Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03385/2015
Első irat érkezett: 12/17/2015
.
Az ügy tárgya: a Kúria Gfv.VII.30.163/2015/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/04/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Gfv.VII.30.163/2015/4. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.611/2014/5/II. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 24.P.23.858/2013/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadja, hogy az ügyében eljáró bíróságok nem adtak módot neki arra, hogy a kereseti kérelmek körében előterjessze a bizonyítékait, hanem bizonyítékai bevárása nélkül a bizonyítási eljárást - véleménye szerint - jogszabálysértően lezárta. Ezzel - álláspontja szerint - sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, illetve a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Gfv.VII.30.163/2015/4. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 24.P.23.858/2013/28. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.611/2014/5/II. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3385_0_2015_inditvany.pdfIV_3385_0_2015_inditvany.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3125/2016. (VI. 21.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/14/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.06.14 15:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3125_2016 AB végzés.pdf3125_2016 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.163/2015/4. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.611./2015/5/II. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 24.P.23.858/2013/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó magánszemély 2015. december 12-én az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria Gfv.VII.30.163/2015/4. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.611./2015/5/II. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 24.P.23.858/2013/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikkével, azaz a tulajdonhoz való joggal, továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével, vagyis a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joggal és a jogorvoslathoz való joggal.

      [2] 2. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló per felperese; az alapul fekvő jogvita alapja a következő tényállás volt. A panaszos egyéni vállalkozóként jelentős összegű adó- és járuléktartozást halmozott fel, melynek kiegyenlítése érdekében egy magát Trampus Andrej szlovén állampolgárnak hamisan kiadó, később ezért csalás és okirat-hamisítás miatt büntetőeljárás alá volt személytől 16 millió forintot kért és kapott kölcsön, ezt azonban a lejáratkor nem tudta visszafizetni. A tartozás rendezése céljából abban állapodtak meg, hogy közös vállalkozásba kezdenek, és a felperes belép a Trampus Andrej ügyvezetésével működő kft.-be, ennek alapján a panaszos a 2006. október 4-én kelt társasági szerződéssel a kft. tagjává és ügyvezetőjévé vált. A társasági szerződés értelmében Trampus Andrejnek és a panaszosnak mint ügyvezetőknek minden jogosítvány vonatkozásában együttesen kellett eljárniuk, illetve az ügyvezetők képviseleti jogosultsága együttes volt, továbbá a másnap közjegyző előtt készített aláírási címpéldány is azt tartalmazta, hogy az ügyvezetők cégjegyzési joga együttes. 2006. december 5-én a későbbi alperes bank és a kft. hitelszerződést kötött egymással, melynek alapján a bank azt vállalta, hogy a kft. részére összesen 2 millió euró hitelkeret erejéig kölcsönöket nyújt a cég számára. A hitelkeret igénybevételét a négy nappal korábban tartott taggyűlésen maga az indítványozó is megszavazta, a hitelszerződéseket a kft. képviseletében ügyvezetőként eljárva mind Trampus Andrej, mind a felperes panaszos aláírták, továbbá a felvett összegből 500 000 eurót közvetlenül az indítványozó tulajdonában álló ingatlan tehermentesítésére fordítottak. A közjegyző előtt megkötött hitelszerződés azt tartalmazta, hogy mindkét ügyvezető önálló aláírási joggal rendelkezik, és ezt a cégnyilvántartásnak mint közhiteles nyilvántartásnak a hitelszerződés megkötésekor hatályos (a társasági szerződéssel azonban ténylegesen ellentétes) adatai is megerősítették, így a bank mindkettőjük aláírását – a cégnyilvántartás adataiban bízva, azok helytállóságát vélelmezve – önállóan is elfogadhatta.
      [3] A hitelszerződés megkötésének napján a későbbi alperes bank mint zálogjogosult és a felperes panaszos magánszemély mint zálogkötelezett között ingatlan keretbiztosítéki jelzálogszerződés jött létre. A szerződésben a felek megállapították, hogy a zálogkötelezett indítványozó tudomással bír arról, hogy a bank és a kft. között hitelszerződések jöttek létre, és erre tekintettel a panaszos a tulajdonában álló három ingatlan vonatkozásában összesen 2 200 000 euró keretösszeg erejéig egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjogot engedett a bank mint zálogjogosult javára. A hitelszerződések a kölcsön visszafizetési határidejét legkésőbb 2007. november 20. napjában állapították meg, a kft. azonban e határidőig nem fizette vissza a banknak a tartozását, ami miatt az indítványozó tulajdonában álló ingatlanokat végrehajtás fenyegette. Az ingatlanok végrehajtás alá vonásának megelőzése érdekében (a bankkal kötött megállapodás alapján) az indítványozó az ingatlanokat harmadik személy részére értékesítette, melynek során összesen 4 320 000 euró vételár folyt be, melyből az indítványozó a banki hiteltartozás teljes összegét kiegyenlítette.
      [4] Eközben, 2007. november 29-én a magát Trampus Andrej szlovén állampolgárnak kiadó, ténylegesen azonban más nevű személyt előzetes letartóztatásba helyezték, és ellene büntetőeljárás indult – egyebek mellett – a tárgyi ügyben elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntette, többrendbeli közokirat-hamisítás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt.
      [5] Az indítványozó keresetet nyújtott be a bírósághoz, melyben kérte, hogy a bíróság kötelezze a hitelt nyújtó és kölcsönt folyósító bankot mint alperest összesen 2 116 346 euró és további 1 008 738 330 forint tőke és mindezek törvényes kamatai megfizetésére, részint jogalap nélküli gazdagodás, részint kártérítés címén. A kártérítés kapcsán arra hivatkozott, hogy az ingatlan kényszer-értékesítése során a felek által elfogadott ingatlan-értékbecslés és a tényleges vételár között 508 372 140 forint különbözet jelentkezett. Többször módosított keresetében kérte továbbá a hitelszerződések, illetve a keretbiztosítéki jelzálogszerződés hatálytalanságának, érvénytelenségének, illetve létre nem jöttének megállapítását is. Arra hivatkozott, hogy a hitelszerződés nem hatályosult, ugyanis a szerződésben rögzített hatálybalépési feltételek nem valósultak meg, így a kölcsön bank általi folyósítása, sőt magának a hitelkeretnek a rendelkezésre tartása is szerződésellenes volt, így az alperes jogellenesen, a rendeltetésszerű joggyakorlás, a jóhiszeműség és a tisztesség elveivel ellentétesen gyakorolta a jelzáloggal kapcsolatos jogait, amivel jelentős kárt okozott a felperesnek. A felperes azt is kérte, hogy a bíróság hozzon rész-, illetve közbenső ítéletet a hitelszerződések hatálytalansága, valamint az alperesi szerződésszegés vonatkozásában.
      [6] A Fővárosi Törvényszék elsőfokon az indítványozó felperes keresetét elutasította. A szerződés hatálytalanságának, érvénytelenségének, illetve létre nem jöttének megállapítása iránti kérelmet nem tartotta megalapozottnak, mert a bank és a kft. közötti szerződést nem a fiktív magánszemély (Trampus Andrej), hanem egy ténylegesen létező jogi személy (melynek ügyvezetője maga a felperes panaszos volt), azaz a kft. kötötte. Mivel a cégnyilvántartás akkor hatályos adatai szerint mindkét ügyvezető önálló képviseleti joggal képviselhette a kft.-t, így a hitelszerződés a panaszos önálló aláírásával, Trampus Andrej közreműködésétől függetlenül, érvényesen létrejött, ennek okán pedig az azt biztosító, a panaszos és a bank között kötött zálogszerződés is érvényes. Az indítványozó magánszemély felperesként a vele zálogszerződést kötő bankkal szemben kívánt igényt érvényesíteni, ezt azonban nem a zálogszerződés, hanem egy olyan szerződés, nevezetesen a hitel-, illetve kölcsönszerződés alapján kívánta megtenni, melyet nem is ő, hanem a tőle független jogképességgel rendelkező kft. kötött, így e tekintetben a felperes saját személyében semmilyen igény érvényesítésére nem volt jogosult. A jogalap nélküli gazdagodás azért nem volt követelhető, mert e jogintézményt csak szubszidiárius jelleggel, a felek közötti egyéb jogviszony hiányában lehet alkalmazni, a felek között azonban volt szerződés. A szerződéses jogviszonyból eredő kár megtérítése iránti igény viszont alaptalan, mert a kár a bíróság szerint nem a hitelszerződésben levő folyósítási feltételek megszegésével történt folyósítás eredményeképpen következett be, hanem azért, mert az adós kft. önként nem teljesített. A folyósítás ráadásul mindkét fél érdekében állt, a perbeli bizonyítékok ezt a bíróság szerint egyértelműen alátámasztják (maga a panaszos felperes sem tiltakozott a folyósítás ellen, és amiatt sem tiltakozott a folyósításkor, hogy a bank a folyósítási feltételek hiányában utalta volna át a kérdéses összeget a kft.-nek, ráadásul ezen összeg egynegyedét közvetlenül a saját tulajdonában álló ingatlan tehermentesítésére fordította). Az szintén nem róható fel a banknak, hogy a társasági szerződés és a cégnyilvántartás adatai között eltérés volt, és ő a közhiteles cégnyilvántartás adataiban bízva kötötte meg a hitelszerződést; éppen ellenkezőleg, a panaszos tanúsított felróható magatartást azzal, hogy úgy írta alá a hitelszerződést a közjegyző előtt, hogy annak tartalma nem felelt meg a társasági szerződést kötő felek valós akaratának. A felperes saját maga is elismerte az eljárás során tett nyilatkozataiban, hogy a cégnyilvántartás adatinak kiigazítása, helyesbítése iránt semmiféle eljárást nem kezdeményezett, így maga is belenyugodott az esetleges következményekbe, ezért a bíróság szerint a bankra annak terhét, hogy nem vetette össze a társasági és a hitelszerződés tartalmát, alappal áthárítani nem lehet. Mindezek alapján a bíróság a felperes keresetét mint megalapozatlant elutasította, utalva arra, hogy a felperes a kártérítési igényét a tényleges károkozóval szemben egy másik perben érvényesítheti.
      [7] Az elsőfokú ítélet ellen a panaszos anyagi és eljárási jogszabálysértésekre hivatkozva fellebbezett, ezt azonban a Fővárosi Ítélőtábla elutasította, és az elsőfokú bíróság ítéletét jogerősen helybenhagyta. A felperes indítványozó szerint a törvényszék kizárólag a jogalap tekintetében figyelmeztette a feleket a tárgyalás berekesztésére, így más kérdések tekintetében nem volt lehetősége bizonyítási indítványokkal élni. Továbbá a közbenső ítélet meghozatalára irányuló indítványokról a törvényszék nem döntött, vagyis sem el nem utasította azokat, sem helyt nem adott nekik, ehelyett előzetes figyelmeztetés és a bizonyítási eljárás befejezése nélkül érdemben ítéletet hozott, megfosztva őt eljárási jogai gyakorlásától. Sérelmezte, hogy a bank felelősségét annak ellenére nem állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy már a futamidő felénél tudott a Trampus Andrej elleni büntetőeljárásról. Továbbra is állította, hogy a fiktív ügyvezető miatt jogilag maga a hitelszerződést megkötő kft. sem létezett, így az hitelszerződést sem köthetett, ami miatt a bank és a közte létrejött, a főkötelemhez igazodó zálogszerződés sem jöhetett létre. Sérelmezte azt is, hogy a bíróság az időközben magát Trampus Andrejnek kiadó személy ellen megindult büntetőeljárás iratait nem használta fel a bizonyítás során. Vitatta továbbá az elsőfokú bíróság egyéb megállapításait is.
      [8] Az ítélőtábla mindenekelőtt megállapította, hogy részítélet, illetve közbenső ítélet hozatalának nincs helye olyan esetben, amikor a bíróság a keresetet egészében elutasítja, hiszen a jogalap tekintetében történő elutasítást követően nem marad olyan kérdés, amiben még dönteni lehetne; ha a keresetet egészében elutasítják, abban benne foglaltatik a részítélet, illetve közbenső ítélet hozatalára irányuló kérelem alapjául szolgáló kereseti igény bírósági megítélése is. Ezenkívül a bíróság köteles megakadályozni a per elhúzódását, így ha a bizonyítás alapján egyértelmű, hogy a kereset teljes körű elbírálásának feltételei fennállnak, akkor nem egy külön fellebbezhető végzést kell hoznia a jogalap tekintetében történő elutasításról, hanem az ügy érdemében döntő határozatot. A bizonyítási eljárással és a büntetőügyben keletkezett bizonyítékok beszerzésének elmaradásával kapcsolatban úgy érvelt, hogy a bizonyítékokat csak a kereset elbírálásához szükséges mértékben kell feltárni; az ügyben relevanciával nem rendelkező (így a büntető per iratanyagából megállapítható) tények figyelmen kívül hagyása jogellenességet nem eredményezhet. Ha tehát a kereseti kérelem a rendelkezésre álló adatok alapján elbírálható, további bizonyítás lefolytatásának nincs helye. Az ítélőtábla – kiegészítve a törvényszék indokolását – a kártérítés jogalapja vonatkozásában megállapította, hogy ha az ingatlan kényszer-értékesítése során a felek által elfogadott ingatlan-értékbecslés és a tényleges vételár között valóban félmilliárd forintos, azaz feltűnően nagy értékkülönbözet keletkezett, úgy a felperes ezt az ingatlant megvásárló harmadik személlyel, azaz a vevővel szemben, nem pedig a bankkal szemben érvényesítheti; a felperes egyébként sem bizonyította, hogy ha a kényszer-értékesítés nem történik meg, akkor a zálogjoggal terhelt ingatlant kinek, mikor és menyiért adta volna el. Megerősítette az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon jogértelmezését is, hogy a hitelszerződést megkötő kft. ténylegesen létezett, hiszen a közhiteles cégnyilvántartásban szerepelt, így az – attól függetlenül, hogy az indítványozó mint nyilvánvalóan nem fiktív tag mellett fiktív tagja is volt – a bankkal szerződést köthetett, a hitelszerződések aláírására pedig a cégjegyzéknek megfelelő módon került sor. Végül megállapította azt is, hogy alaptalan az indítványozó felperesnek a bank szerződésszegésére való hivatkozása, mivel a folyósítás a bank részéről a hitelszerződés teljesítését jelenti, amely nem minősülhet szerződésszegésnek. E folyósítási feltételek vizsgálata éppen a banknak áll érdekében, és a bankot védi attól, hogy esetlegesen fizetésképtelen kölcsönvevő részére kelljen folyósítania, miközben a hitelt kérő érdekében áll maga a folyósítás. Az, hogy a bank a saját érdekében kikötött jogosultságával nem él, nem tekinthető szerződésszegésnek a kölcsönvevővel szemben. Végül az elsőfokú bíróság azon jogértelmezését is megerősítette, hogy a zálogkötelezettség megnyíltát (vagyis a kár bekövetkeztét) nem a kölcsönök bank általi – szerződésszerű – folyósítása okozta, hanem az, hogy a kölcsönöket az egyenes adós, vagyis a kft. nem fizette vissza.
      [9] A felperes indítványozó a jogerős másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Érvelése szerint jogszabálysértő módon állapította meg az első- és a másodfokú bíróság, hogy a hitelszerződés és a jelzálogszerződés érvényesen létrejött. A bíróságok elmulasztották a banki alkalmazottak felelősségének feltárását, a közjegyző és más személyek tanúkénti meghallgatását, továbbá a büntetőeljárás során keletkezett iratoknak a bizonyítási eljárás anyagává tételét, valamint jogértelmezési hibaként hivatkozott arra is, hogy a bíróságok szerint a vitatott szerződési feltételek csak az alperes számára teremtettek jogosultságot, és azok megszegése nem tekinthető szerződésszegésnek.
      [10] A Kúria ítéletével a felülvizsgálati kérelmet elutasította, és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a tényállás megalapozott, a kereset elbírálására alkalmas, így bármilyen további bizonyítás elmaradását a felperes alaptalanul kifogásolta. A megállapított tényállás értékelése sem volt iratellenes és nem tartalmazott logikai hibát sem. Jogszerűen állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy az indítványozó felperes, illetve a hitelszerződést megkötő kft. két külön, önálló jogképességgel rendelkező jogalany; hogy a bank és a kft. által kötött szerződések érvényesen létrejöttek; hogy a kft. nem hivatkozhat arra, hogy bármely adata tévesen szerepel a cégjegyzékben; hogy a bank jóhiszeműen járt el, amikor a közhiteles nyilvántartás adataiban bízva kötött szerződést; hogy a bank a kölcsön folyósítása érdekében kikötött szerződéses feltételek vizsgálatáról mint saját jogáról lemondhatott, anélkül, hogy ezzel szerződésszegést követett volna el, és hogy ennek nem volt kihatása az indítványozó és a bank által kötött jelzálogszerződésre. Azt is megállapította a Kúria, hogy amikor a panaszos a saját döntése alapján a végrehajtási árverés elkerülése érdekében teljesítette a hitelszerződéseket, akkor ténylegesen a közte és az alperes bank között létrejött jelzálogszerződést teljesítette; a jelzálogszerződés alapján ugyanis vállalta, hogy abban az esetben, ha a kft. nem fizet, úgy a tartozás az ingatlanából behajtható. A felperes panaszos kárai bekövetkezésének az oka a hitel vissza nem fizetése, de ez nem a bank magatartásának következménye, ezért a bank az indítványozónak nem okozhatott és nem is okozott kárt. Végül azt is kimondta, hogy a büntetőügy iratai alapján megállapítható tényeknek jelen perben nincs relevanciájuk, azok legfeljebb a kárt ténylegesen okozó, magát korábban Trampus Andrejnek kiadó magánszemély elleni perben használhatók fel bizonyítékként, a bank mint alperes elleni jelen eljárásban ezeknek a döntés alapjául szolgáló tények bizonyítása tekintetében nincs bizonyító erejük, mellőzésük sem minősíthető tehát jogellenesnek.

      [11] 3. Az indítványozó mindhárom ítélet ellen alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, kérve azok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság nem adott lehetőséget számára a bizonyításra, mert anélkül hozott az ügyben érdemi döntést, hogy ezt kifejezetten kérte volna; ő csak részítélet, illetve a jogalapot megállapító közbenső ítélet meghozatalát kérte, egyébként még szeretett volna bizonyítást indítványozni, erre azonban az érdemi elsőfokú döntést követően már nem volt módja. Azt is sérelmezte, hogy bár kérte, hogy a büntetőeljárásban keletkezett iratokat bizonyítékként használják fel a polgári perben is, ezt azonban az elsőfokú bíróság nem tette meg. Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság végül úgy zárta le – törvény ellenére, figyelmeztetés nélkül – az eljárást, hogy a keresetben foglalt jogviszonyból származó követelés új bizonyítékok fényében történő további megalapozására, vagy az új adatok és tények tükrében a jogcím pontosítására módot sem adott. Mindez az indítványozó szerint sérti a tisztességes eljárásnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt követelményét; sérti továbbá – annak ellenére, hogy a panaszos mint felperes ténylegesen fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, és ezt a másodfokú bíróság érdemben el is bírálta, sőt még ezen ítélet ellen is benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúriához, amit az szintén érdemben elbírált – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot is, mivel a panaszos szerint a bíróság érdemi döntésével szemben (ellentétben a közbenső ítélet tárgyában hozott végzéssel szembeni önálló fellebbezés lehetőségével) külön jogorvoslat nincs; végül sérti az Alaptörvénynek a tulajdonhoz való jogot deklaráló XIII. cikkét is, mivel a bíróság ezáltal tulajdoni igényének érvényesítésétől fosztotta meg a panaszost.

      [12] 4. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz alkalmas-e az érdemi elbírálásra, azaz megfelel-e befogadási feltételeknek. Ennek alapján a következő megállapításokra jutott. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírósági döntést követő 60 napon belül nyújtották be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvénynek az indítványozó véleménye szerint megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]. Az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].
      [13] Nem fogadható be azonban a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó [Abtv. 29. §]. Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a bíróságok ténymegállapítási és bizonyítékértékelési tevékenységét, valamint jogértelmezését támadja, érvelése pedig részben az ítéletek tartalmi kritikáját, részben az ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétellel kapcsolatos kritikát foglalja magában; a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése azonban a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés.

      [14] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.163/2015/4. számú ítélete, a Fővárosi Ítélő­tábla 5.Pf.21.611./2015/5/II. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 24.P.23.858/2013/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/17/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3125/2016. (VI. 21.)
          Date of the decision:
          .
          06/14/2016
          .
          .