English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01664/2020
Első irat érkezett: 10/01/2020
.
Az ügy tárgya: A Kúria Bpkf.III.720/2020/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (perújítás elutasítása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/21/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Győri Ítélőtábla Bpi.II.71/2020/4. számú végzése és a Kúria Bpkf.III.720/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozót életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben állapította meg a bíróság. A jogerős ítélet ellen az indítványozó perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyet a Győri Ítélőtábla a sérelmezett végzéssel elutasított, az elsőfokú határozatot a Kúria helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmét okozza, hogy a bíróságok a régi Be. hatálya alatt kialakított gyakorlatra hivatkoztak, amely szerint elbírált bizonyítéknak tekintendő az a bizonyítási indítvány is, amelyet az alapügyben elutasítottak, így meg sem vizsgáltak. A perújítási indítvány elutasítását a bíróságok azzal indokolták, hogy a az indítványozó kizárólag olyan bizonyítékokra hivatkozott, amelyeket már az alapügyben előterjesztett, és azokat a bíróságok elbírálták. Az indítványozó álláspontja szerint a perújítási eljárásban a korábban el nem bírált bizonyítékokat a bíróságoknak be kellett volna szerezniük, és azok alapján érdemi eljárást lefolytatniuk, mert a a tisztességes eljárás elvének nem felelhet meg egy olyan állítás, amely szerint a nem vizsgált bizonyíték nem új bizonyíték..
.
Támadott jogi aktus:
    a Győri Ítélőtábla Bpi.II.71/2020/4. számú végzése és a Kúria Bpkf.III.720/2020/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1664_2_2020_Indkieg_egys.szerk_anonim.pdfIV_1664_2_2020_Indkieg_egys.szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3215/2021. (V. 28.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 05/11/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.05.11 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3215_2021 AB végzés.pdf3215_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Bpi.II.71/2020/4. számú végzése és a Kúria Bpkf.III.770/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Takács Zoltán ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

      [2] 1.1. Az indítványozót (az alapügyben terhelt, majd elítélt és jelen ügy tárgyát képező perújítás kezdeményezője) a Szombathelyi Törvényszék 13.B.3/2018/91. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bekezdése, (2) bekezdés e) pontja szerint minősülő egy rendbeli emberölés bűntettében, valamint a Btk. 325. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő egy rendbeli lőfegyverrel visszaélés bűntettében, és ezért halmazati büntetésül fegyházban végrehajtandó életfogytig tartó szabadságvesztésre, valamint mellékbüntetésként 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 25 évben állapították meg.
      [3] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész, az élet elleni bűncselekmény súlyosabb minősítése és a büntetés súlyosbítása érdekében, e mellett az indítványozó és védője is fellebbezést jelentett be, amelyben az emberölés bűntettének vádja alóli felmentését és a büntetés enyhítését kérték.

      [4] 1.2. A kétirányú fellebbezés alapján másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla az elsőfokú döntést csupán néhány, a nyilvántartott bűnjelekről szóló rendelkezéssel kapcsolatban, azok egy részének megőrzése tekintetében változtatta meg, egyebekben azt Bf.III.83/2019/9. számú ítéletével helybenhagyta. Az indítványozói fellebbezést nem találta megalapozottnak a bíróság.
      [5] Kitért indokolásában a másodfokú bíróság arra, hogy a Szombathelyi Törvényszék a bizonyítási eljárás során az ügyre irányadó speciális szabályokat maradéktalanul betartva, a tárgyalási napokon felvett nagyon alapos bizonyítás során részletesen számba vette és értékelte a vádlotti vallomásokat, kihallgatta a tanúkat, ismertette az igazságügyi szakértői véleményeket, az igazságügyi szakértőket meghallgatta, újabb szakértői véleményeket szerzett be, egyéb bizonyítási eljárásokat foganatosított, iratokat ismertetett. A bizonyítási eljárás lefolytatása közben tekintettel volt a vád és a védelem bizonyítási indítványaira is, melyeknek részben eleget tett, illetve részben elutasított.
      [6] Mindezek alapján jutott arra a megállapításra, hogy nem volt olyan hiba, hiányosság, amely az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezését eredményezhette volna, valamint olyan eljárási szabályszegés sem történt, amely az ítélet felülbírálatát gátolta volna, ennélfogva a Szombathelyi Törvényszék ítéletét teljes mértékben megalapozottnak találta.

      [7] 1.3. A jogerős ítélet ellen az indítványozó védőjén keresztül perújítási indítványt terjesztett elő a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont első fordulata alapján az emberölés bűntette alól történő felmentése érdekében. Az indítványban egyben kérte a Győri Fellebbviteli Főügyészséget a perújítási nyomozás elrendelésére és ennek keretében többek között a sértett holttestének exhumálását, azzal kapcsolatos vizsgálatokra történő szakértők kirendelését kezdeményezte. A védői álláspont szerint a szakértői vizsgálatoknak a lövedék be és kimeneti nyílásának pontos vizsgálatára kellene irányulnia, hogy azok alapján megállapíthatók legyenek a kilőtt lövedék anyagmaradványai, ezzel pontosabban megállapítva mely lövedék ejthette a halálos sebet a sértetten. Mindezek alapján arra a kérdésre kereste a választ, hogy kizárható-e az indítványozó által használt fegyver. Ezen kívül a védő indítványozta a túsztárgyaló és az indítványozó közötti párbeszédről készült felvétel felkutatását, ugyanis az véleménye szerint az eljárás szempontjából elengedhetetlen, valamint sérelmezte, hogy több bizonyítási indítványa is elutasításra került. A Győri Fellebbviteli Főügyészség az indítványt alaptalannak ítélte, figyelemmel arra, hogy az alapeljárásban a törvényszék más bizonyítékok mellett a tényállást a terhelti ténybeli elismerő vallomások, az egyesített igazságügyi szakértői vélemények, a szakértők párhuzamos meghallgatása alapján, a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg, indokolva a védelmi bizonyítási indítványok elutasításának okait. Erre tekintettel álláspontja szerint az indítványozó és védője indítványában perújítás alapjául szolgáló okot nem szolgáltatott.

      [8] 1.4. A Győri Ítélőtábla az indítványozó és védője által benyújtott perújítási indítványt alaptalannak találta, ezért azt a Bpi.II.71/2020/4. számú végzéssel elutasította. Indokolásában kitért arra, hogy egyetért a Fellebbviteli Főügyészség azon álláspontjával, hogy az indítványozó a törvényben meghatározott perújítási okot nem szolgáltatott. Az indítványozó a perújítási indítványában foglaltakat már korábban, az eljárás alatt előterjesztett bizonyítási indítványaiban is előadta, amelyeket az eljáró bíróságok az indokolási kötelezettségüknek teljeskörűen eleget téve elutasítottak.

      [9] 1.5. A Győri Ítélőtábla végzése ellen az indítványozó védője jelentett be fellebbezést, változatlanul fenntartva a perújítási indítványában foglaltakat. A Kúria a fellebbezést alaptalannak találta, ezért a Bfv.II.359/2019/7. számú végzésében az Ítélőtábla döntését helybenhagyta. A végzés indokolásának lényege szerint a Kúria, egyetértve az Ítélőtábla döntésében foglaltakkal, megállapította, hogy a védő a perújítási indítványában új bizonyítékot nem ajánlott fel, az alapügyben mérlegelt bizonyítékok újraértékelésének igényével lépett fel, azonban a bírói mérlegelés nem lehet a perújítás alapja. Kifejtette ezzel kapcsolatosan a Kúria, hogy a perújítás olyan rendkívüli jogorvoslat, amelynek igénybevételére kizárólag a Be. 637. § (1) bekezdés a)–g) pontjában felsorolt okok valamelyikének maradéktalan teljesítése esetén, ugyanezen törvényhely (2), (3) és (5) bekezdéseiben írt további feltételek alapján van mód. A Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint akkor van helye a perújításnak, ha az alapügyben felmerült vagy fel nem merült tényekre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, vagy lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni. A Kúria szerint az Ítélőtábla megfelelően mutatott rá arra a tényre, hogy csupán ezen három egymásra épülő törvényi feltétel fennállása esetén rendelhető el a perújítás, amely azonban nem teljesült.

      [10] 2. Az indítványozó azért fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint a Győri Ítélőtábla Bpi.II.71/2020/4. számú végzése és a Kúria Bpkf.III.770/2020/2. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. Mindezekre figyelemmel kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az említett bírósági döntések alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
      [11] A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével kapcsolatban az indítványozó alkotmányjogi panaszában alapvetően azt kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) hatálya alatt kialakított bírósági gyakorlatra hivatkoztak a perújítási indítványok elutasítása során, miszerint elbírált bizonyítéknak tekintendő az a bizonyítási indítvány is, amelyet az alapügyben elutasítottak, így meg sem vizsgálták. Miután ezen bírói gyakorlat kialakítása során a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény volt hatályban, amely nem tartalmazta a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot, álláspontjuk szerint a perújítási indítványok elutasítása alaptörvény-ellenes volt, az a tisztességes ­bírósági eljárás megsértésével járt. Véleménye szerint a kialakult joggyakorlat alapján összemossák a bizonyítási eszköz, a bizonyítási cselekmény és az ebből származó bizonyítékok fogalmát a bíróságok, így a bizonyítási cselekmények elvégzésére vonatkozó védői indítványok kerültek elutasításra az alapügy során, tehát a bizonyítékok beszerzése és megvizsgálása sem történhetett meg. Az indítványozó álláspontja alapján amennyiben a bíróság a bizonyítási indítványaiban foglaltak szerinti vizsgálatot rendelt volna el, egyértelműen lehetett volna következtetni a halálos sérülést okozó lövedék fajtájára és minden kétséget kizáróan a lövedéket működtető fegyver típusára is. Véleménye szerint ezen vizsgálatok azért is lettek volna nélkülözhetetlenek, mivel az alapeljárásban kirendelt genetikus szakértő szerint a halálos lövedéken nem volt fellelhető DNS minta, amely azonban álláspontja alapján „teljességgel kizárt”. Mindezzel az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a Be. 643. § (8) bekezdésében foglalt szabályt, miszerint ha a perújítás megengedhetőségében való döntéshez bizonyítási eszköz felkutatása szükséges, a bíróság perújítási nyomozást rendel el. Ennek alapján az indítványozó ­véleménye szerint nem lehet az a bírósági eljárás tisztességes, amelyben a bíróság jogszabálysértéssel akadályozta meg a bizonyítékok beszerzését.

      [12] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
      [13] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata nem zárja ki azt, hogy a perújítási indítványt elutasító bírósági döntés is önállóan támadható legyen Abtv. 27. §-a szerinti panasz benyújtásával, ebben az esetben azonban kizárólag a perújítási indítvány elbírálását elvégző bíróságok eljárásának, jogértelmezésének az alkotmányossága, így tehát a perújítási indítvány tárgyában hozott bírósági döntések Alaptörvénnyel való összhangja vizsgálható {3014/2020. (II. 4.) AB végzés, Indokolás [12]}.

      [14] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.

      [15] 3.2. Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.

      [16] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmány­jogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
      [17] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyekben – az alapügy terheltjeként – a perújítást kezdeményező fél volt.
      [18] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell ­tartalmaznia.
      [19] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó elsősorban azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert megalapozatlannak, tévesnek és jogszabálysértőnek tartja az ügyében hozott bírósági döntéseket. A panasz így valójában a támadott ítélet – közvetve az alapügyben hozott bírósági döntések – ismételt felülbírálatára irányul. Jelen ügyben is emlékeztetni szükséges azonban arra, hogy a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}.
      [20] Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja az Alkotmánybíróság, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]}.
      [21] „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}

      [22] 4. Az eljáró bíróságok döntéseinek indokolásában az alapügyben részletesen kifejtettekre visszautalva egyértelműen számot adtak arról, hogy miért, mely jogi érvek mentén tartják megalapozatlannak a perújítási indítványt. Az idézett állandó gyakorlat alapján az Alkotmánybíróság nem bocsátkozhat annak érdemi vizsgálatába, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott bírósági döntés helyes volt-e. Ezen felül az Alkotmánybíróság jelen ügyhöz kapcsolódóan is hangsúlyosnak tartja, hogy nem tekinthető az eljárás tisztességessége [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntéseket tévesnek, magára nézve sérelmesnek tartja {lásd hasonlóan például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [14]}.

      [23] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt ­visszautasította.
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Schanda Balázs

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szívós Mária

          előadó alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          10/01/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Bpkf.III.720/2020/2 of the Curia (rejection of retrial)
          Number of the Decision:
          .
          3215/2021. (V. 28.)
          Date of the decision:
          .
          05/11/2021
          .
          .