A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 2009. szeptember 1. – 2012. február 29. között hatályos 11. § (2) bekezdés c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 254. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 3. §-a, 7. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Váci Járásbíróság 1412-12Vh.256/2010/95. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pkf.51.905/2014/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az Alkotmánybíróság főtitkára számos vonatkozásban hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, akit többek között tájékoztatott arról is, hogy az indítványához mellékelt meghatalmazásból nem állapítható meg, hogy az az indítványozó kft. képviseleti jogosultsággal rendelkező tagjától származik-e. Továbbá felhívta az indítványozót a meghatalmazás formai és tartalmi követelményeire vonatkozó előírásoknak megfelelő meghatalmazás csatolására.
[3] Az előadó alkotmánybíró e tárgyban további hiánypótlási végzést adott ki.
[4] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (a továbbiakban: Cstv.) a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 7. §-ával megállapított, 2009. szeptember 1. – 2012. február 29. között hatályos 11. § (2) bekezdés c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Indítványozta továbbá a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek (a továbbiakban: Vht.) a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vhtmód.) 130. §-ával beiktatott 254. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány kiterjedt a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet (a továbbiakban: Dszm.) 33. §-ával 2015. december 11. napjával hatályon kívül helyezett, többszörösen módosított, a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Dsz.) 3. §-a, 7. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére is. Az indítványban kérte továbbá a Váci Járásbíróság 1412-12Vh.256/2010/95. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Pkf.51.905/2014/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályi rendelkezések és határozatok sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, XXVIII. cikk (1) bekezdésében, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében, a 18. cikk (3) bekezdésében és a 28. cikkében foglaltakat.
[5] Az indítványozó alkotmányos követelmény megállapítását is kérte, amennyiben az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezések és bírósági határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó kérelmének nem adna helyt.
[6] 1.1. Az indítvánnyal támadott bírósági határozatok meghozatalának előzménye az volt, hogy az indítványozó mint adós ellen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV), mint végrehajtást kérő végrehajtási eljárást indított. Ebbe a végrehajtási eljárásba kívánt bekapcsolódni (névváltozást követően, a támadott határozatokban szereplő nevén) egy bank, mint zálogjogosult végrehajtást kérő (a továbbiakban: végrehajtást kérő). A bekapcsolódást engedélyező végzéssel szemben a zálogjogosult végrehajtást kérő élt fellebbezéssel, amely nem a végzésben foglalt tőkekövetelés és járulékok ellen irányult, hanem az 5% hitelkeret-túllépési kamatra vonatkozó igényének elfogadását kérte. E beadvány elbírálásának időtartama alatt az indítványozó viszont csődeljárást indított. Utóbb az indítványozó a NAV tekintetében fennálló tartozásának megfizetésére vonatkozó csődegyezséget megszegte, így a NAV a végrehajtás folytatását kérte az indítványozóval mint adóssal szemben.
[7] 1.2. Az indítványozó mint adós ellen (a határozat meghozatalakori elnevezése szerint) a Váci Városi Bíróság 1412-12Vh. 256/2010/10. számú végzésével, – amelyet a Pest Megyei Bíróság 4.Pkf.24.727/2010/3. számú végzésével kiegészített – elrendelt, önálló bírósági végrehajtó előtt 0005.V.2522/2010. végrehajtási számon folyamatban lévő végrehajtási eljárásban mind az indítványozó, mind a végrehajtást kérő végrehajtási kifogást nyújtott be a végrehajtó 0005.V.2522/2010/66. valamint 67. és 68. sorszámokon kiállított díjjegyzékével, illetve jegyzőkönyvével szemben.
[8] A Váci Járásbíróság a 2014. év július hó 4. napján hozott 1412-12Vh.256/2010/95. számú végzésével a végrehajtást kérő végrehajtási kifogásának részben helyt adott, és a végrehajtó 66. számú díjjegyzékében szereplő behajtási jutalék összegét törölte. A bíróság felhívta a végrehajtót, hogy amennyiben a végrehajtást kérő hitelt érdemlő módon, egyértelműen igazolja az adós (azaz az indítványozó) teljesítésének napját és a teljesítés mértékét, a behajtási jutalék összegét a vonatkozó jogszabályok alapján haladéktalanul állapítsa meg. Ezen felül a bíróság az indítványozó végrehajtási kifogásait elutasította.
[9] Az első fokon meghozott fenti végzéssel szemben a végrehajtó, az indítványozó mint adós és a végrehajtást kérő is fellebbezést nyújtott be.
[10] A Budapest Környéki Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) mint másodfokú bíróság a 2015. február hó 5-én hozott 3.Pkf.51.905/2014/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Rámutatott a Törvényszék, hogy a végrehajtási eljárás már a csődeljárás elrendelését megelőzően jogerősen megindult, mivel a zálogjogosult végrehajtást kérő fellebbezése nem a tőkekövetelés és járulékok ellen irányult, hanem az 5% hitelkeret-túllépési kamatra vonatkozó igényének elfogadását kérte, így a bekapcsolódást engedélyező végzésnek a fellebbezéssel nem érintett része jogerőre emelkedett 2010. május 5-én. A Pest Megyei Bíróság 4.Cspk.13-10-000006/23. számú végzésével az indítványozó adós és a végrehajtást kérő közötti csődegyezséget jóváhagyta, végzése pedig 2011. február 1. napján jogerőre emelkedett. A Cstv. 21/A. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy ha az egyezség megfelel a jogszabályokban foglaltaknak, a bíróság végzéssel azt jóváhagyja, és a csődeljárást befejezetté nyilvánítja.
[11] A Pest Megyei Bíróság a 4.Cspk.13-10-000006/24. számú végzésében rendelkezett az egyezség jóváhagyásáról és a csődeljárás befejezetté nyilvánításáról, valamint elrendelte annak a Cégközlönyben való közzétételét. Ennek időpontja pedig 2011. február hó 10-e volt. A Cstv. 21/C. § (3) bekezdése kimondja, hogy az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés közzététele időpontjában megszűnik a fizetési haladék. A Vht. 52. § g) pontja előírja, hogy a végrehajtás szünetel, ha külön törvény így rendelkezik. A Cstv. 11. § (2) bekezdés c) pontja szerint a fizetési haladék időtartama alatt az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása szünetel. A Vht. 54. § (1) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtást akkor lehet folytatni, ha az 52. § g) pontja esetén a szünetelés törvényben megállapított oka megszűnt. Jelen esetben ez a szünetelési ok a Cégközlönyben történő közzététellel megszűnt, így a végrehajtási eljárás tovább folytatódott. Innentől kezdve az adós a végrehajtást kérőnek csak a végrehajtás folyamatban léte alatt teljesíthetett.
[12] A végrehajtó 2011. augusztus 16. napján kelt „ingatlanügyi hatóság megkeresése külön íven” megnevezésű intézkedéseivel lefoglalta az indítványozó adós ingatlanait, amely végrehajtási cselekményre fél évvel a végrehajtási eljárás szünetelését követően került sor.
[13] A másodfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy az indítványozó két átutalásának összege nem egyezik meg az indítványozó adós és a végrehajtást kérő által egyaránt állított 163 099,83 EUR összeggel. A végrehajtást kérő és az indítványozó több mint egy évig, – egészen 2012. május 3. napján kelt levelükig – bejelentést sem tettek a végrehajtónak arról, hogy az indítványozó adós a végrehajtást kérő kezeihez – a fentiek szerint részben – teljesített. A végrehajtóhoz csak 2013. november 19. napján érkezett a végrehajtást kérő által szabályosan aláírt bejelentés, és csatolt nyilatkozat, amely 2013. május 31. napján került aláírásra. A végrehajtó 2013. december 4. napján állította ki a végrehajtás befejezésekor kiállítandó díjjegyzéket. Hitelt érdemlő, a teljesítés megtörténtét, és összegszerűségét hitelesen tanúsító bankszámlakivonatot a másodfokú határozat meghozataláig azonban a felek nem csatoltak az ügy irataihoz. A másodfokú határozat rögzítette, hogy az indítványozó adós képviseletében eljáró Dezső és Társai Ügyvédi Irodának tudomása volt a végrehajtó költségeiről. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a fentiek szerint nem történt jogszabálysértés azzal, hogy az elsőfokú bíróság 16. sorszámú végzésével 2010. november 4. napján elrendelte a végrehajtás felfüggesztését és annak folytatását.
[14] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panasza, és annak főtitkári hiánypótlást követően előterjesztett kiegészítése szerint az alkotmányjogi panaszban támadott jogszabályi rendelkezések sértik a jogállamiság elvét [B) cikk (1) bekezdés], a tisztességes eljáráshoz való jogot [XXVIII. cikk (1) bekezdés], továbbá sértik az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdésében foglaltakat, míg a támadott határozatoknak – különösen a végrehajtó behajtási jutalékára vonatkozó részei – sértik a jogállamiság elvét [B) cikk (1) bekezdés], a tisztességes eljáráshoz való jogot [XXVIII. cikk (1) bekezdés] és a jogorvoslathoz való jogot [XXVIII. cikk (7) bekezdés], továbbá sértik az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat.
[15] A Cstv. 2009. szeptember. 1. – 2012. február 29. között hatályban volt 11. § (2) bekezdés c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti kérelem tekintetében az indítványozó az alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy ezen jogszabályhely alapján (a Cstv. 21/C. §-ával, a Vht. 52. § g) pontjával, 54. § (1) bekezdés g) pontjával összefüggésben) a csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzés közzétételével (mint szünetelési ok megszűnésével) a végrehajtási eljárás folytatódik tekintet nélkül arra, hogy a csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzésben meghatározott teljesítési határidők nem teltek el.
[16] Az alkotmányjogi panaszában az indítványozó mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság végzésében foglalt, – elsősorban a végrehajtó behajtási jutalékára vonatkozó – további jogszabályokat és jogértelmezést is támadta.
[17] Az indítványozó álláspontja szerint nem felel meg a tisztességes eljáráshoz való jogból származó követelményeknek az olyan eljárás, amelyben alkalmazott jogszabályok egymásnak ellentmondanak, mint ahogy álláspontja szerint megállapítható a hivatkozott Cstv. és Vht.-szabályok, illetve Vht. és Dsz.-szabályok ellentéte. Az indítványozó az általa támadott két bírósági döntés alkotmányjogi panasszal történő megtámadhatósága vonatkozásában hivatkozott az Alkotmánybíróság 3268/2014. (XI. 4.) AB végzésére is.
[18] Az indítványozó kiemelte, hogy a támadott végzések folytán a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő joga sérült. Hangsúlyozta, hogy a tisztességes eljáráshoz fűződő jog fakad egyrészt a jogállamiság elvét kimondó alaptörvényi rendelkezésből [B) cikk (1) bekezdés], másrészt a XXVIII. cikk (1) bekezdéséből is.
[19] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság Ügyrendje 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozónak a felhívás folytán kiegészített alkotmányjogi panasza nem fogadható be.
[20] 3.1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozó érintettségét vizsgálta. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában hivatkozott eljárásokban adósként szerepelt, tehát érintettsége megállapítható.
[21] 3.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
[22] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani. Az Ügyrend 28. §-a (2) bekezdése értelmében az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint meghatározott határidő a kézbesítést, illetve a jogszabály hatályba lépését követő napon kezdődik. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.
[23] Az indítványozó jogi képviselője – a csatolt tértivevény tanúsága szerint – a másodfokú bíróság végzését 2015. április hó 1-én vette át. Az alkotmányjogi panaszának előterjesztésére az Abtv.-ben előírt hatvan napos határidő utolsó napja 2015. május 31-ére, vasárnapra esett. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2015. június hó 1. napján, a határidő lejártát követő első munkanapon ajánlott postai küldeményként küldte el az első fokon eljárt bíróságnak, az Alkotmánybíróságnak címezve azt.
[24] A határidő számítás szabályaira tekintettel az alkotmányjogi panasz előterjesztésére határidőn belül került sor.
[25] 3.3. Az Alkotmánybíróság az érintettség megléte és a megtámadási határidő megtartását követően, a megsemmisíteni kért határozatok alkotmányjogi panasszal való támadhatóságát vizsgálta.
[26] Az indítványozó a fellebbezési eljárásban hozott másodfokú végzés megsemmisítését kérte, amelyben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Megállapítható tehát, hogy e határozattal szemben további jogorvoslati lehetőség már nem állt rendelkezésre.
[27] A 20/2015. (VI. 16.) AB határozat indokolásának [16] bekezdése – utalva az Alkotmánybíróság korábbi határozatára rögzíti, hogy az utóbbi – a bírói kezdeményezés által sérülni vélt – jogorvoslathoz való jog tartalmát a következőképpen foglalta össze: „[a] jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma a jogalkotótól azt követeli meg, hogy a hatóságok érdemi, ügydöntő határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét. Az Alkotmánybíróság szerint a jogorvoslat biztosításának követelménye – főszabály szerint – az érdemi határozatokra vonatkozik. Annak vizsgálata során, hogy mely döntés minősül ilyennek, a döntés tárgya és a személyre gyakorolt hatása a meghatározó, vagyis az, hogy az érintett helyzetét, jogait a döntés lényegesen befolyásolta-e. Azaz: az alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott. Így alkotmányjogi értelemben, a jogorvoslathoz való jog gyakorlásakor, érdemi határozatnak minősülhetnek kivételesen nem ügydöntő határozatok is. Abban is egyértelmű a gyakorlat, hogy a jogorvoslathoz való jogból, mint alapjogból az adott hatósági, illetve bírósági döntés ellen biztosított rendes jogorvoslati eszközök igénybevétele következik.” 9/2013. (III. 6.) AB határozat [28]).
[28] Az Alkotmánybíróság a végrehajtási eljárás során hozott, a végrehajtási kifogást elbíráló végzés tekintetében már számos határozatában megállapította, hogy mivel az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés – azaz csak a jogalkotó által meghatározott döntések, és nem minden döntés – ellen lehet előterjeszteni, az általában nem kifogásolható alkotmányjogi panasz útján {lásd erről korábban: 3179/2013. (X. 9.) AB végzés (a továbbiakban: ABv.), Indokolás [9], 3252/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[29] Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az indítványozó olyan határozattal szemben terjesztette-e elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát, amely ellen annak helye lehet. A Váci Járásbíróság a 1412 12Vh.256/2010/95. számú végzésével a végrehajtást kérő végrehajtási kifogásának részben helyt adott, és a végrehajtó 66. számú díjjegyzékében szereplő behajtási jutalék összegét törölte. A bíróság felhívta a végrehajtót, hogy amennyiben a végrehajtást kérő hitelt érdemlő módon, egyértelműen igazolja az indítványozó mint adós teljesítésének napját és a teljesítés mértékét, a behajtási jutalék összegét a vonatkozó jogszabályok alapján haladéktalanul állapítsa meg. Ebből következőleg sem az elsőfokú, sem az elsőfokú határozatot jóváhagyó másodfokú végzés nem minősül az eljárást befejező határozatnak, hiszen a bíróság felhívása éppen arra irányul, hogy amennyiben a végrehajtást kérő hitelt érdemlő módon, egyértelműen igazolja az indítványozó mint adós jövőbeni teljesítésének napját és a teljesítés mértékét, akkor a végrehajtónak miként kell majd eljárnia.
[30] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott, a végrehajtási kifogás (részbeni) elutasítását és a végrehajtó további eljárási cselekmények végzésére történő felhívását tartalmazó, illetve másodfokon ezt jóváhagyó bírósági döntéseknek, a végrehajtó felhívását, és ezáltal az eljárás további folytatását eredményező részei nem a végrehajtási eljárás érdemében hozott, és nem is az azt befejező, hanem a végrehajtási eljárás során hozott bírói döntések, amelyek ellen tehát nincs helye alkotmányjogi panasz előterjesztésének. Emiatt az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ára hivatkozással a nem eljárást befejező (rész)határozatok tekintetében előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatósága további feltételeinek vizsgálatát mellőzte, és az alkotmányjogi panaszt e tekintetben – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[31] 3.4. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy megfelelnek-e az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben előírt, a határozott kérelemmel szemben támasztott feltételeknek az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és az Abtv. 27. §-ára hivatkozással előterjesztett indítványi elemeknek a 3.3. pontban nem érintett részei.
[32] 3.4.1. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése c) és d) pontját, valamint az Abtv. 26. § (1) bekezdését és 27. §-át], az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (7) bekezdése, a 18. cikk (3) bekezdése és a 28. cikke], a támadott jogszabályi rendelkezéseket, és a támadott bírói döntéseket.
[33] 3.4.2. Az indítványozó alkotmányjogi panasza 2. oldalán kérte, és alkotmányjogi panasz kiegészítésében sem vonta vissza a Vht.-nak a Vhtmód. 130. §-ával beiktatott 254. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszát, ugyanakkor e tekintetben sem az alkotmányjogi panaszban, sem annak kiegészítésében – az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában írottakkal ellentétben – semmilyen indokolást nem terjesztett elő. Hasonlóképpen releváns indokolást az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése tekintetében sem tartalmaznak az indítványozó beadványai. Az alkotmányjogi panasz e vonatkozásokban tehát nem felel meg a határozottság követelményének, és így a befogadás törvényi feltételeinek sem.
[34] 3.4.3. Az alkotmányjogi panasz tartalmaz a Cstv.-nek a Módtv. 7. §-ával megállapított, 2009. szeptember 1.– 2012. február 29. között hatályban volt 11. § (2) bekezdés c) pontja, és a Dszm. 33. §-ával 2015. december 11-ével hatályon kívül helyezett, többszörösen módosított Dsz. 3. §-a, 7. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó okfejtést, valamint rögzíti a kifejezett kérelmet a támadott rendelkezések megsemmisítésére. E tekintetben az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.
[35] Az Alkotmánybíróság emlékeztet, hogy az Abtv. lehetőséget ad hatályon kívül helyezett jogszabályok alaptörvény-ellenességének megállapítására abban az esetben, ha a vizsgált jogszabályt – mint a konkrét esetben is – az alkotmánybírósági eljárásra okot adó konkrét ügyben még alkalmazni kellene [Abtv. 41. § (3) bekezdés]. Az Abtv. 64. § e) pontja kivételként szabályozva ugyan, de egyértelműen kimondja, hogy a hatályon kívül helyezett jogszabály konkrét esetben történő alkalmazására csak az Abtv. 25–27. §-ban szabályozott eljárások keretében (bírói kezdeményezés, alkotmányjogi panasz) kerülhet sor.
[36] 3.5. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálta az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett, a 3.4.3. pontban megjelölt kérelmek, és az Abtv. 27. §-ára hivatkozással előterjesztett alkotmányjogi panasznak a 3.3. pontban nem érintett részei befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit.
[37] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése vonatkozásában az indítványozónak kell igazolnia, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, illetve az Abtv. 27. §-a tekintetében azt, hogy a támadott döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[38] Rámutat az Alkotmánybíróság, hogy az Abtv. 52. § (2) bekezdés alapján az alkotmányjogi panasz tekintetében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik – a törvényben taxatíve felsorolt kivételektől eltekintve.
[39] 3.5.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában szereplő, megsértettnek állított jogok egy része nem minősül az Alaptörvényben biztosított és védett alapjognak. Ebbe a körbe tartozik az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdésében foglalt közjogi érvénytelenségre vonatkozó szabály és a 28. cikk, amely a bíróságok számára tartalmaz értelmezési szabályt. Az Alaptörvény 28. cikk első mondata úgy rendelkezik, hogy „[a] bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.” Az Alaptörvény 28. cikke tehát a bíróságokkal szemben azt a követelményt fogalmazza meg, hogy ítélkezésük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék és alkalmazzák.
[40] Az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése értelmében Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogállamiság (és az annak részét képező jogbiztonság) elvéből eredően olyan típusú jogok sérelmére alapítható alkotmányjogi panasz, mint a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalma {pl. 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]–[91], 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az indítványozó azonban nem ilyen értelemben állította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések ellentétesek a B) cikk (1) bekezdésével, ezért az indítványnak a B) cikk (1) bekezdésén alapuló része nem elégíti ki az Abtv. 26. §-a (1) bekezdésében írott feltételt.
[41] 3.5.2. Az Alaptörvényben szereplő – a támadott jogszabályi rendelkezések által megsértettnek állított – tisztességes bírósági eljáráshoz való jog ugyan alapvető jognak tekintendő, de az indítvány nem tartalmazott alkotmányjogilag releváns indokolást arra nézve, hogy azok miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[42] Alkotmányjogi panaszának főtitkári hiánypótlási felhívás utáni kiegészítésében az indítványozó ismételten megnevezte ugyan az Alaptörvény általa megsértettnek tartott rendelkezéseit, de az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében nem állított az indítványozó olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet a támadott jogszabályi rendelkezésekkel kapcsolatosan, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.
[43] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Abtv. 26. § (1) bekezdésére hivatkozással kérte a Cstv.-nek a Módtv. 7. §-ával megállapított, 2009. szeptember 1. – 2012. február 29. között hatályban volt 11. § (2) bekezdés c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[44] Az Alkotmánybíróság már számos határozatában rámutatott arra, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {elsőként: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]} és ezt követően is számos alkotmánybírósági végzés. Az a tény, hogy az eljárt bíróság az indítványozó által irányadónak tartottól eltérően értelmezte az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[45] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a Cstv. támadott rendelkezése tekintetében nem vet fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az Abtv. 29. § -ában írott követelményeknek megfelelne.
[46] Az indítványozó érvelése szerint a Dsz. 3. §-a, 7. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése ellentétes a Vht. 254. § (3) bekezdésével.
[47] A Vht. 254. § (3) bekezdése kimondja: „[a] munkadíj a végrehajtási ügyértékhez vagy az eljárásra fordított időhöz, továbbá az elvégzett eljárási cselekményekhez igazodik.”
[48] Az indítványozó értelmezése szerint akár az ügyérték, akár az eljárásra fordított idő alapján kerül megállapításra a munkadíj, az „az elvégzett eljárási cselekményekhez arányosítandó”. Az indítványozó hangsúlyozta, hogy az egymásnak ellentmondó jogszabályok nem felelnek meg a jogbiztonság Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető követelményének. Hivatkozott továbbá az alapvető jogok biztosa több jelentésére is.
[49] Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a Dsz. külön cím alatt rendelkezik a Vht. támadott szabálya szerinti három díjszámítási kategóriáról: „Munkadíj az ügyérték alapján” (7–8. §), „Munkadíj az eljárásra fordított idő alapján” (9–10. §), „Egyéb munkadíj”. Az indítványozó a Dszm.-re beadványaiban nem hivatkozott. Az Alkotmánybíróság vizsgálatát a Dszm.-re hivatalból nem terjesztette ki.
[50] A támadott határozatok vonatkozásában az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal ellentétesnek minősítette a bíróságok jogértelmezését, döntését.
[51] Az, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normákat, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[52] Az indítvány tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében sem vet fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az Abtv. 29. §-ában írott követelményeknek megfelelne.
[53] 3.6. Az indítványozó másodlagosan alkotmányos követelmény megállapítását is kérte, amennyiben az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezések és bírósági határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó kérelmének nem adna helyt.
[54] Az Abtv. 46. § (3) bekezdése szerint „[a]z Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásában határozattal megállapíthatja azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyeknek a vizsgált, illetve a bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkalmazásának meg kell felelnie”.
[55] Az erre vonatkozó kérelmet az Alkotmánybíróság visszautasította, mivel az Alaptörvény 24. § (2) bekezdés c) és d) pontja és az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján az alkotmányjogi panasz nem ad önálló alanyi jogot alkotmányos követelmény megállapításának indítványozására, tehát alkotmányos követelmény megállapításának kezdeményezésére nincs az indítványozónak indítványozói jogosultsága.
[56] 3.7. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |