English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00295/2019
Első irat érkezett: 02/12/2019
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.562/2018/4-II. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (hagyatéki ügy)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/20/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Budapest Környéki Törvényszék 22.P.20.427/2016/65. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.562/2018/4-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy keresetet indított édesanyja és annak férje között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása miatt. Az indítványozó kérte annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés kizárólag az ingatlan telektestére jött létre, és hogy a fenti ingatlan meghatározott része tekintetében az indítványozót - az édesanyja házastársi vagyonközösség címén történő tulajdonszerzésén keresztül - öröklés jogcímén tulajdonjog illeti meg.
Az elsőfokú bíróság az indítványozó valamennyi kereseti kérelmét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság egyáltalán nem tett eleget indokolási kötelezettségének, amely nem csupán formális követelmény, hanem sokkal inkább annak a biztosítéka, hogy a hatóság vagy bíróság az adott ügyben körültekintően döntsön. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság azzal, hogy egyáltalán nem tett eleget indokolási kötelezettségének megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    Budapest Környéki Törvényszék 22.P.20.427/2016/65. számú ítélet, Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.562/2018/4-II. számú ítélet
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_295_0_2019_indítvány_anonim.pdfIV_295_0_2019_indítvány_anonim.pdfIV_295_2_2019_indkieg_anonim.pdfIV_295_2_2019_indkieg_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3233/2019. (X. 11.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/01/2019
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2019.10.01 10:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3233_2019 AB végzés.pdf3233_2019 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.562/2018/4-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó magánszemély jogi képviselővel (dr. Váczi Péter ügyvéd) eljárva az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.562/2018/4-II. számú ítélete, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 22.P.20.427/2016/65. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

    [2] 2. Az indítvány benyújtására okot adó pernek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következők.

    [3] 2.1. Az indítványozó néhai édesanyja és annak férje – a későbbi perben I. rendű alperes (a továbbiakban: I. rendű alperes) – 1999. február 20. óta voltak házastársak. 2003. július 11-én közösen megvásároltak egy beépítetlen telket. Tulajdonszerzésüket a földhivatal ½-½ arányban adásvétel jogcímén bejegyezte. A két tulajdonos a kivett terület megnevezésű ingatlanon egy lakóházat épített, amelynek műszaki átadása 2004. december ­14-én megtörtént.
    [4] 2005. november 30-án az indítványozó édesanyja adásvételi szerződéssel tulajdoni illetőségét 2 millió forint vételár ellenében az I. rendű alperesre ruházta, holtig tartó haszonélvezet fenntartása mellett. A földhivatal a szerződés alapján bejegyezte az I. rendű alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba.
    [5] 2006. január 25-én az indítványozó édesanyja elhunyt.

    [6] 2.2. Az indítványozó (2011. július 22-én) keresetet indított néhai édesanyja és az első rendű alperes között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Kérte annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés kizárólag az ingatlan telektestére jött létre, és hogy az ingatlan meghatározott része tekintetében az indítványozót – az édesanyja házastársi vagyonközösség címén történő tulajdonszerzésén keresztül – öröklés jogcímén tulajdonjog illeti meg.
    [7] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az adásvételi szerződés érvényes és az ingatlan telektestére jött létre. Az alperesi fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, mert a bíróság indokolási kötelezettségének az indítványozó által megjelölt érvénytelenségi ok tekintetében nem tett eleget, és megállapította, hogy a közbenső ítélet meghozatalának feltételei nem állnak fenn.
    [8] Az elsőfokú bíróság ezt követően ítéletet hozott, amellyel a keresetet elutasította. Az indítványozó fellebbezéssel élt. Az ítélőtábla a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 252. § (2) bekezdés szerint az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította azzal, hogy hívja fel az indítványozót kereseti kérelme pontosítására, tájékoztassa a feleket a bizonyítási teherről, a bizonyítandó tényekről és a bizonyítás elmulasztásának következményeiről.
    [9] Az indítványozó (végleges) kereseti kérelmében az adásvételi szerződés semmissége megállapítását kérte, mert szerinte néhai édesanyja a szerződés aláírásakor – tekintettel súlyos betegségére és kórházi kezelésére – nem rendelkezett a jogügylet önálló megkötéséhez szükséges belátási képességgel. Szakértő kirendelését kérte ­annak megállapítására, hogy a szedni rendelt gyógyszer nélkül milyen fizikai tünetegyüttes jellemezheti a betegség akkori aktuális fázisát.
    [10] Az indítványozó másodlagos kereseti kérelme szerint – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 227. § (2) bekezdésére figyelemmel – annak megállapítását kérte, hogy az adásvételi szerződés kizárólag a telektestre jött létre –, így lehetetlen szolgáltatásra irányult, mert a szerződéskötés időpontjában a felépítmény már elkészült, műszaki átadása is megtörtént, azonban a használatbavételi engedélyt csak később kapták meg, így jogi értelemben csak maga a telektest létezett.
    [11] Harmadlagos kereseti kérelme szerint – figyelemmel a régi Ptk. 207. § (6) bekezdésére – az adásvételi szerződésnek színlelt volta miatti semmissége megállapítását kérte. Azzal indokolta, hogy a vétel tárgya nagyobb értéket képviselt, mint a szerződést kötő felek által megállapított vételár.
    [12] Negyedleges kereseti kérelmét a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) házastársi közös vagyonról rendelkező 27. §-ára és a több gyermek fejenkénti egyenlő részben való örökléséről rendelkező régi Ptk. 607. § (2) bekezdésére alapítottan kérte örökrésze megállapítását 611/2684 tulajdoni illetőséggel.

    [13] 2.3. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adásvételi szerződés időpontjában a perbeli ingatlanon a felépítmény már elkészült, jogerős használatbavételi engedély hiányában azonban jogilag csak a telektest létezett. Ebből következően a régi Ptk. 95. § (1) bekezdése és a 97. § (1) bekezdése értelmében – minthogy az építmény osztotta a föld tulajdonának sorsát – az adásvételi szerződés a telektest mellett a felépítményre vonatkozóan is létrejött. Megállapította, hogy az indítványozó néhai édesanyjának tulajdonátruházási szándéka a szerződéskötés körülményei alapján a felépítményre is kiterjedt, így az indítványozónak a jogi lehetetlenségre történő hivatkozását is megalapozatlannak találta. A bíróság megállapította, hogy bár a szerződő felek által meghatározott vételárnál a szerződés tárgya nagyobb értéket képviselt, az indítványozó feltűnően nagy értékkülönbségre nem hivatkozott. Mindkét szerződő fél részéről fennállt az ügyleti akarat, valamint az I. rendű alperes részéről a tulajdonszerzési szándék, így a szerződés színleltsége kizárt. A bíróság a XXV. számú Polgári elvi döntésre hivatkozva rögzítette, hogy az ingatlan vételárának a megállapodástól eltérő feltüntetése a szerződést önmagában nem teszi érvénytelenné. Az érvénytelenség iránti kereseti kérelmek elutasítása folytán pedig nincs helye annak megállapításának, hogy az indítványozó öröklés útján tulajdont szerzett, hiszen az adásvételi szerződés célja az ingatlan különvagyonba fordítása volt.

    [14] 2.4. Az ítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő fellebbezést, melyben sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelte el a korábbi perben lefolytatott szakértői bizonyítás kiegészítését és indítványa mellőzésének indokát nem adta. Kérte, hogy a másodfokú bíróság vegyen fel bizonyítást.
    [15] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatos jogi érvelése téves, mert „a szerződés tárgya jogilag nem létezik, az ingatlan-nyilvántartásban nem szereplő felépítmény pedig a [régi] Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a szerződés semmisségét eredményezi”. Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen állította, hogy néhai édesanyja ügyletkötési akarata a felépítményre is kiterjedt. Örökrésze vonatkozásában – negyedleges kereseti kérelme tekintetében – véleménye szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget.
    [16] Az I-II. és a IV. rendű alperesek fellebbezési ellenkérelmet terjesztettek elő, melyben az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozataik fenntartása mellett az ítélet helybenhagyását kérték.

    [17] 2.5. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében felülvizsgálta, határozata rendelkező részében az illeték összegét pontosította. Indokolásában a tényállás kiegészítését annyiban tartotta szükségesnek, hogy az adásvételben a leplezett vételár negyvenkét millió forint volt. Ezzel a kiegészítéssel az elsőfokú bíróság döntését a per főtárgya tekintetében osztotta, annak jogi indokaira kiterjedően.
    [18] A fellebbezésben foglaltak kapcsán megállapította, hogy egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy az orvosszakértői vélemény kiegészítésére nem volt szükség, és a szakértő értékelte az indítványozó által felvetetteket is. Így az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a régi Ptk. 17. §-a szerinti semmisségi okról további orvosszakértői bizonyítás felvétele nélkül a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján foglalt állást.
    [19] A másodfokú bíróság szerint az indítványozó megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a támadott szerződés jogilag lehetetlen szolgáltatásra irányult, ebben is osztva az elsőfokú bíróság indokait.
    [20] A szerződés színleltsége vonatkozásában is helytállónak tartotta az elsőfokú döntés indokait, hiszen a megállapodás valódi tartalmától eltérően feltüntetett színleges vételár önmagában a szerződést a régi Ptk. 207. § (5) bekezdése alapján nem teszi érvénytelenné.
    [21] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el az indítványozó keresetét.

    [22] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtotta be az alkotmányjogi panaszát és annak kiegészítését, amelyben mind a Fővárosi Törvényszék ítélete, mind a Fővárosi Ítélőtábla ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, megjelölve az Alaptörvény B) cikke (1) bekezdése, XIII. cikke (1)–(2) bekezdése, XXIV. cikke (1)–(2) bekezdése, valamint XXVIII. cikke (1) és (7) bekezdései sérelmét.

    [23] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint a bírói ítéletek azért sértik az Alaptörvény felhívott rendelkezéseit, mert az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek és iratellenes állításokat tettek indokolásukban. Mindebből kifolyólag az indítványozó nem juthatott hozzá örökségéhez, ezáltal sérült az örökléshez és a tulajdonhoz való joga. Minthogy felülvizsgálati kérelmet nem nyújthatott be a Kúriához, jogorvoslati joga sérelmét is állította.
    [24] Panasza kiegészítésében állította továbbá az Alaptörvény B) cikke (1) bekezdése sérelmét, mert a jogállam elképzelhetetlen tisztességes bírósági eljárás követelményének megtartása nélkül.

    [25] 3.2. Az indítványozó szerint az eljárt bíróságok indokolási kötelezettsége – melynek nem tettek eleget – szorosan összefügg jogorvoslati joga gyakorlásának lehetőségével. Panaszában hivatkozott az Európai Unió jogában meghatározott bírói indokolási kötelezettségre vonatkozó alapelvre, amely kifejezett alapszerződéses rendelkezéseken (EEC 190. és 191. szakaszain) alapul.
    [26] A bíróság indokolási kötelezettsége körében hivatkozott továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. és 7. cikkeire, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága számos, álláspontja szerint kapcsolódó jogesetére.
    [27] Az indítványozó panasza indokolásában felidézte az Alkotmánybíróságnak a bírói indokolási kötelezettség körében kialakult gyakorlatát és ennek körében hozott néhány döntését [54/2001. (XI. 29.) AB határozat; 7/2013. (III. 1.) AB határozat; 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés; 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés; 3007/2016. (I. 25.) AB határozat; 3051/2016. (III. 22.); 3065/2016. (IV. 11.) AB határozat; 3075/2016. (IV. 18.); 3084/2016. (IV. 18.) AB végzés].
    [28] Utalt a 30/2014. (IX. 30.) AB határozatra, és kiemelte, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. Állította az indítványozó, hogy sem az első, sem a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének negyedleges kereseti kérelme tekintetében, mert sem a kérelme megalapozottságát, sem az előterjesztett bizonyítékait nem vizsgálták. Állítása szerint az eljárt bíróságok téves ténymegállapításokat tettek és az iratokkal ellentétesen döntöttek.

    [29] 3.3. Sérelmezte továbbá az indítványozó, hogy a bíróság egy olyan tanú vallomását fogadta el, amely tanút egy másik (hagyatéki) perben elfogultnak tekintettek. Vitatta továbbá a bíróság azon ténymegállapítását, miszerint a testvére és ő fejenként 20-20 millió forintot kaptak volna, amikor a testvére a bíróságra benyújtott megállapodás szerint 35 millió forintot kapott.

    [30] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozó érintettnek tekinthető és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.

    [31] 4.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az (1b) bekezdés e) pontja alapján pedig a kérelem akkor határozott, ha indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a kifogásolt bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
    [32] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikke (1) bekezdése, XIII. cikke (1)–(2) bekezdései, XXIV. cikke (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikke (7) bekezdése vonatkozásában nem adott elő önálló alkotmányjogi indokolást, mindezen alaptörvényi cikkek sérelmét közvetetten abban látta, hogy az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek. A fentiekre, és az Abtv. 52. § (1b) bekezdése e) pontjára tekintettel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikke (1) bekezdése, XIII. cikke (1)–(2) bekezdései, XXIV. cikke (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikke (7) bekezdése sérelmét nem vizsgálhatta.

    [33] 4.2. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdése vonatkozásában Alaptörvényben biztosított jogát tartalmazó rendelkezésekre hivatkozott és megfogalmazott indokolást is. Az Alkotmánybíróság ezért megvizsgálta, hogy az indítvány ezen eleme megfelel-e az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ez alternatív feltétel, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést az indítványozó nem fogalmazott meg. Ezt követően azt vizsgálta, hogy az indítványban felhozott érvek alapján felmerülhet-e a bírói döntés alaptörvény-ellenességének kételye.

    [34] 4.3. Az indítványozó az említett alaptörvényi rendelkezés sérelmét összességében abban látta, hogy a számára kedvezőtlen bírósági döntések az alkalmazandó jogszabályt azonosan, de az indítványozó felfogásától eltérően értelmezték, a bizonyítékokat másként értékelték, mint ő. Ezen alaptörvényi cikk sérelmét amiatt állította még az indítványozó, mert szerinte az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek.
    [35] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában rámutatott, hogy „[a]z indokolt bírói döntéshez fűződő jog […] az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerén belül jelentkezik.” Az Alkotmánybíróság azonban „a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését”. „[A]z Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket” (Indokolás [33]–[34]).
    [36] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapítja, hogy a jelen ügyben eljárt bíróságok eleget tettek indokolási kötelezettségüknek, az indítványozó valamennyi kereseti kérelmét – ideértve az örökrésze megállapítására irányuló kérelmét is –megvizsgálták, azokról kialakított jogi álláspontjukról, a hivatkozott jogszabályhelyek pontos megjelölésével számot adtak.
    [37] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező bírói indokolási kötelezettség maradéktalanul teljesült, így a bírói döntések alaptörvényességének kételye nem merül fel.

    [38] 4.4. A felmerülő jogkérdésnek az indítványozó felfogásától eltérő bírói megítéléssel, valamint az indítványozó által sérelmesnek tartott tanúvallomás felhasználása kapcsán az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapítja meg. A bíróságok a bizonyítékok mérlegelése során szabadon döntenek arról, hogy mely tanúvallomást fogadják el bizonyítékként. Az Alkotmánybíróság ebben a körben is rámutat a korábbi döntéseiben kifejtettekre, miszerint „az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}.” {3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]} „[A] jogállamiság elvont elve […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {először lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.

    [39] 4.5. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó által sérelmezett, a testvére és közte történt pénzelosztási kérdés a jelen alkotmányjogi eljárás alapját képező pernek és a bíróságok döntéseinek nem volt tárgya.

    [40] 5. Mindezekből következően az indítvány alapján nem merül fel sem alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdés, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetősége, így az indítvány befogadásának feltételei nem állnak fenn.
    [41] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 27. § a) pontjára, 29. §-ára, 52. § (1) bekezdésére és (1b) bekezdésének e) pontjára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel – visszautasította.

      Dr. Szabó Marcel s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Salamon László s. k.,
      előadó alkotmánybíró
      Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      02/12/2019
      Subject of the case:
      .
      Constitutional complaint against the judgement No. 6.Pf.20.562/2018/4-II of the Budapest-Capital Regional Court of Appeal (estate of a deceased person)
      Number of the Decision:
      .
      3233/2019. (X. 11.)
      Date of the decision:
      .
      10/01/2019
      .
      .