Fővárosi Törvényszék 32.Bf.9345/2020/9. számú végzése és a Budai Központi Kerületi Bíróság 9.B.XII.363/2020/8. számú ítélete

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:


Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.9345/2020/9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

[9] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést ­érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[10] Az indítványozó – álláspontja szerint – személyiségzavarban szenved, amely kóros elmeállapotnak minősül és a Be. 44. § c) pontja szerint ilyen esetben, függetlenül attól, hogy a kóros elmeállapot a beszámítási képességét befolyásolta vagy sem, kötelező a védelem. Az indítványozó az eljárás során betegségeit jelezte, köztük a személyiségzavarát is. Ennek igazolására alkotmányjogi panaszához is csatolta egy korábbi ügyében bekért, a Nemzeti Szakértői Kutató Központ Győri Intézetének igazságügyi pszichiáter szakértője által adott 4857/2018. számú, 2019. február 10-én kelt szakértői véleményt. Ennek vélemény részében szerepel, hogy az indítványozó személyiségzavarban szenved. Az indítványozó értelmezése szerint ez kóros elmeállapotnak minősül, így kötelező lett volna számára a védő kirendelése, de az eljárás során mégsem rendelkezett védővel. Ennek következtében az ügyében eljáró nyomozó hatóság és a bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt védelemhez való jogát.
[11] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt utal arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében rögzített védelemhez való jog alkotmányos tartalmának főbb elveit több határozatában rögzítette. Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (3) bekezdése értelmében „[a] büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez”. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a védelemhez való jog a büntetőeljárás során számtalan részletszabályban ölt testet. Ezen jog tartalmát képezik egyfelől a védő eljárási jogosítványai, másfelől a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek a védelem ellátását lehetővé teszik {legutóbb pl. 3058/2019. (III. 25.) AB határozat, Indokolás [25]; 15/2016. (IX. 21.) AB határozat, Indokolás [36]; eredetileg: 25/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 414, 415}.
[12] A védelemhez való jog érvényesülése szempontjából a terhelt és a védő jogait együttesen kell szemlélni {legutóbb: 3244/2018. (VII. 11.) AB határozat, Indokolás [57]}. A védelemhez való jog magában foglalja az ügy megismerését és az ügy előbbre vitelét célzó jogokat. Az ügy megismerését biztosító jogok közé tartozik a hatósági határozatok, az intézkedések megismeréséhez, az iratbetekintéshez és a jelenléthez való jog. Az ügy előbbre vitelét szolgáló jogok közé tartozik az indítványok, az észrevételek megtételére, a jogorvoslat benyújtására, a kérdések feltételére, a perbeszéd megtartására való jog. Mindezen jogok gyakorlásán keresztül valósul meg a terhelt védelme {15/2016. (IX. 21.) AB határozat, Indokolás [36]–[39]}.
[13] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a védői jelenlétnek garanciális szerepe van, mert a terhelt kihallgatásakor ez a jelenlét is biztosítja az eljárási szabályok megtartását. A védő jelenlétének legjelentősebb funkciója az, hogy képes garantálni a terheltként tett vallomás önkéntességét. A védő, amikor a terhelt kihallgatásán a részvételi jogát gyakorolja, nem tesz mást, mint a szakmai és hivatásbeli, továbbá az eljárási törvényben foglalt kötelezettségeit teljesíti: védencével a kapcsolatot mihamarabb felveszi, jogairól és a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítja, a legjobb tudása és lelkiismerete szerint minden védekezési eszközt felhasznál érdekében, illetve a terheltet mentő és felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazza {8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [44]}
[14] Az Alkotmánybíróság a védelemhez való jog állított sérelme esetén az indítvány befogadásáról szóló döntés során azt mérlegeli, hogy az indítványozót a védelemhez való jogának gyakorlása során olyan helyrehozhatatlan sérelem érte-e, amely az ügy érdemére kiható alaptörvény-ellenességet eredményezett. Az Alkotmánybíróság nem ténybíróság, de ennek a kérdésnek a mérlegeléséhez elengedhetetlen az eljárás egyes tényeinek figyelembe vétele.
[15] Az Alkotmánybíróság ennek következtében bekérte a büntető ügy iratait és megállapította, hogy abban szerepelt az indítványozó beadványa, amelyben – többek között – a személyiségzavarára hivatkozott, továbbá az iratok részét képezte az alkotmányjogi panaszhoz is becsatolt szakértői vélemény. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rögzítette azt is, hogy a hivatkozott szakértői vélemény 3. oldalának 6. bekezdésében szerepelt a szakértő azon megállapítása, hogy az indítványozó személyiségzavara „nem tekinthető az elmeműködés ­kóros állapotának”.
[16] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt is, hogy az indítványozó 2018. szeptember 20-án, 2018. október 17-én tartott gyanúsítotti kihallgatásain a nyomozó hatóság kifejezett kérdésére válaszolva védő kirendelését nem kérte, valamint kifogásként kóros elmeállapotára nem hivatkozott. Az indítványozó az elsőfokú ­bíróság által 2020. június 24-én tartott előkészítő ülésen sem elmeállapotára vonatkozó kifogást, sem a védő kirendelésére vonatkozó kérelmet nem terjesztett elő, és tettét beismerte, sőt tárgyalás tartását sem kérte.
[17] A másodfokú bíróság által 2020. november 4-én tartott nyilvános ülésen az indítványozó szintén nem utalt személyiségzavarára és védő kirendelését sem kérte.
[18] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a védő jogainak gyakorlása a hatóságok kötelezettségeinek megfelelő teljesítését is megköveteli. A büntetőügyekben eljáró nyomozó hatóság, az ügyész és a bíróság kötelezettsége, hogy hivatalból vizsgálja azt, hogy a kötelező védelem esete, és annak felételei fennállnak-e. A Be. 46. § (1) bekezdés szerint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság védő kirendeléséről határoz, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, és a terheltnek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek nincs meghatalmazott védője. A Be. alapján az előkészítő ülés során a bíróság védőt rendel ki és az előkészítő ülést elnapolja, ha a vádlottnak nincs meghatalmazott védője és a bíróságnak kétsége merül fel azzal kapcsolatban, hogy a vádlott a vádat, illetve az 500. § (2) bekezdésben foglaltakat – többek között a ­bűnösség beismerésének és a tárgyalásról való lemondásnak a lehetőségét – és azok következményeit megértette, vagy a vádlott védő kirendelését indítványozza [Be. 502. § (4) bekezdés a–b) pontok].
[19] Jelen ügyben az indítványozó által benyújtott szakértői vélemény nem minősíti az indítványozó személyiségzavarát kóros elmeállapotnak, továbbá nem állapítható meg a bírósági iratokból, hogy az indítványozó az eljárás során kérte volna védő kirendelését. A nyomozó hatóság, az ügyész és a bíróság hivatalból vizsgálja, hogy a terhelt esetében a védelem kötelező-e és sem az indítványozó által előterjesztett indokok, sem az eljárás tényei nem utalnak arra, hogy ezt a vizsgálatot jelen ügyben elmulasztották volna. A Be. 504. §-ának vonatkozó rendelkezése – a (2) bekezdés b) pontja – kifejezetten rögzíti, hogy a vádlott beszámítási képességének a vizsgálata ebben az eljárásban sem mellőzhető. Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően utal arra is, hogy az indítványozót tetten érték, a bűncselekmény elkövetését beismerte és a tárgyalásról lemondott. Megállapítható a rendelkezésre álló bírósági iratok alapján, hogy a vádlott beismerő vallomásán túlmenően egyéb személyi és tárgyi bizonyítékok is a bíróság rendelkezésére álltak, ugyanis a Be. 504. § (2) bekezdésében c) pontja alapján ennek bírósági vizsgálata kötelező.
[20] Mindezen körülmények mérlegelése alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó a védelemhez való jogának olyan fokú, helyrehozhatatlan sérelmét nem tudta alátámasztani, amely az ügy érdemére, vagyis a bűnösségre és a büntetésre kiható alaptörvény-ellenesség kételyét megalapozná, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, ezért az alkotmányjogi panasz befogadásra és érdemi vizsgálatra nem alkalmas.

[21] 4. Az Alkotmánybíróság ezért jelen alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is – visszautasította.

Dr. Juhász Imre s. k., tanácsvezető alkotmánybíró .
Dr. Juhász Imre s. k. tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes előadó alkotmánybíró helyett Dr. Juhász Imre s. k. tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Miklós alkotmánybíró helyett .	Dr. Juhász Imre s. k. tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett Dr. Juhász Imre s. k. tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett .