A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.083/2021/4. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője (dr. Balázs Ildikó főtitkár; Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete) útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Kúria Mfv.II.10.083/2021/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.010/2021/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] 1.1. A beadvány és mellékletei szerint az alkotmányjogi panasz előzménye, hogy a felperes indítványozó 1981. június 7-től foglalkoztatási jogviszonyban állt az alperesnél kezdetben mint villanyszerelő, 1988. március 1-jétől mint rendész. Az alperes munkáltatónál az indítványozó a Munka-, Tűz- és Vagyonvédelmi Csoport, később a Tűz- és Vagyonvédelmi csoport elkülönült szervezeti egységben rendészeti vezetői feladatokat látott el. 2017. december 15. napján munkaügyi megbeszélés keretében a munkáltató rendészeti munkakörben történő foglalkoztatásra tett ajánlatott, melyet az indítványozó nem fogadott el. Az alperes kinevezésmódosítással az indítványozó munkakörét 2017. november 15-i hatállyal biztonsági őrre módosította; melyet az indítványozó nem fogadott el. Ezt követően bírósághoz fordult, és 2015. február 1-jétől elmaradt vezetői pótlék, valamint sérelemdíj iránt igényt érvényesített. A Fővárosi Törvényszék 4.M.70.158/2020/16. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt vezetői pótlék címén 700 000 forintot és ezen összeg kamatát, sérelemdíj címén 200 000 forintot, valamint jogtanácsosi munkadíjat. Az alperes fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.010/2021/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A Kúria az ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartotta.
[3] A jogvita fókuszában az a kérdés állt, hogy az indítványozónak volt-e a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egészségügyi intézményekben történő végrehajtásáról szóló 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 8. § (3) bekezdésének megfelelő vezetői megbízatása. Eszerint vezetőnek minősül az intézmény önálló szervezeti egységének vezetője, valamint a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetője.
[4] 1.2. Az alkotmányjogi panaszában – amelyet az Alkotmánybíróság a tartalma szerint bírált el – az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének (tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog) sérelmére is hivatkozott; ezzel kapcsolatban hívta fel az Alaptörvény 28. cikkét és a C) cikk (1) bekezdését is.
[5] A panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §) szövegszerű megjelölését nem tartalmazza.
[6] A panasz szerint „a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria ítélete sértette a Pp. [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény] 265. § (1) bekezdésében, a Pp. 279. § (1) és a Pp. 346. § (4)–(5) bekezdésében foglaltakat, a Pp. 522. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bizonyításra vonatkozó szabályokat; a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egészségügyi intézményekben történő végrehajtásáról szóló 356/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik.”
[7] A panasz szerint a másodfokú bíróság, valamint a Kúria döntésének indokolása az Alaptörvényből nem vezethető le. Ezen túlmenően a bíróságok nyelvi kereteket figyelmen kívül hagyó normaértelmezése oda vezetett, hogy a jogértelmezés az értelmezett jogszabálytól elvált, és a törvényhozás talajára tévedve sérti az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésében deklarált és az Alaptörvény államszervezetre vonatkozó rendelkezéseiben testet öltő hatalommegosztás elvét is. Ezen értelmezéssel a bíróság túllépte az igazságszolgáltatásra vonatkozó alaptörvényi felhatalmazás kereteit és elvonta a törvényhozói hatalmi ág jogkörét, ami az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének sérelmét is eredményezte, hiszen tulajdonképpen nem törődve a tényállással, a jogszabályi kógens rendelkezéssel, hozta meg döntését. A panasz – több alkotmánybírósági határozat idézése mellett – azzal is érvel, hogy a tényállás ismertetése, a jogi értelmezés bemutatása kapcsán nem a bírói döntések „negyedfokú” elbírálása áll a panasz középpontjában, hanem az, hogy egy adott jogszabály [jelen esetben a Korm. rendelet 8. § (3) bekezdése] mely jogalkalmazói értelmezése találkozik az Alaptörvényben elismert jogokban rejlő egyes követelményekkel. A panasz – a Pp. egyes szabályai felhívása, értelmezése, tanúvallomások felidézése mellett – bemutatja a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot sértő, a bizonyítási eljárással, bizonyítási teher kiosztásával és a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos, állított jogsértéseket.
[8] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[9] 3. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[10] Az indítványozó a sérelmezett kúriai döntéssel zárult ügyben felperes volt, számára hátrányos döntés született, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A magánszemély kérelmező ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[11] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett panaszában (a Kúria ítéletének kézbesítése 2021. október 13-án történt, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2021. november 30-án nyújtotta be) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai ítéletet, illetve ítélőtáblai ítéletet támadta.
[12] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható. A jelen indítvány e feltételnek eleget tesz, amikor a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogra hivatkozik. Ez alól kivétel az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése és 28. cikke, ebben a körben az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése sérelmét és 28. cikke önálló megsértését állító indítványozói érveléssel kapcsolatban érdemi vizsgálódásnak nincs helye.
[13] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[14] Az indítványozó a Kúria ítélete és az ítélőtábla kapcsán is egyaránt azért kérte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bírósági tárgyaláshoz való joga sérelmének megállapítását, mert szerinte a másodfokú eljárásban és a felülvizsgálat során eljáró bíróságok a vita tárgyát képező igényről – elmaradt vezetői pótlék, valamint sérelemdíj iránt igény – tévesen döntöttek, amikor arról foglaltak állást a Korm. rendelet, az SzMSz és a bizonyítékok alapján, hogy a felperes nem volt önálló szervezeti egység vezetője, vezetőnek nem minősült, így vezetői pótlékra nem jogosult. Az indítványozó tehát a Kúria ítéletét, valamint a támadott ítélőtáblai ítéletet illetően is a jogszabályi rendelkezések értelmezését és a konkrét esetre való mikénti alkalmazását kifogásolta, anélkül, hogy a befogadhatóság tartalmi feltételeinek a panasz eleget tett volna.
[15] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[16] Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján nem állapítható meg, hogy a támadott bírói döntésekkel kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[17] 4. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételeinek, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |