A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (2) bekezdése, valamint 9. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
I n d o k o l á s I.
[1] 1. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság bírója (a továbbiakban: indítványozó) – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján – a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: R. vagy rendelet) 7. § (2) bekezdése, valamint 9. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] 2. A bíróság az előtte folyamatban lévő büntetőügyben 3.Bpk.II.1337/2019/4. számú végzésével a vádlottal szemben – kábítószer birtoklásának vétsége miatt – pénzbüntetést szabott ki. Mivel a vádlott ismeretlen helyen tartózkodott, így részére a végzést nem lehetett kézbesíteni, ezért a bíróság tárgyalást tűzött ki, és intézkedett védő kirendeléséről a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) Be. 44. § g) pontja, 46. § (1) bekezdése, valamint a 747. § (6) bekezdése alapján. A tárgyalás határnapja előtt a vádlott tartózkodási helye ismertté vált, ezért a bíróság kézbesítette részére a végzést. A terhelt úgy nyilatkozott, hogy a végzésben foglaltakat tudomásul veszi, és nem kéri tárgyalás tartását. Erre tekintettel a végzés jogerőre emelkedett, és a bíróság tájékoztatta a védőt, hogy tárgyalás tartására nem kerül sor. A védő ezt követően beadványban kérte az R.-ben meghatározott összegű díj megállapítását a tárgyalásra való felkészülésre fordított idő tekintetében.
[3] 3. Az indítványozó véleménye szerint a védő kérelmének elbírálása során olyan jogszabályi rendelkezéseket kellene alkalmaznia [R. 7. § (2) bekezdése és 9. § (2) bekezdése], melyek egymásnak ellentmondanak, illetve a jogforrási hierarchiában magasabb szinten álló jogszabályba [Be. 46. § (9) bekezdésébe] ütköznek. A vázolt normakollízió pedig egymást kölcsönösen kizáró értelmezésekre ad alapot, ezért a támadott rendelkezések – az alábbiak szerint – sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállami jogbiztonság követelményét.
[4] A Be. 46. (9) bekezdése rögzíti, hogy a kirendelt védő a közreműködéséért díjra jogosult, ennek megfelelően az R. 7. § (2) bekezdése szabályozza a védő felkészülési díjra vonatkozó jogosultságát. Az indítványozó álláspontja szerint a 7. § (2) bekezdése az eljárási cselekményen való részvételt feltételként határozza meg, vagyis a védő akkor jogosult a felkészülési díjra, ha eljárási cselekményen vett részt. Az indítványozó szerint ebből az következik, hogy ha eljárási cselekményre nem kerül sor, akkor a védőt nem illeti meg a felkészülési díj.
[5] Ezzel szemben áll az R. 7. § (3) bekezdésén alapuló értelmezés, amely szerint az R. 9. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozat meghozatalakor rendelkezik a felkészülési díj 7. § (3) bekezdésében meghatározott legkisebb összegét el nem érő részének a megfizetéséről. Mivel a végzés ügydöntő határozat [Be. 739. § (2) bekezdés], a rendelet 9. §-ának (2) bekezdéséből az az értelmezés következik, hogy meghozatalakor a bíróságnak rendelkezni kell a felkészülési díj 7. §-ának (3) bekezdésében meghatározott összegre történő kiegészítéséről. Az indítványozó véleménye szerint a 9. § (2) alapján is csak abban az esetben merül fel a kollízió kérdése, amikor a védő nem vesz részt egyetlen eljárási cselekményen sem.
[6] Az indítványozó értelmezése szerint tehát a rendelet 7. §-ának (2) bekezdése ellentmondásban áll a 9. §-ának (2) bekezdésével. A bíróság szerint önmagában egyik rendelkezés sem feltétlenül alaptörvény-ellenes, az ütközésük azonban igen, mert így sérül a normavilágosság elve.
[7] Amennyiben pedig az az értelmezés helyes, amely szerint a védőt eljárási cselekményen való részvétel nélkül is megilleti a felkészülési díj legkisebb összege, az indítványozó szerint a rendelet 7. §-ának (2) bekezdése ellentétben áll a Be. 46. §-ának (9) bekezdésével is, ami felveti a jogforrási hierarchia sérelmét [Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdése].
[8] A fentiekre tekintettel kérte az indítványozó az R. 7. § (2) bekezdése és 9. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és – ex nunc hatályú – megsemmisítését.
[9] 4. Az indítványozó szerint felmerülhet a rendelettel összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség hivatalbóli megállapítása is, mert ha a felkészülési díj csak eljárási cselekményen való részvételért állapítható meg, az egyúttal azt is jelenti, hogy a védő köteles az egyéb közreműködést ingyenesen ellátni, ami viszont nem egyeztethető össze a Be. 46. §-ának (9) bekezdésével.
[10] 5. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 57. § (1) bekezdése alapján felkérte az igazságügyi minisztert mint a jogszabály megalkotóját, hogy fejtse ki véleményét az állított normakollízióval összefüggésben.
II.
[11] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„18. cikk (3) A Kormány tagja törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján, feladatkörében eljárva, önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkot, amely törvénnyel, kormányrendelettel és a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.”
[12] 2. Az R. érintett rendelkezései:
„7. § (2) A kirendelt védőt felkészülési díjként az eljárási cselekményen való részvételért eljárási cselekményenként az (1) bekezdés alapján kiszámított díj húsz százalékának megfelelő összeg illeti meg.
(3) A felkészülési díj ügyenként legalább a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának, legfeljebb a kirendelt ügyvédi óradíj harmincszorosának megfelelő összeg. Ha a büntetőeljárás során a terhelt érdekében több kirendelt védő járt el, az egyes kirendelt védőket a felkészülési díj e bekezdésben meghatározott legkisebb összegeként a kirendelt ügyvédi óradíjnak megfelelő összeg illeti meg. A helyettes védőként kirendelt védőre e bekezdést nem kell alkalmazni.”
„9. § (2) Az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárás megszüntetésekor, illetve az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozat meghozatalakor rendelkezik a felkészülési díj 7. § (3) bekezdésében meghatározott legkisebb összegét el nem érő részének a megfizetéséről. Ha ezt követően a büntetőeljárás folytatódik, a továbbiakban a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a 7. § (2) bekezdésében meghatározott felkészülési díjról mindaddig nem rendelkezik, amíg ezen felkészülési díjak összege nem éri el a felkészülési díj 7. § (3) bekezdésben meghatározott legkisebb összegét.”
III.
[13] Az indítvány nem megalapozott.
[14] 1. Az Abtv. 25. §-a szerint a bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – abban az esetben kezdeményezi az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. A bírói kezdeményezés szerint a támadott szabályt az eljárásban alkalmazni kell, ugyanakkor az eljárás felfüggesztése nem történt meg, tekintettel arra, hogy a büntetőeljárás már lezárult. A 3046/2016. (III. 22.) AB határozat szerint azonban a „járulékos, a per jogerős befejezését követően kötelezően alkalmazandó, a perben érintett személyek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét érintő szabály alkotmányossági vizsgálatának kezdeményezésére a bíró akkor is jogosult, amikor az alkalmazás lehetősége számára ténylegesen megnyílik” {3046/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [11]}. A fentiekre is tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 25. §-ában és 52. §-ában előírt feltételeknek eleget tesz {vö. 3058/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [8]–[24]; 2/2016. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [26]–[28]; 3064/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [8]–[13]}.
[15] 2. Az Alkotmánybíróság eddig nem vizsgálta érdemben az R. 7. § (2) bekezdése alkotmányosságát. A 3081/2019. (IV. 17.) AB végzés tárgya ugyan kifejezetten a kirendelt védő díjazása volt, de az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszt a közvetlen érintettség hiánya miatt visszautasította (Indokolás [9]), ezért „ítélt dolog” az ügyben nem volt megállapítható.
[16] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozott, mert álláspontja szerint a rendeleten belüli, illetve a Be. és az R. szabályai közötti – normakollízió értelmezési nehézségeket vet fel, sérti a normavilágosság elvét és így a jogállami jogbiztonságot. Az indítványozó álláspontja szerint ugyanis az R. 7. § (2) bekezdése és 9. § (2) bekezdése eltérő értelmezéseket tesz lehetővé a tekintetben, hogy a kirendelt védőt a felkészülési díj megilleti-e akkor is, ha nem vett részt egyetlen eljárási cselekményen sem. Ugyanakkor a Be. 46. § (9) bekezdése alapján a kirendelt védőt a felkészülési díj is meg kell, hogy illesse, függetlenül attól, hogy részt vett-e eljárási cselekményen, avagy sem.
[17] 2.1. Az Alkotmánybíróság elsőként az R. 7. § (2) bekezdése és 9. § (2) bekezdése közötti normakollízió kérdését vizsgálta. E körben mindenekelőtt indokolt utalni azon – a jogforrási rendszerben azonos szinten elhelyezkedő jogszabályok összeütközésének alkotmányos összefüggéseivel kapcsolatos, a 43/2012. (XII. 20.) AB határozatban összefoglalt –, alkotmánybírósági gyakorlatra, amely szerint: „az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban kijelentette, hogy »meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendelkezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. [...] A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt.« (ABH 1991, 175, 176) E megállapítást a 21/2001. (VI. 21.) AB határozat azzal pontosította, hogy kimondta: abban az esetben sérül a jogállamiság alkotmányos alapértékből fakadó jogbiztonság követelménye, ha az ellentétes tartalmú törvényi rendelkezések »[...] között fennálló kollízió jogalkalmazói jogértelmezéssel a jogbiztonság sérelme nélkül nem oldható fel.« (ABH 2001, 231, 235)” {Indokolás [54], megerősítette a 3098/2016. (V. 24.) AB határozat, Indokolás [16]}
[18] Az indítvány az R. 7. § (2) bekezdése és 9. § (2) bekezdése között vélt ellentét kapcsán pusztán az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét állította. A fentiek alapján a B) cikk (1) bekezdés sérelme nem volt megállapítható, a rendeleten belül vélt ellentmondás miatt. Az indítványozó pedig nem jelölt meg olyan anyagi alaptörvény-ellenességet, amely megalapozta volna a további alkotmányossági vizsgálatot.
[19] 2.2. Az indítványozó azt is állította, hogy az R. 7. § (2) bekezdése ellentétes a Be. 46. § (9) bekezdésével, mert a miniszteri rendelet – a törvényi előírás ellenére – nem biztosítja, hogy a kirendelt védő minden esetben megkapja a felkészülésért járó díjat. A vélt normakollízió az indítvány alapján sérti az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdésében foglalt jogforrási hierarchiát –, amely szerint a kormány tagjának rendelete nem lehet ellentétes törvénnyel – és így sérül a jogbiztonság is [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése].
[20] 2.2.1. A Be. 46. § (9) bekezdése elvi éllel rögzíti: a kirendelt védő a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult. A törvényi rendelkezés a díjazásra és költségtérítésre való jogosultságot nem szűkíti le az eljárási cselekményen való (személyes) részvételre.
[21] A törvény nem tartalmazza a közreműködés formáit, azt az R. részeletezi, e szerint a kirendelt védőt eljárási cselekményen való részvételért, vagy az eljárási cselekmény elmaradásáért [R. 7. § (1) és (4) bekezdés], felkészülésért [R. 7. § (2)–(3) bekezdés], fogvatartásban lévő terhelttel folytatott megbeszélésért [R. 7. § (5) bekezdés] és felülvizsgálati indítvány elkészítéséért [R. 7. § (6) bekezdés] illeti meg díjazás. Az R. 1. § (1) bekezdése ugyancsak megszorítás nélkül rendelkezik arról, hogy a kirendelt védőt a bírósági eljárásban és a büntetőeljárás vádemelésig terjedő szakaszában végzett tevékenységért munkadíj és költségtérítés illeti meg. A rendelet tehát – a törvénnyel összhangban – a büntetőeljárás vádemelést megelőző szakasza mellett ugyancsak a bírósági eljárás egészében végzett védői tevékenységet, és nem csupán a védő részvételével lefolytatott eljárási cselekményeket jelöli meg a jogosultság alapjaként.
[22] Az Alaptörvény 28. cikke alapján a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik és ennek során azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alaptörvény 28. cikkében megkövetelt vélelem szerint a bíróságoknak a jogértelmezés során tehát azt kell feltételezniük, hogy a jogszabályok előírásai a józan észnek megfelelő célt szolgálnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a bírói jogértelmezés, amely alapján a kirendelt védő csak akkor részesülhetne díjazásban a felkészülésért, ha legalább egy eljárási cselekményen is részt vett, ellentmond az észszerűség alaptörvényi követelményének.
[23] 2.2.2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e jogági dogmatika elfogadott szabályaihoz {3078/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [19]}. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra is, hogy a jogszabályok önálló, a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése a rendes bíróságok feladata (iura novit curia) {3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]}.
[24] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó normavilágosság követelménye a büntetőjogi – mint eleve alapjog-korlátozó – normák tekintetében különösen fontos. Ezért az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az indítványozó által megjelölt jogszabályi rendelkezések megfelelnek-e a normavilágosság követelményének.
[25] Az Alkotmánybíróság legutóbb a 20/2020. (VIII. 4.) AB határozatban foglalta össze az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamisággal kapcsolatos gyakorlatát: „az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonság pedig az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek és a norma címzettjei számára is értelmezhetők és követhetők legyenek (Indokolás [116], [120]). A jogalanyoknak tényleges lehetőséget kell biztosítani arra, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz igazíthassák [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132]. Ehhez pedig az szükséges, hogy a jogszabály szövege a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142]. Az Alkotmánybíróság értelmezésében megállapítható továbbá a jogbiztonság sérelme, ha a szabályban rejlő belső ellentmondás a jogalkalmazás során szükséges értelmezéssel nem kiküszöbölhető [1/1999. (II. 24.) AB határozat, ABH 1999, 25, 46]. A jogbiztonság sérelmét jelentheti továbbá az is, ha a normaszöveg ugyan érthető, de végrehajthatatlan [10/2001. (II. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 147].
Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy a jogbiztonság meglétének vagy hiányának vizsgálatakor differenciáltan kell eljárni. »Annak megállapítása során, hogy a szabályozás módja, a normatartalom sérti-e a jogbiztonságot, minden esetben figyelembe kell venni a szabályozás célját és a címzettek körét is.« (125/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1127, 1137) Más a normavilágosság és jogbiztonság alkotmányossági mércéje akkor, ha a címzettektől elvárható valamilyen speciális, az értelmezéshez szükséges szakértelem és más, ha az általánosságban érinti a jogalanyokat (395/D/2010. AB határozat, ABH 2011, 2090, 2096).” (Indokolás [67]–[68])
[26] A tárgyi ügyben a norma címzettje a bíróság, amelynek nem vitathatóan birtokában kell lennie a jogi normák értelmezéséhez szükséges szakértelemnek. Az Alkotmánybíróságnak azt kellett tehát vizsgálnia, hogy az R. indítványozó által felhívott szabályai megfelelnek-e a normavilágosság elvének a tekintetben, hogy egyértelműek a bíróságok számára, illetve a vélt ellentmondások jogértelmezéssel feloldhatóak-e.
[27] Az R. 7. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a kirendelt védőt az eljárási cselekményen való részvételéért időarányosan a kirendelt ügyvédi óradíj összege illeti meg. A (2) bekezdés szerint az adott eljárási cselekményhez tartozó felkészülésért az eljárási cselekményen való részvételért járó díj 20%-a illeti meg a kirendelt védőt. A (3) bekezdés pedig azt rögzíti, hogy a felkészülési díj ügyenként legalább a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának, legfeljebb a kirendelt ügyvédi óradíj harmincszorosának megfelelő összeg. A 9. § (2) bekezdése alapján pedig a bíróságnak az ügydöntő határozat meghozatalakor intézkednie kell arról, hogy a kirendelt védő legalább a felkészülési díj 7. § (3) bekezdése szerinti minimális összegét megkapja.
[28] Az R. szerint tehát a kirendelt védőt díjazás illeti meg az eljárási cselekményen való részvételéért és az ehhez kapcsolódó felkészülésért, továbbá díjazás illeti meg a felkészülésért abban az esetben is, ha nem vett részt egyetlen eljárási cselekményen sem. Azaz az R. 7. § (2) bekezdése nem általánosságban határozza meg a felkészülési díjra való jogosultságot és annak összegét, hanem csak arra az esetkörre irányadó, amikor eljárási cselekményre is sor kerül. A 7. § (3) bekezdés pedig azokra az esetekre vonatkozik, amikor eljárási cselekményre nem kerül sor. Az indítványozó által is hivatkozott egyik eseti döntésben (BH2020.137.) a Kúria is kifejtette, hogy: „Kirendelt védő részvétele kötelező lehet olyan ügyekben (például büntetővégzés meghozatalára irányuló, összbüntetési, avagy – miként jelen esetben – a tagállami ítélet megfeleltetése iránt indult eljárásban) is, melyekben védő jelenlétében folytatható eljárási cselekmény nincs, sőt a büntetőeljárási törvény másod- és harmadfokon még a rendes eljárásban az ügydöntő határozat meghozatalára is tág teret biztosít tanácsülésen, a védő részvétele nélkül. Ekként az az értelmezés a téves, miszerint a jogalkotó – egyébként a törvény rendelkezésével is szemben – a büntetőeljárások jelentős részében díjazás nélküli, saját költségen való munkavégzésre kívánta volna kötelezni a kirendelt védőt.”
[29] Az R. felhívott szabályai között tehát nincs kollízió, épp ellenkezőleg, kiegészítik egymást. Az R. ezen értelmezése felel meg az Alaptörvény 28. cikkében foglalt észszerűségi követelmények is.
[30] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 7. § (2) bekezdése és 9. § (2) bekezdése nem sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogbiztonságot, mert nem állnak kollízióban a Be. 46. § (9) bekezdésével, és eleget tesznek a normavilágosság alaptörvényi követelményének is.
[31] 2.2.3. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó is hivatkozott a BH2020.137. számú eseti döntésre, azonban azt állította, hogy a Kúria helytelenül értelmezte az R. 7. § (2) bekezdésében foglaltakat, figyelmen kívül hagyva, hogy felkészülési díj csak eljárási cselekményen való részvételhez köthető. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kúria értelmezése szerint „amennyiben a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a kirendelt védőt a felülvizsgálati indítvány megfogalmazására hívja fel, és a védő ennek határidőben eleget is tesz, számára az R. szerinti mértékű védői díj megállapításának van helye.
Ezen túl a kirendelt védő igényt tarthat felkészülési díjra is. Mivel a kirendelt védő felkészülési díjának alapja az eljárási cselekményen való részvételért járó kirendelt ügyvédi díj, a felkészülési díjat az eljárási cselekményen való részvételért járó ügyvédi óradíj figyelembevételével kell megállapítani akkor is, ha a Kúria nyilvános ülést nem tart, azonban a kirendelt védő felkészülési díjra való jogosultságához nem fér kétség.” (BH2019.217.)
[32] A BH2020. 287. számú eseti döntésben pedig azt rögzítette a Kúria, hogy: „A felülvizsgálati eljárásban kirendelt védőt az észrevételért felkészülési díj illeti meg, amennyiben a felülvizsgálati indítványt nem ő készítette és eljárási cselekményre (nyilvános ülés tartására) nem került sor.”
[33] A Kúria szerint „önmagában a felülvizsgálati indítványra tett – a R. által kifogásolhatóan nem nevesített – észrevételért a kirendelt védőt nem illeti meg díjazás (BH2019. 217. IV. pont), ugyanakkor az észrevétel mögött nyilvánvalóan felkészülés áll, ami díjazás nélkül nem maradhat, s részére felkészülési díj állapítandó meg.”
[34] Mindkét esetben az R. 7. § (3) bekezdése alapján került sor a felkészülési díj összegének megállapítására.
[35] Az Alkotmánybíróság szerint az idézett kúriai gyakorlat is azt támasztja alá, hogy a rendelet indítványozó által sérelmezett rendelkezései – az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezés mellett – nem sértik a normavilágosság elvét és nem merül fel kollízió, sem a rendeletei szabályok, sem az R. és a Be. előírásai között.
[36] 3. Az indítványozó felvetette a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség hivatalbóli megállapításának lehetőségét is. Az Alkotmánybíróság már több döntésében megállapította, hogy a bírói kezdeményezés csak jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat, bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja {lásd 3076/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [11]}. Az Alkotmánybíróság a 3330/2017. (XII. 8.) AB végzésben általános érvénnyel, az indítványozó személyétől függetlenül azt is leszögezte, hogy „irányadó gyakorlata alapján az Abtv. 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotói mulasztás megállapítását az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során hivatalból alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza, így annak indítványozására senki nem jogosult” (Indokolás [19]). Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság szerint a kezdeményezésben állított normakollízió nem áll fenn, és a normavilágosság elve sem sérült, nem tartotta indokoltnak mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség hivatalbóli megállapítását.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |