Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00916/2013
Első irat érkezett: 06/10/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.I.22.056/2011/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/15/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.I.22.056/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Indokolásul előadja, hogy álláspontja szerint a támadott ítélet ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joggal. Az indítványozó véleménye szerint a jogvita tárgya a tulajdonjog, mint abszolút dologi jog fennállásának kérdése, míg a Kúria jogi álláspontja szerint az indítványozó kereseti kérelme a Ptk. 116. § (1) bekezdése szerinti tulajdonjog bejegyzésére irányult. Ez az értelmezés - amellett, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglalt alapelvvel ütközik - a tulajdonszerzés ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének lehetőségére szűkíti a perbeli jogkérdést. .
.
Indítványozó:
    Buda-gast Vendéglátó és Idegenforgalmi Zártkörűen Működő Részvénytársaság
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Pfv.I.22.056/2011/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_916_2013_inditvany_anonim.pdfIV_916_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3021/2014. (II. 11.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1268
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); tulajdonhoz való jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 02/03/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2013.12.09 9:30:00 3. öttagú tanács
    2014.02.03 9:00:00 3. öttagú tanács

    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.22.056/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó részvénytársaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Pfv.I.22.056/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó, mint felperes ingatlan tulajdonjogának megállapítása iránt indított keresetet, melyben elsődlegesen kérte az ingatlanból az alpereseket megillető ­6/30-ad illetőség tekintetében – a Magyar Állam és egy kft. közbenső tulajdonszerzésére utalással – tulajdonjoga megállapítását és az alperesek kötelezését a tulajdonjoga bejegyzése tűrésére. Ezen kereseti kérelmének az ügyben született jogerős ítélet helyt adott. A Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – támadott ítélete a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, s helybenhagyta „az elsőfokú bíróságnak az I. és II. rendű alperesekkel szembeni, a tulajdonjog bejegyzésére irányuló keresetet elutasító rendelkezését.”
      [3] Az indítványozó azt állította, hogy a Kúria ítélete ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével. Sérelmezte, hogy bár a Kúria ítéleti indokolásában megállapította, hogy jogelődje, a Magyar Állam megszerezte a törvény erejénél fogva (ipso iure) a perbeli ingatlan tulajdonjogát, valamint magáévá tette a jogerős ítéletnek a felperes jogutódlását alátámasztó okfejtését is, mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy jelenleg nincs olyan hatályos jogszabályi rendelkezés, amely alapján a tulajdonjogának bejegyzésére sor kerülhetne. Az indítványozó vitatta a Kúria álláspontját, mely szerint a Ptk. 116. § (1) bekezdése azért nem szolgálhat alapul a tulajdonjog bejegyzésére, mert az államosítás jogcíme a hatályos jogi szabályozás szerint az említett rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tartozik a telekkönyvön kívüli tulajdonszerzési jogcímek körébe. Úgyszintén nem értett egyet az indítványozó a Kúria azon érvelésével sem, miszerint az állam tulajdonszerzésének bejegyzését csak az államosítási jogszabályban megjelölt szerv kérhette volna, s mivel az erre vonatkozó jogszabályt az Alkotmánybíróság később a 27/1991. (V. 20.) AB határozatával megsemmisítette, „sem az állam, sem a származékos szerző, mint jogutód a Ptk. 116. § (1) bekezdése alapján már nem kérheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését.”

      [4] 2. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott:
      [5] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. A Kúria határozatát az indítványozó 2013. március 6-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt postai úton nyújtották be, azt 2013. május 7-én érkeztették a Fővárosi Törvényszéken, ezért a panasz határidőben beérkezettnek tekinthető.
      [6] A panasz megfelel továbbá az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését, a támadott bírói döntést, tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, és kifejezett kérelmet a Kúria megtámadott ítélete megsemmisítésére.

      [7] 3. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg:
      [8] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket.
      [9] Az Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [10] Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és az 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepel.
      [11] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
      [12] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
      [13] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjoggal kapcsolatban legutóbb a 3009/2012. (VI. 21.) AB határozatban (Indokolás [50]–[51]) az Alkotmánybíróság az alábbiakat rögzítette: „»A tulajdonhoz való jog […] alapvető jog. Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. […] A tulajdon ’elvonása’ alkotmányjogi értelemben nem feltétlenül a polgári jogi tulajdonjog elvesztése […]. Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre tehát nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni.« (ABH 1993, 373, 379–380.) A tulajdonhoz való jog alapjogi jellegét vizsgálva a 481/B/1999. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az »[…] nem a tényleges tulajdonszerzést, a tulajdonhoz jutás jogát, a tulajdon értékcsökkentéstől mentes és végleges megtartását garantálja, hanem az állam számára ír elő kétirányú kötelezettséget. Az állam egyfelől az alkotmányos kivételek lehetőségétől eltekintve – köteles tartózkodni a magán- vagy jogi személyek tulajdonosi szférájába való behatolástól, másfelől köteles megteremteni azt a jogi környezetet, azt az intézményi garanciát, amely a tulajdonhoz való jogot diszkrimináció nélkül működőképessé teszi.« (ABH 2002, 998, 1002.) »A kifejtettek szerint a tulajdonhoz való jog alapjogként az állammal szemben garantál olyan közjogi igényt, amely alapján az állam – alapvetően, főszabályként, az Alaptörvényből következő kivételektől eltekintve – köteles tartózkodni az alapjog alanyának tulajdonosi pozíciójába történő behatolástól.«”
      [14] A 3387/2012. (XII. 30.) AB végzésben {Indokolás [16]} az Alkotmánybíróság megállapította: „Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az alkotmányos tulajdonvédelem a meglévő tulajdonra vonatkozik, a tulajdonhoz való jog nem biztosít jogot a tulajdonszerzésre [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 201.]. Alapjogi védelem illeti meg az Alkotmánybíróság szerint azt is, akinek a tulajdonszerzéshez kétségtelen jogcíme van [37/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 246.], a jogcím akkor kétségtelen, ha az egyértelmű [893/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 500.]. Az indítványozó állítása szerint a perrel érintett ingatlanhányadok tulajdonjogára kétségtelen jogcímet szerzett, ezért sérti tulajdonhoz való jogát a keresetét elutasító részítélet. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló per tárgya azonban éppen a felperes tulajdonjogának megállapítása volt, ebben a jogvitában helyezkedett a bíróság az indítványozóval ellentétes jogi álláspontra, így az indítványozó kétségtelen jogcíme a tulajdonszerzéshez nem állítható, a bíróság döntésének jogszerűségét pedig az Alkotmánybíróság ebben a körben sem vizsgálhatja.”
      [15] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
      [16] A fentiekből következően a tulajdonhoz való jognak az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt szabálya alapvetően a tulajdonjog alkotmányos intézményének kétségbevonásával, a tulajdonhoz való jognak a szakjogági jogalkalmazáson (jogértelmezésen) kívül eső elvitatásával, illetve a tulajdonnak az állam általi, a kisajátításra vonatkozó alaptörvényi feltételeket figyelmen kívül hagyó elvonásával sérülhet.
      [17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában nem hivatkozik olyan alaptörvény-ellenességre, amely az Abtv. 29. §-ának megfelelően az indítvány befogadását lehetővé tenné.
      [18] Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/10/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3021/2014. (II. 11.)
          Date of the decision:
          .
          02/03/2014
          .
          .