English
Hungarian
Ügyszám:
.
455/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 45/1995. (VI. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/210
.
A döntés kelte: Budapest, 06/30/1995
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                    A Magyar Köztársaság nevében!

      Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
      utólagos vizsgálata  iránt indított eljárásban meghozta a
      következő

                            határozatot :

      Az  Alkotmánybíróság   megállapítja,  hogy   a  gazdasági
      stabilizációt szolgáló  egyes törvénymódosításokról szóló
      1995. évi  XLVIII. törvény  ( Gst. ) 87. , 90. és 91. §-a
      alkotmányellenes, ezért  ezeket a  rendelkezéseket a Gst.
      hatálybalépésének napjával megsemmisíti.

      Ennek folytán  a megsemmisített  rendelkezések nem lépnek
      hatályba.

      Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975.
      évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. ( V. 1. )
      MT     rendelet     2.    §-a     alkotmányellenességének
      megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

      Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                Indokolás

                                   I.

        1. Az  Alkotmány 70/E.  § (1) bekezdése szerint "a Magyar
        Köztársaság  állampolgárainak   joguk  van   a  szociális
        biztonsághoz; öregség,  betegség, rokkantság,  özvegység,
        árvaság    és     önhibájukon     kívül     bekövetkezett
        munkanélküliség  esetén   a   megélhetésükhöz   szükséges
        ellátásra jogosultak.

        A  (2)   bekezdés  szerint   "a  Magyar   Köztársaság  az
        ellátáshoz való  jogot a  társadalombiztosítás útján és a
        szociális intézmények rendszerével valósítja meg. "

        Az  Alkotmány   e   rendelkezéseivel   összefüggésben   a
        társadalombiztosításra  vonatkozó  jogszabályokat  érintő
        alkotmányossági kérdésekkel  az  Alkotmánybíróság  számos
        határozatban foglalkozott.

        Ezek lényeges  megállapításai szerint az állam a polgárok
        megélhetéshez   szükséges    ellátáshoz    való    jogaik
        realizálása érdekében  társadalombiztosítási és szociális
        intézményi rendszert  köteles létrehozni,  fenntartani és
        működtetni ( 26/1993.  ( IV. 28. ) AB határozat ABH 1993.
        196, 199. ) .

        A hatályos  jog szerint  kialakult  társadalombiztosítási
        rendszerben a  biztosítási jogviszony  mellett  szociális
        segélyezési és egyéb ( altruista, politikai stb. ) elemek
        is   fellelhetők.   A   társadalombiztosítás   -   minden
        sajátossága mellett  -  alapvetően  biztosítás,  amelynek
        lényege, hogy  meghatározott díj  ( járulék ) ellenében a
        biztosítót helytállási  kötelezettség terheli  ( 11/1991.
        ( III. 29.  ) AB határozat ABH 1991. 34, 35. ) . A vegyes
        rendszer   nem   ellentétes   az   Alkotmánnyal,   ha   a
        rendszeralkotó   elvek    ( vásárolt    jog,    szociális
        gondoskodás )  -   ha   eltérő   mértékben   is   -,   de
        érvényesülnek ( ABH 1992. 564, 565. ) .

        Az Alkotmánybíróság vizsgálhatja az intézmény alkotmányos
        működtetését.  Ennek   során  értékelnie   kell,  hogy  a
        támadott jogszabályok  figyelemmel vannak-e  az Alkotmány
        70/E. §-a szerint a kialakult vegyes megoldással szembeni
        alkotmányos kívánalmakra,  azaz egyaránt eleget tesznek-e
        a   rendszerbe    épített   biztosítási    és   szociális
        követelményeknek ( 26/1993.  ( IV. 28. ) AB határozat ABH
        1993. 196, 200. ) .

        2. A  társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény
        ( T. )  rendelkezései  szerint   a  társadalombiztosítási
        jogviszony a  törvény erejénél fogva létrejön a T. 10. §-
        ában meghatározott esetekben. A biztosítás, ha jogszabály
        másként  nem   rendelkezik,  az   ennek  alapját   képező
        jogviszony kezdetétől a megszűnésééig áll fenn ( T. 10. §
        (5) bek.  ) . A  társadalombiztosítás a  munkafolyamatban
        résztvevők kockázatát kezeli ( ABH 1993. 658, 659. ) .

        Az  ennek   alapján  létrejött   jogviszony   alanyai   a
        biztosított    ( kedvezményezett ) ,     a     munkáltató
        ( foglalkoztató ) és a társadalombiztosítási szerv.

        A T.  5. §-a  szerint a  társadalombiztosítás kiadásainak
        fedezetére   járulékot   kell   fizetni.   A   munkáltató
        járulékfizetési kötelezettségének  alapvető szabályait  a
        T. 103.  § (1)  bekezdése és  103/A. §-a,  a  biztosított
        kötelezettségét pedig a T. 103. § (2) bekezdése és 103/B.
        §-a rendelkezései határozzák meg.

        A   munkaerő   fenntartásához   és   újratermeléséhez   a
        munkáltatónak ( foglalkoztatónak )  is érdeke  fűződik. A
        munkavégzés   kockázatokkal   is   jár.   Mindezekben   a
        munkáltató ( foglalkoztató ) - a munkavállalóval együtt -
        részt vállal.

        A   munkáltatónak    a    társadalombiztosításban    való
        érdekeltségét a  biztosítottság ténye  alapozza  meg;  az
        érdekeltség   mérve    a   biztosítási    kötelezettséget
        keletkeztető foglalkoztatással,  illetőleg  e  jogviszony
        alapján    adott     személyes    jellegű     juttatással
        ( kifizetéssel ) arányos.

        Az Alkotmánybíróság  több határozatban  rámutatott  arra,
        hogy   a    kötelező   társadalombiztosítás    és   ennek
        fedezeteként  a  társadalombiztosítási  járulék  fizetési
        kötelezettség az Alkotmánnyal összhangban van ( ABH 1991.
        519, 521.  ) . Ez  a fizetési kötelezettség a tulajdonhoz
        való alapvető jogot ( Alkotmány 13. § ) nem sérti.

        A kötelező  biztosítás körében  a fizetési  kötelezettség
        előírása és  annak  mértéke  az  Alkotmány  70/E.  §-ában
        megfogalmazott állami  kötelezettségre  tekintettel  csak
        szélsőséges   esetben,    más    alapvető    jog    ( pl.
        diszkrimináció      tilalma )      csorbulása      esetén
        alkotmányossági kérdés.

                                   II.

        1.   A    gazdasági    stabilizációt    szolgáló    egyes
        törvénymódosításokról szóló  1995.  évi  XLVIII.  törvény
        ( Gst.  )   társadalombiztosítási  kiadások   fedezetével
        összefüggő szabályokat  is érintett.  A Gst. 87. , 90. és
        91.  §-át  támadó  indítványokkal  kapcsolatos  szabályok
        lényeges tartalma a következő :

        A megbízási  és vállalkozási jellegű jogviszony keretében
        díjazás ellenében  személyesen munkát  végző személyre  a
        biztosítás akkor  terjed  ki,  ha  az  e  tevékenységéből
        származó havi  keresete ( díjazása ) eléri a tárgyév első
        napján érvényes  minimális  bér  havi  összegének  hatvan
        százalékát, illetőleg  naptári  napokra  annak  harmincad
        részét ( T. 10. § (3) bek. ) .

        E szabály alkalmazásánál a szerzői jogvédelem alá tartozó
        esetekben kifizetett  szerzői díjat, valamint a megbízási
        jogviszony    keretében    előadóművészi    tevékenységet
        folytatók  díjazását  figyelmen  kívül  kell  hagyni  ( a
        társadalombiztosításról  szóló   1975.  évi  II.  törvény
        végrehajtására kiadott  89/1990.  ( V.  1. ) MT  rendelet
        ( R. )  2. § ) .  ( Ezt a  szabályt az  R.  módosításáról
        szóló 69/1995. ( VI. 17. ) Korm. rendelet nem érintette.)

        A   társadalombiztosítás    kiadásainak   fedezetére    a
        munkáltató, az  egyéb szerv és az egyéni vállalkozó 24, 5
        százalékos mértékű  nyugdíjbiztosítási járulékot és 19, 5
        százalékos  mértékű   egészségbiztosítási  járulékot  ( a
        továbbiakban együtt  : társadalombiztosítási  járulékot )
        köteles együttesen  fizetni. A  biztosított -  ha törvény
        másképp  nem   rendelkezik   -   egészségbiztosítási   és
        nyugdíjjárulék      fizetésére       kötelezett.       Az
        egészségbiztosítási  járulék  mértéke  négy  százalék,  a
        nyugdíjjárulék mértéke pedig hat százalék ( T. 103. § ) .

        A munkáltató  ( foglalkoztató ) a  biztosított részére  a
        biztosítási  kötelezettséggel   járó  jogviszony  alapján
        adott személyi  jellegű  kifizetés  ( juttatás )  után  -
        meghatározott  kivételekkel   -  negyvennégy   százalékos
        mértékű társadalombiztosítási  járulékot köteles  fizetni
        ( T. 103/A. § (1) bek. ) .

        A   Gst.    a    társadalombiztosítási    járulékfizetési
        kötelezettséget   a    T.   103/A.   §-ának   (15) - (17)
        bekezdéssel való  kiegészítésével  a  következők  szerint
        terjesztette ki :
        " (15) A  megbízó, illetőleg  a megrendelő  a  megbízási,
        vállalkozási   jellegű    jogviszony   alapján    szerzői
        jogvédelem alá  tartozó esetekben kifizetett szerzői díj,
        valamint a  megbízási jogviszony  keretében előadóművészi
        tevékenységet   folytatók   díjazása   után   negyvennégy
        százalékos   társadalombiztosítási    járulékot   köteles
        fizetni, kivéve,  ha a  díjat a  szerzői  jogot  öröklési
        jogcímen megszerzett személynek fizeti.

         (16) A  megbízó, illetőleg  a  megrendelő  a  megbízási,
        vállalkozási  jellegű   jogviszony  alapján   az  újítás,
        találmány,  a   használati  minta,   a  mikroelektronikai
        félvezető termék topográfiája, az ipari minta, a védjegy,
        továbbá a  vagyoni értékű  gazdasági, műszaki, szervezési
        ismeretek díjának  ( a továbbiakban : szellemi alkotáshoz
        fűződő díj )  kifizetése  esetén  negyvennégy  százalékos
        társadalombiztosítási járulékot  köteles fizetni, kivéve,
        ha  a   díjat  a   szellemi  alkotás   öröklése  jogcímen
        megszerzett személynek fizeti.

         (17) Az  (1)  bekezdésben  meghatározott  járulékfizetés
        alapja munkabér és munkadíj esetén nem lehet kisebb

        a ) a  középfokú iskolai végzettségűeknél ( szakmunkások,
        érettségizettek )  a   tárgyév   első   napján   érvényes
        minimális bér 1, 25-szorosánál,

        b ) felsőfokú  végzettségűeknél  a  tárgyév  első  napján
        érvényes minimális bér 1, 5-szeresénél. "

        A  biztosított   egészségbiztosítási  és   nyugdíjjárulék
        fizetési kötelezettségéről a T. 103/B. §-a rendelkezik. A
        Gst. 88.  §-ával módosított (3) bekezdés szerint nem kell
        egészségbiztosítási és  nyugdíjjárulékot fizetni a 103/A.
        § (15)  és (16)  bekezdésében  meghatározott  befizetések
        után.

        2. Az  egyéni vállalkozók valamint a társas vállalkozások
        és tagjaik  járulékfizetéséről a  T. 103/D. és 103/E. §-a
        rendelkezik. Ez  a személyi kör biztosítottnak minősül, a
        jövedelmüket   terhelő    társadalombiztosítási   járulék
        mértéke negyvennégy százalék.

        A  kiegészítő   tevékenységet  végző  egyéni  vállalkozó,
        valamint a  társas vállalkozás  kiegészítő  tevékenységet
        folytató  tagja   tekintetében  a   T.   ezektől   eltérő
        szabályokat tartalmaz.

        Járulékfizetésüket a T. 119/A. és 119/B. §-a szabályozza,
        egyes      társadalombiztosítási      ellátásra      való
        jogosultságukról a T. 118. § (3) bekezdése szól. Eszerint
        ez  a   személyi  kör   baleseti  ellátásra  és  baleseti
        egészségügyi szolgáltatásra jogosult.

        Az esetükben  fizetendő baleseti  járulék mértékét a Gst.
        90. §-a  a T. 119/A. § (4) bekezdésének, a Gst. 91. §-a a
        T. 119/B.  §-ának módosításával a korábbi tíz százalékról
        negyvennégy százalékra emelte.

        A Gst.  ebben a  körben a társadalombiztosítási ellátásra
        való jogosultság szabályait nem érintette.

                                  III.

        A  Gst.  kihirdetése  után  az  Alkotmánybírósághoz  több
        indítvány   érkezett,    amelyekben   a   törvény   egyes
        alkotmányellenesnek tartott rendelkezéseit támadják.

        Az e  határozatban megvizsgált és elbírált indítványokban
        kifejtett kifogások a következőképpen foglalhatók össze.

        1. Számos indítványozó alkotmányellenesnek tartja, hogy a
        Gst.   negyvennégy    százalékos    társadalombiztosítási
        járulék-fizetési kötelezettséget  ír elő  a szerzői  díj,
        valamint   az   előadóművészi   tevékenységet   folytatók
        díjazása és  a szellemi  alkotáshoz fűződő díj kifizetése
        után  ( Gst.   87.  §.   ) .  Az   indítványozók  szerint
        megkülönböztetéshez ( Alkotmány  70/A.  § )  vezet  és  a
        szociális biztonsághoz  való jogot  ( Alkotmány 70/E. § )
        is sérti,  hogy ehhez  a járulékfizetési kötelezettséghez
        nem kapcsolódik semmiféle társadalombiztosítási ellátás.

        2. Az  egyik indítványozó kifogásolta, hogy a munkáltatót
        terhelő társadalombiztosítási  járulék  ( T.  103/A.  § )
        alapjának  legkisebb   összegét  a  Gst.  az  eddigiektől
        eltérően  meghatározza  és  ezt  a  munkavállaló  iskolai
        végzettségétől  is   függővé  teszi   ( Gst.  87.   § ) .
        Álláspontja szerint  ezzel alaptalanul,  a ténylegesen ki
        nem   fizetett   munkabér   után   írnak   elő   fizetési
        kötelezettséget, ez  a szociális  biztonsághoz való jogot
        ( Alkotmány 70/E. § ) sérti és diszkriminatív ( Alkotmány
        70/A. § ) .

        3.  Több   indítványozó  kifogásolja,   hogy  a   Gst.  a
        kiegészítő tevékenységet  végző egyéni  vállalkozók és  a
        társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet végző tagja
        tekintetében   a    korábbi   tíz   százalékos   baleseti
        járulékfizetési  kötelezettséget  negyvennégy  százalékra
        emelte ( Gst. 90-91. § ) .

        Álláspontjuk  szerint   ez  azért   diszkriminatív,  mert
        jóllehet  alapját   és  százalékos  mértékét  tekintve  a
        kötelezettség mérve  azonos az  egyéni  vállalkozók  ( T.
        103/D. § )  és a  társas vállalkozások  valamint  tagjaik
        ( T.     103/E.      § )      negyvennégy      százalékos
        járulékfizetésével,   de   az   érintett   személyek   az
        ellátásoknak csupán szűkebb körére, baleseti ellátásra és
        baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosultak ( T. 118.
        § (3) bek. ) .

        4.  Az   egyik  indítványozó   az  R.   2.  §-át   tartja
        alkotmányellenesnek  a   Gst.  87.   §-ára   tekintettel.
        Álláspontja  szerint,  ha  a  szerzői  díj,  valamint  az
        előadóművészi  tevékenységet   folytatók  díjazása   után
        társadalombiztosítási járulékot  kell  fizetni,  akkor  a
        szociális  biztonsághoz   való  jogot   sérti,   hogy   a
        díjazásban részesülő személy nem válhat biztosítottá.

        Azzal is  érvelt,  hogy  a  szellemi  alkotásokról  szóló
        jogszabályok  védelme   alatt  állók   között   hátrányos
        megkülönböztetést  jelent   az,  hogy  csak  a  "szellemi
        alkotáshoz   fűződő    díjban"    részesülők    válhatnak
        biztosítottá a  T. 10.  § (3) bekezdésben meghatározottak
        szerint, a szerzői díjban részesülők nem.

                                   IV.

        1.  Az   indítványok   az   alábbiak   szerint,   részben
        megalapozottak.

        Az  Alkotmány  13.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
        Köztársaság biztosítja  a tulajdonhoz  való jogot.  A (2)
        bekezdés szerint  tulajdont kisajátítani csak kivételesen
        és  közérdekből,  törvényben  szabályozott  esetekben  és
        módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett
        lehet.

        Az  Alkotmány   8.  §  (2)  bekezdése  szerint  a  Magyar
        Köztársaságban  az  alapvető  jogokra  és  kötelességekre
        vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog
        lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

        Az Alkotmány  13. §  (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog,
        hanem   az    azzal   összefüggő   minden   vagyoni   jog
        biztosítására  vonatkozik   ( 17/1992.  ( III.  30.  ) AB
        határozat ABH 1992. 104, 108. ) .

        Az Alkotmány  a tulajdonjogot  mint az  egyéni cselekvési
        autonómia hagyományos  anyagi alapját  részesíti alapjogi
        védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a
        tulajdon társadalmi  szerepének változását,  hogy  közben
        ugyanezt a  védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát az
        egyéni  autonómia   védelméről  van   szó,  az   alapjogi
        tulajdonvédelem  kiterjed   a  tulajdon   egykori   ilyen
        szerepét átvevő  vagyoni jogokra,  illetve közjogi  alapú
        jogosítványokra   is    ( például   társadalombiztosítási
        igényekre ) .  A   tulajdon   szociális   kötöttségei   a
        tulajdonosi     autonómia     messzemenő     korlátozását
        alkotmányosan lehetővé  teszik.  Az  alkotmányos  védelem
        módját meghatározza a tulajdonnak az a - más alapjogoknál
        fel nem  lelhető - sajátossága, hogy alkotmányosan védett
        szerepét tekintve  általában  helyettesíthető  ( 64/1993.
        ( XII. 22. ) AB határozat ABH 1993. 373, 380. ) .

        A  tulajdonhoz   való  alapvető   jog  védelménél  az  az
        alkotmányossági kérdés,  hogy  milyen  esetekben  kell  a
        tulajdonosnak    a    közhatalmi    korlátozást    minden
        ellenszolgáltatás nélkül  eltűrnie, illetve mikor tarthat
        igényt az  értékgarancia ( ABH  1993. 373, 380. ) elvének
        érvényesülésére. Ezt  fejezte ki  az Alkotmánybíróság ama
        korábbi  határozata   is,   amely   szerint   a   járulék
        nyilvánvalóan eltúlzott mértéke már minőségi kategóriává,
        mértéktelenné válik ( ABH 1991. 519, 522. ) .

        A  kötelező   biztosítás   mind   az   egyén   cselekvési
        autonómiáját,  mind  ennek  hagyományos  anyagi  alapját,
        tulajdonhoz való jogát korlátozza. Ez az Alkotmánybíróság
        gyakorlata szerint  ( ABH  1991.  519,  521.  ;  43/1991.
        ( VII. 12.  ) AB határozat  ABH 1991. 201, 203-204. ) nem
        jelenti   a   tulajdonhoz   való   jog   alkotmányellenes
        korlátozását, ha szükséges, arányos és a tulajdonhoz való
        jog lényeges tartalmát nem érinti.

        A  vizsgált   esetben   a   korlátozás   arányosságát   a
        társadalombiztosítási jogviszony egészében kell vizsgálni
        és ennek  során tekintettel  kell lenni  arra is,  hogy a
        tulajdon szociálisan ( ABH 1993. 373, 380-382. ) kötelez.

        A társadalombiztosítási  járulékfizetési kötelezettségből
        a  biztosítás   jellegénél  fogva   személyes  és   előre
        meghatározott igények  származnak. A  biztosítás  körében
        előírt fizetési  kötelezettségnél - ha az nem mértéktelen
        - az értékgarancia elve nem csorbul alkotmányellenesen.

        Az Alkotmánybíróság  ebben az eljárásban az elbírálás alá
        vont indítványok  alapján azt vizsgálta, hogy a T. 103/A.
        (15) - (17) bekezdése  körében érvényesül-e a biztosítási
        elv,   mint    a   tulajdonvédelem    tartalmát   jelentő
        értékgarancia egyik  megnyilvánulása, illetve a T. 119/A.
        §  (4)   bekezdésében  és   119/B.  §-ában  meghatározott
        járulékmérték nem alkotmánysértő-e.

        2. A  T. 103/A.  § (15)  és  (16)  bekezdése  a  szellemi
        alkotások két nagy csoportjára vonatkozik.

        A Gst.  87. §-ával  beiktatott T.  103/A. §  (15) és (16)
        bekezdése szerint keletkező járulékfizetési kötelezettség
        mindkét  esetben   független  attól,   hogy  a  megbízói,
        illetőleg    megrendelői    kifizetés    a    biztosítási
        kötelezettséggel  járó   jogviszony  alapján  biztosított
        személy részére történik-e.

        Az a  személy viszont,  aki a  T. 103/A. § (16) bekezdése
        alapján "szellemi  alkotáshoz fűződő  díjban" részesül, a
        T. 10.  § (3)  bekezdésében foglalt  általános feltételek
        teljesülése  mellett  ( ha  havi  díjazása  meghatározott
        összeget elér ) biztosítottá válhat. Az adott megbízónál,
        megrendelőnél elért kereset meghatározott mértéke alatt a
        biztosítási elv a T. 103/A. § (16) bekezdése esetében nem
        érvényesül.

        A T. 103/A. § (15) bekezdése szerint szerzői díjban, vagy
        az  előadóművészi   tevékenységért  díjazásban  részesülő
        személy  az  R.  2.  §-a  folytán  a  díjazás  mértékétől
        függetlenül a  T. 10.  § (3) bekezdése alapján nem válhat
        biztosítottá,  az   általa  felvett  kifizetés,  juttatás
        biztosításhoz fűződő ellátási stb. jogot nem alapoz meg.

        A T.  103/A. §  (15) bekezdése  hatókörében a biztosítási
        elem teljesen, a (16) bekezdésnél részben hiányzik. Ebben
        a  körben  ez  a  "társadalombiztosítási  járulék"  címén
        előírt kötelezettség tehát a társadalombiztosításon kívül
        esik,    ahhoz     nem    kapcsolódik     a    munkáltató
        ( foglalkoztató )  érdekeltsége   és   nem   alapoz   meg
        semmiféle társadalombiztosítási ellátást sem.

        A T.  103/A.  §  (15)  és  (16)  bekezdése  tehát  nem  a
        biztosítottsághoz és  ezen keresztül  az ellátottság elvi
        lehetőségéhez, hanem  valamely szerződés- és szolgáltatás
        típushoz köt törvényben elrendelt, a fizetésre kötelezett
        vagyoni    jogait     terhelő    egyoldalú,     bár     a
        társadalombiztosítás  javára   szóló,   de   érdekeltség,
        ellenszolgáltatás és  értékgarancia érvényesülése nélküli
        fizetési kötelezettséget.

        E fizetési  kötelezettség mértékének alapja a megrendelő,
        illetőleg megbízó által meghatározott jogcímen kifizetett
        teljes összeg, mértéke pedig negyvennégy százalék.

        Az ilyen  fizetési kötelezettség a tulajdonhoz való jogot
        aránytalanul és  anélkül korlátozza, hogy az más alapvető
        jog vagy  kötelesség érvényesülése érdekében történnék. A
        korlátozás az Alkotmány 13. §-ába ütközik és ezért a Gst.
        87. §-a  alkotmányellenes,  mégpedig  T.  103/A.  §  (15)
        bekezdésére vonatkozó  részében  teljes  egészében,  (16)
        bekezdése tekintetében  pedig abban  a részében, amelyben
        anélkül  állapít   meg  a   fentiek   szerinti   fizetési
        kötelezettséget, hogy  a díjazásban részesülő személyre a
        biztosítás kiterjedne.

        3. A  Gst. 87.  §-ának a  T.  103/A.  §  (17)  bekezdését
        beiktató    rendelkezése     bizonyos     esetekben     a
        társadalombiztosítási járulékfizetés  legkisebb alapját a
        ténylegesen kifizetett  illetőleg megszerzett munkabértől
        és  munkadíjtól   eltérően,  rögzített  fiktív  összegben
        határozza meg  azzal, hogy ilyen esetben a járulékfizetés
        legkisebb   alapja    az   iskolai   végzettség   szerint
        differenciált.

        Az Alkotmány  70/A. §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
        Köztársaság  biztosítja  a  területén  tartózkodó  minden
        személy  számára   az  emberi,  illetve  az  állampolgári
        jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín,
        nem, nyelv,  vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti
        vagy társadalmi  származás, vagyoni, születési vagy egyéb
        helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

        A    kötelező     legkisebb    munkabér    ( minimálbér )
        megállapításáról a  6/1995.  ( I.  31.  ) Korm.  rendelet
        rendelkezik.   A   rendelet   hatálya   kiterjed   minden
        munkáltatóra és munkavállalóra.

        A  Gst.   munkabér  és   munkadíj  esetén   a  teljes  és
        részmunkaidőben foglalkoztatott,  közép-  vagy  felsőfokú
        végzettségű munkavállaló után a minimális bérnél magasabb
        összegben  határozza  meg  a  járulékfizetés  alapját.  A
        ténylegesen ki  sem fizetett és meg sem szerzett munkabér
        és   munkadíj    után   a   járulékfizetés   előírása   a
        meghatározott  esetekben  a  minimálbér  és  a  rögzített
        járulékalap szerinti  bérnek megfelelő jövedelemsávba eső
        személyeket és  munkáltatóikat  hátrányosan  különbözteti
        meg azokhoz  képest,  akiknél  a  ténylegesen  kifizetett
        munkabér után  kell járulékot fizetni. Ez vagyoni helyzet
        szerinti   olyan    különbségtételt   jelent,    amelynek
        tárgyilagos  mérlegelés   szerint  nincs  ésszerű  indoka
        (35/1994. ( VI. 24. ) AB  határozat ABH 1994. 197, 200.).

        Hátrányos  megkülönböztetés   továbbá  az   is,  hogy   -
        esetenként    -     a    járulékfizetés     alapját     a
        társadalombiztosítás fedezetével  kapcsolatba sem hozható
        iskolai végzettség határozza meg.

        4,Az     Alkotmánybíróság      korábbi      határozatában
        megállapította,   hogy    a   társadalombiztosítási    és
        nyugdíjjárulék mértéke  a nemzetgazdaság  állapotának, az
        érdekérvényesítést  szolgáló  intézményeknek,  és  számos
        egyéb  tényezőnek  a  függvénye.  Az  Alkotmány  alapvető
        jogokat   védő    és   elismerő   szabályai   alapján   a
        nyugdíjjárulék és a társadalombiztosítási járulék mértéke
        alkotmányellenessé  válik,  ha  a  járulék  mértéke  akár
        diszkriminatív módon nyer meghatározást, akár pedig olyan
        nagyságot ér  el, hogy  a nyilvánvalóan  eltúlzott mérték
        már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik ( ABH 1991.
        519, 522. ) .

        A Gst. 90. §-a a T. 119/A. § (4) bekezdésének, a Gst. 91.
        §-a a  T. 119/B.  §-ának módosításával a baleseti járulék
        mértékét   az   ellátásra   vonatkozó   egyéb   szabályok
        érintetlenül  hagyása   mellett  negyvennégy   százalékra
        emeli.

        Miként    a     társadalombiztosítási     és     nyugdíj-
        ( egészségbiztosítási- ) járulék  mértéke  önmagában  nem
        alkotmányossági  kérdés,  önmagában  a  baleseti  járulék
        mértéke sem az.

        A vizsgált esetben azonban tárgyilagos mérlegelés szerint
        nincs ésszerű  oka annak  a különbségtételnek,  hogy -  a
        társadalombiztosítási járulékhoz  ( T. 103/D.  és  103/E.
        § ) képest - azonos mérvű járulékfizetés után az érintett
        személyi  kör  az  ellátásoknak  csupán  szűkebb  körére,
        baleseti    ellátásra     és    baleseti     egészségügyi
        szolgáltatásra jogosult.  A kifejtettekre  tekintettel az
        Alkotmánybíróság  megállapította  a  Gst.  90-91.  §-ának
        alkotmányellenességét.

        Az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény
        ( Abtv. )  40. §-a  értelmében, ha  az Alkotmánybíróság a
        jogszabály  alkotmányellenességét   állapítja  meg,   azt
        teljesen vagy részben megsemmisíti. Az elbírált esetben a
        Gst. 87.  és 91.  §-a részleges  megsemmisítése nem  volt
        lehetséges.

        Az   Alkotmánybíróság    ezért   az   alkotmányellenesség
        következményeit -  az Abtv.  40. §-a  alkalmazásával -  a
        határozat IV.  2-4. pontjában  írtak alapján a Gst. 87. ,
        90. és  91. §-a  teljes egészében  való megsemmisítésével
        vonta le,  és az  Abtv. 41.  §-a és  42. §  (2) bekezdése
        alapján rendelkezett  - mindenkire  nézve hatályosan  - a
        hatályvesztésről.

        5. A  megélhetéshez szükséges  ellátásra való jogosultság
        alkotmányos    rendelkezéseiből    nem    következik    a
        társadalombiztosítás önkéntes,  de kötelező volta sem. Az
        Alkotmány 70/E.  § (2)  bekezdésében  írt  rendelkezésből
        éppen az  következik, hogy  az állam bármelyiket jogosult
        alkalmazni ( ABH 1991. 519, 521. ) .

        A szerzői  díjban, valamint  előadóművészi tevékenységért
        járó  díjazásban   részesülők  a  társadalombiztosításból
        nincsenek kizárva.

        A T.  119/D. §-a  tartalmaz  rendelkezéseket  a  kötelező
        biztosítás  hatálya   alá  nem  tartozókra,  az  önkéntes
        elhatározáson alapuló,  a társadalombiztosítási  szervvel
        kötött megállapodásra.

        Erre figyelemmel  nem állapítható  meg az  R.  2.  §-ának
        alkotmánysértő  volta,   ezért  ezt   az  indítványt   az
        Alkotmánybíróság elutasította.
                              Dr. Sólyom László
                          az Alkotmánybíróság elnöke

                     Dr. Ádám Antal     Dr. Kilényi Géza
                     alkotmánybíró       alkotmánybíró

                    Dr. Lábady Tamás    Dr. Schmidt Péter
                     alkotmánybíró         alkotmánybíró

                              Dr. Szabó András
                                alkotmánybíró

                           Dr. Tersztyánszky Ödön
                             előadó alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                                alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The Economic Stabilisation Act that provides for an obligation to pay social security contributions at 44 % with respect to payment of author's fees, remuneration of performing artists and fees for intellectual property
          Number of the Decision:
          .
          45/1995. (VI. 30.)
          Date of the decision:
          .
          06/30/1995
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1995-2-006?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .