Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00685/2013
Első irat érkezett: 04/30/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.I.11.046/2011/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/27/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria munkaviszony jogellenes megszüntetése tárgyában hozott Mfv.I.11.046/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Álláspontja szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét. Indokolásul előadja, hogy az Mt. 101. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló felmondása jogellenes, ha az ellentétes az Mt. 97. § (2) bekezdésével, míg a támadott ítélet szerint a munkáltató felmondása nem jogellenes, ha az ellentétes az Mt. 97. § (2) bekezdésével, ezért - a kúriat ítélet szerint - a törvénynek ezt a paragrafusát csak a munkavállalónak kell betartania, a munkáltatóknak nem. Sérti továbbá a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, amelyből szerinte az következik, hogy jogszerűtlen az, ami törvénybe ütközik. Jelen esetben nem vitatott tény, hogy a munkáltató jognyilatkozata (felmondás) ellentétes a törvénnyel, ugyanakkor ez a körülmény mégsem alapozza meg a felmondás jogellenességét. Az indítványozó véleménye szerint a támadott ítélet ellentétes a Legfelsőbb Bíróság MK 78. sz. állásfoglalásával, hiányos és ellentétes az Európai Bíróság joggyakorlatával és az európai jogállamiság értelmezésével..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Mfv.I.11.046/2011/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1) bekezdés
B. cikk (1) bekezdés

.
A döntés száma: 3197/2013. (X. 22.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2337
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); egyenlőség mint törvény előtti egyenlőség; jogbiztonság mint jogsérelem alapja
.
A döntés kelte: Budapest, 10/14/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.10.14 15:00:00 3. öttagú tanács
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.11.046/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.

    [2] 1. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.11.046/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességét és semmisítse azt meg.
    [3] Az indítványozó munkaviszonyát munkáltatója 2009. február 6-án kelt rendes felmondással, 60 napos felmondási idővel, 2009. február 7. napjával megszüntette. A rendes felmondás indoka a munkáltatónál végrehajtott létszámcsökkentés és az indítványozó munkakörének megszűnése, más munkakörökkel való összevonása volt. A munkáltató a kialakult gazdasági helyzetre, a takarékosabb gazdálkodásra tekintettel vonta össze a munkaköröket. A munkáltató a felmondási idő teljes időtartamára felmentette az indítványozót a munkavégzés alól, az utolsó munkában töltött nap a felmondás közlésének napja, 2009. február 6-a volt. A munkaviszony megszűnésére tekintettel kiállítandó okiratok elkészítésére és postázására, valamint a felperest megillető juttatások kifizetésére vonatkozó kötelezettségének teljesítését a munkáltató három napon belül vállalta. A munkáltató az egyoldalúan juttatni szándékozott végkielégítés kifizetését attól tette függővé, hogy a szolgálati gépjárművet, illetve a vállalati mobiltelefont az indítványozó határidőben visszaszolgáltassa.
    [4] 2009. március 9-én az indítványozó kerestet nyújtott be a Tatabányai Munkaügyi Bíróságon, amelyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a rendes felmondás jogellenességét, és kötelezze a munkáltatót az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatásra, valamint az elmaradt munkabérének és egyéb járandóságainak megfizetésére és a perköltség megtérítésére. Az indítványozó elsősorban arra hivatkozott, hogy a rendes felmondás azért jogellenes, mert a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 97. § (2) bekezdésébe ütköző kitételt határozott meg az igazolások kiadására és az őt megillető juttatások kifizetésére. Emellett hivatkozott arra, hogy a munkáltató megsértette az Mt. 3. és 4. §-aiban foglalt jóhiszemű, tisztességes és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét azzal, hogy az eszközöket a munkaviszony megszűnését megelőzően vissza kellett szolgáltatni. Vitatta továbbá a felmondásban megjelölt ok valósságát; álláspontja szerint a munkáltató ténylegesen nem kívánta csökkenteni az általa is betöltött poszt, az asszisztens menedzserek számát, valamint azt is vitatta, hogy a gazdasági válság hátrányosan érintette a munkáltatót. Hivatkozott továbbá arra, hogy véleménynyilvánítási szabadságát a munkáltatója fokozatosan korlátozta és a felmondására azért került sor, mert több témában konfrontálódott a munkáltatójával.
    [5] A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2011. február 17-én, 2.M.233/2009/23. számon meghozott ítéletében azt állapította meg, hogy az indítványozó munkaköre ténylegesen összevonásra került más munkakörrel, és nem tekinthető jogellenesnek az sem, hogy a felmondás indokolása között a kialakult gazdasági helyzet is szerepel. Az indítványozó nem tudta bizonyítani, hogy a felmondásra a véleménynyilvánítása, illetve a konfrontációk miatt került sor. A bíróság megállapította, hogy a felmondás jogszerű volt, arra az abban megjelölt indokok alapján került sor. Nem állapította meg a rendes felmondás jogszerűtlenségét a felmondás elszámolással kapcsolatos rendelkezéseinek az alapján sem. Idézet az indokolásból: „A munkaviszony megszüntetésekor követendő eljárást az Mt. 97–99. §-ai, míg a rendes felmondás szabályait a 89–94. §-ai rögzítik. A munkaviszony megszüntetésére irányuló intézkedés jogszerűségének megállapításakor azt kell vizsgálni, hogy az az intézkedés, ami a jogviszonyt megszünteti, megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. Jelen esetben megállapítható, hogy a felperes [indítványozó] által sérelmezett rendelkezés nem a munkaviszony megszüntetésére irányuló intézkedés része, hanem az annak következményeként keletkező elszámolási kötelezettségre vonatkozik. Mindebből következően az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazására nem kerülhet sor amiatt, hogy a munkáltató megsérti az Mt. 97. §-ában foglaltakat, a jogsértés egyéb, például kártérítési igény érvényesítésének alapjául szolgálhat.” A bíróság összefoglalóan megállapította, hogy az indítványozó által hivatkozott, a felmondás jogellenességét megalapozó jogsértések nem állnak fenn, így a felmondás jogellenessége nem állapítható meg.
    [6] A másodfokon eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2011. szeptember 6-án kelt, 2.Mf.20.450/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
    [7] A felülvizsgálati bíróságként eljárt Kúria 2013. január 23-án kelt, Mfv.I.11.046/2011/6. számú ítéletével a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta, a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.

    [8] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség, valamint a B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság szellemének sérelmét állította. Ezen túl hivatkozott arra is, hogy az ítélet ellentétes a Legfelsőbb Bíróság MK 78. számú állásfoglalásával, hiányos, és ellentétes az Európai Bíróság joggyakorlatával.
    [9] Az indítványozó szerint a Kúria felülvizsgálati ítélete azért sérti az Alaptörvénybe foglalt törvény előtti egyenlőség követelményét, mert míg az Mt. 101. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló felmondása jogellenes, ha az ellentétes az Mt. 97. § (1) bekezdésével, a Kúria (és az általa felülvizsgált másodfokú döntés) szerint a munkáltató felmondása mégsem jogellenes, ha az az Mt. 97. § (2) bekezdésével ellentétes. Álláspontja szerint ebből az következik, hogy a Kúria szerint „a törvénynek ezt a paragrafusát csak a munkavállalóknak kell betartani, a munkáltatóknak nem.”
    [10] Az indítványozó kifejtette, hogy a peres eljárás során mindvégig arra hivatkozott, hogy a vele közölt felmondás ellentétes az Mt. 13. § (3) és 97. § (2) bekezdésébe foglalt törvényi rendelkezésekkel, vagyis azért jogellenes, mert törvénybe ütközik. A bíróságok azonban azt állapították meg, hogy a felmondást nem teszi jogellenessé az a körülmény, hogy annak rendelkezése törvénybe ütközik. Ezért – álláspontja szerint – az „ítélet[ek] sérti[k] azt a legalapvetőbb jogállami elvet, mely szerint jogszerűtlen az, ami [többek között] törvénybe ütközik. [Az, hogy a törvénysértés nem alapozza meg a felmondás jogellenességét] minden jogállamban élő európai állampolgár számára értelmezhetetlen.”
    [11] Az indítványozó hivatkozott továbbá arra, hogy a Kúria által jóváhagyott jogerős ítélet – amikor azt mondja ki, hogy a felmondás jogszerűsége nem vizsgálható az Mt. 97. § (2) bekezdése alapján – ellentétes a Legfelsőbb Bíróság MK 78. számú állásfoglalásával is. A jogerős ítélet – az indítványozó álláspontja szerint – továbbá hiányos és ellentétes az Európai Bíróság joggyakorlatával.
    [12] Mindezek alapján az indítványozó kérte a Kúria ítéletének megsemmisítését, valamint annak megállapítását, hogy a) a Kúria ítélete ellentétes az Alaptörvény XV. cikkével, b) „bármely bírósági ítélet, mely azon alapszik, hogy egy jognyilatkozat vagy cselekmény akkor is lehet jogszerű, ha törvénybe ütközik, értelmezhetetlen és súlyosan sérti a […] jogállamiság szellemét”, c) a Kúria ítélete ellentétes a Legfelsőbb Bíróság MK 78. számú állásfoglalásával, d) a Kúria ítélete és előzményei hiányosak, e) a Kúria ítélete ellentétes az Európai Bíróság joggyakorlatával és a jogállamiság európai értelmezésével.

    [13] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek. Az Alkotmánybíróság a formai feltételek vizsgálata során megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt 60 napos határidőn belül került benyújtásra, és az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel.

    [14] 4. A befogadásról való döntéskor az indítvány tartalmi vizsgálata során a testület különösen az Abtv. 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket vizsgálja.
    [15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 27. §-a szerint benyújtásra jogosult, a perben felperesként eljáró magánszemély nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően, az indítványban saját jogainak a sérelmét állítva.
    [16] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság e feltételek vizsgálatával összefüggésben kialakította gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {lásd pl.: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
    [17] Mindezekből következően az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki a bírósági ítéletek és a legfelsőbb bírósági állásfoglalások, illetve az Európai Bíróság joggyakorlata, „a jogállamiság európai értelmezése” közötti feltételezett ellentmondások vizsgálatára.
    [18] Az Alkotmánybíróság gyakorlatából következik az is, hogy az indítvány az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének a sérelmére vonatkozó része alapján sem fogadható be, az alábbiak szerint.
    [19] Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének, a törvény előtt egyenlőség, jogképesség sérelmére alapított indítványozói álláspont akként összegezhető, hogy nézete szerinte a Kúria ítéletéből az következik, hogy amíg a munkavállalóknak be kell tartaniuk az Mt. rendelkezéseit, addig a munkáltatóknak nem kell betartaniuk az Mt. hasonló rendelkezéseit. Az indítványozó álláspontja szerint a munkajogi perekben az Mt. mindenfajta megsértése a rendes felmondás jogellenességét kell, hogy maga után vonja, viszont az Mt. és a kialakult bírói joggyakorlat szerint csak a szorosan vett felmondást és annak eljárását kell vizsgálni, csak az vonhatja maga után a felmondás jogellenességének kimondását. A konkrét esetben a bíróságok nem a szorosan vett felmondás, hanem az ahhoz kapcsolódó elszámolás körébe tartozó kérdésnek tekintették, hogy az igazolások kifizetésére, elszámolásra nem az Mt. szerinti határidőben, hanem később került sor, ezért a felmondás jogszerűségének megítélésekor ezt nem vették figyelembe, nem állapították meg ez alapján a felmondás jogellenességét. Mindezekből megállapítható, hogy az indítványozó álláspontjának alátámasztására felhozott érvek valójában az eljáró bíróságok jogértelmezését kifogásolják, az indítványozó a jogértelmezés megváltoztatását kéri az Alkotmánybíróságtól. Erre azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.
    [20] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság sérelmére is hivatkozott. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jog sérelme esetén igénybe vehető jogorvoslati eszköz. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt alapítani csak kivételesen, tipikusan a visszaható hatályú jogalkalmazás, vagy a felkészülési idő hiánya miatt lehet {erről lásd pl.: 3066/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [9]}. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem a visszaható hatályú jogalkalmazás vagy a felkészülési idő hiánya miatt állította az Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmét.
    [21] Az indítvány a Kúria ítélete, illetve előzményei hiányosságaira vonatkozó részében nem tartalmaz alkotmányjogi érvelést.
    [22] Az indítvány mindezek alapján nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglaltaknak, mivel a bírói döntést alapvetően befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel az indítványozó.

    [23] 5. Mivel az indítvány alapján az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        előadó alkotmánybíró
        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        04/30/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3197/2013. (X. 22.)
        Date of the decision:
        .
        10/14/2013
        .
        .