Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 51.Pkf.633.112/2021/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó a gyermekétől különálló szülő, kapcsolattartási jogát bíróság szabályozta. A volt házastárs a kapcsolattartásokra a gyermek okmányait - személyi igazolványát, lakcímkártyáját, TB kártyáját, útlevelét - az indítványozó többszöri kérésére sem adta át, amelyet azzal indokolt, hogy félt, hogy az indítványozó külföldre vinné közös gyermeküket és elszakítaná tőle. A panasz alapjául szóló esetben az indítványozó a téli szünetre eső kapcsolattartás tartama alatt kívánt gyermekével külföldre utazni, azonban volt házastársa ekkor sem adta át a gyermek személyes okmányait. Ezért az indítványozó kérelemmel fordult a bírósághoz annak érdekében, hogy a bíróság kötelezze a volt házastársat arra, hogy a kapcsolattartást szabályozó bírósági határozatnak eleget tegyen. Az elsőfokú bíróság az indítványozó kérelmének helyt adott és megállapította, hogy a volt házastárs az időszakos kapcsolattartásra vonatkozó szabályokat megszegte, egyúttal felhívta a volt házastársat a zavartalan időszakos kapcsolattartás biztosítására. Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy az általános bírói gyakorlat szerint a gyermek átadásának módja körében a bíróság nem rendelkezik külön az okiratok átadásáról, az ugyanis a Ptk. 4:178. § (1) bekezdése szerint a zavartalan kapcsolattartás értelemszerű feltétele. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést megváltoztatta és az indítványozó kérelmét elutasította. A bíróság döntését arra alapította, hogy az adott ügyben a jogszabályokból, és nem a végrehajtandó határozatból fakad a volt házastárs kötelezettsége; jogszabályon alapuló kötelezettségszegés esetén végrehajtás nem kérhető.
Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem ismerte fel az ügy alapjogi relevanciáját, nem tárta fel az érintett alapvető jogok tartalmát, és bár felismerte a volt házastárs jogszabályszegését, annak következményeit nem vonta le, így Alaptörvénybe ütköző módon zárta ki a végrehajtás elrendelését. A jogerős döntés sérti az Alaptörvény I. cikkének rendelkezéseit, a kapcsolattartása tiszteletbentartásához fűződő jogát, a gyermek jogát a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez és védelemhez, valamint a gyermekéről való gondoskodás kötelezettségének érvényre juttatását és a testi és lelki egészséghez, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogát. A jogerős döntés továbbá nem tesz eleget a 3145/2018. (V. 7.) AB határozatban rögzített, az alapvető jogok védelmére vonatkozó tevőleges védelmi kötelezettségnek..
. |