English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00380/2019
Első irat érkezett: 02/28/2019
.
Az ügy tárgya: A Miskolci Törvényszék 3.Pf.21.364/2018/4. számú ítélete és a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Stv.) 67. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (versenyrendezési kérelem díja)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/07/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján - elsődlegesen a Miskolci Törvényszék 3.Pf.21.364/2018/4. számú ítélete, másodlagosan a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Stv.) 67. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó sportversenyt szervező alperesi gazdasági társaság előadta, hogy a 2016. évi verseny szervezésére engedélyezés iránti kérelmet nyújtott be a felperesi sport szövetségehez, melyhez a felperes megadta a hozzájárulását. Az indítványozó álláspontja szerint engedélyezési díjat nem volt köteles fizetni a felperesnek. A felperes versenyrendezési kérelem díja iránt peres eljárást kezdeményezett. A megismételt eljárás során másodszor eljáró Miskolci Törvényszék a jogerős ítéletében megállapította, hogy a felperes Stv. szerinti hivatkozásai nem megalapozottak, azonban ezen megállapítástól függetlenül arra az álláspontja helyezkedett, hogy alperesnek fizetési kötelezettsége áll fenn.
Az indítványozó véleménye szerint a bírói döntés azért sértette meg az indítványozó tisztességes eljáráshoz való alapjogát, mert nem vette figyelembe az alperes hivatkozásait a Versenyszabályzat jogszabály által meghatározott hatálya kapcsán, így nem volt módja védekezésre, ezzel megsértette a fegyverek egyenlőségének követelményét. Az ítéletben foglalt okfejtés olyan alkotmányos jelentőságű hibát hordoz, amely összeegyeztethetetlen a jogállamisággal. A sérelmezett jogszabályhely a bírósághoz fordulás jogába, a tisztességes eljáráshoz való jogba, a jogállamiság elvébe ütközik. .
.
Indítványozó:
    Kropkó Triatlon Club
Támadott jogi aktus:
    a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Stv.) 67. § (1) bekezdése
    Miskolci Törvényszék 3.Pf.21.364/2018/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_380_3_2019_indkieg.anonim.pdfIV_380_3_2019_indkieg.anonim.pdfIV_380_0_2019_indítvány.anonim.pdfIV_380_0_2019_indítvány.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3227/2019. (X. 11.) AB végzés
    .
    Az ABH 2019 tárgymutatója: határozott kérelem (mint az indítvánnyal szembeni követelmény)
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/01/2019
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2019.10.01 10:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3227_2019 AB végzés.pdf3227_2019 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Miskolci Törvényszék 3.Pf.21364/2018/4. számú ítélete, valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény 67. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. A jogi képviselővel (dr. Kovács Attila Ervin ügyvéd) eljáró Kropkó Triatlon Club indítványozó (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §- a és 26. § (1) bekezdése alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
    [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint a peres felek egyesületi formában működnek, az alperes (a továbbiakban: indítványozó) a felperes sportági szakszövetség tagja. Az indítványozó az általa szervezett, és a felperes éves versenynaptárában feltüntetett „Ironman 70.3 Budapest” elnevezésű sportrendezvény megrendezése céljából engedélyezési kérelmet nyújtott be a felpereshez, amely „úszás, futás, kerékpár” sportág megnevezést tartalmazott. Az indítványozó kérelmében a rendezvény jellegét amatőr tömegsportként határozta meg, a várható versenyzői létszámot 8 000, a nézők számát 50 000 főre becsülte. A kérelem tartalmazott rendkívüli eljárásra történő utalást, mert az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy a sporteseményen nem kívánja a felperes versenyszabályzatát (a továbbiakban: Versenyszabályzat) alkalmazni. Mivel az indítványozó rendkívüli engedélyezési kérelmét csak néhány nappal a verseny előtt nyújtotta be, a felperes a rendkívüli engedélyezési eljárás és a sürgősségi eljárás díjának a Versenyszabályzatban meghatározott összegét, összesen 1 030 000 Ft-ot számlázott ki számára.
    [3] Miután az indítványozó határidőben nem tett eleget fizetési kötelezettségének, és a felek közötti egyeztetések sem vezettek eredményre, a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az indítványozóval szemben. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes a fizetési meghagyás szerinti tartalommal tartotta fenn keresetét. A perben az indítványozó azzal védekezett, hogy a Versenyszabályzat a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) 77. § r) pontja értelmében a versenyrendszer keretében folytatott sporttevékenységre vonatkozó előírások összessége, az általa szervezett verseny azonban nem feleltethető meg az Stv. 77. § q) pontjában meghatározott versenyrendszer egyikének sem, ezért az általa szervezett verseny tekintetében a Versenyszabályzat alapján a felperesnek nem volt engedélyezési hatásköre, díjkövetelésének ezért nincs jogalapja.
    [4] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében alaposnak találta. Indokolása szerint az indítványozó által szervezett verseny az Stv. hatálya alá tartozó amatőr sportverseny volt, amely kizárólag a szakági sportszövetség engedélyével volt megrendezhető. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a versenyre történő nevezéssel és a nevezési díj megfizetésével a versenyzők és az indítványozó között sportszerződés jött létre, a verseny pedig szabályozott amatőr versenyrendszerben került megrendezésre.
    [5] Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék a 3.Pf.21364/2018/4. számú ítéletével indokbeli kiegészítésekkel és részben eltérő jogi indokkal helybenhagyta az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a felperes engedélyezési jogkörét nem a tagsági viszonyból, hanem a Stv. rendelkezéseiből vezette le. A másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontja szerint az indítványozó által megrendezett verseny nem felel meg az amatőr versenyrendszernek. Egyrészt azért, mert a versenyzők és az indítványozó között a nevezéssel, nevezési díj megfizetésével megállapodás jön ugyan létre, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:58. § szerinti szerződésnek minősül, nem felel meg ugyanakkor az Stv. 5. § (2) bekezdésében körülírt sportszerződés fogalmának, és a versenyzők sem tekinthetők az Stv. 1. § (3) bekezdésében meghatározott amatőr sportolóknak. Másrészt kétségtelen ugyan, hogy az Ironman is versenyrendszer, de nem vonható a versenyrendszer Stv. 77. § q) pontjában meghatározott versenyrendszer fogalmi körébe. Mindebből a másodfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a Versenyszabályzat 1. § (1) bekezdés első fordulata alapján a felperes engedélyezési hatásköre nem állt fenn az indítványozó által szervezett sportrendezvényre. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az indítványozó által szervezett amatőr tömegsport rendezvényre az Stv. 67. § (1) bekezdéséből, a Versenyszabályzat 1. § (1) bekezdés második fordulatából, illetve 70. § (1) bekezdéséből levezethető, hogy a felperes engedélyezési hatásköre fennállt a perbeli triatlon sportesemény kapcsán, így annak díját az indítványozó köteles megfizetni. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a perben nem jogosult annak vizsgálatára, hogy a Versenyszabályzat előírásai ellentétesek-e az Stv. 77. § r) pontjában foglaltakkal, döntését a hatályos Versenyszabályzatra és a Stv.-re alapította.

    [6] 2. Az indítványozó a másodfokú ítélettel szemben nyújtotta be elsődleges alkotmányjogi panaszát, amelyet az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének, illetve a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított. Az indítványozó álláspontja szerint a perben az volt az ügydöntő kérdés, hogy jogszabálysértő-e a Versenyszabályzat 1. § (1) bekezdése, amely az Stv. 77. § r) pontjánál tágabb körben határozta meg saját tárgyi hatályát. Azzal, hogy a másodfokú bíróság deklarálta, hogy nincs jogosultsága ezt a kérdést a perben vizsgálni, állítása szerint sérült a bírósághoz forduláshoz való joga, mert védekezését a bíróság érdemben nem vette figyelembe, ezáltal a felperesi keresetet is csak formálisan bírálta el, annak fennállását, jogszerűségét ténylegesen nem vizsgálta. Kifejtette, hogy bírósághoz forduláshoz való jogának fenti sérelme annak ellenére bekövetkezett, hogy a Ptk. 3:35–3:37. §-ai alapján lehetősége lett volna a felperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérni. Kijelentését azzal indokolta, hogy a jogintézmény preventív jellegű, egyedi jogvédelmet nem biztosít, a felülvizsgálat kezdeményezésére pedig csak meghatározott személyek jogosultak. Az indítványozó a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény szerinti törvényességi felügyeleti eljárást – vagy bármilyen ehhez hasonló eljárást – sem tekinti olyannak, amely a folyamatban volt perben elvonta volna a perbíróság hatáskörét a Versenyszabályzat jogellenességének vizsgálatától.
    [7] Az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét állította azzal összefüggésben is, hogy érdemi védekezésének figyelmen kívül hagyásával nem érvényesült a fegyverek egyenlőségének elve a per során. ­Állította, hogy a felek jogosultságai közötti egyensúly megbillent azáltal, hogy a felperesnek a Versenyszabályzatra alapított keresetével szemben a szabályzat jogszabálysértő voltának állításával nem tudott védekezni, a kollíziót a bíróság nem oldotta fel, és úgy hozott ítéletet, hogy a kereset jogalapját érdemben nem bírálta el.
    [8] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés sérelmére is. Állította, hogy a jogállamiság elvével nem összeegyeztethető, hogy a bíróság nem tett eleget a jog uralma követelményének, nem folytatta le a Versenyszabályzat 1. § (1) bekezdésének jogszerűségi vizsgálatát. Az indítványozó szerint elfogadhatatlan az a bírói értelmezés, amely teret enged a jog uralmát figyelmen kívül hagyó, önkényes szabályozásnak.
    [9] Az indítványozó arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság a támadott jogerős ítélet alaptörvény-ellenességét nem állapítaná meg, másodlagos alkotmányjogi panaszt is előterjesztett, melyben az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozással az Stv. 67. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességét állította. Az indítványozó álláspontja szerint, ha a támadott bírói döntés nem alaptörvény-ellenes, akkor az annak alapjául szolgáló és az indítványozó alapjogi sérelmét okozó jogszabályi rendelkezés alkotmányellenessége áll fenn. A támadott jogszabályi rendelkezésnek az ítélet szerinti értelmezéséből az a következtetés vonható le, az indítványozó szerint, hogy a ­sportági szakszövetségek előírásokat határozhatnak meg sportrendezvények szervezése kapcsán, ezek az előírások kötelezettségeket telepítenek jogalanyokra, amelyeket polgári bíróságok kényszeríthetnek ki, de az előírások jogszerűségét nem vizsgálhatják. A támadott rendelkezés az indítványozó állítása szerint sérti bírósághoz forduláshoz való jogát, mert aszimmetrikus helyzetet teremt a peres felek között azzal, hogy elveszi a lehetőséget az alperestől, hogy a szakszövetség előírásai, így például a Versenyszabályzat jogellenességével védekezzen. Állította, hogy az Stv. 67. § (1) bekezdése a felek méltányos egyensúlyát, a fegyverek egyenlősége követelményének érvényesülését is kizárja, mert a bíróság értelmezése szerint érdemben nem vitatható Versenyszabályzat alapján marasztalták.
    [10] A támadott jogszabályi rendelkezés az indítványozó meglátása szerint ellentétes a B) cikk (1) bekezdésével is. Mivel a Versenyszabályzat alapján a felperes engedélyezési hatásköre nem csak tagsági jogviszony alapján áll fenn, az Stv. 67. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít jogszabálynak nem minősülő, kötelező erővel bíró általános magatartási előírások megalkotására, amelyeknek jogszabályba ütközését a bíróságok nem vizsgálhatják. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek nincs alaptörvényi felhatalmazása saját belátása szerinti szabályok alkotására. Az indítványozó szerint a jog uralmának sérelmét eredményezi az Stv. támadott rendelkezése azzal, hogy a jogszabályok fölé helyezi a Versenyszabályzatot.
    [11] Az indítványozó állította továbbá, hogy a támadott bírói döntés, illetve jogszabályi rendelkezés a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe és a B) cikk (1) bekezdésébe ütközése mellett magántulajdonhoz való jogának sérelmét is okozta.

    [12] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Ügyrendben meghatározottak szerinti tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben előírt feltételeknek.

    [13] 3.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmazni. A kérelem az (1b) bekezdés értelmében akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított elsődleges, illetve annak eredménytelensége esetére az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított másodlagos alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Az Alkotmánybíróság szerint a kérelem határozottságára vonatkozó követelmény alól az Abtv. nem határoz meg kivételeket, ezért sem a vagylagos, sem pedig a feltételtől függő kérelem nem tekinthető határozottnak. Az alkotmányjogi panaszra vonatkozó szabályok alapján azonban nem kizárt, hogy az indítványozó mind a támadott bírói döntés, mind a döntés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenessége miatt az Alkotmánybírósághoz forduljon, a két típusú alkotmányjogi panasznak ugyanis más a célja, illetve más lehet az eredménye. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszát a támadott bírói döntés és jogszabályi rendelkezés elleni indítványnak tekintette, a befogadhatóság vizsgálatát mindkét panaszelemre vonatkozóan lefolytatta.

    [14] 3.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja, és a 27. § a) pontja értelmében az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme miatt fordulhat panasszal az Alkotmánybírósághoz. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint „Magyarország független, demokratikus jogállam.” Az indítványozó által megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezésben a jogállamiság elve fogalmazódik meg, amely nem minősül Alaptörvényben elismert olyan jognak, amelyre önállóan alapítható alkotmányjogi panasz. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában csupán a jogállamiság részeként értelmezett visszamenőleges hatály tilalma vagy a jogszabályok hatálybalépésével kapcsolatos kellő felkészülési idő hiánya szolgálhat alkotmányjogi panasz alapjául {például 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]; 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 3167/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [13]; 35/2017. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [14]; 3059/2018. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [7]}. Mivel az alkotmányjogi panasz ilyen tartalmú indokolást nem tartalmaz, a B) cikk (1) bekezdésének sérelme érdemben nem vizsgálható.

    [15] 3.3. Az indítványozó hivatkozott a támadott bírói döntés, illetve jogszabályi rendelkezés következtében a magántulajdonhoz való joga tekintetében elszenvedett sérelmére is. Az indítványnak ez az eleme azonban a kijelentésen kívül mást nem tartalmaz, így nem felel meg a határozott kérelemre és a befogadhatóság egyéb feltételeire vonatkozó követelmények egyikének sem.

    [16] 3.4. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a tisztességes eljárás sérelmére alapított indítványi elemek megfelelnek-e az Abtv. 29. § szerinti feltételek valamelyikének, azaz felvetik-e a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy indokolják-e alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés vizsgálatát.
    [17] Az indítványozó állítása szerint a támadott ítélet tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának részjogosítványait, a bírósághoz fordulás jogát és a fegyverek egyenlőségének elvét sértette. Az indítványozó tényként kezeli, hogy pervesztessége alaptörvény-ellenes bírói értelmezés következménye. Az indítványozó meggyőződése szerint a támadott ítélet akkor nem sértette volna tisztességes eljáráshoz való jogát, ha a bíróság a Versenyszabályzat jogszerűségének vizsgálatát a perben lefolytatja. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés szerint az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, ennek megfelelően az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatásköre alapján a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából vizsgálja, döntésével szükség esetén az alaptörvény-ellenes bírói jogértelmezést küszöböli ki, ezáltal pedig a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem ­vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói ­mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e jogági dogmatika elfogadott szabályaihoz {összefoglalóan: 3069/2017. (IV. 4.) AB végzés, Indokolás [9]}.
    [18] Jelen ügyben a másodfokú bíróság úgy értelmezte az Stv. 67. § (1) bekezdésének a sportrendezvények szervezésére vonatkozó szabályozást a szakszövetségekre, sportági szövetségre delegáló rendelkezését, amely az Stv. 23. § (1) bekezdés a) pontja értelmében kötelezően megalkotandó versenyszabályzat vonatkozásában delegálja az előírások tartalmának meghatározását. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az Stv. 23. § (2)–(3) bekezdései csupán két kérdés versenyszabályzatban történő szabályozását írják elő, a versenyszabályzat további előírásának az adott sportág sajátosságaihoz igazodó tartalmát a törvényi felhatalmazás alapján maguk a szövetségek határozhatják meg. Hangsúlyozza továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a támadott ítéletben hivatkozott Stv. 67. § (1) bekezdése a sportrendezvények vonatkozásában ad felhatalmazást a szövetségeknek, a sportrendezvény fogalmába ugyanakkor az Stv. 77. § u) pontja szerint a sportszervezet vagy sportszövetség által versenyrendszerben megtartott versenyek mellett a sportszervezet vagy sportszövetség által versenyrendszerben megtartott versenyeken kívül megtartott versenyek, mérkőzések is beletartoznak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a bírói értelmezés, amely a Versenyszabályzat indítványozó által állított jogellenességének a perben történő vizsgálata nélkül, az Stv. fenti rendelkezéseiből, illetve a Versenyszabályzatból az ítéletben megjelenő értelmezést vezette le, nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
    [19] Az indítványozó szerint az Stv. 67. § (1) bekezdése azért sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert lehetővé tette azt a bírói értelmezést, amely kizárja a Versenyszabályzat rendelkezése jogellenességének vizsgálatát, ezáltal a védekezést a Versenyszabályzatra alapított keresettel szemben. Az indítványozó az Stv. 67. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességére az ítélet indokolásának azon mondatából következtetett, miszerint a törvényszék nem jogosult annak vizsgálatára, hogy a Versenyszabályzat (tárgyi hatályára) vonatkozó előírása ellentétes-e az Stv. 77. § r) pontjával. Ebből a mondatból azonban az Alkotmánybíróság szerint nem következik, hogy ne lehetne bírói utat igénybe venni a Versenyszabályzat jogszerűségének vizsgálatára, mint ahogy az sem, hogy az indítványozónak nem voltak jogi eszközei a Versenyszabályzat jogszerűsége vizsgálatának kezdeményezésére. A támadott rendelkezés nem ad felhatalmazást jogellenes előírások megalkotására, és nem biztosít védelmet jogellenes előírásoknak, ezért a bíróság hivatkozott kijelentésének indítványozó általi értelmezése az Alkotmánybíróság megítélése szerint nincs érdemi összefüggésben a támadott jogszabályi rendelkezéssel, az ugyanis nem a támadott jogszabályi rendelkezés értelmezésén alapul. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Stv. 67. § (1) bekezdése nem veti fel az indítványozó által megfogalmazott, de a bíróságnak tulajdonított alkotmányossági aggályokat.

    [20] 4. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítvány nem felel meg a befogadhatóság több törvényi feltételének, ezért az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére is – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. A panasz visszautasítására tekintettel az indítványozónak a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kérelme tárgyában az Alkotmánybíróságnak nem kellett döntenie.

      Dr. Szabó Marcel s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Salamon László s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      02/28/2019
      Subject of the case:
      .
      Constitutional complaint against the judgement No. 3.Pf.21.364/2018/4 Miskolc Regional Court and against Section 67 (1) of the Act I of 2004 on Sport (AS) (fee of organising a competition)
      Number of the Decision:
      .
      3227/2019. (X. 11.)
      Date of the decision:
      .
      10/01/2019
      .
      .