English
	Hungarian

Ügyszám: .	728/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Schmidt Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 55/1994. (XI. 10.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/296 .

A döntés kelte: Budapest, 11/08/1994 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:              A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítvány  alapján -  Dr. Lábady Tamás,  Dr. Sólyom  László, Dr. Tersztyánszky Ödön és Dr.  Zlinszky János  különvéleményével  -  meghozta  a következő                       határozatot : Az Alkotmánybíróság  a polgármesteri tisztség ellátásának egyes  kérdéseiről   szóló  1990.   évi  LXVII.   törvény módosításáról rendelkező  1994. évi  LVII. törvény 1. §-a alkotmányellenességének        megállapítására         és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. Az 1994.  évi LVII.  törvény 1.  §-a  úgy  módosította  a polgármesteri  tisztség   ellátásának  egyes  kérdéseiről szóló 1990.  évi LXVII. törvény 4. § (1) bekezdését, hogy azzal  megszüntette   a  polgármesteri   tisztség  és  az országgyűlési képviselői jogállás összeférhetetlenségét. E    törvényi     rendelkezés     alkotmányellenességének megállapítása iránt  több indítványt  nyújtottak  be,  az Alkotmánybíróság -  tárgyuk azonosságára tekintettel - az indítványokat egy eljárásban bírálta el. Indítványozók   álláspontja   szerint   az   országgyűlés képviselői     és      a      polgármesteri      tisztség összeférhetetlenségének megszüntetése  sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét. Ezt az álláspontjukat két érvvel támasztják alá. Egyrészt sérti a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvét   az,    ha   köztisztviselők   -   államigazgatási feladatokat ellátó  személyek -  e  minőségük  megtartása mellett  a   törvényhozás  tagjaivá  válhatnak.  A  helyi önkormányzatok      polgármesterei       pedig      ilyen tisztségviselőknek  minősülnek,   ennek   bizonyítékaként idézik  az   Alkotmány  44/B.  §  (2)  bekezdését,  amely kimondja,   hogy    a   polgármesterek    államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthatnak. Másrészt   az   indítványozók   álláspontja   szerint   a jogbiztonság  követelményét   is   sérti   az,   hogy   a választások    után     módosították     a     képviselői összeférhetetlenségi szabályokat.  Érvelésük lényege  az, hogy  a   vitatott  törvényi  rendelkezés  már  létrejött jogviszonyokba avatkozott  be, utólag  változtatta meg az országgyűlési    képviselővé    válás    szabályait    és feltételeit.  A   választópolgárok   abban   a   tudatban választottak   és    a    képviselőjelöltséget    vállaló polgármesterek   azzal    a   feltétellel   vállalták   a jelöltséget,  hogy   a   megválasztott   képviselőnek   a polgármesteri   tisztéről    le   kell   mondania.   Több polgármester azért  nem vállalta  a képviselőjelöltséget, mert nem kívánt lemondani polgármesteri tisztéről. Volt olyan indítványozó is, akinek álláspontja az, hogy a polgármesteri és  az országgyűlési  képviselői megbízatás összeférhetetlenségének megszüntetése  az Alkotmány 20. § (5)   bekezdésébe    ütközik,   amely   megtiltja,   hogy közigazgatási   tisztségviselő    eredeti    tisztségének megtartása mellett a törvényhozás tagja legyen.                            II. Az   Alkotmánybíróság    eljárása   során   a   következő rendelkezéseket vette figyelembe : 1. A  képviselői összeférhetetlenség  alapvető szabályait az Alkotmány 20. § (5) bekezdése tartalmazza. E szerint : "A   képviselő   nem   lehet   köztársasági   elnök,   az Alkotmánybíróság    tagja,    az    állampolgári    jogok országgyűlési biztosa,  az  Állami  Számvevőszék  elnöke, alelnöke és  számvevője,  bíró,  ügyész,  államigazgatási szerv  dolgozója  -  a  kormány  tagjai  és  a  politikai államtitkárok kivételével  -, továbbá a fegyveres erők, a rendőrség és  a rendészeti  szervek  hivatásos  állományú tagja. " Az  idézett   (5)  bekezdés   nem  tekinti  lezártnak  az összeférhetetlenségi helyzetek  meghatározását, hiszen  a következő    mondattal     zárul    :     "Törvény     az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja. " 2.  A   fenti  alkotmányi  felhatalmazás  alapján  tovább bővítette  az   összeférhetetlenség  körét  a  képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 6. §-a :      "A  képviselő   -  az   Alkotmány  20.   §-ának  (5) bekezdésében foglalt eseteken túlmenően - nem lehet :      a ) alkalmazottja  az országgyűlés,  a  köztársasági elnök, az  Alkotmánybíróság, az  Állami Számvevőszék,  az állampolgári  jogok,   valamint  a   nemzeti  és  etnikai kisebbségi   jogok    országgyűlési   biztosa    hivatali szervezetének;      b ) a  Magyar Nemzeti  Bank elnöke, elnökhelyettese, igazgatója;      c ) az  Állami Vagyonügynökség  ügyvezető igazgatója és igazgató tanácsának tagja;      d ) az  Állami Vagyonkezelő  Részvénytársaság vezető tisztségviselője, igazgatósági  és  felügyelő  bizottsági tagja. " 3. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló  1990.   évi  LXVII.   törvény  4.   §  részletesen szabályozza, hogy  a városok  és községek  polgármesterei milyen tisztségeket  nem tölthetnek  be. Ezek  sorában az (1)   bekezdés   a )   pontjának   utolsó   fordulata   - tulajdonképpen az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - kimondja, hogy a polgármester nem lehet országgyűlési képviselő. 4.  Az  indítványozók  által  támadott  1994.  évi  LVII. törvény  a   polgármesteri  tisztség   ellátásának  egyes kérdéseiről szóló  fent idézett törvényt módosította úgy, hogy eltörölte  a 4. § (1) bekezdése utolsó fordulatát és ezzel  megszüntette   a  polgármesteri   tisztség  és  az országgyűlési képviselői tisztség összeférhetetlenségét. 5. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az  önkormányzati  képviselők  tiszteletdíjáról  szóló 1994.  évi   LXIV.  törvény   19.  §-a   az   1994.   évi önkormányzati választások napjától hatályon kívül helyezi az 1990.  évi LXVII.  törvényt. A helyi önkormányzatokról szóló 1990.  évi LXV.  törvényt módosító 1994. évi LXIII. törvény  20.   §-a   új   szabályokat   állapít   meg   a polgármesteri összeférhetetlenségre vonatkozóan, s ezeket 33/A. és  33/B. §  alatt a  helyi önkormányzatokról szóló törvénybe építette  be. Ezek  az új  összeférhetetlenségi szabályok -  amelyek az 1994. évi önkormányzati választás napján lépnek  hatályba - az indítványozók által vitatott törvényi   rendelkezéshez    hasonlóan,    szintén    nem rendelkeznek a polgármesteri tisztség és az országgyűlési képviselői megbízatás összeférhetetlenségéről. 6. A  polgármesteri tisztség  és  a  képviselői  mandátum összeférhetetlenségét az Alkotmánybíróság az 1359/B/1990. AB határozatában  ( ABH 1991. 580. ) már vizsgálta. Akkor azt állapította  meg, hogy az 1990. évi LXVII. törvény 4. § (1)  bekezdés a ) pontjának utolsó fordulata, amely ezt az   összeférhetetlenségi    okot   megállapította,   nem ellentétes az  Alkotmány 20.  § (5)  és (6)  bekezdésében foglaltakkal.  A  határozatban  az  Alkotmánybíróság  nem kívánt  abban   a  kérdésben   állást  foglalni,  hogy  a polgármesteri   és   a   képviselői   összeférhetetlenség kimondása-e az  egyedül alkotmányos  megoldás,  vagy  más alkotmányos  megoldás   is  lehetséges.   Döntését   arra alapította,  hogy   a  polgármesteri   és  a   képviselői megbízatás összeférhetetlenségének kimondása az Alkotmány 20. §  (5) bekezdésében foglalt felhatalmazáson alapul és az  Alkotmány   20.  §   (5)  bekezdésében  meghatározott összeférhetetlenségi      okokban      is      kifejeződő hatalommegosztás   elvének    következetesebb    érvényre juttatása    alkotmányosan     indokolja    egy     ilyen összeférhetetlenségi    ok    kimondását.    Indoklásában rámutatott  arra  is,  hogy  a  hatalommegosztás  elvéből kiindulva    az    összeférhetetlenség    szabályozásának különböző megoldásai lehetségesek.                           III. Eljárása   során   az   Alkotmánybíróság   elsőként   azt vizsgálta, hogy  a hatalommegosztás  alkotmányos  elvéből következik-e a  polgármesteri és  a  képviselői  jogállás összeférhetetlensége. A képviselők  modern, un. hivatali összeférhetetlensége a XVIII-XIX. században  alakult ki.  Célja az  volt, hogy a törvényhozó  hatalmat   gyakorló  képviseleti  szervekből zárja ki  az állam  végrehajtó,  illetve  bírói  hatalmát gyakorló személyeket.  A  képviselői  összeférhetetlenség szabályai  azonban  történetileg  tovább  szélesedtek  és egyes esetekben  egyre kevésbé voltak összekapcsolhatók a hatalom megosztásának elvével. Különösen vonatkozik ez az un. gazdasági  összeférhetetlenségre, ahol  a  képviselőt eltiltják meghatározott  vállalkozói magatartástól,  vagy megtiltják,  hogy  részvénytársaságok  igazgatótanácsának tagjává váljon. Magával a hivatali összeférhetetlenséggel semmiféle kapcsolatban  nincsenek pl.  : azok  - az egyes országokban ismert  - szabályok, amelyek megtiltják, hogy képviselők   képviselői   befolyásukat   anyagi   előnyök szerzésére használják  fel, s  amennyiben ez bizonyítható úgy a parlament a képviselőtől a mandátumot megvonhatja. A képviselői összeférhetetlenségnek a hatalommegosztással össze nem  függő alakzatait találhatjuk meg a már idézett 1990. évi LV. törvény rendelkezései között is. Még inkább ebbe  az   irányba  mutatnak  azok  a  viták,  amelyek  a képviselőknek  a   gazdasági  életbe   játszott  szerepét kívánják korlátozni. A képviselői összeférhetetlenség tehát a hatalommegosztás elvén túlmenő  követelményeket is szolgál. Miután azonban az indítványozók  erre alapozzák  az  alkotmányellenesség bizonyítását,  az  Alkotmánybíróság  is  ebben  a  körben folytatta le vizsgálatát. Az kétségtelen,  hogy a  képviselői összeférhetetlenség a hatalommegosztás elvéhez  is  tapad.  Magából  az  elvből bizonyos elvi  követelmények kétségtelenül  kiolvashatók, de az elv követéséből önmagában nem vezethetők le konkrét jogi szabályok. Ennek bizonyítékául  már az  idézett 1359/B/1990.  sz. AB határozat is  megállapította, hogy az elvből országonként különböző megoldások születtek. Országonként pl. lényeges eltérés  van   abban,  hogy  az  összeférhetetlenséget  a jelölés korlátjaként  fogják-e fel,  vagy csak  - mint ma Magyarországon -  az összeférhetetlenség  létrejötte után annak megszüntetését  teszik kötelezővé.  Ismeretes olyan megoldás  is,   hogy  a   képviselői  összeférhetetlenség elkerülése  érdekében  az  állami  tisztségviselő  már  a jelöltség elfogadásával  egy időben köteles lemondani, és ezzel az  összeférhetetlenségi helyzetet  létre sem lehet hozni.  Ilyen  szabályozás  született  Németország  egyes tartományaiban.  Ismert   az  a   megoldás  is,  hogy  az összeférhetetlenségi  helyzet   létrejöttével  valamelyik tisztség automatikusan megszűnik. A hatalommegosztás elvén álló országok között különbségek vannak    annak     meghatározásában    is,    hogy    az összeférhetetlenség    mely     állami    tisztségviselők tekintetében   áll   fenn.   Így   pl.   Franciaországban összeférhetetlennek nyilvánítják  a képviselői tisztséget és a  miniszteri  jogállást  is.  Érdekessége  a  francia megoldásnak, hogy  miniszterré csak parlamenti képviselőt lehet   megválasztani,   de   a   képviselő   miniszterré választása  után   mandátumáról  le   kell   mondjon.   A mandátumról való  lemondás következménye,  hogy az illető választókerületben új  választást kell  kiírni. A francia megoldás megengedi  egyes  polgármestereknek  képviselővé történő  választását.  1958-at  követően  ez  általánosan megengedett  volt,   egy   módosítás   következtében   új szabályok keletkeztek.  E szerint  20 ezer lakoson felüli települések polgármesterei nem lehetnek képviselők, az ez alattiak viszont képviselővé választhatók. Magyarországon az  Alkotmány  nem  tekinti  a  képviselői jogállással összeférhetetlennek  sem a  miniszteri, sem a politikai államtitkári  funkció gyakorlását. Az Alkotmány elfogadása  előtt  az  összeférhetetlenségi  törvények  a képviselői minőséggel  összeférhetetlennek nyilvánítottak általában minden közszolgálati viszonyt, ezalól csak szűk körben -  pl. : a miniszterek, államtitkárok, a különböző tanácsok,   bizottságok    tagjai,   vagy    az   1946-os összeférhetetlenségi      törvényben      a      fővárosi polgármesterek,  alpolgármesterek   esetén   -   engedtek kivételt.  Emellett   a  választójogi  törvények  passzív választójogi  korlátot   is  állítottak   azzal,  hogy  a főpolgármester, az  alispán és  más önkormányzati vezetők nem    nem     indulhattak     jelöltként     abban     a választókerületben,  amelyre   működésük  egészben,  vagy részben    kiterjedt.     Ezek    a    szabályok    olyan összeférhetetlenségi szabályok voltak, amelyek a hivatali hatalommal való  visszaélés elkerülését, és nem a hatalom megosztását szolgálták. Mindezek    alapján     a    hatalommegosztás    és    az összeférhetetlenségi szabályok viszonyával kapcsolatban a következők állapíthatók meg : 1.  Abból   a  tényből,   hogy  a   magyar  alkotmány   a hatalommegosztás elvén  nyugszik  nem  lehet  közvetlenül kötelező összeférhetetlenségi  szabályokat  levezetni.  A hatalommegosztás elvét  történetileg és  országonként  is eltérő     alkotmányos     intézményrendszer     hivatott érvényesíteni.  A   hatalommegosztás  elvének   a  magyar államszervezetben  érvényesülő   intézményi  és  garancia rendszerét   az    Alkotmány   tartalmazza.    Ennek    a garanciarendszernek  a  részét  képezi  többek  között  a képviselői  összeférhetetlenség  alkotmányi  szabályozása is. Az  Alkotmány nem  elvek kimondásával  ad keretet  az összeférhetetlenség  jogi   szabályozásának,  hanem  maga tételesen    szabályozza     a    képviselők     hivatali összeférhetetlenségét. A 20. § (5) bekezdése meghatározza a képviselői  összeférhetetlenség azon eseteit, amelyek a hatalommegosztás elvének érvényre-juttatása szempontjából alapvetőek és  amelyeket a  hatalommegosztás érdekében az Alkotmány  alkotmányos   védelemben  kívánt  részesíteni. Egyúttal az  Alkotmány felhatalmazást ad a törvényhozónak arra, hogy  a képviselői  összeférhetetlenségnek  további eseteit  állapítsa   meg.  E   felhatalmazás  alapján   a törvényhozó széles  döntési önállósággal  rendelkezik  az összeférhetetlenség    szabályozásában.     E     döntési szabadságának alkotmányos  korlátait az  jelenti, hogy az Alkotmányban szabályozott  összeférhetetlenségi okot  nem szüntethet   meg,    nem    korlátozhat,    és    további összeférhetetlenségi okok  megállapítása  során  alapvető jogot alkotmányos  indok  nélkül  nem  korlátozhat.  Ezen korlátok között  nincs alkotmányos  akadálya annak,  hogy törvény  az   Alkotmányban  szabályozottakon   túl  újabb összeférhetetlenségi okokat  állapítson meg  és az  ilyen törvényben  szabályozott  összeférhetetlenségi  okokat  a törvényhozó megszüntesse. 2. Az  Alkotmány e felhatalmazása alapján, a polgármester jogi   helyzetét    rendező   törvény   nyilvánította   a polgármesteri   tisztséget    a   képviselői   minőséggel összeférhetetlennek.    Bár     az    összeférhetetlenség kimondásának  kétségtelenül  a  hatalommegosztás  elvének következetesebb érvényre-juttatása  volt a  rendeltetése, de -  önmagában e  rendeltetése  miatt  -  mivel  nem  az Alkotmány    állapította     meg,    nem    tartozik    a hatalommegosztás alkotmányi garanciarendszeréhez. 3.    Mindezek    alapján    megállapítható,    hogy    a hatalommegosztás alkotmányos elvéből nem következik sem a két    tisztség     összeférhetetlenné    nyilvánításának alkotmányellenessége, de  az sem,  hogy  alkotmányellenes lenne    az,    ha    e    vonatkozásban    törvény    az összeférhetetlenséget nem állapítja meg.                            IV. Az  indítványok  alapján  alkotmányossági  kérdésként  az Alkotmánybíróság    vizsgálta    azt    is,    hogy    az összeférhetetlenség megszüntetésével  a  törvényhozó  nem szűkítette  az   Alkotmány   20.   §   (5)   bekezdésében meghatározott összeférhetetlenség  körét. Azaz,  a  helyi önkormányzat  polgármestere,   azon  oknál   fogva,  hogy államigazgatási jogkörökkel is rendelkezik, nem tartozik- e abba  az  Alkotmány  által  az  "államigazgatási  szerv dolgozója"  elnevezéssel  meghatározott  hivatali  körbe, amelyet    az     Alkotmány    képviselői     jogállással összeférhetetlennek  nyilvánít.   Az  1990.   évi  LXVII. törvény   képviselői    összeférhetetlenségre   vonatkozó szabálya  egyszerűen   csak  az   Alkotmány  20.   §  (5) bekezdésében   foglalt    összeférhetetlenségi    szabály értelmezésének volt-e  tekinthető, vagy  ahhoz képest - a 20. §  (5) bekezdés  utolsó  fordulatának  felhatalmazása alapján - új összeférhetetlenségi okot állapított meg. A     polgármesteri      és      képviselői      jogállás összeférhetetlenségének   kérdésében    hozott    korábbi határozatában ( 1359/B/1990.  AB hat.  ABH 1991, 580 ) az Alkotmánybíróság csupán  az Alkotmány 20. § (5) bekezdése alapján      vizsgálta       az       összeférhetetlenség alkotmányosságát, anélkül,  hogy a polgármesteri jogállás jellegét az  Alkotmány IX.  fejezetének tükrében elemezte volna. Az  Alkotmánybíróság akkor  nem vizsgálta az éppen kibontakozó   önkormányzati    autonómiából,   annak   az önkormányzat  tisztségviselőinek   jogállására  gyakorolt hatásából  folyó   összeférhetetlenségi  problémákat.   A határozat indoklásában  nem  tisztázta  egyértelműen  azt sem,  hogy  a  polgármester  mennyiben  sorolható  be  az Alkotmány  20.   §  (5)   bekezdése  által  a  képviselői megbízatással       összeférhetetlennek        minősített "államigazgatási  szerv  dolgozója"  fogalomkörbe,  ennek eredményeként az indoklás erre vonatkozó két mondata több egymástól   eltérő   értelmezésre   is   módot   ad.   Az indítványozók által  felvetett  alkotmányossági  probléma most szükségessé teszi ennek vizsgálatát is. Önmagában   az,    hogy   jogszabály   valamely   szervet államigazgatási hatáskör  gyakorlására  jogosít  fel  nem változtatja meg  a  szerv  a  jogállását,  nem  teszi  az államigazgatási    szervnek    nem    minősülő    szervet államigazgatási   szervvé    és   a    szerv    dolgozóit "államigazgatási szerv  dolgozójává". Az  államigazgatási eljárás  általános   szabályairól  szóló  1957.  évi  IV. törvény  3.   §  (2)   bekezdése   is   tartalmaz   ilyen felhatalmazást.  E   szerint  :   "Törvény,  törvényerejű rendelet vagy  kormányrendelet az államigazgatási szerven kívül  államigazgatási  ügy  intézésére  más  szervet  is feljogosíthat. ..  "  Attól,  hogy  meghatározott  körben államigazgatási ügyek  intézésére felhatalmazást  kapott, az  ilyen   felhatalmazással  rendelkező   intézet   vagy köztestület nem válik államigazgatási szervvé. Az  Alkotmány  azzal,  hogy  IX.  fejezetében  oly  módon szabályozza a  helyi önkormányzatok  jogállását, hogy  az önkormányzati autonómiát alkotmányos védelemben részesíti a Kormánnyal  és az  államigazgatási szervekkel  szemben, kiemeli  a   helyi   önkormányzatot   az   államigazgatás hierarchikus   szervezetrendszeréből,    elválasztja   az önkormányzatokat az államigazgatás szervezetétől. A helyi önkormányzást nem  tekinti  az  államigazgatás  részének, kizárja azt,  hogy a  Kormány a  40. §-ban  meghatározott jogait a  helyi  önkormányzatok  irányába  gyakorolja.  A helyi önkormányzatok  és az  államigazgatás  elválasztása tükröződik   a   polgármester   jogállásának   alkotmányi szabályozásában is. Az  a   tény,  hogy   az  Alkotmány   elfogadása  után  a törvényalkotó szükségesnek  ítélte a  képviselői jogállás és  a   polgármesteri  tisztség   összeférhetetlenségének kimondását  arra   utal,  hogy   a  törvényalkotó   -  az önkormányzatok  létrejöttét   követően  -   az  Alkotmány eredeti    szabályai    alapján    már    nem    tartotta összeférhetetlennek a  két tisztséget.  Az  önkormányzati struktúra  elfogadása  alapvetően  változtatott  a  helyi népképviseleti testületek  tisztségviselőinek jogállásán. A polgármester az Alkotmány 44/B. § (1) bekezdése alapján a  helyi   képviselő-testület  elnöke,   az  önkormányzat tisztségviselője. Ezen nem változtat az Alkotmány 44/B. § (2) bekezdése  sem.  Melyszerint  :  "A  polgármester  az önkormányzati feladatain  kívül  törvény,  vagy  törvényi felhatalmazáson    alapuló     kormányrendelet    alapján kivételesen államigazgatási  feladatokat és  hatásköröket is elláthat.  " Ez  az alkotmányi szabály a polgármestert nem teszi  - az  Alkotmány által a képviselői jogállással összeférhetetlenné nyilvánított  - "államigazgatási szerv dolgozójává",  hanem   fordítva.   Azért   az   Alkotmány fogalmazza   meg    ezt   a   felhatalmazást,   mert   az önkormányzatok   és    az   államigazgatás   elválasztása következtében, alkotmányi  felhatalmazás szükséges ahhoz, hogy a polgármesterre - a Kormányhoz az államigazgatáshoz képest Alkotmány  által védett  autonómiával rendelkező - önkormányzat tisztségviselőjére  államigazgatási jogkörök telepíthetők  legyenek.   A  polgármester   tisztsége  az önkormányzathoz, az  önkormányzati feladatok  ellátásához tapad,  államigazgatási   feladatokat  csak  kivételesen, törvényben   vagy    törvényi    felhatalmazás    alapján kormányrendeletben kaphat.  A polgármesterre  a Kormány a saját elhatározásából  államigazgatási  hatásköröket  nem ruházhat át. A   polgármester    -   bár    tisztsége    kétségtelenül közszolgálati   jellegű    -   nem    köztisztviselő.   A köztisztviselők  jogállásáról  szóló  törvény  1.  §  (3) bekezdésében meghatározza  a köztisztviselő  fogalmát,  s ebben nem  minősíti a helyi önkormányzatok polgármesterét köztisztviselőnek.  A   polgármesteri  tisztségről  külön törvény,  a   polgármesteri  tisztség  ellátásának  egyes kérdéseiről szóló  1990. évi  LXVII. törvény rendelkezik, amelynek alapján  jogállása lényeges  vonásaiban tér el a köztisztviselőkétől    ( pl.    határozott    időtartamra választják, munkaviszonya  felmentéssel  nem  szüntethető meg, eltérő  összeférhetetlenségi  szabályok  vonatkoznak rá, így  vezető párttisztséget is betölthet, díjazása nem illeszkedik a  köztisztviselői illetményrendszerbe,  stb. ) . A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény  rendelkezései   csak  e   külön  törvényben  nem szabályozott  munkajogi   kérdésekben  alkalmazandók   rá nézve.  Még   egyértelműbbé  vált   a  polgármesteri   és köztisztviselői jogállás különbözősége az 1994. évi LXIV. törvény elfogadása  után. Az új szabályozás polgármesteri foglalkoztatási   jogviszonynak    nevezi   és    sajátos közszolgálati  jogviszonynak   minősíti  a   polgármester megválasztásával a  képviselő-testület és  a polgármester között létrejövő  jogviszonyt. A  13. §  (1) bekezdésében taxativ módon  sorolja fel a köztisztviselők jogállásáról szóló  törvénynek  azokat  a  rendelkezéseit,  amelyek  a polgármesteri     foglalkoztatási     jogviszonyra     is alkalmazandók. A helyi  önkormányzatok polgármesterei tehát az Alkotmány és külön  törvények alapján  sajátos, az  államigazgatási szervek dolgozóitól  eltérő jogállással  bírnak. Ezért  a polgármesteri   tisztség   és   a   képviselői   jogállás összeférhetetlenségének megszüntetése  nem eredményezi az Alkotmány   20.    §   (5)    bekezdésében   szabályozott összeférhetetlenségi okok szűkítését.                            V. Indítványozók arra  hivatkozással  is  kérik  a  vitatott törvényi       rendelkezés        alkotmányellenességének megállapítását, hogy  az sérti  az Alkotmány  2. §  -ában megfogalmazott     jogállamiság     elvéből     következő jogbiztonság követelményét. Érvelésük   szerint    a   törvényhozás   a   választások eredményeként az  akkor hatályos  jognak megfelelően  már kialakult jogi  helyzetet változtatott  meg.  A  vitatott törvényi rendelkezés  utólag módosította az országgyűlési képviselővé válás  szabályait és  feltételeit, aminek  az országgyűlési képviselői  választásokra  visszaható  jogi következményei is  vannak. Bár indítványozók kifejezetten nem   fogalmazzák    meg,   érvelésükből    arra    lehet következtetni,  hogy   álláspontjuk  szerint  a  vitatott szabály azért  sérti a jogbiztonság követelményét, mert a visszamenőleges hatállyal rendez társadalmi viszonyokat. Az Alkotmánybíróság  ezért  az  indítványok  alapján  azt vizsgálta,  hogy   a  visszaható   hatályú   törvényhozás tilalmába ütközik-e  az 1994.  évi LVII.  törvény 1.  §-a amiatt, hogy  a választásokat  követően szüntette  meg  a polgármesteri     és      a      képviselői      megbízás összeférhetetlenségét. Az Alkotmánybíróság  több  határozatában  foglalkozott  a jogbiztonság követelményének alkotmányossági kérdéseivel. Ennek    kapcsán     kifejtette,    hogy    a    jogállam nélkülözhetetlen eleme  a  jogbiztonság.  A  jogbiztonság követelménye  _   az  Alkotmánybíróság  értelmezésében  a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak,   egyértelműek    és   működésüket    tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak  legyenek  a  jogszabályok címzettjei számára.  [ 9/1992. (I.  30)  AB  ( ABH  1992, 59 ) ; 11/1992.  (III. 5.) AB ( ABH 1992, 77 ) ; 28/1993. (IV.  30.)   AB  ( ABH   1993,  220 )  határozatok ] .  A kiszámíthatóság  és  az  előreláthatóság  követelményéből vezette   le   a   visszamenőleges   hatályú   jogalkotás tilalmának alkotmányos  elvét. [  34/1991. (VI.  15.)  AB ( ABH 1991,  170 ) ; 11/1992.  (III. 5.)  AB ( ABH  1992, 77 ) ; 25/1992. (IV. 30.) AB ( ABH 1992, 131 ) ; 28/1992. (IV. 30.)  AB ( ABH  1992, 155 ) ;  4/1992. (I.  28.)  AB ( ABH 1992, 332 ) határozatok ] . E  tárgyban   az  Alkotmánybíróság   mindenek  előtt  azt vizsgálta, hogy  a  vitatott  rendelkezésnek  vannak-e  a kihirdetését  és   a  hatályba   lépését  megelőző  időre visszaható jogkövetkezményei. A törvény 2. §-a úgy rendelkezik, hogy kihirdetése napján lép  hatályba.  Kihirdetése  a  Magyar  Közlönyben  1994. július 21-én  történt, ekkor  lépett hatályba,  ettől  az időponttól kellett  azt alkalmazni és ettől az időponttól helyezte    hatályon    kívül    a    megelőző    törvény összeférhetetlenséget   kimondó    szabályát.   A   norma címzettjei  a   korábbi  összeférhetetlenségi   ok  által érintett képviselők  és azok  a szervek  -  a  képviselő- testület és  a parlament  - amelyeknek  kötelessége  lett volna az  összeférhetetlenség megszüntetése,  a  vitatott szabály az ő magatartásukat, jogaikat, kötelezettségeiket érintette.   Felmentette   a   képviselőt   az   alól   a kötelezettsége alól,  hogy az  előírt törvényi  határidőn belül valamelyik tisztségéről lemondjon és megszüntette a parlamentnek és a képviselő-testületnek azt a jogát, hogy az összeférhetetlenség  kimondásával a  képviselői vagy a polgármesteri megbízást megszüntesse. A vitatott  törvényi rendelkezés  a képviselők számára az összeférhetetlenség   megszüntetésére   előírt   törvényi határidő lejárta  előtt keletkezett,  jogi  hatása  tehát abban áll,  hogy a  parlament, vagy  a képviselő-testület többé nem  jogosult az összeférhetetlenség kimondására és ezzel  a   megbízatás  megszüntetésére.   A   törvény   a hatálybalépését  megelőző   időre  a   címzettekre  nézve magatartási  szabályt,   jogokat,  kötelezettségeket  nem állapít meg. Nem helytálló indítványozóknak az az álláspontja, hogy az összeférhetetlenségi ok megszüntetésének az országgyűlési választásokra  visszanyúló  jogi  következményei  vannak. Mivel  a   polgármesteri  és   a  képviselői   megbízatás összeférhetetlenségét   nem    a   passzív    választójog korlátozásaként  szabályozta  a  törvény,  a  választások időpontjában fennálló összeférhetetlenségi ok nem képezte jogi     akadályát     annak,     hogy     polgármesterek képviselőjelöltként  induljanak   a  választáson   és   a választások  eredményeként   képviselővé   váljanak.   Az összeférhetetlenségi ok  megszüntetése nem  jelentette  a képviselővé  válás   szabályainak,   feltételrendszerének megváltoztatását. A vitatott  törvényi rendelkezésnek tehát visszamenőleges jogi hatály nem tulajdonítható. Az  kétségtelen,   hogy  a   választás  időpontjában   az eljárásban  résztvevők   a  hatályos  jog,  konkrétan  az összeférhetetlenség fennállásából  indulhattak  csak  ki, még akkor  is, ha  egyes politikai pártok már a választás előtt programjukban megfogalmazták az összeférhetetlenség megszüntetésének  igényét.   Az  összeférhetetlenség   ok fennállása befolyásolta őket döntéseik meghozatalában. Ez az  érv  azonban  megfogalmazható  minden,  a  képviselők jogállását  érintő   jogszabályi  rendelkezés  parlamenti cikluson belüli módosítása esetén. Önmagában az,  hogy az  állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad  módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására.   A    visszaható   hatályú   jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan. Mind  a  társadalom,  mind  a  tudomány  oldaláról  egyre szélesebb körben fogalmazódik meg a stabilabb jogalkotás, a jog  hosszútávú kiszámíthatóságának  az igénye,  az  az igény, hogy  különösen a polgárok gazdasági magatartását, alapvető jogait  szabályozó, kötelezettséget megállapító, jogot korlátozó  szabályok  hosszabb  távra  tekintve  is előreláthatók  legyenek.  Vannak  törekvések  arra,  hogy egyes  jogszabályok   módosításának  lehetőségét   időben korlátozni kellene. Ennek jogi garanciáit a jogalkotásnak kell  kimunkálnia.   Az  Alkotmánybíróságnak  erre  nincs felhatalmazása. Az  Alkotmánybíróság   e  határozatában   csak  abban   a kérdésben döntött,  hogy az 1994. évi LVII. törvény 1. §- a, amely  megszüntette a  polgármesteri és  a  képviselői megbízás összeférhetetlenségét, nem ellentétes a hatályos Alkotmánnyal.  Ez   nem  jelenti  azt,  hogy  a  hatályos törvényi  szabályozás   lenne  a   polgármesteri   és   a képviselői megbízás  viszonyának rendezésére  az  egyedül alkotmányos megoldás.  Mivel arra  nincs  felhatalmazása, nem   vizsgálta    a   vitatott   rendelkezés   politikai indokoltságát, s  nem kívánt  állást foglalni  abban sem, hogy  a   kérdés   rendezésének   milyen   más   egyaránt alkotmányos megoldásai lehetségesek.                     Dr. Sólyom László                az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Ádám Antal        Dr. Kilényi Géza           alkotmánybíró           alkotmánybíró                     Dr. Lábady Tamás                       alkotmánybíró                     Dr. Schmidt Péter                   előadó alkotmánybíró      Dr. Szabó András         Dr. Tersztyánszky Ödön        alkotmánybíró                alkotmánybíró        Dr. Vörös Imre          Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró              alkotmánybíró Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró Dr. Sólyom László alkotmánybíró Dr. Tersztyánszky Ödön alkotmánybíró és Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleménye                              I.    Az Alkotmánybíróság 1991-ben három - egymásra építkező - határozatában  is foglalkozott  az  összeférhetetlenség alkotmányos  kérdésével,  éspedig  az  1158/B/1990/7.  AB ( ABH 1991,  547.), az 1359/B/1990. AB ( ABH 1991, 580. ) és   a  785/B/1991/3.   AB  ( ABH  1991,  638.  )   számú határozatokban.     Ezeket     a     határozatokat     az Alkotmánybíróság  a  "precedens  jog"  szabályai  szerint építette fel, időben későbbi határozataiban hivatkozott a korábbi döntésben elfoglalt álláspontjára.    Az idézett döntésekből leginkább releváns 1359/B/1990. AB  ( ABH   1991,  593.  )  határozatnak  a  mostani  ügy szempontjából két fontos megállapítása van.    Az egyik  : "Az  a tény,  hogy a  Kormány tagjai  és a politikai államtitkárok  esetében az  Alkotmány  kivételt tesz    az     államigazgatási    dolgozókra    vonatkozó összeférhetetlenségi szabály  alól,  nem  vezethet  olyan következtetésre, hogy ez a kivétel a polgármestert is meg kell, hogy illesse. "    Ennek   a    megállapításnak    kétségkívül    az    a gondolattartalma, hogy a polgármesteri tisztség nem képez kivételt az  Alkotmánynak az  államigazgatási  dolgozókra vonatkozó összeférhetetlenségi szabálya alól.    Ez  a   következtetés  nemcsak   a  szöveg   nyelvtani értelméből, de  a további  mondatfűzések  logikájából  is következik. Az  indokolás ugyanis  úgy folytatódik,  hogy "Egyrészt a  kivételt mindig  szorosan  kell  értelmezni, másrészt azt  is figyelembe kell venni, hogy az Alkotmány itt közjogi hagyományaink figyelembe vételével szabályoz. "  A   határozat  indokolásából   egyértelmű,   hogy   az Alkotmánybíróság szerint  a polgármesteri  tisztség és az országgyűlési  képviselői  mandátum  összeférhetetlensége azért  nem  áll  ellentétben  az  Alkotmánnyal,  mert  az Alkotmány  20.   §   (5)   bekezdésében   a   képviselőre meghatározott    összeférhetetlenségi     ok     -     az "államigazgatási szerv  dolgozója" -  a polgármesterre is kiterjed.  ( Csak   a  Kormány   tagja  és   a  politikai államtitkár  képez   kivételt  az   Alkotmány  kifejezett szabályánál fogva. ) Ez egyben azt is jelenti, hogy ez az összeférhetetlenség az  Alkotmány szövegén alapul, és nem az   Alkotmány    felhatalmazása    alapján    törvényben megállapított "egyéb" eset.    Még inkább  következik ez  az álláspont  a hivatkozott határozat  másik   fontos  tételéből   :  "Az   előzőkben ismertetett elvet is figyelembe véve, az Alkotmánybíróság megállapítja :  a Pt. vitatott rendelkezése nem tartalmaz új szabályt,  csupán az  Alkotmány 20.  § (5)  bekezdését alkalmazza.  "   ( ABH  1991,   583.  )   E   szerint   a polgármesterek képviselői  összeférhetetlenségét  kimondó törvényi rendelkezés  közvetlenül az Alkotmány szövegéből vezethető le.    Az idézett  határozatban csupán azt kellett eldönteni, hogy  az   összeférhetetlenség  kimondása  a  Pt-ben  nem alkotmányellenes-e. Ehhez elegendő volt az indokolásban a polgármesteri jogállásnak csak arra a részére hivatkozni, hogy  az  Alkotmány  44/A.  §  (2)  bekezdése  szerint  a polgármester államigazgatási  feladatokat és hatásköröket is elláthat.    E vonatkozásban  nem hagyható  figyelmen kívül, hogy a testület idézett  korábbi álláspontjának a kiindulópontja a határozat  szerint ( ABH  1991, 582. ) az volt, amelyet az  Alkotmány   hatályos  szövegének  a  határozatban  is idézett  indokolása   szerint   "az   államhatalmi   ágak megosztásának   elve    alapján   azok    a    tisztségek összeférhetetlenek a  képviselői  megbízatással,  amelyek valamelyik másik  hatalmi ág működésével kapcsolatosak. " Az Alkotmánybíróság  ebből a gondolatból kiindulva jutott arra a  következtetésre,  hogy  az  Alkotmány  szerint  a polgármesteri     tisztség      és     a     képviselőség összeférhetetlen. E  vonatkozásban nem hagyható figyelmen kívül a  másik két  határozat egy-egy  - egymásra épülő - megállapítása  sem.  Eszerint  ( ABH  1991,  549.  )  "Az összeférhetetlenség    intézményének    egyik    alapvető rendeltetése a  hatalom  megosztásának,  az  államhatalmi ágak elválasztásának  a biztosítása.  A hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség  elrendelése  irányulhat az  eltérő,   esetleg  egymással   hierarchikus,  illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló hatalmi pozíciók egybeesése  ellen,   az   elfogultság   és   a   személyi érdekeltség       visszaélésszerű        érvényesülésének megelőzésére. " Ezt az álláspontot azután a 785/B/1991/3. AB határozat  ( ABH 1991,  640. )  megismétli, és  -  más összefüggésben  ugyan,   de   -   hozzáteszi,   hogy   az összeférhetetlenség "a polgármester önállóságát, valamint azt hivatott  biztosítani, hogy megóvja a polgármestert a hatalmi   pozíciók    halmozásától,    az    illetéktelen befolyástól. "                             II.    A jelen  ügyben azt  a  kérdést  kellett  eldönteni  : alkotmányos-e   a    polgármesterség   és    képviselőség összeférhetetlenségét kimondó szabályozás törvényben való feloldása, vagy  ezt az  összeférhetetlenségi szabályt az Alkotmány nem csupán megengedi, hanem meg is követeli.    E kérdés vizsgálatához egyrészt azt kellett tisztázni, kiket akart  az alkotmányozó  összeférhetetlenség címén a képviselőségtől  távol   tartani.  Másrészt  nem  elég  a polgármesteri tisztség  csupán egyik jellemző vonásának - az államigazgatási  hatásköröknek -  vizsgálata, hanem  a polgármester jogállásának egészét kell elemezni.    a) Az 1989. évi alkotmánymódosítás törvényjavaslatának indokolása szerint  "azok a tisztségek összeférhetetlenek a képviselői megbízással, amelyek valamely más hatalmi ág működésével  kapcsolatosak".   Az  Alkotmány  20.  §-ában szereplő felsorolásból  azonban nyilvánvaló, hogy itt nem a klasszikus  hatalmi ágak  megosztása szerint  alakul az összeférhetetlenség; hiszen  akkor nem  lehetne "e  ( más hatalmi   ággal    kapcsolatos )   tisztségek   közül   a Javaslatnak külön is felsorolnia" a köztársasági elnököt, az  AB  tagjait,  az  ÁSZ  vezetőit,  az  ombudsmant,  az ügyészt. Ezeknek  ugyanis - ha egyáltalán van más hatalmi ággal kapcsolatuk  -, akkor éppen az Országgyűléssel van. Vagyis - a kormányzaton és a bíróságokon kívül - az olyan alkotmányos     intézményekben     való     tagság     is összeférhetetlenségi ok,  amelynek lényegéhez tartozik az Országgyűléssel  szembeni  autonómia.  ( A  kapcsolat  az Országgyűlés  általi   választásra,  egyes   esetekben  a beszámoltatásra vonatkozik. )    A Javaslat indokolása az államigazgatási szerv fogalma alá  vonja   "az  államhatalmi   szervek,   a   bírósági, ügyészségi, számvevőszéki  szervek hivatalait,  . .  .  a tanácsok   hivatali    szervezetét   és    szakigazgatási szerveit". Ez  szintén a  fenti képet erősíti : a szűkebb értelemben   vett    államigazgatási   szerveken   és   a bíróságokon kívül  kizárt  a  többi,  az  Országgyűléssel szemben alkotmányos  okból "független"  intézmény  teljes hivatali apparátusában  viselt állás  is, tekintet nélkül arra, hogy  igazgatási hatáskör  gyakorlásával  jár-e.  E jelentősen  kiterjesztő  értelmezésből  következik,  hogy maguk   az    államigazgatási   hatáskör    gyakorlásával együttjáró  állások   bizonyosan   összeférhetetlenek   a képviselőséggel, hiszen a többen benne van a kevesebb.    b) Az  egész rendszerbe nem illő, sőt azzal ellentétes kivétel,  hogy   -  a   Javaslat  indokolása   szerint  - "ugyanakkor  nem  minősül  államigazgatási  funkciónak  a helyi  és   területi  tanács  elnöki  tisztsége,  mert  e tisztségek  ellátása   az  önkormányzati   tevékenységhez kötődik. "  Az Alkotmány összeférhetetlenségi szabályának szellemében    éppen     emiatt    kellett    volna    az összeférhetetlenséget    kimondani.    Az    ellentmondás feloldását  elodázhatatlanná   tette   a   tanácsrendszer felváltása az önkormányzati rendszerrel.                             III.    1. A  polgármesteri tisztséget nem önmagában, hanem az önkormányzatok  alkotmányos  jogállásába  illesztve  kell megvizsgálni.    a)  Amikor   az  Alkotmány   20.   §   (5)   bekezdése megállapította   a   parlamenti   képviselői   megbízatás összeférhetetlenségi  szabályait,  még  a  tanácsrendszer létezett, s  elterjedt  gyakorlat  volt  a  tanácselnökök országgyűlési képviselősége.    A helyi  önkormányzatokról szóló  IX.  fejezetet  1990 nyarán  az   1990.  évi   LXIII.   törvény   iktatta   az Alkotmányba,  a   fejezet  anyagi  jogi  szabályai  -  az önkormányzati törvénnyel  egyidejűleg -  az önkormányzati képviselőtestületek 1990. évi választásának napján léptek hatályba. Az  Alkotmány úgy  vezette be  a tanácsrendszer helyett  az   önkormányzati  rendszert,   hogy  a   helyi önkormányzatoknak nemzetközi  összehasonlításban is  igen széles autonómiát  biztosított :  így az  önkormányzatnak alapjogai  vannak,   az  önkormányzat   hatásköre   bírói védelemben részesül,  az önkormányzat jogai védelmében az Alkotmánybírósághoz fordulhat. ( 43, 44/A. § )    Az  önkormányzatok   önálló   alkotmányi   státuszának megalkotásából, s  az államszervezet  más részeitől való, külön    alkotmányos     garanciákkal     körülbástyázott elválasztásából   következően    kifejezett    alkotmányi felhatalmazás    kellett     ahhoz,    hogy     bármiféle államigazgatási   feladatot   és   hatáskört   egyáltalán önkormányzathoz lehessen  rendelni. Ezt  a felhatalmazást tartalmazza a  polgármester vonatkozásában  az  Alkotmány 44/B.  §   (1)  bekezdése,   a  jegyzőre   és  a  hivatal ügyintézőjére  nézve   pedig  a   (2)  bekezdés.   Ez  az alkotmányi  rendelkezés  az  önkormányzatok  más  hatalmi ágaktól  való   elválasztásának  és   függetlenségének  a következménye,  és   éppen  az   önkormányzati  autonómia biztosítéka.    Az  Alkotmány   IX.  fejezetében   foglalt  jogállásuk szerint az  önkormányzatok autonómiájukat  tekintve a két hagyományos hatalmi  ágéhoz, illetve  az Alkotmány 20. §- ában említett  alkotmányos szervekéhez  hasonló helyzetbe jutottak.    b)   Az    igazgatási   jogkörök   adására   vonatkozó felhatalmazás alapján  az önkormányzati  törvény teljesen különválasztotta  és   függetlenítette   a   polgármester államigazgatási és  önkormányzati tevékenységét  : "Ha  a polgármester. .  . saját  államigazgatási feladatkörében, illetve az államigazgatási hatósági hatáskörben jár el, a képviselő-testület   nem    utasíthatja,   döntését   nem bírálhatja  felül"   ( Ötv.  7.   §  (3)  bekezdés ) .  A polgármester e  tekintetben betagolódik a köztisztviselők sorába  [ ld.  Ötv.  33.  §,  35.  §  (2)  b ) ,  szakmai tevékenységét a miniszter határozza meg és ellenőrzi, 97. § ] .    Az Alkotmánybíróság  azért tekintette  a polgármestert az Alkotmány 20. § (5) bekezdése alá tartozónak, vagyis - a Kormány  tagja és a politikai államtitkár kivételével - az  államigazgatási   szerv  dolgozójának,   mert   -   a fentiekben    kifejtett     álláspontja    szerint     az összeférhetetlenség nem  formai, hanem  tartalmi  kérdés. Ennek során  pedig a  meghatározó ismérv  nem az, hogy az Alkotmány 44/B.  § (2)  bekezdése szerint  a polgármester törvény    vagy    törvényi    felhatalmazáson    alapuló kormányrendelet   alapján   kivételesen   államigazgatási feladatokat és  hatásköröket is  elláthat, hanem az, hogy az Ötv.  35. §  (2) bekezdése  szerint a polgármester az, aki -  a jegyző  útján -  irányítja a  képviselő testület hivatalát. Az  Ötv. 38. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület hivatala  látja el  az államigazgatási ügyek döntésre  való előkészítésével  és  végrehajtásával kapcsolatos feladatokat.  Ha tehát  a  képviselő-testület hivatala  államigazgatási   szerv   ( is )   -   márpedig kétségkívül az  -, akkor a hivatalt irányító polgármester is  az   "államigazgatás   dolgozója",   mint   ahogy   a miniszterelnök is  a Kormány  tagja, ezért nem kellett őt külön az Alkotmányban nevesíteni.    Az    Alkotmány     20.     §     (5)     bekezdésének szövegösszefüggéséből az  következik ,  hogy a  "bíró" és "ügyész" után  szereplő "államigazgatási szerv dolgozója" az államigazgatási jogkör gyakorlására vonatkozik. Ha nem így  lenne,   az  Alkotmány  nyilvánvalóan  a  bíróságok, ügyészségek  dolgozóiról   és  nemcsak   a  bírákról   és ügyészekről szólna.    A polgármester  eszerint  jogállásának  azt  a  részét tekintve, amelyben  államigazgatási jogköröket  gyakorol, teljesen függetleníthető önkormányzati tevékenységétől; e vonatkozásban  nincs   tehát  ok  másként  kezelni,  mint bármely más  államigazgatási dolgozót. Az államigazgatási dolgozóknak e  minőségükből eredő összeférhetetlenségét a képviselői megbízatással  itt is  érvényesíteni kell.  Az összeférhetetlenségi  oknak   nem  kell   ugyanis  sem  a képviselő, sem  a polgármester egész személyiségét, egész tevékenységét,  illetve   minden   egyéb   állását   vagy tisztségét felölelnie  vagy átfognia : a képviselőre és a polgármesterre nézve  egyszerűen fenn  kell állnia.  Ha a polgármester pl.  más településen  olyan  köztisztviselői állást is  vállal, amely az Ötv. 33/A. § szerint összefér a    polgármesterséggel,     az     a     képviselőséggel összeférhetetlen  lesz.   Az  államigazgatási  hatáskörök gyakorlását az  Alkotmány tette  lehetővé, s  tette ezzel polgármesteri jogállás  részévé. Az  Alkotmány 20.  § (5) bekezdésében  az   államigazgatási  dolgozókra  kimondott összeférhetetlenség  már   emiatt  is  vonatkoztatható  a polgármesteri tisztségre.    2. a)  A polgármester jogállásának másik, nagyobbik, s voltaképpen  polgármesteri   minőségét   adó   része   az államigazgatási  jogköröktől  függetlenül,  önmagában  is megalapozza  az  országgyűlési  képviselői  megbízatással való összeférhetetlenség alkotmányos szükségszerűségét.    Az  Alkotmányban   meghatározott  összeférhetetlenségi okok  -   a   hatalmi   ágak   klasszikus   felosztásától függetlenül -  olyan  alkotmányos  intézményeket  ölelnek fel, amelyeknek  lényegéhez tartozik  az  Országgyűléstől való  függetlenség.   ( ld.  az   eredeti   alkotmányozói szándékra a  3. a)  pontban idézetteket. ) Az Alkotmány - később beiktatott  - IX.  fejezete  az  önkormányzatoknak kétségtelenül ilyen  jogállást adott.  E sajátos jogállás jogkövetkezményei  közül   szükséges  volt   magában   az Alkotmányban   rendezni    az    igazgatási    hatáskörök telepítésének lehetőségét.  A következmények  levonása az összeférhetetlenség tekintetében  megtörténhet alkotmány- módosítás -  az Alkotmány kiegészítése - nélkül is, mivel a  20.   §  (5)  bekezdés  felhatalmazást  adott  további összeférhetetlenségi      okok       törvényben      való meghatározására.    b) Mégis  azoknak a törvényeknek a tartalma, amelyeket e felhatalmazás keretében hoztak, nem állapítható meg s e törvények  rendelkezései   sem  vonhatók   vissza  szabad belátás szerint.  Az Alkotmánybíróság  állandó gyakorlata alapján az  Alkotmány rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy összhangjuk fennmaradjon.    c)  Mindazok   a  szempontok,   amelyek   alapján   az alkotmányozó  az  Alkotmány  20.  §  (5)  bekezdésében  a képviselői megbízatást  összeférhetetlennek mondta ki más hatalmi ágak  tisztségeivel, illetve  az  Országgyűléssel szemben is  független alkotmányos  intézményekben  viselt bizonyos  tisztségekkel,   továbbá   az   államigazgatási szervekben  való   tevékenységgel,  a  polgármesterre  is hiánytalanul  érvényesek.   Az   önkormányzati   rendszer bevezetésével  szükségessé   vált  tehát   a   képviselői összeférhetetlenségi    okok    összhangba    hozása    a polgármester jogállásával.  Ezt végezte  el az  1990. évi LXVII. törvény  ( Pt. )  4. §  (1) bekezdés a ) pontjának utolsó fordulata,  amely megteremtette  az  önkormányzati fejezet összhangját  az Alkotmány 20. § (5) bekezdésével. E   törvény    hiányában   az    AB   akár    mulasztásos alkotmánysértést is megállapíthatott volna.    A törvény  idézett fordulata  tehát nem  tartozik azon rendelkezések közé,  amelyekkel  szemben  alkotmányossági szempontból csupán  az a  követelmény, hogy  egyébként ne sértsék az  Alkotmányt, de  tartalmuk  meghatározása,  az összeférhetetlenség   kimondása    és   visszavonása   az Országgyűlés  belátására   van  bízva.   Mivel  a  Pt.  a polgármesterség    összeférhetetlenségi     okká     való minősítésével    az     Alkotmány    belső     összhangja követelményének tett  eleget,  nincs  jelentősége  annak, vajon ezt az összeférhetetlenségi okot az Alkotmány 20. § (5)  bekezdése  taxatív  felsorolásából  vezeti-e  le  az Alkotmánybíróság, mint  annak egyik  értelmezését,  avagy egyébként   állapítja    meg   alkotmányos    követelmény minőségét. Valójában  a polgármesteri  jogállás  két,  az Alkotmányban  is   külön  megjelenő  részére  tekintettel mindkét levezetés a maga helyén találó. A polgármesternek az    önkormányzatiságtól    független    államigazgatási hatásköreit  tekintve   képviselő  az  Alkotmány  taxatív felsorolása miatt nem lehet polgármester; egyébként pedig az  önkormányzat   intézménye  alkotmányi  kialakításából következik  ez   a  tilalom.   A  törvényhozást   mindkét értelmezés egyaránt  köti : a képviselői és polgármesteri tisztség alkotmányos összeférhetetlenségét törvénnyel nem szüntetheti meg.                             IV.    Mindebből következik, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozatában a  most elbírált  határozatra is érvényesen értelmezte úgy az Alkotmány vonatkozó rendelkezését, hogy abból       a       polgármesterek       képviselőségének összeférhetetlensége egyenesen következik. Az Abtv. 27. § (2) bekezdése  szerint  az  Alkotmánybíróság  határozata, ebben az Alkotmány értelmezésével kapcsolatos álláspontja is, mindenkire  kötelező. Mindezek  alapján  álláspontunk szerint az  elbírált törvény  alkotmányellenes,  azt  meg kellett volna semmisíteni. Budapest, 1994. november 8.        Dr. Sólyom László           Dr. Lábady Tamás          alkotmánybíró              alkotmánybíró      Dr. Tersztyánszky Ödön       Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró               alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Act no. LXVII of 1990 on specific questions of the office of mayor and Member of Parliament
Number of the Decision: .	55/1994. (XI. 10.)
Date of the decision: .	11/08/1994
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-3-017?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.