Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény 19. § (4) bekezdése
"a) ha az érintett kevesebb mint 20 év figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 1 havi,
b) ha az érintett legalább 20 év, de 30 évnél kevesebb figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 2 havi,
c) ha az érintett legalább 30 év figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 3 havi,
a jogviszony megszűnésekor érvényes illetményének megfelelő összegű"
szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és - a hatályba lépésének napjára visszamenőleges hatállyal történő - megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Ezen szövegrész megsemmisítése estén a 19. § (4) bekezdése az alábbiak szerint maradna hatályban: " Ha az egészségügyi szolgálati munkaszerződés a (3) bekezdés szerinti határidőben nem került megkötésre, az érintett közalkalmazotti jogviszonya 2021. január 1-jével megszűnik. Ebben az esetben végkielégítésre jogosult."
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény értelmében az egészségügyi dolgozók közalkalmazotti jogviszonya egészségügyi szolgálati jogviszonnyá alakul át. A sérelmezett rendelkezés alapján, ha az egészségügyi szolgálati munkaszerződés határidőben nem kerül megkötésre, az érintett közalkalmazotti jogviszonya 2021. március 1-jével megszűnik. Ebben az esetben - a sérelmezett rendelkezés értelmében - az érintett a szolgálati idő hosszától függően csökkentett összegű (1, 2 vagy 3 havi) végkielégítésre jogosult.
Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés sérti a tulajdonhoz való jog részét képező közjogi várományok védelméhez való jogot, hiszen a közalkalmazottként jogszabályon alapuló, egyértelmű jogcímen keletkezett végkielégítést, visszamenő hatályú jogalkotással, legitim cél nélküli, aránytalan alapjog-korlátozással vont el tőle a jogalkotó. Az indítványozó utal arra, hogy a törvényhozó mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő, mert nem szabályozta a közalkalmazottat megillető felmentési időt és a felmentési időre járó távolléti díjat.
Álláspontja szerint a szabályozás sérti az egyenlő bánásmód követelményét, mivel mindenfajta elfogadható indok és alkotmányosan igazolható cél nélkül fosztotta meg a jogalkotó az egyébként neki járó - és más egészségügyi dolgozók részére továbbra is fenntartott - végkielégítéstől. Az eltérő bánásmód sérelme, illetve a diszkrimináció tilalmának sérelme abban nyilvánul meg, hogy azok a közalkalmazottak, aki nem írják alá a nekik felajánlott egészségügyi szolgálati munkaszerződést, lényegesen kisebb összegű végkielégítésre lesznek jogosultak, mint ami a Kjt. szerinti rendes munkáltatói felmondás, vagy a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének egyéb esetei okán járna nekik..
. |