Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00849/2014
Első irat érkezett: 04/24/2014
.
Az ügy tárgya: A Kúria Gfv.VII.30.274/2013/9. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz (biztatási kár)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/23/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók a Kúria Gfv.VII.30.274/2013/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozzák.
Előadják, hogy egy szállodát kívántak volna átalakítani, amelyhez szükséges erőforrások előteremtése érdekében az alapper alperesével, egy bankkal kötöttek volna finanszírozási szerződést. A bank indikatív ajánlatai ellenére a hitelszerződés megkötésére nem került sor, így az indítványozók jelentős összegű biztatási kárt szenvedtek el.
Véleményük szerint a támadott ítélet sérti a tisztességhez eljáráshoz való jogukat (Alaptörvény XXVIII. cikk), mert a Kúria ítéletét majdnem teljes egészében a másodfokú eljárásban tapasztaltakra alapította, a bizonyítási eszközöket figyelmen kívül hagyta, és csupán látszólagos és önkényes indokolást adott.
          .
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Gfv.VII.30.274/2013/9. számú ítélet
    Fővárosi Törvényszék 2.G.41.176/2011/64. számú ítélete
    Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.078/2013/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
849_2014_inditvany_anonim.pdf849_2014_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3271/2014. (XI. 4.) AB végzés
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2725
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/27/2014
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.10.27 15:00:00 1. öttagú tanács
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.274/2013/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó betéti társaság (a továbbiakban: indítványozó1) és az indítványozó korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: indítványozó2), (továbbiakban együtt: indítványozók) képviseletében ügyvédjük terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, kérve a Kúria Gfv.VII.30.274/2013/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján.

      [2] 2. Az alkotmányjogi panasz szerint 2007-ben az indítványozó1 a tulajdonában álló szálloda ingatlanon egy wellness hotel projektet kívánt megvalósítani, melynek finanszírozása érdekében tárgyalásokat kezdett egy pénzintézettel, a későbbi per alperesével. A tárgyalások során a pénzintézet kétszer is úgynevezett indikatív ajánlatot tett, majd 2007. október 4-én azt a tájékoztatást adta az indítványozó1 részére, hogy jóváhagyó döntés született a szálloda kialakítására vonatkozóan és ekkor adta ki az első kötelező érvényű ajánlatát. Mivel a felek már a tárgyalások kezdetén úgy állapodtak meg, hogy a hitelfelvevő egy „a Tulajdonosok által a későbbiekben létrehozandó Projekt Társaság” lesz, ez a társaság – az indítványozó2 – ténylegesen létrejött és 2008. március 25. napjával a cégjegyzékbe bejegyzésre került. Ezt követően 2008. szeptember 22-én a pénzintézet elektronikus levél útján – mellékletként csatolva egy 2008. szeptember 16-án kelt levelet, amely a panasz szerint postai úton az indítványozókhoz soha nem érkezett meg –, arról tájékoztatta az indítványozókat, hogy „a társaság fizetési készségének hiánya miatt úgy döntöttünk, hogy nem kívánunk részt venni a Projekt finanszírozásában és a Hitelszerződés alapján fennálló követelésünkön felül semmilyen további finanszírozást nem kívánunk nyújtani sem a[z indítványozó1], sem a[z indítványozó2] részére”. A panasz külön is kiemeli, hogy a kötelező érvényű ajánlat érvényességi idejének határnapja 2008. szeptember 30-a volt. Az indítványozók álláspontja szerint az alperesi pénzintézetnek ez a szándékos magatartása indokolatlan és károkozó volt, mert az indítványozókat különféle tárgyalások kezdeményezésére, projektcég (az indítványozó2) létrehozására, épület-átalakítási munkálatok megkezdésére – melynek eredményeképpen a működő szálloda státusza „nem működő építési ingatlanra” változott –, és az indikatív, majd a kötelező érvényű ajánlatban foglaltak maradéktalan teljesítésére késztette. A pénzintézet e magatartása az indítványozók szerint megalapozta káruknak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 6. §-a alapján való megtérítési igényét, figyelemmel arra, hogy a felhívott törvényhely szerinti feltételek (az előidéző magatartás szándékossága, a károsodott személy konkrét tevékenysége, a károsodott személy jóhiszeműsége, az alapos ok, a károsodás bekövetkezése, az önhiba hiánya, valamint a károsodást előidéző személy magatartása és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggés) maradéktalanul fennálltak. A peres eljárás a Fővárosi Törvényszék előtt 2011. június 17-én előterjesztett keresetlevéllel indult, majd a Fővárosi Ítélőtábla döntését követően, a Kúria – indítványozók által megsemmisíteni kért – ítéletével zárult le, 2014. január 28-án. Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) és (7) bekezdésére hivatkozva állították a Kúria „jogerős” ítélete alaptörvény-ellenességét és kérték, hogy az Alkotmánybíróság a „háromfokú” polgári peres eljárás egészét értékelje a tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából.
      [3] Az indítvány megfogalmazása szerint az alkotmányjogi panasz előterjesztésének indokai a peres eljárásban hozott érdemi döntésekkel szemben előterjesztett jogorvoslati beadványokból egyértelműen kitűnnek, ezért az indítvány azoknak csak a lényegét foglalta össze a következőképpen:
      a) az elsőfokú eljárásban az indítványozók legutolsó bizonyítási indítványát indokolás nélkül és okszerűtlenül utasította el, illetve hagyta figyelmen kívül az eljáró bíróság, holott annak indítványozói álláspont szerint a per érdemi részével szoros összefüggése volt, melynek okán a kereset elutasítása elkerülhető lett volna;
      b) az elsőfokú ítélet ellen benyújtott indítványozói fellebbezésben foglaltakat a másodfokon eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta, indokolását a 27 oldalas ítéletben mindösszesen másfél oldalra korlátozta;
      c) annak ellenére, hogy az indítványozók a felülvizsgálati kérelmükben jogszabályhelyek megjelölésével kifogásolták a bizonyítási eljárásban elkövetett hibákat, a Kúria megsemmisíteni kért ítélete szinte teljes egészében a másodfokú eljárásra alapított és a bizonyítási eszközök figyelmen kívül hagyása tekintetében csak látszólagos és önkényes indokolást adott.

      [4] 3. A Fővárosi Törvényszék 2012. december 20-án hozott elsőfokú ítéletében kötelezte az alperes pénzintézetet, hogy fizessen meg az indítványozó1 részére 677 000 (hatszázhetvenhétezer) forintot, valamint ezen összeg után 2008. szeptember 16. napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegének megfelelő kamatot. Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
      [5] A Fővárosi Ítélőtábla az indítványozók fellebbezése folytán 2013. május 31-én hozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részeit nem érintve, a fellebbezett rendelkezéseket helybenhagyta.
      [6] Az indítványozók által a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján tárgyalás tartásával folytatott eljárásban a Kúria 2014. január 28-án meghozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

      [7] 4. Az indítványozó1 vezető tisztségviselője – úgyis, mint az indítványozó2 perindításkor volt ügyvezetője és úgyis, mint természetes személy – 2014. szeptember 22-én panasz kiegészítést nyújtott be, amelyben az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésére hivatkozva sérelmezte az ügyben eljárt bíróságok diszkriminatív eljárását és ítélkezését. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárás több mint tíz tárgyalása során az álláspontok tisztázása csak látszólagos volt. A bíróság ugyanis teret engedett az alperesi jogi képviselő tanúkat és az indítványozó1 vezető tisztségviselőjét is sértő viselkedésének, engedte továbbá megszólalni az alperesi képviselővel a tárgyalásokon résztvevő „állítólagos jelöltet”, akinek neve azonban a jegyzőkönyvekben nem szerepelt, később viszont a másodfokú eljárás alatt, mint bírósági fogalmazó a per bíráival együtt sétált le a lépcsőn. Panaszosi állítás szerint a bíróság többszöri kérés ellenére sem idézte az általuk megjelölt tanúkat, majd azok írásban benyújtott vallomását az ítélethozatalkor figyelmen kívül hagyta. A másodfokú eljárás során a bíró értelmetlenül hangsúlyozva olvasta fel az ítéletet és a panaszos állítása szerint a bíróság másik két tagja is láthatóan akkor hallott először az ügyről. Sérelmezte a panaszos, hogy a másodfokon eljáró bíróság nem vette figyelembe azt a hangfelvételt, amely az indítványozók álláspontját támasztotta alá és így perdöntő lett volna. Panaszosi állítás szerint emberi méltóságát sértette az, hogy a másodfokú eljárásban „az első majd másodfokon is kiszabott nagyon magas illetékek ellenére a jogi, tartalmi és eljárási hibákon túl, pongyolán, nyelvtanilag helytelenül, de igen lényeges kérdésekben a felperest az alperessel felcserélve írták meg és küldték ki jegyzőkönyveiket és ítéleteiket.” Az indítvány kiegészítés szerint a Kúria döntését minden bizonnyal az befolyásolta, hogy a korábbi ítéleteket és azok indokolását ismerte meg elsőként, továbbá az, hogy az alperesi képviselő mindig az utolsó pillanatban küldte meg az indítványozók érdekét támadó „túlméretezett” anyagait. Végül a panaszos leszögezte, hogy az ítéletek hibáit példásan bizonyítja az, hogy időközben a deviza ügyletek kapcsán kiderült a Magyarországon működő bankok eljárásának tisztességtelensége.
      [8] Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt.
      [9] Az indítványozók jogi képviselője a Kúria támadott ítéletét 2014. február 19-én vette kézhez, az indítványt 2014. április 22-én, a 62. napon adta postára, mivel azonban a benyújtást megelőző két nap munkaszüneti nap volt, így az Ügyrend 28. § (2) bekezdése értelmében a panasz határidőben benyújtottnak tekintendő. Az indítványozók megjelölték az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét, a sérelmezett bírói döntéseket, valamint az indítvány a Kúria Gfv.VII.30.274/2013/9. számú ítéletének megsemmisítésére kifejezett kérelmet is tartalmaz, így megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a), b), c), d) és f) pontjaiban írt feltételeknek.

      [10] 5. Az alkotmányjogi panaszban előterjesztett kérelem és annak kiegészítése azonban nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett eljárás és a megsemmisíteni kért ítélet miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis egyrészt az, hogy az indítványozók általánosságban állítják az elsőfokú-, a másodfokú- és a felülvizsgálati eljárás egészének törvénysértő voltát a bizonyítás és az ítéleti indokolás tekintetében, másrészt az, hogy felhívják az Alkotmánybíróságot a peres eljárás során – az abban eljárt bíróságokhoz – előterjesztett beadványaik felülvizsgálatára, nem meríti ki az Abtv. 52. § (1b) bekezdése e) pontja szerinti azon követelményt, mely az alaptörvény-ellenesség indokolását a kérelem határozottságának feltételéül szabja. A panasz – kiegészítése ellenére is – tehát azzal maradt adós az alkotmányjogi panasz eljárás kezdeményezése során – azaz az indokolással –, amit felrótt az eljárt bíróságoknak a peres eljárás törvényessége – de nem alkotmányossága – tekintetében.
      [11] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza nem tartalmaz határozott kérelmet, így az nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (1) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Kiss László s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Juhász Imre s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/24/2014
          .
          Number of the Decision:
          .
          3271/2014. (XI. 4.)
          Date of the decision:
          .
          10/27/2014
          .
          .