A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 117.Pf.639.252/2016/3. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.P.90.497/2016/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselői (dr. Kiss Katalin ügyvéd, Kiss és Társai Ügyvédi Iroda, 1111 Budapest, Budafoki út 16., valamint dr. Lóránt Ibolya ügyvéd, 1221 Budapest, Ringló út 67. II/6.) útján az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Indítványában a Fővárosi Ítélőtábla 117.Pf.639.252/2016/3. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) 18.P.90.497/2016/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény 28. cikkét, valamint – indítvány-kiegészítésében előadottak szerint – a XXIV. cikk (1) bekezdését.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz és az ahhoz csatolt mellékletek tanúsága szerint az ügy előzménye egy baráti kölcsön volt, melynek – az ott meghatározott tőkeösszeg és járulékai – megfizetése iránt az indítványozó és házastársa ellen a későbbi végrehajtás megszüntetése iránti per alperese, ám az alapügyben felperes (a továbbiakban: hitelező vagy alperes) bírósági eljárást kezdeményezett. A peres felek 2012-ben a PKKB előtt 7.P.89.863/2012. számon folyt eljárás során egyezséget kötöttek. Az egyezségben megállapodtak – többek között – abban, hogy az indítványozó és házastársa a hitelező számára az ott meghatározott összeget és kamatait egyetemlegesen megfizetik, az ott meghatározott ütemezés szerint.
[4] A felek rendelkezése szerint bármely részlet elmaradása esetén a megállapodás érvényét veszti, és az indítványozó és házastársa egyetemlegesen kötelesek egy összegben megfizetni a teljes tartozást és a kifizetés napjáig járó kamatait. Az egyezséget a PKKB 7.P.89.863/2012/4-I. számú végzésével jóváhagyta, mely 2012. október 4-én jogerőre emelkedett.
[5] Az indítványozó 2015. január és február hónapban 210 forinttal kisebb törlesztőrészletet fizetett a megállapodásban foglaltaknál, így a későbbi végrehajtás megszüntetése iránti per alperese (vagyis a hitelező) az egyezséget írásban felmondta, majd – mivel azt az indítványozó nem fogadta el – végrehajtás elrendelését kérte az indítványozóval szemben. A bíróság által 0101-I.Vh.6840/2015/1. számon elrendelt végrehajtást az önálló bírósági végrehajtó 249.V.3105/2015. számon foganatosította.
[6] 1.2. Az indítványozó – az alkotmányjogi panasza közvetlen előzményét jelentő – pert kezdeményezett az alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt. Kérelmében vitatta az alperesi számítási módot és saját késedelmét, nem vitatta ugyanakkor, hogy két hónapban 210 forinttal kevesebbet fizetett alperesnek a megállapított törlesztőrészletnél. Kiemelte azt is, hogy ezt felszólítás nélkül pótolta a következő hónapban.
[7] Az első fokon eljárt bíróság az indítványozó keresetét elutasította. Hangsúlyozta, hogy az indítványozónak mint a per felperesének azt kellett bizonyítania, hogy maradéktalanul betartotta az egyezséget, így az alperes a végrehajtás elrendelését alaptalanul kérelmezte. Indokolásában rámutatott, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 148. § (1) bekezdése alapján a felek egyezséget kötöttek, mely a peres felek szerződésének minősül; ugyanezen rendelkezés (4) bekezdése pedig a bíróság által jóváhagyott egyezséghez az ítélet hatályát fűzi. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek megállapodásukban maguk rendelkeztek úgy, hogy bármely fizetési elmaradás esetén a tartozás teljes összege a késedelembe esés napjával egy összegben esedékessé válik; nem volt viszont a késedelembe esés kritériuma, hogy az a teljes összegre vonatkozzék, így a törlesztőrészlet teljes, de akár részleges elmaradása is megalapozta a teljes összeg esedékessé válását. A bíróság ezért nem tartotta megalapozottnak az indítványozó érvelését arra vonatkozóan, hogy a végrehajtás elrendelésekor már nem állt fenn tartozás, tekintettel arra, hogy az elmaradt összegeket önként teljesítette, hiszen a késedelembe esésre tekintettel már a teljes tőkekövetelés lejárt és egy összegben esedékessé vált.
[8] A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 117.Pf.639.252/2016/3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet – helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta. Indokolásában hangsúlyozta, hogy amennyiben a kötelezett az esedékes részletet nem az egyezségnek megfelelően teljesíti, a mulasztás jogkövetkezményei beállnak, attól függetlenül, hogy az milyen összeget, vagy időtartamot érint; a bíróság méltányossági szempontot e tekintetben nem mérlegelhet.
[9] 1.3. Az indítványozó a bírósági eljárást követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és alkotmányjogi panaszában a megjelölt ítéletek alkotmányossági vizsgálatát kérte. Álláspontja szerint a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény 28. cikkével, e rendelkezés a bírósági ítéletek meghozatala során figyelmen kívül maradt. Az indítványozó szerint nem felel meg a közjónak és a józan észnek vele szemben a fizetési kötelezettség megállapítása.
[10] 1.4. Hiánypótlásra történt felhívását követően az indítványozó kérelmét kiegészítette: véleménye szerint a támadott bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogát, azon belül az annak részét képező független és pártatlan eljárás, valamint a perek észszerű időben való befejezésének követelményét.
[11] Az indítványozó szerint a fentebb ismertetett tartalmú egyezség jóváhagyásával a bíróság megsértette a pártatlanság követelményét.
[12] A végrehajtás megszüntetése iránti per észszerű időn belül való befejezésével összefüggésben azt kifogásolja, hogy a „2017. július 3. napján elektronikusan benyújtott kereset ügyében az […] ítélethozatalra 2017. szeptember 16-án, a harmadik tárgyaláson került sor”. Szerinte továbbá a Pp. szabályai ellenére többször halasztottak tárgyalást.
[13] 2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[14] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[15] 3. A határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem befogadható.
[16] 3.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak.
[17] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, valamint – hiánypótlásra való felhívását követően – megjelölte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontját is, mint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó hivatkozást [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]; előadta az eljárás megindításának indokait [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; megjelölte a Fővárosi Ítélőtábla 117.Pf.639.252/2016/3. számú, valamint a PKKB 18.P.90.497/2016/13. számú ítéletét mint amelyeket alaptörvény-ellenesnek tart [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]; megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, így az Alaptörvény 28. cikkét, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]; továbbá kifejezett kérelmet terjeszt elő a bírósági döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[18] 3.2. Az alkotmányjogi panasz befogadásának és így az érdemi vizsgálatnak az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában megfogalmazott feltétele ugyanakkor az is, hogy az indítvány alkotmányjogilag értékelhető indokolást tartalmazzon a támadott döntésekkel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint ugyanis az ilyen indokolás hiánya az indítvány érdemi elbírálásának az akadálya {például: 3197/2016. (X. 11.) AB végzés, Indokolás [33], megerősítette: 3149/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [18]}.
[19] Az alkotmányjogi panaszban a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben előadott érvelés ugyanakkor több szempontból sem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában megfogalmazott követelményének.
[20] Egyrészt az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmét állította. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése a tisztességes hatósági eljárás elvét tartalmazza, a jelen ügyben – megfelelő indokolás esetén – legfeljebb az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében deklarált tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra való hivatkozás vehető figyelembe, hiszen az indítványozó kizárólag a bírósági eljárások során született bírói döntéseket tart sérelmesnek. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában is érvényesül a kérelmek tartalmuk szerint való elbírálásának elve, így ha az alkotmányjogi panaszban előadott indokolás tartalmából megállapítható, hogy ténylegesen a hatósági vagy a bírósági eljárás tisztességessége aggályos, az Alkotmánybíróság a bírói döntés alaptörvény-ellenességét eszerint bírálja el {Lásd például: 3138/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[21] A jelen ügyben azonban az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolás nélkül csupán kijelentette, hogy a pártatlanság elve sérült az egyezség jóváhagyásával, ezt azonban releváns érvekkel nem támasztotta alá.
[22] Másrészt az alkotmányjogi panasz a pártatlanság sérelmét állító részében még megfelelő indokolás esetén sem lenne elbírálható, mert az indítványozó a 2012. október 4-én jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzéssel összefüggésben állítja e joga sérelmét (teszi ezt egyébként anélkül, hogy magát az egyezséget jóváhagyó végzést nevesítve konkrétan kifogásolná), e tekintetben tehát a panasza elkésett. A jelen alkotmányjogi panasz alapjául a végrehajtás megszüntetése iránti per szolgál, e pernek az egyezség nem volt tárgya.
[23] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában megfogalmazott követelményének, így érdemi vizsgálatára nincs lehetőség.
[24] 3.3. Az indítványozó a bírósági eljárás észszerű időn belüli befejezésének hiányát is kifogásolta panaszában. Ezzel összefüggésben egyrészt arra hivatkozott, hogy a per „hosszabb ideig húzódott”, másrészt sérelmezte, hogy a Pp. végrehajtási perekre vonatkozó szabályai ellenére „többször halasztottak tárgyalást”.
[25] Az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá: a Pp. 370/A. § (1) bekezdése értelmében végrehajtás megszüntetése iránti perben a bíróság soron kívül jár el. E rendelkezés kimondja azt is, hogy az ilyen perekben szünetelésnek nincs helye. A Pp. – az indítványozó állításával ellentétben – ugyanakkor nem tartalmaz tiltó szabályt a tárgyalás elhalasztására vonatkozóan, arra a Pp. 370/A. § (3) bekezdése alapján – még ha korlátozottan is – lehetőség van.
[26] Az Alkotmánybíróság 3024/2016. (II. 23.) AB határozatában egy kirívóan hosszú ideig (tizennyolc évig) tartó eljárásról megállapította, hogy „már objektíve, a felek közrehatásának mértékétől függetlenül alappal felveti az indítványozó jogainak és kötelezettségeinek észszerű határidőn belüli elbírálásához való jogának sérelmét” (Indokolás [16]).
[27] Az Alkotmánybíróság a jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló végrehajtás megszüntetése iránti perben az eljárás ilyen kirívó elhúzódásával nem szembesült, továbbá megállapította, hogy az indítványnak ez az eleme sem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában meghatározott követelményének: a per tartamának – egyébként vélhetően elírás folytán nyilvánvalóan téves – megjelölésén kívül az indítvány az eljárás elhúzódásával összefüggésben sem a pervezetés és az eljárás elhúzódása közötti kapcsolatot bemutató érvelést, sem értékelhető alkotmányossági összefüggéseket nem tartalmaz, ezért érdemi elbírálásra emiatt nem alkalmas {hasonlóan: 3094/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[28] 3.4. Az indítványozó eredeti kérelmében arra is hivatkozott, hogy a támadott bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény 28. cikkét.
[29] Az Abtv. 27. §-a alapján az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az Alaptörvény 28. cikkét nem tekinti Alaptörvényben biztosított jognak, mert címzettjei a bíróságok. Ennek megfelelően e rendelkezésre alkotmányjogi panasz nem alapítható {lásd például: 3231/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [7]; 3115/2016. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [32]}.
[30] A fentieknek megfelelően az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában foglaltaknak.
[31] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában támasztott követelménynek, valamint az Abtv. 27. § a) pontjában foglaltaknak, ezért nem fogadható be. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |