A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybírósága a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.405/2011/7. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó gazdasági társaság 2012. október 5. napján benyújtott alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.IX.30.405/ 2011/7. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] 1. Az irányadó tényállás szerint az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári peres eljárást (a továbbiakban: per) megelőzően az indítványozó által még 2007-ben indított perben a bíróság 2008. április 23-án kelt ítéletével 5 481 027 Ft tőke és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest (a perben és a továbbiakban: I. rendű alperes). Mivel a kötelezett önkéntes teljesítése elmaradt, az indítványozó 2009. március 19. napján végrehajtási eljárást kezdeményezett az I. rendű alperessel szemben, amely azonban nem vezetett eredményre. Ennek oka az indítványozó állítása szerint az, hogy az I. rendű alperes két szerződéssel elvonta követelése kielégítésének alapját. Így 2007. november 14-én az I. rendű alperes, mint haszonélvezeti vevő, és gyermekei (a perben és a továbbiakban: II. és III. rendű alperesek), mint vevők adásvétel címén megszerezték egy budapesti lakásingatlan tulajdonjogát, illetve 2009. február 10. napján az I. rendű alperes egy gazdasági társaságban meglévő, a törzstőke 60%-át kitevő üzletrészét a II. rendű alperesre ruházta át.
[3] Az indítványozó (a perben: felperes) ezen – jogi álláspontja szerint – fedezetelvonó szerződések relatív hatálytalanságának megállapítása, a II. és III. rendű alpereseknek az I. rendű alperessel szemben folyó végrehajtás tűrésére kötelezése, valamint kártérítés iránt indította meg a pert az I–III. rendű alperesekkel szemben.
[4] Az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság 15.G.41.326/ 2010/24. számú ítéletével megállapította, hogy az I. és II. rendű alperesek között üzletrész-átruházás tárgyában létrejött szerződés a felperes vonatkozásában hatálytalan, és annak tűrésére kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy a felperes követelése az üzletrészből kielégítést nyerjen. Ezt meghaladóan a felperesi keresetet elutasította a bíróság.
[5] A peres felek fellebbezése folytán másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.095/2011/11. számú részítéletével hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletének az ingatlanra vonatkozó adás-vételi szerződés relatív hatálytalanságának megállapítására, valamint annak vonatkozásában a II. és III. rendű alpereseknek a végrehajtás tűrésére irányuló kereseteket elutasító rendelkezéseit, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek az üzletrész-átruházási szerződés vonatkozásában a keresetnek helyt adó, a kártérítésre irányuló keresetet elutasító, illetve a perköltségviselésről szóló rendelkezéseit helybenhagyta.
[6] A jogerős részítélettel szemben előerjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a kártérítési keresetét az I. és II. rendű alperesek vonatkozásában elutasító, és a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését kérte. A Kúria Gfv.IX.30.405/2011/7. számú részítéletével a jogerős részítélet felülvizsgálni kért rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
[7] 2. Az indítványozó a Kúria Gfv.IX.30.405/2011/7. számú részítéletével (a továbbiakban: bírói döntés) szemben alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Állítása szerint a támadott bírói döntés “a vagyon tiszteletben tartásához fűződő alapvető emberi jogi és alkotmányos jogokat sért (I. cikk), alapvetően ellentétes Magyarország Alaptörvényének hitvallásával, szellemiségével és számos rendelkezésével. Az egyértelmű jogszabályok megsértésével súlyosan sérültek a jogbiztonságoz, a rendhez (Hitvallás), a jogállamisághoz (Alapvetés B) cikk (1) bekezdés), a tisztességes eljáráshoz (XXIV. cikk (1) bekezdés), valamint az Alaptörvénnyel összhangban álló jogértelmezéshez fűződő jog (28. cikk).” Az indítványozó sérelmezte, hogy kártérítési keresetét más-más indokok alapján utasították el az eljárt bíróságok, és kifejtette álláspontját arról, hogy az ítélt dolog hatályára, a felróhatóság, illetve a bizonyítottság hiányára, valamint a kamatos kamat tilalmára vonatkozó indokok miért okszerűtlenek és jogsértőek. Az indítványozó állítása szerint jogsértő a perköltség összegének meghatározása és a perköltség viseléséről való döntés is.
[8] 3. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Az Abtv. által előírt formai feltételek vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogi képviselővel eljáró indítványozó határidőben nyújtotta be alkotmányjogi panaszát a perben első fokon eljárt bíróságon, az indítvány azonban az Abtv. 52. § (1) bekezdésében meghatározott több feltételnek nem tesz eleget.
[9] Bár az indítványozó formálisan megjelölte az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit (Abtv. 52. § (1) bekezdés d) pont), figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jog sérelme esetén igénybe vehető jogorvoslati eszköz. Az Alaptörvény indítványban megjelölt rendelkezései közül a Nemzeti hitvallás nem fogalmaz meg alapjogot, de nem alapjog a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelménye sem. Ez utóbbira vonatkozóan az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt alapítani csak kivételesen, visszaható hatályú jogalkalmazás, vagy a felkészülési idő hiánya miatt lehet.
[10] Megállapította továbbá az Alkotmánybíróság, hogy érdemi elbírálásra azért sem alkalmas az indítvány, mert hiányzik belőle annak indokolása, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel (Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pont). Az Alaptörvény fenti, az indítványozó állítása szerint megsértett rendelkezései és az elszenvedett alapjogsérelem összefüggéseire az indítványozó nem mutat rá, alapjogi érvelést az indítvány nem tartalmaz, abban csupán tőmondatokban megfogalmazott – főként a jogállamiságra utaló – kijelentések, kinyilatkoztatások találhatók. Tartalmilag az indítvány a sérelmezett, illetve az első- és másodfokon hozott bírói határozatok kritikája, az indítványozó jogi álláspontjának ismertetése.
[11] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörben vizsgálta a befogadhatóság törvényben előírt tartalmi feltételeit is, így különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[12] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a panasz alapjául szolgáló polgári per felperese, így érintettsége fennáll, jogorvoslati jogát pedig kimerítette, mivel a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott érdemi határozata ellen élt alkotmányjogi panasszal.
[13] Megállapítható volt továbbá, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételek egyikének sem, mert az indítványozó a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre nem hivatkozik, és nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[14] Az Alaptörvény 24. cikke szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, alkotmányjogi panasz alapján a sérelmezett bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja felül. A bizonyítékok értékelése, a tényállás megállapítása, a jogi minősítés a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, a jogvitát lezáró határozat tartalmi kritikájára.
[15] Mivel az indítvány több formai feltételnek nem felel meg, az indítványozó nem állított a sérelmezett bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, az általa felvetett probléma pedig nem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[16] Az Alkotmánybíróság a végzés meghozatala során – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és 50. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése alapján tanácsban járt el.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |