A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27. §-a
alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés
tekintetében – elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány egyes rendelkezési közötti
ellentét megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a jogalkotásra vonatkozó indítványt
visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 27. §-a
alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítvány tárgyában folytatott eljárást – az Alkotmány
70/B. § (1) bekezdés és a 70/E. § (1) bekezdés tekintetében –
megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a foglalkoztatás
elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi
IV. törvénynek (a továbbiakban: Flt.) a munkanélküli járadék
folyósításának időtartamát meghatározó 27. § (1)-(8) bekezdései
alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére. Az
indítványozó szerint ezek a rendelkezések ellentétesek az
Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmáról szóló 70/A. § (1)
bekezdésével, mert az állam nem biztosítja minden munkaképes
állampolgár részére a munkát és az ennek megfelelő magasabb
jövedelmet. Úgy véli, hogy az általa támadott szabályozás sérti
az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz való
jogot is, mert az állam csak rövid ideig gondoskodik az
önhibájukon kívül munkanélkülivé vált személyekről. Kérte, hogy
az Alkotmánybíróság mondja ki a jogosulti idő
korlátozhatatlanságát, továbbá azt is, hogy a munkához való jog
mindenkit megillet. Azt is kifejtette, hogy azért sérül az
Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése, mert az állam nem biztosít
munkát minden dolgozni akaró ember számára.
Az indítvány megérkezését követően az Alkotmánybíróság
főtitkára két körülményre hívta fel az indítványozó figyelmét.
Elsőként tájékoztatást nyújtott a res iudicata mibenlétéről,
majd konkrétan arról, hogy az indítványozó által vizsgálni kért
jogi szabályozást az Alkotmánybíróság számos ügyben korábban
érdemben vizsgálta, és ezekről már – a leveléhez csatoltan
megküldött – több döntést is hozott. Másodikként arról
tájékoztatta az indítványozót, hogy az Országgyűlés időközben
módosította az Flt. 27. §-át olyképpen, hogy a szakasz egy új
(7) bekezdéssel kiegészült, s ennek megfelelően a korábbi (7)-
(8) bekezdés sorszámozása (8)-(9)-re változott.
Az indítványozó a tájékoztatás nyomán nyilatkozott, hogy
korábbi beadványát változatlanul fenntartja, illetőleg azt
kiegészíti. Kiegészítésében egyrészt kifejtette az általa
felhívott alkotmányi rendelkezések közötti ellentmondásokat, és
kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az ellentét
fennállását, másrészt utalt arra, hogy a munkától való
megfosztás az állampolgári jogok tekintetében hátrányos
megkülönböztetéshez vezetett. Ezen túlmenően indítványt tett
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására
azért, mert az Országgyűlés nem gondoskodott az Alkotmány 70/A.
§ (2) bekezdésének végrehajtásáról (a Büntető Törvénykönyvről
szóló 1978. évi IV. törvénnyel összefüggésben a diszkrimináció
tilalmát megsértő magatartások kriminalizálásának hiánya).
2. Az Alkotmánybíróság – tekintettel egy hasonló tartalmú,
korábban érkezett indítványra – a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapításárára irányuló indítványi részt
elkülönítette, illetőleg a másik ügyhöz egyesítette, amelyben
azóta az Alkotmánybíróság döntést hozott [ld. 41/2007. (VI.
20.) AB határozat, ABK 2007. június, 556.].
3. Az indítványozó által támadott – az utólagos normakontroll
körébe eső – rendelkezéseket az indítvány benyújtását követően
a jogalkotó több alkalommal módosította, így pl. a munkanélküli
járadék elnevezés helyébe az álláskeresési járadék kifejezés
lépett. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a
támadott norma helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az
indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó.
[137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB
határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH
2002, 861, 862.] A jelen ügyben az Alkotmánybíróság
megállapította, hogy az eredetileg kifogásolt szabályozás [Flt.
27. § (1)-(8) bekezdés] – az indítvánnyal való összefüggésben –
tartalmilag megegyezik a hatályos rendelkezésekkel. A tartalmi
azonosságra tekintettel a jelen ügyben az Alkotmánybíróság az
Flt. 27. §-át vizsgálta.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a
munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van
a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság,
özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett
munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra
jogosultak.”
2. Az Flt. vizsgált rendelkezése:
„Álláskeresési járadék folyósításának időtartama
27. § (1) Az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát
(a továbbiakban: folyósítási idő) – a 25. § (4) bekezdésében
foglaltak figyelembevételével – annak az időtartamnak az
alapulvételével kell megállapítani, amennyit az álláskereső az
álláskeresővé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban
töltött. A munkaviszony időtartamába nem számítható be a
munkaviszonynak az az időtartama, amely alatt az álláskereső
álláskeresési járadékban részesült. Az előbbiekben
meghatározott négyéves időtartam meghosszabbodik a következő
időtartamokkal, vagy azok egy részével, ha ezen időtartamok
alatt munkaviszony nem állt fenn:
a) a sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá a
polgári szolgálat,
b) a keresőképtelenséggel járó betegség,
c) a beteg gyermek ápolására igénybe vett táppénzes állomány,
d) a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a
gyermekgondozási segély folyósítása,
e) a rehabilitációs járadék, a rokkantsági és a baleseti
rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék, az
átmeneti járadék, továbbá a bányászok egészségkárosodási
járadéka folyósításának,
f) az előzetes letartóztatás, valamint a szabadságvesztés, és
az elzárás büntetés,
g) az ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása,
h) a nappali tagozaton történő tanulmányok folytatásának
időtartamával.
(2) Az álláskeresési járadék folyósítási idejét az (1)
bekezdés szerinti munkaviszony időtartamának alapulvételével
kell kiszámítani oly módon, hogy öt nap munkaviszony egy nap
járadékfolyósítási időnek felel meg. Ha a kiszámítás során
töredéknap keletkezik, a kerekítés szabályait kell alkalmazni.
(3) Az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb
időtartama 270 nap.
(4) Az álláskeresési járadék folyósításának kezdő napja az
álláskeresőnek az állami foglalkoztatási szervnél történő
jelentkezésének napja.
(5) Ha a munkaviszonyt az álláskeresővé válást megelőző 90
napon belül a munkavállaló rendes felmondással, továbbá a
munkaadó rendkívüli felmondással szüntette meg, az álláskereső
részére álláskeresési járadék az előbbiekben meghatározott
módon megszüntetett munkaviszony megszűnését követő 90 nap
elteltével folyósítható, tekintet nélkül arra, hogy az
álláskeresési járadék folyósításához szükséges feltételekkel
rendelkezik.
(6) A folyósítási idő számítása szempontjából a
munkaviszonyban töltött bármely időtartam csak egyszer vehető
figyelembe. Ha az álláskereső az álláskeresési járadék
folyósításának számára meghatározott időtartamát teljes
mértékben nem vette igénybe, az ismételt folyósításnál a
járadékfolyósítás időtartamának alapját képező munkaviszonyban
töltött időt a tényleges járadékfolyósítási időtartamnak
megfelelően csökkenteni kell.
(7) Az álláskeresőnek az állami foglalkoztatási szervnél
történő jelentkezése és az álláskeresési járadék folyósításának
az (5) bekezdésben foglaltak szerint megállapított kezdő napja
közötti időtartam az álláskeresési járadék folyósításának
idejébe nem számít be.
(8) Ha az álláskeresési járadékban részesülő személy a
járadék folyósítási idejének kimerítését megelőzően
határozatlan időtartamú, teljes vagy legalább napi négy óra
munkaidejű, részmunkaidős munkaviszonyt létesít, kérelmére, a
folyósítási időből még fennmaradó időtartamra járó juttatás
összegének felét egy összegben ki kell fizetni. A kifizetés
további feltétele, hogy az álláskeresési járadékban részesült
személy a járadék megszüntetésétől a kifizetés előzőekben
meghatározott napjáig folyamatosan munkaviszonyban álljon. A
munkaviszony fennállását a munkaadó igazolja. A kérelmet az
álláskeresési járadék folyósítási idejének lejártát követő 30
napon belül kell benyújtani, és a juttatást a kérelem
benyújtásától számított 60 napon belül kell kifizetni.
(9) Ha az álláskereső részére az állami foglalkoztatási szerv
(illetőleg annak kirendeltsége) a (8) bekezdésben meghatározott
összeget kifizette, úgy kell tekinteni, hogy az álláskereső az
álláskeresési járadék folyósítási idejét kimerítette.”
3. Az Flt. vizsgált rendelkezésének az indítvány benyújtásakor
hatályos szövege:
„A munkanélküli járadék folyósításának időtartama
27. § (1) A munkanélküli járadék folyósításának időtartamát
(a továbbiakban: folyósítási idő) – a 25. § (6) bekezdésében
foglaltak figyelembevételével – annak az időtartamnak az
alapulvételével kell megállapítani, amennyit a munkanélküli a
munkanélkülivé válást megelőző négy év alatt munkaviszonyban
töltött. A munkaviszony időtartamába nem számítható be a
munkaviszonynak az az időtartama, amely alatt a munkanélküli
munkanélküli járadékban részesült. Az előbbiekben meghatározott
négyéves időtartam meghosszabbodik a következő időtartamokkal,
vagy azok egy részével, ha ezen időtartamok alatt munkaviszony
nem állt fenn:
a) a sor-, valamint tartalékos katonai szolgálat, továbbá a
polgári szolgálat,
b) a keresőképtelenséggel járó betegség,
c) a beteg gyermek ápolására táppénzes állomány,
d) a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a
gyermekgondozási segély folyósítása,
e) a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj, a
rendszeres szociális járadék, az átmeneti járadék, továbbá a
bányászok egészségkárosodási járadéka folyósításának,
f) az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés, a javító-
nevelő munka, a szigorított javító-nevelő munka és az elzárás
büntetés,
g) az ápolási díj és a gyermeknevelési támogatás folyósítása
időtartamával, valamint
h) a munkanélküli-járadék folyósításának a munkaadótól kapott
végkielégítés miatt történő elhalasztása időtartamával,
feltéve, hogy az 58. § (5) bekezdésének d) pontja szerinti
munkanélküli állapot ezen időtartam alatt is fennállt.
(2) A munkanélküli járadék folyósítási idejét az (1) bekezdés
szerinti munkaviszony időtartamának alapulvételével kell
kiszámítani oly módon, hogy öt nap munkaviszony egy nap
járadékfolyósítási időnek felel meg. Ha a kiszámítás során
töredéknap keletkezik, a kerekítés szabályait kell alkalmazni.
(3) A munkanélküli járadék folyósításának leghosszabb
időtartama 270 nap.
(4) A munkanélküli járadék folyósításának kezdő napja a
munkanélkülinek a munkaügyi központnál (illetőleg annak
kirendeltségénél) történő jelentkezését követő naptári nap.
(5) Ha a munkaviszonyt a munkanélkülivé válást megelőző 90
napon belül a munkavállaló rendes felmondással, továbbá a
munkáltató rendkívüli felmondással szüntette meg, a
munkanélküli részére munkanélküli járadék az előbbiekben
meghatározott módon megszüntetett munkaviszony megszűnését
követő 90 nap elteltével folyósítható, tekintet nélkül arra,
hogy a munkanélküli járadék folyósításához szükséges
feltételekkel rendelkezik.
(6) Annak részére, aki a munkaügyi központ által támogatott
képzést a munkanélküli járadék folyósításának ideje alatt,
annak kezdő időpontjától számított 180 napon belül kezdi meg,
és a képzés időtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási
idejét kimeríti, a munkanélküli járadékot a képzés hátralévő
időtartamára – legfeljebb azonban a képzés megkezdésétől
számított 365 napig – tovább kell folyósítani. A 14. § (8)
bekezdésében foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell.
(7) A folyósítási idő számítása szempontjából a
munkaviszonyban töltött bármely időtartam csak egyszer vehető
figyelembe. Ha a munkanélküli a munkanélküli járadék
folyósításának számára meghatározott időtartamát teljes
mértékben nem vette igénybe, az ismételt folyósításnál a
járadékfolyósítás időtartamának alapját képező munkaviszonyban
töltött időt a tényleges járadékfolyósítási időtartamnak
megfelelően csökkenteni kell.
(8) A munkanélkülinek a munkaügyi központnál (illetőleg annak
kirendeltségénél) történő jelentkezése és a munkanélküli
járadék folyósításának az (5) bekezdésben foglaltak szerint
megállapított kezdő napja közötti időtartam a munkanélküli
járadék folyósításának idejébe nem számít be.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban foglalt állást,
hogy egyes indítványi elemek megfelelnek-e a törvényi
feltételeknek.
1.1. Az indítványozó eredeti indítványában kérte, hogy az
Alkotmánybíróság mondja ki a munkanélküli járadékra (jelenleg:
álláskeresési járadék) való jogosultság idejének
korlátozhatatlanságát, továbbá azt is, hogy a munkához való jog
mindenkit megillet. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi
XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.), valamint az
Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi
rendelkezések értelmében az Alkotmánybíróságnak nincs
jogalkotási hatásköre. Ugyancsak nincs hatásköre arra sem, hogy
a jogalkotót valamely jogszabály módosítására kötelezze. Ezért
az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotására, illetőleg
módosítására irányuló indítványt – az Alkotmánybíróság
ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001.
(XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban:
Ügyrend) 29. §-ának b) pontjára is figyelemmel –
visszautasította.
1.2. Az indítványozó indítvány-kiegészítésében kérte annak
megállapítását, hogy az Alkotmány két rendelkezése [70/B. § (1)
bekezdés és a 70/E. § (1) bekezdés] ellentétben áll egymással.
Az Alkotmány alkotmányossági vizsgálata fogalmilag kizárt,
ebből következően az Alkotmányon belüli vélt vagy valós
ellentmondás feloldására az Alkotmánybíróságnak nincs
hatásköre. Az Alkotmány 32/A. § (1)-(2) bekezdése és az Abtv.
1. § b) és c) pontja szerint az Alkotmánybíróság hatásköre a
törvénybe vagy az alacsonyabb szintű jogforrásba foglalt
jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze
alkotmányellenességének vagy nemzetközi szerződésbe ütközésének
vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja
felül, és nem semmisítheti meg az Alkotmány egyetlen
rendelkezését sem. [ld. 23/1994. (IV. 29.) AB végzés, ABH 1994,
375, 376.; 293/B/1994. AB végzés, 862.] Az Alkotmánybíróság
minderre tekintettel az alkotmányi rendelkezések közötti
ellentmondás megállapítására irányuló indítványt – az Ügyrend)
29. §-ának b) pontjára is figyelemmel – visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság abban is állást foglalt előzetesen,
hogy – tekintettel a korábbi hasonló tárgyú határozatokra – a
jelen ügyben előterjesztett, érdemben egyébként elbírálható
indítványi elemek ítélt dolognak számítanak-e.
Az Ügyrend 31. § c) pontja határozza meg a res iudicata
fogalmát az alkotmánybírósági eljárásban. E szerint az
Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha „az indítvány az
Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal
azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára
irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára,
illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos
alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést
megállapítani (»ítélt dolog«)”.
A jelen ügyben az indítványozó azt állította, hogy az Flt.
27. §-a azért sérti a szociális biztonsághoz való jogot
deklaráló alkotmányi rendelkezést [70/E. § (1) bekezdés], mert
az állam csak rövid ideig gondoskodik az önhibájukon kívül
munkanélkülivé vált személyekről. Az Alkotmány 70/B. §-ával
összefüggésben pedig azt kifogásolta, hogy az állam nem
biztosít munkát minden dolgozni akaró ember számára. A vizsgált
rendelkezés ugyanakkor az álláskeresési járadék folyósításának
időtartamáról szóló rendelkezéseket tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság a 45/B/1997. AB határozatban (a
továbbiakban: Abh.) vizsgálta azt az indítványt, amely szerint
a munkanélküli járadék folyósításának időtartama sérti az
Alkotmány 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való
jogot. Az Alkotmánybíróság megállapította: „[a]z Alkotmány
rendelkezéseiből nem következik, hogy minden (önhibáján kívül)
munkanélkülinek e ténynél fogva alanyi joga lenne a
munkanélküli járadékhoz, az csupán a szociális
intézményrendszer keretében biztosított egyik ellátási forma,
amely nem azonosítható az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében
szereplő önhibán kívül bekövetkező munkanélküliség esetére
szóló, a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal.” (ABH
2001, 896, 899.)
Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy
az Flt. 27. §-ában kifogásolt rendelkezések nem hordoznak olyan
elemet, amely a munkához való jog, illetve a foglalkozás szabad
megválasztáshoz fűződő jog terén alkotmányossági szempontból
vizsgálható összefüggést jelentenének. Emiatt az
Alkotmánybíróság az indítványnak e részére vonatkozóan sem
állapított meg alkotmányellenességet. (ABH 2001, 896, 901.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó
által az Flt. 27. §-ának az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésébe
ütközésével összefüggésben felvetett alkotmányossági probléma
megegyezik azzal, amit az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már
elbírált. Ugyanerre az álláspontra jutott az Alkotmánybíróság
az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésével kapcsolatos indítványi
elemet illetően is. A támadott rendelkezésre vonatkozóan így
res iudicata esete áll fenn, ezért az indítvány e része
tekintetében az Alkotmánybíróság az eljárást – az érdemi
vizsgálatot mellőzve – az Ügyrend 31. § c) pontja alapján
megszüntette.
3. Az indítványozó az Flt. 27. §-áról azt is állította, hogy
ellentétes az Alkotmánynak a diszkrimináció tilalmáról szóló
70/A. § (1) bekezdésével. Indítványát tartalmilag ugyanarra
alapította, mint az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésével
összefüggésben, nevezetesen: az állam nem biztosítja minden
munkaképes állampolgár részére a munkát és az ennek megfelelő
magasabb jövedelmet. Indítvány-kiegészítésében utalt arra, hogy
a munkanélküliség az állampolgári jogok terén hátrányos
megkülönböztetéshez vezetett.
Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmára alapított
indítvánnyal kapcsolatban megállapította, hogy a támadott
rendelkezés normatartalma (álláskeresési járadék időtartama) az
indítvány alapján nem hozható összefüggésbe a felhívott
alkotmányi rendelkezéssel. Ezért az Alkotmánybíróság az Flt.
27. §-a alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt – az Alkotmány 70/A. § (1)
bekezdés tekintetében – elutasította.
Dr. Bihari Mihály
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bragyova András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |