A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.721/2011/6. számú ítéletének azon része alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt, amely a Budapest Környéki Törvényszék 6.K.27.645/2010/14. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja, visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó 2013. június 5-én jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[3] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott – Kfv.I.35.721/2011/6. számú ítélete azon részének alaptörvény-ellenességét, amely a Budapest Környéki Törvényszék 6.K.27.645/2010/14. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja, és semmisítse azt meg.
[4] Az indítványozó 2006 és 2008 között két internetes honlapon évi több száz terméket értékesített, anélkül, hogy adószámmal rendelkezett volna és bevallási kötelezettségének eleget tett volna. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-Magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (a továbbiakban: Adóhatóság) az indítványozó értékesítési tevékenységét vizsgálva azt üzletszerűnek minősítette, és azután általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget állapított meg. Azt is megállapította az Adóhatóság, hogy a vizsgált időszakban az indítványozó személyi jövedelemadó bevallási kötelezettségének sem tett eleget, így a rendelkezésre álló adatok alapján a személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget is összegszerűen előírta. A fenti adónemekben keletkezett adóhiány után az Adóhatóság adóbírságot szabott ki, valamint késedelmi pótlék befizetési kötelezettséget is előírt.
[5] Az indítványozó a másodfokú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Kereseti kérelme az Adóhatóság másodfokú határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésére és új eljárásra utasítására irányult. Azzal érvelt, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. § (7) bekezdése alapján becsléssel kellett volna megállapítani az adóalapot, az adóhatóság viszont a bevételből visszaszámolva tette azt. Azt is előadta, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek (a továbbiakban: Szjatv.) az értékesítések és adóhatósági vizsgálat idején hatályos 58. § (8) bekezdése nem lett volna alkalmazható, mert az üzletszerűség ott előírt feltételei nem teljesültek maradéktalanul. Az indítványozó ugyanis elmulasztotta az általános forgalmi adó hatálya alá való bejelentkezést.
[6] A Pest Megyei Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) jogerős ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Az Szjatv. üzletszerűségre vonatkozó rendelkezéseit a Bíróság az Art. általános irányelveivel összhangban értelmezte és kifejtette, hogy az indítványozó azáltal, hogy az előírt bejelentési kötelezettségnek nem tett eleget, nem helyezhette magát kedvezőbb pozícióba, mint a jogszabályt követő adózók. Az Szjatv. 58. § (8) bekezdése nem úgy értelmezendő, hogy a sorozatos ingóértékesítés csak abban az esetben minősíthető üzletszerűnek, ha ténylegesen megtörtént a bejelentkezés, hanem értelemszerűen abban az esetben is, ha a szabályszerű bejelentkezés esetén azt annak kellene minősíteni.
[7] Az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati indítvány nyomán eljáró Kúria a jogerős ítéletet nagyobbik részében hatályában fenntartotta, annak jogi érvelésével és a megállapított tényállással nagyobbik részben egyetértve. A Kúria is osztotta a Bíróság azon jogértelmezését, miszerint az adójogban is érvényes alapelvek – így különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás elve, a joggal való visszaélés tilalma és a legalitás elve – alapján, annak ellenére, hogy az indítványozó nem tett eleget a bejelentkezési kötelezettségének, ingóértékesítéseire az üzletszerűség kétség kívül megállapítható.
[8] A Kúria ugyanakkor a 2006. évre vonatkozóan azt állapította meg, hogy az indítványozó nem lépte át az alanyi adómentesség határát, ezért erre az évre a Bíróság jogszerűtlenül állapította meg a személyi jövedelemadó és az egészségügyi hozzájárulás utáni adóhiányt. A Kúria ezért a Bíróság ítéletét és az Adóhatóság másodfokú határozatát a 2006. évi személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben, valamint az ehhez kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezte és ebben a körben az Adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[9] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a „Kúria jogértelmezése ellentétes a matematikai logika alapvető szabályaival, amikor jogértelmezéssel felülírja a konjunktív logikai feltétel teljesülésének matematikai szabályait.” Állítása szerint a Kúria jogértelmezése sérti az Alaptörvény B) cikkében foglalt jogbiztonsághoz való jogát, a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárásához való jogát, továbbá az R) cikk (2) bekezdésébe és a T) cikk (1) bekezdésébe is ütközik. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit az indítványozó szerint azért sérti Kúria jogértelmezése, mert az az általános jogelvekre hivatkozással figyelmen kívül hagyja a törvényi rendelkezést olyan módon, hogy azzal ellentétes következtetésre jut.
[10] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[11] Az alkotmányjogi panasz a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete ellen irányul, amely ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
[12] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A jelen ügyben támadott, 2012. december 6-án kelt ítéletet az indítványozó 2013. február 11-én vette kézhez, alkotmányjogi panaszát pedig 2013. március 22-én, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő.
[13] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[14] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó hivatkozást, határozott kérelmet, és az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést.
[15] 3. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak azonban az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, így az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[16] 3.1. Az indítványozó beadványában elsősorban a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét állította. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott alapjog sérelmének vizsgálata során a 13/2013. (VI. 7.) AB határozatban a korábbi alkotmánybírósági határozatokban foglaltak felhasználhatóságát illetően rögzített szempontok figyelembe vételével járt el. Ennek megfelelően a konkrét ügy kapcsán összevetette az alapul szolgáló alaptörvényi, illetve alkotmányi rendelkezéseket.
[17] A tisztességes eljáráshoz való jogot az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése tartalmazza. Az alkotmányozó hatalom a tisztességes eljáráshoz való jogot és az igazságszolgáltatáshoz való egyéb jogokat, ahogyan az az Alaptörvényhez fűzött indokolásból is kiderül, a nemzetközi emberi jogi dokumentumokat – így különösen az Emberi Jogok Európai Egyezményét – követve fogalmazta meg a XXVIII. cikkben.
[18] Az előző Alkotmány 57. § (1) bekezdésében szövegszerűen az igazságos tárgyaláshoz való jogot biztosította, amelyet az Alkotmánybíróság következetesen a fair trial, vagyis a tisztességes eljárás követelményeként értékelt.
[19] A tisztességes eljárásra vonatkozóan az Alkotmánybíróság így már korábban megállapította, hogy az olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. A tisztességes eljárás követelménye magában foglalja a bírósággal és az eljárással szemben megkövetelt tulajdonságokat, és egyben biztosítja az Alkotmány 57. §-ában meghatározott valamennyi eljárási garancia teljesedését [6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 95.]. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az eljárás tisztessége az eljárás törvényes kereteit, az eljárási jogok érvényesülését biztosítja. Az Alkotmány az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges – és az esetek többségében alkalmas – eljárásra ad jogot, de nem biztosít alanyi jogot az anyagi igazság érvényesülésére [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.].
[20] Az Emberi Jogok Európai Egyezményének szövegéből és az ahhoz kapcsolódó joggyakorlatból is az állapítható meg, hogy a számos részjogosítványból álló tisztességes eljáráshoz való jognak a bírósági eljárás egészét áthatóan kell érvényesülnie.
[21] Az Alkotmánybíróság akkor tud az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasznak helyt adni, ha a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás az Alaptörvényben biztosított valamely jog sérelmét idézte elő. A bíróság valamely vélt, a döntés lényegére kiható jogi tévedése azonban nem jelenti egyúttal azt, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog sérült.
[22] Az Alkotmánybíróság a saját korábbi gyakorlatára és az európai joggyakorlatra is figyelemmel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog az anyagi igazság érvényesülését hivatott szolgálni, azonban az, hogy a bíróság döntése igazságos vagy igazságtalan, nem hozható összefüggésbe ezen alapjog sérelmével. Nem sérül a tisztességes eljáráshoz való jog tehát olyan esetekben, amikor a bíróság a tisztességes eljárás követelményeinek eleget téve helytelen következtetésekre jut döntésében.
[23] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszban tehát az indítványozónak általában nem elégséges a bírói döntés alaptörvény-ellenességét a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmével alátámasztania, indítványa megalapozásához elsősorban valamely más alapjoga sérelmét kell állítania.
[24] Jelen ügyben az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogra hivatkozással támadta a Kúria általa hibásnak tartott jogalkalmazását. A fentiek alapján azonban az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az ügy érdemében hozott döntés és az érdemi döntés alapját képező jogértelmezés és jogalkalmazás, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog között érdemi alkotmányossági összefüggés nem állapítható meg.
[25] Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán is fontosnak tartja megjegyezni, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelmében áll, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni. A bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata.
[26] 3.2. Az indítványozó a jogbiztonság sérelmét is állította alkotmányjogi panaszában. A kérelemnek ez a része azonban nem elbírálható, mert az Alkotmánybíróság az Abtv. hatályba lépése után is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a jogbiztonsághoz való jog nem alapjog, annak sérelmére csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén lehet alkotmányjogi panaszt alapítani.
[27] A támadott döntésnek az Alaptörvény további, az indítványozó által megjelölt rendelkezéseivel való ellentétét ugyancsak nem vizsgálta az Alkotmánybíróság, mert azok nem alapjogról, illetve nem Alaptörvényben biztosított jogról rendelkeznek.
[28] Az Alkotmánybíróság mindezek miatt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Balogh Elemér s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |