Hungarian

Ügyszám: .	257/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1/2001. (I. 17.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2001/31 .

A döntés kelte: Budapest, 01/16/2001 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!     Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta  az alábbi                         határozatot:     1.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja:  a  jogalkotásról szóló  1987.  évi  XI. törvény 10. § a) pontjában  írt  “vagy kormányrendelet”  szövegrész alkotmányellenes,  ezért  ezt  a rendelkezést a határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.     A  törvény  10.  § a) pontja a következő szöveggel  marad hatályban: “10. § Az önkormányzat rendeletet ad ki a)  törvény, törvényerejű rendelet felhatalmazása  alapján  a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására;”     2.   Az   Alkotmánybíróság   egyebekben   az   indítványt elutasítja.     Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                                                            I.     Az   indítványozó  kérte  az  Alkotmánybíróságtól,   hogy állapítsa meg a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény  (a továbbiakban: Jat.) 10. §-ának alkotmányellenességét és  erre tekintettel  semmisítse  meg  a “törvényerejű  rendelet  vagy kormányrendelet” szövegrészt.     Álláspontja    szerint   a    Jat.    10.    §-a    azért alkotmányellenes,  mert  –  annak  legalábbis  a   kifogásolt szövegrésze  –  ellentétes  a helyi  önkormányzatokról  szóló 1990.  évi  LXV.  törvény (a továbbiakban: Ötv.)  16.  §  (1) bekezdésének azzal az előírásával, amely szerint “a képviselő- testület  a  törvény által nem szabályozott helyi  társadalmi viszonyok   rendezésére,   továbbá   törvény   felhatalmazása alapján,   annak   végrehajtására  önkormányzati   rendeletet alkot.”  Az  indítványozó  szerint “az  idézett  jogszabályok ütközése  abban  nyilvánul meg, hogy  míg  az  Ötv.  csak  az Országgyűlést (mint törvényhozót) jogosítja fel, ... addig  a jogalkotási törvény erre a kormánynak is felhatalmazást  ad.” Úgy   látja,   hogy   “miután  a  felhatalmazó   egyúttal   a felhatalmazás kereteit is meghatározhatja, ezzel a jogával  a Kormány  nemcsak az Országgyűlés hatáskörét vonja  el,  hanem egyidejűleg korlátozza az önkormányzatok hatáskörét is,  vagy épp ellenkezőleg, olyan hatáskört adhat az önkormányzatoknak, melyet a törvényhozó nem kívánt megadni.” Állítása szerint az Ötv.  16.  §  (1) bekezdése “kogens felsorolását  tartalmazza annak,   hogy   mely   jogszabály  adhat  felhatalmazást   az önkormányzatoknak rendeletalkotásra. Az egytagú  felsorolásba (“törvény  felhatalmazása alapján”) nem  lehet  beleérteni  a többi  jogszabályt,  így  sem  a  kormányrendeletet,  sem   a miniszteri  rendeletet,  sem  az államtitkári  rendelkezést.” Állítja  azt  is,  hogy  “mivel az Ötv. minősített  többséget igénylő,  garanciális  jelentőségű törvény,  ezért  az  annak tartalmával  ellentétes más szabályozás – még ha az  törvényi szintű  szabályozás  is – a jogállamiság elvét  sérti,  ezért alkotmányellenes.”                              II. Az   Alkotmánybíróság  által  figyelembe   vett   jogszabályi rendelkezések:     1. A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint: “7.  § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához    a    jelenlévő   országgyűlési    képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” “25.  §  (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési  bizottság  és bármely országgyűlési  képviselő kezdeményezhet.” “35. § (1) A Kormány b) biztosítja a törvények végrehajtását;” “35. § (1) A Kormány k)  ellátja  mindazokat a feladatokat,  amelyeket  törvény  a hatáskörébe utal.” “35.  §  (2)  A  Kormány  a maga feladatkörében  rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz....” “40.  § (3) A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül  felügyelete alá vonni, és erre  külön  szerveket létesíteni.” “43. § (2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg....” “44/A. § (1) A helyi képviselőtestület: a)  önkormányzati  ügyekben önállóan  szabályoz  és  igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül...” “44/A.  §  (2)  A  helyi képviselőtestület  a  feladatkörében rendeletet  alkothat, amely nem lehet ellentétes  a  magasabb szintű jogszabállyal.” “44/B. § (2) A polgármester az önkormányzati feladatain kívül törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján    kivételesen   államigazgatási    feladatokat    és hatásköröket is elláthat.” “44/B.  §  (3)  Törvény vagy kormányrendelet  államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek,  és kivételesen a képviselőtestület hivatala ügyintézőjének is.” “44/C.    §   A   helyi   önkormányzatokról   szóló   törvény elfogadásához    a    jelenlévő   országgyűlési    képviselők kétharmadának      szavazata      szükséges.       Ugyanilyen szavazataránnyal   elfogadott  törvényben  korlátozhatók   az önkormányzatok alapjogai.”         2. A Jat. értelmében: “7. § A Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg  törvényben  vagy törvényerejű  rendeletben  kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet.” “10. § Az önkormányzat rendeletet ad ki a)   törvény,   törvényerejű  rendelet  vagy  kormányrendelet felhatalmazása  alapján  a  helyi,  területi  sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására; b)  a  magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére.” “41.    §    (2)   A   Kormány   az   általa   kezdeményezett törvénytervezetének  előkészítése  során  a  szabályozás   fő kérdéseiben előzetesen állást foglal.”     3. Az Ötv. alapján: “7.   §  (1)  Törvény  vagy  törvény  felhatalmazása  alapján kormányrendelet     kivételesen    a     polgármestert,     a főpolgármestert,  a megyei közgyűlés elnökét  államigazgatási hatósági    hatáskörrel   ruházhatja   fel.   Törvény    vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat  meg a jegyzőnek, a főjegyzőnek és  kivételesen  a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének is.” “7.  §  (2)  Törvényben  vagy törvény felhatalmazása  alapján kormányrendeletben   előírt  esetekben  honvédelmi,   polgári védelmi,  katasztrófa-elhárítási ügyekben a  polgármester,  a főpolgármester,  a  megyei közgyűlés  elnöke  részt  vesz  az országos  államigazgatási feladatok  helyi  irányításában  és végrehajtásában.” “16.   §  (1)  A  képviselő-testület  a  törvény  által   nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá törvény    felhatalmazása   alapján,   annak   végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.” “95. § A Kormány: a)  a  belügyminiszter közreműködésével, a  fővárosi,  megyei közigazgatási  hivatal  vezetője  útján  biztosítja  a  helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését; b)  javaslatot  terjeszt az Országgyűléshez  az  Alkotmánnyal ellentétesen működő helyi képviselő-testület feloszlatására; c)  rendeletben határozza meg a helyi közszolgálat képesítési előírásait; d)   irányítja  az  államigazgatási  feladatok  ellátását  és gondoskodik végrehajtásuk feltételeiről; e)  dönt  az  államigazgatási szerv és a  helyi  önkormányzat között  keletkező – jogilag szabályozott más eljárás keretébe nem tartozó – vitában.”                             III.     Az indítvány részben megalapozott.         1.    Az    Alkotmánybíróság   több   határozatában    is foglalkozott   az   azonos   szintű   jogszabályok    közötti normakollízió   kérdésével.   A   35/1991.   (VI.   20.)   AB határozatában  megállapította, hogy a “törvényi rendelkezések –  értelmezéstől függő – ellentétes tartalma pedig önmagában, anyagi   alkotmányellenesség  hiányában   nem   vezethet   az alkotmányellenesség megállapításához”. (ABH 1991, 175,  176.) Már  e  határozatában  elvi  éllel  mutatott  rá  arra,  hogy “meghatározott    életviszonyok,    illetőleg     tényállások ellentétes  –  vagy  az  értelmezéstől függően  ellentétes  – törvényi       rendezése      önmagában      nem       jelent alkotmányellenességet.       Az       ilyen       rendelkezés alkotmányellenessé  csak  akkor  válik,  ha  az   egyben   az Alkotmány  valamely  rendelkezésének a sérelmével  is  együtt jár,  vagyis  ha  az  ellentétes tartalmú szabályozás  anyagi alkotmányellenességhez   vezet,   tehát    például    ha    a rendelkezések  valamelyike meg nem engedett  diszkriminációt, egyéb    alkotmányellenes   helyzet    megteremtését,    vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi  rendelkezés  esetleges kollíziója  folytán  előálló értelmezési  nehézség azonban magábanvéve  még  nem  elegendő feltétele  az  alkotmányellenesség  megállapításának.”   (ABH 1991, 175, 176.)     “A  jogállamiság elvéből nem következik, hogy  az  azonos szintű  jogszabályok közötti normakollízió  kizárt.  Törvényi rendelkezések   összeütközése  miatt  az  alkotmányellenesség pusztán  az  Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján  tehát  nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos  és a  törvényhozónak  ennek  elkerülésére  kell  törekednie.  Az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdése szerint a Magyar  Köztársaság független,  demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített      alkotmányos     elvekre      és      jogokra. Alkotmányellenesség    megállapítására     ezért     törvényi rendelkezések  kollíziója miatt csak akkor kerülhet  sor,  ha ezen  alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán,      hogy      a      szabályozás      ellentmondása jogszabályértelmezéssel  nem  oldható  fel   és   ez   anyagi alkotmányellenességhez  vezet,  vagy   ha   a   normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek   hiányában  azonban  az  azonos  szintű  normaszövegek lehetséges  értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő   ellentétes   összeütközése   önmagában   nem   jelent alkotmányellenességet.” (ABH 1991, 175, 176-177.)     2.  A  jelen  esetben  tehát azt  kellett  vizsgálnia  az Alkotmánybíróságnak,  hogy  az  Ötv.  16.  §  (1)  bekezdése, illetőleg  a  Jat.  10. § a) pontjában foglalt  rendelkezések közötti  – indítványozó által állított – ellentmondás sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését.     Az  Alkotmány  43. § (2) bekezdése értelmében:  “A  helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény  határozza meg....”     A  44/A.  § (1) bekezdésének a) pontja szerint pedig:  “A helyi képviselőtestület: a)  önkormányzati  ügyekben önállóan  szabályoz  és  igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,...” Az  önkormányzat helyi önkormányzati ügyekben meglévő  önálló szabályozási joga önkormányzati alapjognak tekintendő,  amely –  éppen e jellegénél fogva és erre tekintettel – fokozottabb védelem   alatt  is  áll.  “Az  Alkotmánybíróság   már   több határozatában   vizsgálta   az   Alkotmányban    szabályozott önkormányzati alapjogok természetét. [pl. 1/1993. (I. 13.) AB határozat, ABH 1993, 27.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 68-73.; 57/1994. (IX. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 331.;  77/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH  1995,  396.]  E határozataiban megállapította, hogy az Alkotmány 44/A. §  (1) bekezdésében   szabályozott  alapjogok  a  helyi   képviselő- testületek   számára   biztosított  olyan  hatáskörcsoportok, amelyek   a  helyi  önkormányzás  körében  az  önkormányzatok számára biztosított autonómia alkotmányos garanciáit képezik. Az  önkormányzatokat  az  egyes alapjogok  körében  megillető autonómia   azonban   nem  feltétlen  és   korlátozhatatlan.” [56/1996. (XII. 12.) AB határozat, ABH 1996, 204, 207.]         Az  indítványozó az Alkotmánybíróságtól a Jat. 10. §-ában szereplő   “törvényerejű   rendelet   vagy   kormányrendelet” szövegrész alkotmányellenességének megállapítását,  és  annak nyomán megsemmisítését kéri.     2.1.    Az   Alkotmánybíróság   állandó   gyakorlata    a törvényerejű   rendeletet   a   törvénnyel   azonos    szintű szabályozásként  ismeri el [7/1994. (II. 18.)  AB  határozat, ABH 1994, 68, 71.], sőt a 20/1994. (IV. 16.) AB határozatában kifejezetten   ki   is  mondja  azt,  hogy   “...a   hatályos törvényerejű  rendeletek  az Alkotmány  8.  §  (2)  bekezdése alkalmazásában törvénynek minősülnek.” (ABH 1994, 106, 112.) A   törvényerejű  rendelet  tehát  gyakorlatilag  törvényként adhatott felhatalmazást a helyi önkormányzatoknak arra,  hogy a  helyi  önkormányzati ügyeket rendelettel  szabályozhassák. Erre   figyelemmel   az  Alkotmánybíróság   nem   minősítette alkotmányellenesnek  azt,  hogy a  Jat.  10.  §-a  nemcsak  a törvényt,   de   a   törvényerejű  rendeletet   is   alkalmas jogforrásnak  tekintette ahhoz, hogy abban a helyi,  területi sajátosságoknak  megfelelő  részletszabályok  megállapítására hivatott  önkormányzati  rendeletek  alkotására  felhatalmazó rendelkezések megjelenhessenek.     2.2.   Más   a   helyzet   azonban  a  kormányrendelettel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság már a 4/1993. (II. 12.)  AB határozatában  kifejtette,  hogy  “a  törvényen   kívül   más jogszabály  a helyi autonómiát nem korlátozhatja”,  illetőleg nyomatékosan utalt arra, hogy “...az önkormányzatok alapjogai eleve  az általános törvények keretei között értendők.”  (ABH 1993,   48,   71.)  Vagyis  ezzel  egyértelműen   kifejezésre juttatta:  “Az alapjogok szabályozása elsősorban a Kormánnyal és  az  államigazgatással szemben nyújt alkotmányos garanciát az   önkormányzatok  számára.”  [56/1996.   (XII.   12.)   AB határozat, ABH 1996, 204, 207.] Nyilvánvaló ezért az is, hogy ez  a biztosíték enyészne el akkor, ha a Kormány rendelete is helyi      rendeletalkotásra     felhatalmazó      (kötelező) rendelkezéseket tartalmazhatna.     A  77/1995.  (XII. 21.) AB határozat világosan  fogalmaz: “Az  Alkotmány rendelkezései alapján nincs arra mód,  hogy  a Kormány  vagy a központi közigazgatás szervei akár  normatív, akár egyedi döntésükkel beavatkozzanak az önkormányzatokat az Alkotmány   44/A.  §  (1)  bekezdés  a)  pontja  alapján   az önkormányzati  ügyekben megillető igazgatási és  szabályozási autonómia gyakorlásába.” (ABH 1995, 390, 394.)     Az  Alkotmánybíróság  –  a  fentiekre  is  tekintettel  – megállapította, hogy a Jat. 10. § a) pontjában és az Ötv. 16. §  (1)  bekezdésében foglalt rendelkezések  tartalma  ütközik egymással,  továbbá  a  Jat.  10.  §  a)  pontjában   foglalt rendelkezés  ellentétes az Alkotmány 43. §  (2)  bekezdésében foglaltakkal.     Az  Ötv. – közvetlenül az Alkotmány 43. § (2) bekezdésére épülő – 16. § (1) bekezdésének abban a rendelkezésében tehát, amely  szerint  “a  képviselő-testület a  törvény  által  nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá törvény    felhatalmazása   alapján,   annak   végrehajtására önkormányzati  rendeletet alkot”,  a  “törvény”  szó  valóban törvényt  és  nem  a végrehajtó hatalom (Kormány,  miniszter) normáit  is magában foglaló jogszabályt jelent. Nyilvánvalóan ellentétes  ezzel  –  s az Alkotmány 43. §  (2)  bekezdésének tartalmával   is   –   a  Jat.  10.  §   a)   pontjában   írt kormányrendelet.     A  kollízió  tehát megállapítható s erre  tekintettel  az Alkotmánybíróság   a   Jat.   10.   §   a)   pontjában   tett felsorolásában  szereplő  “vagy kormányrendelet”  szövegrészt alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.         3.  A  Jat.  7. §-a értelmében “a Kormány az Alkotmányban meghatározott   feladatkörében,  illetőleg  törvényben   vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján  ad  ki rendeletet.”     A  Kormány  a maga feladatkörében [Alkotmány  35.  §  (2) bekezdés]  “saját jogon” bocsáthat ki rendeleteket, illetőleg “végrehajtási karakterű” jogalkotói hatalommal rendelkezik. A saját feladatkörébe nem tartozhat az önkormányzati autonómiát korlátozó  helyi rendeletalkotás kötelező elrendelése;  ilyen tárgyú  hatásköre  az Alkotmány egyetlen rendelkezéséből  sem vezethető  le. Ellenkezőleg: az Alkotmány 43. § (2) bekezdése értelmében     “a    helyi    önkormányzati    jogokat     és kötelezettségeket törvény határozza meg”.     Az      önkormányzati     közigazgatással     kapcsolatos “végrehajtási  karakterű” kormányrendeleti szabályozást  maga az   Alkotmány  szorítja  az  államigazgatási  feladatok   és hatáskörök,  valamint  hatósági  hatáskörök  ellátására:   “A polgármester  az önkormányzati feladatain kívül törvény  vagy törvényi  felhatalmazáson  alapuló  kormányrendelet   alapján kivételesen  államigazgatási feladatokat és  hatásköröket  is elláthat”;   “Törvény  vagy  kormányrendelet  államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek,  és kivételesen a képviselő-testület hivatal ügyintézőjének  is.” [Alkotmány  44/B. § (2)-(3) bekezdései.] Erre  az  alkotmányi szabályozásra  támaszkodnak  az  Ötv.  7.  §   (1)   és   (2) bekezdésében   írt   rendelkezések,   amelyek    –    törvény felhatalmazása     alapján    –     lehetővé     teszik     a kormányrendeletnek, hogy államigazgatási hatósági  hatáskört, államigazgatási  feladatot, hatósági hatáskört  állapíthasson meg  a  törvényben felsoroltak részére [7. §  (1)  bekezdés]; illetőleg  az  –  a  törvény mellett  –  honvédelmi,  polgári védelmi,  katasztrófa-elhárítási ügyekben a  polgármester,  a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke részére  biztosítsa a  részvételt  az  országos államigazgatási  feladatok  helyi irányításában és végrehajtásában.     Az  Ötv.  “A  helyi önkormányzatok és a  központi  állami szervek, az önkormányzati jogok védelme” című X. fejezete sem említ   –  összhangban  az  Alkotmánnyal  –  egyetlen   olyan Kormányhoz rendelt hatáskört sem, amely kifejezetten a  helyi önkormányzati ügyekkel összefüggésben illetné  meg.  (95.  §) Nem  tartoznak  (de  nem  is  tartozhatnak)  tehát  a  “maga” feladatkörébe  az önkormányzati ügyek; ugyancsak  összhangban az   Alkotmány  44/B.  §  (2)  és  (3)  bekezdésében  foglalt rendelkezésekkel,  feladat-  és hatásköre  az  “önkormányzati közigazgatást”  érintően kifejezetten csak az államigazgatási és  hatósági jellegű feladatokat érintheti. Ezt fejezi ki  az Alkotmány  40. § (3) bekezdése is, amely szerint: “A  Kormány jogosult   az   államigazgatás   bármely   ágát   közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni.”     Az  Alkotmánybíróság tehát megállapítja: Az Alkotmány 35. §  (1) bekezdésének az a rendelkezése, amelynek értelmében  a Kormány   “biztosítja   a   törvények   végrehajtását”,   nem tekinthető olyan generális felhatalmazásnak, amely a  Kormány számára   mind  az  önkormányzati,  mind  az  államigazgatási feladat- és hatásköröket telepítő jog(rendelet)alkotás  előtt megnyitná  az utat. Döntő itt az, hogy a “maga” feladatkörébe milyen jogosítványokat sorol(nak) az Alkotmány, illetőleg  az Alkotmány  nyomán  kibocsátott törvények. (Itt  különösen  az Ötv.)  E  tekintetben mind az Alkotmány, mind az Ötv.  tiszta helyzetet   teremt:   a   Kormány  jogalkotási   hatáskörének megvonásakor    mindkettő    az    önkormányzati    autonómia biztosításának   követelményéből   indult   ki,   és    ennek megfelelően nem biztosította a kormányrendelet számára azt  a lehetőséget,  hogy  az kötelezővé tehesse  az  önkormányzatok számára a rendeletalkotást.     Az   Alkotmány   44/A.   §   (2)   bekezdésében   foglalt rendelkezés  (“A  helyi  képviselőtestület  a  feladatkörében rendeletet  alkothat, amely nem lehet ellentétes  a  magasabb szintű jogszabállyal.”) sem értelmezhető akként, hogy a “maga feladatkörén”    túlterjeszkedő    kormányrendelettel     sem ütközhetne  a  helyi  önkormányzat rendelete.  Ekkor  ugyanis éppen  a Kormány rendelete lesz az, amely nem az Alkotmányban megkövetelt  tárgykörben, hanem éppen –  szemben  például  az Alkotmány  43.  §  (2)  bekezdésében törvényi  szabályozáshoz kötött   helyi   önkormányzati   jogok   és   kötelezettségek megállapítására  vonatkozó  rendelkezésben   foglaltakkal   – törvény  helyett  igyekszik szabályozást  adni.  Nyilvánvaló, hogy  az ilyen tartalmú kormányrendelet nem minősülhet  olyan “magasabb  szintű jogszabálynak”, amely a helyi önkormányzati rendelet   alkotmányellenessége  megállapításának   mércéjéül szolgálhatna. Az önkormányzati rendeletalkotásban kifejeződő, önkormányzati   ügyekben   való   önálló   szabályozás   joga [Alkotmány  44/A. § (1) bekezdés a) pontja] tehát csak  akkor érvényesülhet  – s ennek révén az Alkotmány által  is  védett autonómia csak akkor teljesedhet ki –, ha a Kormány  valóban, normatív  módon  sem  avatkozhat be  az  önkormányzatokat  az önkormányzati  ügyekben megillető igazgatási és  szabályozási autonómia  gyakorlásába. [77/1995. (XII. 21.)  AB  határozat, ABH 1995, 390, 394.]         4.  Az 1987-ben megalkotott Jat. támadott rendelkezésében [10.  § a) pontja] nem tükröződik az a szemléletváltás, amely –  a fentiek szerint – mind az Alkotmányban, mind az Ötv.-ben nyomon   követhető.   Az   azonos   tárgyban   (önkormányzati rendeletek   alkotására  adható  felhatalmazás)   később   és speciálisan a helyi rendeletalkotást érintő alkotmányi és Ötv- beli   rendelkezések   és   a  korábbi,   általánosságban   a jogalkotásról  szóló  Jat. szabályai  között  tehát  kollízió feszül,   amely  –  az  Alkotmány  43.  §  (2)  bekezdésében, illetőleg  a  44/A.  §  (1)  bekezdés  a)  pontjában  foglalt rendelkezésekre  tekintettel csak  úgy  oldható  fel,  ha  az Alkotmánybíróság   a  Jat.  10.  §  a)  pontjából   a   “vagy kormányrendelet” szövegrészt megsemmisíti.     A    kollízió    jogelvek   alapulvételével    is    (lex specialis..., lex posterior... ) feloldható lehet, éspedig az Ötv.  16. § (1) bekezdésében adott szabályozás javára. Ezt  a megoldást    (az    önkormányzati   rendelet   kibocsátásának törvényhez  kötését)  támasztják alá  az  Alkotmánybíróság  – önkormányzati autonómiát védő – határozatai is.     5.  Azzal, hogy a Kormány rendelettel nem kötelezheti  az önkormányzatokat rendeletalkotásra, nem szükségképpen gyengül a  kormányzati  munkában kapott szerepe. Tekintettel  ugyanis arra, hogy a törvényalkotás kezdeményezésében [Alkotmány  25. '  (1) bekezdése] kiemelt szerephez jut, módja van arra, hogy a túlnyomórészt az általa előterjesztett törvénytervezetekben megjelenjenek a helyi önkormányzati rendeletalkotásra felhívó (kötelező)  rendelkezések. Erre annál  is  inkább  lehetősége nyílik,  mivel amúgy is “...az általa kezdeményezett  törvény tervezetének előkészítése során a szabályozás fő  kérdéseiben előzetesen állást foglal” [Jat. 41. § (2) bekezdése].     Az   Alkotmánybíróság  megjegyzi  továbbá:  az,  hogy   a Kormány  rendelete  nem  írhat elő az önkormányzatok  számára kötelező  jogalkotási (rendeletalkotási) feladatot,  még  nem jelenti  azt, hogy erre nézve figyelemfelhívással, ajánlással sem   élhetne.  Eddigi  gyakorlatának  megfelelően   erre   a továbbiakban is módja és lehetősége nyílik.     A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Jat. 10. §- ában     szereplő    “vagy    kormányrendelet”    szövegrészt alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.         6.  Az indítványozó szerint alkotmányellenes az is, ha az Ötv.-t,   mint  “minősített  többséget  igénylő,  garanciális jelentőségű  törvényt” az “annak tartalmával  ellentétes  más szabályozás  –  még ha az törvényi szintű szabályozás  is”  – sérti. Az   Alkotmánybíróság  ezzel  összefüggésben  megjegyzi:   “A jogalkotás    rendjét    törvény    szabályozza,     amelynek elfogadásához   a   jelen   lévő   országgyűlési   képviselők kétharmadának  szavazata  szükséges.”  [Alkotmány  7.  §  (2) bekezdése]   Erre   figyelemmel  tehát  az   Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált esetben nincs szó arról, hogy ún. “egyszerű” törvény ütközne “minősített többséget igénylő” törvénnyel.     Mindezekre  tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.         Az  Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar  Közlönyben történő  közzétételét az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi XXXII. törvény 41. §-a alapján rendelte el.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Németh János       az Alkotmánybíróság elnöke       az aláírásban akadályozott       Dr. Bagi István                      Dr. Bihari Mihály       alkotmánybíró helyett                    alkotmánybíró                                     Dr. Czúcz Ottó                         Dr. Erdei Árpád       alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                     Dr. Harmathy Attila                   Dr. Holló András       alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                     Dr. Kiss László                   Dr. Kukorelli István       előadó alkotmánybíró                     alkotmánybíró                                     Dr. Strausz János   Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva       alkotmánybíró                            alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	1/2001. (I. 17.)
Date of the decision: .	01/16/2001
.
.