A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Knk.IV.37.760/2018/3. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Dr. Jánossy András Péter (a továbbiakban: indítványozó) mint helyi népszavazás kitűzésére irányuló választópolgári kezdeményezés szervezője az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Többször kiegészített indítványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 40. § (3) bekezdése „részleges alaptörvény-ellenességét” és azt „részlegesen semmisítse meg”. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a Fővárosi Választási Bizottság 6/2018. (VI. 7.) FVB számú határozatára (a továbbiakban: FVB határozat) kiterjedő hatállyal állapítsa meg a Kúria Knk.IV.37.760/2018/3. számú végzése alaptörvény-ellenességét, s azokat semmisítse meg.
[2] Az alkotmányjogi panasz előzményeként a Kúria támadott végzésével helybenhagyta az FVB határozatot, amely – formai okokra hivatkozással – megtagadta a helyi népszavazás kitűzésére irányuló népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdés hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Óhajtja-e Ön, hogy a Fővárosi Közgyűlés rendeletet hozzon arról, hogy a következő egy évben a Duna Budapest római-parti szakaszán a parti sávban árvízvédelmi létesítmény építésének előkészületei nem végezhetők?”
[3] Az Alkotmánybírósághoz benyújtott panaszában a Kúria végzését azért támadta, mert szerinte „megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] azzal, hogy »atipikus helyzet«-ként minősítve eltekintett az Nsztv. 40. § (3) bekezdése, valamint a 38. § (1) bekezdés c) és d) pontjai közötti kollízió érdemi vizsgálatától”. Az Nsztv. 40. § (3) bekezdésével kapcsolatban pedig azt állította, hogy e rendelkezés „az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogát alkotmányos indok nélkül korlátozza”. Sérelmezte, hogy több (azonos tárgyú) népszavazási kérdés „viszonyának ex tunc értékelését írja elő, ha a választási bizottság általi vizsgálat idejére már az elsőként benyújtott kérdést visszavonták, vagy ha az aláírásgyűjtő ívek benyújtására rendelkezésre álló határidő eredménytelen eltelt”.
[4] Utóbb, a törvényi határidőn túl előterjesztett beadványában az indítványozó javasolta azt is, hogy az Alkotmánybíróság az Nsztv. 38. § (3) bekezdésére, illetve 8. § (3) bekezdésére is terjessze ki a vizsgálatát, s ezek kapcsán az Abtv. 46. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményt állapítson meg. Hivatkozott ezzel összefüggésben az Alaptörvény több rendelkezésére. Az Alkotmánybíróság az indítványozó határidőn túl benyújtott kérelmei elbírálását jelen eljárásában mellőzte.
[5] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[6] Az indítványozó a helyi népszavazási kezdeményezés kezdeményezője (szervezője) aki, a választási bizottság előtti eljárásban beadványozóként, a bíróság előtti nemperes eljárásban kérelmezőként (a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjeként) vett részt. Erre tekintettel az indítványozónak az Abtv. 27. § b) pont, illetve 26. § (1) bekezdés b) pont szerinti érintettsége megállapítható volt.
[7] Az indítványozó a választási bizottság határozatával szemben igénybe vehető jogorvoslati lehetőséget (felülvizsgálati kérelem előterjesztése) [Nsztv. 57. § (1)–(2) bekezdései és 61. § (3) bekezdés, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 223–224. §] kimerítette. Az Nsztv. 57. § (3) bekezdése értelmében a bíróság támadott végzésével szemben további jogorvoslat nem volt igénybe vehető.
[8] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek mindazonáltal csak részben felelt meg.
[9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte bár az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését, valamint a támadott bírói döntést, amelynek megsemmisítését kérte. Az alkotmányjogi panasz azonban annak többszöri kiegészítése ellenére sem tartalmaz részletes indokolást arra vonatkozóan, hogy a Kúria támadott döntése miért ellentétes az Alaptörvény indítványozó által megjelölt XXVIII. cikk (1) bekezdésével. A helyi népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatos választási bizottsági, illetve bírósági eljárás részletes ismertetése után az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozva önmagában csak azt kifogásolta, hogy a Kúria „eltekintett az Nsztv. 40. § (3) bekezdése, valamint a 38. § (1) bekezdés c) és d) pontjai közötti kollízió érdemi vizsgálatától”. Az indítványozó ekként valójában az alkalmazott jogszabályok egymáshoz való viszonyának alapos vizsgálatát hiányolta; nem azt fejtette ki tehát, hogy miért tartja magát a bírói döntést, a bírói jogértelmezést alaptörvény-ellenesnek, s miért okoz a bírói döntés az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe ütköző alapjog-sérelmet számára.
[10] A Kúria végzésében hivatkozott Nsztv. 40. § (3) bekezdésével kapcsolatban az indítványozó azt állította, hogy e rendelkezés a helyi népszavazáson való részvételre vonatkozó jogát [Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdése] alkotmányos indok nélkül korlátozza. Azzal érvelt, hogy több (azonos tárgyú) népszavazási kérdés „viszonyának ex tunc értékelését írja elő, ha a választási bizottság általi vizsgálat idejére már az elsőként benyújtott kérdést visszavonták, vagy ha az aláírásgyűjtő ívek benyújtására rendelkezésre álló határidő eredménytelen eltelt”. A már visszavont, illetve megszűnt kezdeményezés alapján alkalmazott [az Nsztv. 38. § (1) bekezdéséből következő] moratóriumot az újabb népszavazási kezdeményezéseket érintő indokolatlan jogkorlátozásnak vélte. Azt ugyanakkor az indítványozó nem fejtette ki, hogy maga az Nsztv. 40. § (3) bekezdése, mely a népszavazási kezdeményezés benyújtásának időpontját határozza meg, miért okoz a helyi népszavazáson való részvételre vonatkozó jogát érintő indokolatlan jogkorlátozást. Nem derült ki továbbá az indítványból az sem, hogy bár az indítványozó kérelme az Nsztv. 40. § (3) bekezdése „részleges” alaptörvény-ellenességének megállapítására és „részleges” megsemmisítésére irányult, a megjelölt rendelkezés mely részét tartotta az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésébe ütközőnek.
[11] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az indítványban kifejezetten meg kellett volna jelölni, hogy a támadott bírói döntés, illetve konkrét jogszabályi rendelkezés az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit miért sérti {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}.
[12] Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az indítvány nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |