English
	Hungarian

Ügyszám: .	455/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 45/1995. (VI. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/210 .

A döntés kelte: Budapest, 06/30/1995 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A Magyar Köztársaság nevében! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos vizsgálata  iránt indított eljárásban meghozta a következő                       határozatot : Az  Alkotmánybíróság   megállapítja,  hogy   a  gazdasági stabilizációt szolgáló  egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi  XLVIII. törvény  ( Gst. ) 87. , 90. és 91. §-a alkotmányellenes, ezért  ezeket a  rendelkezéseket a Gst. hatálybalépésének napjával megsemmisíti. Ennek folytán  a megsemmisített  rendelkezések nem lépnek hatályba. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. ( V. 1. ) MT     rendelet     2.    §-a     alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. 1. Az  Alkotmány 70/E.  § (1) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaság  állampolgárainak   joguk  van   a  szociális biztonsághoz; öregség,  betegség, rokkantság,  özvegység, árvaság    és     önhibájukon     kívül     bekövetkezett munkanélküliség  esetén   a   megélhetésükhöz   szükséges ellátásra jogosultak. A  (2)   bekezdés  szerint   "a  Magyar   Köztársaság  az ellátáshoz való  jogot a  társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. " Az  Alkotmány   e   rendelkezéseivel   összefüggésben   a társadalombiztosításra  vonatkozó  jogszabályokat  érintő alkotmányossági kérdésekkel  az  Alkotmánybíróság  számos határozatban foglalkozott. Ezek lényeges  megállapításai szerint az állam a polgárok megélhetéshez   szükséges    ellátáshoz    való    jogaik realizálása érdekében  társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert  köteles létrehozni,  fenntartani és működtetni ( 26/1993.  ( IV. 28. ) AB határozat ABH 1993. 196, 199. ) . A hatályos  jog szerint  kialakult  társadalombiztosítási rendszerben a  biztosítási jogviszony  mellett  szociális segélyezési és egyéb ( altruista, politikai stb. ) elemek is   fellelhetők.   A   társadalombiztosítás   -   minden sajátossága mellett  -  alapvetően  biztosítás,  amelynek lényege, hogy  meghatározott díj  ( járulék ) ellenében a biztosítót helytállási  kötelezettség terheli  ( 11/1991. ( III. 29.  ) AB határozat ABH 1991. 34, 35. ) . A vegyes rendszer   nem   ellentétes   az   Alkotmánnyal,   ha   a rendszeralkotó   elvek    ( vásárolt    jog,    szociális gondoskodás )  -   ha   eltérő   mértékben   is   -,   de érvényesülnek ( ABH 1992. 564, 565. ) . Az Alkotmánybíróság vizsgálhatja az intézmény alkotmányos működtetését.  Ennek   során  értékelnie   kell,  hogy  a támadott jogszabályok  figyelemmel vannak-e  az Alkotmány 70/E. §-a szerint a kialakult vegyes megoldással szembeni alkotmányos kívánalmakra,  azaz egyaránt eleget tesznek-e a   rendszerbe    épített   biztosítási    és   szociális követelményeknek ( 26/1993.  ( IV. 28. ) AB határozat ABH 1993. 196, 200. ) . 2. A  társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény ( T. )  rendelkezései  szerint   a  társadalombiztosítási jogviszony a  törvény erejénél fogva létrejön a T. 10. §- ában meghatározott esetekben. A biztosítás, ha jogszabály másként  nem   rendelkezik,  az   ennek  alapját   képező jogviszony kezdetétől a megszűnésééig áll fenn ( T. 10. § (5) bek.  ) . A  társadalombiztosítás a  munkafolyamatban résztvevők kockázatát kezeli ( ABH 1993. 658, 659. ) . Az  ennek   alapján  létrejött   jogviszony   alanyai   a biztosított    ( kedvezményezett ) ,     a     munkáltató ( foglalkoztató ) és a társadalombiztosítási szerv. A T.  5. §-a  szerint a  társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére   járulékot   kell   fizetni.   A   munkáltató járulékfizetési kötelezettségének  alapvető szabályait  a T. 103.  § (1)  bekezdése és  103/A. §-a,  a  biztosított kötelezettségét pedig a T. 103. § (2) bekezdése és 103/B. §-a rendelkezései határozzák meg. A   munkaerő   fenntartásához   és   újratermeléséhez   a munkáltatónak ( foglalkoztatónak )  is érdeke  fűződik. A munkavégzés   kockázatokkal   is   jár.   Mindezekben   a munkáltató ( foglalkoztató ) - a munkavállalóval együtt - részt vállal. A   munkáltatónak    a    társadalombiztosításban    való érdekeltségét a  biztosítottság ténye  alapozza  meg;  az érdekeltség   mérve    a   biztosítási    kötelezettséget keletkeztető foglalkoztatással,  illetőleg  e  jogviszony alapján    adott     személyes    jellegű     juttatással ( kifizetéssel ) arányos. Az Alkotmánybíróság  több határozatban  rámutatott  arra, hogy   a    kötelező   társadalombiztosítás    és   ennek fedezeteként  a  társadalombiztosítási  járulék  fizetési kötelezettség az Alkotmánnyal összhangban van ( ABH 1991. 519, 521.  ) . Ez  a fizetési kötelezettség a tulajdonhoz való alapvető jogot ( Alkotmány 13. § ) nem sérti. A kötelező  biztosítás körében  a fizetési  kötelezettség előírása és  annak  mértéke  az  Alkotmány  70/E.  §-ában megfogalmazott állami  kötelezettségre  tekintettel  csak szélsőséges   esetben,    más    alapvető    jog    ( pl. diszkrimináció      tilalma )      csorbulása      esetén alkotmányossági kérdés.                            II. 1.   A    gazdasági    stabilizációt    szolgáló    egyes törvénymódosításokról szóló  1995.  évi  XLVIII.  törvény ( Gst.  )   társadalombiztosítási  kiadások   fedezetével összefüggő szabályokat  is érintett.  A Gst. 87. , 90. és 91.  §-át  támadó  indítványokkal  kapcsolatos  szabályok lényeges tartalma a következő : A megbízási  és vállalkozási jellegű jogviszony keretében díjazás ellenében  személyesen munkát  végző személyre  a biztosítás akkor  terjed  ki,  ha  az  e  tevékenységéből származó havi  keresete ( díjazása ) eléri a tárgyév első napján érvényes  minimális  bér  havi  összegének  hatvan százalékát, illetőleg  naptári  napokra  annak  harmincad részét ( T. 10. § (3) bek. ) . E szabály alkalmazásánál a szerzői jogvédelem alá tartozó esetekben kifizetett  szerzői díjat, valamint a megbízási jogviszony    keretében    előadóművészi    tevékenységet folytatók  díjazását  figyelmen  kívül  kell  hagyni  ( a társadalombiztosításról  szóló   1975.  évi  II.  törvény végrehajtására kiadott  89/1990.  ( V.  1. ) MT  rendelet ( R. )  2. § ) .  ( Ezt a  szabályt az  R.  módosításáról szóló 69/1995. ( VI. 17. ) Korm. rendelet nem érintette.) A   társadalombiztosítás    kiadásainak   fedezetére    a munkáltató, az  egyéb szerv és az egyéni vállalkozó 24, 5 százalékos mértékű  nyugdíjbiztosítási járulékot és 19, 5 százalékos  mértékű   egészségbiztosítási  járulékot  ( a továbbiakban együtt  : társadalombiztosítási  járulékot ) köteles együttesen  fizetni. A  biztosított -  ha törvény másképp  nem   rendelkezik   -   egészségbiztosítási   és nyugdíjjárulék      fizetésére       kötelezett.       Az egészségbiztosítási  járulék  mértéke  négy  százalék,  a nyugdíjjárulék mértéke pedig hat százalék ( T. 103. § ) . A munkáltató  ( foglalkoztató ) a  biztosított részére  a biztosítási  kötelezettséggel   járó  jogviszony  alapján adott személyi  jellegű  kifizetés  ( juttatás )  után  - meghatározott  kivételekkel   -  negyvennégy   százalékos mértékű társadalombiztosítási  járulékot köteles  fizetni ( T. 103/A. § (1) bek. ) . A   Gst.    a    társadalombiztosítási    járulékfizetési kötelezettséget   a    T.   103/A.   §-ának   (15) - (17) bekezdéssel való  kiegészítésével  a  következők  szerint terjesztette ki : " (15) A  megbízó, illetőleg  a megrendelő  a  megbízási, vállalkozási   jellegű    jogviszony   alapján    szerzői jogvédelem alá  tartozó esetekben kifizetett szerzői díj, valamint a  megbízási jogviszony  keretében előadóművészi tevékenységet   folytatók   díjazása   után   negyvennégy százalékos   társadalombiztosítási    járulékot   köteles fizetni, kivéve,  ha a  díjat a  szerzői  jogot  öröklési jogcímen megszerzett személynek fizeti.  (16) A  megbízó, illetőleg  a  megrendelő  a  megbízási, vállalkozási  jellegű   jogviszony  alapján   az  újítás, találmány,  a   használati  minta,   a  mikroelektronikai félvezető termék topográfiája, az ipari minta, a védjegy, továbbá a  vagyoni értékű  gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek díjának  ( a továbbiakban : szellemi alkotáshoz fűződő díj )  kifizetése  esetén  negyvennégy  százalékos társadalombiztosítási járulékot  köteles fizetni, kivéve, ha  a   díjat  a   szellemi  alkotás   öröklése  jogcímen megszerzett személynek fizeti.  (17) Az  (1)  bekezdésben  meghatározott  járulékfizetés alapja munkabér és munkadíj esetén nem lehet kisebb a ) a  középfokú iskolai végzettségűeknél ( szakmunkások, érettségizettek )  a   tárgyév   első   napján   érvényes minimális bér 1, 25-szorosánál, b ) felsőfokú  végzettségűeknél  a  tárgyév  első  napján érvényes minimális bér 1, 5-szeresénél. " A  biztosított   egészségbiztosítási  és   nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségéről a T. 103/B. §-a rendelkezik. A Gst. 88.  §-ával módosított (3) bekezdés szerint nem kell egészségbiztosítási és  nyugdíjjárulékot fizetni a 103/A. § (15)  és (16)  bekezdésében  meghatározott  befizetések után. 2. Az  egyéni vállalkozók valamint a társas vállalkozások és tagjaik  járulékfizetéséről a  T. 103/D. és 103/E. §-a rendelkezik. Ez  a személyi kör biztosítottnak minősül, a jövedelmüket   terhelő    társadalombiztosítási   járulék mértéke negyvennégy százalék. A  kiegészítő   tevékenységet  végző  egyéni  vállalkozó, valamint a  társas vállalkozás  kiegészítő  tevékenységet folytató  tagja   tekintetében  a   T.   ezektől   eltérő szabályokat tartalmaz. Járulékfizetésüket a T. 119/A. és 119/B. §-a szabályozza, egyes      társadalombiztosítási      ellátásra      való jogosultságukról a T. 118. § (3) bekezdése szól. Eszerint ez  a   személyi  kör   baleseti  ellátásra  és  baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult. Az esetükben  fizetendő baleseti  járulék mértékét a Gst. 90. §-a  a T. 119/A. § (4) bekezdésének, a Gst. 91. §-a a T. 119/B.  §-ának módosításával a korábbi tíz százalékról negyvennégy százalékra emelte. A Gst.  ebben a  körben a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság szabályait nem érintette.                           III. A  Gst.  kihirdetése  után  az  Alkotmánybírósághoz  több indítvány   érkezett,    amelyekben   a   törvény   egyes alkotmányellenesnek tartott rendelkezéseit támadják. Az e  határozatban megvizsgált és elbírált indítványokban kifejtett kifogások a következőképpen foglalhatók össze. 1. Számos indítványozó alkotmányellenesnek tartja, hogy a Gst.   negyvennégy    százalékos    társadalombiztosítási járulék-fizetési kötelezettséget  ír elő  a szerzői  díj, valamint   az   előadóművészi   tevékenységet   folytatók díjazása és  a szellemi  alkotáshoz fűződő díj kifizetése után  ( Gst.   87.  §.   ) .  Az   indítványozók  szerint megkülönböztetéshez ( Alkotmány  70/A.  § )  vezet  és  a szociális biztonsághoz  való jogot  ( Alkotmány 70/E. § ) is sérti,  hogy ehhez  a járulékfizetési kötelezettséghez nem kapcsolódik semmiféle társadalombiztosítási ellátás. 2. Az  egyik indítványozó kifogásolta, hogy a munkáltatót terhelő társadalombiztosítási  járulék  ( T.  103/A.  § ) alapjának  legkisebb   összegét  a  Gst.  az  eddigiektől eltérően  meghatározza  és  ezt  a  munkavállaló  iskolai végzettségétől  is   függővé  teszi   ( Gst.  87.   § ) . Álláspontja szerint  ezzel alaptalanul,  a ténylegesen ki nem   fizetett   munkabér   után   írnak   elő   fizetési kötelezettséget, ez  a szociális  biztonsághoz való jogot ( Alkotmány 70/E. § ) sérti és diszkriminatív ( Alkotmány 70/A. § ) . 3.  Több   indítványozó  kifogásolja,   hogy  a   Gst.  a kiegészítő tevékenységet  végző egyéni  vállalkozók és  a társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet végző tagja tekintetében   a    korábbi   tíz   százalékos   baleseti járulékfizetési  kötelezettséget  negyvennégy  százalékra emelte ( Gst. 90-91. § ) . Álláspontjuk  szerint   ez  azért   diszkriminatív,  mert jóllehet  alapját   és  százalékos  mértékét  tekintve  a kötelezettség mérve  azonos az  egyéni  vállalkozók  ( T. 103/D. § )  és a  társas vállalkozások  valamint  tagjaik ( T.     103/E.      § )      negyvennégy      százalékos járulékfizetésével,   de   az   érintett   személyek   az ellátásoknak csupán szűkebb körére, baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosultak ( T. 118. § (3) bek. ) . 4.  Az   egyik  indítványozó   az  R.   2.  §-át   tartja alkotmányellenesnek  a   Gst.  87.   §-ára   tekintettel. Álláspontja  szerint,  ha  a  szerzői  díj,  valamint  az előadóművészi  tevékenységet   folytatók  díjazása   után társadalombiztosítási járulékot  kell  fizetni,  akkor  a szociális  biztonsághoz   való  jogot   sérti,   hogy   a díjazásban részesülő személy nem válhat biztosítottá. Azzal is  érvelt,  hogy  a  szellemi  alkotásokról  szóló jogszabályok  védelme   alatt  állók   között   hátrányos megkülönböztetést  jelent   az,  hogy  csak  a  "szellemi alkotáshoz   fűződő    díjban"    részesülők    válhatnak biztosítottá a  T. 10.  § (3) bekezdésben meghatározottak szerint, a szerzői díjban részesülők nem.                            IV. 1.  Az   indítványok   az   alábbiak   szerint,   részben megalapozottak. Az  Alkotmány  13.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaság biztosítja  a tulajdonhoz  való jogot.  A (2) bekezdés szerint  tulajdont kisajátítani csak kivételesen és  közérdekből,  törvényben  szabályozott  esetekben  és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Az  Alkotmány   8.  §  (2)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaságban  az  alapvető  jogokra  és  kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmány  13. §  (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog, hanem   az    azzal   összefüggő   minden   vagyoni   jog biztosítására  vonatkozik   ( 17/1992.  ( III.  30.  ) AB határozat ABH 1992. 104, 108. ) . Az Alkotmány  a tulajdonjogot  mint az  egyéni cselekvési autonómia hagyományos  anyagi alapját  részesíti alapjogi védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi  szerepének változását,  hogy  közben ugyanezt a  védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát az egyéni  autonómia   védelméről  van   szó,  az   alapjogi tulajdonvédelem  kiterjed   a  tulajdon   egykori   ilyen szerepét átvevő  vagyoni jogokra,  illetve közjogi  alapú jogosítványokra   is    ( például   társadalombiztosítási igényekre ) .  A   tulajdon   szociális   kötöttségei   a tulajdonosi     autonómia     messzemenő     korlátozását alkotmányosan lehetővé  teszik.  Az  alkotmányos  védelem módját meghatározza a tulajdonnak az a - más alapjogoknál fel nem  lelhető - sajátossága, hogy alkotmányosan védett szerepét tekintve  általában  helyettesíthető  ( 64/1993. ( XII. 22. ) AB határozat ABH 1993. 373, 380. ) . A  tulajdonhoz   való  alapvető   jog  védelménél  az  az alkotmányossági kérdés,  hogy  milyen  esetekben  kell  a tulajdonosnak    a    közhatalmi    korlátozást    minden ellenszolgáltatás nélkül  eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt az  értékgarancia ( ABH  1993. 373, 380. ) elvének érvényesülésére. Ezt  fejezte ki  az Alkotmánybíróság ama korábbi  határozata   is,   amely   szerint   a   járulék nyilvánvalóan eltúlzott mértéke már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik ( ABH 1991. 519, 522. ) . A  kötelező   biztosítás   mind   az   egyén   cselekvési autonómiáját,  mind  ennek  hagyományos  anyagi  alapját, tulajdonhoz való jogát korlátozza. Ez az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint  ( ABH  1991.  519,  521.  ;  43/1991. ( VII. 12.  ) AB határozat  ABH 1991. 201, 203-204. ) nem jelenti   a   tulajdonhoz   való   jog   alkotmányellenes korlátozását, ha szükséges, arányos és a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát nem érinti. A  vizsgált   esetben   a   korlátozás   arányosságát   a társadalombiztosítási jogviszony egészében kell vizsgálni és ennek  során tekintettel  kell lenni  arra is,  hogy a tulajdon szociálisan ( ABH 1993. 373, 380-382. ) kötelez. A társadalombiztosítási  járulékfizetési kötelezettségből a  biztosítás   jellegénél  fogva   személyes  és   előre meghatározott igények  származnak. A  biztosítás  körében előírt fizetési  kötelezettségnél - ha az nem mértéktelen - az értékgarancia elve nem csorbul alkotmányellenesen. Az Alkotmánybíróság  ebben az eljárásban az elbírálás alá vont indítványok  alapján azt vizsgálta, hogy a T. 103/A. (15) - (17) bekezdése  körében érvényesül-e a biztosítási elv,   mint    a   tulajdonvédelem    tartalmát   jelentő értékgarancia egyik  megnyilvánulása, illetve a T. 119/A. §  (4)   bekezdésében  és   119/B.  §-ában  meghatározott járulékmérték nem alkotmánysértő-e. 2. A  T. 103/A.  § (15)  és  (16)  bekezdése  a  szellemi alkotások két nagy csoportjára vonatkozik. A Gst.  87. §-ával  beiktatott T.  103/A. §  (15) és (16) bekezdése szerint keletkező járulékfizetési kötelezettség mindkét  esetben   független  attól,   hogy  a  megbízói, illetőleg    megrendelői    kifizetés    a    biztosítási kötelezettséggel  járó   jogviszony  alapján  biztosított személy részére történik-e. Az a  személy viszont,  aki a  T. 103/A. § (16) bekezdése alapján "szellemi  alkotáshoz fűződő  díjban" részesül, a T. 10.  § (3)  bekezdésében foglalt  általános feltételek teljesülése  mellett  ( ha  havi  díjazása  meghatározott összeget elér ) biztosítottá válhat. Az adott megbízónál, megrendelőnél elért kereset meghatározott mértéke alatt a biztosítási elv a T. 103/A. § (16) bekezdése esetében nem érvényesül. A T. 103/A. § (15) bekezdése szerint szerzői díjban, vagy az  előadóművészi   tevékenységért  díjazásban  részesülő személy  az  R.  2.  §-a  folytán  a  díjazás  mértékétől függetlenül a  T. 10.  § (3) bekezdése alapján nem válhat biztosítottá,  az   általa  felvett  kifizetés,  juttatás biztosításhoz fűződő ellátási stb. jogot nem alapoz meg. A T.  103/A. §  (15) bekezdése  hatókörében a biztosítási elem teljesen, a (16) bekezdésnél részben hiányzik. Ebben a  körben  ez  a  "társadalombiztosítási  járulék"  címén előírt kötelezettség tehát a társadalombiztosításon kívül esik,    ahhoz     nem    kapcsolódik     a    munkáltató ( foglalkoztató )  érdekeltsége   és   nem   alapoz   meg semmiféle társadalombiztosítási ellátást sem. A T.  103/A.  §  (15)  és  (16)  bekezdése  tehát  nem  a biztosítottsághoz és  ezen keresztül  az ellátottság elvi lehetőségéhez, hanem  valamely szerződés- és szolgáltatás típushoz köt törvényben elrendelt, a fizetésre kötelezett vagyoni    jogait     terhelő    egyoldalú,     bár     a társadalombiztosítás  javára   szóló,   de   érdekeltség, ellenszolgáltatás és  értékgarancia érvényesülése nélküli fizetési kötelezettséget. E fizetési  kötelezettség mértékének alapja a megrendelő, illetőleg megbízó által meghatározott jogcímen kifizetett teljes összeg, mértéke pedig negyvennégy százalék. Az ilyen  fizetési kötelezettség a tulajdonhoz való jogot aránytalanul és  anélkül korlátozza, hogy az más alapvető jog vagy  kötelesség érvényesülése érdekében történnék. A korlátozás az Alkotmány 13. §-ába ütközik és ezért a Gst. 87. §-a  alkotmányellenes,  mégpedig  T.  103/A.  §  (15) bekezdésére vonatkozó  részében  teljes  egészében,  (16) bekezdése tekintetében  pedig abban  a részében, amelyben anélkül  állapít   meg  a   fentiek   szerinti   fizetési kötelezettséget, hogy  a díjazásban részesülő személyre a biztosítás kiterjedne. 3. A  Gst. 87.  §-ának a  T.  103/A.  §  (17)  bekezdését beiktató    rendelkezése     bizonyos     esetekben     a társadalombiztosítási járulékfizetés  legkisebb alapját a ténylegesen kifizetett  illetőleg megszerzett munkabértől és  munkadíjtól   eltérően,  rögzített  fiktív  összegben határozza meg  azzal, hogy ilyen esetben a járulékfizetés legkisebb   alapja    az   iskolai   végzettség   szerint differenciált. Az Alkotmány  70/A. §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaság  biztosítja  a  területén  tartózkodó  minden személy  számára   az  emberi,  illetve  az  állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv,  vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi  származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A    kötelező     legkisebb    munkabér    ( minimálbér ) megállapításáról a  6/1995.  ( I.  31.  ) Korm.  rendelet rendelkezik.   A   rendelet   hatálya   kiterjed   minden munkáltatóra és munkavállalóra. A  Gst.   munkabér  és   munkadíj  esetén   a  teljes  és részmunkaidőben foglalkoztatott,  közép-  vagy  felsőfokú végzettségű munkavállaló után a minimális bérnél magasabb összegben  határozza  meg  a  járulékfizetés  alapját.  A ténylegesen ki  sem fizetett és meg sem szerzett munkabér és   munkadíj    után   a   járulékfizetés   előírása   a meghatározott  esetekben  a  minimálbér  és  a  rögzített járulékalap szerinti  bérnek megfelelő jövedelemsávba eső személyeket és  munkáltatóikat  hátrányosan  különbözteti meg azokhoz  képest,  akiknél  a  ténylegesen  kifizetett munkabér után  kell járulékot fizetni. Ez vagyoni helyzet szerinti   olyan    különbségtételt   jelent,    amelynek tárgyilagos  mérlegelés   szerint  nincs  ésszerű  indoka (35/1994. ( VI. 24. ) AB  határozat ABH 1994. 197, 200.). Hátrányos  megkülönböztetés   továbbá  az   is,  hogy   - esetenként    -     a    járulékfizetés     alapját     a társadalombiztosítás fedezetével  kapcsolatba sem hozható iskolai végzettség határozza meg. 4,Az     Alkotmánybíróság      korábbi      határozatában megállapította,   hogy    a   társadalombiztosítási    és nyugdíjjárulék mértéke  a nemzetgazdaság  állapotának, az érdekérvényesítést  szolgáló  intézményeknek,  és  számos egyéb  tényezőnek  a  függvénye.  Az  Alkotmány  alapvető jogokat   védő    és   elismerő   szabályai   alapján   a nyugdíjjárulék és a társadalombiztosítási járulék mértéke alkotmányellenessé  válik,  ha  a  járulék  mértéke  akár diszkriminatív módon nyer meghatározást, akár pedig olyan nagyságot ér  el, hogy  a nyilvánvalóan  eltúlzott mérték már minőségi kategóriává, mértéktelenné válik ( ABH 1991. 519, 522. ) . A Gst. 90. §-a a T. 119/A. § (4) bekezdésének, a Gst. 91. §-a a  T. 119/B.  §-ának módosításával a baleseti járulék mértékét   az   ellátásra   vonatkozó   egyéb   szabályok érintetlenül  hagyása   mellett  negyvennégy   százalékra emeli. Miként    a     társadalombiztosítási     és     nyugdíj- ( egészségbiztosítási- ) járulék  mértéke  önmagában  nem alkotmányossági  kérdés,  önmagában  a  baleseti  járulék mértéke sem az. A vizsgált esetben azonban tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű  oka annak  a különbségtételnek,  hogy -  a társadalombiztosítási járulékhoz  ( T. 103/D.  és  103/E. § ) képest - azonos mérvű járulékfizetés után az érintett személyi  kör  az  ellátásoknak  csupán  szűkebb  körére, baleseti    ellátásra     és    baleseti     egészségügyi szolgáltatásra jogosult.  A kifejtettekre  tekintettel az Alkotmánybíróság  megállapította  a  Gst.  90-91.  §-ának alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróságról  szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény ( Abtv. )  40. §-a  értelmében, ha  az Alkotmánybíróság a jogszabály  alkotmányellenességét   állapítja  meg,   azt teljesen vagy részben megsemmisíti. Az elbírált esetben a Gst. 87.  és 91.  §-a részleges  megsemmisítése nem  volt lehetséges. Az   Alkotmánybíróság    ezért   az   alkotmányellenesség következményeit -  az Abtv.  40. §-a  alkalmazásával -  a határozat IV.  2-4. pontjában  írtak alapján a Gst. 87. , 90. és  91. §-a  teljes egészében  való megsemmisítésével vonta le,  és az  Abtv. 41.  §-a és  42. §  (2) bekezdése alapján rendelkezett  - mindenkire  nézve hatályosan  - a hatályvesztésről. 5. A  megélhetéshez szükséges  ellátásra való jogosultság alkotmányos    rendelkezéseiből    nem    következik    a társadalombiztosítás önkéntes,  de kötelező volta sem. Az Alkotmány 70/E.  § (2)  bekezdésében  írt  rendelkezésből éppen az  következik, hogy  az állam bármelyiket jogosult alkalmazni ( ABH 1991. 519, 521. ) . A szerzői  díjban, valamint  előadóművészi tevékenységért járó  díjazásban   részesülők  a  társadalombiztosításból nincsenek kizárva. A T.  119/D. §-a  tartalmaz  rendelkezéseket  a  kötelező biztosítás  hatálya   alá  nem  tartozókra,  az  önkéntes elhatározáson alapuló,  a társadalombiztosítási  szervvel kötött megállapodásra. Erre figyelemmel  nem állapítható  meg az  R.  2.  §-ának alkotmánysértő  volta,   ezért  ezt   az  indítványt   az Alkotmánybíróság elutasította.                     Dr. Sólyom László                 az Alkotmánybíróság elnöke            Dr. Ádám Antal     Dr. Kilényi Géza            alkotmánybíró       alkotmánybíró           Dr. Lábady Tamás    Dr. Schmidt Péter            alkotmánybíró         alkotmánybíró                     Dr. Szabó András                       alkotmánybíró                  Dr. Tersztyánszky Ödön                    előadó alkotmánybíró                    Dr. Zlinszky János                       alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The Economic Stabilisation Act that provides for an obligation to pay social security contributions at 44 % with respect to payment of author's fees, remuneration of performing artists and fees for intellectual property
Number of the Decision: .	45/1995. (VI. 30.)
Date of the decision: .	06/30/1995
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1995-2-006?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.