Hungarian

Ügyszám: .	711/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 79/1995. (XII. 21.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/399 .

A döntés kelte: Budapest, 12/19/1995 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!      Az Alkotmánybíróság  jogszabály alkotmányellenességének utólagos   vizsgálatára   irányuló   indítványok   tárgyában meghozta a következő                        határozatot :      Az Alkotmánybíróság  a felsőoktatásról  szóló 1993. évi LXXX. törvény 31. § (1) bekezdése, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény  124.   §-a  és   125.   §-ának   utolsó   fordulata alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.      Az   Alkotmánybíróság   a   felsőoktatási   intézmények hallgatói részére  nyújtható támogatásokról  és  az  általuk fizetendő díjakról  és térítésekről szóló 83/1995. (VII. 6.) Korm.  rendelet  teljes  egészében,  illetve  az  1.  §  (1) bekezdése, 4.  § (2) bekezdése, 5. § (4) bekezdése, 8. § (2) bekezdése, 11.  § (2) bekezdése, 13., 14., 17., 18. és a 19. §-a     alkotmányellenességének      megállapítására      és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasítja.      Az  Alkotmánybíróság   ezt  a   határozatát  a   Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I.      A felsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról  és   az  általuk   fizetendő   díjakról   és térítésekről szóló  83/1995. (VII.  6.) Korm.  rendelet (  a továbbiakban:      R.       )      egyes       rendelkezései alkotmányellenességének  megállapítása   és   megsemmisítése iránt több  indítvány érkezett  az Alkotmánybírósághoz.  Más indítványozók  a   gazdasági  stabilizációt  szolgáló  egyes törvénymódosításokról szóló  1995. évi  XLVIII. törvény  ( a továbbiakban:  Gst.   )  124.   és  125.   §-a,  valamint  a felsőoktatásról  szóló   1993.  évi   LXXX.  törvény   (   a továbbiakban:    Ftv.     )    31.     §    (1)    bekezdése alkotmányellenességének  utólagos   vizsgálatát  is  kérték. Mindezeket  -   az  alábbiakban   bemutatott  -  kifogásokat tartalmazó indítványokat egyesített eljárásban bírálta el az Alkotmánybíróság.      1.  Az   Ftv.  -nek  a  tandíjfizetési  kötelezettséget megállapító 31. § (1) bekezdését támadó indítványozó szerint az Ftv.  e rendelkezése  sérti az  Alkotmány 16. §-át, 67. § (1) bekezdését  és 70/F.  §-át.  Arra  hivatkozott,  hogy  a tandíjfizetési kötelezettség előírása a szülők eltérő anyagi helyzete miatt  megszünteti az esélyegyenlőséget a felsőfokú képzésben  való   részvételi   lehetőség   tekintetében.   A kifogásolt   rendelkezés    szerinte   a    fiatalságnak   a tandíjmentességre vonatkozó  "félévszázadon át  megvalósult" szerzett jogát vonja el.     2. Az  indítványozók a  Gst. 125. §-ával összefüggésben azt  kifogásolták,   hogy  az  a  tandíjfizetésre  vonatkozó törvényi  rendelkezések  hatályba  léptetésével  egyidejűleg hatályon kívül  helyezte az  Ftv. 31. § (6) bekezdésének c ) pontját,  amely   az  állami   felsőoktatási  intézményekben fizetendő tandíjak  esélyegyenlőséget célzó kompenzálásaként a bankok  által állami  garancia  mellett  adható  hallgatói hitel lehetőségét  jelölte meg.  Arra hivatkoztak,  hogy  az Országgyűlés az Ftv. 31. § (6) bekezdését az Alkotmány 70/F. §-ában biztosított  alapjogra figyelemmel  alkotta meg  és a felsőoktatás    hallgatóinak    alkotmányos    jogát    "úgy konkretizálta, hogy  egyebek mellett  a bankok  által állami garancia mellett  adható hallgatói  hitel nélkül  a  Kormány semmiféle tandíjat  nem vezethet  be". Ez  a rendelkezés "az egyetemi  ifjúság   alkotmányos  alapjogát  sérti,  mivel  a tandíjhitel  nyújtásának   állami  kötelezettségét  szünteti meg". Ezért  a  Gst.  e  kifogásolt  rendelkezése  sérti  az Alkotmány 70/F.  §-át és  70/A. § (3) bekezdését. A Gst. eme rendelkezése az  Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdésében  foglalt jogállamiság elvét  is sérti,  mert egészen másként értelmez alkotmányos alapjogot, mint az Ftv. eredeti rendelkezése.      3.  Az   egyik  indítvány   szerint  a  Gst.  124.  §-a ellentétes az  Alkotmány 16. §-ával, 70/A. §-ával és a 70/I. §-ával.      Az  indítványozó   arra  hivatkozott,  hogy  a  Gst.  e kifogásolt rendelkezése  alapján az  állam a hallgatók által fizetendő tandíj  egy részét  a felsőoktatási intézményektől elvonja,  s  ezzel  nehezíti  működésüket,  veszélyezteti  a felsőoktatás elért színvonalának megtartását és lehetetlenné teszi a  további fejlesztésüket.  A tandíj  jogszabály által meg nem határozott részének elvonásával az állam elmulasztja az ifjúság  oktatásával fennálló különös gondosságot igénylő alkotmányos  kötelezettségét.   A  sérelmezett   rendelkezés következtében a  felsőoktatási intézmények  a  tandíjnak  az állam javára  elvont  részét  nem  fordíthatják  a  tandíjak bevezetésével   fennálló    hallgatói    esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésére sem.  Az indítványozó  kifogásolta  azt  is, hogy a  Gst.  e  rendelkezése  a  felsőoktatásban  résztvevő hallgatókat  lényegében   adózásra  kényszeríti  az  általuk fizetendő  tandíj   előre  meg   nem   határozott   részének elvonásával,   ugyanakkor   a   hallgatók   adóalanyiságának feltételei az adótörvények szerint nem állnak fenn.      4. Egy indítványozó az R. teljes egészében történő, más indítványozók pedig  az R.  1. §  (1) bekezdése,  4.  §  (2) bekezdése, 5. § (4) bekezdése, 8. § (2) bekezdése, 11. § (2) bekezdése,   13.,    14.,   17.,    18.   és   a   19.   §-a alkotmányellenességének  megállapítását  és  megsemmisítését kérték.      a ) Ezek körében az egyik indítványozó szerint az R. 1. § (1)  bekezdése, 13.  §  (3)  bekezdése  és  a  17.  §  (1) bekezdése, valamint  ezek következtében  a 18.  és  19.  §-a sérti az  Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 16. §-át és a 70/F. § (2)  bekezdését. A  43/1995.  (VI.  30.)  AB  határozatban kifejtett álláspont  szerint ugyanis  a jogbiztonság, mint a jogállamiság leglényegesebb  fogalmi eleme  a szerzett jogok védelme  érdekében   megköveteli,  hogy   a  jogszabályok  a viszonylag rövid  és meghatározott  idejű  támogatásokat  az azokra   már    jogot   szerzettek    számára   a   hatályos jogszabályokban   meghatározottaknál    nem   kedvezőtlenebb feltételekkel és  időtartamra biztosítsák, a hosszú idejű és biztosítási elem nélküli támogatások esetében pedig indokolt felkészülési időt  határozzanak meg  (  ABK.  1995.  június- július 252.).      Álláspontja szerint  az R.  a hatálya  alá  tartozó  és annak hatálybalépése  előtt már hallgatói jogviszonyban lévő személyeket -  többek között - megillető tandíjmentességben, rendszeres és  rendkívüli szociális támogatásban, tanulmányi ösztöndíjban  testet   öltő  állami   hallgatói   támogatási rendszert,  mint   e  személyek  egzisztenciáját  alapvetően meghatározó és  a hallgatói  státuszhoz egyébként kapcsolódó szerzett  jogot  alkotmányos  felkészülési  idő  biztosítása nélkül  von   el,  illetőleg  csorbít.  Erre  tekintettel  a jogosultsági    idő     értékelésétől     függetlenül     is alkotmányellenes az  R. 13.  § (3) és a 17. § (1) bekezdése. Úgy vélte,  hogy az  R. 1.  § (1) bekezdésében meghatározott képzések  időtartama,   vagyis  a   támogatásra  jogosultság időtartama az irányadónak vett alkotmánybírósági határozatra figyelemmel rövidnek  minősíthető. Ezért  az R. hatálya csak azokra  a   képzésben  résztvevő  személyekre  terjedhet  ki alkotmányosan,  akik  a  rendelet  hatálybalépését  követően döntenek arról,  hogy kívánnak-e  adott képzési  formában  a felsőoktatási  intézménnyel  hallgatói  jogviszonyba  lépni, vagyis a  hallgatói támogatási rendszer csorbítása kizárólag felmenő rendszerben  valósítható meg.  Utalt  arra,  hogy  a hallgatói támogatási  rendszernek ugyan  nincs  "biztosítási tartalma", de a támogatásra jogosultság létrejöttének módja, nevezetesen a  szabad elhatározás és a hozzátartozó jövő- és hasznosságértékelés,   illetőleg    e   jogosultság   mögött meghúzódó    kétoldalú,     szolgáltatás-ellenszolgáltatásra alapuló viszony  indokolttá  teszi  a  hallgatói  jogviszony szerződésszerű kezelését.      Az  indítványozó   szerint  az   R.  fenti   kifogásolt előírásainak az  Alkotmány  16.  §-ába  és  a  70/F.  §  (2) bekezdésébe  ütközését   az  alapozza   meg,  hogy   az   R. alkotmányosan védett társadalmi rétegre vonatkozik, másrészt pedig e  rendelkezések vizsgálata  során figyelembe  veendők szociológiai és egyéb szempontok ( pl. a tandíj és ösztöndíj reálértéke, a létminimumhoz viszonyított aránya ).      Érkeztek az  Alkotmánybírósághoz olyan  indítványok is, amelyek szerint  az R.  17. és  18. §-ával  összefüggésben a jogállamiság  sérelmét   eredményezi  az   is,  hogy  az  R. hatálybalépése  és   az  intézményi  Szabályzat  elkészítése időpontjának  jelentős   eltérése   miatt   az   R.   egésze végrehajthatatlan és alkalmazhatatlan. Az R. 18. §-a ugyanis a Szabályzat hatálybalépéséig a jelenleg hatályos intézményi Szabályzat  rendelkezéseit  rendeli  alkalmazni,  amennyiben azok nem ellentétesek az R. -rel. Az indítványozók szerint a hatályos intézményi  Szabályzat rendelkezéseit  azonban  nem lehet  alkalmazni,   mert  azok  egyrészt  nem  tartalmaznak szabályozást  az   R.   által   meghatározott   támogatások, térítések, mentességek  intézményi végrehajtására,  másrészt pedig ellentétesek az R. rendelkezéseivel.      b)  Az   indítványozók  kifogásolták   az  R.   -nek  a tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezéseit.      Az indítványozók  egyik csoportja  szerint az R. 13. és 14. §-a  sérti az  Alkotmány 70/F.  § (2) bekezdését. Ezek a kifogásolt rendelkezések  az ENSZ  által  elfogadott  és  az 1976. évi  9. tvr.  -rel kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális   Jogok    Nemzetközi   Egyezségokmánya    (    a továbbiakban: Egyezségokmány  ) 13.  cikke 2/c ) pontjába is ütköznek, ezért sértik az Alkotmány 7. § (1) bekezdését.      Ezek  az   indítványozók  úgy   vélik,  hogy  az  R.  a tandíjfizetési   kötelezettséget    a   jelenleg    hatályos jogszabályi  rendelkezésekhez   képest  a   kötelezetti  kör tekintetében  általánosan   kiterjeszti,  összegszerűségében nagyobb mértékű  díjfizetési  kötelezettséget  állapít  meg, amely   nem   egyeztethető   össze   sem   az   Alkotmányban biztosított, "a  képességek szerinti  felsőoktatás" jogával, sem pedig  az Egyezségokmánynak  "az  ingyenes  felsőoktatás fokozatos bevezetésére" vonatkozó rendelkezésével.      Egyes indítványozók  szerint az  R. által meghatározott alaptandíj,  kiegészítő   tandíj,  valamint   a  diákotthoni térítési díj  aránytalan, a  megélhetési költségekkel  olyan jelentős  anyagi   terhelést  jelentenek  a  felsőoktatásban résztvevők  számára,  hogy  azok  helyzetét,  létbiztonságát veszélyeztetik. Ezért  a kifogásolt  rendelkezések sértik az Alkotmány 16.  §-át, 67.  §  (1)  bekezdését,  70/A.  §  (3) bekezdését, 70/I. §-át és 70/J. §-át.      Az egyik indítványozó kifogásolta, hogy az R. jelenlegi formájában a  tandíjak tekintetében  nem tesz  különbséget a nappali  és   a  levelező  tagozatos,  valamint  a  korábban megkezdett   térítés   nélküli,   illetve   az   önköltséges felsőoktatási képzés  között. A kifogásolt szabályozás ezért hátrányos  megkülönböztetést   alkalmaz   és   az   oktatási feltételek utólagos,  alapvető megváltoztatását eredményezi. Kifogásolta  továbbá,   hogy  a  Művelődési  és  Közoktatási Minisztérium az  államigazgatási főiskolai és a rendőrtiszti főiskolai végzettségű  személyek  egyetemi  tanulmányát  nem tekinti   posztgraduális    képzésnek,   amely   alapján   e személyeket nem terhelné alaptandíj fizetési kötelezettség.      Több indítványozó  szerint az R. 14. § (1) bekezdésében megjelölt 20  %-os létszámkorlát  megtartása jelentős  számú felsőoktatási  intézmény  Szabályzatának  megalkotásában  és eseti döntéseinek  meghozatalában az  Alkotmány 70/F. §-ában megállapított   "képességei    alapján   mindenki    számára hozzáférhető  felsőfokú  oktatás"  elvét  sértő  gyakorlatot eredményez    és     diszkriminációt    tartalmaz,     ezért alkotmányellenes.      c )  Néhány indítványozó úgy véli, hogy az R. következő előírásai  ellentétesek   az  Ftv.  -vel,  ezért  sértik  az Alkotmány 35. § (2) bekezdését.      Az R.  4. §  (2) bekezdése  ellentétes az Ftv. 9. § (3) bekezdésével, mert  csak az "első" képzésben nyújt hallgatói támogatást, ugyanakkor  az Ftv.  szóban forgó rendelkezése a szakirányú továbbképzés  és a  doktori  képzés  tekintetében ilyen megszorítást  nem tartalmaz.  Az R.  e rendelkezése az Ftv. -vel  ellentétesen juttatásban  részesíti a nem nappali tagozatos hallgatókat, a nem első szakirányú továbbképzésben és doktori  ( mester-  ) képzésben  részt  vevő  hallgatókat pedig kizárja  a  jogosultak  köréből.  Egyes  indítványozók felvetették továbbá  azt is,  hogy az  R. 4. § (2) bekezdése ellentétes előírást  tartalmaz az  e § (3) bekezdése alapján alkalmazni  rendelt,  a  doktori  eljárásról  szóló 47/1994. (IV.1.) Korm.  rendelet (a továbbiakban: DR.) 10. §-ának (4) bekezdésével, ezért  ezek  együttes  alkalmazása  a  doktori képzésben résztvevő  hallgatók tekintetében értelmezhetetlen és sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését is.      Az R.  5. §  (4) bekezdése  szerint a hallgató csak egy kar   vagy    szak   normatív   támogatásából   részesülhet, függetlenül attól,  hogy hány  karra vagy  szakra jár.  Ez a rendelkezés is  ellentétes az  Ftv. 9.  § (3)  bekezdésével, mert az utóbbi ilyen megszorítást nem határoz meg.      Az R.  8. §  (2) bekezdése  ellentétes az Ftv. 9. § (3) bekezdésével,  mert   az  R.   e  rendelkezése   szerint   a köztársasági ösztöndíjban  csak a  felsőoktatási intézmények nappali   tagozatos,   alapképzésben   résztvevő   hallgatói részesülhetnek. Az  R. 4.  § (1) bekezdése alapján ugyanis a köztársasági  ösztöndíj   a  hallgatói   előirányzat  részét képezi.                                II.      Az  Alkotmánybíróság   a  rendelkező   részben  foglalt döntését a következőkre alapozta.      1.  Az   Alkotmány  2.   §  (1)   bekezdés:  "A  Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam".      Az  Alkotmány   16.   §-a   megállapítja:   "A   Magyar Köztársaság    különös     gondot    fordít    az    ifjúság létbiztonságára,  oktatására  és  nevelésére,  védelmezi  az ifjúság érdekeit".      Az Alkotmány  67. §  (1) bekezdése  alapján: "A  Magyar Köztársaságban minden  gyermeknek joga  van a  családja,  az állam  és   a  társadalom   részéről  arra  a  védelemre  és gondoskodásra, amely  megfelelő testi,  szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges".      Az Alkotmány  70/A. §  (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az  emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai  vagy   más  vélemény,   nemzeti  vagy  társadalmi származás,  vagyoni,   születési  egyéb   helyzet   szerinti különbségtétel nélkül".  E § (3) bekezdése alapján pedig: "A Magyar  Köztársaság   a  jogegyenlőség   megvalósulását   az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését  célzó  intézkedésekkel is segíti".      Az Alkotmány  70/F. §-a  a művelődéshez  való jogról  a következőket tartalmazza:      " (1)  A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.       (2)  A Magyar  Köztársaság ezt  a jogot a közművelődés kiterjesztésével és  általánossá tételével,  az ingyenes  és kötelező általános  iskolával, képességei  alapján  mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az  oktatásban  részesülők  anyagi  támogatásával  valósítja meg".      2.  a)   A  felsőfokú   képzésben  résztvevő  hallgatók tandíjára vonatkozó  törvényi előírásokat  az Ftv.  31.  §-a állapítja meg.  Az Ftv.  125.  §  (1)  bekezdése  szerint  e törvény 1993. szeptember 1-jén lépett hatályba. A 125. § (3) bekezdése  azonban   úgy  rendelkezett,   hogy   a   törvény tandíjfizetésre   vonatkozó    rendelkezései   csak    1994. szeptember 1-jén  lépnek  hatályba.  Ezt  követően  az  Ftv. módosításáról rendelkező  1994. évi  LVIII. törvény 1. § (3) bekezdése  alapján  az  Ftv.  125.  §  (3)  bekezdése  1994. szeptember 1-jei  hatállyal úgy  módosult, hogy  "a  törvény tandíjfizetésre  vonatkozó  rendelkezései  hatálybalépéséről külön törvény  rendelkezik".  A  Gst.  kifogásolt  125.  §-a alapján az  Ftv. 125.  § (3)  bekezdése helyébe  a következő rendelkezés lépett:  "A  törvény  tandíjfizetésre  vonatkozó rendelkezései  1995.   szeptember  1-jén   lépnek  hatályba, egyidejűleg a  törvény 31.  §-a (6)  bekezdésének c ) pontja hatályát veszti".      Az Ftv.  31. §  (1)  bekezdése  szerint:  "A  felsőfokú képzésben részt  vevő hallgatók  tandíjat és  egyéb  díjakat fizetnek.      A 31.  § (2) bekezdése alapján: "A tandíjra és az egyéb díjakra vonatkozó szabályokat      a)    állami     felsőoktatási     intézmény     esetén kormányrendelet; b) nem  állami felsőoktatási  intézményben  a  felsőoktatási intézmény Szabályzata állapítja meg".      A  felsőfokú   oktatásban   résztvevők   tandíjfizetési kötelezettsége  az   Ftv.  -nek   a  Gst.  alapján  hatályba léptetett 31.  §-án alapul.  Az indítványozók a Gst. 125. §- ának első fordulatát nem kifogásolták.      b) Az Alkotmány idézett 70/F. §-a alapján az államot az oktatáshoz    való     jog    érvényesülési    feltételeinek biztosításában az  egyes oktatási formák tekintetében eltérő kötelezettségek terhelik.  Az Alkotmány  e  rendelkezése  az ingyenes oktatás  állami biztosításának kötelezettségét csak a  kötelező   általános  iskolai   oktatásban  írja  elő.  A felsőfokú  oktatást   illetően  állami  kötelezettségként  a képességei alapján  mindenki  számára  hozzáférhető  oktatás biztosítását és  az oktatásban részesülők anyagi támogatását határozza meg.      Az  Alkotmány   e  rendelkezéséből   nem  származik  az államnak    alkotmányos    kötelessége    a    felsőoktatási intézményekben  az   ingyenes   oktatás   biztosítására.   E rendelkezés alapján  tehát  nem  áll  fenn  alapvető  alanyi jogosultság a tandíjmentességre sem.      A fentiekből  az következik,  hogy törvény,  vagy annak felhatalmazása   alapján    kormányrendelet   tandíjfizetési kötelezettséget írhat  elő. A  tandíj ugyanis  olyan  díjnak tekinthető,  amelyet   a  felsőoktatási   intézmények  által nyújtott oktatásért és más, a felsőfokú képzéshez kapcsolódó szolgáltatásokért kell fizetniük a hallgatóknak.      A  fentiek   alapján  a   tandíjfizetési  kötelezettség megállapítása nem ellentétes az Alkotmány 70/F. §-ával.      c) Az  Alkotmány 16. §-a állami kötelezettséget állapít meg az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése, valamint érdekeinek védelme  tekintetében. Ez  a rendelkezés  azonban önmagában alanyi  alapjogot  nem  tartalmaz  konkrét  állami szolgáltatásokra.  A   jogalkotó  szervek   számára   széles mozgásteret biztosít az ifjúság létbiztonságát, oktatását és nevelését, valamint  érdekének védelmét  szolgáló támogatási formák meghatározásában.  E kötelesség  gyakorlása  során  a jogalkotó   szerveknek   természetesen   tiszteletben   kell tartaniuk az  Alkotmány alapelveit,  valamint  az  ifjúságot megillető alapvető jogokat.      A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a  vizsgált tandíjfizetési  kötelezettség  miatt  az Alkotmány 16. §-ának sérelme nem állapítható meg.      d) Az  Alkotmány 67. § (1) bekezdése a gyermek alapvető jogáról rendelkezik  és egyidejűleg  megfogalmazza a gyermek védelmével   és    gondoskodásával   kapcsolatos   általános követelményeket   és    állami   feladatokat.   Minthogy   a felsőoktatásban  résztvevők   általában   18-ik   életévüket betöltött  nagykorú   személyek,  tehát  gyermekkorúnak  nem minősülnek, ezért  az Ftv.  vizsgált  rendelkezése  nem  áll értékelhető alkotmányos  összefüggésben az  Alkotmány 67.  § (1) bekezdésével.      3. Az  Ftv. 31. § (6) bekezdése a következő előírásokat tartalmazta:   "Az   állami   felsőoktatási   intézményekben fizetendő tandíjnak esélyegyenlőséget célzó kompenzálását      a) az  (5) bekezdés  szerinti tandíjmentesség,  illetve tandíjkedvezmény;      b)  a  9.  §  (3)  és  (4)  bekezdésében  meghatározott hallgatói előirányzatból a kormányrendelet szabályai szerint nyújtott hallgatói támogatás;      c)  a  bankok  által  állami  garancia  mellett  adható hallgatói hitel;      d) továbbá  a tandíjfizetések  meghatározott  összegére törvényben   nyújtott    személyi    jövedelemadó-kedvezmény biztosítja".      A Gst.  125. §-ának kifogásolt utolsó fordulata az Ftv. 31.  §-ának  hatálybalépésével  egyidejűleg  hatályon  kívül helyezte  e  §  (6)  bekezdésének  c)  pontját.  Az  Ftv.  e rendelkezésének   hatályon   kívül   helyezésével   a   Gst. megszűntette a  bankok által  állami garancia mellett adható hallgatói hitel  intézményét,  még  mielőtt  az  bevezetésre kerülhetett volna.      A  Gst.  sérelmezett  rendelkezése  -  az  indítványban megfogalmazott állásponttal  ellentétben - nem a tandíjhitel nyújtásának állami  kötelezettségét szüntette  meg. Az  Ftv. hatályon kívül  helyezett előírása ugyanis nem a tandíjhitel állami   kötelezettségének    biztosítását,   hanem   állami garanciavállalását  írta   elő  a   bankok  által  nyújtható hallgatói hitelre.      Az Ftv.  alapján  az  állami  garancia  mellett  adható hallgatói hitel a fizetendő tandíjak esélyegyenlőséget célzó kompenzálásának egyik  eszközét képezte.  A hallgatói  hitel állami garancia  melletti vállalását  a Gst.  úgy  szüntette meg, hogy  annak helyettesítéséről,  más kompenzációs eszköz bevezetéséről nem  rendelkezett. Ezért a sérelmezett előírás a    fizetendő    tandíjak    esélyegyenlőséget    biztosító kompenzálási eszközök  Ftv.  -ben  eredetileg  megállapított védelmi szintjének csökkenésével jár.      Ennek ellenére  az Alkotmánybíróság  a Gst.  kifogásolt rendelkezésével összefüggésben  az  Alkotmány  70/F.  §  (2) bekezdésének sérelmét  nem állapította  meg. Az  Alkotmány e rendelkezése állami  kötelezettségként a  képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatás biztosítását és   az    oktatásban   részesülők    anyagi   támogatásának kötelességét határozza meg. A felsőoktatáshoz való jogból és az államnak  a felsőoktatási  hallgatók anyagi  támogatására vonatkozó   alkotmányos    kötelezettségéből   azonban   nem következik  alanyi   jogosultság  meghatározott   támogatási formákra, így a megszüntetett állami garancia mellett adható hallgatói hitelre sem.      Az   Alkotmány    70/F.   §    (2)   bekezdése   állami kötelezettségként   az    "oktatásban   részesülők    anyagi támogatásának"  követelményét   fogalmazza  meg,   ami   nem azonosítható a  támogatás valamely  konkrét rendszerével. Az Alkotmány itt  még annyira  sem konkretizálja a művelődéshez való jog  megvalósításának ezt  az eszközét,  mint amennyire például a  szociális biztonsághoz  való jog  esetében,  ahol "társadalombiztosítás" és  "szociális intézmények rendszere" felállítását írja  elő. Az állam tehát a támogatási formákat szabadon választhatja meg.      A  Gst.   vizsgált  rendelkezése   az  Ftv.   -nek   az esélyegyenlőséget célzó egyik előírását szüntette meg, amely ebben   a    körben    az    esélyegyenlőség    korlátozását eredményezheti. Az  Alkotmánybíróság több határozatában (pl. 2100/B/1991/3 AB  határozat, ABH 1992. 557.) megállapította, hogy  az   Alkotmány  70/A.   §  (3)   bekezdésében  foglalt esélyegyenlőség elve nem minősül alapjognak, hanem általános állami   célkitűzést    jelent   az    esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések kilátásba helyezésével. Az e célkitűzés  megvalósítását  szolgáló  állami  intézkedések tartalmának kialakítása azonban - alkotmányos keretek között - a  hatáskörrel rendelkező  állami  szervek  mérlegelésétől függ.      Az Ftv.  31. §  (6) bekezdése  a  felsőoktatási  tandíj kompenzálásának  négy   különböző  alakzatát   jelölte  meg, amelyek közül  a Gst.  kifogásolt 125.  §-a csak  az egyiket szüntette meg  anélkül, hogy a többit ( a tandíjmentességet, illetve  tandíjkedvezményt,  a  hallgatói  előirányzatból  a kormányrendelet   szabályai   szerint   nyújtott   hallgatói támogatást, továbbá  a tandíjfizetések meghatározott összege után     személyi     jövedelemadó-kedvezmény     nyújtására kötelezést )    érintette     volna.     Nem     minősíthető alkotmányellenesnek  a   támogatási   formák,   illetve   az esélyegyenlőséget  célzó   kompenzációs  eszközök  egyikének megszüntetése  mindaddig,   amíg  a   tandíj  mértéke  és  a kompenzációs eszközök elégtelensége nem teszi lehetetlenné a megfelelő képességgel rendelkező, rászorult helyzetben lévők felsőoktatáshoz való alapjogának érvényesíthetőségét.      A Gst.  támadott rendelkezése miatt nem állapítható meg az Alkotmány  2. §  (1) bekezdésének  sérelme  sem.  A  Gst. ugyanis még hatályba nem lépett támogatási formát szüntetett meg,  így  szerzett  jogokat  nem  vonhatott  el,  ezért  ez különösképpen nem  eredményezi a jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság sérelmét.      4. Az  Ftv. 9.  § (1) bekezdése a következő előírásokat tartalmazta: "Az  állami felsőoktatási intézményekben a 7. § (1) - (3) bekezdéseiben  foglalt  feladatok  ellátásának,  a felsőoktatás fejlesztésének  alapvető anyagi  feltételeit az állam biztosítja. Ezeket a feladatokat az intézmények      a) a központi költségvetési támogatás,      b)  az   államháztartás  más   alrendszereibe   tartozó források,      c) tandíj  és más  hallgatói  térítések,  igénybe  vett szolgáltatások díja,      d) az alap- és vállalkozási tevékenység bevétele,      e) adományjellegű és más bevételek felhasználásával, valamint      f) állami  vagyon, illetőleg szerződés alapján, továbbá adományként kapott saját vagyon használatával látják el".      A Gst. 124. §-a szerint: "A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX.  törvény 9. § (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:      "c) az  igénybe vett szolgáltatások díja, más hallgatói térítések és  a tandíjnak  az éves  költségvetési törvényben intézményi bevételnek minősített része, ".      A Magyar  Köztársaság 1995.  évi költségvetéséről szóló 1994. évi  CIV. törvénynek  ( a továbbiakban:  Ktv. ) - az e törvény módosításáról rendelkező 1995. évi LXXII. törvény 8. § (3)  bekezdésével megállapított  - 16. § (5) bekezdése így rendelkezik: "Az  állami felsőoktatási intézmények hallgatói által fizetett  tandíj a  felsőoktatási intézményeket illeti meg,  kivéve  az  első  alapképzésben,  valamint  a  nappali tagozatos  szakirányú   továbbképzésben,   továbbá   doktori képzésben résztvevő  hallgatók által kormányrendelet szerint fizetett tandíjat".      A Gst.  e kifogásolt rendelkezése az Alkotmány 16. §-át és 70/A. § (3) bekezdését - az indokolásnak a tandíjjal és a hallgatói      hitellel       összefüggésben       kifejtett megállapításaihoz hasonlóan - önmagában nem sérti, mert ezek az alkotmányi  rendelkezések nem  állapítanak meg alapjogot, hanem változatos  eszközökkel és  módon gyakorolható  állami célkitűzéseket, illetve  kötelezettségeket  tartalmaznak.  E kifogásolt rendelkezés  nem ütközik az Alkotmány 70/I. §-ába sem, mert a tandíj adónak nem minősülő szolgáltatási díj.      A  Gst.   és  a   Ktv.  idézett  rendelkezései  azonban lényegesen   megváltoztatták    az   állami    felsőoktatási intézményeknek az  Ftv. -ben  eredetileg kilátásba helyezett és  a   9.  §   (1)  bekezdésében   meghatározott   bevételi rendszerét. A Gst. ugyanis általános felhatalmazást ad arra, hogy a  költségvetési törvény  évenként határozhassa  meg  a tandíjak intézményeknél  maradó és  az  állami  költségvetés által  elvont   arányát.  Ez   a  változtatás   is  jelzi  a felsőoktatási intézmények  fejlesztési  és  ellátottsági,  a hallgatók  díj-   és  térítésfizetési,  valamint  támogatási rendszerének kiforratlanságát és lezáratlanságát.      5. a)  Az R. a tandíjra vonatkozó részletes szabályokat az Ftv. 31. § (2) bekezdés a) pontjában, valamint a 72. § k) pontjában foglalt felhatalmazás alapján állapította meg.      Az  R.   13.  §-a   a  tandíjra   vonatkozó   következő előírásokat tartalmazza:      "(1) A  tandíj két  részből áll:  alap-  és  kiegészítő tandíjból tevődik össze.       (2)  Alaptandíjat minden  hallgatónak  kell  fizetnie, kivéve a tandíjmentességek eseteit.       (3)  Az alaptandíj  összege 1995.  szeptember  1-jétől havi 2000 forint.      4) A  kiegészítő  tandíjat  a  felsőoktatási  intézmény Szabályzatában állapítja meg.       (5) A kiegészítő tandíj évi összege nem haladhatja meg az alaptandíj évi összegének a négyszeresét".      Az indítványok  többségének benyújtását  követően az R. módosításáról rendelkező  129/1995. (X.  25.) Korm. rendelet ( a továbbiakban:  Rm. )  1. §-a  az R. 17. §-át a következő (3) bekezdéssel egészítette ki:      "A  13.   §-nak   a   kiegészítő   tandíjra   vonatkozó rendelkezései  az   állami  felsőoktatási  intézmények  első alapképzésben  nappali   tagozaton  tanulmányokat   folytató hallgatói tekintetében hatályukat vesztik".      Az R.  fenti módosítása a kiegészítő tandíjra vonatkozó rendelkezések szövegének  érintetlenül hagyása  mellett azok személyi hatályát  változtatta meg.  Az R. 17. §-ának az Rm. által  beiktatott   (3)  bekezdése  alapján  az  R.  -nek  a kiegészítő  tandíjra  vonatkozó  előírásai  csak  az  állami felsőoktatási   intézmények   első   alapképzésben   nappali tagozaton  tanulmányokat   folytató  hallgatói  tekintetében vesztették hatályukat.  Az R.  kiegészítő tandíjra vonatkozó rendelkezései - az 1. § (1) bekezdése és 12. § (1) bekezdése alapján  -   továbbra  is  hatályban  maradtak  a  nem  első alapképzésben nappali  tagozaton, vagy az első alapképzésben nem    nappali     tagozaton,    valamint    a    szakirányú továbbképzésben,  továbbá   a  doktori   és  mesterképzésben tanulmányokat folytató hallgatók tekintetében.      Az R.  idézett módosításával  együtt született  meg  az 1995. október  13-án a  felsőoktatási intézmények vezetői, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége és a kormányzat képviselői   között    lezajlott   tanácskozáson   fölmerült feladatok végrehajtásáról  szóló 1103/1995.  (X. 25.)  Korm. határozat,  amelynek   2.   pontja   az   alábbiak   szerint rendelkezik:      "Elő kell készíteni - a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény  módosításával párhuzamosan  - a felsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő  díjakról és  térítésekről szóló  83/1995. (VII.  6.)   Korm.  rendelet   módosítását,  érvényesítve  a tanulmányi eredmény  és a szociális szempontok differenciált figyelembevételét. "  E kormányhatározat  a jelzett  feladat elvégzésének határidejéül  1996. március  31-ét  állapította meg.      Az R.  szerint az  alaptandíjfizetési kötelezettség  az állami  felsőoktatási  intézményekben  -  a  tandíjmentesség esetei  kivételével   -  általános.   A  kiegészítő   tandíj bevezetése pedig - az említett módosítás figyelembevételével -  a   felsőoktatási  intézmény   autonóm  döntésén  alapul. Kiegészítő  tandíj   bevezetése   esetén   a   felsőoktatási intézmény a  tandíj összegét  a megállapított  kereten belül szabadon állapíthatja  meg és  mentességeket, kedvezményeket korlátlanul biztosíthat.      Az  R.   e  kifogásolt  rendelkezése  az  Ftv.  -nek  a tandíjfizetési kötelezettséget  megállapító 31.  §-án alapul és  felhatalmazás  alapján  annak  végrehajtását  szolgálja. Ezért a  vizsgált rendelkezés  - az Ftv. 31. § (1) bekezdése alkotmányosságával kapcsolatos  megállapításokra figyelemmel - nem  sérti az  Alkotmány 16. §-át, 67. § (1) bekezdését és 70/F.  §  (2)  bekezdését.  A  támadott  rendelkezés  és  az Alkotmány   70/J.   §-a   között   értékelhető   alkotmányos összefüggés nem állapítható meg, mivel az Alkotmány ehelyütt a  szülőknek   és  a   gondviselőknek  a  kiskorú  gyermekük taníttatásának kötelezettségéről rendelkezik.      A  nappali   és  a   levelező  tagozaton  tanulmányokat folytató  hallgatókra   vonatkozó   bizonyos   rendelkezések egybeesése  nem   minősíthető  az   Alkotmány  70/A.  §  (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenes diszkriminációnak, mivel a hallgatók  mindkét csoportja felsőfokú képzésben részesül. Nem  tekinthető   alkotmányellenes  diszkriminációnak  az  a körülmény sem,  hogy az R. az államigazgatási főiskolai és a rendőrtiszti  főiskolai   végzettségű  személyek   hallgatói helyzetét nem kezeli ún. posztgraduális képzésként.      b ) Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésében meghatározott felsőoktatáshoz való jog alapjognak minősül. Az Alkotmány 8. § (2)  bekezdése tiltja az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását.      A felsőoktatáshoz  való alapvető  jog sérelme  abban az esetben  állhat   fenn,  ha   a  tandíjra,  különösen  annak mértékére  vonatkozó   szabályozás  -  az  állami  támogatás formáira is  figyelemmel -  szükségtelenül  és  aránytalanul korlátozza  e  jog  érvényesülését,  vagyis  megakadályozza, ellehetetleníti   a    megfelelő   képességgel   rendelkezők oktatásban való részvételét.      Az  R.  vizsgált  rendelkezésével  bevezetett  tandíjak mértékének  arányossága  vizsgálatánál  az  Alkotmánybíróság mindenekelőtt figyelembe  vette a tandíjak esélyegyenlőséget célzó  kompenzálására   vonatkozó,  az   Ftv.  31.   §   (6) bekezdésében, valamint  az R.  -ben meghatározott eszközöket és támogatási formákat.      Az  Alkotmánybíróság   szerint  az   alaptandíjfizetési kötelezettség mértéke  miatt - különösen az Ftv. 9. § (3) és (4) bekezdésében  meghatározott hallgatói  előirányzatból az R. szerint  nyújtott  hallgatói  támogatásokra,  valamint  a tandíjmentesség és tandíjkedvezmény lehetőségére figyelemmel -  a   felsőoktatáshoz  való   alapjog  aránytalan,   vagyis alkotmányellenes korlátozása nem állapítható meg.      Az  R.   -nek  az   Rm.  -   által  történt  módosítása következtében    a     kiegészítő     tandíjra     vonatkozó kormányrendeleti előírások  az  első  alapképzésben  nappali tagozaton tanulmányokat  folytatók  tekintetében  hatályukat vesztették. Ezért  ezeket az  Alkotmánybíróság érdemben  nem vizsgálta. A  módosítással előnyösen érintett hallgatók csak alaptandíjat kötelesek  fizetni. A  tandíj mértéke  miatt  e csoport   vonatkozásában    ezért   sem    állapítható   meg alkotmányellenesség.      Ugyancsak  nem   minősítette  az   Alkotmánybíróság   a felsőoktatáshoz való  alapjog  aránytalan  korlátozásának  a kiegészítő tandíj  lehetséges mértékét az érintett hallgatói csoportok  többnyire   eltérő  sajátos  anyagi  és  pénzügyi helyzetére illetve támogatási rendszerére tekintettel. Ezzel összefüggésben figyelembe  vette azt  is, hogy  a kiegészítő tandíj  bevezetése,  mértékének  megállapítása,  valamint  a mentességek és  a kedvezmények  biztosítása a  felsőoktatási intézmények mérlegelési jogkörébe tartozik.      Az  R.  11.  §  (1)  -  (3)  bekezdése  a  következőket tartalmazza:      " (1)  A felsőoktatási  intézményekben  tanuló  nappali tagozatos hallgató  diákotthoni (  kollégiumi ) elhelyezésre pályázhat, amelynek igénybevétele esetén térítési díjat kell fizetni.       (2)      A diákotthoni  térítési díj  havi összege nem lehet magasabb a minimálbér 25 %-ánál.       (3)      A diákotthoni  térítési díj összegét, továbbá a térítési  díj alóli  mentesítés, illetőleg  a  csökkentett térítési díj  fizetésének  eseteit  a  Szabályzat  határozza meg".      A   kötelező    legkisebb   munkabér   megállapításáról rendelkező 6/1995.  ( I.  31. )  Korm.  rendelet  2.  §  (1) bekezdése alapján  a  személyi  alapbér  kötelező  legkisebb összege  12.  200  forint.  Ebből  az  következik,  hogy  az Alkotmánybíróság  e   határozatának  meghozatalakor   az  R. alapján megállapított  diákotthoni térítési  díj legmagasabb havi összege 3050 forint.      Az   R.  által   hatályon   kívül   helyezett   7/1990. (VIII.28.) MKM  rendelet 4.  §  (3)  bekezdése  alapján   a kollégiumi  elhelyezésért  fizetendő  kedvezményes térítési díj intézményenkénti átlaga havi 600. -Ft/fő volt.      A kifogásolt  diákotthoni  térítési  díj  az  albérleti díjakhoz  viszonyítva,  tekintettel  arra  is,  hogy  az  R. korlátlan    mentesítési     lehetőséget    biztosít,     az Alkotmánybíróság szerint nem minősül alkotmányellenesnek.      c  )  Az  Egyezségokmány  13.  cikkének  2/c  )  pontja szerint: "a  felsőoktatást teljesen  egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő  eszközzel, különösen  az ingyenes  oktatás fokozatos bevezetése útján".      Az Alkotmány  7. §  (1) bekezdése  alapján:  "A  Magyar Köztársaság  jogrendszere   elfogadja   a   nemzetközi   jog általánosan  elismert   szabályait,  biztosítja   továbbá  a vállalt nemzetközi  jogi  kötelezettségek  és  a  belső  jog összhangját".      Az R.  tandíjfizetésre  vonatkozó  rendelkezéseinek  az Egyezségokmányba  ütközését   az  Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi  XXXII. törvény  ( Abtv.  ) 21.  §  (3)  bekezdése alapján   ilyen    indítvány    előterjesztésére    jogosult országgyűlési  képviselő   is  kifogásolta,   ezért  azt  az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta.      Magyarországon a rendszerváltozás történelmi előzményei és sajátos gazdasági-pénzügyi nehézségei folytán az ingyenes felsőoktatás  fokozatos   bevezetésének  folyamata  eltér  a fejlett országok  lehetőségeitől. Az  Egyezségokmány idézett 13.  cikkének  2/c  )  pontja  a  felsőoktatáshoz  való  jog megvalósítása érdekében  a részes  államok által  elfogadott célkitűzéseket  és  feladatokat  állapít  meg.  A  megfelelő eszközök között  e rendelkezés  kiemeli az  ingyenes oktatás fokozatos    bevezetésének     lehetőségét.     Ezeket     a megállapításokat támasztja alá az Egyezségokmány 2. cikkének 1. pontja is, amely többek között azt rögzíti, hogy a részes államok   fokozatosan   biztosítják   az   Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását.      E rendelkezések  jellege és  tartalma alapján  tehát  a tandíjfizetési   kötelezettség    megállapítása   miatt   az Egyezségokmány 13.  cikke 2/c ) pontjának és az Alkotmány 7. § (1)  bekezdésének alkotmányellenes sérelme nem állapítható meg.      A teljesen  egyenlő feltételekkel  a  képesség  alapján mindenki   számára    hozzáférhetővé   teendő   felsőoktatás követelményét   azonban   sértheti   a   tandíj   és   egyéb térítésfizetési  kötelezettség,   valamint  a   kompenzációs eszközök olyan  szabályozása, amely  meghiúsíthatja, hogy  a megfelelő képességgel  rendelkezők közül a hátrányos anyagi- pénzügyi helyzetben lévők felsőoktatásban részesüljenek.      d )  Az Ftv.  31. §  (5) bekezdése  szerint: "Az állami felsőoktatási  intézmény   a  tandíjmentesség,   illetve   a tandíjkedvezmény  eseteit   és  mértékét  a  kormányrendelet alapján a  hallgató  tanulmányi  eredményének  és  szociális helyzetének  figyelembevételével   Szabályzatában  határozza meg".      Az Ftv.  31. §  (6)  bekezdés  a  )  pontja  alapján  a tandíjmentesség   illetve    tandíjkedvezmény   az    állami felsőoktatási     intézményekben     fizetendő     tandíjnak esélyegyenlőséget célzó kompenzálását szolgálja.      Az  R.   14.  §-a   pedig  a  tandíjmentességről  és  a tandíjkedvezményről az alábbiak szerint rendelkezik:      " (1)  A Szabályzat  a hallgatók  számának 20  %-áig  a legrászorultabbak részére,  kiemelkedő  tanulmányi  eredmény esetében alaptandíj-fizetési  mentességet  vagy  alaptandíj- fizetési kedvezményt határozhat meg.       (2)  Az (1) bekezdésben meghatározott kereten belül, a Szabályzat rendelkezései  szerint, tandíjmentességet  kaphat az a hallgató,      a ) aki köztársasági ösztöndíjban részesül,      b ) akinek    tanulmányi   eredménye   a  Szabályzatban meghatározott értéket eléri, vagy azt meghaladja,      c ) akinek életkörülményei ezt indokolják,      d )  aki kiemelkedő  tudományos, művészeti, kulturális, sportteljesítménye   (  tevékenysége )  folytán erre érdemes ( pl. demonstrátor ),      e )  aki nappali tagozatú doktori képzésben vesz részt, és az  intézményi Szabályzatban legalább heti 4 óra oktatási tevékenységre kötelezett.        (3)  A  felsőoktatási  intézmény  a  Szabályzatban  a kiegészítő tandíj  alóli mentességeket  és tandíjkedvezményt is megállapíthat".      Az R.  14. §  (1)  bekezdése  szerint  a  felsőoktatási intézmények szabályzatukban  a hallgatói  létszám  20  %-áig állapíthatják meg  az  alaptandíj-fizetési  mentességben  és alaptandíj-fizetési kedvezményben részesíthetők körét. Az R. 14. §  (2) bekezdése  meghatározza, hogy  az (1) bekezdésben megállapított  kereten   belül  milyen   feltételek  alapján részesülhetnek  a   hallgatók  a   Szabályzat  rendelkezései szerint tandíjmentességben.      Az  alaptandíj-fizetési   mentességben  és  alaptandíj- fizetési  kedvezményben   részesíthetők  arányának  normatív meghatározása  nem  alkotmányellenes.  Az  Ftv.  31.  §  (2) bekezdése értelmében a tandíjra vonatkozó szabályokat állami felsőoktatási intézmény  esetében kormányrendelet  állapítja meg. A  tandíjra vonatkozó  szabályok megállapítására  szóló felhatalmazás  magában   foglalja  a   tandíjmentességek  és tandíjkedvezmények  kerete  és  feltételei  megállapításának jogát is.  A Kormány  tehát jogosult  volt az  R. 14.  § (1) bekezdésében foglalt  szabályozás  megalkotására.  Az  R.  e kifogásolt rendelkezése  nem sérti  az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében  megállapított  diszkriminációs  tilalmat  sem, mivel   a    tandíjmentességben    és    tandíjkedvezményben részesítésnek    az    R.    -ben    megjelölt    feltételei alkotmányossági szempontból nem kifogásolhatók.      6. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján vizsgálta az R.  hatályára és  hatálybalépésére vonatkozó előírásainak alkotmányosságát.      Az R. 1. §-a a rendelet hatályáról így rendelkezik:      " (1) A rendelet hatálya kiterjed      a   )    az   állami    felsőoktatási    intézményekben alapképzésben, valamint  szakirányú továbbképzésben, továbbá doktori és  mesterképzésben  tanulmányokat  folytató  magyar állampolgárságú hallgatókra,      b ) az állami felsőoktatási intézményeknek a jogszabály vagy nemzetközi  megállapodás alapján  az a  ) pont szerinti hallgatókkal azonos elbírálás alá eső hallgatóira.       (2)  A rendelet  hatálya a  nem  állami  felsőoktatási intézmények hallgatóira  a hallgatók  pénzbeli  támogatására megállapított állami költségvetési keretösszeg felhasználása ( 2.  §,  4-5.  §  )  ,  továbbá  a  köztársasági  ösztöndíj adományozása ( 8. § ) tekintetében terjed ki".      Az R.  17. §  (1) bekezdése szerint: "Ez a rendelet - a (2) bekezdésben  foglaltak kivételével - 1995. szeptember 1- jén lép hatályba".      Az  R.   megalkotását  az   Ftv.   végrehajtása   tette szükségessé.      Az Ftv.  9.  §  (3)  és  (4)  bekezdése  rendelkezik  a hallgatói előirányzatról,  a 31.  §-a pedig  a tandíjról  és egyéb díjakról.  Az Ftv. e rendelkezései 1993. szeptember 1- jével nem léptek hatályba.      Az Ftv.  125. § (2) bekezdése alapján a 9. § (3) és (4) bekezdése 1995.  január 1-jén  lépett hatályba. Az Ftv. 125. §-ának többször  módosított (3)  bekezdése szerint  pedig  a törvénynek  a   tandíjfizetésre   vonatkozó   rendelkezéseit megállapító 31. §-a 1995. szeptember 1-jén lépett hatályba.      Az R.  hatálybalépése előtt  a felsőoktatási  hallgatók támogatási rendszerét  az  oktatásról  szóló  1985.  évi  I. törvény végrehajtásáról  rendelkező, az  53/1990. (III. 21.) MT rendelettel  módosított és  a 24/1995.  (III.  8.)  Korm. rendelettel hatályon  kívül helyezett  41/1985. (X.  5.)  MT rendelet  állapította  meg.  Az  MT  rendelet  23.  §-a  úgy rendelkezett,  hogy  "A  felsőoktatási  intézmények  nappali tagozatán tanulmányokat  folytatókat megillető juttatások és kedvezményes  szolgáltatások:   a)  ösztöndíj,  köztársasági ösztöndíj,  illetőleg   a  szakmai   gyakorlat  időtartamára díjazás,    b)    szociális    támogatásként    kedvezményes természetbeni  szolgáltatások,   pénzbeli  támogatás,  c)  a társadalombiztosítási   ellátások   és   a   jogszabályokban megállapított más  juttatások". Az  R. 5.  §  (1)  bekezdése alapján  "Hallgatói   juttatásként  az   alábbi  támogatások nyújthatók: a)  tanulmányi ösztöndíj,  b) pénzbeli szociális támogatás, c) köztársasági ösztöndíj, d) jutalom, e) szakmai gyakorlat  idejére   adott  költségtérítés,   f)  kiemelkedő tudományos, kulturális,  sport- és  művészeti tevékenységért adományozott ösztöndíj, g) tankönyv- és jegyzettámogatás, h) diákotthoni  (   kollégiumi  )   elhelyezés".  A   hallgatói támogatások  rendszerét   és  azok  formáit  illetően  -  az indítványokban   foglaltaktól   eltérően   -   az   R.   nem eredményezett   jelentős    mértékű   változást,   illetőleg korlátozást a támogatási rendszerben.      A  tandíjra   vonatkozó  korábbi  hatályos  szabályozás ugyancsak  az   oktatásról  szóló   1985.  évi   I.  törvény rendelkezésein alapult.  E törvény  6. §-a  kinyilvánította, hogy a  felsőfokú alapképzés  - jogszabályban  meghatározott kivétellel -  ingyenes.  A  törvény  107.  §  (1)  bekezdése szerint pedig,  ha az  oktatás nem ingyenes, a hallgatónak a tanulmányi  eredményétől   függő  mértékű  tandíjat  kellett fizetnie. A tandíjra vonatkozó részletes szabályokat az R. - el hatályon  kívül helyezett,  a  felsőoktatásban  fizetendő díjakról és térítésekről szóló 8/1987. (VI. 29.) MM rendelet állapította meg.  E rendelet  2. §  (1) bekezdése  szerint a felsőfokú alapképzésben  részt vevő  hallgató tandíjat  volt köteles fizetni,  ha a  rendeletben, illetve  az  intézményi szabályzatban meghatározott  tanulmányi  átlageredményt  nem érte   el.    A   (2)   bekezdése   alapján   tandíjfizetési kötelezettség nem  volt megállapítható, ha a hallgató a 3,00 tanulmányi  átlageredményt  elért.  A  (3)  bekezdése  pedig megállapította,  hogy  a  tandíj  összege  félévenként  2000 forintnál több nem lehet. Az előbbiekre tekintettel tehát az R. alapján  bevezetett általános  alaptandíj  és  kiegészítő tandíj a  kötelezettek körét  illetően és összegszerűségében is jelentős mértékű változást eredményez.      Az indítványozók  az R.  hatályára és  hatálybalépésére vonatkozó rendelkezései  alkotmányosságának megállapítását a felkészülési idő  nem megfelelő  biztosítása és  a  szerzett jogok megvonása miatt a jogállamisághoz tartozó jogbiztonság sérelmére hivatkozással  kérték. Ezekben  a  kérdésekben  az indítványok  elbírálásánál   a   43/1995.   (VI.   30.)   AB határozatban   megállapított   azokat   az   alkotmányossági követelményeket  kérték  irányadónak  venni  és  alkalmazni, amelyek a  viszonylag rövid  és  meghatározott  idejű  és  a hosszú időtartamra szóló támogatási formák megváltoztatására vonatkoznak.      Az    Alkotmánybíróság     fenti    határozatában    az alkotmányossági    követelményeket     az    anyasági     és gyermektámogatási  rendszerbe  tartozó  támogatási  formákra állapította meg az Alkotmány 70/E. §-a és ehhez kapcsolódóan a 66.  és 67.  §-ai, valamint  a 13. §-a alapján. Ezért az e határozat indokolásában  a rövid  és határozott,  valamint a hosszú    teljesítési     időre     szóló     szolgáltatások megváltoztatásának  feltételeiről  kifejtett  megállapítások nem  alkalmazhatók   mechanikusan  a   támogatási   rendszer megváltoztatására. A  gyes és  a gyed  esetében korábban  az érintetteknek  alanyi   jogon  járó  szolgáltatás  változott biztosítási és azon belül is rászorultsági alapúvá. A tandíj tekintetében    az    új    tandíjrendszer    alkalmazásának megkezdésével egyidejűleg  szűnt meg  a  korábban  kilátásba helyezett, de  még sosem  hatályosult, senkinek igénybe vett jogává nem vált egyik kompenzációs eszköz.      Az  R.   -nek  a  felsőoktatási  intézmények  hallgatói támogatására    és    tandíjára    vonatkozó    rendelkezése tekintetében a  felkészülési idő  szükséges  tartamát  és  a szerzett jogok  védelmét illetően  az Alkotmány  70/F. §-át, 16. §-át és 2. § (1) bekezdését kell figyelembe venni.      A hallgatói  jogviszony  valóban  meghatározott,  rövid időtartamú. A  tandíjfizetési kötelezettség  az anyasági  és gyermektámogatási rendszerbe  tartozó  támogatási  formáktól eltérően viszont  nem  minősül  jogszabályban  ígért  állami szolgáltatásnak.  A   tanulmányi  eredmény  és  a  szociális helyzet    alapján     nyújtható    tandíjmentességet     és tandíjkedvezményt az  Ftv. 31. § (6) bekezdésének a ) pontja mint az  esélyegyenlőséget  szolgáló  kompenzációs  eszközök első csoportját  határozza meg.  Mindemellett nem állítható, hogy az  Alkotmány 70/F.  § (2)  bekezdéséből és  16. §-ából alanyi jogosultság, valamint igénybe vett szerzett jog fakad a tandíjmentességre. Ezért az R. kifogásolt rendelkezéseivel összefüggésben szerzett  jogoknak  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdéséből eredő  jogbiztonsággal ellentétes  sérelme  sem áll fenn.      Az  Alkotmánybíróság   megjegyzi,  hogy   az  állam   a hallgatói   szolgáltatások,   támogatások   és   mentességek összetevőinek   és    összefüggő    egységes    rendszerének alakításában széles  körű jogosítványokkal  rendelkezik.  Az államnak jogában  áll - a gazdasági helyzet függvényében - e rendszernek  és   összetevőinek,  valamint   az   összetevők mértékének  változtatására.  Az  összetevők  változtatásával azonban az  állam nem  mellőzheti,  nem  szüntetheti  meg  a felsőoktatásban részesülők  anyagi támogatásának  rendszerét oly  módon,  hogy  esélyegyenlőtlenség  fenntartásával  vagy fokozásával  lehetetlenné   teszi  a  megfelelő  képességgel rendelkezők számára  a felsőoktatás hozzáférhetőségéhez való alapvető joguk érvényesülését.      Az R.  a már megjelölt törvényi felhatalmazások alapján az  Ftv.  9.  és  31.  §-a  végrehajtásáról  rendelkezik  és állapítja meg  a  hallgatói  támogatás,  valamint  a  tandíj fizetésének részletes  szabályait. Az  Ftv. e  rendelkezései végrehajtásának előmozdítása  a Kormánynak  az e törvényből, valamint a  jogalkotásról szóló  1987. évi  XI. törvényből ( Jat. )  fakadó kötelessége.  A  Jat.  12.  §  (4)  bekezdése ugyanis  előírja,  hogy  a  jogszabályt  és  a  végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni.     Az Ftv.  9. §  (3) és  (4) bekezdésének és a 31. §-ának szövege a  törvény kihirdetése óta nem változott, azok tehát megismerhetők voltak  az érintett címzettek körében. Az Ftv. 9. §-ára  vonatkozóan a hatálybalépési idő (1995. január 1.) sem    változott.   Az  Ftv.   31.  §-a  tekintetében  pedig eredetileg annak  1994. szeptember  1-jei  hatálybalépésével lehetett számolni.      A  Jat.  12.  §  (3)  bekezdése  szerint  a  jogszabály hatálybalépésének időpontját  úgy  kell  meghatározni,  hogy kellő  idő   maradjon  a   jogszabály   alkalmazására   való felészülésre.      Az  R.   1995.  július   6-án  került  kihirdetésre  és szeptember 1-jén  lépett  hatályba.  Az  Alkotmánybíróság  a 28/1992. (IV.  30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a Jat.  idézett   szabálya  a   jogállamiság   elemét   képező jogbiztonság   elvéből   levezethető   egyik   követelményét határozza meg ( ABH 1992. 155, 161. ). Az Alkotmánybíróság a 7/1992. (I.  30.) AB  határozatában megállapította,  hogy  a jogszabály  alkalmazására   való  felkészüléshez   szükséges "kellő  idő"   megállapítása  és   biztosítása  a  jogalkotó felelősséggel   terhelt    mérlegelésének   és    döntésének függvénye.  Az   alkotmányellenesség   csak   a   jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg (ABH 1992. 45, 49.).      A  fentiekre  figyelemmel  az  Alkotmánybíróság  az  R. vizsgált rendelkezéseivel  összefüggésben  a  nem  megfelelő felkészülési idő  biztosítása miatt  a  jogbiztonság  súlyos sérelmét  nem   állapította   meg.   Mindezek   alapján   az Alkotmánybíróság álláspontja  szerint az R. -nek a hatályára és hatálybalépésére  vonatkozó rendelkezései nem ütköznek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe.      7. Az R. 18. §-a a következőket tartalmazza:      " (1)  A felsőoktatási  intézmények Szabályzatukat  - a (2) bekezdés  esetét kivéve  - legkésőbb  1996. január 31-ig kötelesek  elkészíteni.   A  Szabályzat  hatálybalépéséig  a jelenleg hatályos  intézményi szabályzat rendelkezéseit kell alkalmazni, amennyiben azok nem ellentétesek e rendelettel.       (2) A felsőoktatási intézmények 1995. szeptember 30-ig kötelesek megállapítani  a 14.  § (1)  -  (3)  bekezdésekben foglaltaknak megfelelő mentességeket".       Az  R. 3.  §-a alapján a felsőoktatási intézményben az intézményi tanács  a hallgatói  támogatások és  a  fizetendő díjak egységes intézményi rendszerét Szabályzatban határozza meg.      Az R.  -ben megjelölt  tárgyköröknek -  az  R.  keretei között  -  Szabályzatban  való  rendezésének  lehetősége  és feladata az  Ftv. 30. és 31. §-ában foglalt felhatalmazásból következik.      A Szabályzatban  rendezendő tárgyköröket az R. 3. § (2) bekezdése általánosan  és számos egyéb rendelkezése külön is megállapít. Az R. -ben meghatározott széles körű szabályzati rendezés  szükségessé  tette,  hogy  annak  elkészítésére  a felsőoktatási   intézményeknek    megfelelő    idő    álljon rendelkezésére.      Az R.  18. §  (1)  bekezdése  a  Szabályzat  teljeskörű elkészítésére, vagyis  annak végső  formába  foglalására  és egységes dokumentumban  való kiadására  állapította  meg  az 1996. január 31-ei határidőt. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az  R. alkalmazásához  szükséges egyes  részterületekre vonatkozó megoldásokat  az  intézmények  a  megjelölt  végső határidő előtt kimunkálják és alkalmazzák.      A   fentiekre   figyelemmel   tehát   a   felsőoktatási intézmények mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az R. 3. §- ában  megjelölt   egységes  Szabályzatot  vagy  annak  egyes összetevőit  a   kifogásolt   rendelkezésben   megállapított határidőn belül milyen időpontban határozzák meg.      Az R. vizsgált rendelkezése tehát - egyes indítványozók állításától  eltérően   -  nem   eredményezheti  a  rendelet végrehajthatatlanságát    és    alkalmazhatatlanságát.    Az Alkotmánybíróság szerint  az R. e rendelkezései nem járnak a jogbiztonság alkotmányellenes  sérelmével,  ezért  azok  nem ütköznek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe.      8. Az  Alkotmánybíróság végül azt is vizsgálta, hogy az R. -nek  az  indítványokban  megjelölt  egyes  rendelkezései ellentétesek-e az Ftv. 9. § (3) bekezdésével.      Az  Ftv.   9.  §  (3)  és  (4)  bekezdése  a  hallgatói előirányzatról a következő előírásokat tartalmazza:      "  (3)   A  hallgatói   előirányzat   a   felsőoktatási intézményekben  magyar   állampolgárságú  és   -  nemzetközi megállapodás vagy  jogszabály alapján  azonos elbírálás  alá eső  -   külföldi   állampolgárságú,   első   alapképzésben, illetőleg  szakirányú  továbbképzésben  részt  vevő  nappali tagozatos  hallgatók,   továbbá  az  ott  doktori  képzésben nappali  tagozaton   részt  vevők  képesítési  követelmények szerinti   tanulmányi   időszakára   nyújtott   támogatására szolgál.       (4)  A hallgatók  állami támogatásának előirányzatát a (3) bekezdésben  megjelöltek  létszáma  és  a  költségvetési törvényben az  egy főre megállapított hallgatói normatíva és a  doktori  képzésben  részt  vevők  támogatási  normatívája határozza meg.  A hallgatói  előirányzat részét képezhetik a hallgatók pénzbeli  és természetbeni  juttatásaira fordított egyéb állami támogatások is".      Az  Ftv.   30.  §-a   a  hallgatói   juttatásokról   és kedvezményekről a következőket tartalmazza:      " (1)  A felsőoktatási  intézményeknek a 9. § (3) - (4) bekezdései szerinti  hallgatóit juttatások  és  kedvezmények illetik meg.       (2)  A juttatásokra  és kedvezményes  szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben, a felsőoktatási intézmény pedig Szabályzatban állapítja meg.       (3) Más oktatási formában részt vevő hallgatók számára is  megállapíthat   a  Kormány   rendeletben   juttatásokat, kedvezményeket".      Az Ftv.  72. §  l  )  pontja  értelmében  a  Kormány  a felsőoktatással kapcsolatos  feladatai körében "meghatározza a hallgatók állami támogatásának rendszerét".      Az Ftv.  fenti rendelkezéseiből  az következik,  hogy a Kormánynak  az   e  rendelkezések  végrehajtására  vonatkozó szabályok  megalkotásakor   a  juttatások   és  kedvezmények tekintetében figyelemmel  kell  lennie  az  Ftv.  9.  §  (3) bekezdésében meghatározott  jogosultak körére.  A  hallgatók állami  támogatása   rendszerének  meghatározása  a  Kormány feladatkörébe tartozik.      a ) Az R. 4. § (2) bekezdése szerint:      "Az Ftv.  9. §  (3) és  (4) bekezdésében  meghatározott hallgatói    normatívából ( a    továbbiakban :    hallgatói normatíva ),   továbbá   a   doktori   képzésben  résztvevők támogatási normatívájából e rendelet 5. §  (1)  bekezdésének a) -b) és d) -f)  pontjaiban  meghatározott  támogatásban  a felsőoktatási    intézmények    hallgatói     részesülhetnek legfeljebb a képesítési követelményekben  előírt  tanulmányi időszakra,  amennyiben első      a) egyetemi  vagy főiskolai  alapképzésben, illetőleg a főiskolai alapképzésre épülő egyetemi alapképzésben,      b) szakirányú továbbképzésben, vagy      c)     doktori      (     mester-      )      képzésben vesznek részt".      A    fenti     rendelkezéssel     összefüggésben     az Alkotmánybíróság - az indítványok alapján - elsődlegesen azt vizsgálta, hogy  az R. az Ftv. -vel ellentétesen kizárja-e a hallgatói  támogatásra   való  jogosultságból   a  nem  első szakirányú továbbképzésben  és doktori  képzésben  résztvevő hallgatókat és biztosít-e jogosultságot az ilyen képzésekben a tanulmányaikat  nem nappali  tagozaton folytató  hallgatók részére.      Az Alkotmánybíróság  szerint  bár  az  Ftv.  9.  §  (3) bekezdésében és  az R.  4. §  (2) bekezdésében meghatározott hallgatói támogatásokra  jogosultak  körének  megfogalmazása nem  teljesen   azonos  szövegezéssel   történt,  egyértelmű tartalmi eltérés  hiányában azonban  az Alkotmány  35. § (2) bekezdésének sérelme nem állapítható meg.      Az Ftv.  9. §  (3) bekezdése  a hallgatói előirányzatot kizárólag a  nappali tagozatos képzésben résztvevő hallgatók részére állapítja  meg,  az  R.  kifogásolt  rendelkezésében azonban ilyen  szűkítés nem  szerepel.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja   szerint   az   alkotmányosságot   nem   érintő jogszabály értelmezési  kérdésnek minősül  az,  hogy  az  R. kiterjed-e a  nem nappali  tagozatos hallgatókra  is. Az  R. vizsgált  rendelkezésének  kiterjesztő  értelmű  alkalmazása ugyanis nem tekinthető alkotmányellenesnek.      Az indítványozók  szerint az  R.  4.  §  (2)  bekezdése ellentétes a  DR. 10.  §-ával is, mert ez utóbbi rendelkezés szerint nem  csak az  első képzésben  résztvevők  jogosultak ösztöndíjra és  arra a  hallgatók  a  DR.  alapján  pályázat nélkül eleve jogosultak.      Az R.  4. § (3) bekezdése alapján: "A doktori képzésben részt vevő  hallgatók támogatását a doktori eljárásról szóló külön jogszabályban  foglalt  eltérésekre  figyelemmel  kell megállapítani".      A DR.  10. §-a az állami doktori ösztöndíj jogosultsági feltételeiről rendelkezik.  E §  (4) bekezdése  szerint: "Az egyetem által  folyósított doktori ösztöndíj összege az éves költségvetési  törvényben   meghatározott  előirányzatnál  a doktori képzésben nappali tagozaton részt vevők támogatására szolgáló normatíva összegénél kevesebb nem lehet".      Az R.  4. §  (3) bekezdése  alapján a doktori képzésben résztvevők  támogatását   a  DR.  -ben  foglalt  eltérésekre figyelemmel kell  megállapítani. Ez  vonatkozik a DR. 10. §- ában meghatározott,  a doktori  ösztöndíjra való jogosultság speciális szabályainak  alkalmazására is.  Mivel  a  doktori képzésben  résztvevők   az  R.   alkalmazása   szempontjából hallgatóknak minősülnek,  ezért őket  a DR. -ben biztosított állami ösztöndíjon  kívül pályázat  alapján megillethetik az R. -ben biztosított egyéb kedvezmények is.      Az   Alkotmánybíróság   a   35/1991.   (VI.   30.)   AB határozatában   elvi    éllel   mutatott   rá   arra,   hogy meghatározott életviszonyok,  illetőleg  tényállások  azonos szintű ellentétes jogszabályi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az  ilyen rendezés alkotmányellenessé csak  akkor  válik,  ha  az  egyben  az  Alkotmány  valamely rendelkezésének   a    sérelmével   is    együtt   jár.   Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította azt is, hogy a jogszabály  valamely, az  Alkotmány sérelmét  nem  jelentő hibáját  elsősorban   jogalkalmazói  jogszabályértelmezéssel kell   feloldani.    Amennyiben   pedig    a    jogszabályok értelmezésével  eredmény   nem  érhető   el,   az   ellentét megszüntetése     jogalkotási      útra     tartozik.     Az Alkotmánybíróságnak  önálló   jogszabályértelmezésre   nincs hatásköre ( ABH 1991. 154. ).      A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az  R. támadott  rendelkezésével és a DR. 10. §-ával összefüggésben nem  áll fenn  a jogbiztonság  elvének  olyan sérelme, amely  az Alkotmány  2. §  (1)  bekezdésébe  ütköző alkotmányellenesség megállapítását indokolná.       b) Az R. 5. § (4) bekezdése így rendelkezik:      "A 4.  §  (2)  bekezdés  a)  -c)  pontjaiban  felsorolt hallgató a  hallgatói normatívából  támogatásban  csak  egy, általa  meghatározott   intézmény,  kar,   szak  szabályzata szerint   részesülhet,    függetlenül   attól,   hogy   hány intézménybe, karra, szakra iratkozott be".      Az Ftv.  9. §  (3) bekezdése  meghatározza a  hallgatói előirányzat rendeltetését  és a lehetséges jogosultak körét. Az  Ftv.   9.  §   (4)  bekezdése   értelmében  a  hallgatók támogatásának előirányzatát  a  (3)  bekezdésben  megjelölt, vagyis a  támogatásban részesíthetők  létszámára figyelemmel kell a  költségvetési törvényben  az egy  főre megállapított hallgatói  normatíva   és  a  doktori  képzésben  résztvevők támogatási normatívája  alapján meghatározni.  Az  Ftv.  nem rendelkezik  az  egyidejűleg  több  hallgatói  jogviszonyban állók támogatásának  módjáról. Ebből  az következik,  hogy e tárgykör szabályozása  - az Ftv. 30. § (2) bekezdésében és a 72. § l. pontjában foglalt felhatalmazás alapján - a Kormány mérlegelési körébe  tartozik. Ezért az R. 5. § (4) bekezdése nem ellentétes  az Ftv. 9. § (3) bekezdésével és nem ütközik az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe.      c) Az  R. 8.  § (2)  bekezdése  alapján:  "Köztársasági ösztöndíjban a  felsőoktatási intézmények nappali tagozatos, alapképzésben résztvevő  hallgatói részesülhetnek két lezárt félév ( egy tanévnek megfelelő oktatási időszak ) után".       Az  Ftv. 9.  § (3)  bekezdése és a 30. §-a a hallgatói támogatási   formákról    nem   rendelkezik.   A   támogatás rendszerét, formáit  és az  egyes  támogatások  jogosultsági feltételeit az  Ftv. 30.  § (2)  bekezdésében és  a 72. § l/ pontjában foglalt  felhatalmazás alapján a Kormány állapítja meg.      A  fentiek  alapján  az  R.  8.  §  (2)  bekezdése  nem ellentétes az Ftv. 9. § (3) bekezdésével, ezért az nem sérti az Alkotmány 35. § (2) bekezdését.      Mindezek  alapján   az  Alkotmánybíróság  a  rendelkező részben foglaltak szerint határozott.      A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét az Alkotmánybíróság  az   elbírált  tárgykörök  közérdekűségére tekintettel rendelte el.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke                        Dr. Ádám Antal                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Kilényi Géza                        alkotmánybíró        Dr. Lábady Tamás            Dr. Schmidt Péter          alkotmánybíró                alkotmánybíró      Dr. Szabó András            Dr. Tersztyánszky Ödön        alkotmánybíró                    alkotmánybíró       Dr. Vörös Imre               Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró                  alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	79/1995. (XII. 21.)
Date of the decision: .	12/19/1995
.
.