Hungarian

Ügyszám: .	776/H/2007
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 59/2007. (X. 17.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/689 .

A döntés kelte: Budapest, 10/15/2007 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  az  Országos Választási  Bizottságnak  az országos    népszavazás   kitűzésére   irányuló   kezdeményezés aláírásgyűjtő  ívének hitelesítése tárgyában hozott  határozata ellen  benyújtott kifogások alapján — dr. Bragyova András,  dr. Holló  András  és  dr.  Lévay Miklós alkotmánybírók  párhuzamos indokolásával — meghozta a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 156/2007. (VI. 25.) OVB határozatát helybenhagyja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                 I.    1.  Az  Országos  Választási Bizottság (a  továbbiakban:  OVB) 156/2007.  (VI. 25.) OVB határozatával — megismételt eljárásban —  úgy döntött, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség  és  a Kereszténydemokrata    Néppárt   által   benyújtott    országos népszavazási  kezdeményezés  aláírásgyűjtő  íve  mintapéldányát hitelesíti.  Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepel:  „Egyetért-e   Ön   azzal,   hogy  a   fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő  év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?”    2.  Az  OVB  a  jelen ügyben vizsgált határozat  indokolásában emlékeztetett arra, hogy a kezdeményezés első elbírálása  során a  107/2007.  (III. 29.) OVB határozatban azt állapította  meg, hogy „a módosított kérdés arra irányul, hogy a választópolgárok pontosan meghatározzák egy jövőbeli költségvetési törvény egyik tételét, és ez — összhangban az Alkotmánybíróság 51/2001.  (XI. 29.)    határozatában    foglaltakkal    —    nem    bocsátható népszavazásra.”  Az  OVB-nek  azt  a  határozatát az Alkotmánybíróság  33/2007. (VI.  6.) AB határozata megsemmisítette, és az OVB-t új eljárás lefolytatására kötelezte.  Az  OVB  az  új  eljárás lefolytatása során azt vette  alapul, hogy  az  új  eljárásban,  kizárólag  új  indokok  alapján,   a kezdeményezés    hitelesítését   ismét   megtagadhatja.    Erre tekintettel az OVB a megismételt eljárásban megvizsgálta,  hogy a    jogi   helyzetben   időközben   bekövetkezett   változások befolyásolják-e  a népszavazási kezdeményezés  megítélését.  Az Országgyűlés ugyanis a 2007. évi LVIII. törvénnyel  módosította a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII.  törvényt  (a  továbbiakban: Kötv.).  A  módosítás  két rendelkezésében  is érinti a vizitdíjjal és kórházi  napidíjjal kapcsolatos szabályozást. A Kötv. egy új 97. §-sal egészült ki.  Az  OVB,  elemezve  a Kötv. módosítását –  figyelembe  véve  a pénzügyminiszter szakvéleményét is –, azt állapította meg, hogy az  új szabályozás pontosította, de érdemben nem módosította  a vizitdíjra  és  a  kórházi  napidíjra  vonatkozó,  a   kötelező egészségbiztosítás  ellátásairól  szóló  1997.   évi   LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 18/A. §-ként, illetőleg a 35/A. §-ként   az   egyes,  egészségügyet  érintő   törvényeknek   az egészségügyi  reformmal kapcsolatos módosításáról  szóló  2006. évi   CXV.   törvény   7.   illetve   17.   §-ával   beiktatott rendelkezéseit.  Az  OVB  szerint a módosítás  tartalmilag  nem változtatta meg a Kötv.-nek a vizitdíjra és a kórházi napidíjra vonatkozó szabályait sem.  Az  OVB a határozatban megállapította: tekintettel arra,  hogy változatlan   tényállás   és   tartalmilag   változatlan   jogi szabályozás   esetén  az  Alkotmánybíróság   határozata   –   a fentiekben   kifejtettek  szerint   –   köti   az   OVB-t,   az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítenie kell.  Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette.    3.  A határozat a Magyar Közlöny 2007. évi 81. számában, 2007. június 27-i dátummal jelent meg.  A határozat ellen több magánszemély kifogást nyújtott be.  A  kifogások  egy  része  közvetlenül  az  Alkotmánybírósághoz érkezett  július  5-én,  egy részüket július  6-án  az  OVB-nek nyújtották be.  A  kifogást a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a    továbbiakban:   Ve.)   130.   §-ának   (1)   bekezdésében meghatározott   tizenöt   napos   határidőn   belül    lehetett előterjeszteni. A kifogások határidőn belül érkeztek.  Az   Alkotmánybíróság  a  kifogásokat  —  a  Ve.  130.  §  (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően — soron kívül bírálta el.    4.  A  kifogások  egy  részének tartalma az  alábbiak  szerint foglalható össze:  4.  1.  Bár az OVB által jóváhagyott kérdések külön-külön  nem merítik  ki  a kormányprogram minőségét, de együttesen  már  új minőséget  képviselve  elérik  azt.  Az  OVB  nem  vizsgálta  a kérdések  kumulatív hatását, noha azt az országos  népszavazást benyújtók nem titkolták. Az olyan népszavazási kezdeményezések, amelyek     egyenként     ugyan    nem     veszélyeztetik     a kormányozhatóságot,   de   összességükben   korlátozó   hatásuk túlléphetik  az  egy  kérdéskör által érintett  téma  határait, összegző  hatásuk  miatt  az  alkotmánnyal  ellentétes  irányba mutathatnak. A kérdés hitelesítését ezért — az Alkotmány  28/C. §  (5)  bekezdés  f)  pontja alapján, amely szerint  nem  lehet népszavazást tartani a Kormány programjáról — meg kellett volna tagadni.  4.  2.  Az  OVB  nem  vette figyelembe azt az  új  körülményt, melyet  az  Alkotmánybíróság 27/2007. (V. 17.) AB határozatában megállapított.    Nevezetesen   azt,   hogy   a    népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozott döntés időbeli hatálya meddig terjed.  A  feltenni kívánt kérdésből nem  derül  ki,  hogy  az esetleges  eredményes  ügydöntő  népszavazáson  hozott   döntés meddig kötelezi az Országgyűlést.  4.   3.   Az   OVB   csak  szakmai  szempontokat   mérlegelhet álláspontjának    kialakítása   során,   az   OVB    határozata meghozatalakor túllépett a törvényben megadott mozgásterén.  Ez utóbbi  feltételezést  a  kifogások  benyújtói  az  OVB  elnöke sajtóközleményére alapítják, amely szerintük  azt  tartalmazza, hogy  az OVB nem szakmai meggyőződése, hanem a törvényesség  és az alkotmányos rend mindenek felett való tisztelete miatt vette tudomásul az Alkotmánybíróság jogértelmezését.    5. A kifogások másik részében azzal érvelnek, hogy a kérdés  a népszavazási,  alkotmányos törvényben megjelölt tilalmi  körbe, azaz a költségvetés körébe tartozik.  5.  1.  Eszerint  a költségvetés definíciója félreérthetetlen, semmilyen  szabály  nem tesz különbséget abból  a  szempontból, hogy  annak bevételi vagy kiadási oldaláról van szó, ugyanis  a kettő  együtt alkotja értelemszerűen a teljes költségvetést,  a kifogások  szerint  „e  „jogi”  különbségtételt  kizárólag   az Alkotmánybíróság és példátlan nyomásra az OVB „alkotta  meg”  , noha  számukra  jogszabályalkotási  tilalom  áll  fenn.  Ez  az értelmezés  önkényes  mind  tételes jogi,  szokásjogi  valamint közgazdasági értelemben teljességgel értelmezhetetlen.”  A   kifogások   részletesen  foglalkoznak   az   OVB-határozat meghozatalát megelőző körülményekkel, az Alkotmánybíróság és az OVB  alkotmányjogi viszonyával, az Alkotmánybíróságnak az OVB-t új eljárásra utasító határozatával, a népszavazásnak a kifogást benyújtó  személy  által  feltételezett,  lehetséges  politikai következményeivel.  A  kifogást  tévők  utalnak arra, hogy az Alkotmánybíróság  és ezáltal  az  OVB indokolási kötelezettségének sem tett  eleget, amikor  reális, jog- és életszerű valós érvekkel nem  indokolta meg,  hogy  miért éppen a bevételi oldal körében  szabad  és  a kiadási oldalnál pedig tilos a népszavazásra bocsátás.  5.  2. Van olyan érvelés is, amelynek értelmében a vizitdíj és a  napidíj  az  Ebtv.  35/A. §-a szerint az adott  egészségügyi intézmény   számára   az  állami  költségvetésből   folyósított támogatásnak,   tehát  költségvetési  kiadásnak   minősül.   Az eredményes  népszavazás  ennek  a  költségvetési  kiadásnak  az összegét  a  jövőbeli költségvetések esetében nulla  forintban, vagyis   pontosan   határozná  meg,  ami  az   Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem alkotmányos.    6.  A  kifogások  egy  része  szerint  a  kórházi  napidíj,  a vizitdíj  és  a  tandíj  kérdése nem  egyszerűen  költségvetési kérdés,  hanem mint elengedhetetlen láncszemek kapcsolódnak  az állam reformprogramjához. A kifogást tévők röviden foglalkoznak a  népszavazás lehetséges következményeivel, és kérik, hogy  az Alkotmánybíróság vizsgálja felül korábbi döntését.  Az   Alkotmánybíróság   a  kifogásokat   az   Alkotmánybíróság ideiglenes   ügyrendjéről   és  annak   közzétételéről   szóló, módosított  és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001.  (XII.  3.) Tü.  határozat  (ABH 2003, 2065.) 28. § (1)  bekezdése  alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.                                 II.    A kifogások elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok:    1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:  „2.  §  (2)  A  Magyar Köztársaságban minden hatalom  a  népé, amely  a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (...)  28/C. § (...)  (2)  Országos  népszavazást  kell  tartani  legalább  200  000 választópolgár kezdeményezésére. (...)  (3)   Ha  az  országos  népszavazást  el  kell  rendelni,   az eredményes  népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. (...)  (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:  a)  a  költségvetésről,  a  költségvetés  végrehajtásáról,   a központi  adónemekről és illetékekről, a vámokról,  valamint  a helyi  adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról, (...)  f) a Kormány programjáról,”    2. A Ve. érintett rendelkezései:  „29/B.  §  (1)  A  választási bizottság határozattal  dönt.  A határozatot — meghozatala napján — írásba kell foglalni.  (2) A határozatnak tartalmaznia kell  a) a választási bizottság megnevezését, a határozat számát,  b) a kérelmező nevét és lakóhelyét (székhelyét),  c) az ügy tárgyának megjelölését,  d)  a  rendelkező részben a választási bizottság  döntését,  a fellebbezés    (bírósági   felülvizsgálat    iránti    kérelem) lehetőségéről való tájékoztatást,  e)  az  indokolásban a megállapított tényállást  és  az  annak alapjául   elfogadott   bizonyítékokat,   a   kérelmező   által megjelölt,  de  mellőzött bizonyítást és a  mellőzés  indokait, valamint   azokat  a  jogszabályhelyeket,  amelyek  alapján   a választási bizottság a határozatot hozta. (...)  116.  §  Az  I-X.  fejezet,  valamint  a  89.  §,  a  99/O.  § rendelkezéseit  az  országos népszavazáson a  jelen  fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (...)  130.   §   (1)   Az   Országos  Választási   Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  —  az  Alkotmánybírósághoz címezve — az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...)  (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”    3.   Az  1998.  évi  III.  törvény  (a  továbbiakban:  Nsztv.) érintett rendelkezései:  „10.   §  Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (...)  b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,”                                III.    A kifogások nem megalapozottak.    1.   Az   Alkotmánybíróság  hatáskörét  a  jelen   ügyben   az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.) 1. § h) pontja alapján  a  Ve.  130.  §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati   természetű.   Az   Alkotmánybíróság    az    OVB határozatában,  valamint  a kifogásban  foglaltak  alapján  azt vizsgálja,  hogy  az  OVB az aláírásgyűjtő  ív  hitelesítéséről szóló döntése során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően  járt-e el [63/2002. (XII. 3.)  AB  határozat,  ABH 2002,  342,  344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva   is   alkotmányos  jogállásával   és   rendeltetésével összhangban  látja  el [25/1999. (VII. 7.)  AB  határozat,  ABH 1999, 251, 256.].  Az  Alkotmánybíróság  a  jelen  ügyben  szereplő  népszavazási kezdeményezésről még nem vizsgálta, hogy az az Alkotmány  28/C. §  (5)  bekezdése f) pontjába ütközik-e. Ezért ebben  a  körben érdemben  kellett  vizsgálódnia. Az  Alkotmánybíróság  a  jelen határozat   indokolásának  I.  4.  1.   pontjában   ismertetett kifogásokról az alábbiakat állapítja meg:  A  32/2001.  (VII.  11.) AB határozat (ABH  2001,  287,  295.) szerint „az Alkotmány 2. § (2) bekezdésén alapuló politikai jog megfelelő érvényesülése megköveteli, hogy az ajánlási  jogukkal élni   kívánó   választópolgárok  egyértelműen   és   világosan nyilváníthassanak   véleményt  a   népszavazási   kezdeményezés tárgyát   alkotó  kérdésről.  Az  Alkotmánybíróság   megítélése szerint  ez  csak  akkor lehetséges, ha a  népszavazásra  szánt egyes  kérdések olyan aláírásgyűjtő íveken szerepelnek, amelyek garantálják,   hogy   a   választópolgár   kétséget    kizáróan megjelölhesse   az   általa   népszavazásra   ajánlott    egyes kérdéseket.  Az  aláírásgyűjtő íven  alkalmazott  minden  olyan megoldás, amely nem teszi lehetővé a választópolgárok  számára, hogy  egyértelműen  kifejezzék  a népszavazás  kezdeményezésére irányuló akaratukat, a népszavazáshoz való jog sérelmével  jár. Az  Alkotmánybíróság fentiekben kifejtett álláspontjának  felel meg  a Ve.-nek a szavazólapra vonatkozó szabályrendszere is.  A Ve.  127. § (2) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy egy szavazólapon  több  kérdés szerepeljen. E bekezdés  alapján  az érvényes    szavazatokat    kérdésenként    külön-külön    kell megszámlálni.    A    választópolgárok    tehát    kérdésenként nyilváníthatnak  véleményt.  Az  aláírásgyűjtő   ívnek   –   az Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   –   a   szavazólaphoz hasonlóan,  a  közvetlen politikai részvétel jogának  teljesebb érvényesülése      érdekében,     biztosítania      kell      a választópolgároknak  azt  a  lehetőséget,  hogy  minden   egyes kérdésben   külön-külön   élhessenek  ajánlási   jogukkal.   Az Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  az  aláírásgyűjtő  íven egymás mellett több kérdés oly módon való szerepeltetése,  hogy az   ajánlási   jogával   élni  kívánó  választópolgár   azokra egyenként,  külön-külön  nem  tud egyértelmű  választ  adni  és egyben  a  kérdések  közül választani, az Alkotmány  2.  §  (2) bekezdése  mellett az Alkotmány 2. § (1) bekezdése  alapján,  a jogbiztonság   érdekében  megfogalmazott   általános   eljárási alapelvekkel   is   ütközik:   mindenekelőtt   a    népszavazás tisztaságának   megóvása,  a  jóhiszemű   és   rendeltetésszerű joggyakorlás értékei sérülhetnek.”  Az  Alkotmánybíróság a 13/2007. (III. 9) AB határozatban  (ABK 2007. március, 225, 228.), a 14/2007. (III. 9.) AB határozatban (ABK  2007.  március,  229, 232.) és a 15/2007.  (III.  9.)  AB határozatban  (ABK  2007. március, 233,  235.)  megállapította, hogy  „az  Alkotmány 28/C. §-a (5) bekezdésének f)  pontja  azt jelenti,   hogy   a  kormányprogram  egészéről   nem   tartható népszavazás.  Az Alkotmánynak ez a rendelkezése  nem  zárja  ki azonban,  hogy  a  kormányprogram egyes  elemeiről  népszavazás döntsön,  nem  érintve  a  miniszterelnök,  a  Kormány  és   az Országgyűlés kapcsolatrendszerét, a miniszterelnök  személyéről való döntést.”  Abban   az  esetben  is,  ha  egy  szavazólapon  több   kérdés szerepel,  a választópolgárok csak kérdésenként nyilváníthatnak véleményt,  belátásuk szerint igennel vagy nemmel szavazva,  az érvényes  szavazatokat  pedig  kérdésenként  külön-külön   kell megszámlálni.   Vagyis   nincs   lehetőség   arra,    hogy    a kormányprogram egészéről döntsenek; a népszavazás akkor  sem  a kormányprogramról  szól,  ha  egy  szavazólapon   több   kérdés szerepel,  s  ezek között van esetleg több olyan  is,  amely  a kormányprogram   egyes  elemeire  emlékeztet.  A   népszavazási kezdeményezések  alkotmányjogi  vonatkozásai  vizsgálhatók   az Alkotmánybíróság  által, az Alkotmány és  az  Nsztv.  szabályai szerint,  más  —  ezek  között az  a  feltételezés,  hogy  több népszavazási  kezdeményezés összességében korlátozó  hatása  az Alkotmánnyal ellentétes irányba mutat-e — nem.  A  jelen  esetben megállapítható, hogy a kérdés nem ellentétes az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés f) pontjával.    2.  Az  Alkotmánybíróság a jelen ügyben szereplő  népszavazási kezdeményezésről  már  állást  foglalt  azt  illetően,  hogy  a feltenni  kívánt kérdés az Alkotmány 28/C. § (5)  bekezdése  a) pontja szerinti, a költségvetésről szóló törvényekre vonatkozó, kizárt tárgykörbe ütközik-e.  Az  Alkotmánybíróság  vizsgálta már  azt  is,  hogy  a  kérdés hitelesítését  kizáró okot jelent-e az, hogy  a  népszavazásról szóló  hatályos  alkotmányi és törvényi  rendelkezések  alapján jelenleg  nem dönthető el, mennyi időre kötelezné a népszavazás eredménye a törvényhozást (törvényhozási moratórium).  Az  Alkotmánybíróság  33/2007. (VI.  6.)  AB  határozata  (ABK 2007. június, 482.) megállapította, hogy az aláírásgyűjtő  íven szereplő  kérdés  az  Alkotmány 28/C.  §  (5)  bekezdésének  a) pontjával nem ellentétes. Ez a határozat — a 27/2007. (V.  17.) AB  határozat meghozatalát követően — döntött arról is, hogy  a kérdés nem jelent burkolt alkotmánymódosítást sem.  Az  Alkotmánybíróság  utal  arra, hogy  az  OVB  jelen  ügyben vizsgált   határozatának   indokolása   figyelembe   vette   az Alkotmánybíróság 27/2007. (V. 17.) AB határozatát.  Az    Alkotmánybíróság   megalapozottnak   tartja   az    OVB- határozatnak  azt az álláspontját, hogy a hitelesítésről  szóló döntése  során  mind az OVB, mind jogorvoslati  eljárásában  az Alkotmánybíróság  igazodik a fennálló  helyzethez,  vagyis  ezt alapul véve dönt a népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő íve mintapéldányának hitelesítéséről, illetve annak megtagadásáról. Az  Alkotmánybíróság szerint az OVB helyesen  állapította  meg, hogy  megismételt  eljárásban  vizsgálnia  kell:  az  időközben bekövetkezett  jogi változások befolyásolják-e  a  népszavazási kezdeményezés megítélését.  Az  Alkotmánybíróság szerint megalapozottan állapította meg az OVB-határozat  azt is, hogy a jelen esetben, a hitelesítés  óta eltelt  időben,  a  jogi helyzetben nem  következett  be  olyan változás, amely befolyásolná a jelen népszavazási kezdeményezés érdemi,  alkotmányjogi megítélését. Ilyen, az  Alkotmánybíróság 33/2007.  (VI. 6.) AB határozata (ABK 2007. június, 482.)  vagy az  OVB 156/2007. (VI. 25.) OVB határozata elfogadását követően bekövetkezett változásra a kifogást tévők sem hivatkoztak.  Erről a kérdésről népszavazást még nem tartottak, így annak  a szabálynak  a hiánya, hogy ugyanabban a kérdésben  mennyi  időn belül  nem lehet kitűzni vagy kezdeményezni újabb népszavazást, ebben  az ügyben nem befolyásolja a kérdés hitelesíthetőségéről szóló érdemi döntést.  Az  Alkotmánybíróság  a jelen határozat indokolása  I.  4.  2. pontjában  ismertetett kifogásokkal kapcsolatban  megállapítja, hogy  a  népszavazás  kötőerejére vonatkozó szabályozás  hiánya miatt a jelen kérdést illetően nincs helye az aláírásgyűjtő  ív mintapéldánya hitelesítése megtagadásának.    3.  Az Alkotmánybíróság a jelen határozat indokolása I. 5.  1. pontjában  ismertetett kifogásokkal összefüggésben  —  amelyek, jóllehet változatlanul az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének a) pontja  sérelmére  hivatkoznak, lényegében  új  alkotmányossági indokot  hoznak fel a kérdés kizárt tárgykörbe tartozó voltával kapcsolatban  —,  valamely  költségvetés  bevételi  és  kiadási oldalát  illetően arra hívja fel a figyelmet, hogy az Alkotmány 28/C.   §   (5)   bekezdése   a)   pontja   nem   általában   a költségvetésről, vagy költségvetés bevételi, kiadási oldaláról, hanem a költségvetésről szóló törvényeknek a tartalmáról tiltja a népszavazást.  A jogtudomány szempontjából a költségvetés: törvény.  3.  1.  A  költségvetés  tervezete  még  nem  költségvetés.  A költségvetés  megalkotásának  különféle  létszakaszai   vannak. Mindaddig,  amíg  a  kormány  a  költségvetési  törvényjavaslat tervezetét  el  nem  fogadja, nem lehet szó  még  költségvetési törvényjavaslatról  sem.  Költségvetésről  pedig   csak   akkor beszélhetünk  — a szó közgazdasági és jogi értelmében  egyaránt —,   ha   a  költségvetési  törvényjavaslatot  az  Országgyűlés elfogadta, vagyis törvénnyé emelte.  Az  Alkotmánybíróság  51/2001. (XI. 29.)  AB  határozata  (ABH 2001,  392.)  értelmében az Alkotmány 28/C. § (5)  bekezdés  a) pontjában szereplő, a költségvetési törvényre vonatkozó  kizáró ok  alapján valamely kérdés akkor nem bocsátható népszavazásra, ha  a  kérdés  a költségvetési törvény módosítását tartalmazza, vagy  a  kérdésből okszerűen következik a tiltott  tárgykörként megjelölt  törvények megváltoztatása, illetve ha a kérdés  arra irányul,  hogy  a  választópolgárok pontosan  határozzanak  meg jövőbeli  költségvetési  törvényben szereplő  egyes  kiadásokat (ABH  2001,  392,  395.).  A jövőbeli költségvetési  törvényben szereplő  kiadás meghatározására irányuló kérdés kizárásával  a költségvetés  bevételi  és  kiadási oldala  között  különbséget jövőbeli költségvetést illetően tett az Alkotmánybíróság, éppen szűkítve   a  szabad  tárgyköröket.  Ez  a  különbségtétel   az Alkotmányon  alapul: a bevételi oldalt illetően az Alkotmány  a bevételeket  meghatározó adókról, illetékekről, vámokról  szóló törvényekről   egyszer   és   mindenkorra   tiltja   külön    a népszavazást, míg a kiadási oldal védelme csupán valamely,  már elfogadott költségvetés időtartamára szólna, az Alkotmány 28/C. §   (5)  bekezdés  a)  pontja  szó  szerinti  értelme  mellett. Nyilvánvaló,  hogy a népszavazás intézménye és az  Országgyűlés költségvetés  jóváhagyására  vonatkozó  hatásköre,   amely   az Alkotmány   19.  §  (3)  bekezdés  d)  pontján  alapul,   akkor egyeztethető  össze, ha az olyan kérdés is  tiltott  tárgykörbe tartozik, amely arra irányul, hogy a választópolgárok  pontosan határozzanak  meg  jövőbeli költségvetési  törvényben  szereplő egyes kiadásokat.  Az   Alkotmány   28/C.  §  (5)  bekezdése   a)   pontjának   a „költségvetésről (...) szóló törvények” tartalmára mint  kizáró okra utaló részének az az értelmezése áll összhangban a 28/C. § (5)    bekezdése   a)   pontja   egyéb,   népszavazást   kizáró rendelkezéseivel, amely szerint valamely költségvetésben  (vagy a  kiadások tekintetében jövőbeli költségvetésben) szereplő nem minden  előirányzat módosulása vagy módosítása vonja maga  után szükségszerűen   magának   a   költségvetési    törvénynek    a módosítását.  A költségvetés pénzügyi terv, amely számos  okból módosulhat  (akár  a  Kormány, akár az Országgyűlés  akaratából vagy  ezektől  függetlenül), vagy módosítható  a  költségvetést tartalmazó  törvény módosítása nélkül is, az  államháztartásról szóló  1992.  évi  XXXVIII.  törvény  keretei  között,  akár  a bevételi,  akár  a  kiadási oldalát  illetően  is,  miközben  a költségvetésről   szóló   törvény  mint   jogszabály   tartalma változatlan marad. Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdése a) pontja nem  általában  a költségvetést, hanem a költségvetésről  szóló törvényeket védi.  Az  Alkotmánybíróság utal arra, hogy az adóknak az  adóztatási jog szerinti felosztása az Alkotmány e szabályában központi  és helyi adókra valamennyi adót (járulékot, hozzájárulást vagy más elvonást) magában foglal.  3.  2. Az Alkotmánybíróság a jelen határozat indokolása I.  5. 2.    pontjában    ismertetett   kifogásokkal    összefüggésben megállapítja:  habár  az Ebtv. 35/A.  §-a  szerint  a  18/A.  § alapján  beszedett vizitdíj és kórházi napidíj az  egészségügyi szolgáltató  Egészségbiztosítási Alapból történő  támogatásának minősül,  a  hatályos Kötv. a vizitdíjat és  kórházi  napidíjat bevételnek  tekinti. A vizitdíj és a kórházi  napidíj  bevétel- jellegét  erősíti az is, hogy az Ebtv. 18/A.  §-a  vizitdíj  és kórházi napidíj megfizetése mellett igénybe vehető ellátásokról ír, vagyis fizetési kötelezettséget határoz meg a biztosítottak számára.   Ez   a   fizetési  kötelezettség   nem   az   állami költségvetést terheli, hanem a biztosítottakat.  Önmagában  az Ebtv. 18/A. §-ában előírt fizetési kötelezettség esetleges   megszűnéséből  nem  lehet  jövőbeli   költségvetési törvényben  szereplő  valamely  kiadás  pontos  meghatározására következtetni.  Így  a  népszavazási kezdeményezés nem irányul  arra,  hogy  a választópolgárok  jövőbeli  költségvetési  törvényben  szereplő egyes kiadásokat pontosan határozzanak meg.    4.  A  Ve.  77.  § (2) bekezdése meghatározza a kifogás  egyes tartalmi elemeit. Eszerint „a kifogásnak tartalmaznia kell  a) a jogszabálysértés megjelölését,  b) a jogszabálysértés bizonyítékait,  c)  a kifogás benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és  — ha a lakcímétől (székhelyétől) eltér — postai értesítési címét,  d)  a  kifogás  benyújtójának választása szerint telefaxszámát vagy    elektronikus    levélcímét,    illetőleg    kézbesítési megbízottjának   nevét  és  telefaxszámát   vagy   elektronikus levélcímét.”  A  Ve.  130. § (3) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság  a kifogást bírálja el.  Vagyis  az  Alkotmánybíróságnak azt kell és  lehet  elbírálnia ebben  a hatáskörében, hogy a feltenni kívánt kérdés megfelel-e az  Alkotmány és az Nsztv. rendelkezéseinek; ettől  eltérő  más kérdésekről való állásfoglalás nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.  Az  Alkotmánybíróság ezért a kifogások ama — a jelen határozat I.  4.  3.  és  6. pontjában ismertetett — érveit, amelyek  nem arról   szólnak,   hogy   a   népszavazási   kezdeményezés   az Alkotmánynak   és   az  Nsztv-nek  megfelel-e,   érdemben   nem vizsgálta.    5.  Az  OVB-határozat indokolásának III. pontja  megállapítja, hogy  „az  Országos  Választási  Bizottság  (...)  továbbra  is fenntartja  azt  a  szakmai álláspontját, hogy  a  népszavazási kezdeményezés  (...)  az Alkotmány 28/C.  §  (5)  bekezdése  a) pontjában  meghatározott,  a költségvetés  tárgykörébe  tartozó kérdés,  és  mint  ilyen az Alkotmányban  szabályozott  tiltott tárgykörök közé tartozik.”  Az   OVB-határozat   indokolásának  IV.   pontja   pedig   azt tartalmazza, hogy az OVB megerősítve látja azt a korábbi érvét, mely  szerint a jelen kérdés hitelesítésének akadályát  képezné „a kérdés burkoltan alkotmánymódosítást kiváltó jellege”.  Az  Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Ve.  116.  §-a  folytán alkalmazandó 29/B. § (2) bekezdés e) pontja értelmében  az  OVB határozatának    tartalmaznia   kell   „az    indokolásban    a megállapított  tényállást  és  az  annak  alapjául   elfogadott bizonyítékokat,  a  kérelmező  által  megjelölt,  de  mellőzött bizonyítást   és  a  mellőzés  indokait,  valamint   azokat   a jogszabályhelyeket,  amelyek alapján a választási  bizottság  a határozatot hozta.”  E  rendelkezésekből, amelyek kötelezően meghatározzák az  OVB- határozat  tartalmát, az következik, hogy mást  az  OVB  szóban lévő jogkörben hozott határozatai nem tartalmazhatnak.  A   jelen   esetben  megállapítható,  hogy  az   OVB-határozat indokolása  III.  és  IV. pontjai olyan kérdéseket  tárgyalnak, amelyekről   a   megismételt  eljárásban   —   figyelemmel   az Alkotmánybíróság  korábbi határozatára —  az  OVB-nek  már  nem kellett volna állást foglalnia.  Az  OVB-határozat  indokolásának  említett  pontjaiba  foglalt megállapítások helybenhagyását az Alkotmánybíróság mellőzte.    6.  Az  Alkotmánybíróság — figyelemmel  az  OVB  határozatának Magyar   Közlönyben   való   megjelenésére   —   elrendelte   e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                          Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Holló András             Dr. Kiss László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Kovács Péter        Dr. Kukorelli István          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Paczolay Péter      Dr. Trócsányi László          előadó alkotmánybíró           alkotmánybíró Dr. Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolása   Egyetértek    a   többségi   határozat   rendelkező    részében foglaltakkal:  az Országos Választási Bizottság 156/2007.  (VI. 25.)  OVB  határozatának  helybenhagyásával.  Nem  értek  egyet azonban a többségi indokolás nagy részével. 1. Az Alkotmánybíróság hatásköre jelen eljárásban is a Ve. 130. §-án alapul. Ebből következik — ahogyan azt az Alkotmánybíróság az  OVB  határozatait érintő kifogások elbírálása  kapcsán  már többször   leszögezte  —,  hogy  az  Alkotmánybíróság  eljárása alapvetően    jogorvoslati   jellegű,   amelynek    tárgya    a jogorvoslattal   érintett  döntés  jogszerűsége   tartalmi   és eljárási  szempontból. Ennek vizsgálata alapján megállapítható, hogy  az  OVB-nek  az  Alkotmánybíróság 33/2007.  (VI.  6.)  AB határozatában  foglaltak értelmében nem  volt  más  lehetősége, mint  a  kifogásokkal érintett döntést hozni, vagyis a  kórházi napidíj  fizetésének kötelezettségét érintő kérdést  tartalmazó aláírásgyűjtő ívet hitelesíteni. 2.  Az  idézett alkotmánybírósági határozatnak sem a rendelkező részével, sem pedig az indokolásával nem értettem egyet,  amint az  a  határozathoz írott különvéleményemből kitűnik. Az  abban kifejtetteket  most is érvényesnek tekintem.  A  jelen  esetben azonban  véleményem szerint nem az az eldöntendő  kérdés,  hogy tartható-e  népszavazás a kórházi napidíj  kérdéséről  (erre  a válaszom  továbbra  is  nemleges),  hanem  az,  hogy  az  adott körülmények között, az adott kérdés kapcsán jogszerű -e az  OVB döntése.  Erre a kérdésre magam is igenlő választ  adok,  ezért egyetértek   a   többségi   határozat   rendelkező    részével. Tekintettel  azonban  egyrészt az Alkotmánybíróság  eljárásának jogorvoslati jellegére, másrészt arra, hogy ez már nem az  első alkotmánybírósági  döntés  e  népszavazásra  bocsátandó  kérdés hitelesítéséről,  az  Alkotmánybíróságnak  nem  kellett   volna tartalmi  kérdéseket  vizsgálni; elegendő  lett  volna  az  OVB határozatának  jóváhagyása. [lsd. pl.: 25/1999.  (VII.  7.)  AB határozat,  ABH,  1999,  251,  256.;  63/2002.  (XII.  3.)   AB határozat, ABH, 2002, 342, 344.] Ezt az indokolja, hogy az  OVB határozata   ellen  benyújtott  kifogások  az  Alkotmánybíróság 27/2007.  (V. 17.) AB határozatára hivatkozással a népszavazási döntés  kötőerejével kapcsolatos jogalkotói mulasztás  okán  az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadására tett indítványon kívül,  ebben az ügyben az Alkotmánybíróság által már  érdemben elbírált  kérdéseket vetnek fel újra. Függetlenül  attól,  hogy egyetértek-e  az  Alkotmánybíróság e  tárgyban  hozott  korábbi döntésével,   az  Alkotmánybíróság  ezeket  a  kérdéseket   már eldöntötte,  s  ezeket  alapul  véve  született  meg   az   OVB határozata is. Mindez tovább erősíti azt a megállapításom, hogy az   Alkotmánybíróságnak  jelen  esetben   kizárólag   az   OVB határozatának  az  Alkotmánybíróság  33/2007.   (VI.   6.)   AB határozatán alapulását kellett volna vizsgálnia. 3.  A  többségi  határozat az OVB jelen  határozatával  szemben benyújtott  kifogások  elbírálásánál  új  elemnek   tekinti   a népszavazásra    feltenni   kívánt   kérdés    kormányprogramba ütközését.  Szerintem ezt a kérdést az Alkotmánybíróság  többek között  15/2007. (III. 9.) AB határozatában (ABK 2007. március, 233,  235.)  — miközben a határozathoz írott különvéleményemben foglaltakat  fenntartva most is úgy vélem,  hogy  az  Alkotmány alapján  sem a kormányprogram egészére [Alkotmány 29/C.  §  (5) bekezdés f) pont], sem annak egyes elemeire (Alkotmány 28/B. §) nézve  nem  írható ki népszavazás — már eldöntötte, amikor  azt mondta: „az Alkotmány 28/C. §-a (5) bekezdésének f) pontja  azt jelenti,   hogy   a  kormányprogram  egészéről   nem   tartható népszavazás.  Az Alkotmánynak ez a rendelkezése  nem  zárja  ki azonban,  hogy  a  kormányprogram egyes  elemeiről  népszavazás döntsön,  nem  érintve  a  miniszterelnök,  a  Kormány  és   az Országgyűlés kapcsolatrendszerét, a miniszterelnök  személyéről való  döntést”, így annak érdemi vizsgálata nem volt  indokolt. [lsd.  még:  13/2007.  (III. 9.) AB határozatában  (ABK,  2007. március, 225, 228.), 14/2007. (III. 9.) AB határozatában  (ABK, 2007. március, 229, 232.] 4.  A  többségi  határozat  2. pontja  szerint  „a  népszavazás kötőerejére vonatkozó szabályozás hiánya miatt a jelen  kérdést illetően   nincs   helye  az  aláírásgyűjtő  ív   mintapéldánya hitelesítése   megtagadásának”.  Ezt  kizárólag   azért   tudom elfogadni,  mert  az  Alkotmánybíróság  a  kérdés  hitelesítése kapcsán  egyedül  abban foglalt állást,  hogy  a  népszavazásra feltenni    kívánt   kérdést   tartalmazó   aláírásgyűjtő    ív hitelesíthető-e.   Nem   döntött   azonban   arról,   hogy   az Alkotmánybíróság    27/2007.   (V.   17.)   AB    határozatában megállapított alkotmányellenes mulasztás milyen hatást gyakorol a népszavazási eljárás további lépéseire. Budapest, 2007. október 15.                                             Dr. Bragyova András                                                   alkotmánybíró A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom:                                                Dr. Holló András                                                   alkotmánybíró                                                                                                                Dr. Lévay Miklós                                                   alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	59/2007. (X. 17.)
Date of the decision: .	10/15/2007
.
.