Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01493/2017
Első irat érkezett: 07/17/2017
.
Az ügy tárgya: A településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény 15. § (3) bekezdése, a 16. § (3) bekezdése, és a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.)) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (2) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (plakáttörvény)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény 15. § (3) bekezdése, a 16. § (3) bekezdése, és a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.)) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - gazdasági társaság - haszonbérleti szerződést kötött Budapest Fővárosi Önkormányzattal a főváros tulajdonát képező közterület használatára utcabútorok telepítése, üzemeltetése és azok reklámcélú hasznosítása céljából, azonban a sérelmezett jogszabályi rendelkezések következtében az őt 2031-ig megillető haszonbérleti jogot nem gyakorolhatja, mivel azok megtiltják a hirdetőoszlopok reklámcélra történő közterületi alkalmazását.
Az indítványozó álláspontja szerint sérült a jogállamiság elve, a tulajdonhoz való joga, a vállalkozási szabadság, a diszkrimináció tilalma és a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga..
.
Támadott jogi aktus:
    a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény 15. § (3) bekezdés 16. § (3) bekezdés
    104/2017. (IV. 28.)) Korm. rendelet a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról 2. § (3) bekezdés 4. § (1) bekezdés 5. § (2) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1493_2_2017_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_1493_2_2017_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_1493_0_2017_inditvany_anonimizált.pdfIV_1493_0_2017_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3172/2018. (V. 22.) AB végzés
    .
    Az ABH 2018 tárgymutatója: clausula rebus sic stantibus elve; közvetlenül hatályosuló norma; tulajdonhoz való jog; vállalkozáshoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 05/07/2018
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.05.07 10:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3172_2018 AB végzés.pdf3172_2018 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      1. Az Alkotmánybíróság a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény 15. § (3) bekezdése és 16. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése és 5. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. A Mahir Cityposter Kft. (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (dr. Magyar György ügyvéd, 1137 Budapest, Szent István körút 16.) útján 2017. július 17. napján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvénynek (a továbbiakban: Tvtv.) – a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló 2016. évi CLXXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) módosított – 15. § (3) bekezdése és 16. § (3) bekezdése, illetve a településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 104/2017. (IV. 28.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 2. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése és 5. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

    [2] 1.1. Az indítványozó a Módtv. által az átmeneti és záró rendelkezések közé beiktatott két törvényi rendelkezést kifogásol, amelyek az új szabályok bevezetésének rendjét és a meglévő, de az új szabályoknak már nem mindenben megfelelő reklámhordozók további használatát, valamint a korábbi reklámhordozókhoz kapcsolódó szerződések mikénti felülvizsgálatát rendezik.
    [3] A Tvtv. 15. § (1) bekezdés rögzíti, hogy új reklámhordozó elhelyezésére a törvénymódosítás és a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kerülhet sor. Az indítványozó által sérelmezett Tvtv. 15. § (3) bekezdése pedig meghatározza, hogy az új szabályoknak nem megfelelő (vagy olyanná át nem alakított) reklámhordozó a szabályozás hatálybalépésekor hatályos szerződés alapján 2020. december 31-ig használható reklám közzététele céljából.
    [4] A Tvtv. 16. § (1)–(2) bekezdései előírják, hogy az önkormányzat köteles a rendeletét 2017. október 1-ig a törvényhez és a végrehajtására kiadott kormányrendelethez igazítani, valamint a Vhr. hatálybalépését követő kilencven napon belül felülvizsgálni a Módtv. hatálybalépésekor fennálló, a település közterületének reklámcélú hasznosítására vonatkozó szerződéseit. Ha a szerződések nem állnak összhangban az új szabályokkal, azok módosítását vagy új szerződés megkötését kell kezdeményeznie. A Tvtv. 16. §-ának kifogásolt (3) bekezdése szerint az önkormányzat ennek meghiúsulása esetén hathavi felmondási idővel felmondhatja a fennálló hatályban lévő szerződéseit.

    [5] 1.2. A Vhr. 2. § (1) bekezdés kimondja, hogy kizárólag a Tvtv.-nek, továbbá e rendeletnek, illetve a településképi rendeleteknek megfelelő reklámhordozón, továbbá méretben és technológiával tehető közzé reklám, helyezhető el reklámhordozó, illetve létesíthető és tartható fenn reklámhordozót tartó berendezés. Reklám közzétételére, illetve reklámhordozóként, reklámhordozót tartó berendezésként közterületen a közművelődési célú hirdetőoszlop kivételével hirdetőoszlop nem alkalmazható [2. § (3) bekezdés]. Ragasztás útján reklám, illetve reklámhordozó – meghatározott kivétellel – nem rögzíthető [4. § (1) bekezdés]. Közművelődési célú hirdetőoszlop létesítéséről és használatának az érintett közművelődési intézmény részére történő biztosításáról a közművelődési intézmény elhelyezkedése szerint illetékes önkormányzat (a főváros esetében a fővárosi önkormányzat) gondoskodik a helyi közművelődési tevékenység támogatására irányuló feladatai ellátása keretében a létesítéssel, fenntartással járó költségeknek a közművelődési intézmények által a használattal arányosan történő megtérítése mellett [5. § (2) bekezdés].

    [6] 2. Az indítványozó szerint a Tvtv. korábbi reklámhordozók (ezek között a hirdetőoszlop) használatára, valamint a reklámhordozókhoz kapcsolódó önkormányzati szerződések felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezései és a Vhr.-nek a Tvtv. új reklámközzétételi szabályait konkretizáló előírásai sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a XII. cikk (1) bekezdését, a XIII. cikkét, a XV. cikk (2) bekezdését, és a XXVIII. cikk (1) bekezdését.

    [7] 2.1. Az indítványozó két összefüggésben hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére (visszaélés a jogalkotói hatalommal és kellő felkészülési idő hiánya). Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság és az annak részét képező jogbiztonság alkotmányos követelményére hivatkozásnak alkotmányjogi panasz eljárásban az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye.
    [8] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabály hatályba lépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy a jogalanyok számára legyen tényleges lehetőség, hogy magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. Kellő időt kell biztosítani arra, hogy az érintettek a jogszabály szövegét megismerhessék, és eldöntsék, miként alkalmazkodnak a jogszabály rendelkezéseihez. A jogszabály kihirdetése és hatályba lépése közötti „kellő idő” mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve. Alkotmányossági szempontból az a kérdés bírálható el, hogy a jogalkotó biztosított-e az érintettek számára legalább minimális felkészülési időt, azaz az érintetteknek lehetőségük volt-e a jogszabály előzetes megismerésére. A jogszabály alkotmányellenessége csak a felkészülésre szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő hiánya esetén állapítható meg. A felkészülési időt illetően az indítványozó csupán állította, de nem igazolta, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezések alkalmazására való felkészülési idő nem elegendő.

    [9] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésével összefüggésben egyik kifogásolt jogszabályi rendelkezés tekintetében sem adott elő megfelelő alkotmányjogi indokolást [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány az indítványozó gazdasági társaság „közvetett tulajdonosa” és „a miniszterelnök közötti személyes és politikai” ellentétre hivatkozva jelölte meg a XV. cikk (2) bekezdése sérelmét, minden támadott szabálynál. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja alkalmazásában ez nem minősül megfelelő alkotmányjogi indokolásnak.
    [10] Ennek értelmében határozott kérelem hiányában nem vizsgálhatók érdemben a kifogásolt rendelkezések az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, valamint a XV. cikk (2) bekezdésével összefüggésben.

    [11] 3. Az alkotmányjogi panasz részletesen ismerteti az indítványozó és a Fővárosi Önkormányzat közötti, utcabútorok telepítéséről, üzemeltetéséről és hasznosításáról szóló, 2006. szeptember 28-án kelt szerződésnek az önkormányzat általi felmondásából eredő jogvitát és a bírósági döntéseket (a Fővárosi Törvényszék 12.G.44.616/2015/55. és a Fővárosi Ítélőtábla 21.Gf.40.532/2016/8. sorszámú ítéletét).
    [12] Az alkotmányjogi panaszban előadottak lényeges tartalma szerint a Tvtv. 15. § (3) bekezdése azért alaptörvény-ellenes az Alaptörvény tulajdonhoz való jogot biztosító szabálya és a vállalkozáshoz való jog tükrében, mert az kimondja, hogy csak 2020-ig használhatók hirdetőoszlopok. Az indítványozónak a panasz értelmében ezzel szemben 2031-ig van haszonbérleti szerződése önkormányzattal reklámhordozó közterületen való elhelyezésére.

    [13] 3.1. A jelen esethez hasonló, az 3153/2014. (V. 9.) AB végzéssel elbírált alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben az indítványozók, mint I. és II. rendű felperesek 1983-tól kezdve a Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata (mint Budapest Főváros XX. kerületi Tanács VB Műszaki Osztálya jogutódja) alperes határozatával ideiglenes jelleggel közterület használati és építési engedélyt kaptak. A határozatok tartalmazták, hogy a felépítmények ideiglenesek, eltávolításukat a közterület használat megszüntetését és eredeti állapotának helyreállítását, minden kártalanítási igény nélkül a hatósági felszólítást követően kötelesek az engedélyesek – jelen esetben az I. és II. rendű felperes – elvégezni. Az I. és II. rendű felperesek pavilont létesítettek a közterületi ingatlanon. Az indítványozók kérelmükben a Budapest Főváros Közgyűlésének a közterületek használatáról és használatának rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet 12. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték, mert az sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, amely a tulajdonhoz való jogot biztosítja, hiszen álláspontjuk szerint az indítványozó tulajdonosokat saját, ingatlannak minősülő felépítményük minden kártalanítás nélküli elbontására való kötelezésre adott alapot a lefolytatott közigazgatási eljárásokban.
    [14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem a meglévő tulajdonra vonatkozik, a tulajdonhoz való jog nem biztosít jogot a tulajdonszerzésre {3021/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az indítványozók az engedély ideiglenes jellegének ismeretében, a támadott jogszabályi rendelkezéssel azonos tartalmú közterület-használati megállapodás megkötésével, vagyis az abban foglalt feltételek elfogadásával, saját elhatározásuk alapján használták a közterület meghatározott részét. Az indítványozók által felhozott összefüggésben és érvek alapján ezért a tulajdonhoz való jog és a támadott jogszabályi rendelkezés között alkotmányos összefüggés nem mutatható ki {3153/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [17]}.
    [15] Az Alkotmánybíróság nem látott okot arra, hogy a jelen ügyben a közterület-használatnak a tulajdonhoz való alapvető jog szempontjából történő, előző megítélésétől eltérjen. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány visszautasítását eredményezi.

    [16] 3.2. A Tvtv. 15. § (3) bekezdése kimondja, hogy az új szabályoknak nem megfelelő (vagy olyanná át nem alakított) reklámhordozó a szabályozás hatálybalépésekor hatályos szerződés alapján 2020. december 31-ig használható reklám közzététele céljából. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés kimondja, hogy a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeke. Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy a panasz az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdését illetően befogadható-e. Jogszabály vizsgálatára irányuló panasz akkor felel meg az Abtv. 29. §-ának, ha a panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. Valamely kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű, ha a panaszban foglaltak alapján felmerül a jogszabály alaptörvény-ellenessége.
    [17] A vállalkozás szabadságának jogát és ennek korlátozását a foglalkozás szabad megválasztásának, illetve gyakorlásának jogához hasonló megfontolások alapján lehet megítélni. Az alkotmánybírósági gyakorlat a foglalkozás szabadsága korlátozásának alkotmányosságát annak alapján minősíti, hogy a foglalkozás gyakorlásának feltételeiről avagy a foglalkozás szabad megválasztását kizáró szabályról van-e szó. A vállalkozás joga azonban egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett jogi és közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [154]}. A Tvtv. szabályai a feltételrendszert változtatják meg, az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdését ezért csak közvetve érintik. Jelen esetben alkotmányjogi jelentőségű kérdésként a Tvtv. 15. § (3) bekezdése tekintetében a vállalkozás gyakorlása új feltételeinek a korábbi szerződéseket érintő hatása merülhet fel. A Tvtv. 15. § (3) bekezdése legkésőbb 2021. január 1-jétől érvényesül. Az Alaptörvény az M) cikken kívül az alapjogok között külön tartalmazza, hogy mindenkinek joga van a vállalkozáshoz, ugyanakkor ezt a jogot a közösség gyarapodásához való hozzájárulás kötelezettségével köti össze (XII. cikk).
    [18] A foglalkozás gyakorlásához hasonlóan a vállalkozás szabadságának korlátai jórészt szakmailag és célszerűségi szempontokból indokolhatóak, alapjogi problémát csak a határesetek okoznak. Az, hogy a Tvtv. 15. § (3) bekezdése tartalmaz-e vállalkozás gyakorlását korlátozó rendelkezést, csak a Tvtv. és a Vhr. egyéb új szabályainak közbejöttével ítélhető meg. A Tvtv. 15. § (3) bekezdése szerződésekre vonatkozik. Szerződések feltételeinek megítélése viszont általában nem az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése, hanem az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság elve és az M) cikk (2) bekezdéséből eredő szerződéses szabadság elve alapján ítélhető meg, megfelelő indítvány alapján. Szerződések módosítását törvény útján viszont nem az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése alapján, hanem más mérce szerint kell megítélni [clausula rebus sic stantibus elve, 8/2014. (III. 20.) AB határozat]. A Tvtv. 15. § (3) bekezdésének és 15/B. § (2) bekezdésének lényege az, hogy az új rendelkezések hatályosulását időben elhalasztja. Lehetővé teszik, hogy ne azonnal, hanem csak 2020. december 31. napján szűnjék meg a módosítás előtt létrejött olyan, határozatlan vagy 2020. december 31. napjánál hosszabb ideig tartó, határozott időtartamra kötött, közterület reklámcélú hasznosítására és annak ellenőrzésére irányuló, valamely helyi önkormányzattal kötött reklám rendszergazdai szerződés, amely nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, valamint a felhatalmazása alapján megalkotott kormányrendelet és településképi rendelet rendelkezéseinek. Az Alkotmánybíróság többször megállapította, hogy hosszú távú szerződéseknél – megfelelő felkészülési idő biztosítása esetén – nem tekinthető alaptörvény-ellenes korlátozásnak a szerződések fennállását korlátozó új jogszabályi rendelkezés.
    [19] Önmagában az éppen az új szabályok érvényesülésének időbeli kitolását célzó Tvtv. 15. § (3) bekezdésében írt rendelkezéssel kapcsolatban ezért az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében biztosított vállalkozás szabadságához való jogot érintő alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merül fel.

    [20] 4. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapította. Az Alkotmánybíróság ezért vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 26. § (2) bekezdésében írt törvényi feltételeknek. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.
    [21] Az Alkotmánybíróság az érintettség kritériumai kapcsán a következőket állapította meg: „[a] személyes érintettség az érintett saját alapjogában való sérelmét jelenti. […] Ha a norma címzettje harmadik személy […], a személyes érintettség követelménye akkor teljesül, ha az indítványozó alapjogi pozíciója és a norma között szoros kapcsolat áll fenn. […] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése által kifejezetten nevesített közvetlenség követelménye szempontjából az a meghatározó, hogy a kifogásolt jogszabály maga érinti-e az indítványozó alapjogát. Ha a jogszabály érvényesüléséhez konstitutív hatályú végrehajtási aktus szükséges, az indítványozónak először a jogsértést közvetlenül megvalósító államhatalmi aktust kell megtámadnia, amelyet követően lehetővé válik a norma közvetett vizsgálata is. […] Az aktuális érintettség követelménye azt jelenti, hogy az érintettségnek az alkotmányjogi panasz benyújtásakor fenn kell állnia” {először 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]–[31], megerősítette: 3123/2015. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [12]}.

    [22] 4.1. Az indítvány lényeges állításai szerint a Tvtv. és a Vhr. rendelkezései az indítványozó 2006-tól 25 évre szóló, kizárólagos haszonbérleti szerződéseit érinti. A konkrét ügyben megállapítható, hogy az indítványozó személyes, közvetlen és aktuális érintettsége – a Tvtv. 16. § (3) bekezdését illetően – nem állapítható meg. E szabály felmondási lehetőséget biztosít, a Tvtv. 16. § (1) bekezdés szerinti szerződés-felülvizsgálathoz kötődően, az új szerződés meghiúsulása esetére. A felmondási lehetőségről szóló szabály nem közvetlenül hatályosuló norma, feltételtől (az önkormányzat egyedi döntésétől) függ érvényesülése. Szerződésbe beavatkozás jogszabályi úton, új felmondási lehetőség létesítésével nem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével függ össze. A közvetlen érintettségen kívül az összefüggés hiánya is az indítvány visszautasítását eredményezi.

    [23] 4.2. A jelen esetben a Tvtv. 15. § (3) bekezdése valamely vállalkozás gyakorlása Tvtv. és Vhr. szerinti új feltételeinek a mikénti hatályosulásáról szól, korábbi szerződéseket illetően.
    [24] A Vhr. 2. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (2) bekezdése támadott, formálisan tiltó szabályai – a Vhr. 10. §-a folytán – nem az Abtv. szerinti közvetlenséggel hatályosulnak az indítványozót illetően, hanem további önkormányzati, hatósági jogalkalmazói lépésekkel, esetleg bíróság előtti jogvitában. Ezek a szabályok magánterületre nem vonatkoznak, szemben a Tvtv. 11/A–11/D. §-ai egyes rendelkezéseivel. Közterület használata jogszabály, vagy jogszabályon alapuló egyedi tulajdonosi vagy hatósági döntés alapján lehetséges. Nincs olyan jogszabály, amely az indítványozót utcabútorok elhelyezése általi közterület-használatra jogosítaná fel. A Tvtv. és a Vhr. értelmében új reklámhordozó és reklám közterületen való elhelyezéséhez közterület-használatra jogosító szerződés vagy más egyedi döntés közbejötte szükséges. A Vhr. általában ezekben az egyedi döntésre irányuló eljárásokban érvényesül, az új reklámhordozóknál, új közterület-használatról szóló döntéseknél. A Vhr. 10. §-a ezt fejezi ki, amikor kimondja, hogy e rendeletet a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni. A Tvtv. és Vhr. szabályai településképi bejelentési eljárásban érvényesülnek [Tvtv. 10. § (1) bekezdés].
    [25] A Vhr. 10. §-ának eljárásokban alkalmazást előíró szabályából az következik, hogy a Vhr. 2. § (3) bekezdése, a 4. § (1) bekezdése, és az 5. § (2) bekezdése a jelen esetben közvetlen panasz alapján nem vizsgálható: az érintettség abban az esetben állapítható meg, ha a jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a panaszolt jogsérelem közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkezik. A Tvtv. 16. §-ából az következik, hogy a Vhr. e rendelkezései nem érvényesülnek közvetlenül: a helyi önkormányzat képviselő-testületének felül kell vizsgálnia a fennálló, a település közterületének reklámcélú hasznosítására vonatkozó szerződéseit és kezdeményeznie kell azoknak a megfelelő módosítását vagy új szerződések megkötését, legkésőbb a 15. § (3) bekezdése szerinti hatállyal. A közvetlen panasz befogadására akkor kerülhet sor ha a sérelem „jogszabályi rendelkezések alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül” következik be, vagyis ha a támadott norma olyan, kógens, kivételt nem engedő szabály, amely minden egyéb jogalkalmazói döntés nélkül kihatással van az indítványozóra, vagyis neki jogsérelmet okoz. A Vhr. 10. §-a kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a rendelet szabályait eljárásokban kell alkalmazni. Sérelem okozása ezért a rendelet alapján közvetlenül nem, hanem csak a hatálybalépését követően indult eljárásokban merülhet fel.
    [26] A Vhr. 5. § (2) bekezdése, amely a közművelődési célú hirdetőoszlopokról szól, az önkormányzatokra vonatkozik, az indítványozót mint utcabútorok reklámcélokra történő hasznosítására szerződött felet, ez a szabály az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti közvetlenséggel nem érinti.

    [27] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti kivételes alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség, mivel az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában és 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ezért a panaszt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.

      Dr. Schanda Balázs s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Varga Zs. András s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      07/17/2017
      Subject of the case:
      .
      constitutional complaint against Section 16(3) of the Act LXXIV of 2016 on Townscape Protection and Section 2(3), Section 4(1), Section 5(2) of the Government Decree No. 104/2017. (IV. 28.) Korm. on implementing the provisions of the Act on Townscape Protection, related to publishing advertisements (Act on posters)
      Number of the Decision:
      .
      3172/2018. (V. 22.)
      Date of the decision:
      .
      05/07/2018
      .
      .