A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 1.P.III.22.192/2013/7. számú és a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.639.206/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 388. §-a és 389. §-a, továbbá a lakossági távhőszolgáltatási díjakról, az áralkalmazási és díjfizetési feltételekről, valamint a távhőszolgáltatási díjakról szóló 84/2005. (II. 16.) Főv. Kgy. rendelet 5. § (3) és (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. §-a és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 388. §-a és 389. §-a, valamint a lakossági távhőszolgáltatási díjakról, az áralkalmazási és díjfizetési feltételekről, valamint a távhőszolgáltatási díjakról szóló 84/2005. (II. 16.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 5. § (3) és (4) bekezdése, illetve a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 1.P.III.22.192/2013/7. számú és a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.639.206/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Az indítványozó mindemellett a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztését, illetve alkotmányos követelmény megállapítását is kezdeményezte.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó alperesként járt el. Az iratokból kitűnően a felperes tényállítása értelmében a közüzemi díj megfizetése iránti per tárgya a 2011. január 6. és 2013. május 8. közötti időszakban keletkezett 314 456 Forint tartozás. Az indítványozó korábban vitatta a távhőszolgáltató által megállapított hődíjat, a szétosztási arányokat, tartozást halmozott fel, az alapul fekvő ügyben pedig ezt érvényesítették vele szemben. A felperes a szolgáltatóval kötött engedményezési szerződés alapján járt el a hátralék érvényesítése érdekében. A perben az indítványozó arra hivatkozott, hogy a társasház az általa fel nem használt vízmennyiség után állapította meg a fizetési kötelezettséget, emellett törvénybe ütköző módon a társasház Szervezeti és Működési Szabályzata (a továbbiakban: SzMSz) sem rögzítette a távhőszolgáltatási díj vonatkozásában az alkalmazott számítási módot. A bíróság a kisértékű perek szabályai szerint járt el, helyt adva a felperes keresetének, kötelezve az indítványozót a hátralék késedelmi kamatokkal növelt összegének megfizetésére. Az ítélet indokolása értelmében a társasház mint felhasználó és a távhőszolgáltató közötti Általános Közüzemi Szerződés rendelkezései értelmében az elszámolással kapcsolatos viták rendezése a lakóközösség tagjai mint díjfizetők és a közös képviselő egymás közötti feladata, így az indítványozó által felhívott körülmények ebben az eljárásban nem voltak vizsgálhatóak. Az indítványozó fellebbezéssel élt az ítélet ellen, kifogásolva, hogy nem volt lehetősége bizonyításra, továbbá a társasház és a szolgáltató perbe hívására, illetve kifejtette, hogy a közös képviselő nem rendelkezett jogosultsággal a szerződés megkötésére. Ismételten hivatkozott arra, hogy nem fogyasztotta el azt a vízmennyiséget, amelynek melegítése után díjfizetési kötelezettséggel terhelték. A Fővárosi Törvényszék a 44.Pf.639.206/2014/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályokat, a perbehívás jogszabályi feltételei pedig nem teljesültek. A közös képviselő a társasházi törvény rendelkezése szerint járt el, a számlákat a díjfizető mellékletben meghatározottak szerint állították ki, a szétosztási arányok pedig a felperessel szemben nem vitathatóak.
[3] 3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában foglaltak szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogát, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogát. Álláspontja szerint jogalap nélkül került sor tulajdonának elvonására, a bíróság pedig nem vizsgálta érdemben az ügyét, ellenkérelmében foglaltakra nem reagált és nem tette lehetővé számára álláspontjának bizonyítását. A Pp. kifogásolt szabályai a jogalap tekintetében nem biztosítják a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog érvényre jutását, illetve a tulajdon védelmét, továbbá ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonsághoz való joggal. A főtitkár hiánypótlási felhívását követően az indítványozó mindemellett hivatkozott arra is, hogy a Rendelet szabályozása azt a cselekvési szabadságát korlátozza, hogy a tulajdona elvonásának megakadályozására alkalmas szerződést köthessen a szolgáltatóval, e körben pedig alapjogsérelme közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be. Hangsúlyozta továbbá, hogy az ügyében eljáró bíróságok nem vették figyelembe, hogy nemcsak a jogalapot, hanem az összegszerűséget is vitatja.
II.
[4] Az Alaptörvény alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései:
„XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”
„XVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
III.
[5] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[6] 1. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendje 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[7] 1.1. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) és (2) bekezdésére, illetve 27. §-ára is hivatkozott.
[8] Az egyedi ügyben érintettség tekintetében megállapítható, hogy az indítványozó alperesként az ítéletek által érintett személynek minősül, továbbá érintettsége megállapítható a Pp. vonatkozásában is, ugyanis ügyében alkalmazták a kisértékű perekre vonatkozó speciális rendelkezéseket.
[9] 1.2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül, a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.
[10] Tekintettel arra, hogy a Rendelet, amely kapcsán az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti eljárást kezdeményezett, 2012. október 1-jétől hatálytalan, így a panasz e része egyértelműen elkésett. Nincs lehetőség a Rendelet támadott szakaszának vizsgálatára az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján sem, ugyanis nem minősül a jelen esetben a bírósági eljárásban alkalmazott jogszabálynak. A Rendelet 5. § (3) bekezdése szerint, ha a felhasználó a távhőszolgáltatási díj díjfizetők közötti szétosztását kéri, illetőleg a (2) bekezdés szerint írásbeli nyilatkozatot nem tesz, a hőközpontban mért fogyasztás hődíját a felhasználó (képviselője) és a távhőszolgáltató közötti megállapodásban foglalt szétosztási arányoknak megfelelően, megállapodás hiányában az épületben lévő épületrészek légtérfogata (légm3) arányában kell a díjfizetőknek megfizetni. A (4) bekezdés kimondja, hogy a (3) bekezdés esetén a felhasználó képviselője kezdeményezheti a távhőszolgáltatónál a hődíj szétosztási arányainak megváltoztatását, a távhőszolgáltató a módosított (új) arányok szerinti szétosztást legkésőbb a bejelentés hónapját követő második hónaptól kezdődően teljesíti. A Rendelet 5. § (3) és (4) bekezdése a távhőszolgáltatási díj díjfizetők közötti szétosztására tartalmaz szabályokat, e kérdést pedig a bíróság az Általános Közüzemi Szerződésben foglaltak szerint nem vizsgálhatta a konkrét perben. Ebből fakadóan egyszersmind – jelen eljárásban – az indítványozó közvetlen érintettsége sem áll fenn a Rendelet vonatkozásában. A hődíj szétosztási arányai meghatározásának módja a felhasználó és a szolgáltató közötti megállapodásból, vagy a jogszabályból ered. A jelen esetben a hődíj szétosztási arányai meghatározásának módja közvetlenül nem a Rendeletből, hanem az Általános Közüzemi Szerződésben foglaltakból eredt a bírósági határozatok értelmében. Az iratokból megállapíthatóan az Általános Közüzemi Szerződést a társasház tulajdonosi közösség erre felhatalmazott képviselője írta alá.
[11] Az indítványozó a másodfokú ítéletet 2015. március 17-én vette át, alkotmányjogi panaszát 2015. május 15-én, személyesen nyújtotta be az elsőfokú bíróságnál, így az határidőben előterjesztettnek minősül. A másodfokú ítélet az ügy érdemében hozott ítéltnek minősül, amellyel szemben fellebbezésnek helye nincs, így az indítványozó kimerítette a számára biztosított jogorvoslati lehetőségeket. Az Abtv. 52. § (1) bekezdésének megfelelően az indítvány az ítéletek vonatkozásában határozott kérelmet is tartalmazott, ugyanis megjelölte az Alaptörvényben biztosított jog sérelmét és indokolást arra nézve, miért sérültek a megjelölt alapjogok ügyében.
[12] Nem tartalmaz az indítvány ugyanakkor határozott kérelmet a Pp. 388–389. §-ai vonatkozásában. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerint a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntésben alkalmazott jogszabály miért ellentétes az Alaptörvénnyel. Az indítványozó ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a per során nem volt lehetőség a jogalap vizsgálatára, érdemi alkotmányjogi érvelést nem terjesztett elő. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a befogadhatóság további vizsgálatát a két támadott ítéletre szűkítette le.
[13] 2. A támadott ítéletek vonatkozásában az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogára, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogára hivatkozott.
[14] A tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog követelménye többek között azt az elvárást is magában foglalja, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]} Erre tekintettel jelen ügyben ki kell emelni, hogy az indítványozó vélt jogsérelmét alapvetően az okozza, hogy a társasház közös képviselőjével áll vitában a távhődíj elszámolási módja miatt. A távhőszolgáltató a közös képviselő mint a felhasználók képviselője bejelentése alapján állítja ki a számlákat, az ezzel kapcsolatos vitás kérdéseket ebből fakadóan alapvetően a közös képviselővel kell rendezni, ez jelenik meg az Általános Közüzemi Szerződés fent hivatkozott rendelkezésében is. Nem arról van tehát szó, hogy az indítványozónak semmilyen lehetősége sincs vélt vagy valós igényének bizonyítására, hanem arról, hogy az közvetlenül nem a közüzemi díjtartozás megfizetése iránti per tárgya. Az eljáró bíróságok a per adta lehetőségek keretein belül a per adatai, az ítéletek értelmében kimerítették az indítványozó kereseti kérelmében foglaltakat, vizsgálták a közös képviselő eljárási jogosultságát, azt, hogy a számla kiállítása megfelelően történt-e, a csatolt iratok elegendőek-e a követelés megalapozására, illetve választ adtak a perbehívással, illetve a szakértő kirendelésével kapcsolatos indítványokra, mindez pedig kiderül az ítéletek indokolásából. Erre tekintettel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel az ügyben. Ugyanez igaz a tulajdonhoz való jog vonatkozásában is, az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelmet illetően alapjogsérelem támadott ítéletekkel összefüggésben nem keletkezhetett. Ahogyan arra az Alkotmánybíróság többször is rámutatott, az „alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével” {26/2013. (X. 4.) AB határozat, Indoklás [161]} Önmagában az, hogy az indítványozónak meg kell fizetnie egy szolgáltatás ellenértékét, szükségszerűen következik a jogviszony kötelmi jellegéből, és így nem jelentheti a tulajdonhoz való jog sérelmét, nem eredményez az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésbe hozható helyzetet.
[15] 3. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a bírói ítéletek alaptörvény-ellenességét állító indítványt elutasította, az indítvány egyéb részei tekintetében pedig megállapította, hogy azok egyrészt nem felelnek meg az Abtv. 30. § (1) bekezdésének, illetve az 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt feltételeknek, ezért azokat az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |