Hungarian

Ügyszám: .	177/B/2000
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 69/2002. (XII. 17.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2002/398 .

A döntés kelte: Budapest, 12/17/2002 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos    vizsgálatára    és   megsemmisítésére    irányuló indítványok alapján meghozta az alábbi                         határozatot: Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az épített  környezet alakításáról  és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII.  törvény 9.  § (6) bekezdés utolsó mondatának “továbbá törvénysértésre alapozott  egyet nem értő vélemény esetén a szabályzat  és  a tervek   elfogadásra  nem  terjeszthetők   elő”   szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a határozat kihirdetése  napjával megsemmisíti. A  megsemmisítés folytán az épített környezet alakításáról és védelméről  szóló  1997.  évi  LXXVIII.  törvény  9.  §   (6) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban: “A  véleményezési  eljárás befejezése  után  a  szabályzatot, illetőleg  a  terveket  az  elfogadásuk  előtt  -  a  (3)-(4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és    azok   indokolásával   együtt   -   a   polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a  helyben  szokásos módon   közzé  kell  tennie  azzal,  hogy  az  érintettek   a közzététel   ideje  alatt  azokkal  kapcsolatban  észrevételt tehetnek,  továbbá  meg  kell küldenie  szakmai  véleményezés céljából:  a)  a  főváros,  a  fővárosi kerület, a  megyei  jogú  város igazgatási    területének   egészére   egyszerre    készített szabályzatot  és terveket az illetékes területi  főépítészeti iroda útján a miniszternek,  b) egyéb szabályzatot és terveket a területi főépítésznek.  A  miniszter  90, a területi főépítész 30 napon belül  adhat véleményt;   ha  e  határidőn  belül  nem  nyilatkozik,   úgy véleményét   egyetértőnek  kell  tekinteni.  A  véleményt   a döntésre jogosult testülettel ismertetni kell.” Az   Alkotmánybíróság   elrendeli  határozatának   a   Magyar Közlönyben való közzétételét.                           Indokolás                              I. Az  Alkotmánybírósághoz  két indítvány  érkezett  az  épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény  (a  továbbiakban: Étv.) 9.  §  (6)  bekezdés  utolsó mondatából  a  “továbbá törvénysértésre alapozott  egyet  nem értő vélemény esetén a szabályzat és a tervek elfogadásra nem terjeszthetők    elő”    szövegrész   alkotmányellenességének vizsgálatára   és  megsemmisítésére.  Az  Étv.   9.   §   (6) bekezdésének  vizsgálni kért szövegét az  Étv.  módosításáról szóló  1999.  évi CXV. törvény 4. § (3) bekezdése állapította meg,  s  az 2000. március 1-én lépett hatályba. E rendelkezés szerint,  ha a helyi építési szabályzat és településrendezési tervek   elfogadását  megelőző  eljárás  során  a  miniszter, illetve a területi főépítész törvénysértésre alapozott  egyet nem  értő  véleményt ad, a szabályzat és a tervek elfogadásra nem terjeszthetők elő. Az indítványozók egybehangzó véleménye szerint  a  miniszter  és a területi főépítész  ezzel  az  új jogosítványával  meggátolhatja  a  helyi  önkormányzat  ilyen tárgyú    rendeletalkotását,   amely   az   Alkotmány    több rendelkezésével is ellentétes. Az  egyik indítványozó kifejtette, hogy az Alkotmány 44/A.  § (1)  bekezdés  a)  pontja  az önkormányzat  alapjogai  között nevesíti  a  rendeletalkotási  jogot  s  kimondja,  hogy   az önkormányzat    döntése    kizárólag   törvényességi    okból vizsgálható felül. Az Alkotmány 32/A. §-a az Alkotmánybíróság hatáskörébe  utalja a jogszabályok – köztük az  önkormányzati rendeletek  –  alkotmányossági  vizsgálatát.  A  törvénysértő önkormányzati  rendelet az Alkotmány 44/A. § (2)  bekezdésébe ütközik,  így annak vizsgálatára és megsemmisítésére  szintén csak  az Alkotmánybíróság jogosult. Az indítványozó véleménye szerint   az   Alkotmány   fenti  rendelkezései   nem   adnak lehetőséget  arra,  hogy  az államigazgatás  valamely  szerve megakadályozza   a  képviselő-testületet  valamely   rendelet megalkotásában, az Alkotmány mindössze a rendeletek  utólagos felülvizsgálatát teszi lehetővé. Az indítványozó ezért  –  az Alkotmánybíróság  helyi önkormányzatokat védő  feladatára  is tekintettel  –  utólagos absztrakt normakontroll  hatáskörben kérte  a  jelölt  jogszabályszöveg vizsgálatát,  és  hatályba lépése napjára történő visszamenőleges megsemmisítését. A  másik indítványozó szintén az önkormányzati alapjogok,  az önkormányzat   rendeletalkotási   szabadságának   megsértését állította az Étv. 9. § (6) bekezdés meghatározott szövegrésze tekintetében.  Az  indítványozó –  a  fentieken  túlmenően  - kifejtette  még, hogy a helyi önkormányzatokról  szóló  1990. évi   LXV.   törvény   (a   továbbiakban:   Ötv.)   a   helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését a fővárosi,  megyei közigazgatási  hivatal  vezetőjének  hatáskörébe  utalja,   s meghatározza  a  törvénysértés  észlelése  esetén   követendő eljárást.  A  területi főépítésznek törvényességi ellenőrzési joga  sem  az  Ötv.  sem más jogszabályok alapján  nincs.  Az indítványozó véleménye szerint a területi főépítész  Étv.-ben intézményesített  joga  előzetes  vétójognak  minősül,  s   a törvény  ezt  anélkül  vezette be – a  közigazgatási  hivatal törvényességi  ellenőrzési eljárásával szemben  –,  hogy  nem szabályozta  az  eljárás  menetét  és  garanciáit   sem.   Az indítványozó,    összegezve   kérelmét,    az    önkormányzat rendeletalkotási jogának – az Alkotmány 44/A. § (1)  bekezdés a) pontjának – megsértése miatt kérte a jelölt jogszabályrész megsemmisítését. Ez  az  indítványozó  is hivatkozik az Alkotmány  43.  §  (2) bekezdésébe  foglalt azon rendelkezésre, hogy az önkormányzat jogai  védelmében  az Alkotmánybírósághoz fordulhat,  illetve kifejti  –  erre utaló határozott kérelem nélkül  –,  hogy  a kifogásolt   törvényi   szabályozás   lényegében    hatásköri összeütközést  teremt a területi főépítész és a közigazgatási hivatal között. Az  Alkotmánybíróság  az indítványokat  tárgyuk  azonosságára tekintettel egyesítette és egy eljárásban bírálta el.                              II. 1. Az Alkotmány irányadó rendelkezései szerint: “32/A.   §   (1)   Az   Alkotmánybíróság   felülvizsgálja   a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. (2)  Az  Alkotmánybíróság  alkotmányellenesség  megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. (3)  Az  Alkotmánybíróság eljárását törvényben  meghatározott esetekben bárki kezdeményezheti. (…)” “43. § (2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény  határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében  az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.”   “44/A. § (1) A helyi képviselőtestület: a)  önkormányzati  ügyekben önállóan  szabályoz  és  igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,  (…)   (2)  A  helyi  képviselőtestület a feladatkörében  rendeletet alkothat,  amely  nem  lehet  ellentétes  a  magasabb  szintű jogszabállyal.” 2.  Az  Ötv.  indítványozó  által  hivatkozott  rendelkezései értelmében: “95. § A Kormány: a)  a  belügyminiszter közreműködésével, a  fővárosi,  megyei közigazgatási  hivatal  vezetője  útján  biztosítja  a  helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését;” “99.  §  (1) A közigazgatási hivatal vezetője a törvényességi ellenőrzés  körében  -  határidő  tűzésével  -  felhívja   az érintettet  a  törvénysértés megszüntetésére. Az  érintett  a felhívásban  foglaltakat köteles megvizsgálni és  a  megadott határidőn  belül  az  annak alapján tett  intézkedésről  vagy egyet   nem   értéséről  a  közigazgatási  hivatal  vezetőjét tájékoztatni. (2)  Ha a megadott határidőn belül intézkedés nem történt,  a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti:  a)   az  Alkotmánybíróságnál  a  törvénysértő  önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és megsemmisítését;  b) a törvénysértő határozat bírósági felülvizsgálatát;  c)   a   képviselő-testület  összehívását  a   törvénysértés megszüntetésére,    a   képviselő-testület   tisztségviselője felelősségének megállapítását.” 3.  Az  Étv.-nek  a  jelen  ügyben érintett  –  az  indítvány elbírálásakor hatályos – rendelkezése szerint: “9.    §   (1)   A   helyi   építési   szabályzatot   és    a településrendezési  terveket  az országos  településrendezési szakmai   előírások  figyelembevételével,  továbbá  a   külön jogszabályban    meghatározott   fogalmak    és    jelkulcsok alkalmazásával kell elkészíteni. (2) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása során:  a)  az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek  véleménynyilvánítási lehetőségét  biztosítani  kell, ennek  érdekében  a  helyben  szokásos  módon  az  érintettek tudomására  kell  hozni kidolgozásuk elhatározását,  amelynek keretében  aa) meg kell határozni a rendezés alá vont területet,  ab)   ki  kell  nyilvánítani  általános  célját  és  várható hatását,  hogy az érintettek azzal kapcsolatban  javaslatokat és észrevételeket tehessenek;  b)   az  államigazgatási  szerveket,  valamint  az  érintett települési önkormányzati szerveket az előkészítésbe  be  kell vonni  úgy, hogy azok a megkeresés kézhezvételétől  számított 15  napon  belül  írásos  állásfoglalásukban  ismertessék   a település fejlődése és építési rendje szempontjából  jelentős terveiket  és intézkedéseiket, valamint ezek várható  időbeli lefolyását,  továbbá  a  hatáskörükbe tartozó  kérdésekben  a jogszabályon alapuló követelményeket;  c)   az  érintett  terület  lakosságának  életkörülményeiben bekövetkező   hátrányos   következmények   elhárítása    vagy csökkentése  érdekében figyelemmel kell lenni  az  érintettek értékrendjére,    szociális    helyzetére,    ezek    várható változására,    továbbá    vizsgálni    kell    a    lakosság életkörülményeit és igényeit. (3)  A  helyi  építési  szabályzatot és a  településrendezési terveket  a  megállapítás,  illetve  a  jóváhagyás  előtt   a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie  kell  a külön   jogszabályban   meghatározott   államigazgatási,   az érintett   települési   önkormányzati  és   érdek-képviseleti szervekkel,  valamint társadalmi szervezetekkel,  amelyek  21 napon  belül adhatnak írásos véleményt. Kivéve azok  a  külön jogszabályban meghatározott államigazgatási szervek,  amelyek a    településrendezési   eljárás   során    az    eljárásban szakhatóságként vesznek részt. (4)    Az   eltérő   vélemények   tisztázása   érdekében    a polgármesternek (főpolgármesternek) egyeztető tárgyalást kell tartania,  amelyre  a  hely  és az időpont  megjelölésével  a véleményezési  eljárás  valamennyi  érdekeltjét  a  tárgyalás előtt  legalább  8  nappal  meg  kell  hívnia.  Az  egyeztető tárgyalásról    jegyzőkönyvet   kell   készíteni,    amelynek tartalmaznia  kell valamennyi elfogadott és el  nem  fogadott véleményt azok indokolásával együtt. (5)  Azt  az  érdekeltet, aki a véleményezési  eljárás  során írásbeli véleményt nem adott, és az egyeztető tárgyaláson sem vett részt, kifogást nem emelő véleményezőnek kell tekinteni. (6)  A  véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg  a  terveket  az  elfogadásuk  előtt  -  a  (3)-(4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és    azok   indokolásával   együtt   -   a   polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a  helyben  szokásos módon   közzé  kell  tennie  azzal,  hogy  az  érintettek   a közzététel   ideje  alatt  azokkal  kapcsolatban  észrevételt tehetnek,  továbbá  meg  kell küldenie  szakmai  véleményezés céljából:  a)  a  főváros,  a  fővárosi kerület, a  megyei  jogú  város igazgatási    területének   egészére   egyszerre    készített szabályzatot  és terveket az illetékes területi  főépítészeti iroda útján a miniszternek,  b) egyéb szabályzatot és terveket a területi főépítésznek.  