A döntés szövege:
A Magyar Köztársaság nevében!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálata iránt indított eljárásban meghozta a
következő
határozatot :
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a gazdasági
stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló
1995. évi XLVIII. törvény ( Gst. ) 87. , 90. és 91. §-a
alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket a Gst.
hatálybalépésének napjával megsemmisíti.
Ennek folytán a megsemmisített rendelkezések nem lépnek
hatályba.
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975.
évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. ( V. 1. )
MT rendelet 2. §-a alkotmányellenességének
megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint "a Magyar
Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális
biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység,
árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett
munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges
ellátásra jogosultak.
A (2) bekezdés szerint "a Magyar Köztársaság az
ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a
szociális intézmények rendszerével valósítja meg. "
Az Alkotmány e rendelkezéseivel összefüggésben a
társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályokat érintő
alkotmányossági kérdésekkel az Alkotmánybíróság számos
határozatban foglalkozott.
Ezek lényeges megállapításai szerint az állam a polgárok
megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogaik
realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális
intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és
működtetni ( 26/1993. ( IV. 28. ) AB határozat ABH 1993.
196, 199. ) .
A hatályos jog szerint kialakult társadalombiztosítási
rendszerben a biztosítási jogviszony mellett szociális
segélyezési és egyéb ( altruista, politikai stb. ) elemek
is fellelhetők. A társadalombiztosítás - minden
sajátossága mellett - alapvetően biztosítás, amelynek
lényege, hogy meghatározott díj ( járulék ) ellenében a
biztosítót helytállási kötelezettség terheli ( 11/1991.
( III. 29. ) AB határozat ABH 1991. 34, 35. ) . A vegyes
rendszer nem ellentétes az Alkotmánnyal, ha a
rendszeralkotó elvek ( vásárolt jog, szociális
gondoskodás ) - ha eltérő mértékben is -, de
érvényesülnek ( ABH 1992. 564, 565. ) .
Az Alkotmánybíróság vizsgálhatja az intézmény alkotmányos
működtetését. Ennek során értékelnie kell, hogy a
támadott jogszabályok figyelemmel vannak-e az Alkotmány
70/E. §-a szerint a kialakult vegyes megoldással szembeni
alkotmányos kívánalmakra, azaz egyaránt eleget tesznek-e
a rendszerbe épített biztosítási és szociális
követelményeknek ( 26/1993. ( IV. 28. ) AB határozat ABH
1993. 196, 200. ) .
2. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény
( T. ) rendelkezései szerint a társadalombiztosítási
jogviszony a törvény erejénél fogva létrejön a T. 10. §-
ában meghatározott esetekben. A biztosítás, ha jogszabály
másként nem rendelkezik, az ennek alapját képező
jogviszony kezdetétől a megszűnésééig áll fenn ( T. 10. §
(5) bek. ) . A társadalombiztosítás a munkafolyamatban
résztvevők kockázatát kezeli ( ABH 1993. 658, 659. ) .
Az ennek alapján létrejött jogviszony alanyai a
biztosított ( kedvezményezett ) , a munkáltató
( foglalkoztató ) és a társadalombiztosítási szerv.
A T. 5. §-a szerint a társadalombiztosítás kiadásainak
fedezetére járulékot kell fizetni. A munkáltató
járulékfizetési kötelezettségének alapvető szabályait a
T. 103. § (1) bekezdése és 103/A. §-a, a biztosított
kötelezettségét pedig a T. 103. § (2) bekezdése és 103/B.
§-a rendelkezései határozzák meg.
A munkaerő fenntartásához és újratermeléséhez a
munkáltatónak ( foglalkoztatónak ) is érdeke fűződik. A
munkavégzés kockázatokkal is jár. Mindezekben a
munkáltató ( foglalkoztató ) - a munkavállalóval együtt -
részt vállal.
A munkáltatónak a társadalombiztosításban való
érdekeltségét a biztosítottság ténye alapozza meg; az
érdekeltség mérve a biztosítási kötelezettséget
keletkeztető foglalkoztatással, illetőleg e jogviszony
alapján adott személyes jellegű juttatással
( kifizetéssel ) arányos.
Az Alkotmánybíróság több határozatban rámutatott arra,
hogy a kötelező társadalombiztosítás és ennek
fedezeteként a társadalombiztosítási járulék fizetési
kötelezettség az Alkotmánnyal összhangban van ( ABH 1991.
519, 521. ) . Ez a fizetési kötelezettség a tulajdonhoz
való alapvető jogot ( Alkotmány 13. § ) nem sérti.
A kötelező biztosítás körében a fizetési kötelezettség
előírása és annak mértéke az Alkotmány 70/E. §-ában
megfogalmazott állami kötelezettségre tekintettel csak
szélsőséges esetben, más alapvető jog ( pl.
diszkrimináció tilalma ) csorbulása esetén
alkotmányossági kérdés.
II.
1. A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes
törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény
( Gst. ) társadalombiztosítási kiadások fedezetével
összefüggő szabályokat is érintett. A Gst. 87. , 90. és
91. §-át támadó indítványokkal kapcsolatos szabályok
lényeges tartalma a következő :
A megbízási és vállalkozási jellegű jogviszony keretében
díjazás ellenében személyesen munkát végző személyre a
biztosítás akkor terjed ki, ha az e tevékenységéből
származó havi keresete ( díjazása ) eléri a tárgyév első
napján érvényes minimális bér havi összegének hatvan
százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad
részét ( T. 10. § (3) bek. ) .
E szabály alkalmazásánál a szerzői jogvédelem alá tartozó
esetekben kifizetett szerzői díjat, valamint a megbízási
jogviszony keretében előadóművészi tevékenységet
folytatók díjazását figyelmen kívül kell hagyni ( a
társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény
végrehajtására kiadott 89/1990. ( V. 1. ) MT rendelet
( R. ) 2. § ) . ( Ezt a szabályt az R. módosításáról
szóló 69/1995. ( VI. 17. ) Korm. rendelet nem érintette.)
A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére a
munkáltató, az egyéb szerv és az egyéni vállalkozó 24, 5
százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot és 19, 5
százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot ( a
továbbiakban együtt : társadalombiztosítási járulékot )
köteles együttesen fizetni. A biztosított - ha törvény
másképp nem rendelkezik - egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az
egészségbiztosítási járulék mértéke négy százalék, a
nyugdíjjárulék mértéke pedig hat százalék ( T. 103. § ) .
A munkáltató ( foglalkoztató ) a biztosított részére a
biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján
adott személyi jellegű kifizetés ( juttatás ) után -
meghatározott kivételekkel - negyvennégy százalékos
mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni
( T. 103/A. § (1) bek. ) .
A Gst. a társadalombiztosítási járulékfizetési
kötelezettséget a T. 103/A. §-ának (15) - (17)
bekezdéssel való kiegészítésével a következők szerint
terjesztette ki :
" (15) A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási,
vállalkozási jellegű jogviszony alapján szerzői
jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett szerzői díj,
valamint a megbízási jogviszony keretében előadóművészi
tevékenységet folytatók díjazása után negyvennégy
százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles
fizetni, kivéve, ha a díjat a szerzői jogot öröklési
jogcímen megszerzett személynek fizeti.
(16) A megbízó, illetőleg a megrendelő a megbízási,
vállalkozási jellegű jogviszony alapján az újítás,
találmány, a használati minta, a mikroelektronikai
félvezető termék topográfiája, az ipari minta, a védjegy,
továbbá a vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési
ismeretek díjának ( a továbbiakban : szellemi alkotáshoz
fűződő díj ) kifizetése esetén negyvennégy százalékos
társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, kivéve,
ha a díjat a szellemi alkotás öröklése jogcímen
megszerzett személynek fizeti.
(17) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékfizetés
alapja munkabér és munkadíj esetén nem lehet kisebb
a ) a középfokú iskolai végzettségűeknél ( szakmunkások,
érettségizettek ) a tárgyév első napján érvényes
minimális bér 1, 25-szorosánál,
b ) felsőfokú végzettségűeknél a tárgyév első napján
érvényes minimális bér 1, 5-szeresénél. "
A biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
fizetési kötelezettségéről a T. 103/B. §-a rendelkezik. A
Gst. 88. §-ával módosított (3) bekezdés szerint nem kell
egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni a 103/A.
§ (15) és (16) bekezdésében meghatározott befizetések
után.
2. Az egyéni vállalkozók valamint a társas vállalkozások
és tagjaik járulékfizetéséről a T. 103/D. és 103/E. §-a
rendelkezik. Ez a személyi kör biztosítottnak minősül, a
jövedelmüket terhelő társadalombiztosítási járulék
mértéke negyvennégy százalék.
A kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozó,
valamint a társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet
folytató tagja tekintetében a T. ezektől eltérő
szabályokat tartalmaz.
Járulékfizetésüket a T. 119/A. és 119/B. §-a szabályozza,
egyes társadalombiztosítási ellátásra való
jogosultságukról a T. 118. § (3) bekezdése szól. Eszerint
ez a személyi kör baleseti ellátásra és baleseti
egészségügyi szolgáltatásra jogosult.
Az esetükben fizetendő baleseti járulék mértékét a Gst.
90. §-a a T. 119/A. § (4) bekezdésének, a Gst. 91. §-a a
T. 119/B. §-ának módosításával a korábbi tíz százalékról
negyvennégy százalékra emelte.
A Gst. ebben a körben a társadalombiztosítási ellátásra
való jogosultság szabályait nem érintette.
III.
A Gst. kihirdetése után az Alkotmánybírósághoz több
indítvány érkezett, amelyekben a törvény egyes
alkotmányellenesnek tartott rendelkezéseit támadják.
Az e határozatban megvizsgált és elbírált indítványokban
kifejtett kifogások a következőképpen foglalhatók össze.
1. Számos indítványozó alkotmányellenesnek tartja, hogy a
Gst. negyvennégy százalékos társadalombiztosítási
járulék-fizetési kötelezettséget ír elő a szerzői díj,
valamint az előadóművészi tevékenységet folytatók
díjazása és a szellemi alkotáshoz fűződő díj kifizetése
után ( Gst. 87. §. ) . Az indítványozók szerint
megkülönböztetéshez ( Alkotmány 70/A. § ) vezet és a
szociális biztonsághoz való jogot ( Alkotmány 70/E. § )
is sérti, hogy ehhez a járulékfizetési kötelezettséghez
nem kapcsolódik semmiféle társadalombiztosítási ellátás.
2. Az egyik indítványozó kifogásolta, hogy a munkáltatót
terhelő társadalombiztosítási járulék ( T. 103/A. § )
alapjának legkisebb összegét a Gst. az eddigiektől
eltérően meghatározza és ezt a munkavállaló iskolai
végzettségétől is függővé teszi ( Gst. 87. § ) .
Álláspontja szerint ezzel alaptalanul, a ténylegesen ki
nem fizetett munkabér után írnak elő fizetési
kötelezettséget, ez a szociális biztonsághoz való jogot
( Alkotmány 70/E. § ) sérti és diszkriminatív ( Alkotmány
70/A. § ) .
3. Több indítványozó kifogásolja, hogy a Gst. a
kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozók és a
társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet végző tagja
tekintetében a korábbi tíz százalékos baleseti
járulékfizetési kötelezettséget negyvennégy százalékra
emelte ( Gst. 90-91. § ) .
Álláspontjuk szerint ez azért diszkriminatív, mert
jóllehet alapját és százalékos mértékét tekintve a
kötelezettség mérve azonos az egyéni vállalkozók ( T.
103/D. § ) és a társas vállalkozások valamint tagjaik
( T. 103/E. § ) negyvennégy százalékos
járulékfizetésével, de az érintett személyek az
ellátásoknak csupán szűkebb körére, baleseti ellátásra és
baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosultak ( T. 118.
§ (3) bek. ) .
4. Az egyik indítványozó az R. 2. §-át tartja
alkotmányellenesnek a Gst. 87. §-ára tekintettel.
Álláspontja szerint, ha a szerzői díj, valamint az
előadóművészi tevékenységet folytatók díjazása után
társadalombiztosítási járulékot kell fizetni, akkor a
szociális biztonsághoz való jogot sérti, hogy a
díjazásban részesülő személy nem válhat biztosítottá.
Azzal is érvelt, hogy a szellemi alkotásokról szóló
jogszabályok védelme alatt állók között hátrányos
megkülönböztetést jelent az, hogy csak a "szellemi
alkotáshoz fűződő díjban" részesülők válhatnak
biztosítottá a T. 10. § (3) bekezdésben meghatározottak
szerint, a szerzői díjban részesülők nem.
IV.
1. Az indítványok az alábbiak szerint, részben
megalapozottak.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar
Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. A (2)
bekezdés szerint tulajdont kisajátítani csak kivételesen
és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és
módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett
lehet.
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint a Magyar
Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre
vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog
lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog,
hanem az azzal összefüggő minden vagyoni jog
biztosítására vonatkozik ( 17/1992. ( III. 30. ) AB
határozat ABH 1992. 104, 108. ) .
Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési
autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi
védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a
tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben
ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát az
egyéni autonómia védelméről van szó, az alapjogi
tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen
szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú
jogosítványokra is ( például társadalombiztosítási
igényekre ) . A tulajdon szociális kötöttségei a
tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását
alkotmányosan lehetővé teszik. Az alkotmányos védelem
módját meghatározza a tulajdonnak az a - más alapjogoknál
fel nem lelhető - sajátossága, hogy alkotmányosan védett
szerepét tekintve általában helyettesíthető ( 64/1993.
( XII. 22. ) AB határozat ABH 1993. 373, 380. ) .
A tulajdonhoz való alapvető jog védelménél az az
alkotmányossági kérdés, hogy milyen esetekben kell a
tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden
ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat
igényt az értékgarancia ( ABH 1993. 373, 380. ) elvének
érvényesülésére. Ezt fejezte ki az Alkotmánybíróság ama
korábbi határozata is, amely szerint a járulék
nyilvánvalóan eltúlzott mértéke már minőségi kategóriává,
mértéktelenné válik ( ABH 1991. 519, 522. ) .
A kötelező biztosítás mind az egyén cselekvési
autonómiáját, mind ennek hagyományos anyagi alapját,
tulajdonhoz való jogát korlátozza. Ez az Alkotmánybíróság
gyakorlata szerint ( ABH 1991. 519, 521. ; 43/1991.
( VII. 12. ) AB határozat ABH 1991. 201, 203-204. ) nem
jelenti a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes
korlátozását, ha szükséges, arányos és a tulajdonhoz való
jog lényeges tartalmát nem érinti.
A vizsgált esetben a korlátozás arányosságát a
társadalombiztosítási jogviszony egészében kell vizsgálni
és ennek során tekintettel kell lenni arra is, hogy a
tulajdon szociálisan ( ABH 1993. 373, 380-382. ) kötelez.
A társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségből
a biztosítás jellegénél fogva személyes és előre
meghatározott igények származnak. A biztosítás körében
előírt fizetési kötelezettségnél - ha az nem mértéktelen
- az értékgarancia elve nem csorbul alkotmányellenesen.
Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásban az elbírálás alá
vont indítványok alapján azt vizsgálta, hogy a T. 103/A.
(15) - (17) bekezdése körében érvényesül-e a biztosítási
elv, mint a tulajdonvédelem tartalmát jelentő
értékgarancia egyik megnyilvánulása, illetve a T. 119/A.
§ (4) bekezdésében és 119/B. §-ában meghatározott
járulékmérték nem alkotmánysértő-e.
2. A T. 103/A. § (15) és (16) bekezdése a szellemi
alkotások két nagy csoportjára vonatkozik.
A Gst. 87. §-ával beiktatott T. 103/A. § (15) és (16)
bekezdése szerint keletkező járulékfizetési kötelezettség
mindkét esetben független attól, hogy a megbízói,
illetőleg megrendelői kifizetés a biztosítási
kötelezettséggel járó jogviszony alapján biztosított
személy részére történik-e.
Az a személy viszont, aki a T. 103/A. § (16) bekezdése
alapján "szellemi alkotáshoz fűződő díjban" részesül, a
T. 10. § (3) bekezdésében foglalt általános feltételek
teljesülése mellett ( ha havi díjazása meghatározott
összeget elér ) biztosítottá válhat. Az adott megbízónál,
megrendelőnél elért kereset meghatározott mértéke alatt a
biztosítási elv a T. 103/A. § (16) bekezdése esetében nem
érvényesül.
A T. 103/A. § (15) bekezdése szerint szerzői díjban, vagy
az előadóművészi tevékenységért díjazásban részesülő
személy az R. 2. §-a folytán a díjazás mértékétől
függetlenül a T. 10. § (3) bekezdése alapján nem válhat
biztosítottá, az általa felvett kifizetés, juttatás
biztosításhoz fűződő ellátási stb. jogot nem alapoz meg.
A T. 103/A. § (15) bekezdése hatókörében a biztosítási
elem teljesen, a (16) bekezdésnél részben hiányzik. Ebben
a körben ez a "társadalombiztosítási járulék" címén
előírt kötelezettség tehát a társadalombiztosításon kívül
esik, ahhoz nem kapcsolódik a munkáltató
( foglalkoztató ) érdekeltsége és nem alapoz meg
semmiféle társadalombiztosítási ellátást sem.
A T. 103/A. § (15) és (16) bekezdése tehát nem a
biztosítottsághoz és ezen keresztül az ellátottság elvi
lehetőségéhez, hanem valamely szerződés- és szolgáltatás
típushoz köt törvényben elrendelt, a fizetésre kötelezett
vagyoni jogait terhelő egyoldalú, bár a
társadalombiztosítás javára szóló, de érdekeltség,
ellenszolgáltatás és értékgarancia érvényesülése nélküli
fizetési kötelezettséget.
E fizetési kötelezettség mértékének alapja a megrendelő,
illetőleg megbízó által meghatározott jogcímen kifizetett
teljes összeg, mértéke pedig negyvennégy százalék.
Az ilyen fizetési kötelezettség a tulajdonhoz való jogot
aránytalanul és anélkül korlátozza, hogy az más alapvető
jog vagy kötelesség érvényesülése érdekében történnék. A
korlátozás az Alkotmány 13. §-ába ütközik és ezért a Gst.
87. §-a alkotmányellenes, mégpedig T. 103/A. § (15)
bekezdésére vonatkozó részében teljes egészében, (16)
bekezdése tekintetében pedig abban a részében, amelyben
anélkül állapít meg a fentiek szerinti fizetési
kötelezettséget, hogy a díjazásban részesülő személyre a
biztosítás kiterjedne.
3. A Gst. 87. §-ának a T. 103/A. § (17) bekezdését
beiktató rendelkezése bizonyos esetekben a
társadalombiztosítási járulékfizetés legkisebb alapját a
ténylegesen kifizetett illetőleg megszerzett munkabértől
és munkadíjtól eltérően, rögzített fiktív összegben
határozza meg azzal, hogy ilyen esetben a járulékfizetés
legkisebb alapja az iskolai végzettség szerint
differenciált.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar
Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden
személy számára az emberi, illetve az állampolgári
jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín,
nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti
vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb
helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
A kötelező legkisebb munkabér ( minimálbér )
megállapításáról a 6/1995. ( I. 31. ) Korm. rendelet
rendelkezik. A rendelet hatálya kiterjed minden
munkáltatóra és munkavállalóra.
A Gst. munkabér és munkadíj esetén a teljes és
részmunkaidőben foglalkoztatott, közép- vagy felsőfokú
végzettségű munkavállaló után a minimális bérnél magasabb
összegben határozza meg a járulékfizetés alapját. A
ténylegesen ki sem fizetett és meg sem szerzett munkabér
és munkadíj után a járulékfizetés előírása a
meghatározott esetekben a minimálbér és a rögzített
járulékalap szerinti bérnek megfelelő jövedelemsávba eső
személyeket és munkáltatóikat hátrányosan különbözteti
meg azokhoz képest, akiknél a ténylegesen kifizetett
munkabér után kell járulékot fizetni. Ez vagyoni helyzet
szerinti olyan különbségtételt jelent, amelynek
tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka
(35/1994. ( VI. 24. ) AB határozat ABH 1994. 197, 200.).
Hátrányos megkülönböztetés továbbá az is, hogy -
esetenként - a járulékfizetés alapját a
társadalombiztosítás fedezetével kapcsolatba sem hozható
iskolai végzettség határozza meg.
4,Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában
megállapította, hogy a társadalombiztosítási és
nyugdíjjárulék mértéke a nemzetgazdaság állapotának, az
érdekérvényesítést szolgáló intézményeknek, és számos
egyéb tényezőnek a függvénye. Az Alkotmány alapvető
jogokat védő és elismerő szabályai alapján a
nyugdíjjárulék és a társadalombiztosítási járulék mértéke
alkotmányellenessé válik, ha a járulék mértéke akár
diszkriminatív módon nyer meghatározást, akár pedig olyan
nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték
már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik ( ABH 1991.
519, 522. ) .
A Gst. 90. §-a a T. 119/A. § (4) bekezdésének, a Gst. 91.
§-a a T. 119/B. §-ának módosításával a baleseti járulék
mértékét az ellátásra vonatkozó egyéb szabályok
érintetlenül hagyása mellett negyvennégy százalékra
emeli.
Miként a társadalombiztosítási és nyugdíj-
( egészségbiztosítási- ) járulék mértéke önmagában nem
alkotmányossági kérdés, önmagában a baleseti járulék
mértéke sem az.
A vizsgált esetben azonban tárgyilagos mérlegelés szerint
nincs ésszerű oka annak a különbségtételnek, hogy - a
társadalombiztosítási járulékhoz ( T. 103/D. és 103/E.
§ ) képest - azonos mérvű járulékfizetés után az érintett
személyi kör az ellátásoknak csupán szűkebb körére,
baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi
szolgáltatásra jogosult. A kifejtettekre tekintettel az
Alkotmánybíróság megállapította a Gst. 90-91. §-ának
alkotmányellenességét.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
( Abtv. ) 40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság a
jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, azt
teljesen vagy részben megsemmisíti. Az elbírált esetben a
Gst. 87. és 91. §-a részleges megsemmisítése nem volt
lehetséges.
Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányellenesség
következményeit - az Abtv. 40. §-a alkalmazásával - a
határozat IV. 2-4. pontjában írtak alapján a Gst. 87. ,
90. és 91. §-a teljes egészében való megsemmisítésével
vonta le, és az Abtv. 41. §-a és 42. § (2) bekezdése
alapján rendelkezett - mindenkire nézve hatályosan - a
hatályvesztésről.
5. A megélhetéshez szükséges ellátásra való jogosultság
alkotmányos rendelkezéseiből nem következik a
társadalombiztosítás önkéntes, de kötelező volta sem. Az
Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésében írt rendelkezésből
éppen az következik, hogy az állam bármelyiket jogosult
alkalmazni ( ABH 1991. 519, 521. ) .
A szerzői díjban, valamint előadóművészi tevékenységért
járó díjazásban részesülők a társadalombiztosításból
nincsenek kizárva.
A T. 119/D. §-a tartalmaz rendelkezéseket a kötelező
biztosítás hatálya alá nem tartozókra, az önkéntes
elhatározáson alapuló, a társadalombiztosítási szervvel
kötött megállapodásra.
Erre figyelemmel nem állapítható meg az R. 2. §-ának
alkotmánysértő volta, ezért ezt az indítványt az
Alkotmánybíróság elutasította.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |