A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 1.Bf.257/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján (dr. Komlódi Gábor ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] 2.1. Az indítványozó – mint pótmagánvádló – vádindítványa alapján lefolytatott büntetőeljárás eredményeként az első fokon eljárt Váci Járásbíróság 3.B.132/2020/22. számú ítéletével a vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 372. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a Btk. 371. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége miatt előterjesztett pótmagánvádat pedig elutasította. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.257/2021/2. számú jogerős határozatával a sikkasztás bűntette vonatkozásában a minősítést a Btk. 372. (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés a) pontjára módosította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] 3. Az indítványozó – hiánypótlásra történt felhívását követően kiegészített – alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 1.Bf.257/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azt ellentétesnek tartja az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel.
[5] 3.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt kifogásolta, hogy a másodfokon eljáró bíróság az ügyét tanácsülésen bírálta el, amelynek időpontjáról a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 598. § (4) bekezdésében írtak ellenére értesítést sem a jogi képviselője, sem ő nem kaptak, így nem tudtak élni az (5) bekezdésben foglalt azon jogukkal, amely alapján nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését is indítványozhatják. Ezzel megfosztotta őket a bíróság attól is, hogy fellebbezésüket írásban indokolják, és nem volt lehetőségük arra, hogy részletesen kifejtsék álláspontjukat, felhívják a másodfokú bíróság figyelmét az elsőfokú ítélet téves megállapításaira. Ezzel a másodfokú bíróság kiüresítette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot. Sérelmesnek találta az indítványozó azt is, hogy részére az elsőfokú indokolt ítélet csak aznap került kézbesítésre, amikor a másodfokú bíróság tanácsülésen döntött az ügyében.
[6] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[7] 4.1. Az Alkotmánybíróság elsőként a panasz határidőben való érkezését vizsgálva megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint határidőben nyújtotta be.
[8] 4.2. A határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az indítvány megfelel. Az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntést, a szükséges mértékben indokolja annak Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítését
[9] Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog állított sérelmét a jogorvoslathoz való jog megsértéséhez kapcsolta. E körben ezért az indítvány indokolása igen szűkszavú, az Alkotmánybíróság így – az indokolás tartalma szerint – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelme kapcsán előadottakat mindkét cikk megsértésének vizsgálata kapcsán figyelembe vette.
[10] 4.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[11] Az indítványozó által támadott döntés az ügy érdemében hozott döntés. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben pótmagánvádló volt. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem áll fenn.
[12] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként jelöli meg, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[13] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése kapcsán azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság elmulasztotta értesíteni a tanácsülés időpontjáról, ezzel elvette tőle lehetőséget, hogy nyilvános ülés vagy akár tárgyalás tartását kérve fejthesse ki álláspontját.
[14] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban a tisztességes eljárás követelményének teljesülését az eljárás egészének és egyes körülményeinek együttes figyelembevételével lehet megítélni.
[15] Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti {lásd pédául: 3154/2021. (IV. 22.) AB végzés, Indokolás [10]; 5/2020. (I. 29.) AB végzés, Indokolás [47]; 6/2019. (III. 20.) AB határozat, Indokolás [31]}.
[16] Az Alkotmánybíróság a döntéseiben esetről esetre határozta meg a tisztességes bírósági eljárás konkrét ismérveit. Így nevesíteni lehet azokat a követelményeket, részjogosítványokat, amelyek ezen alapjog alkotmányos tartalmát jelentik {lásd például: 3294/2021. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [55], Indokolaěs [19]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[17] Az Alkotmánybíróság – a fent hivatkozott korábbi döntéseit megerősítve jelen ügyben is – megállapította, hogy önmagában a tanácsülésről szóló értesítés elmaradása nem jelent alkotmányjogilag releváns eljárásjogi sérelmet. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése egészének szem előtt tartásával állapítható meg alapjog-sérelem és nem az egyes részjogosítványok vélt vagy valós sérelme alapján {lásd például: 3064/2016. (IV. 11.) AB határozat, Indokolás [14]}.
[18] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmét állító indítványi elem kapcsán pedig rögzítendő, hogy az indítványozó élhetett és élt is a jogorvoslathoz való jogával, az ügyben másodfokon eljárt bíróság számára pedig a jogszabályi környezet adott volt ahhoz, hogy az elsőfokú bírói döntést számára kedvezően változtassa meg. Ezen alapjog ugyanakkor csak a jogorvoslathoz való jogot biztosítja, nem pedig azt, hogy a jogorvoslati kérelem az indítványozó számára pozitívan kerül elbírálásra {lásd például: 3558/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [36]}.
[19] Az indítványozó és jogi képviselője értesítésének elmulasztása a tanácsülés időpontjáról az ügy eldöntését érdemben nem befolyásolta. Ennek kapcsán megjegyzendő az is, hogy az első fokon eljárt bíróság előtt az indítványozó és jogi képviselője nyomban fellebbezést jelentettek be a határozat ellen a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. A panaszban nem hivatkozott az indítványozó arra, hogy a másodfokú eljárásban korábban még elő nem terjesztett új bizonyítási indítvánnyal kívánt volna élni, vagy korábbi álláspontját módosította volna, az első fokon általa előadottak pedig a másodfokú bíróság számára megismerhetők voltak az iratokból, így a felülbírálatot valamennyi az ügy eldöntéséhez szükséges információ birtokában végezhette el.
[20] Az indítványozó valóban a másodfokú tanácsülés napján kapta kézhez az indokolt elsőfokú ítéletet, jogi képviselője azonban már 2021. április 5. napján átvette, így álláspontjának kifejtésére, az elsőfokú ítélet kritikájának megfogalmazására a másodfokon eljárt bíróság határozatának meghozataláig lett volna lehetősége, ezzel azonban nem élt.
[21] Megjegyzendő, hogy a Budapest Környéki Törvényszék 1.Bf.257/2021/2. számú végzésében az elsőfokon eljárt bíróság eljárását és bizonyíték-értékelő tevékenységét teljeskörűen felülbírálta, vizsgálata során az indítványozó álláspontját és az általa az alapul fekvő ügyben elmondottakat megismerte, és ennek eredményeként jutott arra a megállapításra, hogy az elsőfokú bíróság döntése törvényes és helyes.
[22] Az indítványozónak a bírói döntéssel szemben felhozott kifogása alapvetően törvényességi tárgyú, és a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog sérelmével összefüggésben nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[23] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza nem tartalmazott a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[24] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |