Hungarian
Ügyszám:
.
290/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 290/B/2002. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2008/1863
.
A döntés kelte: Budapest, 04/07/2008
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
    vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről  és  a
    munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27.  §-a
    alkotmányellenessége   megállapítására   és    megsemmisítésére
    irányuló  indítványt  –  az  Alkotmány  70/A.  §  (1)  bekezdés
    tekintetében – elutasítja.

    2.  Az Alkotmánybíróság az Alkotmány egyes rendelkezési közötti
    ellentét megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

    3.  Az  Alkotmánybíróság  a jogalkotásra  vonatkozó  indítványt
    visszautasítja.

    4.  Az  Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről  és  a
    munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27.  §-a
    alkotmányellenessége   megállapítására   és    megsemmisítésére
    irányuló indítvány tárgyában folytatott eljárást – az Alkotmány
    70/B.  § (1) bekezdés és a 70/E. § (1) bekezdés tekintetében  –
    megszünteti.
                                 Indokolás

                                    I.

       1.  Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a foglalkoztatás
      elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991.  évi
      IV.  törvénynek  (a továbbiakban: Flt.) a munkanélküli  járadék
      folyósításának időtartamát meghatározó 27. § (1)-(8) bekezdései
      alkotmányellenessége  megállapítására és  megsemmisítésére.  Az
      indítványozó  szerint  ezek  a  rendelkezések  ellentétesek  az
      Alkotmánynak  a  diszkrimináció tilalmáról szóló  70/A.  §  (1)
      bekezdésével,  mert az állam nem biztosítja  minden  munkaképes
      állampolgár  részére  a munkát és az ennek  megfelelő  magasabb
      jövedelmet. Úgy véli, hogy az általa támadott szabályozás sérti
      az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való
      jogot  is,  mert  az  állam  csak rövid  ideig  gondoskodik  az
      önhibájukon kívül munkanélkülivé vált személyekről. Kérte, hogy
      az    Alkotmánybíróság    mondja    ki    a    jogosulti    idő
      korlátozhatatlanságát, továbbá azt is, hogy a munkához való jog
      mindenkit  megillet.  Azt is kifejtette, hogy  azért  sérül  az
      Alkotmány  70/B.  § (1) bekezdése, mert az állam  nem  biztosít
      munkát minden dolgozni akaró ember számára.
       Az   indítvány   megérkezését  követően  az   Alkotmánybíróság
      főtitkára  két körülményre hívta fel az indítványozó figyelmét.
      Elsőként  tájékoztatást  nyújtott a res iudicata  mibenlétéről,
      majd konkrétan arról, hogy az indítványozó által vizsgálni kért
      jogi  szabályozást az Alkotmánybíróság számos  ügyben  korábban
      érdemben  vizsgálta,  és ezekről már –  a  leveléhez  csatoltan
      megküldött   –  több  döntést  is  hozott.  Másodikként   arról
      tájékoztatta  az indítványozót, hogy az Országgyűlés  időközben
      módosította az Flt. 27. §-át olyképpen, hogy a szakasz  egy  új
      (7)  bekezdéssel kiegészült, s ennek megfelelően a korábbi (7)-
      (8) bekezdés sorszámozása (8)-(9)-re változott.
       Az  indítványozó  a  tájékoztatás  nyomán  nyilatkozott,  hogy
      korábbi  beadványát  változatlanul  fenntartja,  illetőleg  azt
      kiegészíti.  Kiegészítésében  egyrészt  kifejtette  az   általa
      felhívott alkotmányi rendelkezések közötti ellentmondásokat, és
      kérte,  hogy  az  Alkotmánybíróság állapítsa  meg  az  ellentét
      fennállását,   másrészt  utalt  arra,  hogy  a  munkától   való
      megfosztás   az   állampolgári  jogok  tekintetében   hátrányos
      megkülönböztetéshez  vezetett. Ezen túlmenően  indítványt  tett
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására
      azért, mert az Országgyűlés nem gondoskodott az Alkotmány 70/A.
      §  (2)  bekezdésének végrehajtásáról (a Büntető Törvénykönyvről
      szóló  1978. évi IV. törvénnyel összefüggésben a diszkrimináció
      tilalmát megsértő magatartások kriminalizálásának hiánya).

       2.  Az  Alkotmánybíróság – tekintettel egy  hasonló  tartalmú,
      korábban  érkezett  indítványra – a mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapításárára irányuló indítványi részt
      elkülönítette,  illetőleg a másik ügyhöz egyesítette,  amelyben
      azóta  az  Alkotmánybíróság döntést hozott [ld.  41/2007.  (VI.
      20.) AB határozat, ABK 2007. június, 556.].

       3.  Az indítványozó által támadott – az utólagos normakontroll
      körébe  eső – rendelkezéseket az indítvány benyújtását követően
      a jogalkotó több alkalommal módosította, így pl. a munkanélküli
      járadék  elnevezés  helyébe az álláskeresési járadék  kifejezés
      lépett.  Az  Alkotmánybíróság  állandó  gyakorlata  szerint   a
      támadott  norma  helyébe lépő hasonló tartalmú  szabályozás  az
      indítványban    megjelölt   szempontok   alapján   vizsgálandó.
      [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992.  AB
      határozat,  ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat,  ABH
      2002,   861,   862.]   A   jelen  ügyben  az   Alkotmánybíróság
      megállapította, hogy az eredetileg kifogásolt szabályozás [Flt.
      27. § (1)-(8) bekezdés] – az indítvánnyal való összefüggésben –
      tartalmilag megegyezik a hatályos rendelkezésekkel. A  tartalmi
      azonosságra  tekintettel a jelen ügyben az Alkotmánybíróság  az
      Flt. 27. §-át vizsgálta.

                                    II.

      1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
       „70/A.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja  a  területén
      tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az
      állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen
      faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény,
      nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy
      egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
       „70/B.  § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a
      munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
       „70/E.  § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk  van
      a   szociális   biztonsághoz;  öregség,  betegség,  rokkantság,
      özvegység,   árvaság   és   önhibájukon   kívül   bekövetkezett
      munkanélküliség  esetén a megélhetésükhöz  szükséges  ellátásra
      jogosultak.”

      2. Az Flt. vizsgált rendelkezése:
             „Álláskeresési járadék folyósításának időtartama
       27.  § (1) Az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát
      (a  továbbiakban:  folyósítási idő) – a 25. § (4)  bekezdésében
      foglaltak  figyelembevételével  –  annak  az  időtartamnak   az
      alapulvételével kell megállapítani, amennyit az álláskereső  az
      álláskeresővé  válást  megelőző négy év  alatt  munkaviszonyban
      töltött.  A  munkaviszony  időtartamába  nem  számítható  be  a
      munkaviszonynak  az az időtartama, amely alatt  az  álláskereső
      álláskeresési    járadékban    részesült.    Az     előbbiekben
      meghatározott  négyéves időtartam meghosszabbodik  a  következő
      időtartamokkal,  vagy azok egy részével,  ha  ezen  időtartamok
      alatt munkaviszony nem állt fenn:
       a)  a  sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá  a
      polgári szolgálat,
       b) a keresőképtelenséggel járó betegség,
       c) a beteg gyermek ápolására igénybe vett táppénzes állomány,
       d) a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj,  a
      gyermekgondozási segély folyósítása,
       e)  a  rehabilitációs  járadék, a rokkantsági  és  a  baleseti
      rokkantsági   nyugdíj,  a  rendszeres  szociális  járadék,   az
      átmeneti   járadék,   továbbá  a  bányászok  egészségkárosodási
      járadéka folyósításának,
       f)  az előzetes letartóztatás, valamint a szabadságvesztés, és
      az elzárás büntetés,
       g) az ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása,
       h) a nappali tagozaton történő tanulmányok folytatásának
      időtartamával.
       (2)   Az  álláskeresési  járadék  folyósítási  idejét  az  (1)
      bekezdés  szerinti  munkaviszony időtartamának  alapulvételével
      kell  kiszámítani oly módon, hogy öt nap munkaviszony  egy  nap
      járadékfolyósítási  időnek felel meg.  Ha  a  kiszámítás  során
      töredéknap keletkezik, a kerekítés szabályait kell alkalmazni.
       (3)   Az   álláskeresési  járadék  folyósításának  leghosszabb
      időtartama 270 nap.
       (4)  Az  álláskeresési járadék folyósításának kezdő  napja  az
      álláskeresőnek  az  állami  foglalkoztatási  szervnél   történő
      jelentkezésének napja.
       (5)  Ha  a  munkaviszonyt az álláskeresővé válást megelőző  90
      napon  belül  a  munkavállaló rendes  felmondással,  továbbá  a
      munkaadó  rendkívüli felmondással szüntette meg, az álláskereső
      részére  álláskeresési  járadék  az  előbbiekben  meghatározott
      módon  megszüntetett  munkaviszony megszűnését  követő  90  nap
      elteltével   folyósítható,  tekintet  nélkül  arra,   hogy   az
      álláskeresési  járadék  folyósításához szükséges  feltételekkel
      rendelkezik.
       (6)    A    folyósítási   idő   számítása   szempontjából    a
      munkaviszonyban töltött bármely időtartam csak  egyszer  vehető
      figyelembe.   Ha   az  álláskereső  az  álláskeresési   járadék
      folyósításának   számára   meghatározott   időtartamát   teljes
      mértékben  nem  vette  igénybe,  az  ismételt  folyósításnál  a
      járadékfolyósítás időtartamának alapját képező  munkaviszonyban
      töltött   időt   a  tényleges  járadékfolyósítási  időtartamnak
      megfelelően csökkenteni kell.
       (7)  Az  álláskeresőnek  az  állami  foglalkoztatási  szervnél
      történő jelentkezése és az álláskeresési járadék folyósításának
      az  (5) bekezdésben foglaltak szerint megállapított kezdő napja
      közötti   időtartam  az  álláskeresési  járadék  folyósításának
      idejébe nem számít be.
       (8)  Ha  az  álláskeresési  járadékban  részesülő  személy   a
      járadék    folyósítási    idejének    kimerítését    megelőzően
      határozatlan  időtartamú, teljes vagy legalább  napi  négy  óra
      munkaidejű,  részmunkaidős munkaviszonyt létesít, kérelmére,  a
      folyósítási  időből  még fennmaradó időtartamra  járó  juttatás
      összegének  felét  egy összegben ki kell fizetni.  A  kifizetés
      további  feltétele, hogy az álláskeresési járadékban  részesült
      személy  a  járadék  megszüntetésétől  a  kifizetés  előzőekben
      meghatározott  napjáig folyamatosan munkaviszonyban  álljon.  A
      munkaviszony  fennállását a munkaadó igazolja.  A  kérelmet  az
      álláskeresési járadék folyósítási idejének lejártát  követő  30
      napon   belül  kell  benyújtani,  és  a  juttatást  a   kérelem
      benyújtásától számított 60 napon belül kell kifizetni.
       (9)  Ha az álláskereső részére az állami foglalkoztatási szerv
      (illetőleg annak kirendeltsége) a (8) bekezdésben meghatározott
      összeget kifizette, úgy kell tekinteni, hogy az álláskereső  az
      álláskeresési járadék folyósítási idejét kimerítette.”

      3. Az Flt. vizsgált rendelkezésének az indítvány benyújtásakor
      hatályos szövege:
             „A munkanélküli járadék folyósításának időtartama
       27.  §  (1)  A munkanélküli járadék folyósításának időtartamát
      (a  továbbiakban:  folyósítási idő) – a 25. § (6)  bekezdésében
      foglaltak  figyelembevételével  –  annak  az  időtartamnak   az
      alapulvételével kell megállapítani, amennyit a  munkanélküli  a
      munkanélkülivé  válást  megelőző négy év alatt  munkaviszonyban
      töltött.  A  munkaviszony  időtartamába  nem  számítható  be  a
      munkaviszonynak  az az időtartama, amely alatt  a  munkanélküli
      munkanélküli járadékban részesült. Az előbbiekben meghatározott
      négyéves  időtartam meghosszabbodik a következő időtartamokkal,
      vagy  azok egy részével, ha ezen időtartamok alatt munkaviszony
      nem állt fenn:
       a)  a  sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá  a
      polgári szolgálat,
       b) a keresőképtelenséggel járó betegség,
       c) a beteg gyermek ápolására táppénzes állomány,
       d) a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj,  a
      gyermekgondozási segély folyósítása,
       e)  a  rokkantsági  és  a  baleseti  rokkantsági  nyugdíj,   a
      rendszeres  szociális járadék, az átmeneti járadék,  továbbá  a
      bányászok egészségkárosodási járadéka folyósításának,
       f)  az  előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés, a  javító-
      nevelő  munka, a szigorított javító-nevelő munka és az  elzárás
      büntetés,
       g) az ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása
      időtartamával, valamint
       h)  a munkanélküli-járadék folyósításának a munkaadótól kapott
      végkielégítés   miatt   történő   elhalasztása   időtartamával,
      feltéve,  hogy  az  58. § (5) bekezdésének d)  pontja  szerinti
      munkanélküli állapot ezen időtartam alatt is fennállt.
       (2)  A munkanélküli járadék folyósítási idejét az (1) bekezdés
      szerinti   munkaviszony  időtartamának   alapulvételével   kell
      kiszámítani  oly  módon,  hogy  öt  nap  munkaviszony  egy  nap
      járadékfolyósítási  időnek felel meg.  Ha  a  kiszámítás  során
      töredéknap keletkezik, a kerekítés szabályait kell alkalmazni.
       (3)   A   munkanélküli   járadék  folyósításának   leghosszabb
      időtartama 270 nap.
       (4)  A  munkanélküli  járadék  folyósításának  kezdő  napja  a
      munkanélkülinek   a  munkaügyi  központnál   (illetőleg   annak
      kirendeltségénél) történő jelentkezését követő naptári nap.
       (5)  Ha  a  munkaviszonyt a munkanélkülivé válást megelőző  90
      napon  belül  a  munkavállaló rendes  felmondással,  továbbá  a
      munkáltató   rendkívüli   felmondással   szüntette    meg,    a
      munkanélküli   részére  munkanélküli  járadék  az   előbbiekben
      meghatározott  módon  megszüntetett  munkaviszony   megszűnését
      követő  90  nap elteltével folyósítható, tekintet nélkül  arra,
      hogy    a   munkanélküli   járadék   folyósításához   szükséges
      feltételekkel rendelkezik.
       (6)  Annak  részére, aki a munkaügyi központ által  támogatott
      képzést  a  munkanélküli  járadék folyósításának  ideje  alatt,
      annak  kezdő időpontjától számított 180 napon belül kezdi  meg,
      és a képzés időtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási
      idejét  kimeríti,  a munkanélküli járadékot a képzés  hátralévő
      időtartamára   –  legfeljebb  azonban  a  képzés  megkezdésétől
      számított  365 napig – tovább kell folyósítani.  A  14.  §  (8)
      bekezdésében foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell.
       (7)    A    folyósítási   idő   számítása   szempontjából    a
      munkaviszonyban töltött bármely időtartam csak  egyszer  vehető
      figyelembe.   Ha   a   munkanélküli  a   munkanélküli   járadék
      folyósításának   számára   meghatározott   időtartamát   teljes
      mértékben  nem  vette  igénybe,  az  ismételt  folyósításnál  a
      járadékfolyósítás időtartamának alapját képező  munkaviszonyban
      töltött   időt   a  tényleges  járadékfolyósítási  időtartamnak
      megfelelően csökkenteni kell.
       (8)  A munkanélkülinek a munkaügyi központnál (illetőleg annak
      kirendeltségénél)  történő  jelentkezése  és   a   munkanélküli
      járadék  folyósításának  az (5) bekezdésben  foglaltak  szerint
      megállapított  kezdő  napja közötti  időtartam  a  munkanélküli
      járadék folyósításának idejébe nem számít be.”

                                   III.

      Az indítvány nem megalapozott.

       1.  Az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban  foglalt  állást,
      hogy   egyes   indítványi  elemek  megfelelnek-e   a   törvényi
      feltételeknek.
       1.1.  Az  indítványozó eredeti indítványában  kérte,  hogy  az
      Alkotmánybíróság mondja ki a munkanélküli járadékra  (jelenleg:
      álláskeresési     járadék)    való     jogosultság     idejének
      korlátozhatatlanságát, továbbá azt is, hogy a munkához való jog
      mindenkit  megillet.  Az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi
      XXXII.   törvény   (a   továbbiakban:   Abtv.),   valamint   az
      Alkotmánybíróság   hatáskörét   megállapító   egyéb    törvényi
      rendelkezések    értelmében   az   Alkotmánybíróságnak    nincs
      jogalkotási hatásköre. Ugyancsak nincs hatásköre arra sem, hogy
      a  jogalkotót valamely jogszabály módosítására kötelezze. Ezért
      az   Alkotmánybíróság   a   jogszabály  alkotására,   illetőleg
      módosítására   irányuló   indítványt  –   az   Alkotmánybíróság
      ideiglenes  ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló  3/2001.
      (XII.  3.)  Tü.  határozat (ABH 2003,  2065.,  a  továbbiakban:
      Ügyrend)   29.   §-ának   b)   pontjára   is   figyelemmel    –
      visszautasította.

       1.2.  Az  indítványozó indítvány-kiegészítésében  kérte  annak
      megállapítását, hogy az Alkotmány két rendelkezése [70/B. § (1)
      bekezdés  és a 70/E. § (1) bekezdés] ellentétben áll egymással.
      Az  Alkotmány  alkotmányossági  vizsgálata  fogalmilag  kizárt,
      ebből   következően  az  Alkotmányon  belüli  vélt  vagy  valós
      ellentmondás    feloldására   az   Alkotmánybíróságnak    nincs
      hatásköre. Az Alkotmány 32/A. § (1)-(2) bekezdése és  az  Abtv.
      1.  §  b) és c) pontja szerint az Alkotmánybíróság hatásköre  a
      törvénybe  vagy  az  alacsonyabb  szintű  jogforrásba   foglalt
      jogszabály,  valamint az állami irányítás  egyéb  jogi  eszköze
      alkotmányellenességének vagy nemzetközi szerződésbe ütközésének
      vizsgálatára  terjed ki. Az Alkotmánybíróság  nem  vizsgálhatja
      felül,   és   nem   semmisítheti  meg  az  Alkotmány   egyetlen
      rendelkezését sem. [ld. 23/1994. (IV. 29.) AB végzés, ABH 1994,
      375,  376.;  293/B/1994. AB végzés, 862.]  Az  Alkotmánybíróság
      minderre   tekintettel  az  alkotmányi  rendelkezések   közötti
      ellentmondás megállapítására irányuló indítványt – az  Ügyrend)
      29. §-ának b) pontjára is figyelemmel – visszautasította.

       2.  Az  Alkotmánybíróság abban is állást  foglalt  előzetesen,
      hogy – tekintettel a korábbi hasonló tárgyú határozatokra  –  a
      jelen  ügyben  előterjesztett, érdemben  egyébként  elbírálható
      indítványi elemek ítélt dolognak számítanak-e.
       Az  Ügyrend  31.  §  c) pontja határozza meg  a  res  iudicata
      fogalmát   az  alkotmánybírósági  eljárásban.  E   szerint   az
      Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha „az  indítvány  az
      Alkotmánybíróság  által  érdemben  már  elbírált  jogszabállyal
      azonos  jogszabály  (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára
      irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a  §-ára,
      illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül  –  azonos
      alkotmányos  összefüggésre hivatkozva kéri az  alkotmánysértést
      megállapítani (»ítélt dolog«)”.
       A  jelen  ügyben az indítványozó azt állította, hogy  az  Flt.
      27.  §-a  azért  sérti  a  szociális  biztonsághoz  való  jogot
      deklaráló alkotmányi rendelkezést [70/E. § (1) bekezdés],  mert
      az  állam  csak  rövid ideig gondoskodik az  önhibájukon  kívül
      munkanélkülivé  vált  személyekről. Az Alkotmány  70/B.  §-ával
      összefüggésben  pedig  azt  kifogásolta,  hogy  az  állam   nem
      biztosít munkát minden dolgozni akaró ember számára. A vizsgált
      rendelkezés  ugyanakkor az álláskeresési járadék folyósításának
      időtartamáról szóló rendelkezéseket tartalmazza.
       Az   Alkotmánybíróság   a  45/B/1997.   AB   határozatban   (a
      továbbiakban: Abh.) vizsgálta azt az indítványt, amely  szerint
      a  munkanélküli  járadék  folyósításának  időtartama  sérti  az
      Alkotmány  70/E.  §-ában rögzített szociális biztonsághoz  való
      jogot.  Az  Alkotmánybíróság  megállapította:  „[a]z  Alkotmány
      rendelkezéseiből nem következik, hogy minden (önhibáján  kívül)
      munkanélkülinek   e   ténynél  fogva  alanyi   joga   lenne   a
      munkanélküli    járadékhoz,    az    csupán     a     szociális
      intézményrendszer keretében biztosított egyik  ellátási  forma,
      amely  nem  azonosítható az Alkotmány 70/E. § (1)  bekezdésében
      szereplő  önhibán  kívül  bekövetkező  munkanélküliség  esetére
      szóló, a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal.”  (ABH
      2001, 896, 899.)
       Az  Abh.-ban  az Alkotmánybíróság azt is megállapította,  hogy
      az Flt. 27. §-ában kifogásolt rendelkezések nem hordoznak olyan
      elemet, amely a munkához való jog, illetve a foglalkozás szabad
      megválasztáshoz  fűződő  jog terén alkotmányossági  szempontból
      vizsgálható     összefüggést    jelentenének.     Emiatt     az
      Alkotmánybíróság  az  indítványnak e  részére  vonatkozóan  sem
      állapított meg alkotmányellenességet. (ABH 2001, 896, 901.)
       Az   Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítványozó
      által  az  Flt. 27. §-ának az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésébe
      ütközésével  összefüggésben felvetett alkotmányossági  probléma
      megegyezik  azzal,  amit az Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  már
      elbírált.  Ugyanerre az álláspontra jutott az  Alkotmánybíróság
      az  Alkotmány  70/B. § (1) bekezdésével kapcsolatos  indítványi
      elemet  illetően  is. A támadott rendelkezésre vonatkozóan  így
      res  iudicata  esete  áll  fenn, ezért  az  indítvány  e  része
      tekintetében  az  Alkotmánybíróság  az  eljárást  –  az  érdemi
      vizsgálatot  mellőzve  – az Ügyrend 31.  §  c)  pontja  alapján
      megszüntette.

       3.  Az indítványozó az Flt. 27. §-áról azt is állította,  hogy
      ellentétes  az  Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmáról  szóló
      70/A.  §  (1)  bekezdésével. Indítványát tartalmilag  ugyanarra
      alapította,   mint  az  Alkotmány  70/B.  §  (1)   bekezdésével
      összefüggésben,  nevezetesen: az állam  nem  biztosítja  minden
      munkaképes  állampolgár részére a munkát és az ennek  megfelelő
      magasabb jövedelmet. Indítvány-kiegészítésében utalt arra, hogy
      a   munkanélküliség  az  állampolgári  jogok  terén   hátrányos
      megkülönböztetéshez vezetett.
       Az   Alkotmánybíróság  a  diszkrimináció  tilalmára  alapított
      indítvánnyal  kapcsolatban  megállapította,  hogy  a   támadott
      rendelkezés normatartalma (álláskeresési járadék időtartama) az
      indítvány   alapján  nem  hozható  összefüggésbe  a   felhívott
      alkotmányi  rendelkezéssel. Ezért az Alkotmánybíróság  az  Flt.
      27.    §-a    alkotmányellenességének    megállapítására     és
      megsemmisítésére irányuló indítványt – az Alkotmány 70/A. § (1)
      bekezdés tekintetében – elutasította.
                               Dr. Bihari Mihály
                          az Alkotmánybíróság elnöke

                   Dr. Balogh Elemér    Dr. Bragyova András
                   alkotmánybíró              alkotmánybíró

                   Dr. Holló András         Dr. Kiss László
                   alkotmánybíró              alkotmánybíró

                   Dr. Kovács Péter    Dr. Kukorelli István
                   alkotmánybíró              alkotmánybíró

                   Dr. Lenkovics Barnabás   Dr. Lévay Miklós
                   alkotmánybíró        előadó alkotmánybíró

                   Dr. Paczolay Péter   Dr. Trócsányi László
                   alkotmánybíró               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        290/B/2002
        Date of the decision:
        .
        04/07/2008
        .
        .