem az
Abtv nem ad jogi lehetőséget. Az időhatározástóli tartózkodást
ugyanis nem ellensúlyozza - a megsemmisítésre vonatkozó -
feltétel szabása. Sőt: a feltétel megfogalmazásával az
Alkotmánybíróság az Országgyűlésre hárítja az
alkotmányellenesség megszüntetésének feladatát, holott az
Országgyűlés - ismeretes módon - a rendelkezésére álló - az
alkotmánybíróság által rendelkezésére bocsátott - féléves
határidőn belül nem tudta megalkotni a kérdéses törvényt. Ez a
körülmény ékes példája annak, hogy az alkotmányellenesség
megszüntetését nem lehet egyedül és végső soron magára a pozitív
jogalkotóra bízni. Az Alkotmánybíróság alkotmányos feladata
éppen az, hogy az alkotmányellenes helyzetet végső soron az
időhatározás bizonyosságával megszüntesse.
Nem kétséges, hogy a megsemmisítés ebben az esetben nem rendezi
a közszolgálati rádióra és televízióra vonatkozó törvény
megalkotásának elmaradása miatt amúgy is fennálló
alkotmányellenességet. Ez azonban ennek az ügynek az
elbírálásától független kérdés, hiszen jogalkotási hatásköre az
Alkotmánybíróságnak nincs. Másfelől viszont sem az Alkotmány,
sem az Abtv nem ad jogi lehetőséget arra, hogy az
Alkotmánybíróság tartózkodjon valamely alkotmányellenes helyzet
megszüntetésétől pusztán azért, mert a megsemmisítéssel nem old
meg egy másik - jelen esetben egy törvény megalkotásának adódó
elmaradásából adódó - alkotmányellenességet.
Budapest, 1993. március 16.
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
. |