Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00475/2013
Első irat érkezett: 03/19/2013
.
Az ügy tárgya: a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz (vallási szervezetek kényszer-végelszámolása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/10/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Stumpf István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz alapján a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése és Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése megsemmisítését kérte.
Az indítványozó egyházi státuszát az Ehtv. alapján elveszítette, és a Szolnoki Törvényszék végzésével jogutód nélkül megszüntette, mivel 2012. február 29-ig nem tett olyan nyilatkozatot, hogy egyesületként kíván-e továbbműködni. A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú végzést helybenhagyta. A bíróság az Ehtv. 34. § (1) bekezdését alkalmazta, melyet az Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) AB határozattal megsemmisített, és megállapította, hogy az indítványozó egyházi státuszát nem veszítette el. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése sérti az Alaptörvény VII. cikkében, XIII. cikkében és VIII. cikkében biztosított jogait. .
.
Támadott jogi aktus:
    Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése
    Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VII. cikk
XIII. cikk
VIII. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_475_12_2013_ind.kieg_anonim.pdfIV_475_12_2013_ind.kieg_anonim.pdfIV_475_0_2013_inditvany_anonim.pdfIV_475_0_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 35/2014. (XII. 18.) AB határozat
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1068
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem orvoslása; alkotmányjogi panasz eljáráson belüli áttérés más eljárásra; egyházi státusz állami elismerése; hatalommegosztás elve; jogállamiság; jogorvoslat kimerítése; jogutód nélküli megszűnés; kényszer-végelszámolási eljárás; közhatalom gyakorlásának korlátai; lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog; vallási egyesület; vallási tevékenységet végző szervezet; vallásszabadság
    .
    A határozat kelte: Budapest, 12/16/2014
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    B) cikk (1) bekezdés
    B) cikk (3) bekezdés
    B) cikk (4) bekezdés
    I. cikk (1) bekezdés
    I. cikk (2) bekezdés
    I. cikk (4) bekezdés
    VII. cikk
    VIII. cikk
    XIII. cikk
    24. cikk (1) bekezdés
    24. cikk (3) bekezdés b) pont
    28. cikk
    Záró és vegyes rendelkezések 4. pont

    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2013.07.15 11:00:00 2. öttagú tanács
    2013.09.09 10:30:00 Teljes ülés
    2014.12.02 9:00:00 Teljes ülés

    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Balsai István, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Juhász Imre, dr. Salamon László és dr. Szívós Mária különvéleményével – meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése, illetve a Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti.

      Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
      I n d o k o l á s

      I.

      [1] 1. Az indítványozó egyház az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságra 2013. március 19-én érkezett alkotmányjogi panaszában a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése és Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése megsemmisítését kérte.
      [2] Az indítványozó 2012. február 29-ig egyházként működött, azonban e jogállását a 8/2012. (II. 29.) OGY határozat (a továbbiakban: OGYh.), illetve a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) ennek alapjául szolgáló 34. § (2) és (4) bekezdése következtében elveszítette és 2012. március 1-jétől egyesületnek minősült.
      [3] A Szolnoki Törvényszék 2012. november 12-én meghozott Pk.62.393/1998/31. számú végzésében az Ehtv. 35. § (3) bekezdése alapján elrendelte az indítványozó kényszer-végelszámolását, illetve az indítványozót jogutód nélkül megszüntette, arra hivatkozással, hogy az Ehtv. 35. § (1) bekezdése szerint az egyházként el nem ismert civil szervezeteknek 2012. február 29-ig nyilatkozniuk kellett azon szándékukról, hogy tovább kívánnak-e működni egyesületként, de az indítványozó ilyen tartalmú kérelmet nem terjesztett elő.
      [4] Az indítványozó a végzéssel szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben előadta, hogy az Ehtv. 35. § szerinti nyilatkozatot azért nem tette meg, mert álláspontja szerint az Ehtv. alaptörvény-ellenes és az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik, ezért az alapvető jogok biztosához, az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB) fordult. Az indítványozó szerint a Törvényszék végzése alaptörvény-ellenes jogszabályon alapul, ezért maga is alaptörvény-ellenes.
      [5] A Debreceni Ítélőtábla 2013. január 15-én kelt, Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az Ítélőtábla végzésének indokolása szerint a Törvényszék megalapozott, törvényes határozatot hozott, mivel a továbbműködésre vonatkozó nyilatkozat hiányában a bíróságnak az Ehtv. 35. § (3) bekezdése értelmében el kellett rendelnie a szervezet kényszer-végelszámolását. A végzés kifejti, hogy a bíróság eljárása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az indítványozó alaptörvény-ellenesnek tartja az eljárás alapjául szolgáló jogszabályokat; a bíróságnak a hatályos jogszabályt alkalmaznia kell mindaddig, amíg az Alkotmánybíróság nem hoz határozatot az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az alaptörvény-ellenességéről.

      [6] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadott álláspontja szerint a bíróságok döntése sérti az Alaptörvény VII. cikkében, XIII. cikkében és VIII. cikkében biztosított jogait. Az indítványozó hivatkozott arra, korábban alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Ehtv. egyes rendelkezései alaptörvény-elleneségének megállapítása és megsemmisítése iránt (IV/2352/2012. számon), amelyet az Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) bírált el. Az indítványozó hangsúlyozta: az Abh. megsemmisítette az Ehtv.-nek az indítványozót egyesületté minősítő rendelkezéseit, továbbá megállapította, hogy egyházi jogállását nem veszítette el.
      [7] Az Ehtv. 34. §-a az Alaptörvény VII. cikke (vallásszabadsághoz való jog) által védett szerzett jogokat vont el a vallási közösségektől, így az indítványozótól is; az alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezéseken alapuló végzés maga is alaptörvény-ellenes, így meg kell semmisíteni.
      [8] Az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikkének (tulajdonhoz való jog) sérelmét arra alapozza, hogy a bíróság a kényszer-végelszámolási eljárás keretében elrendelte az indítványozó jogutód nélküli megszüntetését a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) és a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) szabályainak alkalmazásával. A Civil tv. 58. § (1) bekezdés b) pontja alapján a létesítő okirat eltérő rendelkezése hiányában a jogutód nélkül megszűnt civil szervezet vagyona a Nemzeti Együttműködési Alap bevételévé válik. A Civil tv. és a Ctv. fenti szabályait az indítványozó önmagában nem tekinti alaptörvény-ellenesnek, ugyanakkor az a tény, hogy alkalmazásukra az Ehtv. alaptörvény-ellenes rendelkezése következtében kerül sor, a tulajdonától való megfosztást jelent.
      [9] Az indítványozó hasonló indokokkal az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdésében foglalt egyesüléshez való jog sérelmét is állította.

      [10] 3. Az alkotmányjogi panasz benyújtását követően az Alkotmánybíróság az eljárása során észlelte, hogy a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ehtvmód.) 2013. augusztus 1-ei, illetve szeptember 1-ei hatállyal módosította az Ehtv. rendelkezéseit, köztük a törvény több átmeneti rendelkezését is, amelyek a vallási közösségek jogállásával összefüggő, folyamatban lévő és befejezett ügyekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznak.
      [11] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon arról, hogy befejeződött-e az indítványban megjelölt kényszer-végelszámolási eljárás, mi az indítványozó aktuális jogi helyzete, illetve mindez hogyan érinti az indítványozó vagyonát; továbbá, hogy az Ehtv. 33–36. §-ában meghatározott valamely eljárást kezdeményezett-e, illetve indult-e a vonatkozásában ilyen eljárás.
      [12] Az Alkotmánybíróság felhívására válaszul az indítványozó egyrészt előadta, hogy a kényszer-végelszámolási eljárás abban az értelemben befejeződött, hogy további eljárásjogi lépések az ügyében nem lesznek, rá a nyilvántartásból való törlés vár, amelyet nem áll módjában megakadályozni, csak a bíróság ügyterhén és belátásán múlik, hogy az erről szóló végzést mikor bocsátja ki. Elmondása szerint ebben a függő jogi helyzetben napi működése veszélyeztetett, nem dönthet a vagyonát érintő ügyekben, továbbá a megszűnés és a végelges vagyonvesztés bekövetkezése fenyegeti. Az indítványozó másrészt úgy nyilatkozott, hogy az Ehtv. 33–36. §-ában meghatározott eljárást nem kezdeményezett; egyfelől azért, mert 2013. február 28-ig erre nem is volt lehetősége, másfelelől pedig azért, mert az Abh.-t követően – amely expressis verbis kimondta, hogy egyházi státuszát nem vesztítette el – álláspontja szerint értelmetlen lett volna a továbbműködése ügyében nyilatkozatot tennie, mivel attól kezdve azonos szabályok vonatkoztak rá, mint az Ehtv. mellékletében szereplő egyházakra.
      [13] Az Alkotmánybíróság az eljárása során az előbbieken túl azt is észlelte, hogy az EJEB a Magyar Keresztény Mennonita Egyház és mások kontra Magyarország ügyben (2014. április 8.; 70945/11, 23611/12, 26998/12, 41150/12, 41155/12, 41463/12, 41553/12, 54977/12 és 56581/12) hozott ítéletében az indítványozó, illetve törvényes képviselője vonatkozásában is megállapította az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) által védett egyesülés szabadságának (11. cikk) sérelmét a vallásszabadsághoz való joggal (9. cikk) összefüggésben.
      [14] Az EJEB megállapította, hogy az Egyezmény 41. Cikkének (Igazságos elégtétel) alkalmazására vonatkozó több kérdésben még nem lehetett határozatot hozni és ennek megfelelően fenntartotta ezeket a kérdéseket, valamint felszólította Magyarország Kormányát és a kérelmezőket, hogy az ítélet véglegessé válásától számított hat hónapon belül értesítsék a Bíróságot az általuk esetlegesen megkötött bármiféle megállapodásról. Az EJEB elutasította azt a kérelmet, amelyben a Kormány az ügynek az EJEB Nagykamarája elé utalását kérte, így az ítélet 2014. szeptember 9-én véglegessé vált.


      II.

      [15] 1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:

      „VII. cikk (1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.”

      „VIII. cikk (2) Mindenkinek joga van szervezeteket létrehozni, és joga van szervezetekhez csatlakozni.”

      „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”

      [16] 2. Az Ehtv.-nek az Ítélőtábla által 2013. január 15-én alkalmazott 34–35. §-ának releváns rendelkezései:

      „34. § (1) A mellékletben meghatározott egyházak és a (2) bekezdés szerinti egyházak, valamint ezek vallásos célra létrejött önálló szervezetei kivételével valamennyi, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény alapján nyilvántartásba vett szervezet és annak vallásos célra létrejött önálló szervezete (a továbbiakban együtt: szervezet) 2012. január 1-jétől egyesületnek minősül.
      (2) A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény hatályvesztéséig a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvénynek az egyházkénti elismerésre vonatkozó szabályaira tekintettel a miniszterhez kérelmet benyújtó egyház e törvény szerinti elismeréséről az Országgyűlés – a népi kezdeményezésre vonatkozó szabályok kivételével – a 14. § (3)–(5) bekezdése szerinti eljárás keretében 2012. február 29-éig dönt.
      […]
      (4) Ha az Országgyűlés a (2) bekezdés szerinti elismerést valamely egyház tekintetében elutasítja, az egyház 2012. március 1-jétől az e törvény és más jogszabályok alkalmazásában az (1) bekezdés szerinti szervezetnek minősül […].”

      „35. § (1) A szervezet 2012. február 29-éig nyilatkozik továbbműködési szándékának hiányáról vagy – továbbműködési szándék esetén – az egyesületre vonatkozó szabályok szerint változásbejegyzési eljárást indít, amelyre a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 37. § (1) bekezdését, 38. §-át, valamint 63. § a) és c) pontját kell alkalmazni azzal, hogy alakuló ülésen az átalakulást elhatározó ülést kell érteni.
      (2) A szervezet az egyesület nyilvántartásba vételéhez szükséges feltételeket legkésőbb 2012. június 30-áig teljesítheti azzal, hogy ha a szervezet vallási tevékenységét 2012. január 1-jétől a 2011. december 31-én hatályos belső egyházi szabályában meghatározott szervezeti keretek között változatlanul végzi, a bíróság az egyesület bírósági nyilvántartásba vétele során a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 62. § (4) bekezdés b) pontja szerinti feltételekkel kapcsolatosan nem vizsgálja, hogy a szervezet létesítő okirata megfelel-e a legfőbb szerv, az ügyintéző szerv és a képviseleti szerv létrejöttére és hatáskörére vonatkozó törvényi szabályoknak. E határidő elmulasztása jogvesztő.
      (3) A bíróság a szervezetet a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 2012. február 29-én hatályos 116. § (3)–(6) bekezdésének, 117. §-ának és 118. §-ának alkalmazásával kényszer-végelszámolási eljárás keretében jogutód nélkül megszünteti, ha a szervezet
      a) a változásbejegyzési eljárás során a változásbejegyzési eljárásban meghatározott feltételeket nem teljesíti, vagy
      b) 2012. február 29-éig a továbbműködéséről nem vagy nemlegesen nyilatkozott.”
      III.

      [17] 1. Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az indítványozó jogutód nélküli megszűnésének bírósági döntésben történő kimondása hogyan érinti az alkotmányjogi panasz eljárás lefolytatását.
      [18] Az Abtv. 59. §-a kimondja, hogy az Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti.
      [19] Az Alkotmánybíróság Ügyrendje 67. § (2) bekezdés a) pontja szerint az indítvány okafogyottá válásának egyik esete az, hogy „alkotmányjogi panasz eljárásban a természetes személy indítványozó meghal, a jogi személy megszűnik, kivéve ha az eljárásban érvényesítendő jog tekintetében jogutódlásnak van helye”.
      [20] Az Alkotmánybíróság a hatáskörére vonatkozó szabályokat saját alkotmányos jogállásával és az adott hatáskör rendeltetésével összhangban értelmezi [vö. Alaptörvény R) cikk (3) bekezdés és 28. cikk], ennek megfelelően járt el az Abtv. 59. §-ában meghatározott mérlegelési jogkörében az Ügyrend azt végrehajtó 67. §-a alkotmányjogi panasz eljárásban történő alkalmazásakor. „Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. [...] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti alkotmányjogi panasz jogintézményének egyaránt elsődleges célja ugyanis az egyéni, szubjektív jogvédelem: a ténylegesen jogsérelmet okozó alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve alaptörvény-ellenes bírói döntés által okozott jogsérelem orvosolása. Ehhez kapcsolódik a jogszabály felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszok esetén másodlagos célként a későbbiekben előforduló hasonló jogsértések megelőzése és ennek révén egyben az alkotmányos jogrend objektív védelme” {3367/2012. (XII. 15.) AB végzés, Indokolás [11], [13]}.
      [21] A jogi személyek jogutód nélküli megszűnésére többféle okból is sor kerülhet. Ha a jogutód nélküli megszűnésére a jogi személy akaratától független, vagy akár azzal ellentétes okból kerül sor, például az arra jogosult szerv egyedi eljárásban megszünteti, akkor éppen az alkotmányjogi panasz lehet az utolsó eljárási eszköz az adott esetben bekövetkezett jogsérelem orvosolására.
      [22] Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította: nem eredményezi az indítvány okafogyottá válását az indítványozó jogi személy jogutód nélküli megszűnésének bíróság általi megállapítása, ha az alkotmányjogi panasz eljárás megindításának indoka (az Alaptörvényben biztosított jog sérelme) éppen a jogi személy megszüntetésével áll összefüggésben.

      [23] 2. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit [Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdés].

      [24] 2.1. A panasz formai szempontból befogadható, a következők szerint:
      [25] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve kell benyújtani. A Debreceni Ítélőtábla végzése 2013. január 15-én kelt, a panasz március 7-én – határidőben – érkezett a Szolnoki Törvényszékhez.
      [26] A panasz megfelel továbbá az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek, mivel
      – megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §-át),
      – megjelöli továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [VII. cikkét, XIII. cikkét és VIII. cikkét],
      – megjelöli a támadott bírói döntést (a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzését és Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzését),
      – tartalmazza a bírói döntés alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést,
      – kifejezett kérelmet a bírói végzések megsemmisítésére.

      [27] 2.2. Az Alkotmányjogi panasz befogadhatóságának [az Abtv. 56. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti] tartalmi feltételei:
      [28] Az indítványozó érintett, mivel a támadott bírósági végzésekben félként szerepel [Abtv. 27. §].
      [29] Az indítványozó panaszában az Alaptörvény VII. cikke szerinti vallásszabadsághoz való jogra, a XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogra és a VIII. cikke szerinti egyesüléshez való jog sérelmére hivatkozott. Az Alaptörvény szerint az alapjogvédelem az egyéni és közösségi jogokra is kiterjed [(2) bekezdés], továbbá a jogi személyek számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak [I. cikk (4) bekezdés]. „[A] hitgyakorlás, általában a hitélet társadalmilag kialakult tipikus intézménye az intézményesült egyház (vallási közösség). Ezért a vallásszabadsághoz való jog speciális területét képezi a vallásszabadság és annak intézményesített formában történő közösségi gyakorlása” {6/2013. (III. 1.) AB határozat, indokolás [126]}. A vallási közösség, így az intézményesült formában működő vallási közösség maga is alanya a vallásszabadsághoz való alapvető (közösségi) jognak. Az indítványozó jogutód nélküli megszűnésének következménye az egyház – elsősorban tagjai vallásgyakorlását, hitéletét segítő – vagyonának elvesztése, ami a tulajdonhoz való jogot is érinti. [Abtv. 27. § b) pont]
      [30] Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, a Debreceni Ítélőtábla végzése ellen nem volt helye további fellebbezésnek [Abtv. 27. § b) pont].
      [31] Az indítványozó által állított alaptörvény-ellenesség az Abtv. 29. §-a értelmében a bírói döntést érdemben befolyásolta: a bíróság az indítványozó kényszer-végelszámolását az Ehtv. 35. §-a alapján arra tekintettel rendelte el, hogy az indítványozó az Ehtv.-nek a bíróság eljárásakor hatályos 34. §-a szerint egyesületnek minősült; a 35. § alkalmazását tehát a 34. § alkalmazása alapozta meg.
      [32] A fenti szempontok mérlegelése után az Alkotmánybíróság a panaszt befogadta, és az Ügyrend 31. § (6) bekezdése szerint érdemben bírálta el.
      IV.

      [33] Az indítvány megalapozott.

      [34] 1. A Debreceni Ítélőtábla 2013. január 15-én kelt végzésében megállapította, hogy az indítványozót az Országgyűlés egyházként nem ismerte el, ezért az Ehtv. – akkor hatályos – 34. §-a alapján egyesületnek minősült, ebből következően az Ehtv. 35. § (1) bekezdése értelmében továbbműködési szándékának hiányáról vagy e szándékáról 2012. február 29-ig nyilatkozatot kellett volna tennie. Ilyen nyilatkozat hiányában a bíróságnak az Ehtv. 35. § (3) bekezdése értelmében el kellett rendelnie a szervezet kényszer-végelszámolását.
      [35] Az Alkotmánybíróság 2013. március 1-jén a Magyar Közlönyben közzétett Abh.-ban megállapította, hogy az Ehtv. 14. § (1) és (3)–(5) bekezdése, valamint 34. § (1)–(2) és (4) bekezdése – amely alapján az indítványozó egyesületnek minősült – nem felelt meg a tisztességes eljáráshoz való jogból és a jogorvoslathoz való jogból eredő követelményeknek, ezen keresztül a vallásszabadsághoz való jog és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét eredményezi, tehát alaptörvény-ellenes (l. rendelkező rész 2–3. pont, Indokolás [212]).
      [36] Az Alkotmánybíróság az Ehtv. alaptörvény-ellenes rendelkezéseivel kapcsolatban – az alkotmányjogi panasz jogorvoslati funkciójára tekintettel – az alábbi jogkövetkezményeket határozta meg: „[A]z Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján megállapította az Ehtv. 2012. január 1-jétől 2012. augusztus 31-ig hatályos 34. § (2) és (4) bekezdése általános alkalmazhatatlanságát e rendelkezések hatályba lépésétől, 2012. január 1-jétől kezdve, tehát az alkotmányjogi panaszok benyújtásának alapjául szolgáló OGYh. elfogadásának időpontjára nézve is. Az alaptörvény-ellenesség főszabályként ugyan nem érinti a határozat közzététele napján vagy azt megelőzően létrejött jogviszonyokat, és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket [Abtv. 45. § (3) bekezdés], de mivel az Alkotmánybíróság a jelen esetben az Abtv. 45. § (4) bekezdés alapján az alaptörvény-ellenes rendelkezések megsemmisítését, illetve alkalmazhatatlanságát a főszabálytól eltérően, visszaható hatállyal mondta ki, a rendelkezések alapján elfogadott OGYh.-hoz és az Ehtv. közvetlenül hatályosult 34. § (4) bekezdéséhez joghatás nem fűződhet, azok alapján az OGYh. mellékletében megjelölt egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, vallási egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki.” (Indokolás [215])
      [37] Az Abh. értelmében az Ehtv.-nek azok a rendelkezései, amelyek az indítványozót egyesületté minősítették, alaptörvény-ellenesek voltak. A jelen eljárás tárgyát képező bírósági végzések az Ehtv. alaptörvény-ellenes rendelkezése szerint egyesületté minősült szervezet kényszer-végelszámolását rendelték el az Ehtv. 35. § (3) bekezdése alapján. Az Abh. az alaptörvény-ellenes rendelkezések alkalmazhatatlanságát azok hatályba lépésére visszaható hatállyal mondta ki, tehát azok – bármely időpontban történő – alkalmazása nem volt összhangban az Alaptörvénnyel (függetlenül attól, hogy az alkalmazásuk időpontjában az eljáró bíróságoknak a rendelkezések alaptörvény-ellenességéről még nem volt tudomásuk, azok az akkor hatályos rendelkezések alkalmazásával jártak el és nem értelmezték azokat – tévesen – alaptörvény-ellenesen). Az Abh. az érintett törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességét – többek között – az Alaptörvény VII. cikke szerinti vallásszabadsághoz való jog sérelme miatt állapította meg, amelynek sérelmére a jelen ügyben az indítványozó is hivatkozott, éppen arra az összefüggésre tekintettel, hogy a támadott bírósági végzések az érintett alaptörvény-ellenes törvényi rendelkezések alkalmazásán alapultak.
      [38] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény negyedik módosítását követően hozott 27/2014. (VII. 23.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.) megerősítette: „A vallási közösségek sajátos jogi formában történő – az államtól különvált, önálló – működésének lehetővé tétele az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a vallásszabadsághoz való jog gyakorlásának ugyan nem feltétele, de ahhoz szorosan hozzátartozik […] A vallásszabadság garantálásától elválaszthatatlan a vallási közösségek működőképessége {vö. 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1991, 48, 65.}. {vö. Abh., Indokolás [136]}.” (Indokolás [39])
      [39] Az Alkotmánybíróság 3260/2014. (X. 20.) AB végzésben arra is rámutatott, hogy „»[e]gy vallási csoport számára a ’vallási közösség’ jogállás […] olyan lényeges jogosultság, amely szorosan összefügg a vallásszabadsághoz való joggal« {Abh2., Indokolás [47]}; a jogi személyként való folyamatos működés lehetősége ehhez képest még alapvetőbb követelményként értékelhető” (Indokolás [17]).
      [40] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése és a Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése – arra tekintettel, hogy részben alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés alapján, az indítványozó szervezet akarata ellenére annak jogutód nélküli megszűnését mondták ki – az Alaptörvény VII. cikkét sértik, alaptörvény-ellenesek; ezért azokat – az Alaptörvény 24. cikk (3) bekezdés b) pontja, továbbá az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alapján – megsemmisítette.
      [41] Az Abtv. 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a 27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban a 26. § szerinti, jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is lefolytathatja. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen eljárásban nincs helye annak, hogy a bírói döntések alapjául szolgáló kifogásolt rendelkezések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát lefolytassa, mert azok alaptörvény-elleneségét az Abh.-ban már megállapította. Erre tekintettel a bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítését követően az alapügyben már nem is kerülhet sor azoknak a rendelkezéseknek az alkalmazására, amelyeket Abh. megsemmisített, illetve amelyek alkalmazhatatlanságát mondta ki.
      [42] Mivel az Alkotmánybíróság az indítványozó által támadott bírósági döntések alaptörvény-ellenességét az Alaptörvény VII. cikke szerinti vallásszabadsághoz való jog sérelme miatt megállapította, a XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogra és a VIII. cikke szerinti egyesüléshez való jog sérelmére vonatkozó indítványi részek elbírálását nem tartotta szükségesnek.

      [43] 2. Az Alkotmánybíróság az alapvető jogok – általában, és különösen is az indítványozó alapvető joga – sérelmének orvosolásával összefüggésben hangsúlyozza az alábbiakat.

      [44] 2.1. Minden alkotmány, így az Alaptörvény rendelkezései között is kiemelt jelentősége van az alapvető jogokat biztosító szabályoknak, amit az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése a következőképpen fogalmaz meg: „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.” A védelem az egyéni és közösségi jogokra is kiterjed [(2) bekezdés], továbbá a jogi személyek számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak [(4) bekezdés].
      [45] Az Alaptörvény a fenti alapvető alkotmányos tételek érvényesítésében kulcsszerepet ad az Alkotmánybíróságnak. A 24. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve.” Magyarország Alaptörvényéről szóló T/2627. számú törvényjavaslatnak a rendelkezéshez kapcsolódó részletes indokolása ezt az alkotmánybírósági feladatot tovább hangsúlyozta és részletezte: „Alkotmányos jogállamban az Alaptörvény értékrendjének át kell hatnia a teljes jogrendszert. Az Alkotmánybíróság az a szerv, amely végső soron felel azért, hogy a jogalkotás – mind az eljárást, mind pedig eredményét tekintve – az Alaptörvénnyel összhangban valósuljon meg.”
      [46] Bizonyos esetekben az Alkotmánybíróság határozata önmagában alkalmas arra, hogy az alaptörvény-ellenes jogszabály által okozott jogsérelmet kiküszöbölje; más esetekben a jogsérelem orvosolására bírósági eljárás útján kerül sor a törvényben szabályozott módon (vö. Pp. 360–363. §, Be. 403–406. §). Az Alkotmánybíróság azonban – a hatalom megosztásának alkotmányos elvével összhangban – még alapvető jog sérelmének orvosolása érdekében sem alkothat jogot vagy járhat el egyedi ügyekben a bíróságok és hatóságok helyett; a döntéseinek jogkövetkezményeit csak az Alaptörvény és az Abtv. keretei között állapíthatja meg [Abtv. 39. § (3) bekezdés]. Különösen olyan esetekben, amelyekben az Alkotmánybíróság döntését nem előzte meg bírósági eljárás, előfordulhat, hogy nincs az indítványozó döntése alapján szabadon igénybe vehető, jogszabály által egyértelműen meghatározott eljárás a jogsérelem orvosolására. Ilyen esetekben a jogsérelem orvosolásához a feladatkörük szerint érintett hatóságok, illetve a jogalkotó tevőleges közreműködésére is szükség van. Az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó elsőrendű állami kötelezettségnek nem csak az Alkotmánybíróság, hanem minden állami (illetve közhatalmat gyakorló) szerv címzettje, ez a kötelezettségük közvetlenül az Alaptörvényből ered.
      [47] Magyarország demokratikus jogállam [B) cikk (1) bekezdés]. A demokratikus jogállamiság azonban nem csak a közhatalom forrására és a hatalomgyakorlás útjára utal [(3) és (4) bekezdés], hanem a közhatalom gyakorlásának módjára is: „Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi” (Nemzeti hitvallás). A közhatalmat gyakorló szerveknek a feladatellátásuk során a fenti elvekre tekintettel, alapvető jogok védelmének elsőrendű szempontját figyelembe véve kell eljárniuk (I. cikk).
      [48] Az Alaptörvény normatartalmát ugyanakkor az Alkotmánybíróság a döntéseiben konkretizálja. Az Abtv. 39. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy ha az Abtv. eltérően nem rendelkezik, az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező.

      [49] 2.2. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban kimondta, hogy az Ehtv. alaptörvény-ellenes rendelkezései alapján elfogadott „OGYh.-hoz és az Ehtv. közvetlenül hatályosult 34. § (4) bekezdéséhez joghatás nem fűződhet, azok alapján az OGYh. mellékletében megjelölt egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, vallási egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki.” (Indokolás [215]).
      [50] Az Abh. végrehajtása a fent kifejtettek értelmében az egyházak nyilvántartására hatáskörrel rendelkező hatóság, az érintett egyházakkal kapcsolatban eljáró más hatóságok, továbbá – amennyiben ez a hatóságok eljárásához szükséges, valamint szükség szerint egyebekben is – a jogalkotó, az Országgyűlés feladata és felelőssége. A Kormány ezzel összefüggésben köteles – az Alaptörvény végrehajtásához – szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni (Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezések 4. pont). Az állami szerveknek – saját feladatkörük keretein belül – úgy kell eljárniuk, hogy az Abh. által érintett egyházak jogsérelme orvosolást nyerjen, jogállásának rendezése a jogi szabályozás szintjén és ténylegesen is megtörténjen.

      [51] 3. Az Alkotmánybíróság az indokolás [43]–[50] bekezdéseiben foglalt elvi megállapításokra tekintettel az Abtv. 44. § (1) bekezdése alapján jelen határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét rendelte el.
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleménye

          [52] Nem értek egyet a határozat rendelkező részével és annak indokolásával.

          [53] 1. A határozat indokolásából megállapítható, hogy az indítványozó nem csak a lelkiismereti és vallásszabadságáról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvénnyel elismert egyházi jogállását veszítette el az OGYh., valamint az Ehtv. 34. § (2) és (4) bekezdése következtében, hanem elmulasztotta megtenni azt az intézkedést is, amely az Ehtv. 35. §-a alapján vallási szervezetként való továbbműködését egyesületi formában biztosította volna.
          [54] Következésképpen – a továbbműködésre vonatkozó nyilatkozata hiányában – az indítványozó szervezete jogszerűen kényszer-végelszámolásra került. Ilyen körülmények között a jelen határozattal megvizsgált alkotmányjogi panasz tárgyát képező, az indítványozó szervezetének kényszer-végelszámolását elrendelő bírósági döntések – így a Szolnoki Törvényszék 2012. november 12-én meghozott Pk.62.393/1998/31. számú végzése, illetőleg a Debreceni Ítélőtábla 2013. január 15-én kelt, Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése – megszületésük időpontjában fogalmilag sem lehettek alaptörvény-ellenesek, mert az akkor hatályos törvénynek megfeleltek.

          [55] 2. A jelen ügyben született bírósági döntések megsemmisítését a határozat lényegében kizárólag arra alapozza, hogy a 2012. január 1-jére visszamenőleges hatályú Abh. alapján az indítványozó egyházi jogállását nem veszítette el, vallási egyesületté történő átalakulása nem kényszeríthető ki.
          [56] Ez az álláspont azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az alkotmányozó hatalom az Alaptörvény negyedik és ötödik módosítása során az Abh.-t oly módon hajtotta végre – ezzel alaptalanná téve az arra konkrét ügyben az 1990. évi törvényre bármilyen jogot alapítani kívánó hivatkozást –, hogy egyúttal újraalkotta a vallási közösségek gyűjtőfogalmára, létrehozásukra és engedélyezésükre, az államtól való különválásukra, valamint a vele való együttműködésre vonatkozó alaptörvényi rendelkezéseket. A végrehajtási rendelkezéseket – ugyancsak új alaptörvényi felhatalmazás alapján – sarkalatos törvényben, a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. augusztus 1-jétől (egyes rendelkezéseit illetően 2013. szeptember 1-jétől) hatályos 2013. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ehtvmód.) tartalmazza. Az Ehtv. átmeneti szabályai (Ehtvmód. 33–36. §§) ismételten lehetőséget biztosítottak az indítványozó számára, hogy kezdeményezze vallási szervezetként történő bejegyzését a bíróságtól. Erre azonban a rendelkezésre álló adatok szerint nem került sor.
          [57] A fentiekre tekintettel az alaptörvény-ellenesség megállapítása és a jogszerűen hozott bírósági döntések megsemmisítése az Abh.-ra hivatkozással is jogilag téves és megalapozatlan.

          Budapest, 2014. december 16.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          [58] A különvéleményhez csatlakozom:

          Dr. Balsai István s. k., Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró alkotmánybíró

          Budapest, 2014. december 16.
          Dr. Szívós Mária alkotmánybíró különvéleménye

          [59] 1. Az elfogadott határozat rendelkező részével és annak indokolásával sem értek egyet, ezért ahhoz az Abtv. 66. § (2) bekezdése alapján a következő különvéleményt csatolom.
          [60] Álláspontom szerint a Debreceni Ítélőtábla Pkf.20.918/2012/2. számú végzése, valamint a Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése nem alaptörvény-ellenes, ezért nem értek egyet azok megsemmisítésével.

          [61] 2. Az indítványozó 2013. március 19-én fordult az Alkotmánybírósághoz, panaszát alapvetően a 2013. március 1-jén közzétett 6/2013. (III. 1.) AB határozatra (a továbbiakban: Abh.), illetve a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvénynek (a továbbiakban: Ehtv.) az Abh. által megsemmisített rendelkezéseire alapította.
          [62] Az Országgyűlés a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvénnyel (a továbbiakban: Ehtvmód.) jelentős mértékben módosította az Ehtv.-t.
          [63] Az Országgyűlés ezzel végrehajtotta az Abh.-ból eredő kötelezettségét, az indítványozó pedig – mint az Abh. által érintett vallási közösség – az új jogszabályi környezetben egyrészt az Ehtv. 33. §-a alapján kezdeményezhette volna egyházként történő elismerését, másrészt az Ehtv. 35. §-a alapján kérhette volna vallási tevékenységet végző szervezetként történő bejegyzését is, és azzal együtt a kényszer-végelszámolási eljárás megszüntetését.
          [64] Az indítványozó azonban – mint az a 2013. október 15-ei nyilatkozatából kiderül – tudatosan és szándékosan elmulasztotta ezen lépések valamelyikének megtételét és indítványát az Alkotmánybíróság előtt fenntartotta. Az indítványában és az azt kiegészítő nyilatkozatában „polgári engedetlenségére” – vagyis arra, hogy az Ehtvmód. által beiktatott új, jogsérelmeinek orvoslására szolgáló lehetőségeket miért nem vette igénybe – nem adott elfogadható magyarázatot, az Alkotmánybíróság eljárásának folytatását kizárólag vagyonmentés céljából kérte, mert időközben rádöbbent arra, hogy saját mulasztása vagyona elvesztését eredményezheti.
          [65] Az Ehtvmód. hatályba lépésével tehát véleményem szerint az alkotmányjogi panasz okafogyottá vált, így az Alkotmánybíróságnak az eljárást meg kellett volna szüntetnie.

          [66] 3. A többségi határozatban ezzel szemben az Alkotmánybíróság lefolytatta az érdemi vizsgálatot, amelynek során téves következtéseket vont le.
          [67] Véleményem szerint a többségi döntés elvi szinten helyesen állapítja meg, hogy nem eredményezi az indítvány okafogyottá válását az indítványozó jogi személy jogutód nélküli megszűnésének bíróság általi megállapítása, ha az alkotmányjogi panasz eljárás megindításának indoka éppen a jogi személy megszüntetésével áll össze­függésben.
          [68] Azonban a konkrét ügy kapcsán ezzel összefüggésben álláspontom szerint helytelenül következtet a többségi döntés arra, hogy az indítványozó kimerítette a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket.
          [69] Az Ehtvmód. ugyanis éppen az Abh.-ban megállapított alaptörvény-ellenes helyzet megszüntetését szolgáló jogorvoslati lehetőségeket iktatta be az Ehtv. átmeneti rendelkezései közé. Ezen jogorvoslati lehetőségeket azonban az indítványozó nem merítette ki.
          [70] A többségi határozat azonban erre nem volt figyelemmel, ehelyett döntésével pótolta az indítványozó azon szándékos mulasztását, amellyel a jogalkotó által biztosított lehetőségekkel nem élt. A panaszost a többségi döntés ezáltal a hasonló helyzetben lévőkhöz képest indokolatlan módon kedvezőbb helyzetbe hozta.

          [71] 4. Nem értek egyet ezen túlmenően az elfogadott határozat azon megállapításával sem, miszerint az Abh. értelmében az Ehtv.-nek azok a rendelkezései, amelyek az indítványozót egyesületté minősítették, alaptörvény-ellenesek voltak. Az Abh. ugyanis az Ehtv. alaptörvény-ellenessé minősített rendelkezéseivel összefüggésben, a jogkövetkezmények meghatározása során rögzítette, hogy az érintett egyházak vallási egyesületté történő átalakulása nem kényszeríthető ki. Az egyesületté történő átalakulást meghatározó szabályokat, így az Ehtv.-nek a támadott végzések meghozatalakor hatályos 35. §-át azonban az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta az Abh.-ban (ahogy jelen eljárásban sem), tehát annak alaptörvény-ellenességét sem mondta ki.
          [72] A többségi döntés ezért álláspontom szerint tévesen állapítja meg, hogy a Debreceni Ítélőtábla Pkf.20.918/2012/2. számú végzése, valamint a Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése alaptörvény-ellenes törvényi rendelkezések alkalmazásán alapultak, vagyis a többségi határozat a rendelkező részben fogalt megsemmisítést egy helytelen következtetésen nyugvó indokolással támasztja alá.

          [73] 5. Az elfogadott határozat elvi megállapításként rögzíti továbbá, hogy az Alkotmánybíróság – a hatalom megosztásának alkotmányos elvével összhangban – még alapvető jog sérelmének orvosolása érdekében sem járhat el egyedi ügyekben a bíróságok helyett.
          [74] Ezzel a megállapítással egyetértek, azonban éppen emiatt nem tudtam támogatni a többségi döntést, ugyanis jelen ügyben az Ehtvmód. egyértelműen meghatározta a jogsérelem orvosolására szolgáló eljárás szabályait, ezért az Alkotmánybíróságnak az ügy érdemi elbírálásától tartózkodnia kellett volna.

          Budapest, 2014. december 16.
          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          [75] A különvéleményhez csatlakozom.

          Dr. Balsai István s. k., Dr. Juhász Imre s. k.,
          alkotmánybíró alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          03/19/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          35/2014. (XII. 18.)
          Date of the decision:
          .
          12/16/2014
          .
          .