English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00978/2021
Első irat érkezett: 04/29/2021
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 48.K.701.397/2021/13. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (idegenrendészeti kiutasítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/28/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Törvényszék 48.K.701.397/2021/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó harmadik ország állampolgára, aki 2024-ig érvényes bevándorlási engedéllyel tartózkodik Magyarországon. Kiskorú gyermekével él, aki letelepedett státusszal rendelkezik. Az idegenrendészeti hatóság az indítványozót az Európai Unió területéről kiutasította, és vele szemben 5 év időtartamra szóló beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el, mivel az Alkotmányvédelmi Hivatal kiutasításra vonatkozó - minősített iratba foglalt - javaslata szerint az indítványozó Magyarországon tartózkodása a nemzetbiztonságot súlyosan sérti. Az indítványozónak az idegenrendészeti hatóság határozata ellen benyújtott keresetét a közigazgatási perben eljáró Fővárosi Törvényszék elutasította.
Az indítványozó a kiutasításához vezető eljárással kapcsolatban a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való joga, valamint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése és XV. cikk (5) bekezdése megsértését állítja. Kiskorú gyermeke nevében hivatkozik továbbá a gyermek Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjogára is..
.
Támadott jogi aktus:
    A Fővárosi Törvényszék 48.K.701.397/2021/13. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VI. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (5) bekezdés
XVI. cikk (1) bekezdés
XVI. cikk (2) bekezdés
XVI. cikk (3) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_978_2_2021_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdfIV_978_2_2021_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3439/2021. (X. 25.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/05/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.10.05 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3439_2021 AB végzés.pdf3439_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 48.K.701.397/2021/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó, úgyis, mint a kiskorú hozzátartozó törvényes képviselője (mindketten orosz állampolgárok, a továbbiakban: indítványozó, és kk. indítványozó; a továbbiakban együtt: indítványozók) jogi képviselő (­Perenyei Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Perenyei Tamás) útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmány­bíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben az indítványozók kérték a Fővárosi Törvényszék 48.K.701.397/2021/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint a bírói döntés sérti az indítványozó vonatkozásában az Alaptörvény a VI. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (5) bekezdését, a XVI. cikk (2) és (3) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, míg a kk. indítványozó vonatkozásában a VI. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (5) bekezdését, valamint a XVI. cikk (1) bekezdését.
      [2] A Fővárosi Törvényszék támadott ítélete és az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (a továbbiakban: OIF vagy alperes) 106-1-99907/9/2020-Ké számú határozata alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.

      [3] 1.1. Az indítványozó 1995-ben érkezett Magyarországra, tartózkodási engedélyét 2000-ben jövedelemszerzés céljából hosszabbították meg, 2003. február 10. napjától bevándorolt státusszal rendelkezett, 2008-ban azerbajdzsáni állampolgárságú férjétől született gyermeke, a szintén orosz állampolgárságú kk. indítványozó.
      [4] Az indítványozó 5-6 éve már nem él együtt férjével, aki Ausztriában él. Az indítványozó bevándorlási engedélyét a hatóság 2019-ben 2024. március 26. napjáig meghosszabbította.
      [5] Az Alkotmányvédelmi Hivatal (a továbbiakban: AH) 2020. november 11. napján kelt átiratában javaslatot tett az indítványozó kiutasítására és vele szemben 5 év időtartamra beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére, valamint az SIS II. jelzés rendelet szerinti rögzítésére, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 43. §-ának (2) bekezdés d) pont első fordulata, a 43. § (3) bekezdése és a 45. § (2) bekezdése alapján.
      [6] Az OIF 2020. december 10-én kelt határozatával az indítványozót az Európai Unió tagállamainak területéről Oroszország területére kiutasította, melynek végrehajtását hatósági kísérettel (kitoloncolással) rendelte el, egyidejűleg 5 év beutazási és tartózkodási tilalmat állapított meg az indítványozóval szemben. Az OIF határozatában arra hivatkozott, hogy a rendvédelmi szerv információi és javaslata alapján az indítványozó Magyarországon tartózkodása súlyos veszélyt jelent az ország nemzetbiztonságára, amely javaslatot a döntés meghozatala során hangsúlyosan értékelt. A határozat a kiutasítás jogalapjaként a Harmtv. 45. §-ának (2) bekezdés a) pontját és a 43. § (2) bekezdés d) pontját is megjelölte.

      [7] 1.2. A Fővárosi Törvényszék a 48.K.701.397/2021/13. számú, 2021. február 10.-én kelt ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette: nem osztja azt az indítványozói hivatkozást, miszerint az OIF tévesen jelölte volna meg a kiutasítás jogalapját azzal, hogy az indítványozó bevándorlási engedélyére figyelemmel vele szemben csak a Harmtv. 45. § (2) bekezdése alkalmazható, a Harmtv. 43. § (2) bekezdésének d) pontja és ekként a 43. § (3) bekezdésének az AH javaslatától eltérést nem engedő szabályai nem. A bíróság szerint az indítványozó esetében a Harmtv. 45. § (2) bekezdése alapján valóban különös feltétel, hogy csak akkor utasítható ki, ha további tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot, vagy a közrendet súlyosan sérti, ez azonban nem azt jelenti, hogy ebben az esetben ne lenne alkalmazható a Harmtv. 43. § (3) bekezdése, tehát az alperesi határozat mindkét jogszabályi rendelkezést helytállóan vette figyelembe, és a kógens szabályozás miatt kötelessége volt a kiutasítás elrendelése.
      [8] Rögzítette a bíróság ítéletének indokolásában továbbá azt, hogy a tárgyalást megelőzően maga is betekintett az AH iratanyagába, amely megerősítette azt az alperesi érvelést, hogy az idegenrendészeti jogszabályok betartása és betartatása elsőbbséget élvez az indítványozó egyéni érdekeivel szemben, és az iratokból egyértelműen kiviláglott a bíróság számára az, hogy az indítványozó tartózkodása súlyos veszélyt jelent Magyarország nemzetbiztonságára. A bíróság szerint az alperes mérlegelte az indítványozó családi helyzetét, melynek kapcsán megállapította, hogy a kk. indítványozónak lehetősége van édesanyját, az indítványozót követni az állampolgársága szerinti országba. A bíróság ítéleti indokolása szerint, az iratok alapján megállapítható, hogy jelen esetben a nemzetbiztonsági érdek elsőbbséget élvez az egyéni érdekkel szemben.
      [9] A bíróság alaptalannak ítélte azt az indítványozói hivatkozást, hogy a személyes meghallgatás a határozat meghozatalát követően lett volna, tekintettel arra, hogy az alperesi határozat szinte szó szerint idézi az indítványozó által elmondottakat, továbbá az, hogy a meghallgatás és a határozathozatal között nem telik el hosszú idő, a bíróság szerint nem teszi formálissá és jogszabálysértővé a határozatot.
      [10] Végül a bíróság megállapítása szerint az indítványozó első alkalommal a 2021. február 8-án kelt nyilatkozatában kifogásolta, hogy az alperes nem jogszerűen rendelkezett a kitoloncolásáról, a bíróság azonban ezen kereseti kérelmet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 43. § (1) bekezdésére figyelemmel nem vizsgálta, mivel a bíróság álláspontja szerint azt az indítványozó elkésetten terjesztette elő.

      [11] 2. Az indítványozó, főtitkári felhívásra kiegészített és egységes szerkezetbe foglalt alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a bírói döntés sérti az indítványozó vonatkozásában az Alaptörvény a VI. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (5) bekezdését, a XVI. cikk (2) és (3) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, míg a kk. indítványozó vonatkozásában – aki az Abtv. 27. § (2) bekezdés b) és c) pontjában foglaltak alapján az indítvány szerint érintettnek minősül – a VI. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (5) bekezdését, és a XVI. cikk (1) bekezdését.
      [12] Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogból és a jogorvoslathoz való jogból fakadó követelmény alapján a törvényszéknek egészében kellett volna megvizsgálnia az idegenrendészeti eljárást, azonban a bíróság nem nyilatkoztatta személyesen az indítványozót és ennek elutasítását nem indokolta meg, a Kp. 43. § (1) bekezdésére való hivatkozással nem vizsgálta meg a kitoloncolásra vonatkozó kereseti kérelmet, ahogyan nem vizsgálta a kiutasításnak a kk. indítványozóra vonatkozó hatását sem, végül pedig nem állította perbe az AH-t, amelyet ítéletében szintén nem indokolt meg.
      [13] Az indítvány szerint nem ismertette a bíróság – még a nemzetbiztonság érdekének veszélyeztetése nélkül sem – a kiutasítás okának lényegét, továbbá az Alaptörvény XVI. cikkének, XV. cikke (5) bekezdésének és VI. cikkének rendelkezéseit megsértve érdemben nem vizsgálta azt, hogy a letelepedési engedéllyel rendelkező, születésétől kezdve Magyarországon élő, és kizárólag itteni kapcsolatokkal rendelkező, itt iskolába járó, az orosz nyelvet nem beszélő kk. indítványozó helyzetére nézve milyen hatással van az indítványozó kiutasítása, illetve milyen időigénnyel járna az oroszországi életfeltételek (lakhatás, munkaviszony) biztosítása. E tárgykörben a hatóság és a bíróság álláspontja mindössze arra szorítkozott, hogy „a kiskorú gyermeknek van lehetősége édesanyját követni az állampolgársága szerinti országba”, és ezt a bíróság az AH iratanyagában foglaltakkal összevetve arányosnak találta. Az indítványozó szerint mindez alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést is felvet, hiszen számos kiutasítási ügy érint bevándorolt státuszú harmadik országbeli állampolgárokat és kiskorú hozzátartozójukat.
      [14] Hivatkozott az indítványozó az Alkotmánybíróság 3375/2018. (XII. 5.) AB határozatában foglaltakra is, amely a XVI. cikk alapján rögzíti, hogy a gyermek érdekeit közvetlenül érintő eljárásokban különös hangsúlyt kell kapnia az eljárás tisztességes voltának. Az indítványozó szerint ez a döntés ugyan a gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyben született, de jelen ügyben is relevánsnak tekintendő.
      [15] Sérelmezte az indítványozó, hogy mind az OIF, mind a bíróság tévesen állapította meg a kiutasítás jogalapját, az ugyanis szerinte – bevándorolt státusz esetén – kizárólag a Harmtv. 45. § (2) bekezdése lehet, így a Harmtv. 45. § (1) bekezdése szerinti garanciális feltételeket is mérlegelni kell, melynek okán a Harmtv. 43. § (2) bekezdés d) pontja (és annak alapján a rendvédelmi szerv javaslatától való eltérés tilalma) itt nem alkalmazható.
      [16] Végül az indítványozó hangsúlyozta, hogy nem törvényességi, hanem alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra irányul a kérelme „és nem, mint egy negyedfokú bírósági fórumként fordul az Alkotmánybírósághoz”.

      [17] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [18] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmány­jogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.

      [19] 3.1. Az indítványozó jogi képviselője a Fővárosi Törvényszék ítéletét 2021. március 9-én vette át, az alkotmányjogi panaszt 2021. április 14-én, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül nyújtotta be az elsőfokú bíróságon. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntést, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, valamint – a XV. cikk (5) bekezdése kivételével – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és annak indokolását, továbbá kifejezett kérelmet a bírósági döntés megsemmisítésére. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló közigazgatási peres eljárásban felperes volt, így érintettsége – úgyszintén az indítványozó által képviselt kk. indítványozó érintettsége az Abtv. 27. § (2) bekezdés c) pontja alapján – megállapítható, ahogyan az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
      [20] Az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdésével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az említett rendelkezés az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított jogot nem tartalmaz, így alkotmányjogi panasz arra nem alapítható.

      [21] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
      [22] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Következésképpen az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
      [23] Bár az indítványozó kifejtette, hogy alkotmányjogi panasza nem törvényességi, hanem alkotmányossági felülvizsgálati kérelmet tartalmaz, ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a panaszban felvetett azon kérdés eldöntése, hogy az OIF határozatában helyesen alkalmazta-e a Harmtv. 45. § (2) bekezdésének rendelkezéseit a 43. § (2)–(3) bekezdéseivel összefüggésben, kizárólag bírói értelmezésre tartozó törvényességi kérdés, amely egyébként nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
      [24] Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint továbbá, az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban előterjesztett – a kiutasítás kk. indítványozóra vonatkozó lehetséges hatásait is megfogalmazó – kifogások alapján a felülvizsgálat szükségképpen csak a ténykérdések körében lenne értékelhető. Az alperes hatóság a nemzetbiztonsági szerv kockázatértékelő javaslata alapján meghozta döntését, amely döntést a bíróság a nemzetbiztonsági érvelést illetően is érdemben felülvizsgált és azt e tekintetben is megalapozottnak találta. E ténykérdésnek – azaz hogy az indítványozó Magyarországon tartózkodása súlyos veszélyt jelent-e a nemzetbiztonságra –, alkotmányossági vizsgálat körében történő ismételt értékelésére nincs lehetőség.

      [25] 4. Az Alkotmánybíróság a fentieket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz indokolás hiányában nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltaknak, részben pedig az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek, mert a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem volt megállapítható, ahogyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel az indítvány, ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Juhász Miklós s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/29/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the judgement No. 48.K.701.397/2021/13 of the Budapest-Capital Regional Court (expulsion under alien policing)
          Number of the Decision:
          .
          3439/2021. (X. 25.)
          Date of the decision:
          .
          10/05/2021
          .
          .