A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 22.P.22.618/2010/5. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 2Pf.21.310/2011/5. számú, valamint a Kúria Pfv.IV. 20.658/2012/4. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Törvényszék 22.P.22. 618/2010/5. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 2Pf.21. 310/2011/5. számú, valamint a Kúria Pfv.IV.20. 658/2012/4. számú ítéleteinek alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[3] 2. Az eljárás során a bíróság jogerősen megállapította, hogy az alperes által sugárzott műsorban megszólaltatott személy a valóságot hamis színben tüntette fel, megsértve ezzel a felperes személyhez fűződő jogait, ezért az alperest helyreigazítás közzétételére kötelezte. Ennek a kötelezettségének azonban az alperes nem tett eleget, ezért az indítványozó végrehajtás útján kísérelt meg a követelésének érvényt szerezni, melyben a bíróság az alperes mulasztását megállapította, és őt 50 000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte. Később az alperes a végrehajtás megszüntetését kérte, tekintettel arra, hogy időközben a helyreigazítást közzétette. A bíróság ebben az ügyben megállapította, hogy az alperes a közleményt nem a jogerős ítéleti rendelkezésnek megfelelően adta közre, ezért a végrehajtás megszüntetése iránti alperesi kereseti kérelmet elutasította. Ezt követően az alperes az ítéletnek megfelelő helyreigazító nyilatkozatot tett közzé.
[4] Ezután az indítványozó annak a megállapítását kérte a jelen panasz alapját képező bírósági eljárásban, hogy az alperes azzal is megsértette az indítványozó jó hírnévhez való jogát és emberi méltóságát, hogy a sajtóhelyreigazítási közleményt nem az előírt határidőben, hanem annál jóval később (2006. október 8-a helyett 2010. április 18-án) tette közzé. Az indítványozó vitatta a bíróságok azon álláspontját, hogy a közlemény késedelmes megjelentetése – mint mulasztás – csak polgári vagy polgári eljárásjogi szankciót vonhat maga után, de nem eredményezi a személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítását. Álláspontja szerint ugyanis a fenti mulasztás az emberi máltósághoz való jogot (Alaptörvény II. cikk), a jó hírnévhez való jogot [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés], valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát [Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés] is sérti. Az indítványozó úgy vélte, hogy az alperes késedelme mint “rosszhiszemű magatartás” megfosztotta a helyreigazító közleményt annak hatékony jogvédelmi funkciójától.
[5] 3. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben érkezettnek minősül, tekintettel arra, hogy a jogerős ítéletet az indítványozó jogi képviselője 2012. december 3-án vett át és az indítványt a benyújtásra nyitvaálló 60 napos határidőn belül, 2013. január 30-án terjesztette elő az elsőfokú bíróságnál.
[6] Az indítványozó gondoskodott az Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdése szerinti jogi képviseletéről.
[7] Az indítvány az Abtv. 52. § (1)–(2) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolást, határozott kérelmet, és az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést.
[8] Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[9] 4. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak azonban az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, így az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[10] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[11] 4.1. Az indítványozó úgy vélte, hogy a sajtóhelyreigazító közlés késedelmes teljesítése önmagában is olyan súlyú mulasztás, amely az emberi méltósághoz jog, valamint a jó hírnévhez való jog sérelmét eredményezi, illetve hátrányos megkülönböztetést okoz.
[12] A bíróság az első jogerős ítéletben kimondta, hogy a felperesre vonatkozó tényközlés valótlan és rá nézve sértő volt. A kijelentés ezáltal alkalmas volt arra, hogy felperest rossz színben tüntesse fel, így a bíróság megállapította az indítványozó jó hírnevének megsértését és az alperest helyreigazítás közzétételére kötelezte.
[13] Nem állapította meg azonban a bíróság az elhúzódó végrehajtás miatt az emberi méltóság sérelmét. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az alperes által a végrehajtással szemben igénybe vett jogorvoslati lehetőségek kimerítése – és ezáltal a helyreigazító közlés időben elhúzódó közzététele – nem eredményezi az emberi méltóság sérelmét.
[14] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben az alábbiakat állapítja meg.
[15] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 78. § (2) bekezdése szerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
[16] A felperes jó hírnevének megsértése jelen ügyben valótlan tényállítással valósult meg, melyet a bíróság ítéletében jogerősen meg is állapított. Ennek eredményeként kötelezte a bíróság az alperest a helyreigazító közlemény közzétételére. A felperes jó hírnevének megsértése a valótlan tartalmú tény közlésével befejeződött, az ezt követő alperesi és felperesi (utó)cselekmények (mulasztások) az ítélet végrehajtása és nem az ügy érdeme körében értékelhetők. A helyreigazítás, mint polgári jogi kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén ugyanis a jogosult nem újabb jó hírnév megsértésének megállapítása iránti eljárást, hanem végrehajtási eljárást indíthat (mint ahogy erre jelen perben sor is került). A felperes jó hírnevének és emberi méltóságának a megsértése tehát nem következett be ismételten azáltal, hogy az alperes az ítéletben foglaltaknak nem tett eleget, illetve, hogy az általa igénybe vett jogorvoslati lehetőségek kimerítése miatt nem került sor haladéktalanul a helyreigazítás megjelenésére. A végrehajtási eljárásban kiszabott pénzbírság az alperesi magatartást, azaz a sajtóközlemény közzé nem tételét már szankcionálta. Az alperes végrehajtással kapcsolatos magatartásának értékelése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Ennek során az eljárt bíróságok nem követtek el olyan jogsértést, mely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet eredményezett volna. Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz ebben a tekintetben nem fogadható be.
[17] 4.2. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának a vélt sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó ezen alaptörvényi rendelkezés megsértésére pusztán hivatkozott, e kérelmét azonban nem indokolta meg. Ezért a panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt követelményeknek, így az Alkotmánybíróság annak befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján visszautasította.
[18] 5. Mivel jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, valamint a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség sem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 56. § (2) és (3) bekezdése, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
megbízott tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |