Hungarian

Ügyszám: .	859/H/2007
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 127/2008. (X. 22.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/1022 .

A döntés kelte: Budapest, 10/20/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  az  Országos Választási  Bizottságnak  az országos    népszavazás   kitűzésére   irányuló   kezdeményezés aláírásgyűjtő  ívének hitelesítése tárgyában hozott  határozata ellen benyújtott kifogások alapján meghozta a következő                          határozatot: 1.   Az   Alkotmánybíróság  az  Országos  Választási  Bizottság 173/2007. (VII. 18.) OVB határozatát helybenhagyja. 2.  Az  Alkotmánybíróság a határozott kérelmet  nem  tartalmazó kifogásokat visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.     1.  Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban:  OVB) a  173/2007. (VII. 18.) OVB határozatával (továbbiakban  OVBh.) úgy  döntött,  hogy  a  K.  L.  magánszemély  által  benyújtott országos   népszavazási  kezdeményezés   aláírásgyűjtő   ívének mintapéldányát hitelesíti.  Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán a következő kérdés szerepel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a földterület megművelőjét illesse meg első helyen elővásárlási jog termőföld vásárlása esetén?”     A  173/2007. (VII. 18.) OVB határozat indokolásában az  OVB megállapította, hogy a kérdéssel egyidejűleg a Fidesz –  Magyar Polgári   Szövetség   és  a  Kereszténydemokrata   Néppárt   (a továbbiakban:  Fidesz-KDNP)  által  benyújtott  kérdés   azonos tárgykörre  vonatkozik, de eltérő tartalommal.  A  magánszemély által  kezdeményezett  országos  népszavazás  tartalmilag  csak annyiban    azonos    a    Fidesz-KDNP    közös    népszavazási kezdeményezésében szereplő kérdéssel, hogy az elővásárlási  jog gyakorlója a termőföldet megművelő családi gazdálkodó is lehet. A magánszemély kérdése alapján azonban – eredményes népszavazás esetén  –  ennél  lényegesen tágabb alanyi kör számára  kellene biztosítani  elővásárlási  jogot az általa  művelt  termőföldre vonatkozóan.     Utalt  az  OVB arra is, hogy az országos népszavazásról  és népi   kezdeményezésről  szóló  1998.  évi  III.   törvény   (a továbbiakban:  Nsztv.)  12.  §-a  az  57/2004.  (XII.  14.)  AB határozat  alapján  „egyértelműen a hitelesített  aláírásgyűjtő ívekre, illetőleg kérdésekre vonatkozik”, az „aláírásgyűjtő  ív hitelesítése  akkor tekinthető befejezettnek,  ha  az  Országos Választási  Iroda  vezetője a Ve. 118. § (1) bekezdése  alapján hitelesítési záradékkal látja el, ugyanis csak ezután  kerülhet sor az aláírásgyűjtés megkezdésére” (ABH 2004, 809, 815.). Erre a   választási  eljárásról  szóló  1997.  évi  C.  törvény   (a továbbiakban: Ve.) 118. § (1) bekezdése alapján a  Ve.  130.  § (1)  bekezdése  szerinti  jogorvoslati  határidő  eredménytelen elteltét  követő  napon, jogorvoslat esetén az Alkotmánybíróság hitelesítő   határozatot  helybenhagyó  döntésének   a   Magyar Közlönyben való közzététele napján kerülhet sor. Az OVB tehát a 173/2007.  (VII.  18.) OVB határozatban arra a  következtetésre jutott,  hogy  az Alkotmány és más törvény még azonos  tartalmú kérdések esetén sem hatalmazza fel az OVB-t arra, hogy az egyik kérdésnek  az  57/2004.  (XII. 14.) AB  határozatban  kifejtett értelmében    vett   hitelesítéséig   bármiféle   időrendiségre hivatkozva  megtagadja  a másik kérdés hitelesítését.  Mindezek alapján    az    OVB   az   aláírásgyűjtő   ív   mintapéldányát hitelesítette.     2.  A törvényes határidőn belül több kifogást terjesztettek elő a 173/2007. (VII. 18.) OVB határozattal szemben.     2.1.  Az  egyik kifogás szerint a kérdés nem felel  meg  az egyértelműség követelményének, mert a „földterület megművelője” kifejezés túlságosan általánosan és tágan értelmezhető fogalom. Továbbá  az  indítványozó  szerint a  kérdés  OVB  által  adott értelmezése  nem  helytálló.  A kérdés  arra  irányul,  hogy  a Dtermőföldet    megművelőt”    az    eredményes     népszavazás eredményeképpen  „első  helyen elővásárlási  jog”  illesse  meg bármely  „termőföld vásárlása estén”. Ezzel szemben  az  OVB  a kérdés  értelmének a szűkítésével érvelt a hitelesítés mellett, értelmezésében   ugyanis  a  kérdés   alapján   a   termőföldet megművelőt  az  elővásárlási jog „az általa  megművelt  földre” vonatkozóan illeti meg.     Nem  tekintik  egyértelműnek  a  „földterület  megművelője” kifejezést  a  kifogást benyújtók azért sem,  mert  az  ezáltal lefedett   alanyi   kör   nehezen   behatárolható.   Lényegében valamennyi   természetes  és  jogi  személy,  jogi  személyiség nélküli    gazdálkodó   szervezet,   aki/amely   a    termőföld megművelésében  valamilyen módon részt  vesz,  beletartozhat  e fogalmi  körbe. Az indítványozó szerint megtévesztő  a  kérdés, mert  „azt  sugallja, hogy jelenleg a haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt, mint a termőföld megművelőjét, nem illeti meg első helyen a termőföld elővásárlási joga.     Egy  elektronikus  levélben  érkezett  kifogás  szerint   a kérdés  nem egyértelmű, mert kérdéses, hogyan állapítható  meg, hogy   a   vevő   valóban  meg  fogja-e   művelni   a   megvett földterületet, és hogy mit értünk megművelés alatt.     2.2.  Az  egyik indítványozó szerint a kérdés  többszörösen összetett, a választópolgárok nem látják át, hogy az eredményes népszavazás  feloldaná  a  belföldi jogi  személyekre,  a  jogi személyiség  nélküli más szervezetekre, valamint a külföldiekre vonatkozó  termőföldtulajdon-szerzési  korlátozást.  Ez  utóbbi miatt  a kifogást tevő úgy véli, a kérdés az Alkotmány 28/C.  § (5)  bekezdés b) pontjába foglalt tilalomba ütközik,  mert  egy eredményes  népszavazás a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett Csatlakozási szerződés (a továbbiakban: Csatlakozási szerződés) X. mellékletének 3. pontját módosítaná.     2.3.  Egyes  kifogások  szerint  a  népszavazási  eljárásra alkalmazandó    Ve.    nem   ismeri   az   e-mailben    történő kezdeményezést,  ezért  kérdéses, hogy  az  elektronikus  levél „hitelesítésre   benyújtott  aláírásgyűjtő  ívnek”   minősül-e. Ráadásul,  az  elektronikus levél formájában érkezett  beadvány esetében  nem állapítható meg a benyújtás ideje, az iraton  nem szerepelhet     aláírás.    Az    elektronikus    kezdeményezés szabályozásának  hiánya  az  indítványozók  szerint   nem   azt jelenti, hogy az szabadon választható kommunikációs eszköz, épp ellenkezőleg:   arra  utal,  hogy  a  jogalkotónak   nem   állt szándékában   az  e-mail  használatát  lehetővé  tenni.   Ennek alátámasztásául a kifogást tevő hivatkozik arra,  hogy  azokban az   eljárásokban,   ahol   lehetőség   van   az   elektronikus ügyintézésre,  a  jogalkotó részletes szabályokat  állapít  meg annak   érdekében,  hogy  biztosítsa  a  hiteles   elektronikus nyilatkozattétel és adattovábbítás jogszabályi  feltételeit.  A választási  eljárásban  ezért  csak  akkor  lehetne  az   egyes eljárási  cselekményeket elektronikus úton megtenni, ha  azt  a Ve.   kifejezett   rendelkezése  lehetővé  tenné.   Egy   másik indítványozó  szerint az OVB-nek a kérdés  hitelesítését  azért kellett  volna megtagadnia, mert az ívet a kezdeményező  csupán monogrammal látta el, így az névtelennek tekinthető, és mert  a kérdéseket  az  ELTE  számítógépes  berendezését  igénybe  véve juttatta el az OVB-hez, vagyis egyetemi alkalmazottként tiltott politikai   tevékenységet  folytatott.   Ehhez   a   kifogáshoz alkotmányjogilag értékelhető érveket nem fűztek.     2.4.  Több  indítványozó  úgy  vélte,  hogy  az  OVB-nek  — korábbi  gyakorlatát követve — az Nsztv. 12.  §-a  alapján  meg kellett volna tagadnia a hitelesítést, mert jelen határozatának meghozatala  előtt  a  Fidesz-KDNP  által  benyújtott,   azonos tartalmú  kérdést  tartalmazó aláírásgyűjtő  ívet  az  OVB  már hitelesítette.   Az   egyik   kifogást   benyújtó   szerint   a jogbiztonságot  veszélyeztetné és a népszavazáshoz  való  jogot sértené,   ha  több  azonos  tartalmú  kérdés  volna  egyszerre népszavazásra bocsátható.     2.5.   Egy   másik  kifogás  alapján  csak   olyan   kérdés hitelesíthető,   amely  garantálja,  hogy  az   arról   tartott népszavazás  eredménye a jogalkotóra olyan kötelezettséget  ró, amely  végrehajtható. Ez „kizárja, hogy ellentétes  kérdésekről azonos  tárgykörben egyidejűleg népszavazást lehessen tartani”, az   ugyanis   „veszélyezteti   a   jogbiztonságot,   sérti   a népszuverenitást  és  ellentmond a  közvetlen  hatalomgyakorlás népszavazásban   megnyilvánuló  kivételes   elsődlegességének”. Ehhez  kapcsolódóan egy másik indítványozó utalt arra, hogy  az OVB  határozatokkal hitelesített ellentétes kérdések  miatt  az eredményes     ügydöntő    népszavazás    jogi    következménye kiszámíthatatlan,    az   Országgyűlés    működési    zavarának lehetőségét   is   magában  hordozza,  és  így   jogbiztonságot veszélyeztető helyzet alakulhat ki.     2.6.  Az  indítványozók egyike szerint az aláírásgyűjtő  ív mintapéldánya mindaddig nem hitelesíthető, amíg az Országgyűlés nem  tesz eleget az Alkotmánybíróság által a 27/2007. (V.  17.) AB határozatban előírt szabályozási kötelezettségének.     2.7.  Ugyanez az indítványozó hivatkozott a  Ve.  3.  §  d) pontjának  sérelmére is, mely a választási eljárások valamennyi résztvevőjétől  megköveteli  a  rendeltetésszerű  és  jóhiszemű joggyakorlást.  A  kezdeményező  sajtónyilatkozatai  alapján  a kifogás   előterjesztője   szerint   megállapítható,   hogy   a kezdeményező  a  népszavazáshoz való jogát  kizárólag  abból  a célból    gyakorolta,    hogy   ezzel   más    választópolgárok népszavazáshoz való jogát csorbítsa, ellehetetlenítse. Ez pedig nem  fér  össze a népszavazás intézményének rendeltetésével,  a kezdeményező visszaélt a népszavazáshoz való jogával.     2.8.  Több  kifogás  jogszabályok  pontos  megjelölése   és alkotmányjogilag értékelhető érvek nélkül támadta  a  173/2007. (VII.  18.) OVB határozatot. Az egyik „nemzetellenesnek” tartja a  kérdést,  mert  annak eredményeképpen  Magyarország  Európai Unióhoz történő csatlakozásától számított hét éves moratóriumon belül  juthatnának külföldiek termőföldhöz. A másik  szerint  a kérdés   „érdekérvényesítő  joguktól”  fosztja   meg   a   föld tulajdonosait, mivel nem dönthetik el, hogyan és kinek adják el földjeiket.  Olyan  kifogás is érkezett az Alkotmánybírósághoz, amely szerint a kezdeményezés „a polgárok megtévesztésére” és a „népszavazás    megcsúfolására”    irányul,    illetve    amely feleslegesnek  és  értelmetlennek tartja a  magánszemély  által benyújtott kérdéseket. Egy indítványozó szervezeti és hatásköri jellegű   kifogásokat   hozott  fel   az   aláírásgyűjtő   ívek hitelesítésére irányuló eljárással kapcsolatosan.     A  kifogást  benyújtók azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság a  173/2007.  (VII.  18.) OVB határozatot  semmisítse  meg,  és utasítsa az OVB-t új eljárás lefolytatására. A határozat  ellen érkezett,  a  törvényi feltételeknek megfelelő  kifogásokat  az Alkotmánybíróság    ideiglenes    ügyrendjéről     és     annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 28. § (1)  bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette  és  egy eljárásban bírálta el.                               II.  Az  Alkotmánybíróság  a  kifogásokat  az  alábbi  jogszabályok alapján vizsgálta meg:     1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései:  „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.     (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely  a népszuverenitást   választott   képviselői   útján,    valamint közvetlenül gyakorolja.”  „28/C.   §   (1)  Országos  népszavazást  döntéshozatal   vagy véleménynyilvánítás  céljából  lehet  tartani,  a   népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.  (2)  Országos  népszavazást  kell  tartani  legalább  200  000 választópolgár kezdeményezésére.  (3)   Ha  az  országos  népszavazást  el  kell  rendelni,   az eredményes  népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.  (4)  Mérlegelés  alapján országos népszavazást a  köztársasági elnök,  a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada  vagy 100   000   választópolgár  kezdeményezésére  az   Országgyűlés rendelhet el.”     2. Az Nsztv. hivatkozott szabályai:     „12.   §   Ha   az   Országos   Választási   Bizottság   az aláírásgyűjtő   ívet,   illetőleg  a   kérdést   hitelesítette, ugyanazon  tartalmú  kérdésben nem nyújtható  be  aláírásgyűjtő ívek   újabb   mintapéldánya  (2.  §),  illetőleg   népszavazás elrendelésére irányuló újabb kezdeményezés (9. §)     a) a népszavazás megtartásáig, vagy     b) a kezdeményezés elutasításáig, illetőleg     c)  az  aláírásgyűjtő ívek benyújtására rendelkezésre  álló határidő eredménytelen elteltéig.”     „13.  §  (1)  A népszavazásra feltett konkrét  kérdést  úgy kell    megfogalmazni,   hogy   arra   egyértelműen    lehessen válaszolni.”     3. A Ve. érintett szabályai:  „3.  §  A választási eljárás szabályainak alkalmazása során  a választásban érintett résztvevőknek érvényre kell juttatniuk az alábbi alapelveket:  a)  a  választás  tisztaságának megóvása, a választási  csalás megakadályozása,  b)  önkéntes  részvétel a jelölésben, a választási kampányban, a szavazásban,  c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,  d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,  e) jogorvoslat lehetősége és pártatlan elbírálása,  f) a választás eredményének gyors és hiteles megállapítása.”  „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási  Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  –  az  Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.  (2)   Az   Országgyűlés   népszavazást   elrendelő,   valamint kötelezően  elrendelendő  népszavazás  elrendelését   elutasító határozata  elleni  kifogást  a határozat  közzétételét  követő nyolc napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve  –  az Országos   Választási  Bizottsághoz  benyújtani.  Az   Országos Választási  Bizottság  a  kifogás benyújtásáról  haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét, a népszavazást  elrendelő határozat elleni kifogásról a köztársasági elnököt is.  (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés  határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és   az   Országos   Választási   Bizottságot,   illetőleg   az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                              III.  A kifogások nem megalapozottak.  1.  Az  Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a  Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az    Alkotmánybíróság    –   alkotmányos    jogállásával    és rendeltetésével  összhangban  – a  beérkezett  kifogás  keretei között   azt  vizsgálja,  hogy  az  aláírásgyűjtő   ív   és   a népszavazásra    szánt   kérdés   megfelel-e   a    jogszabályi feltételeknek,  továbbá azt, hogy az OVB  az  aláírásgyűjtő  ív hitelesítési  eljárásában  az  Alkotmánynak  és   az   irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Az Alkotmánybíróság az  OVB hitelesítési   eljárásban   hozott  határozatával   kapcsolatos jogorvoslati  eljárásában kizárólag azt vizsgálhatja,  hogy  az indítványozott  kérdés  megfelel-e az  alkotmányi  és  törvényi feltételeknek, valamint azt, hogy az OVB eljárása  a  vonatkozó jogszabályokkal összhangban zajlott-e le.     2.  Az  Alkotmánybíróság  elsőként  az  Nsztv.  13.  §  (1) bekezdése  által  az  országos  népszavazásra  feltenni  kívánt kérdéssel   szemben  támasztott  egyértelműség  követelményének sérelmével kapcsolatos kifogást vizsgálta.     Az  Alkotmánybíróság gyakorlata nem hagy  kétséget  afelől, hogy  az  Nsztv.  13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműségi klauzula   „nem   támaszt  olyan  követelményt  a   népszavazás kezdeményezőivel  szemben, hogy a kérdés  megfogalmazásakor  az egyes  jogágak  kifejezéskészletét, a  jogszabályokban  meglévő fogalmakat,   illetve  az  egyes  tudományágak,   szakterületek terminus technicusait vegyék alapul” [először: az 51/2001. (XI. 29.)  AB  határozat, ABH 2001, 392, 396.]. Az,  hogy  a  magyar jogrendszer jelenleg hatályban lévő szabályai nem használják  a „földterület megművelője” kifejezést, nem jelenti azt,  hogy  a választópolgárok,  illetve a jogalkotó  ne  tudná  egyértelműen megállapítani  azt,  hogy  milyen  alanyi  körre  vonatkozik  a feltett  kérdés.  Azzal,  hogy a kérdésben  határozott  névelőt használt, a kezdeményező egyértelműen megjelölte, hogy az adott termőföld  eladásakor az azt megművelő személy javára  szeretné az  elővásárlási jogot első helyen biztosíttatni. Az,  hogy  az adott  földterület megművelője alanyi körbe igen  sok  személy, illetve  szervezet beletartozhat, szintén nem okozza  a  kérdés többértelműségét. A kérdés arra irányul, hogy egy meghatározott kör  —  az eladásra kínált termőföld megművelője — első  helyen elővásárlási  jogban  részesüljön.  Ezt  a  kérdést  nem  teszi megtévesztővé  az  a  tény, hogy a termőföld  megművelői  közül egyes  személyek  a  jelenlegi szabályozás  alapján  már  ilyen joggal bírnak. [a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény  10. §  (1)  bekezdés a) pont.] A kérdés alapján egy, a jelenleginél tágabb,  de részben a jelenlegi jogosultakat is magában foglaló elővásárlási joggal rendelkező kör kerülne kialakításra.     A    fentiekre    tekintettel   az   Alkotmánybíróság    az egyértelműség hiányára alapozott kifogásokat elutasította.     3.  Az  egyik  kifogást tevő álláspontja szerint  a  kérdés többszörösen   összetett   volta   miatt   egyebek   között   a Csatlakozási szerződés X. mellékletének 3. pontja módosulna  az eredményes  népszavazás eredményeképpen, ez pedig az  Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés b) pontjában foglalt tilalomba ütközne.     A   Csatlakozási   szerződés  alapján  Magyarország   –   a csatlakozást  követő  hét  éven  keresztül  –  fenntarthatja  a külföldi  állampolgárok, valamint a belföldi és  külföldi  jogi személyek  mezőgazdasági termőföldtulajdon-szerzésére vonatkozó törvényi  tilalmakat [Csatlakozási szerződés  X.  melléklet  3. pont   (2)  bekezdés].  Ez  a  rendelkezés  lehetőséget   nyújt Magyarország számára, hogy átmenetileg mentesüljön  az  Európai Unió  alapját  képező  szerződésekben  foglalt  kötelezettségek teljesítése alól.     Az  Alkotmánybíróság  a fenti érvek  alapján  az  Alkotmány 28/C.  §  (5)  bekezdés b) pontjának sérelmét  állító  kifogást elutasította.     4.  Az  Alkotmánybíróság ezt követően azokat a  kifogásokat vizsgálta  meg, amelyek szerint azért kellett volna az  OVB-nek megtagadnia  a  kérdés  hitelesítését, mert  a  kezdeményező  a kérdést elektronikus levél formájában nyújtotta be, továbbá azt az  indítványt,  amely  azt kifogásolta,  hogy  a  kezdeményező kérelmét  nem  nevének  teljes aláírásával,  hanem  monogrammal ellátva nyújtotta be.     Az  Alkotmánybíróság az Abh.-ban kifejtette, hogy  „a  Ve., és  az ez alapján kiadott BM rendelet csak az aláírásgyűjtő  ív tekintetében  tartalmaz  formai  előírásokat.   Azt,   hogy   a kezdeményezést  (amelyhez  csatolni kell  az  aláírásgyűjtő  ív mintapéldányát)  milyen  formában kell  benyújtani,  vagy  hogy tartalmaznia   kell-e   az   aláírásgyűjtő   ív   hitelesítését kezdeményező  személy  saját  kezű aláírását,  nem  szabályozza jogszabály.  Nem elvárás így az sem, hogy a — saját  kezű  vagy gépi   —  aláírás  a  teljes  nevet  tartalmazza.  Mindemellett megjegyzi  az  Alkotmánybíróság,  hogy  az  OVB-hez  benyújtott elektronikus  levél  aláírásaként a  magánszemély  kezdeményező teljes  neve szerepelt. Mindezekből következően nem kizárt  az, hogy   az   aláírásgyűjtő  ív  hitelesítésének   kezdeményezése elektronikus  levél  formájában történjék.  A  kezdeményezésnek természetesen  tartalmaznia kell azokat  az  adatokat,  amelyek alapján az OVB eldöntheti és kétség esetén ellenőrizheti,  hogy a  kezdeményező személye megfelel-e a Ve. 149. §  i)  pontjában foglalt  követelményeknek  (vagyis  létező  magánszemély   vagy szervezet-e  a kezdeményező).” (ABH 2007, 840, 848-849.)  Ilyen adat  lehet  például a kezdeményező neve, lakcíme/székhelye.  A jelen   határozat  alapjául  szolgáló  ügyben  a   kezdeményező elektronikus leveléből kiderült a kezdeményező neve és lakcíme, ezek  alapján  ellenőrizhető volt, hogy személye  megfelel-e  a törvényi előírásoknak.     Mindezek   alapján  az  Alkotmánybíróság  a   kezdeményezés benyújtásának  módja és az aláírás formája miatt tett  kifogást elutasította.     5.  Az  Alkotmánybíróság megvizsgálta azokat a kifogásokat, amelyek azon az alapon kérték az OVBh. megsemmisítését, hogy az OVB.  nem  követte korábbi gyakorlatát, és az  Nsztv.  12.  §-a alapján  nem  tagadta  meg  az OVBh. alapjául  szolgáló  kérdés hitelesítését arra tekintettel, hogy korábban — 170/2007. (VII. 18.)  határozatával  —  azonos  tárgykörben  hitelesített   egy kérdést.   Az   Alkotmánybíróság  ezzel  a  kifogással   együtt vizsgálta azt az indítványt is, amely szerint csak olyan kérdés hitelesíthető,     amely     a    jogalkotóra     végrehajtható kötelezettséget  ró,  így nem engedhető az  azonos  tárgykörben egymással ellentétes kérdések hitelesítése.     Az  Alkotmánybíróság  egy korábbi döntését  a  jelenlegihez hasonló  helyzetben  hozta  meg.  A  101/2007.  (XII.  12.)  AB határozat   (továbbiakban:   Abh.)   egy   olyan   népszavazási kezdeményezést   bírált   el,  amellyel   egy   időben   azonos tárgykörben,  azonos  tartalommal egy  másik  kezdeményezés  is benyújtásra  került. Ebben a határozatában az  Alkotmánybíróság rögzítette  az alábbiakat: „Az Alkotmánybíróság 57/2004.  (XII. 14.)  AB  határozatában (ABH 2004, 809, 815.)  már  rámutatott, hogy  az Nsztv. 12. §-ában megfogalmazott tilalom csak arra  az esetre vonatkozik, ha az azonos tárgyú népszavazási kérdést már hitelesítették [vagyis a Ve. 118. § (1) bekezdése  alapján  azt az  Országos Választási Iroda vezetője hitelesítési  záradékkal látta  el].  A  Ve.  117.  § (1) bekezdése  alapján  az  OVB  a jogszabályi   feltételeknek   megfelelő   aláírásgyűjtő   ívet, illetőleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon  belül köteles  hitelesíteni. Sem az Nsztv., sem a Ve. nem rendelkezik azonban   arról   az   esetről,  ha   az   újabb   népszavazási kezdeményezést  az előző hitelesítése előtt nyújtották  be.  Az OVB  –  csakúgy, mint az Alkotmánybíróság – kizárólag csak  azt vizsgálhatja  tehát,  hogy  a  konkrét  kérdés  megfelel-e   az alkotmányi  és  törvényi  feltételeknek.  Törvényi  szabályozás hiányában  az  OVB  az OVBh.-val elbírált kérdés  esetében  nem alkalmazhatta a megelőzés elvét.” (ABH 2007, 840, 846-847.)     Az  Alkotmánybíróság  így a megelőzés  elve  alkalmazásának mellőzése    miatt,    és   az   ebből    fakadó    állítólagos végrehajthatatlanság    okán    benyújtott    kifogásokat    is elutasította.     6.  Az  Alkotmánybíróság ezek után a 27/2007. (V.  17.)  AB határozattal kapcsolatosan benyújtott kifogást bírálta el.     A   választási  eljárásról  szóló  1997.  évi  C.  törvény, valamint  az  országos népszavazásról és népi  kezdeményezésről szóló  1998.  évi  III. törvény módosításáról szóló  2007.  évi LXXII.  törvény 11. §-a beiktatta az Nsztv.-be a 8.  §  új  (1) bekezdését,  melyek értelmében a népszavazás eredménye  3  évig köti  az  Országgyűlést, továbbá a 10. § új  d)  pontját  amely szerint az OVB megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha „ugyanazon  tartalmú  kérdésben  három  éven  belül  eredményes országos  népszavazást  tartottak”.  A  27/2007.  (V.  17.)  AB határozatban  kiemelt jogalkotói mulasztást így az Országgyűlés orvosolta,  az Nsztv. 10. § d) pontja egyértelműen  rendezi  az indítványozó   által   hivatkozott  AB   határozatban   jelzett problémát.     Az  Alkotmánybíróság ennek megfelelően elutasította  azt  a kifogást, amely arra hivatkozott, hogy a 27/2007. (V.  17.)  AB határozatban előírt szabályozási kötelezettség teljesítéséig az OVB    nem    dönthetett   volna   népszavazási   kezdeményezés hitelesítéséről.     7.  Az  Alkotmánybíróság vizsgálta a Ve. 3. §  d)  pontjára alapozott  kifogást  is.  Az erre a jogszabályhelyre  hivatkozó indítványozó  kifogását alapvetően a magánszemély  kezdeményező sajtónyilatkozataira alapozta. Ezzel kapcsolatban  az  Abh.-ban az  Alkotmánybíróság az alábbiakra mutatott rá: „az OVB  és  az Alkotmánybíróság  kizárólag azt vizsgálhatja,  hogy  a  konkrét kérdés megfelel-e az alkotmányi és törvényi feltételeknek.  Sem az OVB, sem az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja tehát, hogy  a kezdeményezőnek  mi  volt  a  vélt  vagy  valós  motivációja  a népszavazási  kezdeményezés aláírásgyűjtő íve  mintapéldányának az  OVB-hez hitelesítés céljából történő benyújtásakor, kivéve, ha   a   kérdésből   magából  kiderül,  hogy  annak   felvetése nyilvánvalóan  nem  jóhiszemű,  és  ellentétes  a   népszavazás rendeltetésével.” (ABH 2007, 840, 849.)  Tekintettel arra, hogy a jelen ügy tárgyát képező kérdésből magából nem derül az ki, hogy a kérdés feltevése nyilvánvalóan nem jóhiszemű, illetve ellentétes a népszavazás rendeltetésével, az Alkotmánybíróság a Ve. 3. § d) pontjára alapított kifogást elutasította.     8.  Az  Alkotmánybíróság visszautasította a 173/2007. (VII. 18.)   OVB   határozatot  jogszabály  pontos   megjelölése   és alkotmányjogilag  értékelhető érvek nélkül támadó  kifogásokat. Ezeket az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (1) bekezdése alapján —  határozott  kérelem  hiányában  —  nem  tekintette  érdemben elbírálható indítványoknak.     Az   Alkotmánybíróság  a  határozat  közzétételét  az   OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Holló Andrá              Dr. Kiss László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Kovács Péter      Dr. Lenkovics Barnabás          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Lévay Miklós        Dr. Trócsányi László          alkotmánybíró           előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	127/2008. (X. 22.)
Date of the decision: .	10/20/2008
.
.