Hungarian

Ügyszám: .	1065/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 7/2011. (II. 11.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2011/41 .

A döntés kelte: Budapest, 02/08/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                          határozatot:                                  1.  Az  Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999.  évi LXIX.  törvény  86. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.    2.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja:  a  szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 86. § (1) bekezdése és 131. § (1) bekezdése  alkalmazásakor az Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésén alapuló  alkotmányos követelmény, hogy becsületsértési ügyekben a  sértett  panasszal  élhet  a  szabálysértési  hatóságnak  az eljárást  a  szabálysértésekről szóló 1999. évi  LXIX.  törvény 131. § (1) bekezdése alapján megszüntető határozatával szemben.    3.  Az  Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999.  évi LXIX.  törvény  végrehajtásáról szóló  11/2000.  (II.  23.)  BM rendelet  17.  § (2) bekezdésének megsemmisítését  kezdeményező indítvány alapján indult eljárást megszünteti.   Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az  indítványozó  a szabálysértésekről szóló  1999.  évi  LXIX. törvény  (a továbbiakban: Sztv.) 86. §-a, másodsorban  pedig  a szabálysértésekről    szóló    1999.    évi    LXIX.    törvény végrehajtásáról  szóló  11/2000.  (II.  23.)  BM  rendelet   (a továbbiakban:  BM rendelet) 17. § (2) bekezdése megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja   szerint  az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdésében biztosított   jogorvoslathoz  való  jogtól   fosztja   meg   az érintetteket  az  Sztv.  86.  §-a  azáltal,  hogy   kizárja   a jogorvoslatot,  ha  az  eljárást becsületsértési  ügyben  azért szüntetik  meg,  mert a sértett nem jelent meg a meghallgatáson és  távolmaradását alapos okkal nem mentette ki, vagy azért nem volt idézhető, mert lakcímváltozását nem jelentette be, illetve magánindítványát visszavonta. Az  indítványozó álláspontja szerint ugyanis az Sztv.  132.  §- ában  említett  panasz nem a békéltető eljárás  körében  hozott határozatra vonatkozik. Megjegyzi azonban az indítványozó, hogy ha  az  Alkotmánybíróság  álláspontja  ettől  eltérő,  akkor  a határozat  közléséről szóló BM rendelet 17. § (2)  bekezdésének megsemmisítését kezdeményezi. Az alapján ugyanis  kizárólag  az Sztv.  86. § (1) bekezdése, a 88. § (1) bekezdése és a  121.  § (1)   bekezdése   alapján  hozott,  az   eljárást   megszüntető határozatot  kell  közölni a sértettel  és  képviselőjével,  az Sztv. 131. §-a alapján hozott döntést nem. Végül  alkotmányellenesnek  tartja  az  indítványozó,  hogy   a szabálysértési  hatóság  az  eljárást  megszüntető  határozatát kizárólag  a sértettel és képviselőjével közli, az eljárás  alá vont féllel nem.                               II.  1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:  „57.    §   (5)   A   Magyar   Köztársaságban   a   törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az  olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen,  amely  a jogát  vagy  jogos  érdekét sérti. A  jogorvoslati  jogot  –  a jogviták  ésszerű  időn belüli elbírálásának  érdekében,  azzal arányosan  – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2.   Az   indítvány   által  érintett,   hatályos   jogszabályi rendelkezések: Sztv.  „84. § (1) A szabálysértési hatóság az eljárást határozattal megszünteti, ha  a) a cselekmény nem szabálysértés, vagy azt nem a felelősségre vont személy követte el;  b) az eljárás adatai alapján nem állapítható meg szabálysértés elkövetése, az eljárás alá vont személy kiléte, illetve tartózkodási helye és az eljárás folytatásától sem várható eredmény;  c) az eljárás alá vont személy meghalt;  d) a felelősséget kizáró ok áll fenn;  e) a cselekmény miatt büntetőeljárás van folyamatban, vagy a cselekményt büntető- vagy szabálysértési eljárás keretében jogerősen elbírálták;  f) a cselekmény olyan kötelesség megszegésében áll, amelyet jogerős egyedi államigazgatási határozat állapított meg;  g) elévülés miatt nincs helye felelősségre vonásnak;  h)  az  eljárás  alá vont személy felelősségre  vonása  nélkül alkalmaz elkobzást.”  „86.  § (1) A szabálysértési hatóságnak a 79-81. §-a, valamint 128/A.  § (3) bekezdése alapján hozott határozatával, illetőleg intézkedésével  szemben az eljárás alá  vont  személy  és  jogi képviselője, valamint a rendbírsággal sújtott személy, a 84.  § alapján hozott határozatával szemben a sértett panaszt tehet. A 74/A.  §  (8) bekezdése alapján hozott határozattal szemben  az eljárás  alá  vont  személy  és jogi  képviselője,  valamint  a sértett és jogi képviselője panaszt tehet.”  „131.  § (1) A szabálysértési hatóság az eljárást a 84.  §-ban meghatározott okokon kívül is megszüntetheti, ha a sértett,  a)  a meghallgatáson nem jelent meg és magát alapos okkal  nem menti  ki,  vagy  azért  nem  volt  idézhető,  mert  lakcímének változását nem jelentette be;  b) a magánindítványt visszavonta.”                              III.  Az indítvány részben megalapozott.  1.   Az   Alkotmánybíróság   az  indítvánnyal   összefüggésben elsőként  azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e ítélt dolognak. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről  és annak  közzétételéről  szóló, többször módosított  és  egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat  (ABK  2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében „ítélt  dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye,  ha az  indítvány  az Alkotmánybíróság által érdemben már  elbírált jogszabállyal   azonos  jogszabály  (jogszabályi   rendelkezés) felülvizsgálatára  irányul és az indítványozó  az  Alkotmánynak ugyanarra  a  §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)  – ezen  belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva  kéri az    alkotmánysértés   megállapítását.   Az   Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés  akkor  res iudicata,   ha   az  újabb  indítványt  ugyanazon   jogszabályi rendelkezésre  vonatkozóan  azonos  okból  vagy  összefüggésben terjesztik  elő.  (1620/B/1991. AB határozat,  ABH  1991,  972, 973.)  Amennyiben   az  újabb  indítványt  más  okra,   illetve   más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb  indítvány alapján érdemben vizsgálódik.  [35/1997.  (VI. 11.)  AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.)  AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH  2002,  78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH  2004, 908, 911.]  Az   Alkotmánybíróság  az  Sztv.  86.  §  alkotmányosságát  az Alkotmány  57.  § (5) bekezdése szempontjából a  86/2009.  (IX. 24.)  AB  határozatában  vizsgálta. Az indítványozó  e  korábbi ügyben    azt   kifogásolta,   hogy   az   Sztv.   kizárja    a kényszerintézkedésekkel   szembeni   panaszjogot,    mivel    a jogszabály alapján a panaszt a határozat közlésétől számított 8 napon belül kell benyújtani. Hatósági intézkedés esetén azonban határozat  nem  születik, ezért az indítványozó úgy  vélte,  az ellen panaszt sem tehet.  Az  Alkotmánybíróság  ezzel szemben a 86/2009.  (IX.  24.)  AB határozatban úgy foglalt állást, hogy „[m]iután az Sztv. 86. §- a  egy speciális jogorvoslati formát szabályoz, nem állapítható meg  az  Alkotmány 57. § (5) bekezdésének sérelme […]. A panasz intézménye  épp azt hivatott biztosítani, hogy az Sztv.  86.  § (1)  bekezdésében felsorolt döntésekkel szemben is  biztosított legyen a jogorvoslat” (ABH 2009, 811, 823.).  A  jelen  eljárás alapjául szolgáló indítvány  ugyan  érdemben elbírált    jogszabályi   rendelkezéssel   azonos   jogszabályi rendelkezésre   irányul,  és  az  indítványozó   az   Alkotmány ugyanazon  rendelkezésére hivatkozott, az  ügy  nem  tekinthető ítélt  dolognak.  Az  indítványozó ugyanis  más  összefüggésben kérte  az  Sztv.  86. § alkotmányellenességének megállapítását, ezért   az   Alkotmánybíróság  az  indítvány  által   felvetett alkotmányossági kérdéseket érdemben vizsgálta.    2.1.  Az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdése  mindenki  számára biztosítja  a jogorvoslat jogát az olyan bírói, államigazgatási vagy  más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.  Az  alkotmánybírósági gyakorlat szerint ez  az  alapjog megköveteli,  hogy az érdemi, ügydöntő, az érintett  helyzetét, jogait   lényegesen   befolyásoló  határozat   tekintetében   a jogorvoslat biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv részéről   a  felülvizsgálatot,  az  állásfoglalást  a   döntés helyessége,  törvényessége  tekintetében,  esetleg   a   döntés megváltoztatását  vagy  hatályon  kívül  helyezését.  Vagyis  a jogorvoslathoz  való  jog,  mint alkotmányos  alapjog  immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy […]  ugyanazon  szervezeten belüli magasabb  fórumhoz  fordulás lehetősége. Ugyanakkor az ilyen felülvizsgálatot nem  biztosító jogorvoslat nem feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi,  nem ügydöntő  határozatok esetén. [5/1992. (I. 30.)  AB  határozat, ABH 1992, 27, 31.]  Az    Alkotmánybíróságnak   ezért   elsőként    azt    kellett megvizsgálnia,    hogy    a   becsületsértés    miatt    indult szabálysértési eljárás során az eljárás megszüntetéséről hozott határozat olyan érdemi döntésnek minősül-e, amellyel szemben az érintett számára jogorvoslatot kell biztosítani.  A  becsületsértés  szabálysértése a becsületsértés  elnevezésű bűncselekmény   kisebb  súlyú  alakzata,   amely   a   becsület csorbítására alkalmas kifejezés használatával vagy egyéb  ilyen cselekmény  elkövetésével  valósítható  meg.  Ahogyan  azt   az 1233/B/1995.   AB   határozat   hangsúlyozta,    „a    verbális becsületsértés   jelenleg  tehát  általában   szabálysértésként minősül” (ABH 2000, 619, 623.).  A   becsületsértés   miatt   indult   szabálysértési   eljárás megindításának a feltétele a magánindítvány, vagyis  a  sértett nyilatkozata,   amelyben  kifejezetten  kéri  a  szabálysértési hatóságot,  hogy  az elkövetett szabálysértésért  az  elkövetőt vonja   felelősségre   [Sztv.   138.   §   (2)   bekezdés].   A szabálysértési   eljárás  meghallgatással  indul,   amelyre   a szabálysértési  hatóság  megidézi a feleket,  és  megkísérli  a felek   kibékítését.  A  békítés  eredményes,  ha   a   sértett visszavonja  a  magánindítványt. Ha viszont  eredménytelen,  az általános  szabályok szerint folyik tovább  az  eljárás  [Sztv. 130. § (3) bekezdés].  A  becsületsértés  miatt  indult szabálysértési  eljárás  –  a többi   szabálysértési  eljáráshoz  hasonlóan   –   tartalmilag kétfajta    érdemi    határozattal   zárulhat.    Egyrészt    a szabálysértési  felelősséget megállapító és  szankciót  kiszabó határozattal [Sztv. 87. § (1) bekezdés], másrészt  az  eljárást megszüntető   határozattal  [Sztv.  84.  §  (1)  bekezdés].   A becsületsértési ügyek erősen személyes jellegére tekintettel az Sztv.   sajátos   eljárást   megszüntető   okként   tekint    a büntetőigényt érintő érdekmúlásra, amelyre a törvény a  sértett különböző megnyilvánulásai alapján következtet. Az Sztv. 131. § (1)  bekezdése alapján a szabálysértési hatóság megszünteti  az eljárást, (1) ha a sértett a meghallgatáson nem jelenik meg  és magát alapos okkal nem menti ki, (2) ha a sértett nem idézhető, mert    lakcímváltozását   nem   jelentette    be,    (3)    ha magánindítványát   visszavonta.  A  sértett   mulasztásának   a jogkövetkezménye    tehát    az   eljárás    hivatalból    való megszüntetése.  Az   Sztv.   131.  §  (1)  bekezdés  alapján  hozott  eljárást megszüntető határozat érdemi döntés, amely a sértett helyzetét, jogait lényegesen érinti. Az ilyen határozat elleni jogorvoslat szükségessége az Alkotmány jogorvoslatot biztosító  57.  §  (5) bekezdéséből következik. Becsületsértési ügyekben a  sértettnek lehetőséget   kell  biztosítani  arra,  hogy  a  szabálysértési eljárás   megszüntetésére  okot  adó  körülmények   fennállását vitassa. [Például, hogy az általa benyújtott igazolással, adott esetben  a  postai  kézbesítéssel kapcsolatban  érvelhessen  az eljárást   megszüntető  döntéssel  szemben,  vagy   éppen   azt kifogásolhassa,  hogy  beadványát  a  hatóság  –  tévesen  –  a magánindítvány visszavonásaként értelmezte.]    2.2.  Az  Sztv.  131. § (1) bekezdése alapján hozott  eljárást megszüntető  határozat  tehát az  ügy  érdemében  hozott  olyan döntés,  amellyel  szemben az Sztv. kifejezetten  nem  biztosít jogorvoslatot. A panasz jogintézményéről rendelkező Sztv. 86. § (1)  bekezdése ugyanis külön nem említi, hogy az Sztv.  131.  § (1)  bekezdése alapján, a békítő eljárás során hozott  eljárást megszüntető  határozatok ellen panaszt lehetne  benyújtani.  Az indítványozó ezt az alkotmányossági problémát az Sztv. 86.  §-a megsemmisítésével tartja orvosolhatónak.  Az    alkotmányellenességet   azonban   az   Sztv.   vonatkozó rendelkezéseinek   az   Alkotmány  57.   §   (5)   bekezdésével összhangban nem lévő értelmezése okozza.  Az   Sztv.  84.  §  (1)  bekezdése  a  szabálysértési  eljárás megszüntetésének  egyes eseteit szabályozza.  A  szabálysértési hatóságnak  az  Sztv. 84. § (1) bekezdése  alapján  hozott,  az eljárást  megszüntető határozatával szemben panasz terjeszthető elő.  Az  Sztv. XIII. fejezete becsületsértési ügyekben az általános szabályok  eltérő alkalmazását írja elő. Az Sztv.  131.  §  (1) bekezdése  például  az  Sztv. 84. §  (1)  bekezdésében  foglalt eljárást  megszüntető  okok mellett  további  két,  az  eljárás megszüntetésére okot adó körülményt sorol fel. Kifejezetten nem zárja  és  alkotmányosan nem is zárhatná  ki,  hogy  a  sértett panasszal  élhessen  e  megszüntető határozatokkal  szemben.  A panaszjogról viszont nem tesz említést.  Tekintettel  azonban arra, hogy az Sztv. 131. § (1)  bekezdése az  általános rendelkezésekhez képest további két megszüntetési okot   határoz   meg,  becsületsértési  ügyekben   az   eljárás megszüntetésére az Sztv. 84. §-a, 86. §-a és 131. §-a  együttes alkalmazása  alapján kerül sor. Ez azt jelenti, hogy  az  Sztv. 86.  §  (1)  bekezdésének „a 84. § alapján hozott határozatával szemben  a sértett panaszt tehet” szövegrészébe beleértendő  az Sztv.  131.  §  (1)  bekezdése  szerinti  eljárást  megszüntető határozat. Ezt az értelmezést támasztja alá az Sztv. 132.  §-a, amely  szerint  a  „becsületsértési  ügyekben  emelt  kifogást, illetőleg  panaszt  az  iratokkal  együtt  […]  közvetlenül  az illetékes  bírósághoz kell megküldeni”, s a panaszt  a  bíróság bírálja el. Ez utóbbi rendelkezés nem csupán az Sztv. 84. § (1) bekezdése,  hanem az Sztv. 131. § (1) bekezdése alapján  hozott eljárást megszüntető határozatok elleni panaszra is irányadó.    2.3.  Az Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatban kifejtette:     „Az    Alkotmánybíróságnak     a     jogszabály alkotmányossági  vizsgálata során az  Alkotmány  értelmezésével meg  kell  állapítania,  hogy az adott jogszabályi  rendelkezés tárgyában  melyek  az alkotmányos követelmények.  A  jogszabály alkotmányos,  ha  ezeknek megfelel. A megfelelés  megállapítása logikailag   elkerülhetetlenné   teszi   azonban   a   vizsgált jogszabály  értelmezését  is.  Az  Alkotmánybíróság  mindig  az Alkotmány   és  a  vizsgált  jogszabály  egymásra   tekintettel értelmezett megfelelését vagy ellentétét állapítja meg. A norma alkotmányosságának  megállapítása egyben  a  norma  alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a norma mindazokban az értelmezéseiben   alkotmányos,   amelyek   az   adott    ügyben megállapított   alkotmányi  követelményeknek   megfelelnek.   A jogrendszer egysége is megköveteli, hogy minden jogszabályt  ne csupán önmagában és funkcióját tekintve, hanem mindenekelőtt az Alkotmánnyal   való  összhangjára  figyelemmel   értelmezzenek, függetlenül attól is, hogy a jogszabály az Alkotmány előtt vagy után   keletkezett-e.”  [ABH  1993,  256,  267.;   megerősítve: 23/1995.  (IV.  5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 121.;  4/1997. (I.  22.)  AB határozat, ABH 1997, 41.; 22/1999. (VI.  30.)  AB határozat, ABH 1999, 176, 201.; az újabb gyakorlatban: 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005, 246.; 28/2005. (VII. 14.)  AB határozat, ABH 2005, 290.; 75/2008. (V. 29.) AB határozat,  ABH 2008,  651,  665.; 47/2009. (IV. 21.) AB határozat,  ABH  2009, 341, 357-358.; 74/2009. (VII. 10.) AB határozat, ABH 2009, 750, 766.]  Jelen  ügyben  az  Alkotmánybíróság úgy ítélte  meg,  hogy  az Sztv.   86.  §  (1)  bekezdésének  és  az  Sztv.  131.  §   (1) bekezdésének az az értelmezése van összhangban az Alkotmány 57. §  (5)  bekezdésével,  amely szerint  becsületsértési  ügyekben minden,  az  eljárás  megszüntetéséről  döntő  határozat  ellen biztosítani kell a panaszjogot.  Ezt  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy a  szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 86.  §  (1) bekezdése  és 131. § (1) bekezdése alkalmazásakor az  Alkotmány 57.  §  (5)  bekezdésén alapuló alkotmányos  követelmény,  hogy becsületsértési   ügyekben   a  sértett   panasszal   élhet   a szabálysértési  hatóságnak az eljárást  az  Sztv.  131.  §  (1) bekezdése alapján megszüntető határozatával szemben.  Az  Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény  megállapítása miatt  az  Sztv.  86. §-a megsemmisítésére irányuló  indítványt elbíráltnak tekintette és elutasította.    3.1.  Az  Alkotmánybíróság a következőkben azt  az  indítványi elemet  vizsgálta, amely a BM rendelet 17. §  (2)  bekezdésének megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.  Az  Alkotmánybíróság  észlelte, hogy az indítvány  benyújtását követően   megalkotott,   a  helyszíni   bírságolás   részletes szabályairól szóló 10/2000. (II. 23.) BM rendelet,  valamint  a szabálysértésekről    szóló    1999.    évi    LXIX.    törvény végrehajtásáról   szóló   11/2000.  (II.   23.)   BM   rendelet módosításáról szóló 64/2009. (XII. 17.) IRM rendelet 4.  §  (2) bekezdése  az  indítványban támadott  BM  rendelet  17.  §  (2) bekezdését 2010. január 1-jével hatályon kívül helyezte.  Az  Ügyrend  31.  §  a) pontja alapján az Alkotmánybíróság  az eljárást  megszünteti,  ha  az  indítvány  benyújtása  után   a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és  ezzel  az indítvány  tárgytalanná vált. Az Alkotmánybíróság  ezért  a  BM rendelet  17.  § (2) bekezdésének megsemmisítését  kezdeményező indítvány alapján indult eljárást megszüntette.    3.2.  Az indítványozó beadványában felhívta a figyelmet  arra, hogy az indítvány benyújtásakor még hatályos BM rendelet 17.  § (2)    bekezdése   nem   tette   a   szabálysértési   hatóságok kötelességévé,  hogy az eljárást megszüntető  határozatokat  az eljárás alá vont személlyel is közöljék.  Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi, hogy  az  Sztv.  az  eljárást megszüntető  határozat elleni panaszjogot jelenleg kizárólag  a sértett és képviselője számára tartja fenn. A BM rendelet pedig –  ennek megfelelően – a panasz benyújtására jogosultak számára tette  kötelezővé a határozat közlését. Tekintettel arra,  hogy az  indítványozó  nem vitatta az Sztv.-nek  azt  a  megoldását, amely  az eljárást megszüntető határozattal szemben az  eljárás alá  vont személy számára nem biztosít jogorvoslatot, ezért  az Alkotmánybíróság ebben a határozatban erről az  alkotmányossági kérdésről nem hozhatott döntést.    Az     Alkotmánybíróság     az     alkotmányos     követelmény megállapítására  és  az  ügy  elvi  jelentőségére   tekintettel rendelte   el   határozatának   a   Magyar   Közlönyben    való közzétételét.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke,                      előadó alkotmánybíró                                        Dr. Balogh Elemér              Dr. Bihari Mihály        alkotmánybíró                      alkotmánybíró                                        Dr. Bragyova András             Dr. Holló András        alkotmánybíró                      alkotmánybíró                                        Dr. Kiss László                 Dr. Kovács Péter        alkotmánybíró                      alkotmánybíró                                        Dr. Lenkovics Barnabás          Dr. Lévay Miklós        alkotmánybíró                      alkotmánybíró                                                        Dr. Stumpf István                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	7/2011. (II. 11.)
Date of the decision: .	02/08/2011
.
.