A  miniszter  90, a területi főépítész 30 napon belül  adhat véleményt;   ha  e  határidőn  belül  nem  nyilatkozik,   úgy véleményét   egyetértőnek  kell  tekinteni.  A  véleményt   a döntésre   jogosult  testülettel  ismertetni  kell,   továbbá törvénysértésre  alapozott egyet nem értő vélemény  esetén  a szabályzat és a tervek elfogadásra nem terjeszthetők elő. (7) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a (2)-(6) bekezdésben előírt véleményeztetési és szakhatósági eljárás lefolytatása nélkül nem fogadhatók el. (8)   Az  elfogadott  helyi  építési  szabályzatot,  valamint településrendezési  terveket  vagy  azok  vonatkozó   részét, illetőleg kivonatát a polgármesternek (főpolgármesternek) meg kell   küldenie   az  azok  véleményezésében  résztvetteknek, továbbá  a  dokumentációt a külön jogszabályban meghatározott Országos Dokumentációs Központnak. (9)   A  megállapított  helyi  építési  szabályzatban  és   a jóváhagyott  szabályozási  tervben  foglaltakat  az  érintett közigazgatási  szerveknek  a  hatáskörüket  érintő   ügyekben eljárásaik során érvényesíteniük kell. Az (1)-(8) bekezdésben foglalt   rendelkezéseket  a  helyi  építési  szabályzat,   a településrendezési tervek változtatása esetén  is  alkalmazni kell. (10)  A helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek készítése  során a települést érintő jóváhagyott országos  és térségi területrendezési terv rendelkezéseit figyelembe  kell venni.”                             III. Az    Alkotmánybíróság   eljárásához   kapcsolódóan   mindkét indítványozó  hivatkozott az Alkotmány 43. § (2) bekezdésének arra  a  fordulatára,  amely  szerint  “jogai  védelmében  az önkormányzat    az   Alkotmánybírósághoz    fordulhat”.    Az Alkotmánybíróság   az   Alkotmány   e   tételét    értelmezve rámutatott:  “Az  Alkotmány 43. §  (2)  bekezdésében  foglalt rendelkezés  az  Alkotmánybíróságnak az  önkormányzati  jogok védelmével   kapcsolatos  hatáskörének   alkotmányi   alapját teremti meg. Egyúttal Alkotmányban foglalt alapja az Ötv.  3. §-ának, amely szerint az önkormányzati jogokat, illetőleg  az önkormányzat    hatáskörének    jogszerű    gyakorlását    az Alkotmánybíróság,  továbbá  a  bíróság  védi.   A   felhívott alkotmányi és törvényi rendelkezések nem hatásköri szabályok, tehát  csak annyiban szolgálhatnak alapul az Alkotmánybíróság eljárásának    és    határozathozatalának,    amennyiben    e rendelkezésekhez   a   törvényalkotó  az   Alkotmánybíróságra konkrét  hatásköri szabályokat is telepített. Az Alkotmánynak az  önkormányzati jogok alkotmánybírósági védelmére vonatkozó rendelkezése  tehát e jogvédelmi funkció ellátására  irányuló és   kifejezett  alkotmánybírósági  hatásköröket  megállapító törvényi  rendelkezések által nyeri el  értelmét.”  [37/1994. (VI.24.) AB határozat, ABH 1994. 238., 248-249.] A fentiekből következően az Alkotmánybíróság az önkormányzati jogok    védelmét,    az   Alkotmányban   foglalt    utólagos normakontroll,  valamint  az Abtv.  és  más  törvények  által biztosított  hatáskörök  gyakorlása  útján  látja  el.  Jelen ügyben  az  indítványozók az Alkotmány 43. §  (2)  bekezdésén kívül     határozott    kérelmet    fogalmaztak    meg     az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  1.  §  b) pontjába  foglalt  – bárki által kezdeményezhető  –  utólagos absztrakt normakontroll hatáskörben történő eljárásra,  ezért az   Alkotmánybíróság   az  érdemi  vizsgálatot   e   konkrét hatáskörében eljárva folytatta le.                              IV. Az indítványok az alábbiak szerint megalapozottak. 1. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a  helyi  képviselő-testület önkormányzati ügyekben  önállóan szabályoz,  a  44/A. § (2) bekezdése pedig  rögzíti,  hogy  a helyi   képviselő-testület   a  feladatkörében   rendeleteket alkothat,  amely  nem  lehet  ellentétes  a  magasabb  szintű jogszabállyal.   Az  Alkotmány  e  tételei  az   önkormányzat rendeletalkotási szabadságát rögzítik (amely így az Alkotmány által  védett önkormányzati alapjog), de egyben meghatározzák a  rendeletalkotási szabadság korlátait is: az  önkormányzati rendelet  nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az  önkormányzati rendeletalkotást érintően az Ötv. 16. § (1) bekezdése  garanciális jelleggel rögzíti, hogy “A  képviselő- testület  a  törvény által nem szabályozott helyi  társadalmi viszonyok   rendezésére,   továbbá   törvény   felhatalmazása alapján,   annak   végrehajtására  önkormányzati   rendeletet alkot.”. Az Alkotmány és az Ötv. fenti rendelkezései egymásra vonatkoztatott   értelmezése  során  az  Alkotmánybíróság   a 17/1998. (V.13.) AB határozatában elvi éllel állapította meg: “önmagában véve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét  országos  érvényű  jogszabály  a  szabályozási  körébe vonta,  nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak.  Ha ugyanis  helyi  közügyről van szó, az önkormányzati  testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében  -  külön törvényi felhatalmazás  hiányában  is  - jogosult  az  országos szintű szabályozással nem  ellentétes, ahhoz  képest  kiegészítő jellegű helyi  jogalkotásra.”  (ABH 1998. 155.) Az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága tehát egyrészt  a törvény  felhatalmazásából eredő, a törvény  keretei  közötti rendeletalkotásra vonatkozik, másrészt mintegy “eredeti”,  az Alkotmányból   folyó   –  a  helyi  közügyek   szabályozására általában is irányadó - rendeletalkotási szabadságból áll. 2.  A jelen ügy tárgyát képező, a helyi építési szabályzat és a   településrendezési   tervek  önkormányzati   szabályozása törvényi  felhatalmazásokon  nyugszik.  Az  Ötv.  8.  §   (1) bekezdése  értelmében “A települési önkormányzat  feladata  a helyi     közszolgáltatások     körében     különösen:      a településfejlesztés,  a  településrendezés,  az  épített   és természeti környezet védelme ….”, az Ötv. 10. § (1)  bekezdés d)  pontja  értelmében a képviselő-testület hatásköréből  nem ruházható  át  –  többek  között – a településrendezési  terv jóváhagyása,   az   Ötv.   63/C.   §-a   pedig   a   fővárosi településrendezés szabályait fogalmazza meg. Az Étv. a  helyi építési    szabályzat   és   a   településrendezési    tervek elfogadásának,    a   vonatkozó   önkormányzati    rendeletek megalkotásának részletes szabályait tartalmazza. Az Étv. azon túl,  hogy  több rendelkezésében is konkrét felhatalmazásokat tartalmaz  önkormányzati szabályozásra [pl.  Étv.  2.  §  11. pont,    6.    §   stb.],   meghatározza   az   önkormányzati rendeletalkotás  törvényi kereteit is. A  törvényi  szabályok egy része a vonatkozó önkormányzati rendeletek megalkotásához kapcsolódó eljárási szabály. Így az építési szabályzat  és  a településrendezési tervek elfogadását megelőzően az Étv.  egy széles   körű  egyeztetési  mechanizmust  intézményesít.   Az egyeztetés  kétirányú:  egyrészt be kell  vonni  az  érintett állampolgárokat,  érdekképviseleti  szerveket,   másrészt   a különböző államigazgatási szerveket [Étv. 9. § (2) bekezdés]. Az  államigazgatási szervek bevonásának általános  célja  az, hogy   a   különböző   hatóságok  által   képviselt   érdekek (területfelhasználási,      környezetvédelmi,       műemléki, közegészségügyi, biztonsági stb.) érvényesüljenek.  Ezeket  a központi  jogszabályokba foglalt előírások jelenítik  meg,  s irvényesítésük   garanciális  jelleggel  bír.   Az   Étv.   a véleményezési eljárás során a lakossági és az államigazgatási egyeztetést  –  többek  között - a  vitás  kérdések  előzetes rendezése végett írja elő. Az Étv. 9. § (7) bekezdése szerint a  helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek az előírt  véleményeztetési és szakhatósági eljárás lefolytatása nélkül  nem fogadhatók el. Az Étv. e rendelkezései – a  jelen ügy   tárgyát   képező  szabálytól  függetlenül   is   -   az önkormányzati     rendeletalkotás    egyfajta     korlátainak tekinthetők.  Az  Étv. 9. § (4) bekezdése szerint  az  eltérő vélemények  tisztázása érdekében a polgármesternek  egyeztető tárgyalást  kell tartania, s nyilvánvaló, hogy törvényességi, jogszerűségi szempontból is maradhatnak egymásnak ellentmondó álláspontok.  Ennek feloldására – a döntésre – azonban  végső soron   az   önkormányzat  jogosult  a  vonatkozó  rendeletek elfogadásakor.  Az Étv. tehát csak magának  az  eljárásnak  a megtörténtét   (s   nem  annak  tartalmát)   teszi   meg   az önkormányzati rendeletek elfogadásához szükséges feltételnek. Az    Alkotmánybíróság   a   korábban    hatályos    törvényi rendelkezések  kapcsán  – de lényegét  tekintve  a  jelenlegi szabályozásra  is  irányadóan  –  már  rámutatott,   hogy   a településrendezés  körében megalkotandó önkormányzati  normák sajátos önkormányzati rendeletek, az érdekelt államigazgatási és érdekképviseleti szervekkel való egyeztetés kötelezettsége és a lakosságnak az eljárásba való bevonása olyan garanciális eljárási  szabályok,  amelyeket  nem  követel  meg   a   jogi szabályozás a többi önkormányzati rendelet megalkotása során. [42/1992. (VII.16.) AB határozat, ABH 1992. 369., 371.] Az Étv. 9. § (6) bekezdésének vizsgált szövegében azonban – a véleményezési   eljárás   fenti   jellemzőihez    képest    – “minőségileg”  másról van szó. Ez a szabály  nem  az  eljárás egészéhez  [mint ahogy ezt az Étv. idézett 9. § (7) bekezdése teszi]  hanem  annak csupán egy mozzanatához (a véleményezési eljárás  bejezése után, és az elfogadásra való  előterjesztés előtt)   kapcsolódik.  Másrészt  a  jelen   ügyben   vizsgált szabályban   a   miniszter,  illetve  a  területi   főépítész véleménye  elsőbbséget  kap minden más  véleménnyel  szemben, hiszen  az egyet nem értő vélemény miatt a szabályzat illetve a tervek elő sem terjeszthetők. 3.  Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint a  helyi  építési szabályzat   és   a  településrendezési  tervek   elfogadását megelőző (fentebb vázolt) sajátos eljárás nem változtat  azon a  tényen,  hogy  a döntést az önkormányzat  alkotmányos,  és törvényekben  foglalt joga (s bizonyos körben kötelezettsége) meghozni, nem változtat azon, hogy az önkormányzat  viseli  a felelősséget az általa meghozott rendeletért. (Viseli a  jogi felelősséget  a  rendelet  törvényességéért,  és   viseli   a politikai   felelősséget   a   választópolgárok   felé.)   Az önkormányzatok  alkotmányos státuszából  –  az  önkormányzati jogok  alkotmányi rögzítéséből, illetve e jogokat  részletező Ötv.-beli  szabályozásból  is  –  az  következik,   hogy   az önkormányzatok önállóan és felelősséggel döntenek a feladatat- és  hatáskörükbe tartozó kérdésekben. Nem hagyható  figyelmen kívül,    hogy    a   településrendezés   során   elfogadandó önkormányzati   rendeletek  a  magasabb  jogszabályok   által képviselt érdekek egyidejű megjelenítése mellett mégiscsak  a helyi  viszonyok  rendezését szolgálják: a  település  hosszú távú  fejlesztését,  szerkezetének  kialakítását,  az  építés rendjét  stb.,  ezért  tartozik az  erről  való  döntés  –  a bemutatott    törvényi   felhatalmazások   alapján    –    az önkormányzati   rendeletalkotás  tárgykörei  közé.   Mindezek mellett  a  településrendezés és a helyi építésügyi előírások megalkotása  –  úgy is mint helyi közügy - az  önkormányzatok kötelező feladatának tekinthető. Az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága – mint ahogy ez a IV./1.  pontban  kifejtésre került – Alkotmány  által  védett önkormányzati  alapjog. Az Alkotmánybíróság az  önkormányzati jogok  védelmét  illetően több döntésében – valamennyi  jogra kiterjedően és általános érvénnyel – már kifejtette, hogy “az Alkotmány  44/A. § (1) bekezdésében szabályozott alapjogok  a helyi    képviselő-testületek   számára   biztosított   olyan hatáskörcsoportok,  amelyek a helyi önkormányzás  körében  az önkormányzatok  számára  biztosított  autonómia   alkotmányos garanciáit  képezik. Az önkormányzatokat az  egyes  alapjogok körében   megillető  autonómia  azonban  nem   feltétlen   és korlátozhatatlan.  Az  alapjogok  szabályozása  elsősorban  a kormánnyal  és az államigazgatással szemben nyújt alkotmányos garanciát  az  önkormányzatok  számára.  A  törvényhozót   az Alkotmányban  szabályozott önkormányzati  alapjogok  annyiban korlátozzák, hogy azokat nem vonhatja el, nem állapíthat  meg olyan  mértékű korlátozásokat, amelyek valamely önkormányzati alapjog  tartalmának  kiüresedéséhez,  tényleges  elvonásához vezetnek.”  [Lásd legutóbb: 48/2001. (XI.22.)  AB  határozat, ABH 2001. 330. 333-334.] Az  Alkotmánybíróság szerint az önkormányzati rendeletalkotás –  mint az Alkotmányba foglalt önkormányzati alapjoggyakorlás –  szempontjából alapvető garanciális jelentősége van  annak, hogy   döntéseiket   érdemben  csak  a   bíróságok,   illetve rendeleteiket az Alkotmánybíróság bírálhatja felül,  mégpedig csak  törvényességi vagy alkotmányossági szempontból. A helyi közügyek  önálló  vitelében  megnyilvánuló  önállóságot  –  s egyben  a  Kormány  és az államigazgatási szervekkel  szemben fennálló  védelmet  –  tükrözik az Ötv.-nek  a  törvényességi ellenőrzésre vonatkozó szabályai. Az Ötv. 99. § (1) bekezdése értelmében,    ha    a    közigazgatási   hivatal    vezetője törvénysértést   észlel,  határidő  tűzésével   felhívja   az érintettet  a  törvénysértés megszüntetésére. Az  érintett  a felhívásban  foglaltakat köteles megvizsgálni és  a  megadott határidőn  belül  az  annak alapján tett  intézkedésről  vagy egyet   nem   értéséről  a  közigazgatási  hivatal  vezetőjét tájékoztatni, de azt nem köteles elfogadni. Ezért rendelkezik úgy az Ötv. 99. § (2) bekezdése, hogy ha a megadott határidőn belül   intézkedés  nem  történt,  a  közigazgatási   hivatal vezetője   kezdeményezheti   a   törvénysértő   önkormányzati rendelet     felülvizsgálatát    és    megsemmisítését     az Alkotmánybíróságnál,   illetve   a   törvénysértő   határozat bírósági felülvizsgálatát. E     törvényi    megoldás    megfelelőn    érzékelteti    az önkormányzatoknak  –  az  Alkotmányban  is  megfogalmazott  – döntési szabadságát: az önkormányzat nem köteles elfogadni  a törvényességi   ellenőrzés  körében  kialakított   véleményt, szabadon  és természetesen az ezzel együtt járó felelősséggel dönthet.  Az Étv. 9. § (6) bekezdésének jelen ügyben vizsgált szövegrésze  az  önkormányzat e döntési szabadságát  súlyosan sérti. Az Alkotmánybíróság szerint nem egyeztethető össze  az Alkotmánynak  az  önkormányzat  rendeletalkotási  szabadságát meghatározó   rendelkezéseivel  az   –   mégha   az   építési szabályzatok   és   rendezési  tervek  meghozatalához,   azok tartalmához    többféle    (nemcsak   önkormányzati)    érdek integrálása   is   szükséges   –,   hogy   az   önkormányzati rendeletalkotás     elé    az    államigazgatás     irányából megfogalmazott  törvénysértésre  alapozott  egyet  nem   értő vélemény    akadályt    gördítsen.   Különösen    sérti    az önkormányzatok    Alkotmányba   rögzített    rendeletalkotási szabadságát akkor, ha az önkormányzatokat kötelező feladataik ellátásában akadályozza meg. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján úgy ítélte meg, hogy az Étv.   9.   §  (6)  bekezdés  utolsó  mondatából  a  “továbbá törvénysértésre  alapozott egyet nem értő vélemény  esetén  a szabályzat  és  a  tervek elfogadásra nem terjeszthetők  elő” szövegrész ellentétes az önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontjából és 44/A. § (2) bekezdéséből eredő rendeletalkotási  szabadságával  -  a  rendeletalkotási   jog tartalmának   kiüresedéséhez  vezet   -,   ezért   a   jelölt szövegrészt      határozatának      kihirdetése      napjával megsemmisítette. 4. Az egyik indítványozó hivatkozott az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésének  azon rendelkezésére, amely az  Alkotmánybíróság hatáskörébe    utalja    a    jogszabályok    alkotmányossági vizsgálatát. Az indítványozói hivatkozás – tartalmában – arra utal,  hogy  az  Alkotmánybíróság jogosult  az  önkormányzati rendeletek  (mint  jogszabályok)  felülvizsgálatára,  amelyet sért  az  Étv. 9. § (6) bekezdésének megtámadott szövegrésze. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az  Étv.  9.  §  (6) bekezdésének    jelen   ügyben   vizsgált   szabálya    nincs összefüggésben  az Alkotmány 32/A. §-ával.  Az  önkormányzati rendeletek elfogadása előtt intézményesített eljárás (s  ezen eljárás  egyes  részletszabályai)  nincsenek  kihatással   az Alkotmánybíróság  valamennyi  normára  kiterjedő   –   s   az Alkotmányban  rögzített  - utólagos  absztrakt  normakontroll hatáskörére. 5.  Az  Alkotmánybíróság nem látott kellő indokot – az  egyik indítványozó által kért – ex tunc hatályú megsemmisítésre. Az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  43.  § (1) bekezdése  szerint  “Azt  a jogszabályt  vagy  az állami irányítás egyéb  jogi  eszközét, amelyet  az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít,  az erről  szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától  nem  lehet alkalmazni.” A megsemmisítés  időpontját tekintve  kivételt  az  Abtv.  43.  §  (4)  bekezdése   tesz, amennyiben  kimondja, hogy az Alkotmánybíróság a  43.  §  (1) bekezdésében    meghatározott    időponttól    eltérően    is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését,   ha  ezt  a  jogbiztonság,  vagy   az   eljárást kezdeményező   különösen   fontos   érdeke   indokolja.    Az Alkotmánybíróság  jelen ügyben úgy ítélte  meg,  hogy  sem  a jogbiztonság,  sem az eljárást kezdeményező különösen  fontos érdeke  nem  indokolja a jogszabályi rendelkezés  kihirdetése napjára történő visszamenőleges hatályú megsemmisítését. Az  Alkotmánybíróság határozatának a Magyar  Közlönyben  való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke     Dr. Bagi István                     Dr. Bihari Mihály     alkotmánybíró                           alkotmánybíró                                   Dr. Czúcz Ottó                        Dr. Erdei Árpád     alkotmánybíró                           alkotmánybíró                                   Dr. Harmathy Attila                  Dr. Holló András     alkotmánybíró                    előadó alkotmánybíró                                   Dr. Kiss László                  Dr. Kukorelli István     alkotmánybíró                           alkotmánybíró                                   Dr. Strausz János   Dr. Tersztyánszkyné Dr.Vasadi Éva     alkotmánybíró                           alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	69/2002. (XII. 17.)
Date of the decision: .	12/17/2002
.
.