A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdés j) pontja, valamint a Kecskeméti Törvényszék 3.Pkf.22.549/2015/5. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó magánszemély a Kiskunhalasi Járásbíróság útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjai, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és az Abtv. 27. §-a alapján azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) számos rendelkezése, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 8. § (1) és (2) bekezdései, továbbá a Kecskeméti Törvényszék 3.Pkf.22.549/2015/5. sorszámú és az annak alapjául szolgáló Kiskunhalasi Járásbíróság 2.P.20.439/2015/14. sorszámú végzései sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében elismert jogegyenlőség elvét, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljárás alkotmányos követelményét. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó akként módosított alkotmányjogi panaszát, hogy a megnevezett jogszabályok közül kizárólag a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjának alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezi.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló tanulói jogviszonyból eredő kár megtérítése iránti perben az indítványozó felperesként szerepel. A Kiskunhalasi Járásbíróság végzésében megállapított tények lényege szerint az indítványozó középiskolai tanulói jogviszonyával összefüggő részben vagyoni, részben pedig nem vagyoni kárigényt kívánt érvényesíteni egy gimnáziummal szemben. A Kiskunhalasi Járásbíróság a 2.P.20.439/2015/2. sorszámú végzésével a kereseti kérelem vagyoni kártérítésre irányuló része tekintetében hiánypótlásra szólította fel az indítványozót, amelyet az indítványozó nem teljesített. A Kiskunhalasi Járásbíróság a kereseti kérelem nem vagyoni kár megtérítésére irányuló részében 2.P.20.439/2015/11. sorszámú végzésével szintén hiánypótlásra hívta fel az indítványozót. E hiánypótlás keretében kérte, hogy igazolja az alperesként megjelölt gimnázium jogképességét. Az indítványozó hiánypótlás során kifejtett álláspontja szerint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény alapján az alperes jogi személy. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gimnázium köznevelési intézmény, amelynek egyik sajátossága, hogy jogi személyisége kizárólag azokra a kérdésekre terjed ki, amelyek szakmai önállóságából levezethetők. Ebből következően az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem rendelkezik polgári jogi értelemben vett jogi személyiséggel és perbeli jogképességgel. Ennek megfelelően a járásbíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül utasította el, mivel az alperes perbeli jogképességgel nem rendelkezik (erről lásd: Kiskunhalasi Járásbíróság 5.P.20.439/2015/14. sorszámú végzésének 2–3. oldalait).
[4] Az indítványozó a járásbíróság döntése ellen a Kecskeméti Törvényszékhez fellebbezett. Fellebbezésében keresetének érdemi elbírálását kérte, amely kérelmének alapjául kifejtette, hogy az alperes jogképessége nem korlátozható és ezért perbeli jogképességgel is rendelkezik. A törvényszék a fellebbezést elutasította és emellett az elsőfokú bíróság döntésének indokolását megváltoztatta. A törvényszék érvelése szerint az alperest a polgári jog szabályai szerint jogok illethetik és kötelezettségek terhelhetik, vagyis van perbeli jogképessége. Ugyanakkor a törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy az indítványozó a tanulói jogviszonyával összefüggő vagyoni és nem vagyoni igényeket egyetlen perben érvényesíti és kereseti kérelme azonos tényálláson nyugszik. Ennek megfelelően a vagyoni és nem vagyoni kártérítés megítélése nem különíthető el egymástól. Minthogy az indítványozó a vagyoni kártérítés tekintetében kért hiánypótlást nem teljesítette, így a kereset további részei sem bírálhatók el. Minderre figyelemmel a törvényszék a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján hiánypótlási kötelezettség elmaradása miatt idézés kibocsátása nélkül utasította el a keresetlevelet (erről lásd: Kecskeméti Törvényszék 3.Pkf.22.549/2015/5. sorszámú végzésének 2–4. oldalait).
[5] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Panaszindítványát az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, valamint az Abtv. 27. §-ára alapítva állítja, hogy az eljáró bíróságok által az ügyben alkalmazott Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja, valamint az ügyben hozott bírói döntés nincsen összhangban az Alaptörvény több rendelkezésével. Az indítványozó elsődleges érvelése szerint sérül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljárásból fakadó több egyedi követelmény és részjogosítvány is, így különösen a bírósághoz fordulás joga és a hatékony bírói jogvédelem, a „fegyverek egyenlőségének” elve, a törvényes bíróhoz való jog, valamint a bírói döntések indokolásának alkotmányjogi kötelezettsége. Az indítvány értelmében a bírói út és a hatékony bírói jogvédelem indokolatlan korlátozása annak megkövetelése, hogy a keresetlevél tartalmazza a kereseti kérelmet megalapozó bizonyítékokat is. Az indítványozó értelmezése szerint ezzel összefüggésben sérül a „fegyverek egyenlőségének” követelménye is, mert a bizonyítékok idő előtti megismerésének lehetősége illetéktelen előnyhöz juttathatja az alperest. A törvényes bíróhoz fűződő jogát az indítványozó álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azért sértette meg, mert a kereseti kérelmének nem vagyoni igény érvényesítésére irányuló részét más bíró vizsgálta. Az indítványozó további kifogása, hogy az ügyében eljáró bíróságok megsértették a bírói döntések indokolásának alkotmányjogi kötelezettségét, vagyis az indokolt bírói döntéshez fűződő jogát. Ezzel összefüggésben az indítványozó kiemeli, hogy a kifogásolt döntésben nincsen arra vonatkozó indokolás, hogy miért szükséges a kereseti kérelemben megjelölt összeget igazolnia. Az indítványozó emellett felhívja az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőségi klauzulát, valamint ezzel összefüggésben az Alaptörvény II. cikkében elismert emberi méltósághoz fűződő jogot. Ezen alapjogok sérelmeként az indítványozó előadja, hogy az ügyében eljáró bíróságok a keresetlevelet a bírói gyakorlat figyelmen kívül hagyásával utasították el, hiszen a legfőbb bírói fórum értelmezése szerint keresetlevelet elutasítani kizárólag akkor lehet, ha hiányai olyan súlyosak, amely már ellehetetleníti a keresetlevélről való érdemi állásfoglalást. Végül az indítványozó ilyen okok alapján támadja a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt szabályt is, amely alapján keresetlevelét a bíróságok idézés kibocsátása nélkül utasították el. Az indítványozó érvelése szerint ez az eljárásjogi rendelkezés olyan tág jogértelmezésre nyújt lehetőséget, amely visszaélésszerű jogalkalmazáshoz vezethet.
[6] Az indítványozó ilyen okok alapján kezdeményezi az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló első-, és másodfokú bírósági döntések, valamint a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontjában foglalt szabály alaptörvény-ellenességének megállapítását és azok megsemmisítését.
[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai természetű, valamint az Abtv. 26–27. §-aiban, illetve az Abtv. 29–31. §-aiban előírt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.
[8] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[9] Az Abtv. 29. §-a szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának egyik feltétele, hogy olyan alkotmányossági kifogást tartalmazzon, amely a bírói döntést érdemben befolyásolhatta. Az Alkotmánybíróság e törvényi feltétellel összefüggésben elsőként arra emlékeztet, hogy a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak. Az Alkotmánybíróság ugyanis az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; legutóbb megerősítette: 3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [19]}. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e jogági dogmatika elfogadott szabályaihoz {legutóbbról lásd: 3207/2015. (X. 27.) AB végzés, Indokolás [12], illetve 3117/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]}. Az Alkotmánybíróság így a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben és az elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményekben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja {erről lásd: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [55]}.
[10] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben biztosított tisztességes eljárásból fakadó több részjogosítvány, nevezetesen a hatékony bírói jogvédelem, a „fegyverek egyenlőségének”, valamint az indokolási kötelezettség sérelmére hivatkozik. E részjogosítványok sérelmének közös okaként az eljáró bíróságok hiánypótlási felhívását jelöli meg, amely szerint az elsőfokú bíróság kérte, hogy bontsa tételekre a vagyoni kár keresetben megjelölt összegét, továbbá nevezze meg a követelések jogcímeit, valamint bocsássa a bíróság rendelkezésére az egyes tételek alapjául szolgáló okirati bizonyítékokat.
[11] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jelen üggyel összefüggő hiánypótlási felhívás a kereset hatékony elbírálását készíti elő, amelyet az ügyben eljáró bíróságok a keresetindítás szükségszerű előfeltételének tekintenek. Ennek megfelelően önmagában e hiánypótlási felhívás nem befolyásolja a hatékony bírói jogvédelem alkotmányjogi követelményének érvényesülését. Az Alkotmánybíróság értékelése szerint a „fegyverek egyenlőségének” elve az alkotmányjogi panaszban írtakkal ellentétben éppen akkor érvényesül hatékonyabban, ha a perben álló ellenérdekű fél mielőbb tudomást szerezhet, és így mielőbb megismerheti az ellene indított kereset alapjául szolgáló bizonyítékokat. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megítélése szerint a „fegyverek egyenlősége” elvének sérelme sem befolyásolja a kifogásolt bírói döntéseket.
[12] Az indítványozó hivatkozik a törvényes bíróhoz fűződő jog sérelmére is azzal összefüggésben, hogy a kereseti kérelem nem vagyoni kár megtérítésére irányuló része felől első fokon más bíró döntött, mint a vagyoni kár megtérítésére irányuló rész tekintetében. Az Alkotmánybíróság emlékeztet gyakorlatára, amely szerint a törvényes bíró elvonásának tilalma ahhoz biztosít jogot, hogy egy ügyben az eljárási törvényekben megállapított általános hatásköri és illetékességi szabályok szerint irányadó bírói fórum (bíró) előre meghatározott ügyelosztási rend alapján járjon el {36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [32]–[33], amelyet megerősített: 3072/2015. (IV. 23.) AB határozat, Indokolás [51]}. Az Alkotmánybíróság ezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az indítványban megfogalmazott kifogás önmagában nem érinti a törvényes bíróhoz való jogból fakadó követelményeket. Végül az Alkotmánybíróság megítélése szerint a kifogásolt bírói döntések megjelölik és így számot is adnak a hiánypótlás okáról, nevezetesen arról, hogy annak hiányában a keresetlevél érdemi elbírálásra alkalmatlan. Ebből következően a tisztességes eljárásból fakadó indokolt bírói döntéshez fűződő jog sérelme sem befolyásolhatta a bírói döntéseket. Az Alkotmánybíróság ilyen okok mentén megállapította, hogy a tisztességes eljárásban rejlő egyes részjogosítványok sérelmére hivatkozó indítványozói kifogások nem vetik fel az alaptörvény-ellenesség kételyét és nem befolyásolják érdemben a bírói döntéseket. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság értékelése szerint az alkotmányjogi panaszban előadott e kifogások a jelen üggyel összefüggésben nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3], melyet legutóbb megerősített: 3143/2016. (VI. 29.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[13] Az indítványozó emellett az Alaptörvény II. cikkében és az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében elismert alapjogokra egyfelől azzal összefüggésben hivatkozik, hogy a bíróságok kifogásolt döntései nem illeszkednek a következetes bírói gyakorlatba. Az Alkotmánybíróság az indítvány e részével összefüggésben ugyanakkor megállapítja, hogy az indítványozó nem ad elő olyan alkotmányjogilag értékelhető és releváns érvelést, amely összefüggésben állhat az Alaptörvény II. cikkben elismert emberi méltósággal, vagy az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésben foglalt jogegyenlőség elvével {3060/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [56]}. Az Alaptörvényben biztosított e jogok és a bírói gyakorlat következetessége között önmagában nincsen alkotmányjogilag értékelhető összefüggés {3044/2016. (III. 3.) AB végzés, Indokolás [36]}.
[14] Másfelől az indítványozó az Alaptörvény II. cikkében és az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében elismert alapjogokra hivatkozva azért támadja a Pp. 130. § (1) bekezdésének j) pontjában foglalt szabályt, mert álláspontja szerint megfogalmazása túlságosan tág és ezért bizonytalan értelmezési lehetőséget nyújt a bíróságnak a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítására. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ugyanakkor az indítványban megjelölt alkotmányjogi sérelmek az adott ügyben meghozott bírói döntések érdemét nem befolyásolják.
[15] 4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |